Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)
1877-05-16 / 58. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. Szerda, május 16-án. 58-ik szám. Megjelen. VftS&intip, szerdán és pénteken reggel.Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 100 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitatva Egész évre 9 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr.Szegedi Híradó. POLITIKAI És VEGYESTARTALMU LAP, Szerkesztőségi iroda: hol A lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klapzár-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára, S Irr. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 1 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmomd Özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, május 15. A zágrábi tüntetés magyarországi viharos viszhangja, mely a kedélyeket annyira fölzaklató, a képviselőházban szolid accordokban ért véget. Simonyi Ernő interpellációjára válaszolva Tisza K. annyira-mennyire megnyugtató a fölháborodott kedélyeket azon kijelentésével, hogy ami politikai jellegű tüntetés volt, abban a hatóságok nem vettek részt, sőt azt rászalták. Aztán volt kitűzve magyar zászló is, de muszka nem volt. No meg az sem való, hogy a zenekar az orosz hymnuszt játszotta volna, csak olyanforma hangzású volt és az illető „kappelmeister“ úr fabrikálta (akinek ezért jó lenne egy kissé a hátát megkótázni a maga karnagyi botjával) , aztán a főherceg úr el is hallgattatta ezt a leyális muszka zenét. A ház aztán tudomásul vette a választ s ezzel a zágrábi komédia nálunk is véget ért. Kivánjuk, hogy miniszterelnökünk alapos információk nyomán adta légyen fölvilágosításait, s mivel ezt szeretjük hinni, benső egyenetlenségre pedig e válságos időben vajmi kevés szükségünk van, azért szívesen borítunk fátyolt erre is, de a belőle vonható tanúságot nem feledjük el. * Forduljunk hát kelet felé, ott kovácsolják most a mi jövendő sorsunkat is, mialatt mi ölhetett kezekkel nézzük a fejlődő eseményeket. Vagy talán nem ? Hiszen napok előtt rebesgették, hogy külügyi kormányunk óvatosságra intette a muszkává szegődött Oláhországot ; most meg kövérbetüs táviratok hirdetik, hogy monarchiánk tiltakozott az ellen, hogy az orosz hadműködés Kis- Oláhországra is kiterjesztessék. Csak az a baj, hogy bátortalan hangon tiltakozunk és keveset követelünk a monarchia biztossága érdekében. Hiszen amit most az egy millió 200 ezer főnyi haderőre támaszkodó alkotmányos és hatalmas Ausztria-Magyarország követel, annál sokkal többet követelt ugyancsak a muszkától a gyönge lábon állott abszolút Ausztria 1854-ben, amikor fenyegető szavára egész Oláhország megtisztult a muszka hadseregektől, pedig az az Ausztria Oroszországnak hálára volt kötelezve a magyar szabadságharc elnyomásáért. Meglássuk, hogy ennek a szerény tiltakozásnak is lesz-e foganata a muszkánál , mert azt már látjuk, hogy a nálánál ötvenszerte hitványabb Oláhországgal semmire, sem mentünk. — Annak idején nem tudtunk elég erős nyomást gyakorolni Károly fejedelemre és kormányára, hogy ne mentek volna bele a muszka szövetségbe, hát bizon belementek, megkötötték vele az ismeretes konvenciót, arra a kamrák — mikor már a kozák szablyák benn villogtak — ráadták az áment, és azután a többi magától jött szép logikai rendben, amint előre lehetett látni. Eleintén kétszínűsködtek a szorongatott helyzetben volt román atyafiak, hogy ők csak a kényszernek hódolnak, de a porta ellen nem akarnak hadat viselni, sőt,, hanem amint naponta nagyobb és nagyobb tömegekben vonultak az oroszok a Duna felé, azon mértékben nőtt a muszka szarvuk, míg végre egészen eldobták az álarcot. Amit az áruló román képv. kamara máj. 11-én éjjel elhatározott, azt a szenátus 13-án helybenhagyta: a vazallus