Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-11-22 / 140. szám

letenkint 3-szor: vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkműyiségi Iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, 281. számú ház, 1-ső emelet. Kin­dék­ioatu­l Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. JelAfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ... 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Évnegyedre . . . 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elvi­tetve: Egész évre ... 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Testen (Neumann B. első magyar hirdetési irodáját­an, kigyó-utca 11. szám. Bécsben Klausenstein ,*. Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Co. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Páriában Havas, Gaflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürnb­ergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mos­e B. hirdetési irodájában 140-i­­ szám. Péntek, november 22-én. 1872. Tizemnéegyedik év­fol­yam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY.­ihirdetések «l­ju­S: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 4 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótó­­ frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija ! 15 krajcár. Országgyűlési botrány. Pest, nov. 19. 1872. A parlamenti történet évkönyveiben a tegnapi országgyűlési jelenet, melyet a lapok bizonyára egész terjedelmében fognak közölni, ritkított és szembeötlő betűkkel lesz följegyezve; e jelenet oly botrányos volt, hogy hozzá hasonlót ta­lán csak Spanyolország kortese képes előidézni. A skandalum hőse Csernátony Lajos volt, a rendszeres rágalmak ko­­holója, ki nem elégedvén meg többé azon tendenciózus megtámadásokkal, me­lyeket időnként lapjában, az „Ellen­őr“-ben , a kormány , különösen pedig nagy animazítással a jelenlegi minisz­terelnök személye ellen közzé tesz, most már az országgyűlés termében nyiltan lép föl oly vádakkal, melyeknek kons­­tatálására — mint maga is beismeri — nincsenek bizonyítékai. Fék­vesztett indulatának minden illemtől és lovagiasságtól ment, minden parlamenti modor s a hely tekintetbevétele nélkül történt kifakadásait „heves véralkatá­­­val mentegeti, mintha bármivel is le­hetni menteni az olyan durvaságot, mely országot, kormányt, parlamentet s több­séget kímélet nélkül sárral dobál és mindenáron kompromittálni akar. Nem csupán a „heves véralkat“ rögtönzései­vel van itt dolgunk, hanem tervszerű eljárással, melynek szálai visszanyúlnak a múlt országgyűlés agyonbeszélési kor­szakába ;­­tervszerű eljárással, melyre Tisza Kálmán adta ki újra a rendele­tet a válaszfelirati vita alkalmával. Az országgyűlés, a kormány saját tekinté­lye, becsülete és Magyarország parla­mentáris érettsége érdekében nem tűr­heti tovább, hogy bárki is megfertőz­­tesse azon tisztességes helyet, melyet választóinak bizalmából elfoglal ; nem tűrheti, hogy egy rakoncátlan, garázda egyén büntetlenül, a képviselői állás immunitásának takarója alatt oly jele­neteket viscenirázzon , melyek minden becsületes és mivelt ember arcába a szégyenpírt hajtják, minden kebelben fölháborodást szülnek és az ország sor­sát folytonos ingadozásnak teszik ki. Ha a házszabályok elégtelenek a bot­rányok meggátlására, alkossanak újakat, jobbakat, de addig is vegye igénybe a ház minden konkrét esetnél bíráskodási jogát. Ha az elnök gyengének bizonyul be a parlamentáris illem fönntartására — mint az tegnap történt Perczel el­nöksége