Szegedi Napló, 1913. június (36. évfolyam, 131-157. szám)
1913-06-03 / 132. szám
Szeged, kedd SZEGEDI NAPLÓ 1913. június 3. 132 Bz. Majd azt is bejelentette az elnök, hogy Telegdi József képviselő a mai ülés végén sürgős interpellációt fog intézni a honvédelmi és földmivelésügyi miniszterhez a kincstár várpalotai birtokvásárlása ügyében. Lukács László miniszterelnök újra beterjesztette a kormánynak a múlt ülésszak végén visszavont törvényjavaslatát a király szuverén jogainak Boszniára való kiterjesztéséről, majd egy sereg törvényjavaslatot nyújtott be különféle nemzetközi egyezmények becikkelyezéséről. E javaslatok a kórházhajókra s a választott bírósági eljárás elvének alkalmazására vonatkoznak Portugáliával, az Egyesült Államokkal, Angliával és Brazíliával szemben. Mártonffy Márton bemutatta a közoktatásügyi bizottság jelentését a , hajdúdorogi püspökségről szóló javaslatról, Papp Géza báró pedig a pénzügyi bizottság jelentését az Al-Duna öblözeteinek ármentesítéséről és néhány kincstári birtok eladásáról. Ez utóbbi javaslatokra nézve a Ház kimondotta a sürgősséget is. Ezután áttértek a napirendre. Niamessay Mihály előadó ismertette és elfogadásra ajánlotta a budapesti középponti kir. járásbíróság felállításáról és egyéb szervezeti szabályokról szóló törvényjavaslatot. Balogh Jenő igazságügyminiszter is elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, mellyel a törvényhozás leteszi a polgári perjog kodifikálásának nagy zárókövét. Bejelenti, hogy az ősszel az igazságügyminisztérium több tisztviselője az egyes törvényszékeken előadást fog tartani az új perjogról. A Ház a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben megszavazza. Blanár Béla előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a közveszedelmes munkakerülőkről szóló törvényjavaslatot. Balogh Jenő igazságügyminiszter megemlíti, hogy e törvényalkotással egyidejűleg a belügyi kormány hozzálátott a szegényügy alapos rendezéséhez; e két akcióval sikerülni fog igen sok embert megmenteni a társadalomnak. Az igazságügyminiszter által beterjesztett törvényjavaslatokat általánosságban és részleteiben elfogadta a Ház. Ezután fölállott Telegdi József és a következő interpellációt terjesztette elő: A várpalotai birtokvásárlás ügyében súlyos vádakkal illetik a kormányt és a gyanúsítások éle elsősorban a honvédelmi és földművelésügyi minisztereket éri, ezért teszi szóvá itt az országházban ezeket a dolgokat, hogy a meggyanúsított minisztereknek módjuk legyen az alaptalan vádakra válaszolni. Hazai Samu báró szólalt föl ezután. Nagy általánosságban ismertette a várpalotai birtokvásárlás történetét, majd erélyes hangon tiltakozott az ellene elhangzott vádak ellen és kijelentette, hogy a sajtópert haladéktalanul megindítja azok ellen, akik őt meggyanúsították. Károlyi Mihály gróf ismeretes beszédére megjegyezte, hogy az ügy nem volt a minisztertanács előtt, azt egyedül ő csinálta és azért vállalja mindenkivel szemben a felelősséget. Végül kijelentette, hogy mezőgazdasági szempontból nem volt rossz a birtokvásárlás, katonai szempontból pedig föltétlenül előnyös. