Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)

1876-06-11 / 70. szám

Tizennyolcadik évfolyam. 1876. Vasárnap, junius 11-én. 70-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegedi hizhozhorddssil és vidékre pesten. Egész évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben a kUddbivstsstél elültetve. Egész évre 0 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr.Szegedi Híradó. POLITIKAI ÉS VEGYEST­ART­ALMU LAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára. S Irr. Hirdetések díjai: A k­éth­asábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr, kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden ,a ki­­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Kórtünetek. Az „Életképek“ c. lap sajátságos történetet beszél el egy földesúrról, aki 36 év óta él a külvilágtól teljesen el­zárkózva, ez idő alatt soha még csak hírlapot­ sem olvasva, egy fővárosi ven­déglőben, aki tehát e hosszú idő alatt lefolyt eseményekről semmit sem tud, s akit ezért a nevezett lap Magyarország egyetlen boldog emberének nevez. Már ha valaki nem őrizheti keblé­ben dicső szabadságharcunk s az elnyo­matás korszakának keserű, de mégis lé­lekemelő, mert küzdelmeinket győzelem­mel koronázott emlékeit, azt, csak saj­nálni tudjuk , de aki a mai nyomorú­ságot nem tudja, nem látja, nem érzi, valóban irigyelnünk kell. A mostani időszak a hazafira az aggodalom és gyöt­relem időszaka. Csak a jövőbe vetett hit az, ami még fönntart bennünket. De e hitet is vajmi nehéz megőriz­nünk az egymást érő csapások és a visz­­szás események közepette. Nem elég a természet egymásra hal­mozódó csapása, amely anyagi létünk alapjait rendíti meg: a nyomorúsággal karöltve jár az eszmék zavara, a szen­vedélyeknek a józan ész fölé kerekedése ; s ha Magyarország értelmisége talpra nem áll s egész erejével ellene nem sze­gül a megindult áramlatnak, maholnap bizon elkezdjük a Bábel tornyát épiteni. Mert a bolond tanács sohasem fogana­­tosabb, a szenvedélyek föl­zaklatása so­hasem könnyebb, mint a nyomorúság­ban ! Látjuk egyfelől, hogy a bécsi ki­egyezés, e senkitől nem szeretett kény­szerűség szülötte, miként bomlasztja föl a nagy szabadelvű pártot, melyet tavaly a nemzet hozam­a-kiáltása közt alkot­tunk s amelynek imponáló erejétől oly sokat vártunk. És, ami még szomorúbb, látjuk, tapasztaljuk, hogy a párt elsza­kadt része mint kénytelen akarva nem akarva, a szélsőbal veszett hadával egy hajóban evezni, s mint képez mind ha­tározottabb oppoziciót azon kormány és azon pár­t ellen, amelylyel közös zászló alatt vonult a törvényhozás szentélyébe. És midőn nyakig úszunk a nyomo­rúságban , midőn a hétévi meddő párt­harcok és könnyelmű gazdálkodás foly­tán pénzügyi és politikai hitelünk oly mélyen megrendült; midőn mindezekhez még délkeleti határunkon hónapok óta a lázadás t­szke ég, amely Dél-Magyar­­ország szlávajkú lakosságát a legnagyobb izgalomban tartja; s midőn még egy eu­rópai háború kitörése is a közös lehető­ségek közé tartozik , akkor a mi renge­teg szájú, de semmi politikai érzékkel nem biró búsmagyarjaink törpe minori­tása is elérkezettnek látja az időt, hogy a népszerűtlen bécsi kiegyezés révén tör­­pesége gubóját elhányja és semmiségé­ből végre valamivé emelkedjék. A pünkösd ünnepe ugyan a nap­tár szerint már elmúlt, de a mi szélbali magyarjaink politikai pünkösdje még csak ezután fog következni. Úgy mond­ják legalább, hogy a­mit eddig a deb­receni piacon és még egypár helyen csináltak, az csak a kezdet, s hogy a hazafias munka még csak ezután veszi folyamatát amúgy istenigazában. Ha majd a nyári parlamenti szünet beáll, — ami már nincs messze — akkor meg­indulnak és szétoszlanak mindenfelé az apostolok, hogy hirdessék a falnak menő politika igéit. Rendeznek majd továbbra­­ is népgyűléseket, a­melyek tömegei ugyan annyit sem értenek a vám- és bank­ügyhöz , mint hajdú a harangöntés­hez, de