Szegedi Napló, 1911. november (34. évfolyam, 260-285. szám)
1911-11-01 / 260. szám
Szeged, szerda SZEGEDI NAPLÓ, imi. noiember 1. 260 SS, négyszázmilliós hadügyi hitel is. Végkép oda van s alighanem újabb és újabb százmilliók lesznek szükségesek, amiket várjon ki fog megfizetni ? A nép, az istenadta nép. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy az afrikai Tripoliszt negyedannyi áron meg lehetett volna vásárolni, mint amennyibe ez a szomorú embergyilkolás kerül. De hát a nagyhatalmi hóbort így hozza ezt magával. Fiatal életeknek el kell pusztulniok. Egy amúgy is eladósodott nemzetet csődbe kell kergetni. Olaszországban is kívánja ezt a nemzeti becsület A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE. A mai ülésén is obstrukció volt, azután ötnapos vakációra ment széjjel a Ház. Kadós Ferenc elnökölt , kérvényeket és feliratokat mutatott be, amelyekre Vertán Endre ellenindítánya folytán névszerinti szavazást s annak a következő ülésre való halasztását kérte. Ezután a Ház áttért a napirendre, amelyen hét név szerinti szavazás s nyolsó pontnak a védőerőjavaslat állott. A javaslathoz ma Bizony Ákos kész itl hozzászólni, beszéde azonban elmaradt . Így az ülésen végül végig név szerint szavaztak. A három név szerinti szavazás során elvetette a Ház Szeged város és Fekeszeli község polgárságának kérvénye és Kassa város közönségének felirata kapcsán benyujtott ellenzéki ellenindítványokat. Ezután a Ház öt napra elnapolta üléseit. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. TEMESVÁR BUSUL: Zichy János gróf kultuszminiszter a pénzügyi bizottság tegnapi ülésén azt mondotta, hogy a második mai egyetem felállításánál tekintettel lesznek Szegedre. A miniszter ezen nyilatkozata nagy elbomlást okozott Temesváron. E határozták, hogy küldöttséget menesztenek a miniszter elé, hogy ne mellőzze Temesvárt. A küldöttséget állítólag Návay Lajos, a képviselőház alelnöke fogja vezetni Ha szerencséje van Temesvárnak, úgy tesz velünk, mint Debrecen. Elkaparintja a műegyetemet. Nincs béke. — Hivatalos nyilatkozat. — Mit mond Tisza és Andrássy. — Parallel ülései lesznek. — A házszabályok szigorítása. A három hét óta húzódó békeakció ma válságos fordulathoz ért. Berzeviczy Albertnek, a képviselőház elnökének fáradozása a mai nappal meghiúsultnak tekinthető. Az ellenzéki pártoknak minden erőfeszítés mellett sem sikerült áthidalni azokat az ellentéteket, melyek őket a békefeltételek dolgában elejétől fogva elválasztották. Ezt konstatálja ez a félhivatalos kommüniké. Miután a béke érdekében folytatott tanácskozások során nem sikerült a parlament normális működésének helyreállítása céljából oly föltételeket precizírozni, melyek az egész ellenzék egyetértő fölfogását fejeznék ki, a kormány, a felszínre került kívánságokban és nézetekben nem lát eléggé szilárd alapot arra, hogy a békéss kibontakozás érdekében az ellenzékkel közvetlen tárgyalásba bocsátkozzék. Berzeviczy Albert tegnap értesült róla, hogy az ellenzéki pártok hármas bizottságának rauikája eredménytelenül végződött. Ma reggel közölte ezt Héderváry Károly gróf miniszterelnökkel. Héderváry gróf nyomban ezután Tisza István gróffal tanácskozott, Tisza István gróf pedig Kabos Ferenccel, a Ház alelnökével. Nyomban