Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)
1876-06-11 / 70. szám
Tizennyolcadik évfolyam. 1876. Vasárnap, junius 11-én. 70-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegedi hizhozhorddssil és vidékre pesten. Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben a kUddbivstsstél elültetve. Egész évre 0 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr.Szegedi Híradó. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára. S Irr. Hirdetések díjai: A kéthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr, kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden ,a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Kórtünetek. Az „Életképek“ c. lap sajátságos történetet beszél el egy földesúrról, aki 36 év óta él a külvilágtól teljesen elzárkózva, ez idő alatt soha még csak hírlapot sem olvasva, egy fővárosi vendéglőben, aki tehát e hosszú idő alatt lefolyt eseményekről semmit sem tud, s akit ezért a nevezett lap Magyarország egyetlen boldog emberének nevez. Már ha valaki nem őrizheti keblében dicső szabadságharcunk s az elnyomatás korszakának keserű, de mégis lélekemelő, mert küzdelmeinket győzelemmel koronázott emlékeit, azt, csak sajnálni tudjuk , de aki a mai nyomorúságot nem tudja, nem látja, nem érzi, valóban irigyelnünk kell. A mostani időszak a hazafira az aggodalom és gyötrelem időszaka. Csak a jövőbe vetett hit az, ami még fönntart bennünket. De e hitet is vajmi nehéz megőriznünk az egymást érő csapások és a viszszás események közepette. Nem elég a természet egymásra halmozódó csapása, amely anyagi létünk alapjait rendíti meg: a nyomorúsággal karöltve jár az eszmék zavara, a szenvedélyeknek a józan ész fölé kerekedése ; s ha Magyarország értelmisége talpra nem áll s egész erejével ellene nem szegül a megindult áramlatnak, maholnap bizon elkezdjük a Bábel tornyát épiteni. Mert a bolond tanács sohasem foganatosabb, a szenvedélyek fölzaklatása sohasem könnyebb, mint a nyomorúságban ! Látjuk egyfelől, hogy a bécsi kiegyezés, e senkitől nem szeretett kényszerűség szülötte, miként bomlasztja föl a nagy szabadelvű pártot, melyet tavaly a nemzet hozama-kiáltása közt alkottunk s amelynek imponáló erejétől oly sokat vártunk. És, ami még szomorúbb, látjuk, tapasztaljuk, hogy a párt elszakadt része mint kénytelen akarva nem akarva, a szélsőbal veszett hadával egy hajóban evezni, s mint képez mind határozottabb oppoziciót azon kormány és azon párt ellen, amelylyel közös zászló alatt vonult a törvényhozás szentélyébe. És midőn nyakig úszunk a nyomorúságban , midőn a hétévi meddő pártharcok és könnyelmű gazdálkodás folytán pénzügyi és politikai hitelünk oly mélyen megrendült; midőn mindezekhez még délkeleti határunkon hónapok óta a lázadás tszke ég, amely Dél-Magyarország szlávajkú lakosságát a legnagyobb izgalomban tartja; s midőn még egy európai háború kitörése is a közös lehetőségek közé tartozik , akkor a mi rengeteg szájú, de semmi politikai érzékkel nem biró búsmagyarjaink törpe minoritása is elérkezettnek látja az időt, hogy a népszerűtlen bécsi kiegyezés révén törpesége gubóját elhányja és semmiségéből végre valamivé emelkedjék. A pünkösd ünnepe ugyan a naptár szerint már elmúlt, de a mi szélbali magyarjaink politikai pünkösdje még csak ezután fog következni. Úgy mondják legalább, hogy amit eddig a debreceni piacon és még egypár helyen csináltak, az csak a kezdet, s hogy a hazafias munka még csak ezután veszi folyamatát amúgy istenigazában. Ha majd a nyári parlamenti szünet beáll, — ami már nincs messze — akkor megindulnak és szétoszlanak mindenfelé az apostolok, hogy hirdessék a falnak menő politika igéit. Rendeznek majd továbbra is népgyűléseket, amelyek tömegei ugyan annyit sem értenek a vám- és bankügyhöz , mint hajdú a harangöntéshez, de azt megértik , hogy Tisza Kálmán