Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)

1877-05-04 / 53. szám

rendezése elhalasztatnak, nem járul. Az árva­ügyek kezelése azóta, hogy a közig, hatóság­hoz tétetett át, nem romlott, de határozottan javult. A rendezés azonban mégis szükséges, mert a legfőbb kérdésekre nézve pozitív törvé­nyekkel nem rendelkezünk. Az árvaügyek ke­zelését a történelmi fejlődés alapján a közig. hatóságok által tartó eszközlendőnek, de min­denütt, hol jogkérdésről van szó, a bírói ha­táskör sértetlenül megtartatott. Gyakran kis ha­gyatékokról van szó, s a mai eljárás mellett, midőn a hagyatékokat részint járásbírák, ré­szint közjegyzők kezelik, a kis hagyatékok egé­szen elvesznek. Kötelességének tartja ismerni a theoriát, de miután itt nem holt, hanem élő test­ről van szó, a theoria csak a gyakorlati élet követelményei szerint alkalmazható, s annak kedvéért a kis hagyatékokat nem lehet pusz­tulni engedni. Bizonyos korlátok közt helyeselte az igazságszolgáltatás s közigazgatás elválasztá­sát, s hogy ez ellen sok helyi resensus uralko­dik, annak oka az, hogy minden korlát nélkül, mereven vitetett keresztül. A feladat nem az, hogy a helyes elv alkalmazását most megbont­suk, hanem hogy az célszerűbb módon történ­jék meg. A járásbirónak is csak úgy sok a teendője, mint a szolgabirónak, s az is megérdemli a figyelembe­­­vételt. A szolgabiróra nézve épen teendőinek természete teszi lehetségessé a gyor­sabb intézkedhetést. Az 1848-iki tubozás szel­leméből azt, hogy a közig. hatóságok az árva­ügyek körül ne intézkedhessenek, kimagyarázni nem tudja. Abban, hogy az árva hagyatéka megtartassék, s ne menjen föl napidíjakra, sem reackió, sem politikai öngyilkosság nincs. Maga fog legjobban örvendeni annak, ha a miniszter nem lesz bíró is, de a gyámügyi törvényjavas­lat e tekintetben újat nem­ teremt, csak a régi gyakorlatot tartja meg. Aki szívén viseli a ma­gyar államiság eszméjét , gyakran áldozatot kénytelen annak hozni legszentebb theoretikus meggyőződéseiből is. Az elhalasztási indítvány­hoz nem járul, s erős meggyőződése lévén, hogy a javaslat által a közig. hatóságoknak a hagya­tékok körül adott befolyás sem a magyar állam érdekeivel nem ellenkezik , sem reakciót nem képez, annyival inkább kéri a javaslat elfoga­dását, mert oly törvényeket kell alkotnunk, melyek jótékony hatását az állampolgárok leg­alsóbb rétegei is megérezhessék. (Élénk he­lyeslés.) Csatár elfogadja a törvényjavaslatot, s kívánja , hogy a miniszter tovább haladjon ez után. A tárgyalás folytatása ezzel holnapra ha­­lasztatván, az ülés véget ért. A főrendiház is tartott május 1-én ülést s átvette a választókerületek uj beosztásá­­róla szóló­­javaslatot s a hármas bizottsághoz utasította; azután megválasztotta a quota­­bizottságnak főrendi tagjait. — Beválasztottak : Szögyény László főkamarásmester , Haynald Lajos kalocsai érs.,gr. Zichy Ferraris Viktor, ifj. báró Majthényi László honti főispán és gróf Szécsen Antal, póttaggá gróf Csáky László. Ülés végén a hármas­ bizottság már beadta jelentését a választókerületekről szóló törvény­­javaslat tárgyában, mely sürgősen még ez ülé­sen elfogadtatott. A háború: Szeged, május 3. Az európai csatatérről még mindig nem jön összecsapás hire s ennek oka az, hogy az orosz TÁRCA. eaafi/foex. * (Természetrajzi