Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-10-07 / 161. szám

vagy, a­mi védelmi tekintetben még megnyug­tatóbb, hogy a 6 méter koronával tervezett kör­töltés 8 méter s a veszélyesebb pontokon 12 méter koronára kibővítve építtessék ki, belső oldalán 1 a 6-hoz, külső oldalán 1 a 4 hez rézsüves. Az izmosabb méretek útján nyerendő szilárdság és tömeg nagyobb biztossággal ru­házná föl a körtöltést, mint a töltéstestre terve­zett cementbe rakott kőburkolat.­­ Az érte­­kezlet azonkívül a kereskedelem s általában a forgalom érdekében a város alatti 1400 öl part­hosszat megszaporítani kívánná az által, hogy a városon keresztül egy 40 öl széles csatorna ásatnék, továbbá, hogy — ha a városi csatorna kivihető nem lenne — legalább Új-Szegeden létesíttetnék egy csatorna; a víznek e megosztását védelmi tekintetek is indokolnák. Ez utóbbi óhajtás , véleményünk szerint , ma már csak óhajtás maradhat. — A szegedi kir. törvényszék elnöke a tervszék kerületébe tartozó összes járásbíróságokhoz a következő körrendeletét bocsátotta ki: Tisza Lajos kir. biztos ur . Nagyméltósága a szegedi kir. törvényszéknek Makóról Szegedre leendő visszahelyezésére az 1879. évi XX. t. c. 7. .§. alapján, a miniszter­tanács által részére kiadott utasítás V. részének 1-fő §-a értelmében, f. évi október 15. napját határozta el, annak megemlítése mellett, misze­rint f. évi október 14. napjáig bezárólag a tör­vényszék Makón fog hivatalosan működni. Föl­hívom járásbíró urat: tudassa a járásabeli összes községekkel, hogy úgy polgári peres és peren­­kívüli, valamint fenyitő beadványaikat és jelen­téseket 1. évi október 14-ig Makóra küldjék ; értesítse továbbá arról is, hogy a fenti napig bezárólag minden határidő úgy polgári mint fe­nyitő ügyekben, nemkülönben a pertári megje­lenések is Makón fognak megtartatni; folyó évi október 15-ik napjától pedig valamint minden­nemű beadványok Szegedre intézendők, úgy a már kitűzött polgári és fenyítő tárgyalások is megszakítás nélkül Szegeden fognak megtartatni; mi végből az illető felek, kik október 15-re és következő napjaira Makóra már megidéztettek, utasitandók lesznek, hogy az igazságszolgáltatás hátráltatása nélkül Szegeden (Zsótér-ház, 2 ik emelet) jelentkezzenek; mert október 15-én a törvényszék hivatalos működése Makón megszü­­nik. — Makón, 1879. évi szeptember hó 16. — A költségvetési bizottság­nak a város regale-javadalmai hasznosítása ügyében folytatott tanácskozásai ma a szabályo­zási terv fölött folytatott értekezlet miatt, szüneteltek. Egyébiránt a költségvetési bi­zottság szükség esetén naponként fog üléseket tartani, hogy munkálataival az október 12-ikén tartandó közgyűlésre egészen elkészüljön. — Az iskolaszékből. Az iskolaszék legutóbbi üléséről szóló közleményünk kiegészí­tésére az alábbiakat közöljük. Az iskoláit né­pességéről beérkezett jelentések a katasztrófa egyik szomorító következményeként az iskoláz­tatás csökkenését konstatálják. Jóllehet egy-két osztály az elégen túl benépesedett, másfelől az osztályok legnagyobb népessége az előbbi évek­hez képest csekély, a­mi annál kedvezőtlenebb színben tünteti föl az iskoláztatást, mert az ösz­­szedült iskolákkal megfogyatkozván a tanter­mek, ezek népessége is a fönnálló iskolákra lett utalva. A beírások eredménye a következő : A pol­gári­ fiiskolába 135 tanuló jegyeztetett be. Az elemi iskolák népessége a belvárosi osztályokban a következő : 4-ik fiosztályban van 103 tanuló, 3-ik fioszt. 72, 2 ik fioszt. 