Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-09-12 / 139. szám
Huszonegyedik évfolyam 1879. 139-ik szám. Péntek, szeptember 12-én. Megjelen: az ünnep utáni napokat kiváró mindennap. Előfizetési föltételek: Szereilen..názhoz.1iordással is vidékre postán. Egész évre . . . 15 frt —kr. Félévre .... 7 „ 50 „ Évnegyedre . . . „ 75 „ Egy hóra ... 1 * 35 „ Előfizetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetők.POLITIKAI is VEGTESTARTALtMulNAPILAP. arai Szerkesztőségi iroda : hol alap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára: 13 fer. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttéri-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Berger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők, inni......................... "" --------------a-------1— im un . Az uj okkupáció. Budapest, szept. 11. (K.) Novi-Bazár megszállása kezdetét vette. A monarchiánkra erőszakolt keleti miszszió utolsó jelenete tárul föl szemeink előtt. Idegen föld népe és hatóságai fogadják a bevonuló csapatokat — nem fegyverrel kezökben, csak bámulva a fényes hadseregen. Hogy sokáig, avagy mindvégig így tart-e ez, ma még senki sem mondhatja meg ; részünkről nem tudjuk eléggé melegen óhajtani azt, hogy a megszállás lehetőleg vér nélkül essék meg. Mert bizon nem örülünk mi egy csöppet sem azon, ha a kelet lakosai, a nyugati civilizációnak ezen új kovászanyaga, meddő csaták terén tizedelteti meg magát, ép úgy, amint nem sok fejtörésünkbe került volna, monarchiánknak ezt a kevés népszerűségre vergődött küldetését másnak átengedni. (A „más“ alatt persze nem érthetünk „bárkit.“) Ausztria-Magyarország nagyhatalmi állása elég bizonyíték arra, hogy a Bosznia és Hercegovina, továbbá Novi-Bazár megszállása által elérni kivánt cél megvalósulni fog s e szerencsétlen tartományok közbékéje biztosítva s azonfölül keleti kereskedelmünk jövője, amelyre oly nagy súlyt fektettünk mindenha, lehetőleg elérve lesz. Attól függ minden, hogy a három megszállt tartomány lakossága megmarad-e a józan lemondás ama várakozó helyzetében, amelyet ma elfoglal, s tud-e, kir-e elég erős lenni, hogy a muszka bizgatásokat minden egyes alkalommal visszautasítsa. Ha az európai diplomácia által teremtett uj sorsa jövő esélyeit nem féli s hite van azon törekvésben, amely monarchiánkat a megszállás tányéra reábizta, akkor nem fogja sokáig hiába emlegetni a társadalmi közrend és béke áldásait s megnyílni fog maga előtt látni egy oly hatalmas nemzetgazdasági jövedelemforrást, amely fölfrissiti ma még alig létező kereskedését, iparát s kitárja előtte a boldogulás kapuit. Ha pedig a megszállt részek népe elámittatni engedi magát az álnok muszka befolyás által, beláthatatlan bajt szerez magának, ellenségévé teszi monarchiánkat, s akkor aztán meglátjuk, elég erős lesz-e protektora, hogy a bűnhődéstől megmentse. Semmi sem bizonyosabb, mint hogy az orosz, ha csak szüksége lesz reá, a megszállt tartományok lakosainak ellenünk leendő föluszításában maladékoskodni nem fog, hiszen mindenki tudja, hogy a muszka taktika egyik stereotyp nyilvánulása épen az, hogy ha egyik vagy másik nagyhatalommal háborút kíván viselni, elsősorban vagy egy-egy kis államot, vagy egy-egy ellenséges népfajt heccel föl s küld a megtámadandó ellen s ő csak akkor lép a harctérre, midőn már jóhiszeműleg mint szabadító szerepelhet. Attól félünk, hogy külügyi kormányunk nem fog tudni elég éber lenni, hogy ezen tartományok nyugalmát különösen az orosz befolyástól menten tartsa, s azt csak akkor lesz hajlandó veszélyesnek látni, ha már a láng a tetőzetet nyaldossa. De vigasztalódunk némileg ama reményünkben, hogy monarchiánk igen jól tudja, hogy hol van a hadserege, hatalmi állásának tekintélye