Szegedi Kis Ujság, 1946. július-szeptember (1. évfolyam, 84-158. szám)
1946-07-02 / 84. szám
1946 ijáius 2. SZEGEDI KIS VJSÁG a^ciai fatoroztatás tés felva'4!íositás,j ax ^oít/bory-sae esélyes Jtapcsolatokat amely adói^r'is állasjöcern folyt, ha-nrTa|í"^'aitsfii;3: 3x. ai»í'íoss3ász Ea'jíyhatalns^obb sulival kell fellépüli a ma p oinfe wz* röivel íí; raász^j-öl pedig Csar békecélok, a pra^ar líén' Tiszával, de hivatalos formában vi-Tanyainak legalább r'eszfién v»Se Ipí-1 lasUsirafe rá a nr*':yair béfJicprobléélé'S-rés« érvíziében. Úgy és.ainkra a séreSbientre, ante-Bagy a magyar kérdéseket, a magyar | ».vrt; ^ mi felfostivunt sSserfes térnék bérpecéli^t szemílyisen kell tV'tvet-j-^ luatys' 'sépel, l a a páris,'- dsintés ■mmV a nagyhatalmat lítormányai előtt.p’é^fcép érwfenyber: :«.arad»a. — Utazás'i nk célja',tehát e^’i'észiőll igazságos békét kell kötni — Else áutunk az Északamerikai St.ovinabi 20b gyárnal, a te/^tékesebb FgyesfiUtlkunokba vezetett. A szawnefs- F.IhnvninSir a bad, uj világnak, az Egy esült Államok demokráciájá-naklCeretei elatt vetették fel kérdéseinket. Rámutattunik arra, hogy a magyar ■BPp a maga remenységeil nem önmagából mertleltr. a magyar szép remény sségeinek (ápot adtak bizonyos megnyilaltanások, amelyek elhaviisZoUat több ittbfni a ns^'hatalmaiV vezetői részéről s lápot adtak azok: az alapokralínyok és charták, amelyek az i^ititságnak és az igagi demotrafiának a szelemében jöttek létre. Azok a kijelentések, amelyek úgy hangzottak el, hogy ta'acságos'berkét kell kötni, olyan békát kell kötni, amely a népek lelkében nem hagy keserűséget, a békekötés alapja nem tehet a bosszállás, hogy a népek önrendelkezési jogát figyelembe kell venni, a trianoni tévedéseknek a hemerése, ifjend’ úgy hangzottak el hogy az igazságra vágyó és az igazságra törekvő magyar nép azokból reménységet merített, mert mintta a világtták szólt volna el, de a magyar népről vettek volna példát. Elmondottuk ennek az útnak és tárgyalásainksorán, hogy minket, magyarokat nem fűtenek olyan vágyak, hogy a mi iétényeink kielégítése árán ellenségeinkké legyjk a szomszéd népeket, mii békét akarunk, örökké vasit békét, mert talán a Világnak egyetlen népe sincs, amelynek a béke áldásaira akkora szüksége lenne, mint a magyar némek. Nekünk dolgoznunkk kell,'s alkotnunk kell, meg kell teremtenünk a magyar nép emelkedett és megelégedést nyújtó életszínvonalát, ehhez pedig béke kell. Ha tehát mi,ennyire vágyakozunk a békére, akkor nem léphetünk fel olyan igényekkel, amelyek mellett más nép lelkében támadna fel a béke elleni lázadás. De úgy érezzük, hogy van mód és lehetőség a békének olyan forrásban való megteremtésére is, hogy a békekötésnek az áldása egyformán áradjon szét mindenkire és a békekötésnek esetleges terhét egyformán visejtik el mindannyian itt a Duna völgyében. Elmondottuk tárgyalásaink során azt, hogy szégyene lenne Európának, ha fennmaradthatna továbbra is az az álapot, hogy Európa kellős közepén ft.10 ezer Csehszovákiában élő magyar az örökös fettelésnek és az örökös félelemnek az állapotában élne. Rámutattunk arra, hogy550 ezer magyarnak most a demokrácia újjáézökelésének idején nincsen iskolája, meghílják anyanyelvét még a templomában is. Rámutattunk arra, hogy nincsen állampolgári sorsa, mert a legutóbb lezajlott választásokon 650 ezer magyar nem szavazhatott, és hogy folyik a vagyonelkobzás. Elveszik a gyáraktól a koncessziókat, az iparengeelélyeket, kereskedői jogosítványokat, hogy így nem érljet ki.50 ezer magyar és nem kölözéset békeérze az egész magyar nemzet szívébe, hakénytelen látni a csehszlovákiai magyarok sorsát. Tárgyalásaink során elmondottuk azt is, hogy nincs a világnak még egy olyan