46, 1-ső fioszt. 112 , a 4-ik leányoszt. 48, a 3-ik leányoszt. 58, a 2-ik leányoszt. 49, az 1-ső leány­oszt. 63. Róku­­son az 1—3-ik fioszt. 122, a 2-ik leányoszt. 27, az 1-ső leányoszt. 63 ; m­óravárosban az 1—3. fioszt. 97, a leányoszt. 77. A felsővárosi szent G­yörgy-iskolában a 4-ik fioszt. 40, a 3-ik fioszt. 40, a 2-ik fioszt. 49, az 1-ső fioszt. 94, a 2—3. leányoszt. 71, az 1-ső leányoszt. 63 növendék van bejegyezve. Alsóvároson az első fioszt. 100, a 2-ik fioszt. 30, a leányoszt. 98 tanuló jár ez idő szerint. E létszám a még folyton tartó je­lentkezések folytán a télre még meg fog szapo­rodni, de semmiesetre sem annyira, hogy az iskolák tavalyi népességét elérje. Az isko­láztatás csökkenése a mostoha viszonyok egyik kimaradhatlan következménye. Ezt az iskolaszék lehetőleg orvosolni törekszik az ál­tal, hogy a barakban elhelyezett iskolakötele­seknek is módot akar nyújtani az iskolájába­­járásra. Az összeírás szerint 280 iskolaköteles szorul barakokban való téli elhelyezésre. Mi­helyt a lakosság téli elhelyezése foganatosítva lesz, az iskolaszék az illető barakokhoz téli iskolákat fog állítani. A benépesített iskolák közül azokat, melyeknek népessége na­gyobb, az iskolaszék különválasztatni ren­delte s az így elkülönített osztályok mellé az illető osztálytanítókat visszahelyezi vagy szükség esetén a rendelkezés alatt álló tanerők­ből állít oda egy-egy tanítót- Különválasztásra kijelöltettek a belvárosi 4-ik és 1-ső fiosztály, melyekhez a rendes osztálytanítók rendeltettek; továbbá a rókusi fiosztály, melyhez I­c­s é­s József, a mórai fi- és leányosztály, melyeknek vezetésével G­­r­o­n Lajos és M­a­á­r Irén fognak megbizatni. — A kancsalszéli tanyai iskolához Torma Antal elmozdittatása következtében, az eddig ott alkalmazott helyettes tanító, S­z­é Andor, ugyanezen minőségben kineveztetett. — Az iskolaszék ugyanezen ülésén beterjesztettek a polgári fő- és leányiskola tantervei, továbbá ezen tanintézetek részéről és a népiskolákra vo­natkozólag az egyes tantestületek részéről a múlt tanévről szóló jelentések, melyek átvizsgálás és je­lentéstétel céljából a két tanügyi bizottságnak kiadattak.­­ Az újszegedi szülők folyamodványt intéztek az iskolaszékhez az iránt, hogy gyer­mekeiket a szegedi iskolákba írathassák be. E kérvénynek az iskolaszék azon okból nem vélt helyt adhatni, mert az ujszegedieknek van saját iskolájok s a szegedi iskolák a helybeli tankö­telesek számarányának sem felelnek meg. Végül megemlítjük, hogy a tanács a Rózsa -féle alapítvány kamataiból 30 frtot adott az iskola­szék rendelkezésére, szegény tanulók számára könyvbevásárlás végett.­­ A szegedi gyártelep részv.­­társulat tegnap tartott közgyűlése igen látogatott volt. A közgyűlés az igazgatóság ál­tal a részvényesek elé terjesztett mérlegkimu­tatást jóváhagyta s az igazgatóságnak a föl­mentvényt megadta. Az árvíz elől a hizó mar­hák és árukészletek szerencsés megmentéséért pedig — a­melynek elvesztése esetén a gyár­telep léte forgott volna kérdésben — jegyző­könyvileg köszönetet szavazott az igazgatóság­nak helyes intézkedéséért. Épen igy köszönet szavaztatott a kormánynak azon előzékenysé­géért, hogy a társaság hátralékos szeszadóját 8 év alatt részletekben lefizetni megengedte. — Az ujonan megejtett választásnál Gál Ferenc mint elnök, Back Ernő, L­i 1r­­­n Károly, Treitz Nándor és Pollák Imre mint igazg.