érdekelve akkor, midőn ezt a három keleti tartományt megszállva tartja! Nem lehet kétségünk benne, hogy az esetben, ha Oroszországnak kedve lenne monarchiánkat haddal támadni meg, a megszállt tartományok lakóinak kedélyét ellenünk fogja hangoltatni, s ha alkalma lesz reá s ezt Ausztria-Magyarország eleve lehetetleníteni nem fogja, úgy ellenünk tényleg föl is használandja. Novi-Bazár megszállásával Ausztria- Magyarország a berlini szerződésben magára vállalt kötelezettségét teljesítette; azontúl a legfőbb teendője az legyen, hogy e tartományok lakosságát a józan politika tanai szerint akkor vezesse, s ha kell, hát növelje, hogy úgy magában erősödjék, izmosodjék, mint különösen irántunk való rokonszenvében gyarapodjék. A pénz és vér, melyet részint Európa kedvéért megkockáztatnunk kell, nem oly csekély, hogy meg ne érezhettük volna; ha már meg van hozva az áldozat, ne legyen az hiába és semmi esetre se szolgáljon az ellenünk. — Trefort és a pozsonyi egyetem. Szentül hittük, hogy a sajtó és a szakférfiak ellenző nyilatkozatai után a pozsonyi egyetem eszméje el van ejtve egyszers mindenkorra. Csalódtunk , Trefort miniszter úrnak ez az indokolhatatlan kedvenc eszméje, mondhatnánk: rögeszméje, csak pihent s most újra kisért. Trefort miniszter úr ugyanis a napokban Pozsonyban időzött (nagyon szeret oda járni !), hol az ő és tanácsosainak jelenlétében megnyittattak az állami tanitónőképző intézet uj helyiségei s egyszersmind a pozsonyi egyetem fölállítása tárgyában is előmunkálatok történtek. A miniszter — mint írják — kijelenté, hogy eltökélt szándéka, a pozsonyi egyetem fölállítására vonatkozó törvényjavaslatot a képr. ház elébe terjeszteni. A miniszter és kísérete Pozsonyban meg is tekintett több házat, mely alkalmas lenne egyetemi helyiségül. A „Pesti Napló“ erre a következőket jegyzi meg : „Ismételve kijelentettük s most is hangsúlyozzuk, hogy a Pozsonyban fölállítandó egyetem tervét nem helyeselhetjük. Ha van pénzünk új egyetem állítására, ennek legcélszerűbb helyéül Szeged, az újonan építendő magyar város kínálkozik.* Üdvözöljük a „P. N.“-t ezen nyilatkozatáért, amelyhez, meg vagyunk győződve, a magyar sajtó pártkülönbség nélkül csatlakozni fog. — Haragszik a tálján! Az ingerültség és elkeseredés Olaszországban nem csak Haymerle ezredes , hanem az olasz kormány ellen is nőttön nő, kivált azóta, mióta Garibaldi eltávozott Civita Vecchiából Capreraba, mivel tudják, hogy ő csak a kormány megkeresése következtében tette ezt. A génuai „Movimento“ visszhangozza ezt az általános elégedetlenséget s ezeket írja: „Nem tudjuk, micsoda haszna van a kormánynak Garibaldi eltávolításában. Az a nagy férfiú most úgy sem mozog, egyedül egészsége visszaállítására gondol, még levelezéseit is fölfüggesztette. Ő hihetőleg nem jó szemmel nézte volna Haymerle leleplezéseit. De hát mindegy , Garibaldi most nem emelheti föl a kesztyűt, mint azt hajdan szokta volt tenni. Senki sem válaszolt volna Haymerlének oly jól, mint Garibaldi, és ezen választ ka rdd a 1 adta volna. De készek és elég erősek vagyunk-e háborúra? !Ez a probléma. Legjobb, amit tehetünk, ha várakozunk. Hadüzenetre nem sokára alkalmasabb időpont is fog bekövetkezni Olaszország számára. Nem is kell arra már oly soká várni. — Mit beszél Gorcsakoff. A „Soleil“ közli levelezőjének a jelenleg Badenben tartózkodó muszka kancellárral folytatott párbeszédét. A herceg kijelente, hogy ő minden alkalommal hangsúlyozta, hogy Franciaországnak hosszabb ideig tartó erőtlenítése az európai tanácsban sajnálatra méltó hézagot fog képezni. „Kétségkívül, ez általam soha el nem titkolt gondolkodásmódnak köszönhetem az ellenséges indulatot, amelylyel a német birodalmi kancellár engem megtisztel! A francia államférfiaknak, Thiersnek és Decazesnak, mindig megmondtam: Legyetek erősek ! Saját biztonságiakra és Európa egyensúlyára ez elkerülhetetlen szükséges! Ezt és nagy óvatosságot bizonyos államokkal való érintkezésnél — mindenkor fogom ajánlani a francia kormánynak!