Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)
1879-06-11 / 70. szám
Szerda, junius 11-én. Huszonegyedik évfolyam 1879. 70-ik szám Menj elmasárnap, szerdán és pénteken reggel Klő/laetéal feltételek : Szegeden házhozhozSimlit vidékrs p««lé... Ilgéss évre 10 frt | Félévre . » frt. Évnegyedre 2 frt ír« kr Melyben e kladéhivitaltil elvitetve i Égéss évre 6 frt Félévre 1 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI és VEGYESTARTALMIT LAP SaerkeeatSaéffi Iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egy ezám áurs . fecr. hirdetésele dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 1i0 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négy hasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvételnek: Szegellen a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetesb városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Hiadóhivatal: Barger fiasztár könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papirraktára hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, junius 10-én. A holnapi nap, 1879. jun. 11-ike, nevezetes dátum Szeged város történetében. Ezen a napon érkezik a rombadült ős város megmaradt falai közé Tisza Lajos királyi biztos , az a férfiú, a kit Szeged ujjáteremtésének nagy munkájára, a fejedelmi szavak megvalósítására főfaktorul szemelt ki a király s a kormány bizalma. Szeged város mélyen sújtott közönsége nem fogadhatja őt ujjongva, zajos tüntetésekkel, de fogadja előlegezett bizalommal, amelyet törvényhatósága egyhangúlag kimondott, s fogadja oly egyszerű ünnepiességgel, a milyent szomorú helyzete megenged. Mi pedig újra is szívünkből üdvözöljük a király biztos urat azon nyilatkozata alkalmából, amelyet vasárnap a nála tisztelgett biztosi tanácstagok szónokának üdvözlő beszédére válaszul intézett. (Lásd alább a beszéd szövegét.) Egy önérzetes és magával úgy, mint a reá váró nagy feladattal tisztában levő férfiú nyilatkozata ez , a ki el van készülve a gáncsokra, amikről tapasztalásból tudja, hogy el nem maradhatnak, de a ki fölül fog emelkedni az „apró kellemetlenségeken“, mert egy magasabb eszme vezérli: „Magyarországnak fővárosa után első városát, a kiválóan magyar Szegedet, romjaiból föltámasztani.“ S mit mond még a kir. biztos úr ? Mondja, hogy Szegednek „ezen a helyen, hová őt a sors helyezte, fontos mis- s ziója van“ ; mondja, hogy Szeged ujjáteremtése nem egyes politikai pártok hivatása, tehát nem pártkérdés, sem pártérdek, hanem Magyarország érdeke, amelynek „Szegedre szüksége van “, s hogy a király szavának : „Szeged lesz, s pedig szebb lesz, mint volt“ — valósulnia kell. Világos ebből, hogy Szeged királyi biztosa tisztán fölismerte Szeged kulturs nemzetpolitikai fontosságát ezen a ponton, amit mi annyiszor hangoztattunk, és tudja, mire vállalkozott, s el van határozva, nagy küldetését, amenynyire képes s a viszonyok engedik, sikerrel végezni. Lehetetlen is az, hogy aki egyszer Szeged nagy hivatását fölismerte, ha igaz magyar és hazafi, hogy mindent el ne kövessen e város mielőbbi talpraállítására. Ennek fölismerése már fél garanciája a nehéz vállalkozás sikerének. Az elvek, amiket Tisza Lajos hangoztat, hozzáférhetlenek, s míg ezek biztosítanak arról, hogy sorsunk főintézője jó úton fog haladni , buzgalma és tettereje viszont arról biztosítanak, hogy munkája nem lesz laza és raklábon haladó. De hogy ez így legyen, az Szeged polgáraitól is függ. Nekünk meg kell értenünk és saját érdekünkben követnünk a kir. biztos által hangoztatott józan elveket s az ő jószándékánál nem szabad kisebb jószándékot tanúsítanunk. Óvakodnunk kell tehát az üres handabandázóktól, akik Szeged sorsával is politikát űzni elég könnyelműek ; akik előtt Szeged érdekénél most is előbbvaló a pártérdek, amelynek léleknyűgöző békéiből kibontakozni ma sem tudnak ; akik tehát már is leintegetik a bizalmatlanság magvát s előre megteszik a királyi biztost ijesztő