ezután a távollévő Lukács László és Zichy János gróf kivételével, a kormány valamennyi tagja tanácskozásra gyűlt, a miniszterelnökhöz. Ezek a tanácskozások a körül forogtak, hogy a békeakció meghiúsulása folytán a kormány és a Ház elnökségének további tennivalóit és magatartását megállapítsák, esek közt pedig elsősorban a Ház munkaprogramját. A tanácskozásról a legkülönbözőbb hírek keltek szárnyra a folyosón. Általában egyhangú volt az a vélekedés, hogy Berzeviczy Albert már most le fogja vonni a béke meghiúsulásának következményeit s lemond elnöki állásáról s azzal újra aktuálissá válik a házszabályok szigorúbb késelésének s az obstrukciók erőszakos letörésének kérdése. Abból a körülményből, hogy Héderváry gróf miniszterelnök, a Berzeviczyvel folytatott tanácskozása után Tisza István gróffal tárgyalt, mindenki,"arra következtetett, hogy Tisza lép Berzeviczy örökébe s ő vállalja a rendszabályozás munkáját. Tápot adtak ennek a kombinációnak azok a nyilatkozatok, melyeket Tisza az ülés ideje alatt a folyosón nagyobb társaság előtt tett. — Az ellenzék — mondotta egyebek közt Tisza — három hónapon át azon nyargalt, hogy Héderváry bukását előidézze. Mikor azonban látta, hogy ez, a terve nem sikerülhet, többékevésbbé elfogadható békeajánlatokkal állott elő. Nekem ezekről mindjárt az volt a benyomásom, hogy ezzel csak a munkapárt tettszejét és harckészségét akarják békéba verni s a folytonos ,várakoztatással energiáját megbénítani. Remélem, hogy ez nem sikerült. Tisza ezután igy folytatta:, — Mikor azt látjuk, hogy az obstrukció három hónap óta a házszabályok minden rejtett, eszközét fölhasználja arra, hogy garázdálkodhassék, akkor kötelessségünk ezzel szemben a házszabályok igazi szellemét érvényesíteni. Itt többen közbevették. Hogyan gondolja ezt Tisza lehetségesnek. Erre Tisza állítólag ezt felelte volna:, , Ha arra kerülne a sor, hogy én találjam meg ezeket a módokat, én vállalkoznék rá. Tiszának ezt a kijelentését mindenki úgy magyarázta a folyosón, hogy ő kész elvállalni az elnökséget s az obstrukciót erőszakos eszközökkel is, lehetetlenné tenni,, Tisza, mikor ezt a vélekedést hírül vitték neki, nyomban megcáfolta, mintha ő az elnökség elvállalásáról nyilatkozott volna. Andrássy Gyula gróf Tisza kijelentéseire ezt mondotta: — Ha ellensége lennék Tiszának, örülnék rajta, hogy ilyen képtelen dologra vállalkozik, de mert barátja vagyok, csak sajnálni fogom, ha csakugyan megteszi. Én különben nem Aklival, aki az ágy alá bújik, amikor látja a pipaszárat. “Vele aztán eltelik az idő és apa kifárad, de mégaz édes mama izt mondja neki németül, hogy ne bántson engem ma, inkább holnap. Az édes mama mindig az ágyban fekszik és mindennap átjön hozzá a doktor bácsi. Egy kis asztal van előtte mindenféle üvegekkel és iszik belőlük. Neki külön csinálnak ebédet, de csak keveset. És mindig szomorú és akkor megsimogatja a fejemet, meg azt mondja: — Mi lesz belőled, szegény kicsikém! Én mindig azt mondom erre: — Nagy lány leszek és akkor szabad lesz nekem főzni a konyhában is, nemcsak az Ilonka főzőedényével. Ilyenkor a mama még jobban sir és nekem föl kell bújnom melléje az ágyba, hogy jobban tudjon csókolni. Én nem érltem a mamát, hogy miért sir, mikor neki olyan jó. Nem