Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)
1879-03-16 / 33. szám
Huszonegyedik évfolyam. 1879. 33-ik szám. Kedd, március 11-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Eőfizetési föltételek : Szegeden hizhozhordóml dl vidékre patin. Egész évre 10 frt | Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Melyben a kiadóhivataltól elvitetve : Egész évre 5 frt. Félévre 41 frt 50 Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI ás VEGYESTART ALMU LAP Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. IEÜgry és sztálom ábra, 5 krr. Hirdet,ének díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 6 kr, többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 80 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékai kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, márc. 10. Az ostromállapotnak, amelybe hat nappal ezelőtt tényleg jutottunk, hivatalosan is megvan adva ez a jellege. Tegnap hirdették ki dobszóval és falragaszokkal a statáriumot három havi érvénynyel: rablókra, rablógyilkosokra és gyujtogatókra. Ezzel egyidejűleg Lukács György teljhatalmú kormánybiztos egy fulmináns proklamációt bocsátott ki, amely komoran tükrözi vissza a fejünkre tornyosult veszély nagyságát, helyzetünknek majdnem kétségbeejtő voltát. A proklamáció különösen a város azon lakosainak szól, a kik eddig tétlenül nézték a veszedelmet.“ Emlékezteti Szeged polgárságát a közelmúltban szerzett dicsősége és jóhírnevére; inti a lakosságot, nehogy eme jó hirnevével együtt ▼árosát is elveszítse, s „Szeged város becsülete és megmentése érdekében“ rendeli és parancsolja, hogy minden munkabíró polgár vonuljon ki az alföldfiumei vaspálya töltéseinek védelmére és erősítésére. Végül istenre kér: ne hozzuk azon kényszerűségbe, hogy erőhatalommal kelljen kényszerítenie a „szegedi magyart“ városa és családjának védelmezésére. Úgy látszik azonban, hogy a kormánybiztos úr nem igen bizott proklamációja sikerében, mert déltől fogva már katonaság járta be a várost s hajszolta a népet kifelé az alsóvasúthoz, — persze hogy csak olyan csőcseléknépet, a lakosság java, az iparos, kereskedő s általában a birtokos polgárság már ekkor künn dolgozott a gátakon, a lerogyásig küzdve késő estig, sőt nagyrészt éjjel is a borzasztó áradattal. A krízis, mely még a szombat esti órákban beállott, vasárnap tetőpontját érte el s még ma is ott van és nem is száll alább mindaddig, mig az óriási víztömeg, amely 27 láb magasságban támaszkodik az a 1f. vasút vonalához, jelentékenyen alá nem száll, s mig az azt fönntartó alacsony és gyönge nyulgát egész hosszában még legalább egy lábbal magasabbra emelve s megerősítve nem lesz. Szeged létele mindaddig hajszálon függ s isten és az időjárás kegyelmére van bízva. Ha a derült s csendes idő még néhány napig tart, reményünk van a megszabadulásra, ellenkező esetben, ha csak egy nagyobb nyugati vagy északnyugati tartósabb szél támad, nincs emberi erő, mely a négy mértföld terjedelmű s 1 — 2 öl mélységű tengervíz hullámcsapásainak ellentállhasson. De mert az időjárás kedvező esélye mellett van reménység a végkatasztrófa elhárítására, küzdenünk kell továbbra is rendületlenül, míg karunkat emelni, lábainkat mozgatni bírjuk. A remény, hogy megszabadulhatunk, s a szörnyű kilátás, hogy ha a tengerár betör, mindenestül hullámsírba temetkezünk, acélozza meg lankadt idegeinket a testet, lelket kimerítő küzdelemben. A ki mozoghat, menjen a védgáthoz s tegyen ott annyit, a mennyit tehet; a ki nem mehet, vegye elő utolsó garasát és küldjön maga helyett férfikart, amely őt pótolja. A gondviselés kegyelme mellett is, mely a kedvező időjárásban