Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)
1879-05-04 / 54. szám
nak. De bár a szegedi nép kész izzadni, tűrni a rekonstrukció munkájában, fájdalmasan kell bevallanunk, hogy a szegedi kisdedek, a gyermekek fogják ezért a munkáért az áldozatot meghozni, vagy amennyiben a szegényebb szülőket e gyermekek kenyérszerzésükben visszatartják , a szegényebb néposztálynál tömegnyomor fog előállani! Már most is ezer meg ezer szülő van, akik ugyan segélyezést nem kérnek, de nagyszámú gyermekeik miatt a kenyérszerzéstől vissza vannak tartva. És ezen szomorú tényállásnak kettős következménye lesz: egyrészt a porig sújtott, árvízkárosult nem képes magán segíteni s a majd közeledő tél kegyetlen ínséget hoz reá ; másrészt a gyermekek a keresetképtelenség folytán s rendes lakhely, kellő táplálás hiányában betegségben és nyomorban fognak elzülleni! A haza számos nemeskeblű fiai és leányai már a vész után nyomban fölfogták e helyzet veszedelmes voltát, s ezért siettek ajánlataikkal segítségére lenni a szerencsétlen , gyermekekkel megáldott családoknak. S bár helylyelközzel az ajánlatok rögtöni igénybevétele nagy áldás volt, mégis fájó szívvel jeleznünk kell azt, hogy az ajánlatok legtöbbje Szegedet föltámadásában nem segíti elő! Az országnak majd minden részéből érkeznek ajánlatok, de a legtöbb ajánlattevő szegedi árvavagy nem árva gyermeket örökbefogadni akar. A vízkárosult szegedieken segíteni óhajtanak a nemeslelkű ajánlattevők, de az örökbefogadási ajánlatokkal rajtunk segítve nem lesz! A koronás királynak, a nemzetnek és törvényhozásnak jelszava : „Szegednek lenni kell“; az örökbefogadás és adás által pedig ezt a kitűzött eszmét egy porszemnyivel sem segítjük elő ! Ha az örökbefogadás volna csak a balzsam, úgy a gyermekek kétharmad részét örökbe kellene adni; Így azonban Szeged elvesztené azt az ifjú nemzedéket, amelyből a jövő Szegednek kell előállnia ! Azt hiszszük, hogy ez az emberbarátok és jóltevők intenciója nem lehet, mert ha ez volna, ez a szegediek elszéledésére vezetne! A szegedi nép gyermekét, legyen bármennyi, örökbeadni nem hajlandó! Nem a gyermek teher neki, hanem a nyomor , az ínség. S bizton állíthatjuk , hogy amint a szegedi nép hajlékra tesz szert, királyi palotából is visszahozná szegény, de szeretett gyermekeit. A legcélravezetőbb segély tehát az volna, ha a szegedi gyermekek elhelyezhetők lennének intézetekbe vagy családokhoz legalább egy évre, vagyis addig, míg a családfő hajlékot teremthet magának, míg szerzőképes állapotba jöhet. Eltartásra kívánja tehát a szegedi nép gyermekeit, nem örökbe adni ; a nyomoron ez sokat segítene , mert a munkaképes családtagok így föl lennének oldva az ápolási és eltartási gondoktól. Kívánatos ennélfogva, hogy a szegedieken segítni akaró emberbarátok, mindennemű iskolák és intézetek ezt a szomorú állapotot vegyék tudomásul s jótékonyságukat ez irányban gyakorolják a szegedi családokkal és azok gyermekeivel. Vass Pál: Az árvizes zongorák. Az irtózatos rész , mely drága városunkat romba döntötte, több száz zongorát is martalékául ejtett. Várjon elpusztultak e ezek végkép, vagy van-e még segítség számukra? Erre a kérdésre kívánok röviden felelni s fölvilágosítani a károsult közönséget az úszott zongorák mibenlétéről. Talán kissé föltűnőnek is látszhatik, hogy én mint laikus szólok e tárgyhoz ; tartozom tehát megjegyezni, hogy egy alaposan képzett zenetanárnak nemcsak mestersége némi mechanikáját kell egy kissé ismernie, hanem ismernie kell hangszerét is teljesen , amelyen tanít. Vegyük tehát elsősorban tekintetbe azokat az alkatrészeket , amelyek a víz pusztító hatásának legjobban ki vannak téve. Ezek a zongora faalkatrészei. Ezek közt első s a zongorának legfontosabb alkatrésze a hanghullámzó (Rezonans-Boden). Mellőzve itt annak hangtani sajátságait, pusztán alkotó elemeit