“ — Úgy látszik, szorul a muszka kapca, azért kacsintgat a muszka kancellár a franciákra. — Az okkupáció. Bécs, szept. 10. (Hivatalos.) Würtenberg herceg Csainicáról kelt ma esti sürgönye : Kilkes vezérőrnagy hadoszlopa ma reggel 7 és fél órakor Plevlye előtt megérkezett és zeneszó mellett a városon keresztülvonult.. A csapatok fogadására a város előtt egy török zászlóalj volt fölállítva. A katonaság — ő felségét lelkesülten éljenezve — részint az Avetovina melletti, részint a Prevlye északi oldalán kijelölt táborba vonult. A keresztény lakosság a bevonulást nagy örömmel fogadja. — Vilmos császár és Sándor cár alexandrovói találkozásáról a „Daily Telegraph“ — magas és abszolúte biztos berlini forrásból — a következő értesítést kapja: Mihelyt a cár értesült Bismaarck és Andrássy gasteini találkozásáról, egy sajátkezű levelet küldött a német császárhoz, amelyben ámulatát fejezte ki az Ausztria-Magyarország és Németország közötti ez újabb barátság-nyilvánítás fölött. Erre Vilmos császár megbízta Manteuffel tábornokot, hogy nyugtassa meg a cárt a gasteini találkozást illetőleg , de azt is kívánta, hogy Manteuffel Bismarcktól is vigyen valami barátságos üzenetet, amiért Manterffel utasíttatott, hogy tegye magát érintkezésbe Bismarckkal. Bismarck azonban ezt kereken megtagadta, mire a császár elhatározta, hogy Alexandrovóba utazik. — A cár közeledik a lengyelekhez. A muszka cár, hír szerint, megbízta Valujev minisztert, hogy menjen Varsóba és bocsátkozzék alkudozásokba az előkelő lengyelekkel s nyerje meg őket azon reformok részére, amelyeket a kongreszszusi Lengyelországnak akar adni az orosz kormány. Péterváron remélik, hogy Valujevnek sikerülni fog a közeledés létrehozása. Szeged város rendsz. közgyűlése. Második ülés. (Szept. 8 án.) (Folytatás.) Ezután került a sor a napirendre s először is a percsórai ügyre, a mely Novák főügyésznek rendkívüli figyelmet keltett s alapos tanulmányról tanúskodó beszédével vette kezdetét, a melynek iránya az volt, hogy P 1r ich indítványai mellőztessenek s az uradalommal folytatott tárgyalások abbahagyassanak. Novák a Szluha indítványait legnagyobb részt felölelte vagy módosította s azt formulázva nyújtotta be. A kimerítő és érdekes részletekre is kiterjeszkedő indokoló beszédére Pillich K. tett észrevételeket, hosszasan védve a saját álláspontját és indítványát. Utána még többen, köztük Börcsök L. és Fodor Imre szóltak , előbben nagy hangon filippikázva azon théma fölött, hogy Boszniára van 100 millió, de Szeged város számára nincs egy két millió, s azért szeretné tudni, ha van-e az országnak szüksége Szegedre vagy nincs; mert, amint látja, el akarnak veszteni ismét bennünket, mert ez lesz, ha a percsóra létesül. Csodálkozik azon, hogy az egész világ sajnálta és segítette a várost és most a kormány akarja tönkre tenni. Végül elnök föltette az indítványokat a következő sorban. Pillich indítványa: folytattassék az alkudozás az uradalommal s a város követelései és sérelmeiből több pont ejtessék el, csakhogy a barátságos egyezség létrejöhessen ; ha az eredményre nem vezetne, a baktó-macskási töltés, vagy pedig a Magyar János által 1876 ban terveit külső körtöltés vonala kérelmeztessék; a társulati kormánybiztos által célbavett töltés-építési terv ellen pedig a város erélyes feliratot intézzen. Szluha indítványa: a város ünnepélyesen kijelenti, hogy a percsórai vonalat megbízhatatlannak és védhetetlennek tartja, és semmi oly