Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)
1877-04-22 / 48. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. Vasárnap, április 22-én. Megjelent Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 10 frt. | Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt So kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre 9 frt. Félévre 1 frt S6 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzél-tér 209. sz. a. az udvarban balra. 48-ik szám. Szegedi Híradó. POLITIKAI És VEGYISTARTALMÚ LAP, Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Egeres számára- S Izr. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és készerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, ápril 21. Az orosz hadüzenet még mindig késik. Az orosz déli hadsereg, mintegy 200 ezer ember, pedig már ott áll a Pruth partján, ahol a vasárnap Kisenenbe érkező Sándor cár hétfőn fog fölötte szemlét tartani. Azután . . . talán komoran, talán aggódva a véres kockajáték végkimenetelén, de mégis át fogja azt lépni. Beszélnek ugyan még az orosz cár és a szultán személyes találkozásáról, meg egy rendkívüli török követ küldéséről a cárhoz, mint legutolsó békekísérletekről, s azt mondják, hogy ez az utóbbi kiválólag Anglia terve volna. Mindez azonban már nem egyéb, mint a vizbefulónak szalmaszálhoz való kapkodása. A lavina megindult s azt romboló útjában a diplomácia semmiféle mesterfogással sem képes többé megállítani. Az erőt csak nagyobb erő tarthatja föl és teheti hatástalanná ; ezt pedig még e pillanatban nem látjuk együtt, hanem látjuk szétforgácsolva, s még azt sem tudjuk, hogy a válság perceiben hogyan fognak csoportosulni, vagy megoszolni. A végzetes óra tehát, ha lassan jön is, el fog jönni bizonynyal, s amint lépésről lépésre közelebb jutunk hozzá, fokonként borultabb lesz a láthatár és nyomasztóbb a levegő. Az első kérdés, mely a zivatart megelőző időközhavi fölaapmui u ** melyet remény és aggodalom közt tárgyal mindenki, az, hogy az orosz-török háború megmarad-e ilyennek, vagyis, mint mondani szokták, lokalizálva marad-e, vagy európai, jobban mondva, világháborúvá válik, amelyben különféle érdekeinél fogva nemcsak egész Európa, hanem Ázsia is az egész mohamedán világ iszonyú fanatizmusával bele fog vonatni ? Erre a kérdésre ma még biztos feleletet nem adhat senki, de kombinálni lehet s bizonyosak lehetünk benne, hogy a hatalmak legmagasb köreiben behatólag latolgatják az eshetőségeket; az európai közvélemény is kombinál a sajtó utján és kombinációjának eredménye az, hogy: a keleti kérdés európai kérdés s hogy az orosz-török háború európai konfliktussá fog fejlődni. Ma a helyzet láthatólag ez: Oroszország a támadó fél, melynek a saját hadereje is a támadottal szemben mind számra, mint szervezet- és kiképzésre nézve túlnyomó erős, de azonfölül bizonyos, hogy Oláhország, amely most hívja be egész haderejét, vele tart s mint szövetségese részt vesz a háborúban souverain ura ellen, — köszönet az európai diplomáciának, amely az orosz és török közé szorult országocskát Oroszország karjaiba hajtotta. Továbbá szövetségese az orosznak Montenegro, mely muszka pénzen a miriditákat is megnyerte; szövetségesei még a bosnya és hercegovinai lázadók is; sőt, az újabb hírek szerint, szövetségese lesz a csak imént levert és békét kötött Szerbia is, ha akarja; Görögország szintén Aliig fegyverkezik s ez is menni akar a török ellen ; még az élhetetlen Perzsia is kész volna, fölhasználni az alkalmat, hogy sziita népével a szuniták birodalmát, mint a muszka zsoldosa, megrabolja. Mint ebből látjuk, az orosz