rémnek, basának, csakhogy ellenzéki álláspontjuknak eleget tegyenek. Pedig jól tudják, hogy ez áldást nem, csak átkot teremhet. De mit törődnek ők azzal. Ámde törődjünk mi szegediek, a kiknek szülővárosunk romjaiban is kedves s akik ennek újjászületéséért tűrni és szenvedni, észszel és kézzel közremunkálni el vagyunk határozva. Szeged polgársága józanságot és tapintatot tanúsított eddig , adja isten, hogy ezt tanúsítson ezután is. Szabadon kimondani véleményünket igen is kell, de a fakciózus ellenzékeskedés nem a mi feladatunk, hanem igen is az, hogy lehetőleg karöltve járjunk s vállvetve dolgozzunk a kir. biztossal — s akkor Szeged újjászületése biztosítva van. Ebben a szép reményben üdvözöljük újra Tisza Lajos kir. biztos urat megérkezése előestéjén. — A szegedi tanács kinevezett tagjai vasárnap délben Tisza Lajos Üdvözletére lakására mentek. A tanács megállpodása szerint Horváth Gyula képv. következő beszédet intézett a kir. biztoshoz : Nagyméltóságú királyi biztos úr ! Egy nagy föladat megoldásának küszöbén, egy óriásinak mondható munka kezdtén jöttünk ide, nagy méltóságodat, kit felséges királyunk bizalma a magyar kormány előterjesztése folytán a föladat szerencsés megoldására, a nagy munka sikeres keresztülvitelére megbízni méltóztatott , üdvözölni egyszerű , komoly szavakkal. » A legnagyobb magyar várost hullámsirjából kiemelni a föladat , mely nagyméltóságodnak jutott. Alkotmányos királyunknak szavát, hogy „Szeged lenni fog“, melyet e nemzet szivébe vésett és a melyet ez állam határain túl nemcsak a monarchia népei, de Európa összes nemzetei viszhangoztattak, beváltani Magyarországnak, a magyar nemzetnek becsületkérdése. E kérdés van amagod kezeibe letéve. — Egy ily kérdés, egy ily nemes munka sikerrel csakis az egész nemzet őszinte támogatása mellett oldható meg ; mi meg vagyunk győződve, hogy e munkában, midőn a nemzet dolgozik, a pártok elnémulnak. Arról is meg vagyunk győződve, hogy Szeged városának polgárai, a magyar nemzeti jellemnek megfelelőleg , a szerencsétlenségben nagyok, áldozatkészek és nemesek fognak lenni. Ezen hitünk ad reményt arra, hogy agy méltóságod munkáját siker fogja koronázni és ez adott bátorságot nekünk arra, hogy a kormány megtisztelő, de erőnket csaknem meghaladó és nagy felelősséggel járó megbízását, a királyi biztosi tanácsban részt venni, elfogadjuk. Nagy méltóságod igaz hazafiasságának, nemes emberi érzületének, szívós munkaképességének és fáradhatatlan szorgalmának köztudomású volta az, ami megnyugtatja a választás helyessége iránt az országot és megnyugtatott minket is. Fogadja nagyméltóságod azon ünnepélyes ígéretünket, hogy egész munkaerőnket a legnagyobb készséggel adjuk rendelkezésére, föltétlen bizalommal fogunk viseltetni nagyméltóságodhoz, igénytelen, de fáradhatatlan munkásai leszünk Szeged városa újjáalakításának. A munkában és a felelősségben osztályrészt kérünk magunknak, a dicsőség s a hála a sikerért illeti a királyt és nemzetet, akik erre érdemesek. Kérjük nagyméltóságodat, érdemesítsen minket bizalmára. Az ég ura pedig tartsa meg nagy méltóságodat e haza és Szeged városának javára; saját lelkiismeretében keressen és találjon megnyugvást a megpróbáltatások alatt , és a történelem a messze jövőben adjon igazat azon megnyugvásnak, mit szívében érzett ! E beszédre Tisza Lajos következőleg válaszolt : Tisztelt kartársaim ! Igen ! Nagy és nehéz a feladat, amelynek megoldására vállalkoztunk. Kellemetlen viszonyok között, egyelőre haladatlan munka vár reánk. Önként veti föl magát a kérdés, miért vállalkoztunk tehát reát? Azért, mert egy magasabb eszme vezérel, amely fölülemel minket apróbb kellemetlenségeken, az el nem maradandó múldatlan megtámadásokon. Ez az eszme Magyarországnak a főváros után első városát, a kiválóan magyar Szegedet — romjaiból föltámadni segíteni, polgárainak, kiket a vész a szélrózsa minden irányában szétszórt, lehetővé tenz, hogy visszatelepedve, a