Oláhország megüzente a háborút törvényes hűbérura, a porta ellen s elvileg kimondotta függetlenségét, ennek tényleges valósítását akkora halasztva, midőn a békekötésről lesz szó. Ez az egész engedmény, amit Oláhország e végzetes lépésében monarchiánknak tett. Édes kevés lesz ez, a semminél alig több, és eltörpül a vakmerő tény mellett, amit e kis ország itt az orrunk előtt végrehajtott s amiben monarchiánk habozó, bátortalan politikájának első fanyar gyümölcsét élvezzük. Ha valaki olyan lejtőn indult el, mint Oláhország, az nem fordulhat viszsza, míg a lejtő végére nem ért. íme, máris hazugságnak bizonyult a többivel együtt az oláh kormány azon bizonykodása, hogy Románia nem támadja meg Törökországot, csak védelmezi magát a netáni támadás ellen. A távíró meghozta az épületes hírt, hogy Károly fejedelem 25.000 főnyi sereggel át akar kelni a Dunán. Csak a fizikai törvényeknek hódol. Rohan a lejtő felé, mert más útja nincs, és ott reméli megtalálni a független román királyság koronáját, melyet a muszka lesz fejére teendő. Hogy ez töviskorona lesz, az nagyon valószínű. De hát ez az ő dolga, meg a román vöröseké, akik ide vitték országukat. Hanem van ám ennek a muszka-lejtőnek egyéb vad fája is, amely megint csak nekünk terem vackort. Hogy a háborútól szepegő oláh népet föllelkesítsék, hát biztatják minden égi s földi jóval, — nemcsak független királysággal, hanem területi nagyobbodással is. És buzgón csinálják a térképet, amely „Új-Dáciát“ tárja a rumánok szeme elé, amely Bukovinát, Erdélyt és Dél-Magyarországot egész Temesvárig a román birodalomba kebelezi. És az oláh kormánylapok tüzet okádnak a magyarok ellen s a még tüzet nem látott oláh törzstiszt urak hangosan hirdetik, hogy az első győzelmek után a magyar határ felé fordulnak. Hiszen erőnk érzetében az ilyen térképgyártáson és idétlen hencegéseken csak mosolyoghatunk ugyan, de hát mégis csak boszantó, hogy afféle szerb és oláh egerek így packázhatnak velünk, és ami komoly jelentőségű, látnunk kell, mint idegenednek el tőlünk s válnak ellenségeinkké a szomszéd népek, azok is, akiket helyzetük természetes szövetségeseinknek jelölt ki. Meddig hagyjuk még nőni ezt a gonosz áradatot ? Meddig nézzük még tétlenül, mint készít elő az orosz invázió keleti és déli határainkon új államalakulásokat, amik ugyanannyi felénk fordult fent-kardok lesznek ! ? A türelem emberi erény ugyan s bizonyos határig a bölcseség jele, sőt férfias is, de azontúl — birka-erénynyé válik. Ez pedig még nem indított respektusra senkit, hanem csak fölbátorítja a szemtelen legyeket és csipkedő bogarakat ! Hazai ügyek, Országgyűlés. A képviselőhöz május 12-iki ülésében kérvények tárgyaltattak, melyek közül kettő idézett elő nagyobb vitát. Bács- Bodrogh megye a közadók kezeléséről szóló törvény azon szakaszának módosítását kéri, mely szerint a 100 írton fölül fizető adózók adójokat az adóhivatalnál tartoznak lefizetni. Ez a kérvényi bizottság előterjesztése szerint a pénzügyminiszternek adatott ki. A másik, még hoszszabb vitát fölidézett kérvény, Hajdú-Böszörmény rendezett tanácsú város kérvénye, melyben a közgazdasági kiegyezést elvettetni kéri. A bizottság visszautasíttatni javasolja a kérvényt, mert községeknek s így rendezett tanácsú városoknak nincs megadva a jogpolitikai kérdések megvitatására, ezek csak saját belügyeikben bírnak kérvényezési joggal. A ház elfogadta a kérvényezési bizottság jelentését. Tolna megye kérvénye, mely szerint a ház a keleti kérdésben nyilatkozatra szólíttatik, kiadatott a miniszterelnöknek. A kérvények tárgyalása befejeztetvén, Tisza miniszterelnök válaszol Mocsár és Remete interpellációira a Corvinákat hozó török küldöttnek le nem jövetele ügyében. Az iránt, hogy az ajándékot hol adja át a török küldött, saját