Szegedi Napló, 1895. július (18. évfolyam, 157-182. szám)
1895-07-02 / 157. szám
157. 8z. I’ Szeged, kedd Szegedi Napló 1195. június 2. egész tanári testület. Az egyik ujvidéki lapban és több budapesti újságban közölt rágalomra vonatkozólag nyilatkozatot tesz közzé az újvidéki kir. kath. magyar főgymnázium tanári kara. A nyilatkozatból következő részleteket közöljük . Nem felel meg a valóságnak, hogy bármelyik tanuló is írásbeli dolgozatában a reformáczió fellendítő hatásáról s befolyásáról értekezett volna és azon tanulók is, akik a kitűzött más tárgyú tételek keretén belül a reformáczióról akár érintőleg, akár bevezetésként írtak, csupán csak a reformácziónak hazánkban való elterjedéséről szólnak. A dolgozatok ezen része vallásszínezeti tekintetben elbírálás és elítélés alá nem esett, nem is eshetett, mert egyáltalán nem vallási, hanem csupán oly történeti adatokat tartalmaz amineket az intézetben használt tankönyvekből tanulnak. Ebből folyólag tehát nem felel meg a valóságnak, hogy bármelyik tanuló magyar írásbeli dolgozatának elbírálásánál akár a reformáczióra, akár egyébb tárgyra vonatkozó tartalmi adatok lettek volna a mérvadók. Úgy az illető szaktanár, mint a tanker. kir. főigazgató elnöklete alatt tartott döntő tanácskozmány kizárólag a tanulók „nyelvtani ismeretei, gondolkodása és gondolatainak írásban való szabatos kifejezése“, tehát a mondatadozás és a gondolatfűzés, egyszóval a szerkesztés szempontjából ítélt. Nem felel meg avalóságnak, hogy a tanker. kir főigazgató valamely, a szaktanár által jól osztályzott írásbelit elégtelenre minősített. Nem felel meg a valóságnak hogy a tanker. kir. főigazgató akár az írásbeli, akár a szóbeli érettségi tanjegyeket önkényüleg állapította volna meg. Az összes ide vonatkozó határozatokat a vizsgáló bizottság egyhangúlag hozta. Nem felel meg a valóságnak, hogy a tanári kar bármelyik tanuló számára is külön kegyelemért esedezett volna a tanker. kir. főigazgatónál. A véghatározatok a vizsgáló bizottság hivatalos tanácskozmányában hozattak, ahol a felszólalások minden egyes esetben tárgyi indokokon alapultak, a határozatok kimondásánál pedig úgy az egyes tanulók, mint az egész intézet jogos érdekei mindig kellő méltánylásában részesültek. Minősíthetlen ráfogás az, mintha akár a tanker. kir. főigazgató, akár általában az intézet más mértékkel mért volna az érettséginél vagy bármikor más mértékkel mérne a nem rom. kat. tanulóknak, mint a róm. katholikusoknak. Hisz a most lefolyt érettséginél is a 4 jelesen érett közül 1 ev. református és 1 izraelita vallása van, — mindkettő mindenből jeles. Egyébként e tekintetben büszkén hivatkozhatunk az intézet 22 éves működésére ! Az újvidéki kir. kath. magyar főgymnasium mindig egyenlő anyai szeretettel részesítette a magyar nemzeti kultúra áldásaiban a 1egkülönbözők vallásu és nemzetiségű növendékeket Csak a magyar nemzeti kultúra ellenségei támadhatnak föl ez irányban ellenünk, hogy az intézet békés munkálkodásába a viszszavonás konkolyát behimsék s a tanuló ifjúság izmosodó nemzeti közszellemét megmételyezzék ! — Az államfogházból A szegedi államfogháznak két hétre új lakója mától fogva Reiner Mór, debreczeni nagykereskedő, akit a debreczeni törvényszék párdiadal vétségéért ítélt el. — Esküvő: BartoS Fülöp dr szegedi főreáliskolai tanár, június 30-án, vasárnap délután a hódmezővásárhelyi szr imaházban vezette oltárhoz bájos araját: Ausch Janka kisasszony, hódmezővásárhelyi tanióröt. Az esküvőn sokan voltak jelen Szegedről, Budapestről és