­tagok választottak meg. — Kívánjuk, hogy ez a városunkra nézve oly nagy fontossággal biró iparvállalat újra fölvirágozzák s hogy a katasz­trófa által okozott kárait mihamarább kiheverje, a mire a főút elősorolt egyének önfeláldozó működése előre is kezességet nyújt.­­ A helybeli helvét egyházköz­ség elöljárósága a kir. biztos ur kegyességé­hez folyamodott arra nézve, hogy addig is, mig az árvíz által rombadöntött imaháza helyett mást emelhetne, a főreáliskolában a vasár- és ünnepnapi isteni tiszteletek végezhetése végett egy alkalmas terem ideiglenesen ingyen ren­delkezésére bocsáttassék. A kir.­biztos úr, te­kintetbe véve az egyházközség kérvényében föl­hozott azon körülményt, hogy ha e hitközség ideiglenes imaházat építene, ezáltal szűk anyagi viszonyainál fogva nagyban hátráltatva lenne egy állandó templom építésében, másrészt, te­kintettel arra, hogy az árvíz által annyira súj­tott ezen hitközségnek is mód és alkalom nyúj­tandó arra nézve, hogy hívei valláserkölcsi te­kintetből az isteni tiszteletet legalább vasárna­pokon és felekezeti ünnepeiken szertartásaik szerint gyakorolhassák, mindezeknek figyelembe­vételével méltányosnak találta a hitközség ké­relmének teljesítését, s minthogy a reáliskolai igazgatóság részéről az iskolai érdekek szem­pontjából nehézség nem létezett, a kért termet engedélyezte.­­ A kisbirtokosok országos földhitelintézete az elnökség, igazgató­ság és felügyelő bizottság leköszönése folytán szükségessé vált új választások eszközlése vé­gett f. hó 19-re rendkívüli közgyűlést hívott össze. Erről a létesítő bizottság hatóságunkat, mint alapító tagot, értesíté­s egyszersmind föl­kérte, hogy az új, nagyfontosságú intézet érde­kei iránt való tekintetből oda hasson, hogy az alapító tagok közül a közgyűlésen minél többen személyesen megjelenjenek és a létesítő bizott­ság törekvéseit támogassák. Az esetben, ha az alapítók személyesen meg nem jelenhetnének, arra figyelmeztet a létesítő bizottság, hogy a képviseléssel lehetőleg vidékbeli s oly egyének bízassanak meg, kik az intézet fontosságát és érdekeit fölfogni képesek. Ilyenek hiányában legcélszerűbb, ha a meghatalmazások aláírással és két tanú névaláírásával ellátva üresen kül­detnek föl a létesítő bizottsághoz, hogy az által bizalmat érdemlő egyénekre legyenek ruházha­tók. Az e célra szolgáló meghatalmazási lapok kellő számban mellékelve vannak a hatóságunk­hoz érkezett átirathoz. — A tüzőrségi laktanyát, mely a várban teljesen fölszerelve s ágyneművel el­látva a tüzőrség befogadására készen áll, az éjjel meglopták. Valami akasztófa címere a sé­tatérre néző ablakot betörve behatolt s az ágyruhák­ból 7 pokrócot és 7 lepedőt magával sétáltatott. — Jegyzéke az 1879-ik évi október hó 12-én­­tartandó közgyűlésen elintézendő tár­gyaknak: 1. Polgármesteri havi jelentés. 2. Ár­­vaszéki évnegyedes jelentés. 3. Királybiztosi le­irat a körtöltés által övezett terület kigödrözé­­sét tiltó határozat jóváhagyásáról. 4. Ugyanaz a baktói töltés kiépítése iránt tett fölterjesztésre. 5. Küldöttségi jelentések a város bevételei eme­lése tárgyában kelt királybiztosi leiratra. 6. Ugyanaz a sópajták telke kijelölése tárgyában. 7. Ugyanaz a levéltár elhelyezése tárgyában. 8. Jelentés a percsórai társulat szept. hó 29-iki közgyűléséről. 9. Az árvaszék szervezeti sza­bályai. 10. Pécs város körlevele a budapest­­zimonyi vasút kiépítése iránt. 11. Somogy me­gye körlevele a törvényhatóság mindennemű szükségletének a hazai gyárosok­ és iparosok­tól leendő beszerzése iránt. 12. Maros-Vásárhely fölirata az uzsora korlátozása iránt. 