Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-10-14 / 167. szám
167-ik szám. Huszonegyedik évfolyam 1879. Kedd, október 14-én. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivár* mindennap. Előfizetési föltételek : Szeleden, jszkozhordinval és vidékre postán. Egész árr* . . . 15 fit —kr. Félévre .... 7 „ 50 „ Évnegyedre . . . „ 75 „ Egy hóra ... I „ 25 * Előfizetések legcélszerűbben postautalviry utján eszközölhetők. POLITIKAI és VEGYESTARTALMÚ NAPILAP, Szerkesztőségi iroda : hol alap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. az udvarban balra. Egyes szám ára, kr. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kivonandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések felvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Burger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged tervrajza. ii. Csak most folytathatjuk a föntebbi címen egy hét előtt megkezdett cikkeinket. Közbejött körülmények gátolták azok megszakítás nélküli folytatását , de még nem is tartottuk azt oly sürgősnek, hogy miattuk más alkalmi tárgyakat mellőzzünk. Ma már az új tervezet dolgában egy nagy lépéssel tovább vagyunk , amennyiben, mint tudjuk, azóta a kir. biztosi tanács tárgyalta s el is fogadta a műszaki osztály tervezetét, s most már csak a minisztertanács jóváhagyása van hátra, ami hogy meglesz, a fölött kételkednünk alig lehet. Részünkről nem találtuk a tervezet végleges megállapítását oly fölöttébb sürgősnek, s azért óhajtottuk, hogy előbb maga a tervrajz a nyilvánosságnak átadassák. Ez nem történt meg. Kénytelenek vagyunk megnyugodni benne. Ez azonban reánk nézve — mint akik csakis laikus módra, a technikai részletek taglalásának kizárásával, szólhatunk a tárgyhoz — semmi befolyással nincsen ; mi így is csak azokat mondjuk el, amiket e nélkül elmondottunk volna. Első szempont, szerintünk, — s ebben, azt hisszük, mindenki egyetért velünk — a jövő város biztossága. A sikeres rekonstrukció ez első és alapföltétele szerint minden más kérdést megelőz az, hogy az új tervezet miként védelmezi meg Szeged városát az árvizek ellen ? A tervezet, mint tudjuk, a védelem alapjául a körtöltést veszi, amely annyira fait accompli, hogy már épül is. S mi, laikus értelmünk szerint, azt a véleményt nyilvánítottuk első cikkünkben, hogy, ha már a biztosítás főfontosságú kérdése a körtöltésre van alapítva s ebben nyer megoldást, ehez képest az új tervezet technikai alapelveit jóknak és megfelelőknek tartjuk, amennyiben kilátást nyújt arra, hogy idő — bár hosszú idő — múltán a város a jelenlegi gödréből kiemelkedhetik , ami közegészségi szempontból is nélkülözhetlenül szükséges. Világos azonban, hogy a tervezet technikai részletei egyátalán nincsenek összefüggésben a vízvédelmi , illetve a biztonsági kérdéssel , mert a tervezett kör- és sugárutak alacsonyabbak lévén a körtöltésnél, ezek vész esetén csakis menekülési és nem védelmi vonalakul szolgálhatnak, így tehát a jövő Szeged biztossága — sít veria verbo — kizárólag a körtöltésen alapszik. E lapok figyelmes olvasói tudják, hogy mi a biztosításnak ezt a módját elettől fogva perhorreskáltuk s a városi területnek olyszerű feltöltését kívántuk, mely az árvíz ellen föltétlen biztosságot nyujtandott, a nélkül, hogy a belterületen épen maradt értékes házak és paloták legkevésbé is szenvedtek volna. Miért ? Mert mi az annyi áldozattal újjáépülendő városnak abszolút, biztosságát kívántuk, ezt pedig csak a feltöltés adhatta volna meg, míg a legjobban s legcélszerűbben épült körtöltés is csak relatív biztosságot nyújthat. Ez, azt hisszük, oly igazság, amely kétség és vita tárgya nem lehet. S emlékeztetünk arra, hogy mi ebben a kérdésben idejekorán emeltük föl