alatt — kényszerítsék erköl­csileg a lemondásra. Szóval, a háznak pártkülönbség nélkül — és itt van he­lyén a „tisztességes elemek“ szolidáris eszműködése — oda kell törekednie, hogy parl­amentü­nk ne válhassék többé az ország szégyenpadjává, hol általános gyanúsítások, melyek ellen jóravaló ember pirulás nélkül nem védelmezheti magát, az egész hazát kockáztató vál­ságokat idézhetnek elő. De különösen kötelessége ily arányban működni azon pártnak, mely mint többség mindent kivihet, ha erélyesen és a szigorú párt­fegyelem vértjével fölruházva, fog a do­loghoz, azon pártnak, melyet a nemzet hazánk sorsának intézésével fölruházott. Nem elég az üdvösségre, hogy az or­szágház padjaiban adandó alkalommal tiltakozik, zajosan ellenez, „ohó“-kat kiált; a botrányos jelenet benyomása, hatása megmarad s lehetnek sajnos kö­vetkezményei ; a visszautasítás ily for­mában rövid életű, egészen eltekintve attól, hogy nem veheti elejét a skan­dalumnak. Mert mi is volt a tegnapi botrány veleje ? Csernátony szemére lobbantotta Lányainak, hogy házat épít­tet és uradalmakat vesz, mikor az or­szág deficitben van, azaz, hogy az or­szág verejtékén gazdagszik, gyarapodik. Lónyay igen helyesen válaszolt, hogy vannak oly vádak, melyekre csupán megvetéssel lehet felelni, csak a ház­zal szemben hivatkozott harminc évi munkásságára, takarékosságára. Nem le­het azon csodálkozni, hogy Csernátony személyeskedése a miniszterelnököt is kihozta sodrából és hogy saját foltnél­­küli múltjának érzetében támadójának múltját — habár csak burkolt szavak­ban — a pellengérre állította , utalván azon tényre, hogy Csernátonyt annak idejében egy emigracionális bíróság el­itélte és a menekült hazafiak sorából kiutasította. — Csernátony e kellemet­len reminiscenciát nem fogja elszivelni és bizonyára mindent elköveteni, hogy a lehetőségig tisztázza magát, ami azon­ban nehezen fog neki sikerülni; a Deák­párt ellenben végre-valahára belátja, hogy a gonosz játékot, melyet némely képviselő úr, egyszersr mindenkorra meg kell gátolni és komolyan tárgyalja a tegnapi incidenst, mely a követendő el­járás kiindulási pontjául szolgáland. Egy minisztertanács is volt már ez ügyben még tegnap este, melyben azonban Ló­nyay nem vett részt. Várjuk be a ha­tározatokat és történendöket!­­. I­­o * a­i ügyek. Ismét egy megdöbbent­ gyász hir: Vukovíte Sebő Bácsmegye bácsi kerületének orsz. képviselője, 1848—49-ki ma­gyar igazságügyminiszter, meghalt London­ban , hova némi családi ügyeinek elinté­zése végett, utazott volt. A dicsőifti hazafi 1811-ben született Fiumében s egyike volt a 48—49-diki nagynapok kimagasló alakjainak, és mint született szerb , fényes bizonysága annak , hogy nem magyar nemzetisége mel­lett is lehet valaki igaz magyar és jó hazafi. Vukovics magyar volt és hazafi a szó legnemesebb értelmében, aki e szónak nem­csak érzületével , hanem tetteivel és férfias bátorságával, kitartó érés­­ével adott nyom­a­­tékot, a legnehezebb időkben, m­idő­n az ese­­mények valódi tüzpróbára tevék a hazafias jelle­meket. Ő dicsőséggel kiáltotta a jellem tüzpró­­báját s megtisztulva jött­ ki belőle , hogy egy hosszú száműzetés keserveivel is megpecsé­telje azt. E hontalansága 1868-ban ért véget, mi­dőn rég nem látott hazájába ő is visszatért s mint képviselő, újra tevékeny harcosa lett a közügyeknek. Ő a baloldalon foglalt he­lyet, de ellenzékisége folyvást mérséklettel volt párosulva , s egyike volt azoknak , kik minden párt tiszteletét birták. Hamvait talán haza fogják hozni — írja a „Hon“ nekrológjában.