Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)
1877-09-21 / 113. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. 113-ik szám Péntek, szeptember 21-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve. Egész évre 9 frt. Félévre 4 frt ISO kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMIT LAP Szerkesztőségi iroda : hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára. © fer. Hirdetések díjai." A héthasábos petitsor vagy annak téréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és kőszerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívás tizenkilencedik évfolyamának utolsó negyedére. A 1. év utolsó negyedének közeledtével fölkérjük negyedéves előfizetőinket előfizetéseiknek idejekorán való megújítására s egyszersmind ajánljuk lapunkat Szeged és vidéke közönségének további becses támogatásába. Különösen is fölkérjük lapunk barátait, azokat, akik velünk együtt meg vannak győződve , hogy hazánk e fontos pontján, nemzetünk e kiváló őrhelyén , egy anyagilag szilárd lábon álló s ennek folytán az igényeknek tartalmilag is megfelelő helyi közlönyre okvetlenül szükségünk van , hogy e közlöny folytonos terjesztésében közreműködni szíveskedjenek. Mert csak így remélhetjük, hogy, oly sok év , kitartó küzdelmei után, végre közeledhetünk azon óhajtások valósulásához, amik az idő haladtával mind sűrűbben nyilvánulnak. Mi megteszszük a magunkét, törekszünk a cél felé teljes erőnkből , de csak a közönség fokozódó pártolásával érhetjük azt el; enélkül hasztalan minden erőlködésünk , hogy Szegedet, az ország második városát, kiemeljük mostani, hírlapirodalmilag alárendelt helyzetéből s nálánál kisebb vidéki városokkal egy színvonalra helyezzük. S kétszeresen szükségünk van a fokozottabb , a céltudatos támogatásra ma, midőn a fővárosi napilapok krajcáros versenye saját tűzhelyünkön indított harcot ellenünk, amelylyel megküzdeni egy hetenként háromszor megjelenő lapnak lehetetlen. Igaz , hogy ez a verseny ideiglenes s a háború életéig tart , de mégis bírhat reánk nézve káros következményekkel. Azért, ha a háború netán tovább húzódnék, kiadónk áldozatkészségéből megkísértjük, szembeszállni a krajcáros áradattal, anélkül, hogy előfizetőinket terhelnék. De ennek sikere is a pártolás, főkép pedig a helyi pártolás mérvétől függ.Még egyszer ajánljuk tehát lapunkat a közönség támogatásába. Szeged, 1877. szept. 18. A szer ítésztőség. Vérünk lázas izgatottságban pezseg, az ámulattól elbűvölve kérdjük: álom-e ez vagy való ? Pedig való, nagyszerű való ! Hála Alláhnak és a magyarok Istenének! Megszabadultunk szörnyű ellenségünktől, megszűnt a lidércnyomás mellünkön, könnyűűt kebellel lélegzünk. Pár hóval ezelőtt csak legszebb álmainkban láttuk azt, ami most megvalósult. Nagy napjaink vannak. Örömünnepet ül a magyar haza. Egyformán érzi daróc és bársony, mit nyert Magyarország a török diadalokban. Európa hatalmi viszonyainak bekövetkezendő üdvös megváltozását és megszilárdítását Magyarország állami lételének. Ez aztán az elégtétel! Ez aztán az ütés a muszka fölfuvalkodottság és a pánszlávizmus durva koponyájára ! Nem voltunk peszszimisták, de kevéssel ezelőtt még gondolni sem mertünk ily sikerre. Annál büszkébb lehet most minden magyar ember. Mi egy mindenkitől lenézett, megvetett, nyomoréknak hiresztelt nemzetet öleltünk kevéssel ezelőtt testvéri szeretettel keblünkre, akihez az érdekegységen kívül a hála is köt, s most — minő változás pár hó alatt! — a nyomorék, a