azt megértik , hogy Tisza Kálmán és a pártja meg akarja rontani, el akarja adni az országot Bécsnek , stb. De nem kell hinni, hogy a szélbal nagypipájú, kevésdohányú államférfiai­­nak célja csupán a bécsi kiegyezés és a kormány megbuktatása ; ez csak eszköz nekik, a­melylyel — mint már régeb­ben megmondottuk — politikai tőkét akarnak csinálni az államjogi kiegye­zés ellen, a­melyre minden volt, lé­tező és leendő bajainkat visszavezetik. Ez az ő politikájuk alphája és ómegája. Ezért szükséges, hogy Magyarország in­telligenciája ébren és résen legyen a népizgató üzelmekkel szemközt. Hogy meddig fognak e szájjal ször­nyű bátor hazafiak merészkedni, azt nem tudjuk, de sejthetjük már a kezdetből, a­mely nem riadt vissza a néptömegek szenvedélyének fölkeltésétől s a törvény­­hozást a népgyűlések fapdájává akarja tenni, mint azt Franciaországban a for­radalmi klubbok tevék. Annyira ugyan nem viszik, mert hál’ isten, nem élünk forradalomban, s van törvény, mely az izgatók körmére üt úgy, hogy a nyelvük is eláll bele, de már a parlamentáris alkotmány alap­elveivel homlokegyenest ellenkezik az is, a­mit eddig elkövettek: hogy t. ill. alulról jövő p res­z s­z­­­ó­v­a­l kény­szerítsék a képviselőket, hogy vagy úgy szavazzanak bizonyos konkrét esetben, amint a választóknak, igazabban pedig az őket fölheccelt izgatóknak tetszik, vagy mondjanak le képviselői állásukról. Ki nem látja, hogy ez visszaidézése, csakhogy más alakban, a rendi alkot­mány alatt fönnállott utasítási jognak, amelynek érvénye alatt a képviselő mint ilyen nem önálló lény többé, hanem egyszerű báb a választók kezében, aki­nek a minduntalan félrevezethető tömeg változó szeszélye szerint kellene ránga­tóznia. Világos, hogy ez végelemzésben a parlamentarizmus lehetetlenítésére vezet. Nem mondjuk, hogy a képviselő ne respektálja választói akaratát; nincs ki­fogásunk az ellen sem ,­ ha önként visszalép oly esetben, midőn meggyő­ződése a választók akaratával összeütkö­zésbe jön , de viszont ép oly joggal megkövetelhetjük, hogy a képviselő bár­mely kérdésben meggyőződését szabadon s bátran követhesse, anélkül, hogy el­járásáért másnak, mint saját lelkiisme­retének, felelősséggel tartoznék. A kép­viselői megbízatás alapja a bizalom , ám tessék a választóknak akkor­, mikor vá­lasztani kell, jól kiszemelni azt, akit a törvényhozásba küldenek. Egyszóval, a preszszió, akár fölül­ről, akár alulról jön, jogtalan és vissza­taszító, s a képviselő, aki meggyőződése ellenére bármelyiknek enged, egyformán gyáva s méltatlan arra, hogy a törvény­hozók közt helyet foglaljon. Amely párt pedig az alulról szított nyomással akar törvényhozói bábokat faragni s a törvényhozást és államkor­mányzást ennek a szeszélyei szerint ve­zetni , az fényesen bebizonyította éret­lenségét és demagóg hajlamait. A mi szélbalunknak ezen szép tu­lajdonai felől különben már rég tisztá­ban voltunk é gesnek látszott. Magának a vámtariftának kidol­gozása legkevesebb három hetet vesz igénybe. A munka, mely itt teljesítendő, korántsem cse­kély, mert egészen új vámtarifta szerkesztéséről van szó, minthogy az eddigi egy minden alka­lommal javítgatott, összekuszált elegybelegyet képez és sok képtelenséget is tartalmaz. — Az egész anyagot teljesen kell tehát tisztázni s a szöveget is újra szerkeszteni, még ott is, hol az eddigi tételek megmaradnak. — A legjelenték­telenebb szó elhagyása is hosszabb vitát idéz elő, s különösen az osztrák kormány képviselői foglalják el a konzervatív álláspontot. — Eddig a két ülésen nem egész három osztályzat intéz­­tetett el s ezek sem a legfontosabbak. — A gyarmati áruk és déli gyümölcsök vámtételének emelése nem nagyon jelentékeny s körülbelől 15 —30%-ra rúg. Matlekovics osztálytanácsos pén­teken vagy szombaton Budapestre megy, hogy a kormánynak jelentést tegyen s netán utasítá­sokat hozzon. A bankkérdésben a változatosság kedvéért