országa, amelyet akkora hábon is veszteség ért volna közgazdasági téren, mint Magyarországot. Magyarország egész gazdasági élete összeomlóit. Ez kezdődött azzal, hogy felőrölte a gazdasági erőinket a háború, azután, mivel a magyar nép kiprovokálta a német megszállást, még a háborús országok közül is szerencsétlenebb volt, mint azok az országok, amelyeket nem voltak kénytelenek megszállni a németek. Mert ezalatt a megszállás alatt módszeresen raboltáll ki .Magyarországot. Elmondottuk azt, hogy elhurcolták a magyarországról a Nemzeti Bank egész aranykészletét. Elhurcoltak 200 kompfért gyárat, elburcoltátt gépeit. Elhurcolták a magyar vasútielserelést, mozdonyainkat, vagonjainkat, elviték az összes magyar hajót, a magyar mezőgazdaság legértékesebb állatállományát, de elvitték mésf múzeumaink limeseit és városaink tűzoltó- és mentőfelszereléseit is. Elvitték élelmünket, nyersanyagunkat, készleteinket, mindent, amit elnozdíthatta ki ebben az országban, aminek hííelésre időjük és ancalmuk volt. Ami megáradt, annak jórészét elpusztította a bábom. A háborúvesztés következtében újabb nemzetközi kötelezettségeink is támadtak, amelyek szintén csak súlyosbítják a magyar gazdasági életet. Ennélfogva mérhetetlenül fontos lenne a magyar gazdasági élet számára, hogy a németek ■és nyilasok által nyugatra hurcolt értékeinket vissza, hogy azokat beállíthassuk a magyar közgazdasági életbe, a soltik fó munkába. Útunknak célja látgatásabknak ez a vonatkozása teljes eredménnyel járt. — Az Egyesült Államok komhány;; nemcsak szóban, de írásban is közöbe vettünk, hogy a »sír etl Báni, égése aranykészletét minden megkötés nélkül 3?!.mna; visseaaéj:ii. Kör. iPe velünk : ' is. hogy 19!. január 20-ika után ihurcolt ebbben magyar majdannak eltonött magyar értékek átadására nézve azonnal utasítást ad a megszálló hatóságokmnak, míg az 1944 október 15-ike után elhurcolt értékek visszaadására nézve pedig pedig siet atnaél előbb kedvező kormánydöntést hozni Közölte velünk az EgyesültÁllamok kormánya azt is, hogy tárgyalásokat kezd a bécsi megszálló haderők elsősorban a szovjet megszálló erők főparancsnokságával s amennyiben ennek a hozzájárulását elnyeri, magyar zászlóik alatt és magyar vezetés alatt forgalomba helyezi .»40, tehát valamennyi hajónkat a Dunán. Tudomásunkra hozták azt is, hogy meg fogják vizsgáltatni sürgősen, van-e mégolyan hadseregfelesleg, amely eladó és amelyet mi használhatunk. Ebben az esetben a hadseregfelszerelési feleslegek vásárlására adott 10 millió dolláros hitelt fel fogják emelni számunkra. A békekonferencia dönt ,"- Utoljára felelek politikai eredményeinkre. Meg kell mondanom, hogy egészen pozitív eredmtényl ettől az altól abban a vonatkozásban nem is várhattunk. Végső döntés, így Magyarország külpolitikai kérdéseinek eldöntése is a békekonferenciára tartozik, e politikai kérdéseink felvetését is megértéssel hallgatták meg az Egyesült Államokban, később pedig Angliában, Londonban is. Megértéssel hallgatták meg, de a békekonferencia előtt való kedvező döntésnek akadályai vannak. A külügyminiszterek most tárgyalják végig az egész világ békéjét és minden problémáját. külügyminiszterek tárgyalásán, amint azt látjuk a sajtóból, halljuk a rádióból, gyakran vannak nehézségek. A kérdéseket nagyon alaposan tárgyalják meg és úgy látszik, nehezen születnek meg döntéseik. Az egyszer már megtörtént döntést nem szívesen veszik újra elő. Ha a magyar ügy ma kerülne a külügyminiszterek értekezlete elé, egészen bizonyosak vagyunk benne, hogy nagyobb megfontolást szentelnek a kérdés magyar vogatkozásainak is. Mi azt ajánlottuk és már tárgyalásaink során felkerestük a Szovjetunió külügyminiszterét, Molotov urat is, hogy