nyilvánul, csak igy menekülhetünk meg a végmegsemmisüléstől ! Az árvízveszély. Szeged, márc. 10-én. Aki látta azt a hullámzó tengert, mely enormis tömegével az alföldi vasútvonal frissen hányt vékony nyúlgátjára támaszkodik, és meg nem döbbent, annak valóban acélból van a szíve. Aki nem látta, annak nem lehet fogalma arról, hogy mi az, s mi nem vagyunk képesek megmagyarázni. Mert ha pl. azt mondjuk, hogy képzelje magának az olvasó a rhódusi koloszszust dűlőtérben szőlőkarókkal megtámasztva, s alatta egy embert, aki arra van kárhoztatva , hogy ott várja be, míg a koloszszust az emberi erő visszataszítja helyére , csak fél fogalmát adtuk az életveszélyes helyzetnek , amelyben Szeged immár három nap óta van a 27 lábas vizet tartó töltés alatt. Mert az aránytalan terhet tartó szőlőkarók ellentálló ereje hamarosan nem veszít, míg a töltés , mely a mi tengerünket tartja, óráról-órára gyöngül abban a mértékben, amint a roppant víznyomás beléje hatol és rétegeit átáztatja. Ezer és ezer ember szakadatlan munkaereje szükséges a töltés hanyatló erejének pótlására, s ha a védelem csak egypár órára szünetel vagy lankad, a hullámözön menthetlenül elnyel bennünket. Ez a mi helyzetünk három nap óta s ez marad még bizonytalan ideig, mig a tengeráradat felszine a Tisza apadása s a kellő lefolyás által több lábnyival alább nem száll, vagy a nyakunkba nem szakad. Ilyen állapotban újságot szerkeszteni olyan keserves feladat, amit nem irigyelhet tőlünk senki. De mgteszszük, mert kötelességünk, habár olvasóinknak nem nyújthatunk annyit, mint a rendes időkben.« A vízvédelmi bizottság üléseiről nem referálhatunk, mert azt két nap óta már nem lehet az ülésekre összehozni; igyekeztünk tehát a helyzetünkre vonatkozó adatokat innen is, onnan is összeszedni s itt közöljük azokat. A krízis — mint már föntebb más helyen említettük — szombat este állott be és azóta folyton tart , e pillanatig inkább növekedve, mint alábbhagyva. A külső ár magassága tegnap estig 26, némelyek szerint 27 lábra emelkedett. Az emelkedés ma reggelig tartott lassú fokozatban; reggel óta nem észlelnek áradást , de apadást sem. A védelem éjjel-nappal lázasan folyik. Ennek csak megközelítőleg is hű képét adni lehetetlen. Nem árvízvédelem ez többé, hanem a szó szoros értelmében élethalálharc, a kétségbeesés harca, amelynek úgyszólván minden pillanatában szakadással fenyeget a vékony hajszál, melyen a fejünk fölött lebegő Damokles-kardja függ. Ily helyzetben higgadtan kombinált, rendszeres védelemről szó sem lehet. Megy minden, ahogy mehet. A vész közvetlensége izgalomba hozza a vezetőket is és nem csuda, ha nem megy minden a kívánatos kerékvágásban s ha helylyel-közzel oly rendszabályokkal is találkozunk, amiket helyeselni nem tudunk s a mik ellen csakis tételünk hajszálon-függősége miatt nem szólalunk föl, mert a felelősség ma óriási s ezt a főintézők viselik. Tehát csakis mint a helyzet kritikus voltát jellemzőket említjük föl, hogy tegnap délután a töltésvonalról jóideig senkit sem eresztettek el s a kényszer munkaerő nagy részét éjjelre is visszatartották; továbbá, hogy tegnap dél óta katonaság járja az utcákat s válogatás nélkül hajtja ki az emberet tölteni. Jellemző az is, hogy az anyagszállitó kocsikon egy-egy katona ül. Tegnaptól kezdve egyébiránt a szegedi munkaerő szemlátomást gyarapodott ,s különösen nagy számban s nagy erélylyel dolgoztak a felsővárosiak, élükön a derék halászokkal, kik a veszélyben ma is megóvják az elődeiktől nyert jó hírnevet. A vidékről is folyvást érkeznek kisebbnagyobb csapatban friss munkaerők, a katonaság is fölváltva folyton segédkezik s igy lehetséges, hogy a munka