Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)

1877-09-21 / 113. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 1877. 113-ik szám Péntek, szeptember 21-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve. Egész évre 9 frt.­­ Félévre 4 frt ISO kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEGYEST­ART­ALMIT LAP Szerkesztőségi iroda : hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára. © fer. Hirdetések díjai." A héthasábos petitsor vagy annak téréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és k­őszerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívás tizenkilencedik évfolyamának utolsó negyedére. A 1. év utolsó negyedének közeledtével föl­kérjük negyedéves előfizetőinket előfizetéseiknek idejekorán való megújítására s egyszersmind ajánljuk lapunkat Szeged és vidéke közönségének további becses támogatásába. Különösen is fölkér­jük lapunk barátait,­ azokat, akik velünk együtt meg vannak győződve , hogy hazánk e fontos pontján, nemzetünk e kiváló őrhelyén , egy anyagilag szilárd lábon álló s ennek folytán az igényeknek tartalmilag is megfelelő helyi köz­lönyre okvetlenül szükségünk van , hogy e közlöny folytonos terjesztésében közreműködni szíveskedjenek. Mert csak így remélhetjük, hogy, oly sok év , kitartó küzdelmei után, végre közeledhetünk azon óhajtások valósulásá­­hoz, amik az idő haladtával mind sűrűbben nyilvánulnak. Mi megteszszük a magunkét, törekszünk a cél felé teljes erőnkből , de csak a közönség fokozódó pártolásával érhetjük azt el; enélkül hasztalan minden erőlködésünk , hogy Szegedet, az ország második városát, kiemeljük mostani, hírlapirodalmilag alárendelt helyzetéből s nálánál kisebb vidéki városokkal egy színvonalra he­lyezzük. S kétszeresen szükségünk van a fokozot­tabb , a céltudatos támogatásra ma, midőn a fővárosi napilapok krajcáros versenye saját tűz­helyünkön indított harcot ellenünk, amelylyel megküzdeni egy hetenként háromszor megjelenő lapnak lehetetlen. Igaz , hogy ez a verseny ideiglenes s a háború életéig tart , de mégis bírhat reánk nézve káros következményekkel. Azért, ha a háború netán tovább húzódnék, kiadónk áldozatkészségéből megkísértjük, szem­beszállni a krajcáros áradattal, anélkül, hogy előfizetőinket terhelnék. De ennek sikere is a pártolás, főkép pedig a helyi pártolás mérvétől függ.Még egyszer ajánljuk tehát lapunkat a közönség támogatásába. Szeged, 1877. szept. 18. A szer ítészt­őség. Vérünk lázas izgatottságban pezseg, az ámulattól elbűvölve kérdjük: álom-e ez vagy való ? Pedig való, nagyszerű való ! Hála Alláhnak és a magyarok Istenének! Megszabadultunk szörnyű ellenségünk­től, megszűnt a lidércnyomás mellünkön, könnyűűt kebellel lélegzünk. Pár hóval ezelőtt csak legszebb álmainkban láttuk azt, a­mi most megvalósult. Nagy napjaink vannak. Örömünne­­pet ül a magyar haza. Egyformán érzi daróc és bársony, mit nyert Magyar­­ország a török diadalokban. Európa hatalmi viszonyainak bekövetkezendő üdvös megváltozását és megszilárdítását Magyarország állami lételének. Ez aztán az elégtétel! Ez aztán az ütés a muszka fölfuvalkodottság és a pánszlávizmus durva koponyájára ! Nem voltunk peszszimisták, de ke­véssel ezelőtt még gondolni sem mer­tünk ily sikerre. Annál büszkébb lehet most minden magyar ember. Mi egy mindenkitől lenézett, meg­vetett, nyomoréknak hiresztelt nemzetet öleltünk kevéssel ezelőtt testvéri szere­tettel keblünkre, a­kihez az érdekegy­­ségen kívül a hála is köt, s most — minő változás pár hó alatt! — a nyo­morék, a