társulati és védelmi öbölbe, amelyet ez a vonal fogna övezni, belépni nem akar, belépni nem fog, s bárki, esetleg a kormány által célba veendő bevonatása ellen már most tiltakozik. A kormánybiztos keressék föl, hogy a tényleg megszűnt percsórai társulat eloszlatása az érdekeltek határozatával kimondassák s a sövényházi öblözet megalkotása elrendeltessék. Küldessék ki egy bizottság, mely a városnak a társulat elleni követéseit s ezek alaposságát megvizsgálja s adja elő, hogy a sövényházi öblözet megalakulása minő előnyökkel jár s ezen előnyök elérésével a követelések mily mérvű leszállítása volna kimondandó. Novák indítványa: Indítvány. Mondja ki a közgyűlés határozatilag, hogy : 1. Szeged szab. kir. város ünnepélyesen kijelenti, hogy a percsórai töltésvonalat megbízhatatlannak és megvédelmezhetlennek ismervén, semmi oly társulatba és öblözetbe, amelyet ama töltésvonal fogna védeni, belépni nem akar, s az ily társulatba leendő bevonatása ellen már most tiltakozik. 2. Ezúttal is újólag kijelenti a város, hogy a saját, valamint Algyő, Tápé és Dorosma megvédésére egyedül a sövényházi vonal kiépítését s a volt társulati töltéseknek Algyőtől lefelé egész Büszkéig leendő helyreállítását tartja szükségesnek és a közérdekre nézve egy uj társulatnak sürgős megalakítását kívánja, s ezen óhajtásának gyakorlati kivitele végett a közlekedési minisztériumhoz a tegnapi közgyűlésből e tárgyban tett fölterjesztésének pártolására a királybiztos urat is fölkéri. 3. Minthogy pedig nincs remény arra, hogy ezen töltéseknek teljesen védképes állapotba helyezését a város akár maga, akár a többi érdekelt féllel együttesen még a jövő évi árvíz megjelenése előtt eszközlésbe vehesse, annálfogva a város határának megmentése végett s általában külső védvonal gyanánt a baktói töltésvonalnak helyreállítását foganatosítja s fölkéri a a királyi biztos ur ő nagyméltóságát, hogy az ezen töltés kiépítésére szükséges pénzösszeg megszerzése tekintetében a várost hathatós pártfogásával gyámolítsa. Megjegyeztetvén egyébiránt, hogy e töltéseknek a Székhalomig terjedő része az előbbi vonalon lesz helyreállítandó, míg ettől a ponttól kezdve a továbbvezetés iránya tekintetében a megejtendő vizsgálat figyelembevételével később lesz határozat hozandó. 4. Minthogy a volt percsóra-szegedi tiszaszabályozási társulat tagjai közt többrendbeli oly vitás kérdés forog fönn, melyeknek további függőben hagyása a közérdekkel ellenkezik, annálfogva félér a város a közlekedési miniszter úr ő nagyméltóságához a végből , hogy az említett vitás kérdések végleges rendezése iránt erélyes intézkedéseket tegyen; egyúttal pedig, tekintve, hogy a volt társulat ellen, különösen annak potior tagja, az algyő-mindszentii hitbizományi uradalom ellenében a volt társulati viszonyból kifolyólag oly tetemes összeget képviselő követelései vannak, amelyeknek gyors beszerzése a város anyagi viszonyainak rendezésére okvetlenül szükségesnek mutatkozik : fölkéri a királybiztos úr ő nagyméltóságát, hogy a várost ezen követeléseinek érvényesítésénél támogassa. Egyúttal ezen követeléseknek megvizsgálása, a rájuk vonatkozó adatok összegyűjtése s a követelések számszerűsítése céljából bizottságot küld ki. Ezen határozat intézkedéseinek foganatosításával, illetve a szükséges előmunkálatok elkészítésével a tanács bizatik meg. A szavazásnál Pillich indítványa mellett csak az indítványozó állt föl; Szluha indítványa kisebbségben maradt, Novák indítványa pedig 21 szóval elfogadtatott. Ezzel a másodnapi ülés befejeztetett. Itt pótlólag fölemlítjük, hogy a következő nap a Novák-féle indítvány 4-ik pontja értelmében kiküldött bizottság tagjaiul Novák főügyész elnökllete alatt Szluha, Pillich, Dr. Magyar, Börcsök