szavunkat. Amily fájdalommal, ép oly nyílt őszinteséggel bevalljuk azonban most, hogy e részben nem tudtunk közvéleményt teremteni, legalább Szeged közönsége részéről egyetlen pártoló hang nem emelkedett mellettünk, sőt ellenkezőleg — s ezt ki kell ma mondunk — városunk nyomatékos szavú s irányadó férfiai (ha ugyan ilyenekről lehet szó) ellene voltak — s tán ma is vannak — a feltöltés eszméjének , azt kivihetetlennek (?) és károsnak vélelmezték. Így aztán nem csuda, ha a kormánykörökben is föladták ezt a nagy költséggel járó eszmét, amelylyel pedig — jó tudomásunk szerint — elemien annyira meg voltak barátkozva, hogy másra nem is gondoltak. Most aztán ime, midőn a körtöltés — a Szeged által is hallgatag pártolt körtöltés — épül, kezdünk ébredezni. Tascher főkapitány úr indítványt tesz (1. alább) a közgyűlésben, hogy a körtöltés nagyobb méretekben építtessék, és nagy szerényen megpendíti a feltöltés eszméjét is. Bizon-bizon difficile est satyram non scibere. Tiszteljük a főkapitány ur városszerető aggodalmát s mindazokét, a kik oly magas niveaura emelték indítványát fontosság tekintetében. De egy kicsit későn ébredtek föl arra, hogy az abszolút biztosságot megteremtsük. Ami pedig azt illeti, hogy a körtöltés egy pár méterrel szélesebb koronára s terjedtebb rézsűvel építtessék a kir. biztosság által tervezettnél, hiszen jó, jó, hanem mi ugyan ebben valami sokkal nagyobb biztosítékot nem látunk s azt a nagy emóciót, amivel egynémely részről tárgyaltatott , bizon nem látjuk indokoltnak. De nem ez a kérdés, hanem az, hogy nyerünk-e vele annyit, amennyi bajt és kellemetlenséget okozhatunk általa? Mi nem vagyunk szakértők, de azt kérdésesnek tartjuk, hogy az indítvány szerint építendő töltés, mely a betonburkolatot elveti, nagyobb biztosságot nyújt-e, mint a tervezett betonburkolatú töltés ? Erre feleljenek a szakértők. Az az egy azonban bizonyos, hogy ha a kir. biztos alkalmazkodik a közgyűlés kérelméhez, az így építendő körtöltésért a felelősséget mi fogjuk viselni. Az ország sebe. Budapest, okt. 12. (K.) Közgazdasági állapotaink jobbrafordultát várjuk a közeljövőtől. Komoly törekvések fölszínre kerülte tanúskodik róla, hogy fölismertük a maguk teljességében a múltak hibáit, tévedéseit, s hogy a legközelebbi időkben már nem akarunk találkozni ama nehéz szemrehányással, hogy magunk hanyagoljuk el legelevenebb anyagi érdekeinket! Gazdáink összegyűlnek, tanakodnak, keresik, kutatják a panaceát, mely a régi bajra jó orvosság legyen. Ki keresse, ki kutassa, ha ők nem, kik a tapasztalás utján legméltóbban sürgölődhetnek a közvetlenül leginkább nekik fájó seb körül. Eddig is sok szó lett vesztegetve földiparunk érdekében országszerte , hanem a mi áldott egykedvűségünk mindezen szárnypróbálgatásokat agyonhallgatta. — Most olyan emberek álltak az ügy élére, akik nem szoktak félúton megállani. Napjaink nyomasztó közgazdasági helyzete ott van nyomukban, sőt sarkalja őket előre, de mennek ők anélkül is, mert érezniük kell, hogy e nagy kérdés megoldásával egyszersmint az ő ingatag alapú gazdaságuk jövője is biztosítva lesz. Aztán jó törekvésükben még inkább megszmontja őket a mai idők nem egy szomorú, a föld népét mindig szegényebb és szegényebbé tevő csapása. Évtizedeken át nem éltünk át annyiféle károsodást, mint a jelen és előző két évben. S mindezen csapás nem egy rendezett, hanem legnagyobb részben a régi lassúságában s korlátolt egyszerűségében tengődő mezőgazdálkodást ért. Nem elég, hogy önkeze által is eléggé meg volt verve már a magyar ember, még a természet is ellene fordult. Az anyagi erejében úgyis annyira megfogyatkozott egyed vájjon , kibirja-e ezt sokáig? Mert való tények előtt nem hunyhatjuk be