13. Zem­­plénmegye fölirata a terméketlenség következ­tében segély megszavazása iránt. 14. Német Tamás és társai fölebbezése szt-mihálytelki épít­kezéseik tárgyában, 16. Stahlbergi Holl Antal Károly emlékirata a vizáradásokról. 16. A töl­­tésezési bizottság előterjesztése a tiszaparti csú­szásokról. 17. Jelentés a percsórai társulat fo­lyó évre terveit költségelőirányzatáról. 18. Je­lentés a városi adószerű hátralékokról. 19. Bör­ösök Sándor indítványa a kegydij-kérvények jövőbeni elutasítása iránt. Csarno­ks. Október hatodikai Az aradi gyásznap. Egy örökké fájó seb a magyar nemzet testén! Minden igaz magyar lelkében fölujul e na­pon a gyászos emlék,­­ melyet az ország szá­mos városában nyilvános gyászmisével ül meg a kegyelet. Ezek közé tartozik Győr városa is, a­hol okt. 6-ikán gyászmisét és honvéd-ünnepet tartanak a vértanuk gyászolására s a honvéd név dicsőítésére. • Ez ünnepélyre Tóth Kálmán, fölkérés folytán, két költeményt küldött, a­melyek egyi­két itt közöljük . Kik voltak a honvédek ? Kik voltak a honvédek, jó apám, Hogy annyit emlegetik nevüket? — — Midőn hazánkra törtek hét felől, Őket szüle a nemzetbecsület. Ha megnősz egykor édes gyermekem, S szivedben érzesz büszke örömöt, Hogy hazád neve messze ismerős, Fiam, a honvédnévnek köszönöd! — — Voltál-e honvéd te is, jó apám ? — — Igen, az voltam, édes gyermekem, Hogy én is védhessem a nemzetet, Megengedé a jó Isten nekem. Mert férfinak a hon­védek­nél Nagyobb kegyelmet nem adhat már az ég. Még gyenge ifjú voltam akkor én, Tölgyek között fűszál, de ott valók. — — S a honvédek vették be Budavárt? Mutasd apám, mutasd meg, merre, hol ? — Nézd gyermekem, nézd ottan délfelé, Hol a hegyen most két út összefoly. A hajnal épen akkor lépte át A hegytetőket büszkén, véresen . . . így léptek ők is a várfokra föl, Oh! ennél szebb nap nem lesz soha sem! — — S a harc végtére mégis elveszett; Mi tette ezt? beszéld el jó apám! — — A diadalmak őrült mámora, Hiú versengés, árulás talán; Mert nagy volt akkor a mi nemzetünk, Világ hallá, ha roppant serege, Nem az erőszak, nem kétségbeesés, Belső viszálya, ah! az győzte le. — — S a tizenhárom tábornok ki volt, Kiknek képét árulják mostan itt ? — Oh fiam, ez a legszörnyűbb eset, A­mit eddig a történet tanit. Megrendül a hit, hogy ez végbe ment, úgy fojtattak bitón meg —­s annyian. De ne beszéljünk erről soha sem, Mert az Istenben hinnünk kell, fiam ! Tóth Kálmán. Vegyes. * A benzoe-savas nátrium és a tüdővész. A benzoe savas nátrium alkalma­zását a tüdővész ellen legelőször dr. Schüller Miksa magántanár s assistens a greifswaldi kli­nikán kisértette meg állatokon s e kísérletek alapján ajánlota annak alkalmazását a tüdővé­szes betegek gyógyítására. Dr. Schüller úgy találta, hogy a tüdővészes állatok a benzoe­sa­vas nátrium belélegzése s még több más szer alkalmazása által hosszabb ideig életben tartha­tók, míg a nem gyógykezelt tüdővészes állatok csakhamar kimúltak. A fölfedező­ kísérleteiről 1879. évi február 8 án tett jelentést a greis­­waldi orvosi egylet gyűlésén s e jelentés az „Archiv für experimentelle Pathologie“-ben meg is jelent. Hihetőleg Rokitanszky aztán ezen köz­lemények alapján tette újabb kísérleteit, me­lyekre vonatkozólag lapunkban már több rend­beli közleményt hoztunk. Dr. Schüller már más­fél év óta folytatja az állatokon kísérleteit s most szerzett tapasztalatait föl fogja dolgozni. Mint beszélik, e kísérletek kapcsában egész sora lett ismeretes azon szereknek, melyek még haté­konyabbaknak ismertettek föl a mellbetegség el­len, mint a benzoe-savas nátrium. Schüller kí­sérleteiről különben utólag a következőkről ér­tesülünk : Schüller rendesen két egyenlő korú, egyenlő nagyságú és egészségű állatot, többnyire tengeri nyulakat választott, melyeket mestersé­ges után tüdővészesekké tett azáltal, hogy injec­tió által gümőket és serophylákat idézett elő ben­nük.