—hadd legyen előt­tünk hazánk szent földje hamvai által is szentebb ! — Országgyűlés. A képviselőház nov. 18-ki ülése. Bemutattatik Királyi Pál megbízó­levele ; Ivánka Imre és Kondorossy György végleg igazoltatnak. Elnök azon tudatására, hogy ő felsége a királyasszony nevenapja alkalmából ünne­pélyes isteni tisztelet fog tartatni — a ház üdvkivonatait jelenti ki. Több kérvények adatnak be; jelentés létezik a tápéi választási ügyben végrehaj­tott vizsgálatról. Buda Sándor az erdélyi kőszénbányák bérbeadása felől interpellál. Benyújtatnak a következő bizottsági je­lentések : a honvédelmi bizottság jelentése a honvédelmi törvényjavaslatokról; a gazdasági bizottság és kérvényi bizottság jelentése, vé­gül a központi bizottság jelentése a fővárosi törvény iránt. Mindannyi kinyomatni rendeltetik. P­a­u­l­e­r miniszter felel Csernátonynak azon interpellációjára , melyben afelöl kér fölvilágosítást , mivel igazolja a kormány azon eljárását­, hogy a királyi táblához Fiu­méra nézve egy oly bírót nevezett ki, ki nem tud magyarul ? — A miniszter elmondta, hogy a Fiuméra nézve létesített provizórium egyezménye szerint, a királyi táblához kine­vezendő három bírája közül egy a fiumei kormányzó ajánlatára neveztessék ki ; az ajánlat s a kinevezés megtörtént , s Bittó miniszter az eskütétel után tudta meg a ki­rályi tábla elnökétől, hogy az illető bíró nem tud magyarul. Erre Bittó a királyi tábla elé egy rendeletet terjesztett , melyben kivétele­sen megengedte a német nyelv használatát. Egyébiránt a miniszter ígéri , hogy fölmenti őt a referálástól. Csernátony a válaszszal nincs meg­elégedve ; a törvényben világosan az áll, hogy a királyi táblának egyedüli nyelve a magyar. Itt tehát a kormány bakot tött. — Ezután recriminációkat­ hoz föl a kormány ellen, melynek működésében vörös fonálként húzódik át a germanizálás. A kormány föl­adta közjogi függetlenségünket , tönkretette anyagi jólétünket; mi hát létezésének alap­eszméje, ha még a magyar táj supremáció­­jának fönntartása sem? Hiszen — úgymond — az nem lehet csak cél , hogy önök mi­niszterek legyenek és palotákat emeljenek paloták után. (Nagy zaj ; balról helyeslés; jobbról „rendre“-kiáltások ; balról: „uradal­makat vásárolnak, gseftelnek !“) Elnök fölhívja Csernátonyt szavai ma­gyarázatára. Csernátony hivatkozik Lónyay mi­niszterelnökre, ki minisztersége alatt uradal­makat vett és palotát épített,, akkor, mikor az ország deficitben van. — Ő nem gyanúsít, csak azon véleményben van , hogy az or­szágban mindenkinek van joga gazdagodni, csak a minisztereknek nincs. (Zajos ellen­mondások, „rendre"-kiáítások , többen szólni akarnak.) P­a­u­­­e­r miniszter röviden felel Cser­nátonynak a tárgy érdemére. A válasz tudomásul vétetik. Gr. Lónyay miniszterelnök : Azon mo­dor ellen, azon gyanúsítások ellen, melyek itt meghonosittatni szándékoltalak, van sza­vam. Maga ellen a számadás ellen szavazni nincs ; válaszom arra a megvetés. (A Lónyay háta mögött ülő csoport zajosan tapsol.) Egy olyan ember , mint a képviselő úr , kinek múltját nem akarom szellőztetni , egy ilyen tisztes és becsületes munkában eltelt élet el­len, mint az enyém, ha oly vádakat hoz föl, mint amineket ő fölhozott, még egyszer is­métlem, válaszom csak a megvetés lehet. Én már harminc évvel ezelőtt a politikai élet­ben szerep­vivő voltam , amikor , hogy mit tett, arra nézve igen furcsa dolgokat tudna elmondani tisztelt barátom, ki mindannak szemtanúja volt, Bittó. Hanem