megvetett nemzet izmos óri­ássá vált gyalázói szemében is. Minő elégtétel ez nekünk ! A­­világrettegtető zsarnok hatalom megtörve, megalázva hever az ártatlan, a senkit nem bántó, a mindenkitől elhagyott s annyi véreb­től megtámadott, évek óta harcot viselő s betegnek, tehetetlen nyomoréknak hiresztelt török nemzet lábainál. Minő gyönyörűség, a bámész világra kiálthat­nánk . Oda nézzetek ! az az oroszlán nemzet, az a példátlan vitézségű, az a hazafias erényekben oly bámulatosan gazdag nép a mi rokonunk, a mi test­vérünk, a kit mig ti lenézőn tehetetlen nyomoréknak hireszteltetek, mi oly sze­retettel, ragaszkodással öleltünk keb­lünkre s bátran vallottuk az egész világ előtt szóval, tettel, amit szivünk érzett. Nem imádkoztunk tehát Iajába a török győzelmekért. Meghallgatott ben­nünket a magyarok Istene, s Alláhval szövetkezve Plevnára virrasztott. Hála érette ! Most pedig ho­zzátok fordulunk, né­pek nyomorékai: oláh és rác. Hogy érzitek magatokat az istenítélet láttára ? Tudjátok-e, hogy mi következik most ? A számadás órája nem sokára ütni fog! Híjában bíztok idegen oltalomban, a melylyel oly rútul visszaéltetek. Ki merne Isten dolgába avatkozni, hogy megkösse az osztó igazság kezét, a bűn megtorlóját ? Rettegjetek! A török nemzet bosz­­szú türelmének forrása kiapadt, számolni fog veletek. És ugyan mi lehet a mentséged, nagynevű Románia? Románok! Nem élvez­tétek-e a török fönhatóság alatt egész teljé­ben jogaitokat, szabadságtokat ? Nem h­a­­ladhattatok-e a szellemi és anyagi fejlődés utáni háborútlanul ? Mi kellett volna még ? Aranyeső, sültgalamb ? S ti mily hálásak voltatok! Az erős, a győzhe­tetlennek vélt rablóhatalom szövetsége­sévé lettetek, csak azért, hogy a gyön­gének, tehetetlen­nek hitt jóltevőtök, uratok élete ellen törjetek s a rablott zsákmányon osztozkodjatok. Kellene, ugy­e, Dákorománia, ti dicső latin faj a bocskorban ? ! Hát ti rácok! Ti a legfeketébb hálátlanság, a legpéldátlanabb szemte­lenség minta­ népe! Tudtok-e hebegni mentségtekre valamit ? Ha igen, úgy a föntebbi szavak sújtó értelmét százszo­rosan fokozva alkalmaznánk reátok, ha volna a világon oly nyelv, a melynek szavaival azt kifejezni lehetne. Sajgott még Djunis és Alexinác ütlegeinek helye és már is talpig fegyverben állva lesté­tek újra a pillanatot, mely alkalmas leendett az oly nagylelkűen megkegyel­mezett uratok testébe meríteni gyilko­­tokat. S most pedig, a győzelmes török harcok után, az oroszlán előtt meghu­nyászkodó ijedt sakál módjára behúzott farkkal füleltek. Az őserdők vad népei­ben több lovagiasság és becsület van, mint bennetek. Legyen jutalmatok min­den tisztességes nemzet utálata, meg­vetése ! Hanem hiszen van még igazság, ha a földön nem, az égben. Muszka, bizonyítsd! Titeket pedig, dicső török testvérek, forró szivünk mélyéből üdvözlünk. És meghajtjuk előttetek zászlóinkat, és dicső győzelmetek ünneplésére szivünk láng­ját gyújtjuk meg. — úgy örülünk győ­zelmeiteknek, mint ti magatok, hogy ve­letek egy törzs sarjadékai, hogy roko­nok , testvérek vagyunk. Nehéz napjai­tokban résen voltunk, tehetségünkhöz képest tettünk, a­mit tennünk lehetett; hogy többet nem tehettünk, okai nem vagyunk. Köszönet, a népszabadság, a civili­záció nevében, hálás köszönet hősiség­­tekért, a­melylyel nemcsak a mi közös ellenünket, hanem minden szent és nemes ellenségét, a sötét századok barbárságát megtörtétek! Allah és a magyarok Is­tene bő áldásával áraszszon el benne­teket, virágoztassa föl állami fejlődésie­ket, alkotmánytok zsenge csemetéjét ha­talmas terebélyfává növelje. Borulj feledés sűrű fátyola Várna és Mohács gyászos emlékére! Hunyadi, Szondi és Zrínyi porai, szenderegjetek békén, megtörtént, a minek századokkal előbb kellett volna megtörténnie, s a mi ha akkor történik, úgy ma a török és a magyar kezében van a világhatalom! 