Szegedi Híradó, 1923. január-július (66. évfolyam, 3-146. szám)
1923-05-29 / 119. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tisza Lajos-kórus 71. Telefon 102. Fiókkiadóhivatal: Keleman u. 7., Endrényi könyvkereskedés. Telefon : 107. SZEGEDI HIBA POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: ENDRÉNYI IMRE LXVI. évfolyam 119. szám. KEDD Szeged, 1923 május 29. Ára 20 korona Előfizetés: Egy hónapra helyben ,, ,, vidékre 400 korona 430 „ Bethlen griff tárgyalási a pártok vezetőiinel Az Est Írja: Belen István miniszterelnök holnap délben sorjában fogadni fogja a pártok vezetőit s informálja őket külföldi útjáról. Ugyanekkor meghallgatja a pártok kívánságait. A tárgyalások sorát Heinrich Ferenc nyitja meg, aki 12 órára van meghíva. Utána Szilágyi Lajos következik. A kormányhoz közel álló körökben úgy tudják, hogy Bethlen legközvetlenebb törekvése most arra irányul, hogy a pártokkal való békét még huzamosabb időre biztosítsa, mert megítélése szerint az ország igen fontos érdekeinek szempontjából erre múlhatatlanul szükség van. A pártközi békének azonban egyelőre nagy akadályokkal kell megküzdeni. Ezeknek első sorában áll a fővárosi választások dolga, a tisztviselőkérdés, a birtoknovella és ezekhez csatlakozik újabban az áruexport és import újból való rendezésének ügye. A kormány azzal a gondolattal foglalkozik, hogy minél előbb a Ház elé viszi az új indemnítási törvényjavaslatot, hogy a felmerült kérdések az indemnítási vita folyamán egy kalap alatt megvitathatók legyenek. Veszélyeztetve van a török—görög egyezmény „Az Est" Írja: Lausanne, máj. 28. Vasárnap este nagy meglepetés történt. Izmed basa felkereste a szövetséges főhatalmak képviselőit és arra kérte őket, siettessék azoknak a fontos kérdéseknek a megoldását, melyek Törökország és a szövetséges államok között még függőben vannak. Izmed megjegyezte, hogy otthon nagyon aggódnak a francia delegáció hidegsége miatt, amellyel az egykori török államadósság ügyét kezelik és a török közvélemény megnyugtatására époly sürgősen kellen véglegesen megoldani a Törökországban élő külföldiek jogviszonyáról rendelkező igazságügyi reformokat is. Azzal végezte Izmed, hogy a létrejött török görög egyezményhez való hozzájárulását és a szerződés aláírását kénytelen ezeknek a kérdéseknek a tisztázásától tenni függővé. Ez a nyilatkozat megdöbbentette a szövetséges főhatalmak delegátusait, mert veszélyeztetve látják a nagy nehezen létrejött egyezséget. A KANSz aranyparitásban kéri az illetményeket Budapestről jelentik. A KANSz vasárnapi nagygyűlése a következő határozati javaslatot fogadta el: A nagygyűlés kimondja, hogy, tekintettel a dolgozó társadalmat sújtó imrmár elviselhetetlen megélhetési viszonyokra, kéri úgy az aktív, mint a nyugdíjas és nyugbéres közalkalmazottak illetményének aranyparitásban való kiutalását. Ugyancsak kéri hogy amennyiben a létszámapasztás elkerülhetetlen, elsősorban azok bocsáttassanak el, akik beszivárgott idegen nemzetiségűek, akik hazafiságukat a forradalom alatt önérdekből megtagadták, akik szolgálati idejüket betöltötték, a korhatárt átlépték és azok, akik magánvagyonukból meg tudnak élni. Ítélet Nagy Sándorné bűnperében Hétfőn délelőtt folytatódott a nagyszabású mérgezési per tárgyalása a Táblán s miután az utolsó beszédek is elhangzottak, a bíróság ítélethozatalra vonult vissza. Fél 12 órakor hirdette ki a Tábla határozatát Orosz