nyújtott szellemi és anyagi segélylyel ősi lakhelyeiket ismét fölépítsék és így ismét megalakuljon azon város, amelynek épen azon a vidéken, hová őt a sors helyezte, oly fontos missziója van. De van még egy más indok is, tisztelt barátaim, mely az én, s úgy hiszem, mindnyájunk elhatározására befolyással volt. És ez az, hogy a külföldnek már azon tény által, hogy nem alárendeltebb közegekre bízatott az, de első helyen épen mi vállalkoztunk ezt teljesíteni, eleve is kezességet és megnyugtatást nyújtunk arra nézve, miszerint megragadó rokonszenvvel és áldozatkészséggel összehalmozott kegyadományai a kellő óvatossággal és meggondoltan, hiány nélkül fognak a nemes adakozók által célbavett irányban a szenvedők és kárvallottak érdekében értékesíttetni. Minthogy tehát ugyanazon erv indok és magas cél felé törekvés vezérelt, nincs is kétségem iránta, hogy összhang leszinkálkodásunkban. Azon szives bizalmat, melylyel önök igen megtisztelnek, teljesen viszonzom. Nem egyes politikai pártok misszió — bebizonyította ezt a kormány már a összeállításával. — Bármily politikai párt, c.mi is valaki a haza javát legjobb meggyőz.dése szerint előmozdíthatni, abban pártkülönbség nélkül egyetértünk, hogy Magyarországnak Szegedre szüksége van. Mi itt mindannyian egy párt vagyunk, mely zászlójára aztn jelszót tűzte ki, amelyet Magyarország koronás királya hangoztatott először : Szeged lesz, még pedig szebb lesz, mint volt. Meg vagyok tehát győződve, hogy nem fogja közülünk senki félreérteni hivatását s a közös cél veszélyeztetésével mellékes politikai célok űzélére fölhasználni akarni jelen állását. Én — felelősségünk teljes mérvének, elvállalt feladatunk nagy nehézségeinek öntudatában de önök által támogatva — biztos nyugalommal nézek elébe a nagy munkának. Ennyi tehetség és ügybuzgalom, melyet önök ma szívesek voltak nekem fölajánlani, meddő nem maradhat. Adjon az ég önöknek is erőt és egészséget, s akkor ez a szövetkezet, amelyet ma baráti kézszoritással megpecsételünk, kívánt eredményre fog vezetni. A tanács tagjai azután Tisza Lajos vezetése alatt Tisza Kálmán miniszterelnökhöz mentek s megköszönték a megtisztelő bizalmat. A miniszterelnök biztosította a tanácsot a kormány teljes támogatásáról s azon reményt fejezte ki, hogy az ország hasonló támogatásban fogja működését részesíteni. — A Tiszavölgyi társulat központi bizottsága, Károlyi Sándor gróf és Sennyey Pál báró egyhangúlag elfogadott indítványai folytán, a leközelebb tartandó közgyűlésen utasítást fog kérni az iránt, hogy : 1. A köztek, miniszter alá közvetlenül rendelendő s a kellő technikai erőkkel ellátandó külön tiszai osztály fölállítását s ennek a központi bizottsággal különösen technikai irányban is leendő összeköttetését a minisztériumnál sürgesse , s ezzel kapcsolatosan kérelmezze azt is, hogy a tiszavölgyi társulat központi bizottsága a folyamszabályozási rendszerre vonatkozó vagy egyéb a Tisza völgyét érdeklő elvi kérdésekben s a vidéki egyletek fontosabb ügyeiben hivatalból meghallgatandó legyen. 2. A központi bizottság tegye meg a szükséges lépéseket, hogy egy teljes és kimerítő vizi törvény alkottassák, amelyben mindazon magánjogi és közjogi, anyagi és alaki rendezések, melyek a vizek körüli jogot és eljárást szabályozzák, egységesen és összhangzatosan megoldva legyen. 3. Sürgesse a központi bizottság, hogy a vízi rendészet tárgyában, különösen tekintettel a gátvédelemre, a kormány szabályrendeleti úton intézkedjék; legroszabb esetben pedig annyit eszközöljön ki, hogy a megyei hatóságok utasíttassanak, miszerint a gátvédelemben a vidéki egyleteket hatályosan támogassák. 