Szegedi Híradó, 1892. április-június (34. évfolyam, 79-157. szám)
1892-04-22 / 97. szám
ElSnzetási árak: Háehox hordássá] va^ }‡›ο■tán küldvtt: £^C6x ivrt . 14 írt — kr Kélévre . . 7 * - » Jí*gzedévre 3 » 50 i Itfy hóra , . 1 * 30 ¡ SEára ára 5 kr. Kiadóhivatal: Badrényi Imre könyvterres* 1K»déJ69 Szegedeni huvá &£ «föhsetések s a lap Szétkula vonatkozó főiskólanírások Intercndí^k. XXXIV. évfolyam, 97. szám. Péntek, április 22. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos-komt 73* 80. Reitzer-féle ház, földszinti hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak Tisza. POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket és nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékel föl. A korona, Szeged, április 22. — é— A Szapáry-kormánynak egyik legteljesebb érdemét s maradandó dicsőségét képezi a valuta-szabályozás, pénzünk eddig mindig ingadozó értékének állandósítása aranyalapon. A Szapáry-kormány szilárdította meg véglegesen a magyar állam pénzügyeit, hitelét kifelé, s így pénzügyminiszterének, Wekerle Sándornak sikerült már eddig beszerezni mintegy negyven millió frt értékű aranyat s biztosítani hasonló árral a még szükséges összeget arra, hogy az államjegyeknek Magyarországra eső részét egy teljes aranyértékű pénzzel beválthassuk. Milyen lesz ez a teljes aranyértékű pénz ? Eddigi pénzegységünk az osztrák forint volt, ezután a korona lesz, mely szintén száz részre oszlik s az osztrák forintnak éppen felét teszi törvényileg biztosítva. Semmi aggodalomra sincs tehát ok, mintha az új pénz behozatala mostani pénzünk értékének leszállítását jelentené, nem kell félni attól, hogy meglevő pénzünk összegének értéke munkánk, vagy termelésünk díja fogyna, adósságunk értéke pedig emelkednék. Ki van zárva a különféle árucikkek, lakbérek stb. mesterséges drágításának lehetősége. Törvény fogja kimondani az aranyérték helyreállítása alapján, hogy a mostani osztrák forint teljesen két aranykoronát ér, tehát akinek ma száz forintja van, annak az új érték behozatala után kétszáz koronája lesz, ha pár csizma most hét forint, azért jövőre tizennégy koronát fognak fizetni. Hát a kisebb váltópénzzel hogyan leszünk ? Mondtuk, hogy a mostani osztrák forint felével egyenlő értékű korona is száz részre lesz felosztva, de a századrésznek nem krajcár, f 1- 1 ér lesz a neve. (Az itókát szerető hazafiak tehát jövőre nem «egy krajcárt» fognak elásni s ha megszárad a torkuk, felásni !) Jövő ércpénzünk tehát következő lesz. Aranyban: husz koronás darabok egyenlők tiz o. é. frttal ; tiz koronásak egyenlők öt o. é. frttal. Ezüstben: a mostani ezüst forint megmarad, értéke két korona. Egy koronás darab, értéke ötven krajcár, fél korona (ötven fillér) értéke huszonöt krajcár, húsz filléres, értéke tíz krajcár. Legkisebb váltópénz lesz : a tiz filléres (öt o. é. kr.) két filléres (egy o. é. kr.) s az egy filléres (fél o. é. kr.) Ausztriának is ugyanez lesz a pénze (természetesen német fölírással), a magyar pénz forgalma Ausztriában törvényesen biztosíttatik, mint az osztráké nálunk, s mindkettőnek teljes aranyértékéről, az idővel kopottaknak kicseréléséről állandóan gondoskodva lesz. De lesz ám azért éppen úgy mint most, bankónk is (már akinek ad az Isten, meg a becsületes munkája), csakhogy azok is korona-értékre szólnak (a krajcárral tehát a forint is sírba dől.) Csakhogy az lesz a különbség az új s a régi bankó közt, hogy míg a bank mostani osztrák száz forintot vagy éppen nem, vagy csak 70—80 arany forintért váltja be, a jövendő koronás bankó mindig és teljes értékben beváltható lesz aranykorona pénzre. A külfölddel szemközt tehát meg lesz szerezve pénzünk teljes értéke, s így