diplomácia jól működött s ahol csak módja nyilt, mindenütt megnyitotta Törökország ellen az aknákat s megtöltötte robbanó anyagokkal. Törökország, a megtámadott fél, noha a mostanihoz hasonló számú s szervezetű hadsereget még soha nem állított egyszerre talpra, mégis gyenge magával a muszka koloszszussal szemben is, s noha egyben, hadseregének hősiessége és páratlan kitartásában, fölötte áll ellenfelének, s ámbár esetleg neki is lehetnek igen becses szövetségesei a kaukázusi és más, messze hitrokon törzsek közt, ha a próféta szent zászlóját kibontja, mégis, a valószínűségi számítás szerint, az a sajnos kilátása van, hogy az egyenetlen harcban előbb-utóbb a rövidebbet húzza, ha magára hagyatik, főkép zilált pénzviszonyai miatt. De magára fogják-e hagyni, magára-e akkor is, ha az ellenséges habok már elnyeléssel fogják fenyegetni ? S ha nem —h a mi valószínű — kik fogják támogatni ? Ez a második nagy kérdés. Az bizonyos, hogy az orosz hatalom és a szlávizmus terjedése Európa szíve felé egy európai államnak sem áll érdekében, s ebből kiindulva azt kellene következtetnünk, hogy a hatalmak, ha a kellő idő elérkezik, mindannyian vétót kiáltanak a hódító muszka hatalomnak, s ha nem enged, fegyverrel utasítják vissza. Csakhogy ez nem egyéb szép álomnál, mihelyt arra gondolunk, hogy valamint az egyes emberek, úgy a hatalmak tetteinek is rugója az önérdek, amely midőn zava‘ '*‘ O j , hanem csak arra, hogy mentül többet halászhasson ki belőle a maga számára. A kenyértörés esetére tehát nem hagyhatjuk ki ezt a számításból, s amit ezzel összefüggőleg egy politikai lapunk oly találólag mond, hogy majd mindegyik nagyhatalomnak fáj a foga valamire, h így Olaszországé egy kis osztrák tengerpartra, Poroszországé Ausztria német tartományaira, Franciaországé Elszász- és Lotharingiára, sat. Ha tehát, ami várható, a nagyhatalmak csoportosulását az önérdek vezeti, s ha — ami a zűrzavarban könnyen megesketik — a halászásra kedvező alkalmat mindegyik arra akarja fölhasználni, hogy a maga zsákmányvágyát kielégítse s fogfájását lecsillapítsa, bizony megeshetik az is, hogy lesz szerencsénk ahoz a gyönyörű állapothoz, amidőn mindenki mindenki ellen harcba elegyedik. Ily kilátások közt világos, hogy monarchiánknak szerfölött óvatos politikát kell követnie, s ha mások tartózkodnak kirukkolni a színnel, értjük és helyeseljük, ha külügyi kormányunk is jól elrejtve tartja a magáét addig az időpontig, amikor életérdekei parancsolólag követelik a határozott színvallást és állásfoglalást. • Törökország integritásának megóvásában két hatalom van legközelebbről érdekelve : Ausztria - Magyarország és Anglia. Ez utóbbi — mert kedvező viszonyai jobban megengedik — félig-meddig már állást foglalt Törökország mellett s hatalmas hangjára, melyet a világ legnagyobb tengeri hadereje támogat, jótékonyan hat sok háboru viszketeg lecsillapítására a muszka felé kacsintgatók közt. De Anglia keleti politikájában is sok ingadozást tapasztaltunk már s igy mai állásfoglalását véglegesnek még nem tekinthetjük ; de hogy az megmarad, valószínűnek tartjuk; akkor pedig a vele egy irányban, csakhogy még sokkal közvetlenebbül s létföltételeiben érdekelt Ausztria-Magyarországnak a döntő percben nem szabad más csoporthoz állania, mint ahoz, amelyben Angliát látja. Ami specializer hazánkat illeti, ez tisztában van magával, mibelőlünk muszka uszály hordozót nem csinál senki. Ha ebben még eddig netán kétkedtek volna ama bizonyos bécsi körök, amelyeknek holmi olcsó Boszniára fáj a foguk , meggyőződhetnek most , midőn Tahir bey és a török küldöttség ideérkeztekor a magyar és török nemzet nagyszerű testvéri ölelkezését másodízben láthatják. Hazai ügyek. — Az omladinát Versecen is kurtára fogták. Mint az „EIt.