4. A központi bizottság eszközöljön ki egy oly kormányrendeletet, amely megengedje, hogy a társulatok töltései utak gyanánt használtathassanak, s e célból a közmunkaerő egy része ezen töltésekre fordíttathassék, de ezenkívül kormányintézkedést eszközöljön az iránt is, hogy azon ármentesített nagy területek, amelyek közlekedési utakkal alig bírnak, ilyenekkel mielőbb elláttassanak, haladja a humanizmus határait. A rokonszenvnek oly nagyszerű nyilvánulása ez, amilyent egy nemzetről egy másik iránt csak ritkán jegyez föl a történelem. A francia nemzetnek hatalmas tüntetése, testvéri szeretetének impozáns nyilvánulása ez a magyar nemzet iránt, a melynek Szegedi katasztrófája szivét ütött sebet. .)« A nemzekű francia érti és érzi is azért nemcsak a lelkü adományainak százezreivel, hanem szivte rokonérzelmeivel igyekszik gyógyítani sebtet. Nincs , mely a hála és rokonszenv lángoló érzelmeit — a mik keblünkben a nemes francia nemzet iránt tisztán lobognak, mint a Veszta tüze — leírhatná, s nincs idő és sorsváltozás, a mely ez érzelmeket keblünkből kiirthatná. De meg vagyunk győződve, hogy nemcsak Szeged népe érez így, hanem így érez az egész magyar nemzet, mert hiszen őt illetik a noiák fényes nemzeti tüntetései, Szeged szerencsétlenségével csak az alkalmat adta ezzá. Azért csak helyeselhetjük, midőn a fővárosi sajtó pártkülönbség nélkül ad kifejezést ez érzelmeknek a „Figaro“ szerkesztőségéhez intézendő köszönet alakjában, amely szerkesztőség a most lefolyt fényes operaházi ünnepélyt rendezte. A fővárosi sajtó azonban beszélhet a maga nevében s tolmácsolhatja a nemzet érzelmeit ; de nincs hivatva különösen Szeged köszönetét és háláját tolmácsolni, a melynek magának is van sajtója s a melyet ez ügyben ignorált; de ha tenné is, ez nem oldja föl Szeged közönségét a kötelesség alól, hogy maga fejezze ki azt és pedig ünnepélyes módon. A „Hm“ azt ajánlja, hogy Szeged város hatósága a fölépülendő városban valamely díszes tért vagy épen egy városrészt Párisról nevezzen el. Ez is megtörténhetik, de csak később ; addig is azonban módot kellene találnunk, hogy az egyszerű köszönőiratnál — amit már megtettünk — ünnepiesebb alakban adjunk kifejezést Páris és a francia nemzet iránt érzett hálánknak és szeretetünknek. Reméljük, hogy ez meg is fog történni. És most, amint lapunk szűk kerete engedi, rövid leírását adjuk a Szeged javára rendezett s A párisi operaházban vasárnap megtartott fényes ünnepélynek. A nagyszerű operai ünnepély ismertetésével már előzőleg telve volt Parisnak minden lapja. Ez alkalomra csupán a magyar lobogót akarták kitűzni, de gr. Beust intervenciójára kitűzték az osztrák lobogót is. Az ünnepély programját csak pénteken állapították meg végleg. A hangverseny műsora tizennégy számból állt s fél kilenckor kezdődött a Rákóczyindulóval, melyet viharosan megtapsoltak. A színpadon az összes párisi színházaknak száznál több nőtagja lépett föl jelmezekben. A Palais Royal csoportja külön sátorban volt, tagjai kötéltáncos jelmezt viseltek. Az összes baller-személyzet körmenete 1 órakor volt. A főlépcsőn és a foyerkban hat zenekar működött. A felső lépcsőházban csárdát rendeztek be, ahol cigány banda játszott. Jeanne Granier asszony volt ott a csaplárosné. A nagy foyerban jobbra a tiroli daltársulat, balra a Waldteufel-zenekar működött. Két órakor volt a tombola, több igen értékes nyereménytárgygyal. Neuville, Detaille és Zichy eredeti festményeket ajánlottak föl, de ezeket a bizottság a budapesti nemzeti múzeumnak ajándékozza. Este 8 óráig esett az eső s e miatt a zászlókat be kellett venni; de a kivilágítás fényesen sikerült s az egész operaház tündéri látványt nyújtott. A roppant közönség soraiban a párisi tárdisze gyűlt össze. Ott voltak láthatók: Lepère, Ferry, Metternich herceg, Beust gróf a nagykövetségi személyzettel, Lesseps és Haussmann, a pénzkirályok szine-java, kitűnő művészek és kereskedelmi házak képviselői, számos kamarai tag és szenátor. Az operaház Ausztria-Magyarország, va-IzUai Am M Hizila T MhJöck)ho uc a u r e o u n o t, t nagy ted- énekes fényes diadalt aratott. QKrauss, Block, Vergnie Paris Szegedért. Amit a francia nemzet, de külön 11-11 a franciák fővárosa, Szegedért tesz, az messze túl