­­ Miután a két állat szerfölött fé­gyott, az egyiket magára hagyta, míg a má­sikkal naponként három órán át egy külön e célra készített szekrénykében a benzoen savas nátriummal beleheléseket eszközöltetett. Az ered­mény az lett, hogy az első állat 60—70 nap alatt megdöglött, míg az utóbbi egészen magá­hoz jött, ismét kövér egészséges lett. Schüller gyakran tett ily kísérleteket, néha a benzoe-savas nátrium helyett cressetot használva.­­ A bécsi orvosi lapban Schüller elismerését fejezi ki Ro­kitansky Prokop kísérletei fölött, habár a prio­ritás jogát föntartja magának. Általában e kérdés a legnagyobb föltűnést keltette, számos vitára adott mód eddig alkalmat. Érdekes fölemlíteni azt is, hogy mióta e kérdés fölmerült, a gyógyszertá­rak alig tudnak eleget tenni a keresletnek, mely egyszerre a benzoe-savas nátrium felé irányult. Újabban Rokitansky assistense, dr. Kroczák egy hozzá intézett kérdésre kijelenti, hogy az új gyógymód csak orvosi ellenőrzés alatt gyako­rolható , levél útján nem lehet gyógykezelni. A gyógymód abban áll, hogy a test egy ezred részének megfelelő súlyú, nátrium benzoikum, öt százalékos oldattá föleresztve naponkint két­szer, reggel és este egy jól szívó Siegle-féle pulvercsátor segítségével hét héten át szakadat­lanul beleheltetik. Azonkívül sok hús étellel kell a nemsokára jelentkező étvágyat lecsillapítani. Fris levegő szükséges, minden gyöngítő befo­lyás kerülendő. Kitűnő preparátummal szolgál Klemens O. innsbrucki gyógyszerész. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. A „Gresham.“ Olvasóink emlékezhetnek reá, hogy néhány hóval ezelőtt elsők voltunk, a­kik a föntcímzet külföldi életbiztosító társulatot magyarországi ügynökeinek immorális eljárásáért, jelesen a ha­zai hasonnemű intézeteink ellen intézett alatto­mos üzelmei miatt, megróttuk, s ez alkalomból azon nézetünknek adtunk kifejezést, hogy ilyes­mit egy valóban szolid intézet nem engedhet meg magának. Azóta több tekintélyes fővárosi lapban je­lentek meg közlemények, a­melyek a „Gres­ham“ üzletét és vagyoni állását épen nem bi­zalomgerjesztő színben tüntették föl. Ezek kö­zül, föllépésünknek mintegy igazolásául, átvet­tünk e rovatba egy párt. Az olvasó emlékezni fog arra is, hogy a helyi „Napl­ó“ ebben az ügyben is, mint mindenben, velünk ellenkező álláspontra lépett s a „Gresham“-nak pártjára kelt. Különösen egy névtelen érdekelt firma kelt a nevezett lapban a Gresham védelmére, még pedig úgy, hogy meglehetős piszkos mo­dorban támadt ellenünk. Mi akkoriban nem ref­lektáltunk az egész prókátorkodásra, mert meg­voltunk győződve, hogy a közönség, józan ösz­tönénél fogva, úgyis fölismeri a madarat tollá­ról s tudni fogja, mit kelljen tartania az olyan ál­orcás lovag biztosításairól, a­ki pozitív ada­tokkal akarja egy intézet teljes megbízhatóság sőt nagyszerűségét bizonyítani, de azok mellé a nevével kirukkolni nem mer. Hogy melyikünk járt a helyesebb nyomon a szóbanforgó intézettel szemben, mutatja az, hogy újabb időben a kontinentális szaklapok mind sűrűbben foglalkoznak ez intézet viszo­nyaival, tartalékjának elégtelenségével. Ezek