tanulmány.) Izsáky­tól. Az ember részei: Agy, gerincagy és ezek működése. Befejezi közlemény. Az agy és különösen az emberi agy, melyet ma emberinek mondunk, okvetlenül leg­végső határa azon fenségesnek és csudálatosnak, mit a­­természet varázsműhelye létre­hozott. Ha Cheops pyramisai megragadják a ré­gész lelkületét és élvezettel töltik el , — ha Ro­bespierre vagy az inquisitio kegyetlenségei utá­latunkat keltik föl, mindannyiszor e tetteket lét­rehozott agyvelők csudálatos működését látjuk azokban megtestesülni. Az agy hozta létre és döntötte ismét romba az áldást és átkot terjesztő vallásokat. Az agy szóval határozta meg az istenség fogalmát és rontotta azt ismét le, hogy ugyan­csak az agy arról új fogalmat adjon , és az agy indított vészt és vért nyomaiban hagyó há­borút, hogy az adott fogalmakat kiirtsa és az is­tenség fogalmának uj, általa adott meghatározá­sát terjeszsze el. Az emberi agy teremtette a zsarnokokat és ismét az emberi agy hurcoltatta kínpadra a bitorlókat. Az agy szülte a szabadságot és teremtette ennek palotáját, az alkotmányt és a köztársa­ságot. Emberemlékezet óta foglalkoztatta a gén­­ t Az e cím­en lapunkban folyt közlemények ez érdekes befejező részének közlése a kézirat eltévelyedése miatt maradt el eddig. A­z­e­r­k. seregek felvonulása lassan megy s még nem igen erőszakolhatják a dunai átkelést. Az á­z­s­i­a­i harctéren ellenben már javában foly a véres tánc, noha nagyobbszerű csatára még ott sem került a dolog. A múlt hó vége felé kezdődött harcok ott, mint tudjuk, a törökökre nézve szerencsések voltak, s batumi győzelmüket — melyről az orosz forrásból jött hírek mit sem akartak tudni — most már a „Daily Telegr.“ harctéri tudó­sítója is megerősíti, aki szerfölött kiemeli a tö­rök katonák hősiségét. Egy utóbbi p­e­r a­­ sür­göny e hó­n­ikáról további és pedig már j­e­­lentékeny török győzelemről tudó­sít, mely az ázsiai határon folyt le. Esze­rint a törökök az orosz hadsereg de­rekát áttörték s balszárnyát visz­szavetették. Valószínűleg ugyanazon csata volt ez, amelyről a „B. Corr.“-nek ugyan csak egy perui távirata értesit, amely a csata színhelyét Chorrussan mellé teszi s az oroszok teljes vereségét jelenti. Ezekkel ellenkezőleg ugyancsak máj. 1-ről Tiflisből azt jelentik Szentpétervárra, hogy ápr. 30-án reggel az Erivanból jövő orosz hadosztály Bay­az id előtt megállván, az 1700 főnyi helyőrség az Alladagh hegység magasla­taira vonult vissza, sok lőszert hagyva hátra. Az oroszok megszálották a várost és a c­i­t­ad­ellát. Az „Ellenőr“ bécsi külön tudósítójától a következő érdekes sürgönyt közli: „A pétervári „V­j­e­d­o­mo­s­z­t­i“ (az orosz kormány félhivatalos közlönye) cikket ír Ausz­­tria-Magyarországnak a mostani há­borúban való magatartásáról. A cikk ezt mondja Ausztria-Magyarország semleges­sége képzelhetetlen. Ausztria-Magyar­ország nem lehet paszszív szemlélője a határain folyó harcnak. Vagy az egyik, vagy a másik részre kell állnia, Törökország vagy Oroszor­szág mellett nyilatkoznia. Mit fog választani Ausztria-Magyarország ? Nagyon nehéz erre a biztos válasz. De, megfontolva mindent, föl le­het tenni, hogy Ausztria-Magyaror­szág a döntő pillanatban ellensé­günk táborában lesz. Az osztrák érde­kek ellenségesen állnak szemben az Oroszor­szágnak tulajdonított célzatokkal. Ezek szerint Oroszország győzelem esetében nem törekszik területi hódításokra, de igenis Románia és Szer­bia függetlenségének proklamálására, Monte­negrónak albániai és hercegovinai részekkel való nagyobbitására s a maga számára tenge­részeti előnyökre a Fekete-tengeren, szabad ha­józásra a Dardanellákon. Minden ilyen tö­rekvés ellenében pedig Ausztria- Magyarország föltétlenül ellen­séges állást foglal el.