járuljon hozzá a külügyminiszterek értekezlete, hogy mi magunk tehessünk a magyar békecélok ujra kezdeményezői a külügyminiszterek értekezlete előtt . Így nem kell vállalnia egyetlen nagyhatalomnak sem a kezdeményezés nehézségeit, hanem egyszerűen az állásfoglalásra szorítkozhatnak. Ezt a beadványunkat és szóbeli előterjesztésünket a nagyhatalmak külügyminisztereinek ígérete szerint megfontolás tárgyává fogják tenni együttlétük idején. A magyar külpolitika sikere .De vannak a látogatásnak ezen túl még egyéb jelentőségei és eredményei is. Nem mi vagyinilt' az egyetlen hábort viselt, sőt nem mi vakytromi »JS egyesien legyőzött ország sem Dél-keieteurópában. De mi vagyaink azok, akik először tudtak megteremteni személyes kapcsolatot a viláj sorsát intéző nagyhatalmak vezetőivel. Nem akarom én magam, mint a kormány vezetője és a delegáció vezetője milyen sikernek könyvelni ezt el, de bármilyen tárgyilagosan nézzük is ennek az utazáásnakc ezt a vonatkozását, kétségtelen, hogy a magyar idifpontika hajlaman naiy sikerét jelent. Másfél esztendővel, vagy alig egy esztendővel a háború befejezése után a magyar külpolitikának olyan mértékű felfejlődését jelenti ez a két utazás, amelyre alig lehetett reményünk akkor, amikor a háború utolsó napjait éltük itt a Magyarországon. Egyet elmondhatok még tisztelt népgyűlés, hogy rövident megtettünk azért, hogy a magyar kérdéseket megvilágítsan és a magyar kérdések iránt a megértést megteremtsük. Mindent megtettünk ennek érdekében, s nemcsak a közvélemény előtt ismert nagy külpolitikusokkal tárgyaltunk, hanem felkerestük az egyes országokban azokat a társadalmi és gazdasági vezetőket is, azokat a szellemi vezetőket is, akikről tudjuk, hogy a közvélemény irányítására befolyásuk van és úgy érezzük, hogy a téren is híén nagy eredményeket értünk el. Mind az Eryesültállamoknak, mind Ausiának és Franciaországnak a közvéleményét sikerüli érrtetdődésre Mint a magyar problémák iránt és nemcsak a vezetők fogadtak bennőnket meleg rokonszenvvel és megértéssel, hanem a közvélemény minden rélegében nagyon kellemes visszhangja volt a mi látottatásunknak. Meg vagyunk róla győződve, hogy azok a kapcsolatok, amelyeket most a háború befejezése után alig valamivel több, mint egy esztendővel teremtettünk meg, nemcsak most, de messze kiható időre eredményeket főapáik jelentem a magyar nemzet számára. Meg vagyunk róla győződve, hogy az a szimpátia, amely látogatásunk során a világ nagy népeiben eziránt a hősi erőfeszítéssel dolgozó, becsületes nép iránt feltámadt, fokozódik, úgyhogy ez a magyar nép a maga eredményeit fel is tudja mutatni itt az országban. Meggyőztük a világ vezetőit arról, hogy békét akarunk és nagyon örülökannak, hogy nem pártember, hanem a köztársasági elnök úr mondotta el itt azt, ami minden magyar ember lelkében ott él, hogy nekünk elég volt a háború, elég volt a szenvedés, a bizonytalanság, elég volt véreink hullásából, házaink összeomlásából, értékeink elpusztulásából. Nekünk a béke kell, ahol azokat az erőket, amelyek bennünk vannak, a magunk javára fejthetjük ki és a magyar nép boldogulására használhatjuk fel. Szeretném, hogy ha ilyen elevenen élne a világ népében, a békevágy és úgy jutna kifejezésre az, hogy itt kifejezésre jutott ma a köztársasági elnök úr szavain keresztül, hogy azok, akik a világ sorsáról ma tárgyalnak, mindenekfelett és mindenekelőtt valóban arra törekedjenek, hogy békét lerepítsenek, amelyben a világ minden népe testvéri közösségben, egymás iránti szeretetben, az ellenségeskedés teljes kiküszöbölése mellett él. Szabítsunkl a múlttal — Tisztelt népgyűlés! Ahhoz, hogy anti külpoltikánk eredményeket hozzon, bizonyos belpoltikai matintartás