Szegedi Napló, 1913. június (36. évfolyam, 131-157. szám)

1913-06-03 / 132. szám

Szeged, kedd SZEGEDI NAPLÓ 1913. június 3. 132 Bz. Majd azt is bejelentette az elnök, hogy T­e­­legdi József képviselő a mai ülés végén sür­gős interpellációt fog intézni a honvédelmi és földmivelésügyi miniszterhez a kincstár vár­palotai birtokvásárlása ügyében. Lukács Lá­szló miniszterelnök újra beter­jesztette a kormánynak a múlt ülésszak vé­gén visszavont törvényjavaslatát a király szu­verén jogainak Boszniára való kiterjesztésé­­ről, majd egy sereg törvényjavaslatot nyúj­tott be különféle nemzetközi egyezmények be­cikkelyezéséről. E javaslatok a kórházhajókra s a választott bírósági eljárás elvének alkal­mazására vonatkoznak Portugáliával, az Egye­sült­ Államokkal, Angliával és Brazíliával szem­ben. Mártonffy Márton bemutatta a közokta­tásügyi bizottság jelentését a ,­ hajdúdorogi püspökségről szóló javaslatról, P­a­p­p Géza báró pedig a pénzügyi bizottság jelentését az Al-Duna öblözeteinek ármentesítéséről és né­hány kincstári birtok eladásáról. Ez utóbbi javaslatokra nézve a Ház kimondotta a sür­gősséget is. Ezután áttértek a napirendre. Niamessay Mihály előadó ismertette és elfogadásra ajánlotta a budapesti középponti kir. járásbíróság felállításáról és egyéb szer­vezeti szabályokról szóló törvényjavaslatot. Balogh Jenő igazságügyminiszter is el­fogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, mellyel a törvényhozás leteszi a polgári perjog ko­difikálásának nagy zárókövét. Bejelenti, hogy az ősszel az igazságügyminisztérium több tiszt­viselője az egyes törvényszékeken előadást fog tartani az új perjogról. A Ház a törvényjavaslatot úgy általánosság­ban, mint részleteiben megszavazza. Bl­a­n­á­r Béla előadó ismerteti és elfoga­dásra ajánlja a közveszedelmes munkakerü­lőkről szóló törvényjavaslatot. Balogh Jenő igazságügyminiszter megem­líti, hogy e törvényalkotással egyidejűleg a belügyi kormány hozzálátott a szegényügy ala­pos rendezéséhez; e két akcióval sikerülni fog igen sok embert megmenteni a társadalom­nak. Az igazságügyminiszter által beterjesztett törvényjavaslatokat általánosságban és rész­leteiben elfogadta a Ház. Ezután fölállott Telegdi József és a kö­vetkező interpellációt terjesztette elő: A várpalotai birtokvásárlás ügyében súlyos vádakkal illetik a kormányt és a gyanúsítások éle elsősorban a honvédelmi és földművelés­ügyi minisztereket éri, ezért teszi szóvá itt az országházban ezeket a dolgokat, hogy a meggyanúsított minisztereknek módjuk legyen az alaptalan vádakra válaszolni. Hazai Samu báró szólalt föl ezután. Nagy általánosságban ismertette a várpalotai bir­tokvásárlás történetét, majd erélyes hangon tiltakozott az ellene elhangzott vádak ellen és kijelentette, hogy a sajtópert haladékta­lanul megindítja azok ellen, akik őt meggya­núsították. Károlyi Mihály gróf ismeretes beszédére megjegyezte, hogy az ügy nem volt a minisztertanács előtt, azt egyedül ő csinálta és azért vállalj­a­ minden­ki­vel szemben a felelősséget. Végül kijelentette, hogy mezőgazdasági szempontból nem volt rossz a birtokvásárlás, katonai szem­pontból pedig föltétlenül előnyös. Serényi Béla gróf földmivelésügyi minisz­ter hasonló szellemben beszélt, majd kijelen­tette, hogy reméli, Károlyi Mihály gróf ugyan­az előtt a nyilvánosság előtt, amely előtt vád­jait elmondotta, vissza fogja azokat vonni, ha meggyőződik azok valótlanságáról. A Ház a miniszterek válaszát egyhangúlag tudomásul vette és ezzel az ülés fél két órakor véget ért. Az iparosok és a pénzválság. Hitelszövetkezetet alakítanak Szegeden. Népes ülést tartott ma délután a szegedi