az itteni lapok ismét záros határidőről tudnak beszélni s azt hírlik, hogy az egész ügy­nek julius 15-éig el kell intéztetni. Önkényes okoskodás mindez. A két pénz­ügy­ét eddig csak a modus procedendi iránt állapodott meg, később kezdetnek meg az osztrák nemzeti bankkal a tár­gyalások , ezután pedig az ide vonatkozó ja­vaslatok, statútumok, stb. fölötti beható tanács­kozások következnek, amelyek végét most le­hetetlen meghatározni. Hogy Tisza és Széll fel­jönnek-e ide, nem tudni. Hazai ügyek. — Bécsből félhivatalos forrás­ból írják a „Budapester Correspondenz“-nek: Az általános osztrák-magyar vámtarifta megálla­pítására vonatkozó tárgyalások megkezdődtek s az első két, több óráig tartott ülés eredménye azt tanusitá, hogy e tárgyalások nem lesznek oly gyorsan befejezhetők, mint az eleve lehetsé­g A berlini „Prov. Corr.“ hivatalos jelen­tése szerint az északi hatalmak (Orosz-, Ném­et- és Ausztria-Magyarország) javaslataikat egyelőre nem köztik ugyan a portával, de azért ragasz­kodnak azon célokhoz, melyeket a berlini tár­gyalásokban szem előtt tartottak. E célok el­érésére a hatalmak újabb értekezleteket fognak tartani. Hol és mikor lesznek ezek, azt a hiva­talos közlemény nem mondja , de hozzá­teszi, hogy Sándor és Vilmos császárok a jövő hetet Emnsben együtt fogják tölteni. Egyúttal a csá­szár kívonatára Bismarck herceg is megszakítja szabadságidejét. Andrássy gróf szintén nem távozik uralkodónk oldala mellől, s igen valószínű, hogy a három kancellár ismét személyesen fog egy­mással találkozni, vagy pedig Angliának régi terve, hogy európai konferencia tartassék , fog elfogadtatni. Egyelőre azonban valószínűbbnek látszik az , hogy az északi hatalmak vezérál­­lamférfiai egymás között fognak egyetértést lé­tesíteni. Másrészt a „Times“ azon nagyfontosságú hírt hozza, hogy a török kormány ismételve amnesztiát adott a lázadóknak s kész ne­kik hat heti fegyverszünetet is en­gedélyezni ; de természetesen nem úgy, mint a berlini emlékirat kívánta, mely tudvalevőleg azt ajánlotta, hogy a török sereg Hercegovina hat városába vonuljon vissza. A keleti bonyodalom. Szeged, junius 9. A ma estig hozzánk érkezett hírek egész­ben véve a bizonytalanság benyomását eszköz­ük és semmi fogantyút nem nyújtanak , a­melybe fogazva következtetni lehetne , hogy a keleti bonyodalmas helyzet hova fog fejlő­dni. Egyelőre azonban mégis a békés irány ver­gődött fölszínre , amennyiben Oroszország tar­tózkodóbb állást foglalt el s Szerbiának is tar­tózkodást parancsolt. Egy tudósítás ezt egyene­sen Sándor cárnak tulajdonítja, aki állítólag Gorcsakoffal ez ügyben nem ért egyet. Eközben azonban Anglia folytatja hatal­mas fegyverkezését s el van határozva, az orosz keleti politikának mindenáron útját állani, s a­mint egyfelől kétségtelen , hogy a szláv fölke­lőket mindeddig orosz pénz és hadiszer támogatta, most már szintoly bizonyosnak látszik, hogy ugyanő hathatós eszközökkel támogatja Anglia a török sereget. Hogy a két hatalmas állam közt kifejlő­dött ez éles ellentétet sikerül-e a többi hatal­maknak kiegyenlíteniük, ez a kérdések kérdése, amelynek rövid időn el kell dúlni. A kombinál­gatás itt nagyon meddő dolog , de céltalan is, mert az események a mai föltevést holnap már halomra dönthetik, a­­helyett regisztráljuk tehát a helyzet iránt mégis némi tájékozást nyújtó érdekes­ híreket. A porta jelen ajánlatában fönntartja ma­gának a hadsereggel való szabad rendelkezést s Niksicset is el akarja látni élelemmel.­­ A nagyvezir e tervét már közölte az angol és francia kormányokkal s most a lázadóktól függ, el akarják e fogadni vagy nem a konstantiná­­polyi kormány méltányos és békülékeny kíván­ságait Azon híreket is megcáfolták , mintha a török kormány kebelében az új alkotmányra nézve lényeges nézetkülönbség mutatkoznék. Ellenke­zőleg azt jelentik, hogy a kormány összes tag­jai igen szabadelvű alkotmánytervezetben egyez­tek meg. Az angol-orosz viszonyokról a lapok még mindig olyan közleményeket hoznak, me­lyek a két kormány törekvései közt határozott ellentétre mutatnak, így például az elég meg­bízható „Moniteur Un.