fogom elmondani. A rezonancia áll több simára gyalult, fél centiméter vastagságú fatáblákból , amelyek enyvvel ragasztatnak szekrény alakban össze. A rezonancia alsó felületén alkalmaztatnak az úgynevezett bordák, melyek a rezonancia ruganyosságát segítik elő és konzerválják a tartósságát. A száma e bordáknak a rezonancia nagyságától függ. Az így elkészített rezonancia aztán teljesen odaillőleg, a szekrény keretében , körülbelül egy centiméter vastagságú párkányra van fektetve s enyvvel leragasztva; fölülről még egy lécperem is megerősíti. Ezek az alkatrészei a zongoratest e legfontosabb részének. Legfontosabb , mert a hang minősége elsősorban a rezonancia mikéntiségétől függ. A második nevezetes alkatrész, mely a szekrénynyel egyetemben elősegíti a hározattal szemben az ellentállási képességet : a hangolótőke (Stimmstock). A hangolótőke áll egy körülbelül 9 centim, vastag, tömör fagerendából, amelyre ráenyvesztetik az úgynevezett dupla fournier. Ez a dupla foumier, a nagyobb erősség végeit, egymást keresztezőleg erősíttetik meg. Ebbe a dupla fournier-ba vannak a lyukak a hangolószögek (Wirbel) számára. A szekrény szintén több darab fából készül s a részek egymást keresztezőleg enyvvel vannak összeerősitve. Szintigy történik a rezonáns fenék alatt a szekrény megerősítése is. Az elém szabott szűk keret nem engedi, hogy mind e részeivel a zongorának körülményesebben és behatóbban foglalkozzam s így kénytelen vagyok csupán a legelemibb pontokra szorítkozni. Az eddig vázoltakban megismerkedtünk a zongora faalkatrészeivel , a melyeknél az enyvezés és a keresztezés nagy szerepet játszanak s igy a viz pusztító befolyásának legjobban vannak kitéve. Megemlítendő még a zongora födele, a mely szintén összeenyvezett több darabból van összetéve. A mondottakból most már kitűnik, hogy mindezen alkatrészek a víz befolyása következtében, minthogy az enyvezés a vízben elázik, ha nem is azonnal, de a megszáradás pillanatában egymástól elválnak. Nagyon természetes, hogy mindez akkor történik , ha a zongorák teljesen vízben voltak. Az első kérdésre tehát megfeleltünk volna, hogy a zongorák bár tetemes kárt szenvednek, de nem pusztulnak el végkép , amiből következik a második kérdésre is a felelet , hogy : igenis van segítség számukra. Mert ennyi részből lévén a zongora összerakva — mely részek a fedél szilárdsága következtében ritka esetben lesznek a végmegsemmisülésnek kitéve — azok szétmenvén, egy ügyes, hozzáértő kéz által ismét teljesen összerakhatók lesznek. Természetesen mindez majd hosszabb időt vesz igénybe, mert az elázott fát mindenekelőtt teljesen ki kell szárítani. Hátra van még a mechanikáról és a hálozatról szólani. A mechanika fő alkatrészei ismét a fa és enyv, amelyhez még járul a bőrözés. Nagyon természetes, hogy az enyv és bőr elázván, ezek a részek is egymástól elválnak. De ha mindez megjavítható is, a bőrözés használhatlanná válik , így azt ujjal kell pótolni. Végkép tehát a mechanika sem veszendő, de minden esetben újra szabályozandó. A borozat, ha a zongora nem állott vízben, nincs fenyegetve, ha ellenben a víz a szekrénybe betódult, akkor végkép hasznavehetetlenné vált, mert a rozsda következtében keménységét s vele hangját veszti. Ily esetben aztán nincs más segítség, mint a teljesen új hurozás. Lássuk még azt az esetet, ha a víz nem hatolt a szekrénybe, de mégis oly mélyen állott a vízben, hogy felszívta a nedvességet. Ez esetben szükséges kivenni a rezonanciát, mert a fölszívódás által az elveszti rugékonyságát s vele a részben hangébresztő tulajdonát. Ezekben kívántam röviden elmondani a bajokat, miket a féktelen úr zongoráinkra hozott, s egyúttal megmutatni az orvoslás módját is. Ne essünk tehát kétségbe kedvenc hangszereink fölött, melyeket Roch oly találólag a szenvedő fölüdítőjének s az öröm részesének nevez, nem fognak