meghatározására is szükség van. Elsősorban szükség van arra, hogy az a politikai célforma, ösro yel mi vál.iatfurst a hiborn beff'ci.’sc után, valóhart a de oojiácia és a ma« ?'yrr- rép itf'ad'er effojstadja, luhit a Eistgyarság örökkévaló politikai életformája. Ehhez szükséges az, hogy a magyarság minden közéleti megnyilvánulása a tiszta demokrácia szellemében és a demokrácia szempontjainak megfelelten történjék meg. Szükséges, hogy leszámoljunk végelépis a magyarság politikai múltjával, leszámoljunk azzal a múlttal, amely bennünkett ebben a háborúban az öszszeomlásba sodort bele. Ezt a múltat sokan más színben hozzák a magyar nép elé. Felemlítik ennek a múltnak azokat a jelenségeit, amelyek nyugalmat, békességet jelentettek a nép számára s könnyen jelentettek, mert nem volt háború. Igyekszenek szembeállítani a jelennek minden nehézségével, minden szenvedésével és hibáival is a múltnak az előnyeit. Nem azért, mintha azt szeretnék, akik ezt teszik, hogy a demokrácia mindent átvegyen a múltból, ami jó és így építse tovább a maga országát, hanem azért, hogy a demokráciával szemben tegyék elértetlenesítté a társadalmat. Megpróbálom néhány szóval felvázolni, mit jelentett ez a múlt. Jelentette a béksességet, mert hiszen nem kezdhettünk háborút senkivel saját elhatározásunkból. Bármilyen könnyelmű, a magyar néplelkétől idegen és távolálló kormányzat is vezette az országot, kénytelen volt békében élni. Jelentette a nyugalmat, de jelentette a temetőnek a nyugalmát. .Jelentette a kenyeret, de azt a kenyeret nagyon keservesen kellett megkeresni azokkal szentben, akik az ország fazdasági életét a kezükben tartották. A muff azt jelentette valójában, hogy polítikaidig elnyomták a magyar népet. Elnyomták a magyar népet, mert ha ez a nép nem élt volna a politikai elnyomottság állapotában,akkor sohasem enedte volna odafejlődni a magyar politikát, hogy belemenjen ebbe a szöi-tigil háborúba, ennek minden szenvedésébe és gyötrelmében. Ha a magyar népnek politikai szabadsága lett volna, akkor irányitani tudta volna, az országvezetőre hatni tudott volna, érvényesíteni tudta volna a maga befolyását s akkor egészséges irányban fejlődött volna a magyar élet és nem mentünk volna a katasztrófa felé. Nyugalom volt Aagyarországon. Persze, hogy nyugalom volt, mert azok a milliók,, akik engedétlenek voltak a magyar berendezkedéssel, nem szólalhattak meg. Nem szólalhattak meg, mert a csendőr, a szolgabíró, a főispán, a polgármester, a segédjegyző és mindenki egyetlen feladatot ismert, hogy az államot megvédje a néppel szemben, hogy a kormányt kiszolgálja a nép ellenében. Egy feladatot ismert, hogy a magyar nép igazi akaratát érvényre mint ne engedje. Tizenötesztendős küzdelmünk alatt megtanultuk, hogy mit jelentett ez a nyugalom Mivgyarországon. .Jelentette a nyilt szavazás elnyomatását, Jelenlette a hamisításokat, a tüntetéseket, az ültiöztetéseket és reménye sem lehetett a magyar népnek arra, hogy’ arőtmányos jogannak jyakorlisa által fogja megváltoztatni az államvezetést és a trargia lyfflyását biztosítani az állam Irányításában. Jelentette a kenyeret, de jelentett emellett mást is. Azt, hogy M Magyarország nemzeti jövedéknénekk nagyobb része néhány ezer emszentest akezében összpontosult és a rangylr nép éppen csak a kenyeret tudta megteremleni a maga számára. Ha a ladyai közgazdasági életre a magyar népnek befolyása telt volna, ha lett volna gazdasági demokrácia, akkor a magyar nép életszínvonala olyan magasra erelkedhetett volna, mint amilyent én most láttam az Egyesült Államokban, ahol becsületes bérért becsületes étellehetőséget kap a dolgozó ember. Jelentette a múlt, kedves barátaim azt, hogy" folytonosan elhagya-