kormánya volt hivatva utasítást adni, de hogy az átadás a külügyminisztérium útján történjék, megfelel az általános gyakorlatnak s a nálunk is már nyilvánult nézeteknek. Az átvétel a kormány küldöttjeinek jelenlétében is történt s a köszönet kifejezésére nézve nem is kevesebb, de még több történt a rendes szokásnál. A török küldött lejövetele nem akadályoztatott meg senki által s ő a szerint jött vagy nem jött le, amint azt neki kormánya parancsolta. Kéri válaszának tudomásulvételét. Mocsáry Lajos a közjogi kiegyezési törvényekre utalva kijelenti, hogy az oly ügy, mint a Corvinák átvétele, nem illeti meg a külügyminisztériumot, hanem a magyar kormányt. A tény az, hogy Tabir bey nem fogadtatott el s úgy viselte magát a kormány, mintha terhére lenne a küldött és az ajándék. Ez gyanússá teszi a kormányt és szláv szimpathiákat tanúsít. Azután Remete Géza szólt, tudomásul vévén a választ, melyben Tisza Kálmán ismételt fölszólalása után a ház is megnyugszik. Végül Miskatovics interpellációjára felelt a miniszterelnök. Miskatovics azt kérdezte a kormánytól, elérkezettnek látja-e már az időt arra, hogy a határőrvidék Horvát- és Szlavónországhoz csatoltassék . A miniszterelnök azt felelte, hogy nem. E választ Miskatovics tudomásul vette. — A magy. kir. honvédelmi miniszter a következő körrendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz : A póttartalékba akár állandóan, akár ideiglen beosztott egyének, háború esetében, hadképességek tekintetéből leendő megvizsgáltatásuk és hadcsapatok szerint való beosztatásuk végett, a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 166-ik szakaszának 7-ik pontjához képest, kötelesek az állandó sorozóbizottság előtt megjelenni. S ez eljárás megkönnyebbítése és gyorsabbítása céljából ezennel megengedtetik , hogy az illetékes hadkiegészítési kerület körén kívül tartózkodó póttartalékosok, a póttartalék átalános behívása és mozgósítása alkalmával, a tartózkodási helyükhöz legközelebb eső sorozóbizottság előtt jelentkezhessenek, és ezen sorozóbizottság által, amelynek feladata lesz a reájuk vonatkozó állítási lajstromkivonatokat is, a póttartalékba tett áthelyezésről szóló ajánlati bizonyítványnak s esetleg más igazolványoknak alapján, elkészíteni, legyenek vizsgálat és fölavatás alá vonhatók. Mindazon szabályok egyébiránt, melyek a póttartalékosok elővezetése körüli eljárásra s ezeknek az állítási és avatási lajstromokban való kezelésére és az állításnak módozatára, úgyszintén az állandó sorozóbizottságoknak szervezésére s átalában a póttartalékosok és különösen a semminemű szolgálatra nem alkalmas póttartalékosok irányában s a hadképesség iránt fönnforgó kétségek eseteiben megállapított hatáskörére vonatkoznak, és a védtörvényi utasítás 72-ik, 80-ik, 83-ik és 166-ik szakaszaiban vannak elősorolva, továbbra is teljes érvényükben maradnak fönn. Fölhívom tehát a törvényhatóság közönségét , hogy ezen rendeletemet, az említett kedvezménynyel élni kívánó póttartalékosok figyelmeztetése tekintetéből, közhírré tenni, s mind az állandó sorozóbizottságok polgári elnökeit, mind az összes tisztviselőket ez értelemben utasítani ne késsék. Kelt Budapesten, 1877. évi május hó 2-án. Szende Béla, s. k. — Andrássy gr. külügyminiszter leköszönésének hirét terjesztették vasárnap a bpesti börzén, s a hir városszerte nagy reszenzust keltett. Közel fekszik a gyanitás, jegyzi meg a P. N., hogy a hír azon rejtélyes körülményből vette eredetét, hogy gr. Andrássy ép most, válságos viszonyok közepette, elhagyta Bécset s hosszabb időt tölt magyarországi birtokain. —* Szerbia csak nem akar férni a kiporolt bőrében. Az „Ellenőrinek távirják Zimonyból e hó 14-ről: „Az hallatszik, hogy valamint Ausztria-Magyarország, úgy Oroszország is (?) megintette