Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-02-15 / 20. szám
1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Megjelelt: ezenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. -----Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán■■ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. 1 Félévre . . . . 4 frt- Egész évre ... 7 frt. 1 Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utcai szám; Bécsben Hausenstein ,ie Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeil 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laflite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 20-ik szám. Szerda, február 15-én. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Európai reactio. I. A görög raythosz egy kilencfejű mesés szörnyetegről tesz említést, melynek oly szívós élete volt, hogy ha egyik fejét lecsapták, helyébe azonnal másik nőtt, csak Herakles ügyességének és bátorságának sikerült végre a veszedelmes hydrát elpusztítani. A görög világ gazdag fantáziájú termékei és teremtményei nem háborgatják többé a realizmus mindenféle fanyar és üdvös produktumaival telített kedélyünket és csupán, ha hasonlatosságokat keresünk, ha jelszóra van szükségünk, mely rövidsége és határozottsága által hosszadalmas körmondatokat helyettesít, folyamodunk a hellén forráshoz és támasztunk föl egy-egy regét — más alakban. A hydra neve mai napság az ab-solutismus, ami ellene küzd elszántan, lankadatlanul, az a Parlamentarismus; az újra és újra kinövő fej a reactió. Kontinensünkön, fájdalom! még nem született meg azon hérosz, ki az önkényuralom kilencszeres életét végkép eloltotta volna és igy nemcsak hogy a folytonos és kimerítő küzdelmeken még nem vagyunk túl, hanem minden fáradságos munka után a vívmányok megvédése körül kell csoportosulnunk és vesztegelnünk, anélkül, hogy a nagynehezen megszerzett előnyök csakugyan biztosítva is lennének, mert az újból és újból fölbukkanó reactió azokat ismét semmivé teheti. A reactio! Tollunk szinte vonakodik e vészteljes szót leírni, mert nem jó az ördögöt a falra festeni. Azonban mit használ a rejtegetés és palástolás, hol a tények már oly nyíltan szólanak? mire vezet a strucmadár manőverje, midőn a politikai légkör sötét felhői összetorlódnak és mindinkább fölismerhető alakot mutatnak? Nevezzük a gyermeket saját nevén, mert így legalább tudjuk, hányadán vagyunk és a kellemetlen meglepetés kikerülésén kívül még azon előnyben is vagyunk, hogy készülhetünk és fölfegyverkezve fogadhatjuk a fatális vendéget. A reactio! Mióta Osztrák-Magyarország alkotmányos aurája megnyílt és a baglyok odvaikba bújtak, e sötét fogalom eltűnt az életfriss ajkakról és csak árnyékként tengődött a szabadság virágos fájának tövében; ott tengődött, hogy alattomosan kiszilja éltető nedvét, hogy féregként megrágja gyökereit. És ime, a virágok összefonnyadnak, a levelek elhalnak, még mielőtt az íiditő gyümölcs megtermett volna, és a kidőlt fa helyébe egy nemrég múlt elátkozott idő torzképe néz felénk. Látjuk a karrikatúrát, érezzük jelenlétét, de nem foghatjuk meg kézzel, nem nyúlhatunk feléje, nem támadhatjuk meg hozzáférhető oldaláról, mert az alkotmányosság színét hazudja, a törvényesség komolyságát mutatja és fölemelt karunk mindeddig hiában keresi az ellenállás és megtámadás jogosultságának fogantyúját. Ha a dualistikus monarchia határain túlemelkedünk, a messzen elterjedő látkör sehol sem nyújt vigaszt és biztatást; mindenütt a politikai visszaesés és hanyatlás nyomai tűnnek föl, akár tekintsünk a nagy szláv birodalom titkos gépezetébe, akár analizáljuk a német győzedelem és militarizmus jelentőségét, akár fejtegessük a párbatiport nagyhatalom benső ziláltságát. Reactio hic et ubique! mert valahányszor a fejedelmek szövetkeznek, az csak a népek és a szabadság rovására történik, és valóban sejtelmes rokonszenv volt az, mely épen azon nemzeteket vonzotta az alkotmányosság előharcosai felé, melyek előbb a semlegesség tehetetlenségére voltak elítélve, és most a győztes diadalszekeréhez a „barátság és szövetség“ csengő, de hazug címe alatt akaratuk és meggyőződésük ellen vannak csatolva. Ausztria, Orosz- és Németország, a három legnagyobb európai hatalom, jelenleg jó szomszédságban