Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-03-22 / 35. szám
Mellvrin: Hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel.. Szerkesztégi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház , 1-ső emelet. Kiadóhivatal Berger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az, előfizetési pénzek küldendők. 1 / 1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Szegeden házhozhordással és vidékre, postán. Helyben a taadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. [ Félévre ... 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten •Neumann II. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utcai szám, Bécsben Slausenstein A Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Latlite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában 35-ik szám. fentek, március 22-én Előfizetési feltételek: strletések dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szél frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyilttér"-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Előfizetési fölhívás H. „SZEGEDI HÍRADÓ“ második negyedévfolyamára. Lapunk évnegyedes előfizetőit tisztelettel figyelmeztetjük, hogy e hó végével lejárandó előfizetéseiket megnyitni szíveskedjenek. Ellfogadunk két és egy hónapos előfizetéseket is, előbbit 1art 40, utóbbit 70 kijával. A többire nézve az elöfiz. föltételek lapunk homlokán olvashatók. Az elöfiz. pénzek beküldésére ajánljuk a posta-utalványokat. A kiadóhivatal. A mi házi ügyeinkről. 1. Ideje már, hogy a politika sivár mezejéről visszatérjünk saját hajlékunkba, városi ügyeink szellőztetéséhez. Alig tehetnénk ezt jobbkor, mint most, midőn az oly rég tervezgetett állandó bíd ügyében kelt nagyfontosságú jelentéseket van alkalmunk közölhetni. E jelentések innen-onnan egy évesek, s most kerülnek még csak majd a közgyűlés végeldöntő fóruma elé. A műszaki jelentéshez, mely magára a hídra vonatkozik, nem szólunk, mert nem rendelkezünk a hozzá kellő szakképzettséggel ; szólunk azonban a pénzügyi albizottmány javaslatához, de ehez sem azon célból, hogy annak a költség előállítására javasolt módozatát bírálat alá vegyük, hanem csupán azért, hogy konstatáljuk, m szerint e javaslat ma már az igények által túlszárnyalva van s az — bár lényegére nézve nem lehet ellene kifogást tenni—jelen alakjában többé meg nem állhat. Hogy miért ? Arra megfelel a 1. március havi rendszeres közgyűlés azon határozata, A fenséges és bukása. (Felolvastatott a „szabadelvü kör“ márc. 15-ki estélyén.) (Vége.) ■ A fenséges bennünk tiszteletet kelt, de a gyönge és nemtelen lelkek iránta gyűlöletet és irigységet is éreznek. S mivel a fenségesben csak egy rész van a szépből s a másik a rettenetesből áll , könnyen félünk tőle, kicsinynek érezzük magunkat mellette, s aki nem érez lelkében ösztöntőt utánozni, hozzátörekedni, magát hozzá hasonlóvá emelni, aki megsértett hiúságában irigykedik, aki nem tudja azt tisztelni és csodálni, ami nálánál nagyobb és dicsőbb, az nemtetszéssel fog a fenségesre tekinteni , tartózkodni fog tőle, sőt gyűlölni fogja őt. Sok ilyen ember van, ki a ragyogót bemocskolni és a fenségest a sárba rántani szereti. Ezek a nemesebb lelkek bakói; a rágók , kik gyűlölik Othellót ; ők a hitvány, a nyomorult csőcselék , mely a bukott nagyságot lábaival tiporja; ők azok, kik a fenséget bizonyos tekintetben az élet átkává teszik. A fenséges iránt mutatkozó tetszést bennünk vagy a fenséges pártolásának érzete melyet Dobó Miklós b. tag indítványára hozott, amelylyel utasitá az egyesült pénzügyi és gazdasági szakosztályt, hogy a teendők sorrendjére nézve javaslatot, vagyis rendszeres reformprogrammot készítsen. Nincs kétségünk afelől, hogy a készítendő tervezet osztályzatában is az állandósan első helyet foglalat ad el, mint olyan, melynek valósítását a viszonyok legsürgősebben követelik, de szintoly kétségtelen, hogy ma már az állandó hídnak több, szintén égetőn szükséges intézménytől elkülönítve leendő fölállítására nem gondolhatunk, mert ez annyit tenne, mint a többinek létesítését hosszú időre lehetetlenné tenni. Maga a volt állandó hid-bizottmány pénzügyi albizottmányának jelentése szolgáltatja erre a legerősebb érvet. Ugyanis az albizottmány, dacára annak, hogy a híd költségvetését hozzávetőleg egy millió írtra teszi — ami ugyan a műszaki albizottmány jelentése szerint csak 700.000 írtba kerülne — mégis másfél millió kölcsön fölvételét javasolja, — nem mondja ugyan, mire, de hihetőleg