és a pártja meg akarja rontani, el akarja adni az országot Bécsnek , stb. De nem kell hinni, hogy a szélbal nagypipájú, kevésdohányú államférfiainak célja csupán a bécsi kiegyezés és a kormány megbuktatása ; ez csak eszköz nekik, amelylyel — mint már régebben megmondottuk — politikai tőkét akarnak csinálni az államjogi kiegyezés ellen, amelyre minden volt, létező és leendő bajainkat visszavezetik. Ez az ő politikájuk alphája és ómegája. Ezért szükséges, hogy Magyarország intelligenciája ébren és résen legyen a népizgató üzelmekkel szemközt. Hogy meddig fognak e szájjal szörnyű bátor hazafiak merészkedni, azt nem tudjuk, de sejthetjük már a kezdetből, amely nem riadt vissza a néptömegek szenvedélyének fölkeltésétől s a törvényhozást a népgyűlések fapdájává akarja tenni, mint azt Franciaországban a forradalmi klubbok tevék. Annyira ugyan nem viszik, mert hál’ isten, nem élünk forradalomban, s van törvény, mely az izgatók körmére üt úgy, hogy a nyelvük is eláll bele, de már a parlamentáris alkotmány alapelveivel homlokegyenest ellenkezik az is, amit eddig elkövettek: hogy t. ill. alulról jövő p resz szóval kényszerítsék a képviselőket, hogy vagy úgy szavazzanak bizonyos konkrét esetben, amint a választóknak, igazabban pedig az őket fölheccelt izgatóknak tetszik, vagy mondjanak le képviselői állásukról. Ki nem látja, hogy ez visszaidézése, csakhogy más alakban, a rendi alkotmány alatt fönnállott utasítási jognak, amelynek érvénye alatt a képviselő mint ilyen nem önálló lény többé, hanem egyszerű báb a választók kezében, akinek a minduntalan félrevezethető tömeg változó szeszélye szerint kellene rángatóznia. Világos, hogy ez végelemzésben a parlamentarizmus lehetetlenítésére vezet. Nem mondjuk, hogy a képviselő ne respektálja választói akaratát; nincs kifogásunk az ellen sem , ha önként visszalép oly esetben, midőn meggyőződése a választók akaratával összeütközésbe jön , de viszont ép oly joggal megkövetelhetjük, hogy a képviselő bármely kérdésben meggyőződését szabadon s bátran követhesse, anélkül, hogy eljárásáért másnak, mint saját lelkiismeretének, felelősséggel tartoznék. A képviselői megbízatás alapja a bizalom , ám tessék a választóknak akkor, mikor választani kell, jól kiszemelni azt, akit a törvényhozásba küldenek. Egyszóval, a preszszió, akár fölülről, akár alulról jön, jogtalan és visszataszító, s a képviselő, aki meggyőződése ellenére bármelyiknek enged, egyformán gyáva s méltatlan arra, hogy a törvényhozók közt helyet foglaljon. Amely párt pedig az alulról szított nyomással akar törvényhozói bábokat faragni s a törvényhozást és államkormányzást ennek a szeszélyei szerint vezetni , az fényesen bebizonyította éretlenségét és demagóg hajlamait. A mi szélbalunknak ezen szép tulajdonai felől különben már rég tisztában voltunk é gesnek látszott. Magának a vámtariftának kidolgozása legkevesebb három hetet vesz igénybe. A munka, mely itt teljesítendő, korántsem csekély, mert egészen új vámtarifta szerkesztéséről van szó, minthogy az eddigi egy minden alkalommal javítgatott, összekuszált elegybelegyet képez és sok képtelenséget is tartalmaz. — Az egész anyagot teljesen kell tehát tisztázni s a szöveget is újra szerkeszteni, még ott is, hol az eddigi tételek megmaradnak. — A legjelentéktelenebb szó elhagyása is hosszabb vitát idéz elő, s különösen az osztrák kormány képviselői foglalják el a konzervatív álláspontot. — Eddig a két ülésen nem egész három osztályzat intéztetett el s ezek sem a legfontosabbak. — A gyarmati áruk és déli gyümölcsök vámtételének emelése nem nagyon jelentékeny s körülbelől 15 —30%-ra rúg. Matlekovics osztálytanácsos pénteken vagy szombaton Budapestre megy, hogy a kormánynak jelentést tegyen s netán utasításokat hozzon. A bankkérdésben a változatosság kedvéért az itteni lapok ismét záros