Szegedi Híradó, 1891. április-június (33. évfolyam, 90-177. szám)
1891-04-22 / 110. szám
Szeged, 1891. XXXIII. évfolyam. 110. szám. Szerda, április 22. Előfizetési árak: Házhoz hordással vagy postán küldve. Egész évre . 14 frt — Ur. Félévre . 7 » — » Negyedévre 3 » 50 « Egy hóra . . 1 » 20 » Éves szára ára 5 kr. Kiadóhivatal: Endrényi Testvérek könyvkereskedése Szegeden, hová az előfizetések s a lap szétküldésére vonatkozó fölszólamlások intézendők. Szegedi hiradó POLITIKAI NAPILAP Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos-köntt 73. sz. Reitzer-féle ház, földszinti hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket és nyilttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékelt áron vesz föl. Zabolátlan ellenség. — A külföldi sajtó támadásai. — Szeged, április 22. Eléggé megszoktuk már, hogy a külföldi sajtó, különösen a pétervári, párisi és a berlini, amikor rólunk írnak, ne ismerjék történelmi múltúnkat, közjogi állásunkat, aspirációnkat. Sőt azt is megszoktuk, ha Magyarországot összes kultúrájával, művészetével, modern gazdaságaival és társadalmával, tehát szőröstül, bőröstül áthelyezték Ázsiába, vagy ha annak a földrajzi fikciónak, amelynek neve egységes Ausztria, akkor a hitvány provincziájává sülyesztették, amelyről csak szánalommal lehet beszélni. A földrajzi tudatlanság, történelmi tájékozatlanság s az államjogi rosszakaratú hazugságok áradata, amelylyel időről-időre elöntötték a külföldi újságolvasók fejét, néha megkacagtattak, a legtöbbször azonban fölboszantottak. Hanem azok a durva sértegetések, a gyűlöletnek ama piszkos kifakadásai, melyekkel mostanában a berlini sajtó egy része és a cseh újságok, különösen a prágai «Politik», aztán a szerb hírlapok zúdulnak reánk, azok már olyan természetűek, melyek nemcsak fölboszantanak, de föl is háborítanak. Ha a «Moszkovszkijja Vjedomosti» vagy a «Ruszkijja V.» szórnak felénk átkokat és gyűlöletet hirdetnek ellenünk: hát az, ha rosszul esik is, eléggé természetes. Oroszország hódítási politikájának útjában van Magyarország s mert nem fojthatja meg, agyon kívánja zaklatni s ki akarja átkozni a nemzetek sorából. Ha a franczia fölületesség ir rólunk banális dolgokat, azt még elszivelhetjük, mert a jóakarat csillámával szövik be, amit a «nemes magyar népről» (és nem nemzetről) a sajtó alá bocsátanak. Az is csak boszantó, ha Románia és Szerbia hírlapjai nyelvet öltögetnek reánk s az utczák mocskába kapva, szennyet dobálnak felénk. Őrült majmok, ostoba suhanczok artikulálatlan üvöltései sértik ugyan füleinket, de rivalgásaik nem hallatszanak az égbe. Ám azért kívánatos volna, hogy a külügyi kormány egyszer már a nyelvekre taposson ezeknek a majmoknak. Magyarország becsülete ér annyit, mint a monarchia másik felének becsülete. Ebben nincsen kvóta. Ennek a becsületnek szeplőtelenségéért meg kell tenni annyit a külügyi a kormánynak, hogy a mocskolódásokat megakadályozza. Mert nemcsak fegyverrel lehet egy nemzetet megverni, de hazugságokkal, rágalmakkal és sértegetésekkel is. Mit ér nekünk az államjogi kapcsolat erőssége Ausztriával, ha a közös külügyi kormány a magyar állam becsületének megvédésénél erőtelennek vagy éppen érzéketlennek bizonyul! Mit ér a kereskedelmi szövetkezés, az anyagi érdekek összefüggése a nagy Németországgal, ha ez érdekszövetkezés háta mögül a magyar gyűlölet sodra és a sértegetések árja zúg ki a berlini lapok közvéleményeiből! Mit ér az érdek-barátságkötés, amelynek terhét mi őszintén és becsülettel viseljük, ha a német közvéleményt úgy készítgetik ki, hogy az egész Magyarországot útszéli bozótnak tartja, amelyen akkor gázolhat keresztül, amikor akar. Ez nem őszinte barátságkötés, ez nem tisztességes eljárás Németország részéről. Egyfelől politikailag odaállítani