“ (Ez a muszka félhivatalos tökéletesen jól fogja föl monarchiánk helyzetét és érdekeit; tanulhatnának tőle a zág­rábi muszkabarát lapok.) üzent, ama kényszerűségbe látjuk magunkat helyezve,hogy a fegyverhez folyamodjunk.— Bízunk emellett az isteni kegyelemben , fen­séges prófétánk szellemi támogatásában, aki minden üdvnek forrása a muzulmán nép szá­mára. Önök tudják, hogy eddig semmit sem tet­tünk a béke zavarására. Noha fegyverben áll­tunk, mégis mindenkor a legbékésebb érzelmek­kel voltunk eltelve, amint a barátságos és irán­tunk jóakaró hatalmak tanácsait figyelembe is vettük s velök egyetértésben dolgoztunk a béke föntartásán. De ellenségünk most azt bizonyítja be ne­künk, hogy a cél, amelyet követett, nem volt más, mint jogaink , függetlenségünk , magának országunknak teljes megsemmisítése , s hogy mindaddig kielégítve nem érezhette magát, míg ezt el nem éri. Az ellenség ma minden jog ellenére és tör­vényes ok nélkül támad meg bennünket. — A mindenható védeni fogja a jogot s az igazságot s reméljük, hogy diadalt és sikert fog nekünk kölcsönözni. Meg vagyunk győződve csapataink ha­­zafiságáról és nemes buzgalmáról, valamint hű alattvalóink teljes egyetértéséről , erkölcsi és anyagi támogatásáról, s ezekkel sikert fogunk aratni. Hiszem, hogy az Isten igazsága a mi jo­gainkat fogja megvédeni, s hogy méltán büszke lehetek csapatainkra, melyek az ottomán név­nek becsületét és kiérdemlett­eitét fönn fogják tudni tartani, s a dicső ősök nyomdokaiban fog­nak haladni. Üdvözletet küldök az ön parancsnoksága alatt álló katonáknak , kiket gyermekeimnek tekintek. Az állam őket e fontos alkalomra ne­velte, s azért egész hazaszereteteket és vitéz­ségeket ki kell fejteniök. Ezt várja tőlük min­denki. Védjék meg hősen várainkat és minden talpalatnyi földet, melyet hőseink vérökkel áz­tattak, midőn vagy mint győzők, vagy mint vértanuk véreztek. Űzzék vissza az ellenséget, s védjék meg a birodalom becsületét, jogait és függetlenségét, mely az ottománok előtt drágább életöknél is. Míg szent kötelességeiket teljesitik, az isteni kegyelem és a próféta segélye lesz csapatainkkal. Az összes ottomán nép katonáink család­jainak őreként és szolgájának tekinti magát.— Uralkodótok mindig veletek lesz, s ha szükség lesz rá, segélytekre siet, ki fogja bontani a ka­lifatus és sultanatus szent zászlaját, s föláldozza életét is a haza becsülete, jogai és független­ségéért. — Segítsen az isten győzelemre.