Aradról is. — A szőregi csendőrös. A szomszéd torontálmegyei község már közel négy év óta szorgalmazza hogy közbiztossági érdekekből csendőrőrsöt kapjon. Sokáig vártak reá, míg végre most megkaptak. A községet a napokban értesítette a belügyminiszter, hogy a szőregi csendőrőrsöt felásítják. Az őrs a szegedi csendőrkerületi parancsnoksághoz, Földváry báró ezredeshez tegnap Tóth Károly szőregi községi jegyző küldöttséget vezetett. deputáczió. megköszönte a kerületi parancsnoknak, hogy lehetővé tette a szőregi őrs felállítását. — Kézimunka-kiállítás. A nőipariskola kézimunka kiállítása, mely az idén kiválóan tömeges látogatásban részesült, ma bezárult. Az utóbbi két napon a felügyelői tisztséget özv. Keméndy Nándorné, dr. Aigner Károlyné, dr Bósa Izsóné, özv. Kitkovics Károlyné, Vészits Lajosné, Zombory Antalné, dr. Szivessy Lászlóné, Schaffer Ida, Pálfy Margit, Kulinyi Zsigmondné, Tagányi Jánosné és Kiss Mórné urvők teljesitették. — Szabadságra menő kerületi orvos. Machold Miksa dr. kerületi orvos négy heti szabadságért folyamodott a polgármesterhez és bejelentette, hogy távollétében Gyuritza Sándor dr helyettesíti. — Küldöttség a törvényszéki elnöknél. A dorosmai közbirtokosság ügye sok dolgot ad a szegedi törvényszéknek most, közel a felosztás előtt is. Az ellenzék, mely léptennyomon megjelenik akadékoskodásaival, utóbb a közbirtokosság ellen zárlatot kért, indokolván ezt azzal, mintha a közbirtokosság ügyeinek intézői nem jól gazdálkodnának a közvagyonnal. Sok úgynevezett példát hord össze erre nézve a beadvány és mindenesetre jellemzi a többit is az, mikor a közbirtokosság intézői ellen abból is vádat kovácsolnak, ami helyes és vagyonmentő intézkedés volt, hogy artézi kutat furatott a dorosmai fürdőben. A beadványra egyébiránt a szegedi törvényzék szoros határidőt tűzött ki és ez hozott ma Szegedre egy tekintélyes dorosmai küldöttséget. A közbirtokosság arányosítási perében ugyanis egy 25 tagból álló küldöttség tisztelgett Muskó Sándor kúriai bíró, törvényszéki elnöknél és arra kérte, hogy a közbirtokosság ellen június 27 én kért zárlatra július 4-ére kitűzött tárgyalást halaszsza el, mivel ily rövid idő alatt a zárlat elrendelését kérők alaptalan állításai kellőképpen nem lesznek meggyöngíthetők, mert a vonatkozó okmányokat a közbirtokosság képtelen lesz beszerezni. A törvényszéki elnök szívesen fogadta a küldöttséget és válaszában teljes pártatlanságáról biztosította a küldöttséget s maga is pártolta, hogy az elhalasztást maga a közbirtokosság kérelmezze a július 4-iki tárgyaláson. A küldöttség szónoka Tajthy Kálmán közbirtokossági elnök volt, tagjai pedig : Bálint József, Palik József, Jerney Zoltán, Tajthy Ferencz főjegyző, Eszes Mátyás, Nagy Zakár plébános, Czékun Imre főbíró, Varga Imre, Zádory Mátyás, Dudás Béla, id. Maróti István. Pedig, világosan emlékezem, a boldogság után való nagy vágyakozásokban is olyan sokáig húzódott a házasságtól mind a huszonhárom, hogy az első négy nem merte hírül adni eljegyzését, hanem egyszerűen megszökött az asztaltól s csak később lapokból értesültünk róla, hogy elhagyta huszonnégy czimboráját egy parányi leányért. Aztán egymásután ürültek, ürültek a székek, míg végre olyan üres lett az asztal, hogy egy este megdöbbentem a nagy csöndességtől , a czigánybanda pedig, nem lévén, akinek hegedüljön, hűtlenül elhagyta a Kék nefelejtset. Most már a legutolsó asztaltárs is el akar hagyni. Minden héten meginvitálják néhányszor. Keserűen kérdezem : — Ti mi üli Brutus? Ő szemérmesen hunyorít. Ez föllázít. Nyomorult ! Ő nem kér elégtételt, mivel ellágyult állapotában tehetetlen. Elveszítette akaraterejét. 