egyik legkitűnőbbikének, az „Oesterr. Revue“­­nek ilynemű fölszólalásai különösen nagy föltű­nést keltettek. Újabban e szaklap a következő­ket írja a „Gresham“-ról: „Ez angol intézet biztossága több oldalról megtámadtatok s az utóbbi időben olyak által is, a­kik nincsenek ugyan beavatva a biztosítási üzlet technikájába, hogy véleményüket tudomá­nyosan támogathassák, mindazáltal külső jelek­ből, az üzletmódszerből vonnak követ­keztetést a beteg állapot létezésére. És valóban a „Gresham“ sok támpontot nyújtott még az ilyek aggodalára is, mint eljárásával más szak­értőbb körökben is eléggé igazolt bizalmatlansá­got keltett föl, így rész néven veszik neki, hogy ez intézet, mely évek óta nevezetes üzletet csinál az osztrák-magyar monarchiában, egyszerre csak fölhagy, nem tudni, mi okból, az osztrák és magyar üzlet kiterjedésének számszerinti ki­mutatásaival s ez üzletről szóló külön zárszám­láinak közzétételével. De az intézet általános üzletét magába foglaló zárszámlái sem nyugtat­hatják meg a biztosítottakat. Kontinentális fogal­mak szerint egy életbiztosítási társaság, mint általában minden üzleti vállalat, állása akként mutattatik ki, hogy az aktivák és a passzívák pontosan vétetnek föl s ezek egymáshoz­ viszo­nya a zárszámlában világosan előtüntettetik. Magától érthetőleg tehát a társaság kötelezett­ségeinek értéke, mit a tartalékok öszege fejez ki, számadásilag megállapítandó, s az ez érték­nek megfelelő szolid fedezet világosan kimuta­tandó. Ezen elemi föltételeknek nem felelnek meg a „Gresham“ kimutatásai. Vegyük p. o. az „igazgatók“ legújabb „jelentését“. Mit találunk abban ? A társaság igazgatósága igen egyszerű, de egyszersmind igen különös módon bánik el abban a számlával. Azt mondja: „Bevettünk díjak­, díj­maradványok­ és kamatokban ennyi és ennyi milliomot, kiadtunk halálesetek folytán és évjáradékokban ennyi és ennyi milliomot, s minthogy a kezelési költség ennyit vett igénybe, maradványul mutatkozik ennyi frank, mely ösz­­szeg a díjtartalékhoz csatoltatik.“ Hogy e ma­radvány aztán elegendő-e, hogy a halálesetek nem haladták-e meg a várt halandósági száza­lékot, (mi a Greshamnél többször előkerül) arról az igazgatók jelentésében egy szót sem találunk.­­ A kontinentális életbiztosító társaságoknál az évenkint a tartalékhoz csatolt összeg mindig mint az üzlet állásának alapszabályilag és szám­adásilag megfelelő eredmény tüntettetik ki, min­den önkényes számítás kizárásával. A „Gresham“ azonban körülbelül úgy jár el, mint a hírhedt „Sachs­ Versicherungs-Bans­“. A­mint ez a bank a károsult tagok iránti kötelezettségének csak akkor felel meg teljesen, ha ezt bevételei az igazgatási költségek levonása után megengedik, úgy a „Gresham“ is a tartalékokat, vagyis azon alapot, mely kötelezettségeinek értékét képviseli évenkint csak oly összeggel dotálja, mely a be­vételből minden kiadás levonása után fönnma­rad. A „Gresham“ minden három évben fölbel­csüli érvényben álló összes szerződéseit, azonban egyszer sem hallottuk, hogy ezen fölbecsülés a tartalék más módú nagyobbításának szükségét tüntette volna föl, mint a „minden kiadás“ le­vonása után fönnmaradó összeg hozzácsatolásá­val. Így aztán a „Gresham“-nél minden a leg­szebben „üt ki“, mintha nála nagyobb halandó­sági esetek soha sem kerülnének elő, mintha a kezelési költségek a legszerényebb határok közé lennének szorítva !“ A Tisza vizu­lisa, Szeged, október 7. 2' 5" 0'" 0.76 méter Felelős szerkesztő: Nagy Sándor,

Next