azon célzatból , hogy a városnak egyéb égető szükségein is segíteni lehessen a többletből. De azt már megmondja, hogy miért; azért, mivel első helyen való betáblázásra könnyű nagyobb kölcsönt is kapni, míg második helyű bekeblezésre kisebbet is nehéz. A dolog tehát világos: nekünk sokkal nagyobb összegű kölcsönt kell fölvennünk, mint amennyi az állandó hídra szükséges, annyit, amennyiből mindazon intézményeket előállíthatjuk, melyekre városunk szellemi és anyagi fölvirágzása végett nélkülözhetlen szükségünk van; vagy ha mind nem, legalább annyit, amennyit egyelőre megbízunk. E szükségletek nagyjában el voltak sorolva az Eibeschitz-féle javaslatban, mely ezek üldözésére egy nagyobbszerű, 2—3 millió kölcsönt indítványoz. Ami e javaslatból hiányzik, t. i. hogy honnan ködöztessenek az évi kölcsöntörlesztések — épen ez képezi a sorrend megállapításával megbízott gazd. és pénzügyi szakosztályok költi föl, vagy pedig azon hiszem, hogy él keblünkben oly erő , mely hozzáméltó, vele megmérkőző. Első esetben bizonyos gyermeki odaadó tiszteletet érzünk : ily érzelemmel tekint a gyermek atyjára, a nő férjére; ily érzelemmel tekint a sereg vezérére s a né pek Istenükre. — A másik esetben már nem annyira gyermeki ragaszkodás, hanem önérzet él bensőnkben s fejünket magasra emelve szívesen hangoztatjuk : Hozzád hasonló vagyok, tekints rám, mert nem sokára elérlek. A küzdő fenségesnek bukása bennünk a legmegrendítőbb érzelmet kelti föl. Ha a szép bukik, részvét támad keblünkben ; ha a becses hal el , megilletődünk ; de ha a fenséges bukik , már nem egyszerű, hanem kettős érzelem támad lelkünkben : a részvété és félelemé, mert a fenséges a szép és rettenetesből van összetéve. — Részvét a szép fölött, melyet benne fölismertünk s félelem azon erő bukása fölött , mely nekünk fenségesnek látszik, s most egy erősebb előtt vesznie kell. S ha a fenséges is bukik, mily veszély fenyegethet minket gyarlóbb teremtéseket ! Hova forduljunk, kihez meneküljünk, ha elér a baj ? ! E bukás okozta kettős érzelem, a részvét és félelem érzete neveztetik tragikainak. Ha ezek egyike hiányzik, a színdarab, melyet szemlélünk, lehet gyász-, megható- vagy rémdarab, de nem lesz fensebb dráma, tragoedia. Azért a rettenetes rútnak, a puszta rútnak, az alszervnek s aljasnak bukása munkájának oroszlánrészét. Mert puszta sorrendet készíteni könnyű mesterség, azt akárki is megteheti, aki viszonyainkat, szükségleteinket csak fölületesen is ismeri: a valódi feladat itt a nervus rerum előteremtéséből áll. Épen ezt célozza a közgyűlés fennebb említett határozata, melyet minden helyesen gondolkodó szívéből üdvözölt, mert ezzel megtétetett az első lépés az egyedül helyes útra, melyen az eddigi eredménytelen kapkodás helyett rendszeresen foghatunk megvénült, elmaradt városunk újjáteremtése nagy munkájához. A gazdasági és pénzügyi egyesült bizottmány ezzel Szeged város reform-közegévé lön fölavatva, s teendője: megállapítani a szükségletek sorrendjét, azután mindegyiknek külön elkészíteni költségelőirányzatát, sommázni az összes költségeket, s midőn így előáll a kerek összeg, melyre szükségünk van, akkor keresni és megállapítani a biztos alapot, melyből a fölveendő kölcsön évről évre akadálytalanul törleszthető lesz anélkül, hogy a város lakosságának eddigi terhe súlyosbíttatnék. Ezen fordul meg aztán minden: mily nagy kölcsön törlesztésére talál alapot, mert ez fogja meghatározni azt is , mily terjedelmet ölthet reformműködésünk. Egyébiránt e tárgyhoz lesz még alkalmunk bővebben is hozzászólni, különösen pedig indokoltan kijelölni azon életbevágó szükségleteinket, melyeket a fölveendő kölcsönből okvetlenül kielégítenünk kell. Ezúttal visszatérve az állandó hídra nézve készített javaslatokra , azt hisszük, hogy azokkal már most — bármily sürgős is e tárgy — nem tehet a közgyűlés egyebet, mint hogy kiadja az egyesült gazdasági és pénzügyi bizottmánynak. De épen mivel oly igen sürgős az állandó hid kérdésének, valamint egyéb reformügyeinknek is megoldása, szerfölött kívánatos, hogy a nevezett egyesült bizottmány haladéktalanul fogjon a munkához és igyekezzék nagyszerű föladatát hova előbb bevégezni, mert az idő halad s minden e téren földasztragikai nem lehet, mert részvétet és félelmet egyszerre nem érezünk. És oly kevéssé szabad a tragikait valami kegyetlen halállal összezavarni. Sok író azt hiszi, hogy mindjárt tragikai érzelem támad bennünk, ha színművek hősét jól elkínoztatják , ha — mint a