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter hasonló szellemben beszélt, majd kijelentette, hogy reméli, Károlyi Mihály gróf ugyanaz előtt a nyilvánosság előtt, amely előtt vádjait elmondotta, vissza fogja azokat vonni, ha meggyőződik azok valótlanságáról. A Ház a miniszterek válaszát egyhangúlag tudomásul vette és ezzel az ülés fél két órakor véget ért. Az iparosok és a pénzválság. Hitelszövetkezetet alakítanak Szegeden. Népes ülést tartott ma délután a szegedi ipartestület elöljárósága, amely először mint ad hoc bizottság tárgyalt és határozta el, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet támogatásával hitelszövetkezetet létesít Szegeden, hogy az iparosságot a vállalkozásaikhoz szükségeltető tőkével segélyezze. Az ülésnek Szakáll József ipartestületi alelnök volt az elnöke és Szabó Gyula kereskedelmi és iparkamarai titkár volt az előadója, aki a következő előterjesztést tette a szövetkezet megalapítása ügyében: A régóta húzódó gazdasági krízis az egyes pénzintézetekre és kereskedő cégekre gyakorolt katasztrófális hatásán túl bajba sodort Szegeden sok ipartelepet is. Az eddig csődbe jutott vállalatok közismert és könnyen nem orvosolható bajain kívül részben fizetési zavarokkal, részben munkahiány miatt más nehézségekkel küzd még 8—10 tekintélyes, nagyobb jelentőségű ipartelep és emellett szomorú helyzetben vannak a kézműiparosaink is különösen azokban a szakmákban, melyek az építőiparral kapcsolatosak. Pusztulás képét látjuk a csak nemrég biztató módon fejlődésnek indult ipartelepeink sorában s félő, hogy ennek helyrehozhatatlan következményei lesznek. Sem a város, sem az állam, sem a polgárság szempontjából nem lehet ez közömbös. Mentőakciót kell indítanunk két irányban: 1. Foglalkoztatást kell szereznünk elsősorban az építőiparokkal kapcsolatos szakmákban. 2. Bizonyos óvatossággal bár, de kockázat árán is tőkesegélyt kell nyújtani azoknak a vállalatoknak és iparosoknak, akik a múltban tapasztalt megbízhatóságukkal, üzletük életképességével s vagyonuk aktivitásával erre érdemeseknek mutatkoznak. Az első vonatkozásban jó hatással volna, ha állami és városi oly építkezések forszírozásátvennénk elő, melyek amúgy is aktuálisak. Ha a városnak ez idő szerint nincs is készpénz fedezete erre, a mai viszonyok között még drágább függő kölcsönök mellett is kár nélkül hajthatná végre a szükséges építkezéseket, hiszen a kamatkülönbözetet, amelyet a mai súlyos helyzet elmúltáig áldoz, s bőven behozza az építkezés mostani olcsósága. A tégla ára a múlt évi 44—46 koronával szemben ma 34—36 korona. Olcsóbb lenne a többi anyag s a munka is. Ezenfelül a vállalkozói haszon is szerényebben kalkuláltatnék. A város tehát az e téren nyújtandó támogatásának ellenér- stékét megkapná. Más tekintetben főként a gépekkel berendezett asztalos ipartelepeket s kisiparos műhelyeket az Országos Központi Hitelszövetkezet, illetőleg a helyi bútorcsarnok szövetkezete is támogathatná, mert előbbinek kivitelre is dolgozó értékesítő központja van s ha létesíthető volna az érdekeltség és az O. K H. között valamelyes kapcsolat, e réven értékes eredményeket lehetne elérni. A tőkével való segítés talán még fontosabb volna, mert a pénzpiacon kevés a pénz s ami van, az is elviselhetetlenül drága. Eltekintve ugyanis az első pénzintézetekkel összeköttetésben álló prima fizetési képességgel biró vállalatoktól, iparosaink ma költségekkel és jutalékokkal 12—16 százalék kamatot fizetnek s még így sem jutnak elegendő hitelhez. A zavarba jutott pénzintézetek, melyek 1-2 évvel ezelőtt bőségesen juttattak pénzt az egyes iparosoknak és vállalatoknak, most a szorongattatásuk folytán gyorsabb tempóban iparkodnak behajtani követeléseiket, semhogy ezt az érdekeltek elbírnák. A helyzet így valóban kétségbeejtő. Gyors segítségre van tehát szükség, lehetőleg oly altruisztikus intézmény létesítése útján, mely szervezeténél fogva alkalmas a mentőakció keresztülvitelére s amely, — ha neki bizonyos előnyök nyuttatnak, — vállalhatná az ezzel járó kockázatot is. Hy intézmény egy,, az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében létesítendő ipari hitelszövetkezet lenne.. Ez a szervezet volna megfelelő támogatás mellett a legalkalmasabb arra, hogy célt érjünk, mert az 1908. évi XXIII. t.