vannak. Franciaország e közösség roppant súlya alatt nem kelhet saját szárnyaira; a kisebb államok az elsőrendűek concertjében csak mellékszerepet játszanak és kénytelenek hangszereiket a nagyok kényekedve szerint hangolni, így készül elő az európai reactio. K. L. ■ - r ----—---------" 7------------------- "--------------—-------------------------? ^ . . külön királyságot, Tirolnak egy extrapápát, és szent lesz a béke in aeternum. Nekik legalább már vannak minisztereik, de nálunk a közoktatásügyi nagy tarisznyát még nem tudták a nyakába varrni senkinek. *) Pedig a hegymagiek, kiknek szine-java legközelebb befejezte a katholikus autonómia theocratiáját, aligha készek nem volnának ezt az egész közoktatási minisztériumot átvenni, ad majorem dei glóriám. Bizony közel járt a valósághoz az, ki azt állította, hogy figyelembe véve létező viszonyainkat, a cultusminiszternek olyan se bal, se húsféle compositioból kellene állania. Mert ha szabadelvű, ujjaira ütnek a nem szabadelvűek, ha pedig nem szabadelvű , kígyót békát kiáltanak rá — és joggal — a szabadelvűek. Szerintünk legalkalmasabb lesz Szilágyi Virgil , ő benne sok van abból a se hal, se húsféléből. Mások Zichy Antalt, Paulert, és — uram bocsá ! — Lonkayt emlegetik. No ez az utóbbi szinte nem megvetendő candidates. Különben nem is értjük , hogy mit rajongnak olyan nagyon azért a népnevelésért. Amely országban, mint nálunk, a terület és népességi viszonyokra való tekintettel, a népszámlálási tanakalat 677 irót és 9815 művészt (Erdélyt tán nem számítva) tud kimutatni, ott közműveltség tekintetében nem lehet baj. író tehát van elég, — vájjon a vaj is ily szerencsés mennyiségben produkáltatik-e? arra is megfelel majd a statisztika. De mi ez mind a tenger sima arcához képesti kiáltott föl a budai országos tébolyda egyik állandó lakója, midőn a tébolyda termeiben febr. 11 én tartott bolondok báljában végig sétálgattam vele a tükörsima parqnetten. Bolondok, őrültek táncvigalma ! Érdekes tárgy, hálás anyag, mondjuk el tehát, mit láttunk és tapasztaltunk, hisz okos emberek báljába a bolond is elmehet , de aki a budai tébolydában évenként rendeztetni szokott vigalomba elmegy, az már azon szent meggyőződésben megy el, hogy legalább is — okosbolond. (Vége következik.) A fővárosból. Pest, febr. 12-ed. IV. — Ismeri ön Habietineket ? — Nincs szerencsém. — Hát Schöfflát ? — Ennek sem hallottam még hírét. — De Jirecseket csak ismeri ? — Akár a japáni mikadót. Teremtő úristen , hát senki sem ismeri e triást, pedig miniszter mind a három , még pedig nem is Bergengóciában, hanem a lajthántúli székvárosban , Bécsben. Már az igaz, hogy reánk pestiekre nézve Szilágyi Virgil canonizáltatása kisebb meglepetést okozott volna, mint e három ignota quantitásnak miniszterekké történt kinevezése. Habietinek és firecsek! Welche Fluth von Erinnerungen wecken diese Namen ! Az emlékek mily sokasága tódul reánk ezen ominosus nevek hallatára, — reánk magyarokra ! Amint e két név füleinket megüti, rögtön a Bachkorszak ólomeukorédességű napjait látjuk ránk hajnaliam, a cseh-beamterek aranjuezi kora tűnik tel előttünk, midőn Csaszlauban nem lehetett sem hauszknechtet, sem kintornást kapni drága pénzért sem, mert eljött Árpád földére mind, ki Comitatsvorstandnak, ki Financiathnak, ki Stuhlrichternek, ki számfölötti állandó ideiglenes díjtalan adjunctusnak, stb. És sajátságos, de azért nem kevésbé igaz, hogy sógoraink is igen keserves arcot vágnak az újdonsült miniszter urakra; legalább a bécsi lapok unisono arról vezércikkeznek , hogy ha a Potoczky-minisztérium nem is volt jó, de a Habietinek iireesek, no ez meg épen . .. Itt azután megszakad a mondat , s a gondolatot pótolja az a sok pauza, melyek anélkül, hogy betűk volnának, mégis oly nagy jelentőségűek, különösen a censorok előtt. Különben hadd osztozzanak a jó bécsiek a koncon, majd kibékülnek az új miniszter urakkal, csak azoknak legyen eszök, s adjanak Bécs minden polgárának kirántott csirkét és mellé egy népénekest, ki elénekli nekik a „Höher Pétert", a cseheknek egy kis Pesten székelő központi kormányhoz tárcanélküli horvát-szlavon-dalmát miniszterré nevezem ki. Kelt Bécsben, 1871. február 10-én. Ferenc József, s. k. Gróf Andrásy