kell mindig mosakodni, csak az ágyban fekve mossa meg a kezét, meg a képit. Néha ott kell ülnöm egész délután az agya mellett és amiért nem mehetek ki játszani, kapok cukros befőttet, meg süteményt. Ilonka és Zsófi be szoktak ilyenkor jönni és olyan sokat esznek, néha hármat is, de lármázni nem szabad, mert ha kiabálnak, a mama haza küldi őket. A múltkor azt mondta nekem a mama: — Édes kicsi lányom, ne legyél csintalan, mert senki sem fog szeretni. Ha én meghalok. — Mi az meghalni? — Elmegyek messzire és nem látsz többet. — Nem is jössz vissza? — Sohse jövök vissza, mert nem tudok. — Hogyha akarsz, akkor tudsz is. A mama megintsírni kezdett. Mostanában többet sír, mint a télen, pedig akkor is feküdt az ágyban. — Eljövök és vigyázok rád, de te nem fogsz látni. És nem is gondolsz a mamácskádra, csak ha nagy leszel. Mikor ilyeneket mond a mama, akkor előre tudom, hogy nem szabad kimenni. Ma azonban szépen sütött a nap és még ő küldött: — Nézdmeg az Ilonkát mit csinál. Olyan szépen játszottunnk egész estig. Ilonka kapott egy csókát, akinek a szárnya le van vágva, hogy ne röpüljön. Olyan ügyes ez a madár, hogy mindig nevetünk, mikor ugrál és el akar szökni. Én megkötöttem a lábát egy hosszú spárgával és odaerősítettem annak a végét a vasrácshoz, ami neki nem tetszett. Ilonka akkor odament és elkezdett énekelni: »Gyere ide csóka, Itt a jó csicsóka.« Pedig nem is adott neki csicsókát. Olyan jól mulattunk. Én rángattam a spárgát, ami még jobban tetszett neki, miért is belevágta a csőrét Zsófi kezébe. Zsófi nagyon sírt, mert a kezevérzett és akkor kijött az ő mamájuk és haragudott. Azt is mondta, hogy a csókát el kell kergetni, elég baj van vele úgyis. Most már Ilonka is sírt és kijött a szakácsnő, hogy elkergesse a madarat. • Nagyon féltem, de mikor láttam, hogy a dolog komoly, azt mondtam: — Néni, szabad nekem hazavinni a csókát? — Vidd, — mondta a néni, — jó lesz a tanyára. Ilonka húsait, de én jókedvű voltam, mert ilyen szép madarat kaptam. Mindjárt haszaladtam vele és a szobában játszottunk. Én,, a csóka és Zoli. Zoli azt mondta, hogy föl kell vágni a nyelvét, mert akkor beszél. Ezt az ollóval végre is hajtottuk, de nem akart szólani, azt hiszem, idő kell neki, míg megtanulja a szót. Pedig nem is jött ki olyan sok vér! *■ Minden reggel megszoktam csókolni a mama kezét. Ma hagytak aludni sokáig, aztán erősen megmosdattak ,és új ruhát kaptam. Szép feketét, meg fekete harisnyát. Nagyon finom ruha, Ilonkának nincs ilyen, pedig ő mindig szebbet kap, mint én. Akkor mentem, hogy megcsókoljam a mama kezét, de a mama aludt. Apa mellette ölt és sírt. Sírtak a testvéreim is, meg a nénik mind, akik ott voltak. Nekem nem volt szabad kijönni a szobából, azt hiszem azért, hogyne piszkoljam be a ruhámat. Mindenki feketében volt, még akkor is, amikor ebédeltünk. Délután sokan jöttek hozzánk, a nénik is sírtak és leginkább engem ölelgettek. Az egyik nagyon zokogott és mindig azt mondta: — Máj Kind, máj Kind! Én is sírtam, mert ez szépen hangzott és mert mindenki sírt. De csak addig, amig a frakkerbe ültünk. Úgy szeretek frakkerezni, de még eddig sohase bírtam. Egyszer másztam fel csak a talicskára és akkor az udvaros volt, a Zoli pedig kihúzott belőle, mert ő akart beleülni.