határidőről tudnak beszélni s azt hírlik, hogy az egész ügynek julius 15-éig el kell intéztetni. Önkényes okoskodás mindez. A két pénzügyét eddig csak a modus procedendi iránt állapodott meg, később kezdetnek meg az osztrák nemzeti bankkal a tárgyalások , ezután pedig az ide vonatkozó javaslatok, statútumok, stb. fölötti beható tanácskozások következnek, amelyek végét most lehetetlen meghatározni. Hogy Tisza és Széll feljönnek-e ide, nem tudni. Hazai ügyek. — Bécsből félhivatalos forrásból írják a „Budapester Correspondenz“-nek: Az általános osztrák-magyar vámtarifta megállapítására vonatkozó tárgyalások megkezdődtek s az első két, több óráig tartott ülés eredménye azt tanusitá, hogy e tárgyalások nem lesznek oly gyorsan befejezhetők, mint az eleve lehetség A berlini „Prov. Corr.“ hivatalos jelentése szerint az északi hatalmak (Orosz-, Német- és Ausztria-Magyarország) javaslataikat egyelőre nem köztik ugyan a portával, de azért ragaszkodnak azon célokhoz, melyeket a berlini tárgyalásokban szem előtt tartottak. E célok elérésére a hatalmak újabb értekezleteket fognak tartani. Hol és mikor lesznek ezek, azt a hivatalos közlemény nem mondja , de hozzáteszi, hogy Sándor és Vilmos császárok a jövő hetet Emnsben együtt fogják tölteni. Egyúttal a császár kívonatára Bismarck herceg is megszakítja szabadságidejét. Andrássy gróf szintén nem távozik uralkodónk oldala mellől, s igen valószínű, hogy a három kancellár ismét személyesen fog egymással találkozni, vagy pedig Angliának régi terve, hogy európai konferencia tartassék , fog elfogadtatni. Egyelőre azonban valószínűbbnek látszik az , hogy az északi hatalmak vezérállamférfiai egymás között fognak egyetértést létesíteni. Másrészt a „Times“ azon nagyfontosságú hírt hozza, hogy a török kormány ismételve amnesztiát adott a lázadóknak s kész nekik hat heti fegyverszünetet is engedélyezni ; de természetesen nem úgy, mint a berlini emlékirat kívánta, mely tudvalevőleg azt ajánlotta, hogy a török sereg Hercegovina hat városába vonuljon vissza. A keleti bonyodalom. Szeged, junius 9. A ma estig hozzánk érkezett hírek egészben véve a bizonytalanság benyomását eszközük és semmi fogantyút nem nyújtanak , amelybe fogazva következtetni lehetne , hogy a keleti bonyodalmas helyzet hova fog fejlődni. Egyelőre azonban mégis a békés irány vergődött fölszínre , amennyiben Oroszország tartózkodóbb állást foglalt el s Szerbiának is tartózkodást parancsolt. Egy tudósítás ezt egyenesen Sándor cárnak tulajdonítja, aki állítólag Gorcsakoffal ez ügyben nem ért egyet. Eközben azonban Anglia folytatja hatalmas fegyverkezését s el van határozva, az orosz keleti politikának mindenáron útját állani, s amint egyfelől kétségtelen , hogy a szláv fölkelőket mindeddig orosz pénz és hadiszer támogatta, most már szintoly bizonyosnak látszik, hogy ugyanő hathatós eszközökkel támogatja Anglia a török sereget. Hogy a két hatalmas állam közt kifejlődött ez éles ellentétet sikerül-e a többi hatalmaknak kiegyenlíteniük, ez a kérdések kérdése, amelynek rövid időn el kell dúlni. A kombinálgatás itt nagyon meddő dolog , de céltalan is, mert az események a mai föltevést holnap már halomra dönthetik, ahelyett regisztráljuk tehát a helyzet iránt mégis némi tájékozást nyújtó érdekes híreket. A porta jelen ajánlatában fönntartja magának a hadsereggel való szabad rendelkezést s Niksicset is el akarja látni élelemmel. A nagyvezir e tervét már közölte az angol és francia kormányokkal s most a lázadóktól függ, el akarják e fogadni vagy nem a konstantinápolyi kormány méltányos és békülékeny kívánságait Azon híreket is megcáfolták , mintha a török kormány kebelében az új alkotmányra nézve lényeges nézetkülönbség mutatkoznék. Ellenkezőleg azt jelentik, hogy a kormány összes tagjai igen szabadelvű alkotmánytervezetben egyeztek meg. Az angol-orosz viszonyokról a lapok még mindig olyan közleményeket hoznak, melyek a két kormány törekvései közt határozott ellentétre mutatnak, így például az elég megbízható „Moniteur Un.