“ A szultán kiáltványa a had­sereghez. Abdul Hamid szultán kiáltványa, melyet a dunai, a batumi és erzerumi seregek főhadparancs­­nokaihoz inté­zett, így szól: „Minthogy az orosz kormány velünk a diplomáciai viszonyokat megszakította s háborút doskodó egyéneket a­­kérdés : mi az agy de megoldására jutniok nem lehetett, mert az agy azon működését, mely az embernél a többi élő­lényektől eltérőleg nyilatkozik, különös isteni adománynak nevezték, léleknek tartották, mely az istenség fogalmával azonos és azért, mint minden dolog ultima ratiójánál, itt megállották. A legújabb kor természettudományi isko­lája bátor léptekkel és nyilt si­sakkal ment neki a kérdésnek, mert nem látta be, hogy az igaz­ságos Isten miért kedvezett volna éppen az ember­nek, hogy különbeni szellemi előnyei fölött, egye­dül rendelkezzék az öntudattal, a lélekkel,­­ és nem látta be, hogy miért ne fürkészhetnénk az istenség eszközeinek legutolsó elemeit is, mi­dőn a mesterek mesterének csak kedvesebb le­het az, ha tetteit nagyszerűségükben csodáljuk, mintha azokat nem ismerve , vak buzgalommal hajolunk meg előttök. A természet-bölcseleti kutatások eredménye, hogy ma már tudjuk , miszerint az összes lelki képességek székhelye az agy- és gerincagyban keresendő, és hogy így — mert agy és gerinc­agy az állatoknál is találtatik — a lelki képes­ségek ezektől sem tagadhatók meg. Az állati és szellemi rendszer között, me­lyeket azelőtt az embernél megkülönböztettek, a sorompók mindinkább düledeznek és ma már tudjuk, hogy nincs az élő emberi lényben az életnek olyan mozzanata, mely a mondott ideg­központokból ne indulna ki. Hogy ez miképen történik, később látandjuk. Ha ezek után a figyelmes olvasóban azon kérdés merül föl, hogy mi marad tehát az ál­latnak az embertől való megkülönböztetésére ? erre csak az e tanulmány első részét befejező közleménynek illető tételét idézhetem, mely igy szólott „......... hogy igenis egy közös apától származhattak, * de míg az egyik a szel­ * Nehogy az olvasóban kételyek támadjanak a* irint, miért nem válik most szemeink előtt a majomból ember, sat. ? újólag figyelmeztetem arra, hogy a teremtés ideje, azaz, mikor a zöld és termő ereje oly nagy volt, hogy az új lényeket hozhatott létre, elmúlt, és hogy azóta a lények változására nemcsak a fölhozott befolyások, de a l­ények alkata is volt szükségkép befolyással. A vidékről. Kistelek, 1877. ápril 30. * A török nemzet iránti rokonszenvünk nyilvánulásának annyi jele után, mely a kül­döttséget hazánk földjén lépten-nyomon kiséri, azon édes megnyugvásnak tudata tölti el keb­lünket, hogy ezzel, bár parányi részben is, a porta által két évtized előtt tett szolgálatokért tartozásunkat rójjuk le. Szeged város nemes polgárainak a vendé­gek fogadásánál tanúsított s emlékünkbe hosszú időkig törölhetlenül bevésődő baráti önzetlen szeretete, a rokon nemzet küldötteinek egy sej­tett, de ily nagyszerűségben nem várt meglepe­tést nyújta. * Múlt számunkra későn érkezett. Szere­­lem tovább fejlesztésére képes vola, addig a másik erre kevésbé volt képes, és éppen ezáltal lett az első ember, az utóbbi pedig majom maradt. Ha mindkettő az életvi­szonyok behatása, a létért való küzdelem és a természeti kiválás elvei szerint változik és tö­kéletesből alakjaiban , úgy az ember főleg a szellem tekintetében teheti ezt, mert egyedül ez az, ami őt képesíti az életviszonyokkal a létért való küzdelmet győztesen megállani.