Ausztria-Magyarországot a franczia-orosz szövetkezések elé, mint bajtársat a harcztéren és a gazdasági küzdelmek mezején; másfelől pedig éretlen román gyerkőczöknek magyar gyűlölettől dagadozó és rágalmakkal s hazugságokkal telitett förmedvényét többszörösen visszhangzani, szóval: az ellenünk való mocskolódásoknak nem csak tág tért, de a magyarellenes mozgalomhoz még hozzá is járulni, ez a lovagiatlanságnak olyan fokát jelenti, mely bennünket undorral tölt el, a kereskedelmi szövetkezés becsét kétessé teszi s reakczióra ingerel. Mit szólna hozzá Németország, ha a poseni lengyelekkel történt igaztalanságokat egyszer csak a magyar sajtó a maguk meztelenségében és embertelenségében tárná a világ elé s fölszámolná azokat az óriási veszteségeket, amelyeket Európa vérben és visszamaradásban szenvedett az önző és erőszakos német szellem uralomra jutása által. A franczia szellem liberális eszméket, művelődési reformokat és emberszeretetet dobott a világba ; a német szellem csak gyilkos fegyvereket, gyilkos vámokat s az önzés és machiavellizmus politikáját. A sajtó útján való visszatorlása a német lovagiatlanságnak erős és szenvedélyes lehetne, mert Németország politikai története s mai viselkedése bő anyagot nyújt erre. De természetesebb, jobb és igazabb lenne, ha a német sajtó, a szövetségre való tekintetből is, beismerné igaztalan voltát, fölhagyna lovagiatlan támadásaival. Ha a tisztesség belső indokát nem ismerik odakünn, meg kell ismertetni velük a bajtárs kötelességeit. A «Kreutzzeitung» és a «Nord Allgemeine Zeitung» viselkedésénél még fölháborítóbb a monarchia kötelékébe tartozó idegen újságok viselkedése. Emlékeztetjük olvasóinkat a N. Fr. Pr. azon közleményeire, melyekben a magyar nemzet közgazdasági kibontakozásának üzent hadat. Megegyezik a dualizmus természetével ez a belső ellenségeskedés? És megegyezik a jogtalanság megtorlásának erkölcsi követelményeivel, hogy a N. Fr. Pressének még csak a haja szála sem görbült meg e támadások után ? Bizonyára nem. És megegyezik-e a dualizmus lényegével, a szerződések szentségével, amely pedig minket is kellemetlenül köt, a szláv sovinizmusnak azon otrombaságai, becstelen rágalmai, tiszességtelen ráfogásai és a gyűlöletnek az az egész tengere, amelyekkel a cseh sajtó reánk támadt? Semmi esetre. Bizony szerencsétlen, pipogya nép lennénk, ha a reánk dobott kövek helyett kenyeret dobálnánk vissza a zsivány Giskra nácziójára s nem követelnék a legerélyesebben, az államjogi szerződésre, de a magyar becsületre való hivatkozással is, hogy ez örült mocskolódások és hazug ráfogásoktól egyszer és mindenkorra kíméljenek meg bennünket. A közigazgatás egy hónapja. — Polgármesteri jelentés. — Szeged, április 22. Szegedváros közigazgatásának múlt havi állapotairól az alábbi hivatalos jelentés számol be, melyet Pálfy Ferencz polgármester a mai közgyűlés elé fog terjeszteni. A polgármesteri jelentés így szól: «Folyó évi márczius havi közigazgatási állapotokról szerkesztett jelentésemet van szerencsém a következőkben megtenni. Az általános egészségi állapot a múlt hónapihoz viszonyitva — valamivel kedvezőtlenebb, amennyiben úgy a megbetegedések, mint halálozások száma csekély növekedést mutat. Uralkodó betegség gyanánt e hóban is a légzőszerv bántalmak említendők s a legtöbb haláleset is a tüdővész és tüdőlokra esik. A ragályos megbetegedések csak szórványosan léptek föl az egész törvényhatóság területén s a roncsoló torokbb, mely az előző hónapban — bár nem járványosan, — de elég nagy számmal fordult elő — e hónapban már csak pár esetben szerepelt. A népességiszaporulat — noha a múlt hónaphoz viszonyítva csökkenést mutat, mindazonáltal elég kedvezőnek nevezhető, amennyiben a születések száma a halálozást 75 esettel múlja fö-