éjjel-nappal megszakítás nélkül folyjon, ami okvetlenül szükséges is. Az éjjeli munka fáklyák mellett folyik s a fénytől csillogó hosszú vonal megkapó látványt nyújt. Eddig a holdfény is nagyon kedvezett az éji munkának. Az alfóvasút védvonala a többnapi megfeszített munka dacára is messze van még attól, hogy megnyugtatónak mondhatnánk, különösen azonban három veszélyes pontja van: egy alulról a vöröskeresztnél; a másik középen a pályaudvaron, hol a csatornák kiömléseit csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett eddig úgy ahogy korlátok közé szorítani ; s a harmadik a védvonal felső végén, hol azt a baktói töltés keresztezi. Ez a pont eleitől fogva a leggyöngébb volt, jóllehet itt az eredeti töltés a legmagasabb. Oka ennek az, hogy itt a töltés anyaga szikes föld, a mely viz ellen a legroszabb. A veszélyes rész mintegy 120—140 ölre terjed; a víz hol itt, hol ott minduntalan áttör a töltés aljában s csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett eddig a csuszamlásokat megakadályozni s a vízfolyásokat betömni. Ez a kis rész ezer meg ezer zsák földet nyelt már el s roppant karómennyiséget emésztett föl anélkül, hogy veszélyes jellegét elvesztette volna. Ily körülmények közt csak az nyugtat meg némileg bennünket, hogy itt is, valamint a többi veszélyes helyeken, folyton nagy erő van és szakértő védelem folyik. A helyzet egyébiránt ma reggel óta kedvezőbb fordulatot vett az által, hogy az ár emelkedése megszűnt. Ezt a beömléseknek tulajdonítják, amelyek mind nagyobb mérvet öltenek. A víz felülről a tápéi vonal 100 öles átvágásán ömlik be 1—2 lábnyi eséssel a Tiszába. Alulról pedig a Maty-hidig négy helyen 2—3 láb eséssel. Az epreskert tájékán átvágást csináltak a víz gyorsabb levezetésére. Remélhető, hogy a lefolyás mérvének gyarapodásával arányban a reánk duzzadt víz is apadni fog. A Maty-híd fölrobbantásával elkéstek , ma akarták a fölrobbantást, de a már odatolult víz miatt nem lehetett. A híd párkányzatait tehát kézerővel rombolták le, hogy a víz akadálytalanabbul ömölhessen át rajta. A vizár harmadik áldozata Dorosma, melyet a katasztrófa már elért. Amint ugyanis biztos forrásból értesülünk, a délelőtti órákban, az erélyes védekezés dacára, körülvette az ár s a város alantabb fekvő részeibe is behatolt. A szegény szomszéd község tehát megelőzött bennünket a siralomban. Vajha ezzel véget érne a gyászos sorozat! Este 7 órakor. A szabadkai országúton, a Matyhidon innen, ahol az ár a hattyas-ballagitói ártér felé rohan, a délutáni órákban mintegy 15 kisebb átvágást készítettek a víz folyásának gyorsítására. * A dorosmaiak kétségbeesett harcot folytatnak a rájuk tört árvíz ellen. Mint halljuk, utcáról-utcára védik magukat. De már késő, a rohamos árnak nem állhatnak ellent. Holnap reggelre, a templom környékét kivéve, az egész város víz alatt lesz. A dorosmaiak szerencsétlenségének oka állítólag az, hogy annak idején nem készültek az erélyes védelemre s külső védgátaik erősítése helyett a menekülésre gondoltak. Anyagjuk nem volt készletben s csak pénzes munkaerő dolgozott, az pedig elégtelen volt, így a katasztrófának be kellett következnie. Okuljunk mi, mígnem késő, a dorosmaiak Borsán! Éjjel 11 órakor. Dorosmán a házak düledeznek. A nép a templomba menekült. Sürgős segítséget kérnek. Reggel katonaság megy oda dereglyéken. * Védvonalunk aránylag megnyugtató állapotban van. A vörös keresztnél levő veszélyes hely megvan erősitve. A víz este óta rohamosabban ömlik a Hattyasba, minek folytán a védgát alsó részén 6 hüvelyk apadás állott be. A baktói felső végen is 2" apadást észleltek. Éjjelre tetemes, részben új, Vásárhelyről