ipartestület elöljárósága, amely először mint­­ ad hoc bizottság tárgyalt és határozta el, hogy­­ az Országos Központi Hitelszövetkezet támo­­­­gatásával hitelszövetkezetet létesít Szegeden,­­ hogy az iparosságot a vállalkozásaikhoz szük­ségeltető tőkével segélyezze. Az ülésnek­ Sza­káll József ipartestületi alelnök volt az el­nöke és Szabó Gyula kereskedelmi és ipar­kamarai titkár volt az előadója, aki a követ­kező előterjesztést tette a szövetkezet meg­alapítása ügyében: A régóta húzódó gazdasági krízis az egyes pénzintézetekre és kereskedő cégekre gyako­rolt katasztrófális hatásán túl bajba sodort Szegeden sok ipartelepet is. Az eddig csődbe jutott vállalatok közismert és könnyen nem orvosolható bajain kívül részben fizetési za­varokkal, részben munkahiány miatt más ne­hézségekkel küzd még 8—10 tekintélyes, na­gyobb jelentőségű ipartelep és emellett szo­morú helyzetben vannak a kézműiparosaink is különösen azokban a szakmákban, melyek az építőiparral kapcsolatosak. Pusztulás képét látjuk a csak nemrég biz­tató módon fejlődésnek indult ipartelepeink so­rában s félő, hogy ennek helyrehozhatatlan következményei lesznek. Sem a város, sem az állam, sem a polgárság szempontjából nem le­het ez közömbös. Mentőakciót kell indítanunk két irányban: 1. Foglalkoztatást kell szereznünk elsősor­ban az építőiparokkal kapcsolatos szakmákban. 2. Bizonyos óvatossággal bár, de kockázat árán is tőkesegélyt kell nyújtani azoknak a vállalatoknak és iparosoknak, akik a múltban tapasztalt megbízhatóságukkal, üzletük életké­pességével s vagyonuk aktivitásával erre ér­demeseknek mutatkoznak. Az első vonatkozásban jó hatással volna, ha állami és városi oly építkezések forszírozását­­vennénk elő, melyek amúgy is aktuálisak. Ha a városnak ez idő szerint nincs is készpénz fedezete erre, a mai viszonyok között még drá­gább függő kölcsönök mellett is kár nélkül hajthatná végre a szükséges építkezéseket, hi­szen a kamatkülönbözetet, a­melyet a mai súlyos helyzet elmúltáig áldoz, s bőven be­hozza az építkezés mostani olcsósága. A tégla ára a múlt évi 44—46 koronával szemben ma 34—36 korona. Olcsóbb lenne a többi anyag s a munka is. Ezenfelül a vállalkozói haszon is szerényebben kalkuláltatnék. A város tehát az e téren nyújtandó támogatásának ellenér- s­tékét megkapná.­­ Más tekintetben főként a gépekkel beren­dezett asztalos ipartelepeket s kisiparos mű­helyeket az Országos Központi Hitelszövetke­zet, illetőleg a helyi bútorcsarnok szövetkezet­e is támogathatná, mert előbbinek kivitelre is dolgozó értékesítő központja van s ha léte­síthető volna az érdekeltség és az O. K H. között valamelyes kapcsolat, e réven értékes eredményeket lehetne elérni. A tőkével való segítés talán még fontosabb volna, mert a pénzpiacon kevés a pénz s a­mi van, az is elviselhetetlenül drága. Elte­kintve ugyanis az első pénzintézetekkel össze­köttetésben álló prima fizetési képességgel biró vállalatoktól, iparosaink ma költségekkel és jutalékokkal 12—16 százalék kamatot fizet­nek s még így sem jutnak elegendő hitelhez. A zavarba jutott pénzintézetek, melyek 1-2 évvel ezelőtt bőségesen juttattak pénzt az egyes iparosoknak és vállalatoknak, most a szorongattatásuk folytán gyorsabb tempóban iparkodnak behajtani követeléseiket, semhogy ezt az érdekeltek elbírnák. A helyzet így va­lóban kétségbeejtő.­­ Gyors segítségre van tehát szükség, lehe­tőleg oly altruisztikus intézmény létesítése út­ján, mely szervezeténél fogva alkalmas a men­tőakció keresztülvitelére s amely, — ha neki bizonyos előnyök nyuttatnak, — vállalhatná az ezzel járó kockázatot is. Hy intézmény egy,, az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelé­kében létesítendő ipari hitelszövetkezet lenne.. Ez a szervezet volna megfelelő támogatás mel­lett a legalkalmasabb arra, hogy célt érjünk, mert az 1908. évi XXIII. t.