Gyula, s. k. A fentebbi kinevezések által tehát minisztériumunk újra teljes. Hogy mily reményeket köthetünk az uj erőkhöz , afelől mi, Izraelben járatlanok, nem sokat mondhatunk. Olvasóink tájékozása végett azonban közöljük az „Egr“-nek idevonatkozólag elég tárgyilagosággal közölt jegyzeteit. Pauser Tivadar pesti egyetemi tanár, kinek neve országszerte ismert és mint ilyen , jóhangzású. Kitűnő jogtudós, kinél a tudomány előadási tehetséggel párosult s ennek, valamint érintkezési modorának köszönheti a nagy népszerűséget, melyben az egyetemi ifjúság mindig részesité. Volt néhányszor rectora az egyetemnek, s 1869-ben az igazságügyminiszter septemvirré nevezte ki, de engedve a közvélemény sürgetésének, mely a sajtó többszörös felszólalásaiban nyilvánult, ez állásáról csakhamar lemondott, s ismét elfoglalta tanári székét a jogtanuló ifjúság nagy örömére. Administratív tehetségnek nem adta és nem is igen adhatta jelét, pedig a közoktatási tárcánál mi ez a jó dolog. Erélyt azonban lehet róla föltételezni, de nála is attól kell félnünk, hogy nagyobb barátja lesz a papoknak , mint szükséges. Tóth Vilmos az uj blügy miniszter még Hatul ember. 1826^..naájiii^1l84diG» sületett Temesmegyében L.écsényben s 48-ban ("atyja Nyiramegyében is birtokos lévén) Nyitramegye tiszt. aljegyzője lett, s 48 után nyitramegyei birtokára Ivánkára vonult vissza. 1860-ig gazdálkodott, midőn tiszteletbeli főjegyzőnek, 1861-ben pedig Nyitra városi képviselőnek választatott. A provisorium alatt 1863-ban Pesten ügyvédi vizsgát tett. 1865-ben ismét képviselő lett, s a ház jegyzőjének is megválasztotta ; ez időtől szóval és tettel nagy szolgálatokat tett a jobboldalnak és kormánynak. Wenckheim belügyérsége alatt miniszteri tanácsos lett, Rajner kineveztetésével pedig belügyi államtitkár, és most belügyminiszter. Az uj horvát miniszterről Pejácsevich Péter grófról annyit tudunk, hogy barátja volt mindig az uniónak. — A magyar delegátió f. hó 13-ai így igen rövid ütést tartott melynek tárgyát egy jelentés képezé, az t. i. mely szerint a budgetbs 3 millió összeadási hiba csúszott be A delegation működése emiatt meghoszszabbittatott. Hazai ügyek. — A kiváló „Bud. Közlöny" vasárnapi száma , a magyar minisztérium körében várt változásokra vonatkozólag az alábbi királyi kéziratokat hozta: I. Kedves miniszter Rajners Cat, egészségi állapotára való tekintettel, belügyminiszteri állásától, saját kérelmére , hű és buzgó szolgálatainak elismerése mellett, ezennel kegyelemben fölmentem. Kelt Bécsben, 1871. évi febr. hó 10-én. Ferenc József, s. k. Gróf Andrásy Gyula , s. k. II. Kedves államtitkár Tóth Magyar ministerelnököm előterjesztése folytán önt ezennel magyar belügyi miniszteremmé kinevezem' Kelt Bécsben, 1871. évi febr. hó 10-én. Ferenc József, s. k. Gróf Andrásy Gyula, s. k. III. Kedves tanár Pauler J Önt, magyar miniszterelnököm előterjesztésére, vallás- és közoktatásügyi magyar miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1871. évi febr. hó 10-én. Ferenc József, 8. k. Gróf Andrássy Gyula, 8. k. IV. Kedves gróf Pejácsevich Magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán önt a Buda*! De már megvan. Szerk. TANÜGYI ROVAT. Ó-Kanizsa, 1871. febr. 4-én. E lapok m. évi okt. havi számi egyikében amaz örvendetes eseményről tétetet emlités, melyet leánynevelésünk terén akko még vártunk, de amely azóta bekövetkezett az évi dec. 20-án valóban megnyitott III és IV-ik egyesített leányosztály fölállítása által. Hogy mily szükséget pótol e rég nélkülözött tanoda városunkban, melynek gyors előállításában és fölszerelésében a legnagyobb elismerés városunk bíróját, a lelkesült tanügy barátot, Fehér P., továbbá Szerdahelyi J. urat illeti meg — eléggé kitűnik azon valóságból , hogy a beirott leánykák száma a 90-t megközelíti. De nemcsak ezen tanosztályok bizonyultak égetőleg szükségeseknek, hanem a következő tanévben ezen osztályokba föllépendő tanulók mutatkozó száma az V-ik és Vl-ik leányosztály megnyitását is elodázhatlanná teszi. » E tekintethez azonban a legszebb reményekre jogosít képviselőtestületünk azon intézkedése, hogy a legközelebbi tanévre a nevezett tanítói állást már rendszeresítette, és a napokban bizottmányt nevezett ki az építendő