érkezett munkaerő van biztosítva. Szeged város felirata a képviselőházhoz. * Mélyen tisztelt képviselőház ! Azon kétségbeejtő helyzet, amelybe városunk az utóbbi évek alatt a Tisza vizének mind óriásibb s mind rohamosabban jövő áradása által jutott, ösztönöz bennünket a mélyen tisztelt képviselőház elé járulni esedezésünkkel és panaszunkkal s a mélyen tisztelt képviselőház egyenes intézkedését — a végrehajtó hatalom elkerülésével — kénytelenittetünk kikérni; mert reményünket s vigaszunkat már egyedül a mélyen tisztelt képviselőház hazafias és emberies érzelmei és áldozatkészségében találhatjuk föl. Ősi városunk s vele együtt az egész alsó tiszavölgy, az országnak legtisztább magyar lakossága, mind megannyi nagy és népes városai és falvaival együtt a végelpusztulás küszöbén áll. Az a nép, az a vidék s azon városok és községek, melyek a nemzetnek minden időben erejét, legfőbb támaszát, fönnállásának létokát képezék, s a mely vidék nemzeties érzületénél fogva az ország vésznapjaiban erejét haladó döntő áldozatokat hozott s a nemzeti becsületet megvédte, a magyar névnek hirt és dicsőséget szerzett, ma halálküzdelmét vívja és az elbukás szélén áll , s az ország érzéketlenül tekinti az élethalálküzdelmet, nem intézkedik a veszélynek úgy a jelenben mint a jövőben leendő gyökeres elhárítására s megszüntetésére irányulólag. Pedig nem először hallatjuk szavunkat ; régóta panaszoljuk szomorú helyzetünket és sorsunkat, amelytől, úgy látszik , nincs menekülés , mert vagy az elöntéssel, vagy pedig az erőnket haladó védekezés folytán bekövetkező végkimerüléssel, eladósodás- és tönkrejutással állunk szemben. A tiszaszabályozási és ármentesítő munkák előtt, nevezetesen még az 1830 előtt ismert legmagasabb árvíz alkalmával, vízmagasságunk csak 19' 5' 6'" volt. Ma a vízállás 25' 6", mely az 1876-ikit 7 hüvelyket s az 1877-ikit 4 hüvelykkel haladja fölül. Az 1830-iki alkalmával városunk még veszélyeztetve sem volt, mert legnagyobbrészt az azon időbeli vizálláshoz képest természetes magas ponton állott s részben kisebb nyulgátak által is megoltalmaztatott, azóta azonban a mindinkább magasbodó vizek évről-évre töltéseink magasítását és erősítését teszik szükségessé, s a ma már óriási magas töltések sem látszanak a jövőre biztosságot nyújtani; nem pedig azért, mert a felső Tiszavonalon mód nélkül bőségben létesített átmetszések száma nincs arányban az alsó Tiszán létesített és még létesítendő átmetszések számával, s minthogy ennélfogva a víznek lefolyása hozzánk mindig sebesebb lesz, mint a tőlünk való lefolyás , következéskép itt folytonos duzzadások fordulnak elő, melyek a védtöltések végnélküli magasítását teszik szükségessé. Ezt meggyőzni és elviselni erőnket haladó dolog, ezt elhárítani módunkban nem áll, s a végzet áldozataiul tekintjük magunkat, ha csak a mélyen tisztelt képviselőház bölcs intézkedése a helyzeten nem változtat, — annyival is inkább, mert, amint imént említünk , országos intézkedések eredményezték a felső átmetszések fölösleges száma és gyors kiképződése által az itteni veszélyes duzzadásokat. Nem jogosulatlan tehát ezen panaszunk a tiszaszabályozási műveletek ellen, amelyek általában azt idézték elő, hogy elzáratván a folyók elterülési helyei, ma már nemcsak az egykor vízjártas kiszárított rétek vannak veszélyeztetve az elöntéstől, hanem az ősföldek s a természetes magas partok és az ezeken elhelyezett városok és községek is. Egyébként az idők és események is nagyban megcáfolták azon föltevéseket, melyek a • Ezen kérvényt a képviselőház kiadta a kérvényi bizottságnak azzal az utasítással, hogy sürgősen tárgyalja s jelentést tegyen. Szerk.