Pál tanácselnök, amely Nagy Sándorné életfogytiglan tartó ítéletét jóváhagyta, ellenben Kotormán Jolis 5 évi fegyházbüntetését 8 évre emelte 161. Balassa Ármin dr. Nagy Sándorné védője az ítélet súlyossága miatt fölebbezést jelentett be s kérte az iratoknak a Kúriához való fölterjesztését. Burger Bála dr. Kotormán Julis védője hasonlóan felebbezést jelentett be az ítélet túl szigorú kiszabása miatt. A vád részéről Horánszky dr ügyész Nagy Sándorné ítéletének helybenhagyása miatt kifogást emelt, miután, tekintve a bűn súlyosságát, halálos ítéletet várt. Az Ítélet kihirdetése alatt nemcsak a tárgyalóterem telt meg zsúfolásig, de a Tábla épülete előtt ekkor már vagy ICOO—1500 ember ácsorgott, hangosan tárgyalva. Miután a rabszállitó kocsi is megérkezett, a hangulat mindinkább izgatottabb lett s minden szem a kijáratot figyelte. Amikor a tárgyalóteremből is megindult a közönség az utcára, a rendőrség utat csinált a kiváncsiak tömegében egészen a rabszállító kocsiig. Alig tűnt föl a két szuronyos börtönőr a bejárat előcsarnokában az elítéltekkel, a tömeg a járdáról előrenyomult egészen a kijárat vaskaráljáig izgatottságtól kipirultan. A két sötétlelkű nő felé ekkor a szidalmak egész özöne repült: — Gyilkosok ! — Méregkeverők! — Kötélre velük ! — kiáltották feléjük kórusban. A hangulat oly izzó volt, hogy hajszálon múlott csak, hol az elitélteket meg nem rohanta s meg nem lincselte a tömeg. Miután a tüntetés még percek múlva sem hagyott alább, a rendőrség oszlásra szólította fel a tömeget s csak a legerélyesebb közbelépésre sikerült a két méregkeverő nőt az inzultustól megóvni. Nagyon sokan még akkor is fenyegetődztek s szitkozódtak, amikor a rabszállitó kocsi nehéz ajtaja becsapódott a két sötét nő után . . . Kommunisták harca tűzoltókkal Az Est Írja : Bochum, május 27. Szombaton este a város nyaralónegyedében véres összetűzések voltak a tűzoltóság és a kommunisták között. Estefelé ugyanis a felfegyverzett kommunista csapatok a nyaralónegyedbe vonultak és fosztogatni kezdtek. A tűzoltók munkásvédelmi csapatokkal megerősödve üldözőbe vették a kommunistákat és sortüzet adtak a fosztogató kommunistákra, akik közül 18 embert agyonlőttek és 80 nál többet megsebesítettek. Bide Bajazzó . .. — Egy elmaradt operaelőadás története — Vasárnap este szokatlan meglepetés érte a színházban a közönséget. A Salome eljátszása után hoszszú szünet következett, de aztán sem húzták fel a vasfüggönyt, hanem megjelent a vasartóban Palágyi Lajos színigazgató és bejelentette, hogy a Bajazzók előadása elmarad, mert a vendégszereplő Ocskay Kornél lemondta az előadást. A jegyek árát hétfőn reggel visszafizeti a pénztár. A közönség zúgolódva távozott a színházból és a tömegek rossz szokása szerint össze-vissza-kritikákat mondott, anélkül természetesen, hogy ismerte volna az ügy részleteit. Ezeket a következőkben igyekeztünk megállapítani, előre is kijelentve, hogy csak azokért a részletekért vállalunk felelősséget, amelyeknek írásos dokumentumát a saját szemünkkel láttuk. Azért senkinek a szavahihetőségét nem vonjuk kétségbe, így megmutatta nekünk Palágyi Lajos színigazgató azt az írásos megállapodást, amelyet a Réti féle színházi ügynökséggel kötött több szegedi vendégszereplésre, köztük Ocskay Kornéléra vonatkozóan is. Ebben két előadásról van szó, öszszesen 120.000 korona tiszteletdíjért, hangsúlyozva, hogy a honoráriumban már benne van Ocskay minden költsége is.