szemeinket; látnunk és könyörületre indulnunk kell egyes vidékek lakosai iránt, kik a föntvázolt események folytán nyomoznak, nélkülözéseknek néznek eléje. Ez a szomorú kép föltárul — mert hiszen elég alkalmunk volt megismerkedni vele — a nemzet képviselői előtt is. Nem késett azt jelezni maga a miniszterelnök sem, rögtön kilátásba helyezvén egyszersmind a közeli segélyt is. Ez az a seb, amely ma leginkább fáj nekünk. Körötte gazdáink és a kormány , annyi szakértő kéz csak gyógyulásra hozhatja azt. Mi szerencsét kívánunk a gazdák egyesült törekvéséhez. Itt az idő, a tizenkettedik óra, hogy fölkarolják önlétük érdekeit s munkáljanak annak javára, fáradságot nem ismerve, szüntelenül, egész addig, míg az ügy arra az útra nem tereltetett, amelyen már közgazdálkodásunk felvirágzása ígérkezik gyümölcséül a jobbak önzetlen, hazafias iparkodásának. És bízunk a kormány jóakaratában. A föltűnő nyomor nem oly általános, nem oly aggasztó még, semhogy azt egy jó kormány könynyen elviselhetőbbé ne tehetné. — Legyen megadva azoknak, kik e nyomor részesei lettek, a mód, megélni addig, mig a termőföld ki nem zöldül ismét s meg nem kínálja újra a munkabíró embert óhajtva látott gyümölcseivel. Ez a jelenség, amint nem kívántuk azt elhallgatni, úgy nem is tekinthető oly félelmesnek, amely igazolhatná a reá vonatkozó nagy ellenzéki zajt. Odáig értünk már, hogy a sebeket is, amelyek egyformán égetnek mindannyiunkat, a politikai pártélet boszorka levével akarjuk gyógyítani. Legalább úgy akaja a szélső ellenzék. S hogy port hintsen a világ szemébe, emberszerető fölhívó szavakkal szól az országhoz: jer, panaszold el, mi fáj neked ! S majd aztán, ha a baj, mely az övénél szakértőbb, ügyesebb kezekbe került, múlni fog, hadd dicsekedhessek vele a világnak: Népem, magyar nemzetem, ezt is én vivtam ki javadra ! Mi szívesen átengedjük ezt az olcsó dicsőséget nekik — cserében ama megnyugtató tudatért, hogy a nyomor, melyet el nem tagadhattunk, hogy a seb, melyet el nem takarhattunk, mégis megelőzve, megorvosolva van ! S ezenfölül az egyezkedési eljárás még egyrészt igen nehézkes volt, másrészt az egyezségileg számított bevételek is több ízben leírandókká váltak, s a város számításaiban csalatkozott. Azért is mellőzendőnek találtuk akár az akónkénti 3 frt italmérési díj emelését, vagy a bázi s egyezkedési rendszer fönntartását, hanem a legtermészetesebb módozatot, magának az italmérési jognak bérbeadását hozzuk javaslatba, mint amely módon a legjövedelmezőbben, a városra nézve a legnagyobb könyűséggel lenne ez a javadalom hasznosítható. S valóban csodálkoznunk kell, hogy a törvényhatóság ezt a módozatot alkalmazásba nem vette, sőt az erre irányult javaslatokat ismételten elutasította. S minthogy azt hiszszük, hogy ezen előnyös és dúsan jövedelmező módnak eddig történt elutasítása annál fogva történhetett meg, mivel egyrészt a tekintetes közgyűlés tagjai nem voltak tájékozva az ily módon való kezelés rendkívüli bevételeiről, másrészt nem volt tiszta világlatba helyezve az, hogy az italmérési jog bérbeadása esetén ezen jog a bérlő által miként gyakorolható, sőt e tekintetben azon téves fölfogás uralkodott, hogy a pálinka-italmérési jog bérbeadása esetén a határban senkinek pálinkát főzni, saját termelvényét magának vagy házi népes cselédségének elhasználni vagy eladni nem szabad, mindezeknél fogva szükségesnek tartjuk, hogy a jog bérbeadása felől s illetőleg a téves nézetek eloszlatása végett a következő fölvilágosításokkal szolgáljunk. A pálinka-italmérési jog bérbeadása esetén a város számíthat egy 60—70 ezer frt minimum bevételre. Aradon 90 ezer, Nagy-Váradon s Kolozsvárott 100 ezren fölül van a pálinkaitalmérés bérbeadva. A bérlő teljesen