“ Áttérek arra, hogy az olvasót megismer­tessem magával az agygyal és az utakkal, me­lyeken a természet-bölcseleti iskola a fönti ered­ményekre jutott. Ez azon bölcseleti iskola, melyet ellenei, kiknél gyakran a szenvedély szólott a higgadt ész helyett, materialisztikus­nak mondottak, és a kiknek fogalma igen helyesen adatik vissza a magyar „anyagi“ kifejezéssel , mert leginkább azt óhajtották előtüntetni , hogy ezen iskola minden szellemi élettől ment, „anyagi“ elvek­ben keresi földi boldogságát. * Az agy különféle pontjai különféle lelki működések székhelyének bizonyultak , mit az által tettek kétségtelenné , hogy az agy egy pontját megsemmisítették és eredménye­sen, hogy a látás vagy hallás képessége elenyé­szett. Midőn egy embernek úgynevezett nagy agyának felső rétegét ellőtték , még tovább élt, de gondolkozási , fogalomalkotási képességét elveszté. Nem kevésbé érdekes eredményre vezetett az egyes agypontok izgatása, mi­által kiderült, hogy az azoknak megfelelő szerv fokozott mű­ködésbe jöhet, sőt mi több, ha az izgatás foka nagy, ennek hatása átterjed egy másik pontra és az annak megfelelő szerveket is mű­ködésbe hozza.­ ­ Rém tagadható, hogy igen sokan így fogták föl,­ hogy a vallási sorompókkal az erkölcsieket is le­döntsék. Látjuk ezt különösen Franciaországban, hol az encyclopaedisták működése után a forradalom, többi szörnyei között, az ész istenasszonyát is megszülte. De mint a valódi szabadság mindig a forradalmak szülötte a politi­kai mezőn, úgy a szellemi téren is megteremtik a nagy eszmék a forradalmat. Izsáki:­­ Igénytelenségünk a vendégek elfogadásánál kifejtett működésében eltörpül megyénk fővá­rosa mellett.1'. De mindannak dacára, hogy a vonat, éjjeli 2 órakor érkezik Kistelekre s itt csak 1 percet időz, a küldöttséget nem kis meglepetésben részesitők. * ’' *­''' Éjfél után egy órakor megindult a mintegy­­ötszáz tagból álló menet a községházától, hon­nan a kiindulás tervezve­ volt. Elől a török s magyar nemzeti lobogókkal, míg oldalt két sor­ban, török nemzeti jelvényekkel mellükön, az iparosok haladtak égő fáklyákkal, három zene­kar zenéje mellett. A sűrűn fölhangzott „éljen a török“ felkiáltások az egyesült zenekarok hangját is túlharsogák. A pálya állomásán hosszú sorban fölállítva várták az érkezendő vonatot, mely két óra után szűnni nem akaró éljen - kiáltások kö­zött robogott be. Nagy Emma tanítónő a kül­döttség vezetőjének egy nagy zöld koszorút nyújtott át, melynek, nemzeti szalagján „Kiste­lek községe, 1877. Éljen a török“ fölirat volt. A sheyk karjára fűzte a koszorút s beemelé coupéjába a koszorú vivőjét, hol a magyarul beszélő tolmács által egyenként bemutattatá a török nemzet küldötteit. A törökök nyitott ajtók mellett állva hallo­gaták a helybeli segédlelkész által rögtönzött rövid, talpraesett üdvözlő beszédet, melynek vé­gével a már induló vonatot egy hosszantartó éljen követte. A vendégek annál inkább meg­lepetve voltak, mert e jelentéktelen állomáson, egy percnyi tartózkodás mellett, semmiféle tün­tetést nem vártak. E fogadtatás kivitelének oroszlánrésze első helyen Klemm csendbiz­tos úr nejét és Nagy Emma tanítónőt illeti, kik a koszorú és a török nemzeti kokárdák el­készítésével fáradoztak. Kistelek község elöljáróságának érdeme, hogy ügyes rendezése mellett a kivitel ily szé­pen sikerült. Mi pedig még hosszan s dobogó szívvel kisértük szemünkkel a távozó vona­tot, s jókívánságainkat utána bocsátva , feledhet­­len visszaemlékezést vivénk magunkkal. Mind­nyájunk érzelmét tolmácsolom akkor, midőn be­fejezésül a török küldöttséghez intézett üdvözlő beszéd ezen paszszusát idézem : „Fegyvereitek a győzelem babérjait arassa !