sem eladásnál, sem vételnél a külföldi piacokon, vagy a közvetítő kereskedők ravaszsága miatt kárt nem szenvedhetünk. A külföld, ha tudni fogja, hogy bankó pénzünket bármikor teljes értékben aranyra beválthatja, megbízik benne s aranyként fogja megbecsülni. A „SZEGEDI HÍRADÓ“ TÁRCZÁJA. Esik. Megeredt a hideg, csontig járó, véghetetlen tavaszi eső sírása. Nem az, ami után oly rég hiába sóvárog mindenki, aki a türelmes jó anyaföld termékeny öléből várja az áldást, mert hisz az a műhókát érő langy perreteg oly bűbájosan szokott vegyülni meleg napsugárral, mint egy duzzogó ujraenyecske első könyei. Az elé vétek esernyőt bontani, bársonyos, enyhe csöppjei hathatósabban fehérítik, üdítik az arcát, mint az összes menynyei «e rémek». Megduzzad tőle az elszunnyadt vetőmag, selymes, izmos szálat hajt a pást, egyszóval mindenképen kellemes az ő munkája. Ám ez az áprilisi eső veszedelmesen hasonlít ama klasszikus könyekhez, miket valaha a krokodilusok, manapság pedig a korszellemhez híven az anyósok szoktak, bizonyára mérgükben hullatni. Hideg, metsző, ha mit lehet, korai almavirágot, zsendülő vetést kifagyaszt,idomtalan téli zubbonyába kényszeríti újfent az emberiséget, néptelenné teszi a korzót, visszaüzvén a kályhasutba a déli verőfény sütkérező hölgyecskéit. Hasznát senki se látja, hanem ha a korcsmárosok és kávésok, akik manap kizárólag neki köszönhetik az állandóan zsúfolt házat. Kiváltképen elviselhetetlenné teszi az életet ez az esős április a társadalom magánverebeire nézve, akiknek nincs módjukban összecsapzott, megázott tollaikat egy kis barátságos tűzhely nyájasan lobogó enyhénél megszárogatni, fölmelengetni. Határozottan ez az idő termeli a legtöbb lumpot. Mert kérem szeretettel, tessék azt felgondolni, micsoda fatális egy helyzet az, mikor a boldogtalan magánzó a végzett napszám után beszorul egy füstös, zajos korcsma, vagy még füstösebb és zajosabb katona bűnbarlangjába, ahol minden ócska, kezdve a pincérek frakkjától a «kacérnő» kendőzött ábrázatáig. Olyan vigasztalanul sivár ez az egész látomás, hogy az ember hajlandó a végső elkeseredésre. Nagy dolog az, mikor az összes férfiúi becsvágy a billiárd-asztalra szoritkozik s egy komplikált, fekuzés kvartkarambol sikerülte képezi sokunk előtt az élet egyetlen komoly, valódi célját. Egészen természetes, hogy ez a kétségbeejtő egyedülség gonosz elhatározásokat nemz. A legszolidabb filiszter kedélye mélyén is rejtezik valami hazárd romantika, mely az unott egyhangúságból való szabadulásra sarkalja. Az ember saját, egyébként nagyrabecsült énjétől kíván menekülni. Erre a legbiztosabb mód a mámor. Már az aztán egészen az egyéni ízlés dolga, hogy a sóvárgott nirvánába honi siller, vagy francia pezsgő által jut-e el kiki. Az első osztályú utazó ép oda ér, ahová a «36 ember, 6 ló» feliratú közlekedési eszköz tölteléke. Kedvenc poétám, Puskin oly ellenállhatatlan logikával okolja meg a sampányi elsőségét a világ minden egyéb szesztartalmú folyadékával szemben, hogy az ő halhatatlan egy strófás hymnusza egymagában hatalmasabb reklám minden modern humbugnál. Fájdalom, mi szegény poétanép csak nagyritkán jutunk abba a kellemes helyzetbe, hogy az ilyen jellemző magánpasszió terén is hun követhessük mesterünket. Pedig az kétségtelen, hogy minden mámor között a legaranyosabb, legpoétikusabb a sampányié. A szellem visszanyeri elvesztett rugalmasságát, a fantázia merész röpüléshez bont szárnyat, a szív tája fölmelegszik, a lusta, r megsűrűsödött vér elkezd játszani, és egy csapásra vége van minden májbajos képzelődésnek, feketepápaszerves ember- és világgyűlöletnek. Tudós törvénytevő humanisták, ha igazán, szive gyökeréig megakarjátok ! a