0 félembernek kezdi magát érezni a ez veszedelmes állapot. Még mentegetődzik : — Ezelőtt mintegy két héttel . . . Torkán akad a szó, hallgat és sóhajt. Én folytatom : — A hold sütött, a csalogány bömbölt és az istállóban a tehenek andalítóan énekeltek . . . — Nem, — sóhajtja ő, — egyedül maradtunk a szobában s ez olyan véletlenül történt . . . A »Kék neferejts“ tulajdonosa pillantást vált velem ; tekintetvel emlékeztet arra a bizonyos véletlenre, melyben az ifjú néhány pillanatra egyedül marad a leánynyai nyitott ablaknál, alkonyati időben, mikor az ég peremén szivárvány tündöklik . . . Önök tudják, mi az, nyitott ablaknál nézni a szivárványt először az égen, azután egy szép leány szemében. Az „asztaltárs“ félőrülten kerül haza és felmondja először a bútorozott szobát, azután a vendéglői kosztol és azután felmond mindent, ami a múltjához fűzte. Ebben a frigyben még van poézis. De azért még nem következés, hogy ami hétszínti ragyogó szivárványnyal kezdődik, nem fog-e menydörgős viharral végződni. A többi házasság indító okaiban az evolúció, a poézis, a túláradó érzékenység kevesebb szerepet játszott. Ezek, egy mérnök-asztaltárs szavai szerint, a logika törvényein alapultak. Engem bár sohasem érdekelt a logika, de azért az ilyen házasságok iránt is érdeklődöm. Ezeknek hősei, úgy emlékezem, igen elfoglalt emberek voltak. Mindennap verejtékes arccal ültek asztalhoz. Keveset beszéltek és sietve ettek. Valahányszor mulatságba hívtuk őket, mindig azzal vágták ki magukat, hogy nincs idejük, nyakig vannak a munkában , úsznak , elveszítik már a fejüket is. Fitymálva beszéltek gyöngédebb dolgokról és nembánomsággal a családi életről is. Évek röppentek el fejük fölött , a vadak még mindig nem szelídültek-Úgy rémlik, egy néventén történt, mikor szóba került, hogy ki hány éves és ekkor láttam, hogy egy néhány agglegénytársam hümmög és úgy elmélyed, mint aki gondolkozik. És a homlokára ütött az egyik: — Hám, meg kellene házasodni. A másik lecsapott öklével az asztalra : — Vigyen el az ördög, ha meg nem házasodom. Megházasodni ! Volta kép már régen lappang fejükben, ez a gondolat. Valakit feleségül kellene venni, de kit? Nincs idő, nem érnek rá az ismerkedésre, de türelmük sincs , mert megszokták a gyorsaságot, hamarosan nekivágnak. Legtöbbször néhány nap alatt megvan az eljegyzés. A lakodalom pedig marad későbbre. Tehát egy pár nap alatt döntik el az úgynevezett legkomolyabb urak is, hogy az egész életükben kivel fognak vacsorázni és ebédelni és kinek a számláit fogják kifizetni. Eljegyzés után mind a huszonhárom, most már huszonnégy asztaltársam boldog volt. Kijelentették, hogy ők a legboldogabbak az egész világon, kijelentették azt is, hogy a menyasszonyuk tüneményes jelenség. Következtek a részletes jellemzések. Szívéről, kedélyéről, nemes lelki világáról egész legendákat beszéltek. Komolyan érdeklődni kezdtem mind a huszonnégy menyasszony iránt és fáj a szivem, ha elgondolom, hogy abból a huszonnégy angyalból huszonnégy anyós lesz. De mégis vigasztal a gondolat, hogy a régi angyalokat majdan új angyalok váltják föl s igy az emberiséget mindig őrizni fogják az ördögök ellen. Most a „Kék neferejts“ tulajdonosa, a feleségével együtt úgy vigyáznak rám, mint a szemük fényére. Kívánságomat kitalálják és gondolatomat ellesik. Vigságom földeríti, bánatom pedig kétségbeejti őket. És milyen remek kosztom van, ha r ' I I ?’nIHífIPI