Szerbiát, hogy ne szegje meg a békét. Minthogy Risztics és az omladina attól tart, hogy Ausztria-Magyarország Szerbiát lázadás esetén megzabolázná ,a szerb kormány azon van, hogy magyar területen fölidézett bonyodalmakkal nehezítse meg e föllépést. Ily küldetésben már tegnap utaztak itt át szerb ügynökök. — Fiuméba is ellátogatott Albrecht főrig, ahol nem zágrábi módon fogadták ám. Egy máj. 12-ről kelt távirat erről így szól: Albrecht főherceg az esti vonattal Károlyvárosból ide érkezett. Az indóházban, mely hatalmas nemzeti zászlókkal volt díszítve, a kormányzó és a podeszta, a polgári és katonai hatóságok és testületek üdvözölték ; nagyszámú néptömeg dörgő éljenekkel fogadta; ittott néhány félénk zsme is hallatsz a 11. — A zágrábi tüntetéseket, amelyek fölött Albrecht főlig az „Ellenőr“ szerint boszankodását, egy későbbi távirat szerint pedig a búcsúzáskor megelégedését fejezte ki, Bécsben is elitélik az alkotmánypárti független lapok s mindazok, kik osztrák politikát akarnak űzetni a monarchiával, jól tudván, hogy az a keleti kérdésben egyet jelent a magyar politikával. A „N. Fr. Presse“ szerint a zágrábi tüntetés arculcsapása volt a magyar nemzeti érzületnek „és hozzátehetjük, úgymond, hogy az osztrák németekre sem hatott kellemesebben.“ Idézi aztán a „P. Lloyd“ erre vonatkozó sorait s hoz -száteszi: „Elejétől végig aláírjuk a „Lloyd“ cikkét. A horvátok, kik feledni látszanak, hogy Horvátország alkatrésze Magyarországnak , akik épen e pillanatban nagyon rászorulnak a magyar kormány támogatására, ha a határőrvidék bekeblezése iránti óhajukat valósítani akarják, — nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy Zágrábból dirigáltatják a monarchia keleti politikáját.“ — Zágrábban nem kell magyar zászló. Zágrábból írják a „P. Napló“-nak : „Míg a magyar képv.házon és a főrendiházon a horvát zászló mint a testvériség jelvénye díszült, míg a magyar ünnepélyeknél a horvát zászló kitüzetik , addig itt Horvátországban ünnepélyes alkalmakkor a magyar zászló nemcsak hogy ki nem tűzetik, de mi több, maga módján el is tiltatik. A polgármester fölszólítására, hogy házát zászlókkal földiszitse, Rauch báró a cs. kir. zászlót, a bajor zászlót, a horvát és a magyar zászlót tűzte ki. Ez a merénylet annyira bántotta a csőcseléket és a hatóságot, hogy az előbbi a ház előtt gyülekezve szidta és piszkolta a magyar zászlót, az utóbbi pedig azt jelentette ki a bárónak, hogy a magyar zászlót húzza be. Ezen meghagyásra a báró azzal felelt, hogy valamennyi zászlót levétette. — A török küldöttségről a legutóbbi hir Brindisiből jött s jelenti, hogy a küldöttség a Lloyd-gőzösön tovább utazott Konstantinápolyba. — Ugyanő gőzösen utazott oda Iskander Kán, az afganisztáni emir unokaöcscse, hogy a szultánnak fölajánlja szolgálatait. A hábo rú, Szeged, május 15. Török testvéreink ügye eddig a viszonyokhoz képest mind az Al-Dunánál, mind a kisázsiai harctéren igen jól áll. A Dunát a napokban több helyen megkisérték átlépni az oroszok , de mindenütt visszavezettek. Újabb táviratok szerint május 19-én fognak átkelni , mégpedig Kaafat és Turn- Szeverin közt , hogy aztán a török-szerb határon a szerb hadsereggel egyesüljenek— már, ha lesz rá jó idő ! Sokkal roszabbul állanak azonban muszka uralmék Kis-Ázsiában , ahol legközelebb két támadásukat véres fejjel verték vissza a törökök ; az egyik csata — Batum körül — igen jelentékeny volt, amennyiben többrendbeli tudósítások 4000-re teszik az orosz halottak számát. Itt a vitéz Albasa másodszor fütyült már be nekik. De a vesztett csatáknál még komolyabb jelentőségű a berlini „Tagbl.“ azon híte , hogy az orosz kaukázusi sereg háta mögött ismét lázadás tört ki; ezúttal az arahh azok törzse (a Kaukázus déli lejtőin) kelt föl az orosz iga lerázására —-