megvetett nemzet izmos óriássá vált gyalázói szemében is. Minő elégtétel ez nekünk ! Avilágrettegtető zsarnok hatalom megtörve, megalázva hever az ártatlan, a senkit nem bántó, a mindenkitől elhagyott s annyi vérebtől megtámadott, évek óta harcot viselő s betegnek, tehetetlen nyomoréknak hiresztelt török nemzet lábainál. Minő gyönyörűség, a bámész világra kiálthatnánk . Oda nézzetek ! az az oroszlán nemzet, az a példátlan vitézségű, az a hazafias erényekben oly bámulatosan gazdag nép a mi rokonunk, a mi testvérünk, a kit mig ti lenézőn tehetetlen nyomoréknak hireszteltetek, mi oly szeretettel, ragaszkodással öleltünk keblünkre s bátran vallottuk az egész világ előtt szóval, tettel, amit szivünk érzett. Nem imádkoztunk tehát Iajába a török győzelmekért. Meghallgatott bennünket a magyarok Istene, s Alláhval szövetkezve Plevnára virrasztott. Hála érette ! Most pedig hozzátok fordulunk, népek nyomorékai: oláh és rác. Hogy érzitek magatokat az istenítélet láttára ? Tudjátok-e, hogy mi következik most ? A számadás órája nem sokára ütni fog! Híjában bíztok idegen oltalomban, a melylyel oly rútul visszaéltetek. Ki merne Isten dolgába avatkozni, hogy megkösse az osztó igazság kezét, a bűn megtorlóját ? Rettegjetek! A török nemzet boszszú türelmének forrása kiapadt, számolni fog veletek. És ugyan mi lehet a mentséged, nagynevű Románia? Románok! Nem élveztétek-e a török fönhatóság alatt egész teljében jogaitokat, szabadságtokat ? Nem haladhattatok-e a szellemi és anyagi fejlődés utáni háborútlanul ? Mi kellett volna még ? Aranyeső, sültgalamb ? S ti mily hálásak voltatok! Az erős, a győzhetetlennek vélt rablóhatalom szövetségesévé lettetek, csak azért, hogy a gyöngének, tehetetlennek hitt jóltevőtök, uratok élete ellen törjetek s a rablott zsákmányon osztozkodjatok. Kellene, ugye, Dákorománia, ti dicső latin faj a bocskorban ? ! Hát ti rácok! Ti a legfeketébb hálátlanság, a legpéldátlanabb szemtelenség minta népe! Tudtok-e hebegni mentségtekre valamit ? Ha igen, úgy a föntebbi szavak sújtó értelmét százszorosan fokozva alkalmaznánk reátok, ha volna a világon oly nyelv, a melynek szavaival azt kifejezni lehetne. Sajgott még Djunis és Alexinác ütlegeinek helye és már is talpig fegyverben állva lestétek újra a pillanatot, mely alkalmas leendett az oly nagylelkűen megkegyelmezett uratok testébe meríteni gyilkotokat. S most pedig, a győzelmes török harcok után, az oroszlán előtt meghunyászkodó ijedt sakál módjára behúzott farkkal füleltek. Az őserdők vad népeiben több lovagiasság és becsület van, mint bennetek. Legyen jutalmatok minden tisztességes nemzet utálata, megvetése ! Hanem hiszen van még igazság, ha a földön nem, az égben. Muszka, bizonyítsd! Titeket pedig, dicső török testvérek, forró szivünk mélyéből üdvözlünk. És meghajtjuk előttetek zászlóinkat, és dicső győzelmetek ünneplésére szivünk lángját gyújtjuk meg. — úgy örülünk győzelmeiteknek, mint ti magatok, hogy veletek egy törzs sarjadékai, hogy rokonok , testvérek vagyunk. Nehéz napjaitokban résen voltunk, tehetségünkhöz képest tettünk, amit tennünk lehetett; hogy többet nem tehettünk, okai nem vagyunk. Köszönet, a népszabadság, a civilizáció nevében, hálás köszönet hősiségtekért, amelylyel nemcsak a mi közös ellenünket, hanem minden szent és nemes ellenségét, a sötét századok barbárságát megtörtétek! Allah és a magyarok Istene bő áldásával áraszszon el benneteket, virágoztassa föl állami fejlődésieket, alkotmánytok zsenge csemetéjét hatalmas terebélyfává növelje. Borulj feledés sűrű fátyola Várna és Mohács gyászos emlékére! Hunyadi, Szondi és Zrínyi porai, szenderegjetek békén, megtörtént, a minek századokkal előbb kellett volna megtörténnie, s a mi ha akkor történik, úgy ma a török és a magyar kezében van a világhatalom! 