saintropezi úrnőben láthatni — egy egész fölvonáson keresztül egy mérgezett embert szerepeltetnek. Ha valakit halálra gyötörnek, halála azért nem lesz tragikus, még más tényezőknek kell hozzájárulni. A hatalomnak, mely a fenséges bukását előidézi, fensőbbnek kell lennie. Nem lehet kisebb, nem egyenlő. Ha kisebb volna, a fenséges csak a véletlen által bukhatnék el, ami bennünket az akadás hiánya miatt kellemetlenül érintene. — Ha a bukást előidéző hatalom a fenségessel egyenlő, akkor újra a fenség halaványul el. — Azért , hogy ez ne történjék , a győző hatalomnak ellenállhatatlannak kell lennie. A régi görögök úgynevezett sorstragédiáiban rendszeresen az istenség beavatkozása idézi elő a fenséges bukását. Ez hajdan mehetett, de a mi hideg és megfontoló világunkban csak bohózat lehetne belőle. Az ily tárgyak nálunk csak operettekre valók. A győző hatalom a véletlen sem lehet, kivéve, ha képzeletünk a győző véletlen és a legyőzött fenséges között valami összeköttetést nem fedez föl. Például, ha egy leomló váratlanul elsuhant percnek kárát valljuk- Azért jó lenne, ha a közgyűlés a bizottmányt szorgos munkálkodásra utasítaná. N. S. A pénzügyi és műszaki albizottmányok jelentései az állandó híd ügyében. A pénzügyi albizottmány jelentése. Alulírt bizottmánynak, mely a végre küldetett ki, hogy a Szegeden építendő állandó híd költségeinek födözése végett javaslatot nyújtson be, van szerencséje erre vonatkozó tanácskozásainak eredményét a következőkben előterjeszteni. A dolog természete szerinte a tanácskozások alapjául 1-er beszerzése, 2-or a kívánt biztosíték, 3-or a kamatfizetés és 4-et a törlesztési módozat vezetett. Minthogy a technikai előmunkálatok eddigi állásánál az építendő híd fölsége végkép még meg nem állapíttatott, a bizottmány a szükségelt tőke összegét csak hozzávetőleg állapíthatta meg. Tekintve azonban a technikai bizottmány által javaslatba hozott hidat és annak kellékeit, valamint hasonló építkezések költségét, úgy véli a bizottmány, hogy megközelítőleg egy millióért lenne a tervezett vállalat kiviteléhez szükséges összeg, mely azonban a költségvetés végképeni meghatározása után, a szükséglet szerint vagy csökkentethetnék, vagy fölemeltethetnék. Ezen tervezett tőke beszerzését a város , egy sorsjegy-kölcsön, vagy jelzáloglevél, vagy egy községi kölcsön kibocsátása által eszközölheti. Ezen három módozatnak beható megfontolása után alulírt bizottmány egy községi kölcsön fölvételét ajánlja, mint azon módot, mely a városra nézve a legtöbb előnyt nyújtja. Ily községi kölcsönök, melyek utóbbi időben Pest és Bécs által is köttettek, egyes községek részéről bankároknál, vagy pénzintézetektől vétetnek föl ingatlanjaik, vagy jövedelmük lekötése mellett; az illetők által egy meghatározott árfolyam szerint vétetnek át, és egy kerek számú összegre (100—200 frt) szóló kötvényekre osztatnak, melyek egy megállapított, kamatláb szerint kamatoztatnak, és bizonyos évek során kisorsolás útján névértékkel fizettetnek vissza, mivégre a meghatározott kamatlábhoz egy törlesztési hányad szobor valakit agyonüt, ez puszta vakeset; de ha egy meggyilkoltnak , pl. Caesarnak szabja magát a gyilkost , pl. Brutust vagy Cassiust ütné agyon, képzeletünk némi kapcsot találván, a tragikum egy nemet éreznek. Pyrrhust egy város ostrománál egy aszszony elhajított köve üti agyon; oroszlánszívű Richardot egy nyílvessző szúrja át , ezekben semmi szokatlan sincs. Azért a képzelőtehetség rögtön mondát alkot, az egészen idegen elemeket összeköti , azt mondja, hogy az anya ütötte le Pyrrhust, mert üldözte fiát, és a nyílvesszőt gyűlölő rokonai küldék oroszlánszívű Richardnak. — Attila, a hunnok királya, a világ ostora , mennyegzeje élén orrvérfolyásban hal meg. A képzelem a nőt teszi gyilkossá, mivel a leendő férj az ő atyját és testvéreit gyilkoltatta meg. Itt tehát a véletlen adott némi tragikai szint az eseménynek — Schiller Genua egyik férfiát dramatizálta. Maga a történet, épen nem volt tragikai. Fiesco föllázad Genua feje Doria ellen és győz, de amint a kikötőben hajóra akar szállani, véletlenül megcsúszik, a tengerbe esik és belefulad. Ebben semmi tragikai sincs. De Schillernek egy bukó fenségre volt szüksége, azért a véletlen esést el kelle távolítania s Verrina alakját állitá föl, ki Fiescot a tengerbe dobja, mivel látja , hogy Fiesco elűzte ugyan az egyik zsarnokot,, de maga új zsarnok akar lenni s hazája szabadságáról nem is álmodik. Valljuk meg, hogy igy sem lesz elég