“ Nagykövi. Helybeli újdonságok. — A vízveszély május 1-én éjjel érte el legmagasabb és valóban borzalmas tetőpont­ját. Azon napon már a vízállás csaknem elérte a tavalyi legmagasabb pontot,é­s másnapra a legerélyesebb munka gyors alkalmazását nélkü­­lözhetlennek ítélték, hogy az ár túl ne hágja a gátak tetejét , és éppen ily válságos pillanatok­ban estefelé nagy záporeső­ és szélvihar vette ostrom alá védneveinket s tette lehetetlenné a védelemre áldozni szánt munka érvényesítését. Az eső egész hajnalig esett, a szél zúgott és a bánáti oldalra vagdosta a nagy hullámokat. Ál­talános volt a félelem és izgatottság a legköze­lebb bekövetkezhető eshetőségek miatt ; azt kö­rülbelül tudta mindenki, hogy a Tisza ez éjjel nem fog medrében maradhatni, csak az volt a kérdés, hogy hol nyit utat a vihar a roppant víztárlat számára. Eközben éjjeli 12 órakor el­érte a víz a 25 lábat, az eddigi­ legnagyobb magasságot a Tiszán, mely a tavalyi idők vészes vízállását is egy lábbal meghaladja. A ka­tasztrófa bekövetkezése nem maradhatott el s be is következett, de nem saját töltéseinken. Éjfél­ után a víz rohamos apadása mutatta, hogy a Tisza valahol gátat tört. Oly gyors volt a fo­­lyam apadása, hogy tegnapelőtt délután már 23" Az első kísérletek arra tanítotok ", hogy minden működésnek megvan a maga központja az agyban és hogy ettől az illető szervekhez ideg megy , amely vagy pályájának valamely pontjától hozza a hírt a központhoz ( hogy on­nan az utasítást nyerjen), vagy egyenesen a központtól veszi az utasítást a cselekvésre. «— Tegyük föl p­. o. , hogy egy légy megcsípte arcunkat; az arcon végződő érző ideg ezt hírül viszi az ő idegközpontjához, és ugyane pillanat­ban utasítást nyernek, a kar mozgató ,ideges, megfelelő központ­juktól, hogy űzzék el a le­gyet , más szóval , tegyenek célirányos moz­gást. I msongfunail itoluul it« Ezen körülmény is mutatja, hogy az egyik központról a másikra mehet át az idegérzés és ezt átterjedő mozgásnak nevezik, mert föltették, hogy az idegközpontok legkisebb tömegei moz­gásban vannak akkor , hogy ha valami hatás tudomásukra jut, és hogy e mozgás a másik­ idegközpontra átterjedhet. io­­­u­rijim-k­ Csak úgy magyarázhatjuk meg, hogy miért ájul el a gyönge idegzetű nő egy borzasztó látvány mellett, ha tudjuk , hogy a látás által a szem idegvégeiben megindult, mozgás innen a látás központjára, innen pedig a vérkeringést és légzést szabályozó idegközpontokra terjedhet pM . .­."­./ff | Limai Az agyban székelő idegközpontok ép úgy, mint a test különféle, részein átfutó és végződő idegek meg is betegedhetnek és ezáltal vagy megváltozik ingerfogékonyságuk, vagy eltömpül, vagy túlérzékeny lesz, mi a megbetegedés kü­lönféle módjai és arányai szerint különfélekép fog nyilvánulni. Az idegvég megbetegedése által elveszít­hetjük testünk valamely részén az őrzőképessé­­get, de ugyanez történhetik, ha az illeti ideg központja betegedett meg, csakhogy ez esetben az érzéketlenség nagyobb területet veend igénybe, mert egy-egy központ nagyobb terület fölött uralkodik. .. t “^g^yei^görcSökez'31f/ende/ alközpontból is indulhatnak ki. ’ de ,ezek (Folytatás* következik.} .

Next