1877-ik évi Afi ))SZEGEDI HIRAD Előfizetés! föltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán . Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzküldés legkényelmesebb és legolcsóbb módját. A kiadóhivatal. Az örömünnep napján. Szeged, szept 20. Nagy ünnep van! Konduljon meg minden harang Magyarországban, harsogjanak a nép milliói hálaéneket, rebegjen imát minden ajak ! A rabbilincsek kovácsa, a népjog letiprója, aggok, nők és csecsemők lelketlen gyilkosa, a világosi siráló , Lengyelország hóhéra, a kancsuka-uralom terjesztője, a népszabadság elnyomója, a minden szent és nemes gyűlölője, a „boa constriktor“, a „polyp“, a humanitás nevében rablóhadjáratra indult fölfuvalkodott muszka zsarnok hatalom, Magyarország halálos ellensége összetörve, porban fetreng! Hazai ügyek. — Országgyűlés. A képviselőház szerdai ülésében Ghéczy Kálmán elnök több megye és város kérvényeit, továbbá Lukács Béla és Rakovszky György úton megválasztott képviselők megbízó leveleit mutatta be. Pauer Tivadar az igazságügyi bizottság részéről beterjesztő a büntető törvényjavaslat fölötti jelentését. — Elhatároztatott, hogy az osztályok mellőzésével egyenesen a ház elé kerül tárgyalásra. A kisebb polgári perök elintézését illető törvényjavaslat tárgyalása a pénteki ülésre tűzetett ki. Az ülés végén Rátb Károly interpellált a pénzügyminiszter azon rendelete tárgyában, mely az adóbehajtást a főváros hatásköréből kiveszi s az állami adófelügyelő alá helyezi. A főváros közigazgatási bizottságában konstatált adatok alapján sürgeti a rendelet visszavonását, minthogy az törvénytelen. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház bankügyi bizottsága szerdai ülésében elfogadta Falk Miksa azon indítványát, hogy a 80 milliós bankadósságról szóló törvényjavaslat tárgyalása egyelőre elhalasztassék s a banktörvényjavaslatról addig is külön előterjesztés terjesztessék a ház elé. Az egyezményből az első három szakasz, melyek a bankadósság ügyével állanak kapcsolatban, külön választatott , s azokról a 80 milliós banktörvényjavaslattal egyidejűleg fog a bizottság annak idején jelentést tenni. Az alapszabályok 102-ik §-a akként szövegeztetett, hogy a bankjövedelemből a monarchia két államát illető rész 70 százaléka az osztrák, 30 százaléka a magyar kormány javára hratik le. Az örömünnep Szegeden. Szeged, szept. 20. Amerre tekintünk, az arcok örömtől ragyognak, a szemek örömtűzben égnek, a szívek lelkesedése örömhangokban tör magának utat mindenfelé. A török-magyar barátság és testvériség érzelmei viszhangoznak az utcákon, tereken, a nyilvános helyeken; azon török-magyar barátságé, amely megszületett a közös veszély hatása alatt s amelyet most megszentelt, megdicsőített Plevna! Szeged város ma a török diadalokat ünnepli külsőleg is, miként ünnepli szívében az első győzelmi sürgöny óta. A mozsarak durrognak, a zene szól, a város öröm- és fényárban úszik. De kezdjük élőbről. Az ünnepély nagyja a lapunk szokott bezárási ideje utánra esvén, csak a legrövidebb vázlatban adjuk az örömünnep lefolyását. A töröksegélyző-bizottság rendkívül népes ülésében szerdán este elhatározta , hogy az ünnepély ma