a ház iránti tisztelet kénytet arra , hogy azt mondjam, hogy ilyesmik, ha még egyszer ismételtetné­­nek, a szónoktól a szó vonassék meg. (He­lyeslés jobbról.) Csernátony Lajos személyes kér­désben szól: Vérmérsékletem, némely ügyek iránti buzgalmam , érdeklődésem az oka, ha néha hevesebben szólok. Talán ezért szóltam előbb is hevesebben. Most azonban nincs ügy, amely heveskedésre buzdítana, s azért egész csöndesen válaszolok s egész csönde­sen mondom azt meg gr. Lónyay Menyhért úrnak, hogy az ő megvetésére az én vála­szom is csak az iránta érzett megvetés le­het. Arra a válaszra, azokra , amiket itt el­mondott, nem mondok ítéletet, én, de fölhívom a ház volt elnökét, Stmssich Pál urat, mond­jon ítéletet erre nézve­­, különben annyit kimondok, hogy úgy, amint a miniszterelnök beszélt, nem beszélhet egy tisztességes em­ber. (Roppant zaj. A képviselők a jobboldal­ról Somssich Pálhoz, futnak.) Ghyczy Kálmán, úgy hiszem, tisztelt ház, ideje lenne a napirend iránt intézkedni. (Zaj.) Já­n­m­i­s­i­c­h Pál: csak annyit akarok mondani, hogy arról, mit itt mondanak. Íté­letet mondani nem egy képviselő dolga, ha­nem az egész házé. (Zaj. Fölkiáltás balról : Hát tárgyaljuk e kérdést ? — Szóljunk hát hozzá. Zaj.) Elnök: A tárgy be van fejezve. Leg­közelebbi illés pénteken lesz, az ülést be­zárom. — A Deák-párt szerdán este 6 óra­kor tartott értekezletén , melyen a miniszte­rek közül így sem volt jelen, a párt tagjai­nak tömeges részvéte mellett, a következő határozati javaslatnak a képviselőház elé ter­­terjesztését, és pártolását határozta el: „Miután már a múlt országgyűlés lefolyta alatt a ház tanácskozási szabályai hiányosak­nak bizonyultak, a november 18-án előfordult jelenet pedig — nevezetesen a ház egyik tagja által mondott célzatos és alaptalan gyanúsítások — a ház méltóságát mélyen sértik, és azok kellő megtorlására és hasonló esetek megelőzésére a szabályok elegendő módot nem nyújtanak : küldjön ki a képvi­selőház egy 9 tagból álló bizottságot, mery a szabályokat átvizsgálván, azok hiányainak pótlására nézve javaslatát mielőbb terjeszsze a ház elé. Azon célból, hogy a módosított házsza­bályok elfogadtatásuk után azonnal, már ezen ülésszakra kihatólag érvényre emelkedhesse­nek, utasítsa a ház a miniszterelnököt, terjesz­­szen elő törvényjavaslatot az 1848. törv.­cikk 14. §-ának módosítása iránt.“­­­­E szakasz azt mondja, hogy a házi rendszabályoknak azon része , mely a szorosabb értelemben vett tanácskozási rendet illeti, csak az évi ülések végével módosítható. Termé­szetes tehát, hogy ha a mutatkozó bajokon segíteni akarnak , mindenekelőtt e szakaszt kell megváltoztatni.) Amint e határozatból látjuk, a Deák-párt mellőzni kívánta Csernátony ellenében az elégtétel azon módját, mit egyszer már Irányi ellen alkalmazott, t. i. a jegyzőkönyvi résza láss, nyilván azon indokból, hogy a további botrányokat kikerülje , közvetve azonban mégis félreérthetlenül kimondja a botrányos eset fölötti kárhoztató ítéletét, s ezzel elég­tételt szolgáltat a kormánynak és különösen Lónyaynak, kit épen az ilető törvényjavaslat előterjesztésével beiz meg, ami a meg nem ingatott bizalom világos jele. Mélyebbreható oldala pedig e határozatnak az, hogy esze­rint most már végre komolyan hozzálát a Deák-párt , hogy a botrányoknak elejét ve­gye. S így itt is bebizonyul, hogy minden résznak megvan a jó oldala. — Csernátony csúf föllépése nélkül ki tudja, meddig kín­lódtak volna még a mostani gyarló házsza­bályokkal.

Next