“-nek f. hó 1 9-től távírják, a Stancsics főispán elnöklete alatt aznap megtartott közgyűlésen fölolvastatott a belügyminiszter határozata, melyben, kilenc igaznak talált, a város több százezer forintot meghaladó megkárosítását kitüntető vádpontok alapján, Herzog polgármester, Granilovics főjegyző, Stojka főkönyvvivő, Wassies alügyész fegyelmi vizsgálat alá vonását elrendeli s a főjegyzőnek hivatalától fölfüggesztését hagyja meg. E határozat kihirdetése után a hazafias párt indítványára a magyar kormánynak, úgy az elnöklő főispánnak bizalom szavaztatott s jegyzőkönyvbe igtattatott. A hazafiatlan párt vezére, Demeter György, állami nyugdijat élvező omladinista, a leirat ellen demonstrálni akart, de széksértés mondatván ki ellene, a gyűlés abban g meggátolta. A főispán erélyes és tapintatos eljárását — így végzi a tudósítás — a vizsgálattal megbízottak tartsák szemük előtt, hogy az omladinisták által erkölcsileg demoralizált s vagyonilag megkárosított várost a tönkrefutástól — Tisza Kálmán miniszterelnök csütört reggel Széll Kálmán miniszterrel Bécsbe utazott. A „Pest. Corr.“ szerint az utazás csak szerdán este jön elhatározva. A miniszterelnök azért utazott föl, hogy az országgyűlés újra egybehívásának küszöbén pontosan tájékozza magát gr. Andrássyval való szóbeli érintkezés által a külügyi helyzet iránt, minthogy a keleti kérdés valamely alakban kétségkívül csakhamar föl fog merülni a parlamentben. A háború előtt. Szeged, ápril 20. Oroszország szerfölött vontatva, nehézkesen jut az elhatározó lépéshez. Mintha éreznék a hazugság és erőszakoskodás mesterei, hogy a játék, amibe fogtak, nagyon is nehéz lesz és végzetessé válhatik rájuk és a szent cár birodalmára nézve. De azért a végzetes óra, habár lassan is, közeledik. Konstantinápolyból e hó 18-ról távírják, hogy az ottani orosz ügyvivő sürgönyt kapott, hogy utasításait postai utón küldték el. Minthogy a postahajók a meneteket Konstantinápoly és Odessa közt megszüntették, az „Argonaut“ orosz avisó-hajó indult el Odessából, s valószínűleg hétfőn viszi meg a diplomáciai viszonyok megszakítására vonatkozó utasításokat és a hatalmakhoz intézett orosz körjegyzék másolatát. Ugyane távirat tudja, hogy az orosz követség a jövő héten indul el onnan , hogy az orosz alattvalók ügye még nincsen szabályozva. Oroszország német védelem alá akarja őket helyezni, de azt hiszik, hogy a porta kiutasításukat fogja elrendelni. A szultán ápr. 17-én a kasgari küldöttet fogadta. Az orosz-török háború tárgyában londoni politikai körökben az a nézet van elterjedve, hogy annak lokalizálása nagy és alapos kételyekbe ütközik. Nem hiszik, hogy Oroszország visszavonul a nélkül, hogy magának valamely földterületet biztosított volna, még ha az Bessarábiának csak azon része lenne is, mely a Bulgáriába vezető utat nyitva tartaná. Nem hiszik továbbá, hogy Ausztria - Magyarország hosszabb ideig semlegességben maradhatna, és végül Angliára nézve elengedhetlenül szükségesnek tartják, hogy megfelelő időben Konstantinápoly védelmére hajóraját a Boszporusba küldje. Egyszóval, azon meggyőződést táplálják, hogy a háború oly végeredményekre fog vezetni, amelyek messze túlhaladják a mostani következtetéseket. Azok közé, kik a kormány körében is ily sötét színben látják a helyzetet, tartozik a miniszterelnök és Salisbury marquis. Az angol lapok is, különösen a „Standard“, napról-napra erélyesebb és határozottabb hangon nyilatkoznak Oroszország ellen. Az említett lap Ausztria-Magyarországot és Németországot az orosz eljárás ellen együtt tiltakozásra hívja föl. Berlini körökben is már végkép elenyészett a további diplomatiai alkudozások sikerébe vetett minden remény. Ami Ausztria-Magyarország magatartását illeti, azt ismétlik, hogy az kezeit egyik irányban sem kötötte meg, s ha az aktív szereplés szükséges beállani, abban semmi esetre sem lesz akadályozva. Az „A. Alig. Ztg.