azok végkép elpusztulni, nem anynyival inkább, mert hisz ismét köztünk van a kis Berger, az ügyes hangoló, akinek nem mindennapi képzettsége és szakismerete teljes garanciát nyújt arra nézve, hogy az így pusztulásnak indult zongorák, nem nagy költséggel, ismét előbbi használható állapotukba hozhatók. Nem a reklámozási vágy, nem a föltűnési viszketeg az, ami a soraim megírására öztönzött, hanem az az óhaj, hogy általa a nagyközönségnek némi hasznot hajtsak, hogy az érdekletteket figyelmeztessem, hogy ha zongoráik nagy kárt szenvedtek is, nem pusztulnak el végkép. Most, mielőtt soraimat befejezném, még néhány rövid észrevételt akarok tenni a temperatúra befolyásáról a hangolásra. Időszerűnek látszik ez, mert erről most bő alkalom van tapasztalatot szerezni. Kétféle hőmérsék gyakorol befolyást a hangolásra, a. m. a nedves, hideg és a száraz, meleg jég. Nedves légben a szekrény megereszkedik, s a farészek tágulása a húr hosszabbodását eredményezi, aminek aztán természetes következménye a hangolás emelkedése. Ez kivált a bassusban történik, mert a zongora szárny formában lévén építve, a hosszú bassus-hurok nagyobb változásnak vannak alávetve, mint a rövid discant burok, melyek az egyensúly-helyzetet jobban megtarthatják. Ez az eset áll elő rendszerint télen, ha a szoba rendesen fűtve nincs, vagy pedig a nedves légben. Száraz légben az ellenkező történik. A szekrény ugyanis összehúzódik, miáltal a húrozat behajlik, s így a búr hosszabb lévén, mélyebb hangot ad. Leginkább észlelhető ez a közép A lapokból. Julia Alfred a szegedi vészről és óvószereiről. E cím alatt közli a Hon Júlia Alfrédnek, francia igazságügyminiszteri osztályfőnöknek, hazánk nemeskeblű barátjának — aki mint a statisztikai kongresszus tagja Szegeden is járt — egy dr. Csatári Grosz Lajoshoz intézett levelét, amely a kitűnő férfiú irántunk való meleg rokonszenvének meggyőző tolmácsa. A levél így hangzik : „Kedves barátom! Hála a „Hon“-ban megjelent közleménynek, melyből szegedi barátaim megtudták aggodalmaimat, siettek engemet sajátkezű leveleik által megnyugtatni, ami nekem kimondhatlan örömet okoz. Ön azt írja nekem, hogy Szeged föl fog támadni az ár habjaiból s hogy magas körtöltés fogja a jövőben biztosítani lételét. — Ennek keresztülvitele viszonylag könnyű. Egészben Magyarországnak csak Hollandia példáját kell követni, s valóban különös lenne, ha az erőteljes magyar nemzet nem lenne képes egy folyónak rakoncátlanságait megzabolázni, midőn Hollandia lakói nyugodtan alusznak mindenütt a tenger színe alatt fekvő városaikban és falvaikban. Azonban a körtöltés biztosítani fogja Szegedet, de nem a körülte elterülő lapályt, amelynek földmiveléseitől el fogja ragadni az árvíz fáradságos munkájuk gyümölcseit. Igaz, hogy beszélnek a Tisza, Maros, Szamos és a három körös szabályozásáról, de véleményem szerint nincs eléggé megvilágítva, hogy váljon az eddigi munkálatok nem súlyosbították e a helyzetet, ahelyett, hogy javították volna, s félek attól, hogy a jövőre nézve tervezett nagy munkálatok nem fognak a kívánt eredményre vezetni. A veszély nem csak a Tisza csekély esése, hanem az összes magyarhoni folyók kifolyásának fölötte szűk nyílása által föltételeztetik, értem ez alatt: a vaskaput; itt tolatik vissza az oda özönlő folyamok vize és akadályoztatik a gyors lefolyás. Ily körülmények között, úgy látszik nekem, csak egy biztos mód van a jövő veszélyeinek megelőzésére, mely abban áll, hogy a pusztának jól megválasztott helyein nagy vizfogó medencék ásattassanak, ezek tehát, sőt a két nagy folyó — Duna és a Tisza — között egy kis beltengert képeznének. E nagy medencék, melyekből kettő talán elegendő lenne a Tisza mindenik partján, magukba fogadnák a folyók fölösleges vizét s megakadályoznák a lápok és mocsárok képződését, de mindenesetre nagyobb földterület mentetnék