Szegedi Napló, 1890. október (13. évfolyam, 269-299. szám)
1890-10-19 / 287. szám
Szeged, vasárnap, az»£«a«di Napin. Oktober 19. 1990, 987. az badságnak megóvását lényeges feladataink közé számítjuk. Az egyenlőség elevenek alapján pedig a még fenálló s a mai korba többé nem illő kiváltságok megszüntetésén kívül, mig egyrészt a magyar nyelv és nemzetiség ápolását, azonban minden erőszaktól menten, pártoljuk, addig s másrészt a hazában lakó különféle nemzetiségeknek saját nyelvök s nemzetiségök fejlesztéséhez való jogát elismerjük, mit sem óhajtván inkább s mit sem tartván az ország békés fejlődésére s jövőjének biztosítására kívánatosabbnak, mint hogy valamennyi nemzetiség és valamennyi felekezet testvéri egyetértésben éljen egymással. S míg ily módon a szabad hazában , születés, vallás és nemzetiség különbsége nélkül szabadok és egyenjogúak lesznek a polgárok, ezek úgy erkölcsi és szellemi, mint anyagi előmenetelének előmozdítására kiváló gondot kivágunk fordítani. Az erkölcsiség, valamint egyesek boldogságának és jó hírnevének, úgy az egész társadalom s az állam egészséges fejlődésének, becsületének, sőt jövőjének egyik alapja lévén, a függetlenségi és negyvennyolcas párt sürgetni fogja a jó erkölcsök föntartását, illetőleg helyreállítását, ennélfogva követelni fogja az azokkal ellenkező kinövések eltávolítását, nevezetesen a korrupció minden nemének kiirtását, a választásoknál előforduló vesztegetések és egyéb visszaélések szigorú üldözését, s amennyiben ezen czél előmozdítására vezet, a titkos szavazás behozatalát. Követelni fogjuk továbbá a közigazgatás és igazságszolgáltatás javítását, az uralkodó nepotizmus kiküszöbölését, az ellenőrzés és felelősség szigorúbbá tételét, a közigazgatási általános és független bíráskodás, a nyugdíjtörvény és a szolgálati szabályzat (pragmatika), az esküdtszékek s a közvetlenség és szóbeliség behozatalát. S követelni fogjuk az iskolák s általában a közművelődési intézetek szaporítását és javítását, tiszteletben tartván a felekezeteknek jogos befolyását tanintézeteikre, az állam törvényes föfelügyeleti jogának föntartása mellett. Az anyagi jólét előmozdítása s pénzügyeink rendezése czéljából elkkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy Magyarország pénzügyi, ipari és kereskedelmi tekintetben is az osztrák gyámság és fenhatóság alól fölszabadíttatván, külön vámterületet képezzen, önálló jegybankkal bírjon és iparát, kereskedelmét saját érdekei szerint rendezze, csakis ily módon remélhetvén, hogy szigorú gazdálkodás mellett az egyensúly az államháztartásban helyreállítható lesz. Úgyszintén követelni fogjuk ezután is a nép terheinek könnyítését, az adóknak, amennyire lehet, csökkentését, a hadsereg létszámának s a katonai szolgálati időnek leszállítását. Követelni fogjuk továbbá, hogy a földművelők, iparosok és kereskedők érdekei gondos ápolásban részesüljenek, a birtokos, különösen a kis és középbirtokos osztály czélszerű intézkedések által a pusztulástól megóvassék, s míg a kivándorlásnak állami kedvezmények mellett egyebek között alkalmas helyen való telepítés által gát vettetik, addig a káros elemek beköltözése a honosítási és községi törvények módosítása által megakadályoztassék. Szívünkön hordozzuk a munkások sorsának javítását is, de úgy, hogy a társadalom alapjai meg ne kigattassanak, különösen pedig a tulajdon sérthetetlensége csorbát ne szenvedjen. Nem fogjuk elmulasztani az árvizek által sújtott vidékek mentesítésének szükségét hangoztatni, valamint a vizi és száraz utak szaporítása és javítása végett a közmunkatörvény megalkotását sürgetni. És végre rajta leszünk, hogy a királyi kijobb haszonvételek méltányos áron megváltassanak. Hogy pedig mindezen javítások akadálytalanul létrejöhessenek, szükségesnek tartjuk, hogy a törvényhozás egyik ténye A „SZSGEDI SAPLO" TÁRCZÁJA. ISTerj:! leszelj, én. . . . Nem leszek én többé Mező pacsirtája. Nem röpülök, nem danolok Fönn a napsugárba’. Nem leszek én többé Berek pillangója. Kit megigéz szerelmével A liliom, a rózsa. Nem leszek az erdőn Rigó-madár többet, Hogy a siró giliczének Nevetve fütyöljek. Szerelem-tengernek Lettem a búvárja. Ki a vizek mélységeit Százszor összejárja. S mig a vizek mélyét Százszor összejárom . A boldogság legfényesebb Gyöngyeit halászom ! Móra István: A szerencsés kópé. Mandl Hermannak nem volt nagyobb élvezete, mint a Derby-verseny. Meglehetős szorgalmas segéd volt egy londoni banküzletben, napról-napra