“ ide vonatkozólag jelenti, hogy monarchiánk ugyan még nem fegyverkezik, de a fegyverkezési előkészületeket nagy buzgalommal újból megindította. * A keleti háború bevezetését jelző fegyverdurranás valószínűleg a Duga-szoros körül fog elhangzani, hol a montenegrói csapatok már farkasszemet néznek a törökökkel s az öszszeütközés minden órán várható. Nikicát a Niksicsnál álló seregéhez várják. Zárából távírják ápr. 19-től, hogy a miriditák, a törökök túlnyomó ereje folytán, visszahúzódtak a tartomány belsejébe s néhány elfoglalva tartott határpontot elhagytak. Fegyvereket várnak Montenegróból. * A béke szózata. A világbéke eszméjét hirdető, Párizsban székelő társulat bizottsága azt a hálátlan feladatot tűzte maga elé, hogy megkísértse a kőből olajat facsarni, s a következő föliratot intézte Sándor cárhoz: „Fölség! Azon félelmes aggodalom rettentő állapotában, amelyben most Európa résznek Almtr^ Wife-Tu4LaAYunkont hogy„Fölség nélkül oltárra hozzuk erőnket, — az emberiség és a civilizáció nevében intő szózatunkat fölemeljük.“ — Rámutatnak ezután az iszonyú következményekre, miket a háború előestéje hozott s fölkérik, hogy ne játszszék a tűzzel. — „Ha a háború egyszer föllobbant, senki sem tudhatja, mit és mennyit fog fölemészteni; nehéz, lehetetlen azt a Balkán-félszigetre korlátozni. Nemcsak a török szenved majd benne s nemcsak Európa népeinek jajszava fogja a levegőt átmetszeni, hanem legkeményebben fog a hajok ostora azon nép fölött pattogni, melynek Fölséged most dicső uralkodója s amely el fog azon útjában hosszú időre bénulni, melyen néhány év óta óriási léptekkel halad. Ámde mit használ a háború kelet azon népeinek, amelyekről Fölséged azt állítja, hogy meg akarja védeni ? Most még nem lehet megmondani; egy bizonyos: nyomoruk fog nagyobbodni, mihelyt a betörés megtörtént. Sőt többet mondhatunk : azáltal, hogy a népek közti gyűlölet föl fog szittatni, ami a jog és igazság szelemét száműzi, a megvédendő érdekelt népségek vissza fognak rántatni azon térről, melyre az ottomán nemzet elszánta magát. Az európai béke széttépése, kelet iszonyú sebeinek föltépése, a nyugat zavarának fölidézése, — ez az, mi Fölséged emberségi hírnevét tönkre teszi s Fölségedet felelőssé teszi, ha seregeinek kiadja a parancsszót arra, hogy a határon átzúduljanak. Több szónk nincsen! Maradtunk a bizottság nevében, stb.“ Ezt nevezzük mi: „falra borsót hányni !“ Legújabb: Bécs, ápril. 20. A „Pol. Corr“-nek Szentpétervárról, f. hó 20-ikáról távírják. Gorcsakoff jelzett körjegyzéke még eddig nem küldetett szét, mert az orosz kormány nyilatkozata és elhatározása elhalasztatott f. hó 29 - ikéig. A cár f. hó 30-án utazik vissza Kiseneffből Szt.-Pétervárra. Bukarest, ápril. 20. Az „Ag. Havas“ jelenti: Az uralkodó aggodalmak dacára valószínű, hogy a törökök nem jönnek Bukarestbe; bizonyára igyekezni fognak Kalafatot, tán Giurgevot és Margarellit is megszállani, a Barboshidat szétrombolni, de azután a védelemre fognak szorítkozni, anélkül, hogy kitünőleg megerősített dunai állásaikat elhagynák. Helybeli újdonságok. — A kiszombori égettek részére Eisler Fülöp úrtól 5 frtot kap-