“ ezeket írja : „Az ellentét, mely az orosz és angol poli­­litika közt létrejött, ma, úgy látszik, állandóvá kezd válni. Egyrészt azt mondják, hogy a szerbek azon jellemző magatartásukban, melyet a portával szemben elfoglaltak , orosz részről újabban bátorítást nyertek; másrészt bizonyos, hogy az angol kormány a hercegovi­­nai török csapatok főparancsnokának pénzt bo­csátott rendelkezésre, miközben az angol hajók a lázadóknak szánt lőszer partraszálltását meg­akadályozták s egyúttal hadiszere­ket hoztak a törököknek.“ A „Köln. Zig“-nak Berlinből következőket sürgönyöznek : „Értesült körökben azt hiszik, hogy Anglia komolyan folytatja hadikészülődéseit, s ha Orosz­ország Konstantinápoly ellen akarna nyomulni, az angol haderőt találná útjában. A Középten­gerre küldött hajók arra is ellátják legénység­gel , hogy szükség esetén a Konstantinápoly előtt állomásozó török páncélos hajóhadat csa­takész állapotba helyezzék; minden eshetőségre kiadattak a parancsok.“ Megemlítjük egy francia lap azon hírét is, hogy Murad szultán a császári testőrséget, mely 21 gyalog-, 8 vadászzászlóaljból , 30 lovas szá­zadból s 15 ütegből áll, Hercegovinába akarja küldeni.­­ A török hadseregnek ezen legjobb csapatai kétségkívül nagyjelentőségű változást idézhetnének elő a lázadás folyamában. Az „All. Zig“ egy berlini levelezője D­i­s­­raelinek egy berlini barátjához írt magán­leveléből a következőket idézi: „Ön látja , hogy többé nem Gladstone- Granville kormánya alatt állunk s a jelenlegi minisztérium tudni fogja Anglia méltóságát fön­­tartani s a moszkovita dicsvágy ál­tal fenyegetett jogokat védelmezni. Néhány hóval ezelőtt azt mondom önnek, hogy Anglia ez időszerint inkább van azon helyzetben,­­mint Pitt idejében, hogy egy európai koa­líció élére lépjen. „ Ma hozzá tehetem s­zövetségesekben Anglia nem szenve­­dene hiányt, az erősnek ezek sohasem hiá­nyoznak.“ A Decazes francia külügyminiszter vissza­lépéséről szóló híreknek párisi lapok meglehe­tős határozottsággal ellentmondanak. A „Köln. Zig“ párisi levelezője szerint Decazes nagyon bemászott Oroszországgal s ez által lett állása megrendítve. A dolgok újabb fordulata azonban alaposan megtéríte a minisztert. Anglia magatartásáról a „Times“ a napok­ban hosszabb cikket közölt, melyben kimondja, hogy Anglia bizonyára mindent meg fog tenni, hogy Oroszország keleti politikája győzelemre ne jusson. Anglia elhatározta, hogy Oroszország az 1856-iki párisi szerződést nem tépheti szét büntetlenül , hogy támadási politikáját ismét ott kezdje, ahol azt a krími háború félbesza­kította. Ugyancsak a „Times“ jelenti, hogy min­den 35 év alatt levő nyugalmazott tengerész parancsot kapott, hogy magát a tényleges szol­gálatra készen tartsa. A 45 év alatt levő nyu­galmazott tengerészeknek engedély adatott arra, hogy mint tartalékosok szolgáljanak.­­ A „Standard“ jelentése szerint pedig előkészületek léteznek, 5000 emberre való kórházi felszere­lésnek Máltába küldésére. Ez 5000 emberrel a földközi tengeren levő haderő fog szaporít­­tatni. A „Presse“ és a „Deutsche Zug“-nak je­lentik Zárából szláv forrásból , hogy a monte­negrói vladika vonakodik Murad kormányát el­ismerni és konstantinápoli ügynökét visszahívta. Egyidejűleg azt is jelentik , hogy Muktár basa, Abdul-Aziz szultán törvénytelen fia, vonakodik Niksics ellen a hadműveleteket folytatni. Szerbia helyzete most igen sajátsá­gos. Egyfelől azt látjuk , hogy Szerbia egész fegyverfogható népe ott áll a határokon , a kis államocska a legsúlyosabb fegyverzetet öltötte magára , másrészről meg okvetlen be kell várnia, hogy a hatalmak mily állást foglalnak el a leg­újabb eseményekkel szemben. Szerbia igen jó-

Next