tartassék, s megállapítván a részleteket, falragaszokban fölhívta a lakosságot: délben zászlói kitűzésére s este az általános kiviágításra. Noha a felhívás csak 9 óra felé ragasztatott a falakra, a zászlók már délben sűrűn lengtek a házakon, jelentve az örömünnep kezdetét. Déli 12 órakor mozsárlövések dörögtek a Széchenyi-téren. A délután folyamában mind sűrűbben lengtek a nemzeti és török zászlók s a nép növekvő hullámzásával a belváros ünnepi szint öltött. A kivilágítás, mely már 7 óra előtt kezdetét vette, nagyszerűen sikerült. Amennyire mi láthattuk, majd minden ház fénylett, a közhivatalok székhelyei is, kivévén a kir. törvényszék helyiségeit. A Klauzál-tér palotáinak ragyogó ablakaitól fényárban úszott az ezernyi nyüzsgő tömeg. Impozánsabb látványt nyújtott a fényoszlopot képező városháza , de ennél is szebbet a Kárászház, mely tetőtől talpig fényárban úszott; tetején egy hosszú fényvonal fölött óriási félhold ragyogott, mécsekkel világított erkélye rakva volt magyar és török zászlókkal, transparentekkel, koszorúks lampionokkal.A ház urát megéljenezték érte. Kiválóbb ’szép látványt nyújtottak még : a reáliskolai palota, a kézművesbank háza, a kereskedelmi és iparbank épülete, a Wagner-fogadó, a gymnáziumi épület, az Endrényi-féle nyomdahelyiség, stb. — Az ablakok mindenfelé rakva voltak török s magyar zászlócskákkal s virágokkal. Volt számos transparent is, mindannyi a török nemzetet dicsőítő s a török-magyar barátságot éltető föliratokkal. Kiváló szép volt ezek közt a lapunk kiadóhivataláé, amely török színekből a következő föliratot tartalmazó : „Üdv a győztes török testvéreknek. Éljen a török-magyar barátság. Csak lassa!“ A nép este 7 órakor már ezrével tolongott a fényes utcákon és tereken. Legnagyobb volt a tolongás a városháza és Kárász-ház előtt ; e két ponton folytak le az ünnepély legszebb mozzanatai is. A városháza előtt az első zenekar játszott török s magyar indulókat; ugyanitt dörögtek a mozsarak is, a sok ezernyi tömeg óriási éljenriadásaitól kisérve. A majdnem szünet nélkül harsogó éljenek mind a török hősöknek, Ozmán pasának, stb. szóltak , sűrűn éltették a törökmagyar testvériséget is. Fél 8 óra után ért ide lengő zászlókkal s fáklyákkal az iparos-ifjúság menete roppant éljenzés között. A menet a városháza előtt megállva, a polg. dalárda a Hymnuszt éneklé el. Ezután Bakay N. tartott rövid, de tüzes beszédet, azzal végezvén, hogy a török és magyar barátság legyen örök s együtt éljünk, haljunk a vitéz török nemzettel. Az egetverő éljent leírni lehetetlen, amely újult erővel hangzott föl, midőn a zenekar ráhúzta a török indulót. A menet azután éljenzés közt elvonult. A Kárász-ház előtt szintén érdekes jelenetek folytak le. Itt azonban csöndesebb volt a közönség s inkább a fényes látványban gyönyörködött. A régi dalárda itt a „Szózat“-ot, majd a „Párisi ifjúság“ c. lelkesítő dalt énekelte, riadó éljenektől kisérve. „Az ifjúság több tagja“ által hirdetett körmenetet nem láttuk, csak hallottuk, hogy ez is zeneszóval megtörtént. Hallomásból tudjuk, hogy a Wagner-fogadónál is volt dikció; ezt az iparlap szerkesztője tartotta az erkélyről. 9 órakor, midőn e sorokat írjuk, még fölfölhangzik az éljenzés ; a nép még nagy tömegekben hullámzik s gyönyörködik a fényözönben, melynek a permetező eső 8 órától már kezdett itt-ott ártani. Pár óra múlva elpihen a fáradt közönség és álmodik szép, fényes dolgokat a török győzelmekről, a török-magyar örök barátságról.