-c. alapján alakuló hitelszövetkezet számos oly előnyt élvez, melyhez más intézetek nem juthatnak. Ilyenek: az O. K. H. jelentős támogatása és hitel nyújtása, az államsegélyre való kilátás, adómentesség, követeléseinek elsőbbsége, könyveinek, kötelezvényeinek, nyugtáinak, betáblázásainak bélyegmentessége stb. Az intézmény azonban csak akkor lehet erős, ha ezt a város, az állami s az O. K. H. nemkülönben pedig Szeged város iparos érdekeket szolgáló egyesülései áldozatkészséggel támogatnák. Kettős irányban szükséges a támogatás. Elsősorban módot kell szereznünk arra, hogy minél nagyobb tőke álljon az intézet rendelkezésére, másodsorban pedig kockázati alapról kell gondoskodni, melyből az esetleges veszteségek az intézet anyagi károsodása nélkül fedezhetők lennének. Mindkét célt szolgálná a következő megoldás: Amennyiben módunkban állana a város közönségét arra bírni, hogy 100.000 koronát teljesen rizikó nélkül bár, azonban legalább hat évi időtartamra kamatmentesen bocsát rendelkezésre, továbbá, ha az államtól a közérdekű célra való tekintettel 50.000 korona feltételesen visszafizetendő államsegélyt kapunk (mely rendszerint osztozik a részjegytőke kockázatában) s végül: ha az érdekeltség, a város, az ipari érdekképviseletek s a társadalom támogatásával egyelőre legalább 30.000 korona üzletrésztőkét összehoz, a következő tőkeerőre lehet támaszkodni: 1. Részjegytőke azonnal befizetve 30.000 K 2. Az O. K. H. hitele ennek négyszerese ... . . 120.000 K. 3. A város kamatmentes betétje 6 évre.................................. 100.000 K. 4. Az állam segélye................... 50.000 K. 5. Ennek megfelelő ujabb kétszeres hitele az O. K. H.-nek . 100.000 K. Összesen . 400.000 K. A város közönségét a 100.000 korona betét dolgában kockázat nem terhelné, mert előzetes tájékozásom szerint az Országos Központi Hitelszövetkezet adná a maga betétkönyvét s viselné a felelősséget arra alapítottan, hogy az ő irányításával és ellenőrzésével működő szövetkezet külön kockázati alapra helyezhet hat év alatt a város és az állam által rendelkezésre bocsátandó 150.000 korona tőke után mintegy 60.000 korona rendkívüli jövedelmet. Az O. K. H. kockázatát menti még a részjegy tőke s az államsegély öszszege is, ennélfogva reálisan vállalhatja a felelősséget. Az ily módon összehozható 400.000 korona tőke már jelentős támaszául szolgálhatna iparosainknak s az előbb említett kockázati alap a segélyakció biztonságát teremtené meg. A város közönségének áldozatkészsége nemes célt fog szolgálni, melynek közvetett után meg lesz a gyümölcse. Kikötendőnek vélném mégis, hogy amennyiben a szövetkezet évi zárószámadásai hasznot mutatnak, a városi betét kamatjának megfelelő összeg külön alapra tétessék, mely az intézet megörökítésére s az esetlegesen beálló veszteségek fedezésére használható csak fel. A törvényben megállapított s maximálisan 5 százalékig terjedhető osztalékot a szövetkezet csak akkor adhat tagjainak, ha előbb e feltételnek eleget tett. A bizottság az előterjesztést egyhangúlag elfogadta és elhatározta, hogy június ötödikén délelőtt tíz órakor küldöttségileg keresi föl Lázár György dr. polgármestert, majd Szarvady Lajost, a szegedi kereskedelmi és iparkamara elnökét, hogy az akciót támogassák. Az ipartestület elnöksége lapunk útján is kéri tagjait, hogy minél számosabban jelenjenek meg a küldöttségben.