“ ezeket írja : „Az ellentét, mely az orosz és angol polilitika közt létrejött, ma, úgy látszik, állandóvá kezd válni. Egyrészt azt mondják, hogy a szerbek azon jellemző magatartásukban, melyet a portával szemben elfoglaltak , orosz részről újabban bátorítást nyertek; másrészt bizonyos, hogy az angol kormány a hercegovinai török csapatok főparancsnokának pénzt bocsátott rendelkezésre, miközben az angol hajók a lázadóknak szánt lőszer partraszálltását megakadályozták s egyúttal hadiszereket hoztak a törököknek.“ A „Köln. Zig“-nak Berlinből következőket sürgönyöznek : „Értesült körökben azt hiszik, hogy Anglia komolyan folytatja hadikészülődéseit, s ha Oroszország Konstantinápoly ellen akarna nyomulni, az angol haderőt találná útjában. A Középtengerre küldött hajók arra is ellátják legénységgel , hogy szükség esetén a Konstantinápoly előtt állomásozó török páncélos hajóhadat csatakész állapotba helyezzék; minden eshetőségre kiadattak a parancsok.“ Megemlítjük egy francia lap azon hírét is, hogy Murad szultán a császári testőrséget, mely 21 gyalog-, 8 vadászzászlóaljból , 30 lovas századból s 15 ütegből áll, Hercegovinába akarja küldeni. A török hadseregnek ezen legjobb csapatai kétségkívül nagyjelentőségű változást idézhetnének elő a lázadás folyamában. Az „All. Zig“ egy berlini levelezője Disraelinek egy berlini barátjához írt magánleveléből a következőket idézi: „Ön látja , hogy többé nem Gladstone- Granville kormánya alatt állunk s a jelenlegi minisztérium tudni fogja Anglia méltóságát föntartani s a moszkovita dicsvágy által fenyegetett jogokat védelmezni. Néhány hóval ezelőtt azt mondom önnek, hogy Anglia ez időszerint inkább van azon helyzetben,mint Pitt idejében, hogy egy európai koalíció élére lépjen. „ Ma hozzá tehetem szövetségesekben Anglia nem szenvedene hiányt, az erősnek ezek sohasem hiányoznak.“ A Decazes francia külügyminiszter visszalépéséről szóló híreknek párisi lapok meglehetős határozottsággal ellentmondanak. A „Köln. Zig“ párisi levelezője szerint Decazes nagyon bemászott Oroszországgal s ez által lett állása megrendítve. A dolgok újabb fordulata azonban alaposan megtéríte a minisztert. Anglia magatartásáról a „Times“ a napokban hosszabb cikket közölt, melyben kimondja, hogy Anglia bizonyára mindent meg fog tenni, hogy Oroszország keleti politikája győzelemre ne jusson. Anglia elhatározta, hogy Oroszország az 1856-iki párisi szerződést nem tépheti szét büntetlenül , hogy támadási politikáját ismét ott kezdje, ahol azt a krími háború félbeszakította. Ugyancsak a „Times“ jelenti, hogy minden 35 év alatt levő nyugalmazott tengerész parancsot kapott, hogy magát a tényleges szolgálatra készen tartsa. A 45 év alatt levő nyugalmazott tengerészeknek engedély adatott arra, hogy mint tartalékosok szolgáljanak. A „Standard“ jelentése szerint pedig előkészületek léteznek, 5000 emberre való kórházi felszerelésnek Máltába küldésére. Ez 5000 emberrel a földközi tengeren levő haderő fog szaporíttatni. A „Presse“ és a „Deutsche Zug“-nak jelentik Zárából szláv forrásból , hogy a montenegrói vladika vonakodik Murad kormányát elismerni és konstantinápoli ügynökét visszahívta. Egyidejűleg azt is jelentik , hogy Muktár basa, Abdul-Aziz szultán törvénytelen fia, vonakodik Niksics ellen a hadműveleteket folytatni. Szerbia helyzete most igen sajátságos. Egyfelől azt látjuk , hogy Szerbia egész fegyverfogható népe ott áll a határokon , a kis államocska a legsúlyosabb fegyverzetet öltötte magára , másrészről meg okvetlen be kell várnia, hogy a hatalmak mily állást foglalnak el a legújabb eseményekkel szemben. Szerbia igen jó-