1877-ik évi Afi ))SZEGEDI HIRAD Előfizetés! föltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán . Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzkül­dés legkényelmesebb és legolcsóbb módját. A k­iadóhivatal. Az örömünnep napján. Szeged, szept 20. Nagy ünnep van! Konduljon meg minden harang Magyarországban, har­sogjanak a nép milliói hálaéneket, re­­begjen imát minden ajak ! A rabbilincsek kovácsa, a népjog letiprója, aggok, nők és csecsemők lel­ketlen gyilkosa, a világosi siráló , Len­gyelország hóhéra, a kancsuka-uralom terjesztője, a népszabadság elnyomója, a minden szent és nemes gyűlölője, a „boa constriktor“, a „polyp“, a huma­nitás nevében rablóhadjáratra indult fölfuvalkodott muszka zsarnok hatalom, Magyarország halálos ellensége össze­törve, porban fetreng! Hazai ügyek. — Országgyűlés. A képviselőház szerdai ülésében G­h­é­c­z­y Kálmán elnök több megye és város kérvényeit, továbbá Lukács Béla és Rakovszky György úton megvá­lasztott képviselők megbízó leveleit mutatta be. P­a­u­­­e­r Tivadar az igazságügyi bizottság részéről beterjesztő a büntető törvény­­javaslat fölötti jelentését. — Elhatározta­tott, hogy az osztályok mellőzésével egyenesen a ház elé kerül tárgyalásra. A kisebb pol­gári perök elintézését illető törvényjavaslat tárgyalása a pénteki ülésre tűzetett ki. Az ülés végén R­á­t­b Károly interpellált a pénzügyminiszter azon rendelete tárgyában, mely az adóbehajtást a főváros hatásköréből kiveszi s az állami adófelügyelő alá helyezi.­­ A főváros közigazgatási bizottságában konsta­tált adatok alapján sürgeti a rendelet vissza­vonását, minthogy az törvénytelen. Ezzel az ülés véget ért.­­ A képviselőház bankügyi bi­zottsága szerdai ülésében elfogadta Falk Miksa azon indítványát, hogy a 80 milliós bankadó­sságról szóló törvényjavaslat tár­gyalása egyelőre elhalasztassék s a banktörvényjavaslatról addig is külön előter­jesztés terjesztessék a ház elé. Az egyezmény­ből az első három szakasz, melyek a bankadós­ság ügyével állanak kapcsolatban, külön vá­lasztatott , s azokról a 80 milliós banktörvény­javaslattal egyidejűleg fog a bizottság annak idején jelentést tenni. Az alapszabályok 102-ik §-a akként szövegeztetett, hogy a bankjövede­lemből a monarchia két államát illető rész 70 százaléka az osztrák, 30 százaléka a magyar kormány javára hratik le. Az örömünnep Szegeden. Szeged, szept. 20. Amerre tekintünk, az arcok örömtől ra­gyognak, a szemek örömtűzben égnek, a szívek lelkesedése örömhangokban tör magának utat mindenfelé. A török-magyar barátság és test­vériség érzelmei viszhangoznak az utcákon, te­­reken, a nyilvános helyeken; azon török-magyar barátságé, amely megszületett a közös veszély hatása alatt s amelyet most megszentelt, meg­­dicsőített Plevna! Szeged város ma a török diadalokat ün­nepli külsőleg is, miként ünnepli szívében az első győzelmi sürgöny óta. A mozsarak durrog­­nak, a zene szól, a város öröm- és fényárban úszik. De kezdjük élőbről. Az ünnepély nagyja a lapunk szokott be­zárási ideje utánra esvén, csak a legrövidebb vázlatban adjuk az örömünnep lefolyását. A töröksegélyző-bizottság rendkívül népes ülésében szerdán este elhatározta , hogy az ün­nepély ma tartassék, s