meg a földmivelés számára és pedig állandóan, mint aminőt ezek a medencék elfoglalnának ; könnyen szervezhető csatornázási és öntözési rendszer elhárítaná a száraz évek nyomorát s hathatósan emelné az Alföld jólétét; sőt arról is meg vagyok győződve, hogy az én magyar beltengerem az éghajlati viszonyokat és közegészségi állapotot is megjavítaná, állandóbbá s biztosabbá tevén a földmivelés viszonyát és eredményét. Én csak szerény szobamérnök vagyok s nem igénylem e kérdésekben magam számára az illetékességet; azért tehát ne tekintse egyébnek az auteuil-i magányzó nézeteit, mint azon bő kívánság kifejezésének, hogy szép hazája boldog legyen. Sokszor hallottam honfitársaitól azon nézetnek előadását, hogy nem lehet a természeti erőkkel viaskodni ; nagy hibának tartom az ily nézeteknek a nép között elterjedését, mert zsib hasája az üdvös munkálkodást s kockáztatja a fejlődést. A mai tudomány diadalt ült a legnagyobb nehézségek fölött s megváltoztatja planétánk fölületét............“gármester úr és nemesszivű neje iránt, akik mindent elkövettek a szerencsétlenek segélyezése ügyében. Húsvét napján minden szegényebb sorsú család egy sonkát, öt kiló kalácsot és egy üveg jó bort kapott a polgármesterné szívességéből, amelyért kények között rebegtek forró köszönetet. Dicséretre nem szoruló tett volt az országszerte jótékonyságáról ismeretes Nogáll János kanonok úrnak azon nemes tette, hogy három szegény sorsú leánykát elhelyezett az apácák vezetése alatt állóiánynevelő-intézetbe, hol azok tizenkét éves korukig teljes ellátásban, ruházatban és neveltetésben részesülnek. Ugyanez a nemes emberbarát a többi tanköteleseket is ellátta tankönyvekkel s minden dij nélkül elhelyezte őket a népiskolákban, a kicsinyeket pedig a kisded óvókban. Fölemlítendő még a helybeli három lap, u. m. a „Szabadság“, „Nagyvárad“ és „Bihar“, a melyek pártkülönbség nélkül a vész beállta óta talán egy számban sem feledkeztek meg rólunk szerencsétlenségünkben s u.g. a gyűjtésnél — mely több ezer írtra megy — mint a menekültek fölsegélyezése körül maguknak maradandó érdemet szereztek. Bár mindenképen enyhíteni és felejtetni iparkodik e nemes város velünk szerencsétlenségünket, mégis sóvárogva olvassuk a „Szegedi Híradót“ — amelyet egy Szegedvidéki ember barát küld meg — nézvén abban először is a most oly szomorú „vízállást“ s azután a bennünket érdeklő többi cikkeket. Mindannyiunk közös óhaja pedig , hogy mielőbb visszatérhessünk szeretett és felejthetlen szülővárosunk romjai közé, ahol közös erővel a romokból uj, szebb és hatalmasabb várost emelhessünk. T. Gy. fekvésben, mig a bassus és discont egyenletesebb marad. Ezt a két temperacionális változását a hangolásnak, mint már fönt is említettem, most a vízben és a víz után bő alkalmunk lesz tapasztalni. Főkövi Lajos: A vidékről. Nagyvárad, máj. 1. Tek. Szerkesztő úr! Az ország minden helysége vetélykedve iparkodott segíteni szerencsétlen városunk lakosságán. Ezek sorában nem utolsó helyen áll Nagyvárad városa, amely tárt karokkal fogadta az ide menekült szegedieket. A lakosság tömegesen vonult ki a „Rédey“-féle kertbe, ahol menekültjeink kényelmesen voltak elhelyezve ; mindenki tőle telhetőleg iparkodott segíteni rajtuk ruhanemű, eleség- és pénzadománynyal. A város a hajléktalanoknak lakást, kenyeret, főzeléket és tűzifát szolgáltatott. A „László“ hengermalom lisztet, a mészárosok pedig húst ajánlottak föl részükre. Az ide menekültek száma mintegy 150, kik a könyöradományokból nagyobbrészt fölruháztatván, többnyire alkalmaztattak mint ispánok, gazdák, fölügyelők, stb. Több iparost fölsegítettek annyira, hogy mesterségét némileg űzhesse ; mások egyes nemesszivű családoknál találtak ellátást. A város a munkaképeseket alkalmazta a faültetésnél, erdőtisztitásnál, stb, hol az ellátáson túl naponta még 60 krt kerestek. Nagyvárad