a város jogaiba lép, vagyis neki áll egyedül jogában, kicsinyben pálinkát mérni, illetőleg engedheti meg saját tetszése szerint a részéről kiszabandó feltételek értelmében kik és minő díjfizetések mellett mérhetnek a város területén kicsinyben pálinkát. S habár ezen az útón a bérlő rendkívüli jognak, a monopóliumnak jut birtokába, ez mindazonáltal sem a kereskedelem, sem a termelőknek hátrányára nem válik , mert a bérlő egyedül a kis méréseket, vagyis egyedül a kicsínyben fogyasztókat monopolizálja. Ugyanis a kereskedelem nincs érintve egyáltalán a pálinka - italmérési jog bérbeadása által, mert ablincs alatt, vagyis akón fölüli mennyiségben, mindenki szabadon és korlát nélkül eladhatja vagy veheti a pálinkát, akinek vagy akitől neki tetszik , s eladhatja azt helyben akár üzletben, akár a piacon, s az ily akón fölüli mennyiségben vett vagy eladott pálinkát a vevő maga vagy házi népe és cselédsége elfogyaszthatja; csakhogy pénzért kicsinyben mérni s árulni ily módon a pálinkát nem lehet. A termesztők azonban nemcsak nagyban, hanem még kicsinyben is, vagyis akón alóli mennyiségben is túladhatnak pálinkájukon , de ismét nem mérés útján, hanem lepecsételt palackokban árulva. Ezt a tájékoztatást megadva, óhajtjuk s javasoljuk, hogy a tekintetes közgyűlés a pálinka italmérési jog bérbeadását rendelje el; ha pedig ezt újabban is elfogadhatlannak méltóztatnék találni, az esetben nincs egyéb hátra, mint az átalány szerinti adóztatást léptetni életbe, melyre nézve a részletesen kimunkált szabályrendelet — amely egyébként a bér- és sörmérésre nézve is általános szabályokat tartalmaz — fog irányadóul szolgálni. Ezekben jelentésünket megtévén, tisztelettel vagyunk Szegeden, 1879. év október hó 4-én. Háztartásunk rekonstrukciója. (Folyt, és vége.) S ezen általunk javasolt leghelyesebb módozat elfogadása esetén a jelenlegi akónként 20 kr s hektoliterenként 38 kr mérési dij akónként 60 kr s hektoliterenként 1 frt 8 krra lenne fölemelendő, amely díjemelés még mindig mérsékelt s az országban mindenütt, de környékünkben is divó bor-italmérési díjtételeknél jóval alacsonyabb. Mert, hogy egyéb példát ne említsünk, Zentán a bor italmérési díja akónként 1 frt 1 kr, vagyis hektoliterenként 2 frt 56 kr. Áttérve a sörre, itt az eddigi 1 frt 35 kr díjszedést jövőre emelés nélkül fönntartandónak véleményezzük s javasoljuk, hogy ezen javadalom, tekintve, hogy az 1880. év végéig bérbeadva van, az 1881. év január 1-től fogva házilag kezeltessék. Végül a pálinka-italmérést illetőleg a következő előterjesztést teszszük : A pálinka akónkénti italmérési díja jelenleg 3 frt. Ez a díj egyáltalában nincs arányban a bor italmérési díjával, valamint nincs arányban a bor a pálinka akónkénti árkülönbözetével, illetőleg a pálinka sokszorosan magasabb értékével. Ez italmérési dij eddig egyezkedés útján szereztetett be, azonban az egyezkedési eljárás mellett soha sem folyt be megközelítőleg sem azon öszszeg, amely számíttatott akkor, midőn a pálinka akója 1 írtról 3 frtra fölemeltetett. Szeged város rendsz. közgyűlése. Október hó 10 én. Elnök : Dáni F. főispán. Jegyző : Reizner János főjegyző. Az ülés megnyittatván, Pálfy Ferenc polgármesternek következő havi jelentése olvastatott föl. Tekintetes közgyűlés! A közegészségügyi viszonyaink szept. hóban lényegesen javultak és általában előnyös fordulatot vettek. Augusztus hóra vonatkozó jelentésemben voltam bátor említeni, miszerint azon hónap utolsó hetében a hagymázások kórházi fölvétele gyorsan növekedett; így tartott ez szept. első hetében is , azonban ez idén innen — különösen pedig a hó második felében — gyorsan apadt. A hagymáznak most említett gyors felszökkenése csupán a bántalom alapjául