* Szokásos ugyanis sokszor, hogy a színház fizeti a fellépti díjon kívül a vendégszereplő művész vasúti jegyét (második osztályon, a kocsiját, a szállodáját s attól függ, hogy kinek — az ellátását is. Itt azonban tisztán állt a kérdés, kerek honorárium, külön költség nélkül. Május elsején lépett föl Ocskay a Trubadúrban Medveczky Bellával együtt s akkor az történt, hogy Palágyi az egyszeri fellépésért járó 60.000 koronán felül a maga jószántából még 15.000 koronát fizetett neki költségei fedezésére. Jól tettem, vagy sem, ahhoz nincs közünk, mi nem sajnáljuk a művészek keresményét, azonban tegnap este az a helyzet állott elő, hogy Ocskay most is ragaszkodott a 15000 koronás többlethez. Palágyi, ahogy elmondta tudósítónknak — erre nem volt hajlandó, mégis később a saját akaratából, de kötelezettségen kívül, megtoldotta a 60.000 koronát 8000-rel, a vasúti költséggel, de Ocskay ezt nem fogadta el. — Fellép, vagy sem? kérdezte akkor tőle Palágyi. — Nem lépek, felelte Ocskay, akit már kimaszkírozva várta az előadás megkezdését. Erre történt meg Palágyi jelentése a közönség számára, hogy a Bajazzók előadása elmarad. Megkérdeztük az igazgatót, hogy ha már Ocskay megfeledkezett arról a tiszteletről, amelylyel a művészetet , így a művészt is pártoló, eltartó közönségnek tartozik, miért nem hozta meg ő az áldozatot? Sokféle módja lett volna az elégtételszerzésre azután is. Palágyi azt felelte: — Már torkig vagyok a sok különben-nem, állandóan azt kell hallanom számos társulatombelitől is, hogy „különben nem lépek föl". Egyszer élére akartam állítani a kérdést, főleg mert neves fővárosi művész a szereplője. Mindig én, mindig csak én legyek az, akinek engedni kelljen igazságom tudatában is? Ocskay Kornél visszautazott már Budapestre, vele nem beszélhettünk, de olyanoktól, akiknek elpanaszolta a dolgot a következő álláspontját tudtuk ieg: — Úgy volt tervezve, hogy a május elsejei Trubadúr előadást nyomon követi a Bajazzók s akkor egymásután, esetleg egy napi szünettel, énekelhette volna el a két szerepet. A Bajazzókat azonban akkor nem tűzték műsorra, az mostanra, a hónap végére maradt s ezért Ocskay külön volt kénytelen Szegedre utazni, ami dupla vasúti költséget jelent. Palágyi, május elsején megígérte neki, hogy újabb lejövetelekor megtéríti a költségeit, mig most megtagadta azt. Ocskay igazát bizonyítja az is, hogy Palágyi a 60.000 korona tiszteletdíjat megtoldotta 8000 koronával. Ha tudta, hogy nem jár költség, miért kínált fel ennyit is? Ezekben igyekeztünk pontosan ismertetni mind a két fél álláspontját , nem győzzük hangoztatni, hogy nincs nagyobb könnyelműség, mint ha művészember nem szigorú írásos megegyezéssel védi az érdekeit. Annál nagyobb szükség van erre, mert a bohém népet önmaga, a hangulatai, a hajlamai ellen csakis a félre nem érthető írás védi meg. Ismételjük azonban, hogy a közönségnek semmi köze sincs az igazgató és a színész vitájához, azt intézzék el mindig maguk között, a pódiumról csak művészi szó hangozhat. Nekünk azok a művészek voltak mindig a legteljesebb emberek is, akik életük legtragikusabb pillanataiban is tisztelettel adóztak a közönségnek ; akik előadás előtt kapták a hírt, hogy az apjuk, vagy az anyjuk meghalt, azért kacagni és kacagtatni tudtak vérző szívvel is. Pedig a szülő elvesztése van olyan fájdalmas, mint 7000 koronáé, de ha a közönség megfizette a jegye