megállapítván a részle­teket, falragaszokban fölhívta a lakosságot: dél­ben zászlói kitűzésére s este az általános kivi­­ágításra. Noha a felhívás csak 9 óra felé ragaszta­­tott a falakra, a zászlók már délben sűrűn lengtek a házakon, jelentve az örömünnep kez­detét. Déli 12 órakor mozsárlövések dörögtek a Széchenyi-téren. A délután folyamában mind sűrűbben leng­tek a nemzeti és török zászlók s a nép növekvő hullámzásával a belváros ünnepi szint öltött. A kivilágítás, mely már 7 óra előtt kezde­tét vette, nagyszerűen sikerült. Amennyire mi láthattuk, majd minden ház fénylett, a közhiva­talok székhelyei is, kivévén a kir. törvényszék helyiségeit. A Klauzál-tér palotáinak ragyogó ab­lakaitól fényárban úszott az ezernyi nyüzsgő tömeg. Impozánsabb látványt nyújtott a fényoszlopot képező városháza , de ennél is szebbet a Kárász­­ház, mely tetőtől talpig fényárban úszott; tete­jén egy hosszú fény­vonal fölött óriási félhold ragyogott, mécsekkel világított erkélye rakva volt magyar és török zászlókkal, tran­sparentekkel, koszorúk­­s lampionokkal.­­A ház urát megélje­nezték érte.­­ Kiválóbb ’szép látványt nyúj­tottak még : a reáliskolai palota, a kézműves­­bank háza, a kereskedelmi és iparbank épü­lete, a Wagner-fogadó, a gymnáziumi épület, az Endrényi-féle nyomdahelyiség, stb. — Az ablakok mindenfelé rakva voltak török s ma­gyar zászlócskákkal s virágokkal. Volt számos transparent is, mindannyi a török nemzetet di­csőítő s a török-magyar barátságot éltető fölira­tokkal. Kiváló szép volt ezek közt a lapunk kiadóhivataláé, a­mely török színekből a követ­kező föliratot tartalmazó : „Üdv a győztes török testvéreknek. Éljen a török-magyar barátság. Csak lassa!“ A nép este 7 órakor már ezrével tolongott a fényes utcákon és tereken. Legnagyobb volt a tolongás a városháza és Kárász-ház előtt ; e két ponton folytak le az ünnepély legszebb moz­zanatai is. A városháza előtt az első zenekar játszott török s magyar indulókat; ugyanitt dö­rögtek a mozsarak is, a sok ezernyi tömeg óriási éljenriadásaitól kisérve. A majdnem szünet nél­kül harsogó éljenek mind a török hősöknek, Oz­mán pasának, stb. szóltak , sűrűn éltették a török­magyar testvériséget is. Fél 8 óra után ért ide lengő zászlókkal s fáklyákkal az iparos-ifjúság menete roppant éljenzés között. A menet a vá­rosháza előtt megállva, a polg. dalárda a Hym­­nuszt éneklé el. Ezután B­a­k­a­y N. tartott rövid, de tüzes beszédet, azzal végezvén, hogy a török és magyar barátság legyen örök s együtt éljünk, hal­junk a vitéz török nemzettel. Az egetverő éljent leírni lehetetlen, amely újult erővel hangzott föl, midőn a zenekar ráhúzta a török indulót. A me­net azután éljenzés közt elvonult. A Kárász-ház előtt szintén érdekes jelene­tek folytak le. Itt azonban csöndesebb volt a közönség s inkább a fényes látványban gyö­nyörködött. A régi dalárda itt a „Szózat“-ot, majd a „Párisi ifjúság“ c. lelkesítő dalt énekelte, riadó éljenektől kisérve. „Az ifjúság több tagja“ által hirdetett kör­menetet nem láttuk, csak hallottuk, hogy ez is zeneszóval megtörtént. Hallomásból tudjuk, hogy a Wagner-fogadónál is volt dikció; ezt az ipar­lap szerkesztője tartotta az erkélyről. 9 órakor, midőn e sorokat írjuk, még föl­­fölhangzik az éljenzés ; a nép még nagy töme­gekben hullámzik s gyönyörködik a fényözön­­ben, melynek a permetező eső 8 órától már kezdett itt-ott ártani. Pár óra múlva elpihen a fáradt közönség és álmodik szép, fényes dolgokat a török győ­zelmekről, a török-magyar örök barátságról.

Next