-c. alapján ala­kuló hitelszövetkezet számos oly előnyt élvez, melyhez más intézetek nem juthatnak. Ilye­nek: az O. K. H. jelentős támogatása és hi­tel nyújtása, az államsegélyre való kilátás, adómentesség, követeléseinek elsőbbsége, könyveinek, kötelezvényeinek, nyugtáinak, be­­táblázásainak bélyegmentessége stb. Az intézmény azonban csak akkor lehet erős, ha ezt a város, az állami s az O. K. H. nem­különben pedig Szeged város iparos érdekeket szolgáló egyesülései áldozatkészséggel támo­gatnák. Kettős irányban szükséges a támogatás. El­sősorban módot kell szereznünk arra, hogy minél nagyobb tőke álljon az intézet rendelke­zésére, másodsorban pedig kockázati alapról kell gondoskodni, melyből az esetleges veszte­ségek az intézet anyagi károsodása­ nélkül fe­dezhetők lennének. Mindkét célt szolgálná a következő meg­oldás: Amennyiben módunkban állana a város kö­zönségét arra bírni, hogy 100.000 koronát tel­jesen rizikó nélkül bár, azonban legalább hat évi időtartamra kamatmentesen bocsát rendel­kezésre, továbbá, ha az államtól a közérdekű célra való tekintettel 50.000 korona feltéte­lesen visszafizetendő államsegélyt kapunk (mely rendszerint osztozik a részjegytőke koc­kázatában) s végül: ha az érdekeltség, a vá­ros, az ipari érdekképviseletek s a társada­lom támogatásával egyelőre legalább 30.000 korona üzletrésztőkét összehoz, a következő tőkeerőre lehet támaszkodni: 1. Részjegytőke azonnal befizetve 30.000 K 2. Az O. K. H. hitele ennek négy­szerese ... . . 120.000 K. 3. A város kamatmentes betétje 6 évre.................................. 100.000 K. 4. Az állam segélye................... 50.000 K. 5. Ennek megfelelő ujabb­ kétsze­res hitele az O. K. H.-nek . 100.000 K. Összesen . 400.000 K. A város közönségét a 100.000 korona betét dolgában kockázat nem terhelné, mert elő­zetes tájékozásom szerint az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet adná a maga betét­könyvét s viselné a felelősséget arra alapí­tottan, hogy az ő irányításával és ellenőrzé­sével működő szövetkezet külön kockázati alap­ra helyezhet hat év alatt a város és az ál­lam által rendelkezésre bocsátandó 150.000 korona tőke után mintegy 60.000 korona rend­­kívüli jövedelmet. Az O. K. H. kockázatát menti még a részjegy tőke s az államsegély ösz­­szege is, ennélfogva reálisan vállalhatja a felelősséget. Az ily módon összehozható 400.000 korona tőke már jelentős támaszául szolgálhatna ipa­rosainknak s az előbb említett kockázati alap a segélyakció biztonságát teremtené meg. A város közönségének áldozatkészsége ne­mes célt fog szolgálni, melynek közvetett után meg lesz a gyümölcse. Kikötendőnek vélném mégis, hogy amennyiben a szövetkezet évi zárószámadásai hasznot mutatnak, a városi be­tét kamatjának megfelelő összeg külön alapra tétessék, mely az intézet megörökítésére s az esetlegesen beálló veszteségek fedezésére használható csak fel. A törvényben megálla­­pított s maximálisan 5 százalékig terjedhető osztalékot a szövetkezet csak akkor adhat tagjainak, ha előbb e feltételnek eleget tett.­­ A bizottság az előterjesztést egyhangúlag elfogadta és elhatározta, hogy­ június ötödikén délelőtt tíz órakor küldöttségileg keresi föl Lázár György dr. polgármestert, majd Szarvady Lajost, a szegedi kereskedelmi és iparkamara elnökét, hogy az akciót támo­gassák. Az ipartestület elnöksége lapunk út­ján is kéri tagjait, hogy minél számosabban jelenjenek meg a küldöttségben.

Next