városa — bár úgyszólván semmi birtoka nincsen — a vész beálltakor kétszáz fős intőt küldött rögtöni segítségül, megtoldván azt későbben nyolcszáz frtal, s igye nemes város törvényhatósága összesen ezer irtót szavazott meg ; ezenkívül a közönségtől még nagy mennyiségű pénzadomány, igen sok ruhanemű és élelmiszer gyűlt be és küldetett rendeltetési helyére. Eléggé ki nem fejezhetjük hálánkat különösen az itt közszeretetben álló Sail Ferenc pol Helybeli újdonságok. Szeged, május 3. , Szeged jövő nemzedéke s igy maga a város jövője érdekében bátrak vágyunk a hazai sajtó figyelmét mai számunk második cikkére fölhívni. Kétségtelen, hogy a hazai közönség nemeslelkű részvéte a szegedi árvák és a nyomorra jutott szülők gyermekeinek örökbefogadásával oly irányt vett, amely Szeged jövőjére nézve épen nem kedvező. Ezt fejti ki ama cikk bővebben, s azért megérdemli, hogy azt a fővárosi úgy mint a vidéki lapok , amelyek mind meleg érdeklődéssel viseltetnek városunk jövője iránt, a szokottnál nagyobb figyelemben részesítsék s a közönséget az ideiglenes eltartás eszméjének fölkarolására buzdítsák , mint a mely sokkal többet fog használni Szeged jövőjének. — A Szeged városa részére készült s ő fölsége által előlegesen jóváhagyott kisajátítási törvényjavaslatot, mint halljuk , a kormány ma nyújtotta be a képviselőháznak. Az alföldi vasút viharrongált vonalát tegnap délután megszemléltük a közvetlen tapasztalásból megerősíthetjük mindazt, amit róla múlt számunkban hivatalos jelentések alapján írtunk. A vihar keményen megtépázta a cölöpmunkálatokat s kétségkívül többnapi munkát elrontott, ezt azonban helyre lehet pótolni még a határidő keretében is , csakhogy persze az eddigi munkaerő tetemes szaporításával. Ha a vállalkozó ezt nem teszi, akkor — amint mi megítélni bírjuk — a munkálat május közepéig is aligha lesz bevégezve. — Adomány. Goldbergerné Stein Róza úrnő Bécsből három csomag mindenféle ruha- és fehérneműt, továbbá 240 irtot küldött Pollákné Kohen Teréz úrnőnek oly károsultak részére, akik segélyt nem kérnek, de segélyadományra szükségük van, miért is ez utóbb említett úrnő a megbízáshoz képest személyesen keresi föl az ilyen károsultakat, akik áldani fogják a nemeslelkű adományozót. s Kiss Dávid úrnak ismét egy szép tettét van alkalmunk följegyezni. Az öreg úr ugyanis — ki most a fővárosban tartózkodik — meghagyta itteni megbízottjának, hogy csak azon lakóitól szedje be a házbéreket, akik önként fizetik, a fizetésre azonban senkit ne szorítson. Jól esik ily nemes tettet regisztrálnunk, midőn azt látjuk, hogy az ép házak lakásaival s üzlethelyiségeivel egész a botrányig üzérkednek, fokozva az úgyis elég nagy nyomorúságot.A Debrecenbe szánt 30 gyermeket (20 fiút és 10 leányt) holnap indítják útnak Pap Antal árvatári ellenőr felügyelete alatt. A gyermekek közül tíz teljesen árva , a többiek mind a legszegényebb vagy nagy családdal megáldott szülők gyermekei. Ugyancsak holnap küldenek két leánykát a szathmár- német kis nőegylet leányárvaházába , szerdán pedig ismét két leánynövendéket a kolozsvári nőegylet Mária-Valéria leányárvaházába. A mi rendőreink. A nyomorúságban örömest takargatnánk hibáinkat s gyöngeségeinket a világ előtt , de már már valamely dolog közbotránynyá válik és nincs remény, hogy az erélyes ostorozás nélkül megszűnjék, kötelességünk kíméletlenül föllépni ellene. Köztudomású dolog, hogy rendőri személyzetünk, alig néhány ember kivételével, a legroszabb anyagból való s egyátalán nincs képesítve hivatása betöltésére ; az is köztudomású dolog, hogy a rendőri testületben a fegyelem sohasem állott valami erős lábon, mert nem volt, aki fegyelmet tudjon tartani; most azonban, mióta a gyöngélkedő főkapitány úr állandóan a szobára van szorítkozva, a fegyelem tökéletesen fölbomlott s naponta oly jeleneteknek vagyunk tanúi.