szakadatlanul teljesíté kötelességét, de mihelyt közeledett a Derbyverseny, azonnal nyugtalanná, türelmetlenné vált. Vagy megbetegedett s azt szente, hogy otthon kell maradnia, vagy pedig hirtelen meghalt valami rokona s jelen kellett lennie a temetésen, szóval, mindig talált valami kifogást, hogy azon a nevezetes napon elmaradhasson íróasztala mellől. Két főnöke már gyanakodni kezdett rája, s egyszer már majdnem elvesztő meglehetős jó állását, amit egyáltalán nem akart a szegény. Tele jóakarattal ült asztalához — éppen a Derby-napon — és reménytelenül sóhajtott. Alig ült le, mikor egyik főnöke belépett. — Ki beszélt itt tegnap önök közül Newman úrral ? — kérdé. — Velem beszélt, válaszolt egy ifjabb főnek, és én az ön szobájába utasítottam őt. — Megismerné őt ? — Azt hiszem, igen, de ?— — Senki sem látta őt az urak közül ? — kérdé ismét a főnök. Szeretnék valakit utána küldeni London környékére. — Én ráismerek akárhol — mondá minden gondolkodás nélkül Mandl Hermann. Az úr kétkedve nézett rá, a fiatalabb segédek lopva nevettek, mert jól tudták, hogy Mandl csak futólagossan látta Newmant. — Biztos benne ? — kérdé ismét a főnök. ■— Egészen biztos! — felelt a segéd, aki tője, a főrendiház akként alakíttassék át, hogy az a népképviseleten nyugvó képviselőházzal összhangzásba hozatván, egyfelől a kormánytól független legyen, másfelől a haladás útjában akadályt ne képezzen. Városi közgyűlés. Költségvetés tárgyalása. — október 18. (Má."(edik nap ) A törvényhatósági bizottság ma folytatta és be is fejezte a jövő évi költségvetés tárgyalását. A gyéren megjelent városatyák minden tételt változatlanul, nagyrészt hozzászólás nélkül fogadtak el. Csak Wagner Károly bizottsági tagnak a feltöltési alap létesítésére vonatkozó indítványa keltett vitát, melynek sok tanulsága volt és némi eredménybe is, amennyiben a tanácsot utasították, hogy a kérdést vegye tanulmányozás alá. A közgyűlés lefolyásáról következő tudósítást adjuk : Elnök: Pálfy Ferencz, polgármester. Jegyző: dr. Tóth Pál, főjegyző. Jelen voltak : Pálfy Ferencz polgármester, Rainer József főkapitány, Szabados János unök, h. polgármester, dr. Tóth Pál főjegyző, Zombory Antal, Pálfy Viktor, dr. Fodor Károly tanácsnokok, Endrényi Antal orvsz. elnök, dr. Faragó Ödön t. főorvos, Fajka János főszámvevő, Szendrey Pál aljegyző, dr. Lippai Lajos alügyész, Koncz Antal levéltárnok, Babarczy József, Bakó Emil dr., Csonka Ferencz, Jankovics Miklós, Ferenczy János, Fodor István, Gál Ferencz id., Kovács Albert, Kovács István tanító, Kovács János, Kulinyi Zsigmond, László Mihály, Lichtenberg Mór, Lillin Károly, dr. Löw Immánuel, Lusztig Ferencz, Macskássy József, Magyar Gábor, Magyar Miksa, Marosi Mór, Molnár Elemér, Neraecskay István, Neubauer József, Oltványi Pál, Pillich Kálmán, Polgár Sándor dr., Rainer Ferencz, Reizner János, Salamon Zsigmond, Schmidt Imre, Thomay József, Tóth Gyula, Várady Ignácz, Várossy Ferencz, Veszíts Lajos, Wagner Károly, Weiner Miksa, Wiedermann József bizottsági tagok. A rendkívüli közgyűlés folytatja az 1891. évi költségelőirányzat tárgyalását, csak az alkalmat leste, hogy megszökhessék az irodából. — Jüjjön hát be ! — monda a főnök és behivta őt az irodába társához. Mandl tudta, hogy most lejtőre jutott, de nem birt ellenállni a kísértésnek, hogy hátat fordíthasson rövid időre az irodának. A két ur halkan értekezett egymással. Végre az idősebb e szókkal fordult a se- I gédhez : —. Mandl ur, mi tegnap ennek a Now- I mann urnak pénzt adtunk s épen most véletlenül hallottuk, hogy valaki, aki igen ha- I sonlit hozzá, Curtis néven ugyanolyan czíme alatt lakik Chelmsfordban, melyet New- Imann mutatott föl. Azt hisszük, tévedés van a dologban, addig nem akarunk lépést tenni a bíróságnál, míg teljesen nem van gyünk biztosak. Ön ismeri látásból Newmann urat, amint ön mondá. — Ismerem, válaszolt Mandl merészen. — Nos, megbízzuk tehát, hogy menjen Chelmsfordba és győződjék meg, hogy Newmann és Curtis úr egy ugyanazon személy-e ? Ha így van, akkor természetesen meg vagyunk csalva, s önnek tüstént sürgönyválaszt kell küldenie, hogy összeköttetésbe lépjünk a rendőrséggel, ért engem ? — De ha nincs otthon ? — jegyzi meg Mandl, akinek szeget ütött a dolog a fejébe. — Akkor várjon, amíg hazajön és láthatja. Vigyázzon, hogy tévedést ne kövessen el, és keljen tüstént útra. Mandl most már szerette volna megmásítani állítását. De nem volt mersze rája, mivel főnökei elintézettnek tekintették a