Szegedi Napló, 1921. szeptember (44. évfolyam, 393-441. szám)
1921-09-19 / 422. szám, Déli kiadás
XLIv. évf. 422. szám.; SZEGEDI NAPLÓ, Hétfő, 1921 szeptember 19 ELŐFIZETÉSI ÁR egési évre EH Negyed „ Érv Kör» 720.— 360.— IflO— «0.—^^ELI POLITIKAI, KÖZGAZDASAGI IRODALMI NAPILAP Megjelenik regt« és délben. Szerkeszt. és kiaddhk Dugonlos-tér 12. sz Telefon • 40 . ,x f) r s:oiv£0^or3^. Ezeknek az eseménygörgeteges napoknak ha nem is legjelentősebb eseménye, de mindenesetre legtöbbet mondó tünete az a vezércikk, amelyet A „kurzus“ válsága címmel a budapesti Új Nemzedék-i\&]s., a kurzus zászlótartójának vasárnapi számában olvasunk. Szerény véleményünk szerint ez a legdestruktívebb kritika, amellyel a kurzust valaha illették és készséggel ismerjük be, hogy mi előlünk föltétlenül elvitte a pálmát laptársunk. És azért megszégyenülten hallgatnánk el az egész szenzációt, ha nem félnénk a meggyanúsítástól, hogy mi, rongyos kis hazaárulók és istentelen mételyhintók megriadunk a hatalmas versenytárstól, aki ezután szintén destrukcióval fogja kenyerét keresni. (Amit ő annál könnyebben tehet, mert ő nincs kitiltva sehonnan, sőt olvasása kötelességévé van téve minden igaz hazafinak.) Nos, mi nem vagyunk irigyek, azért megírjuk, hogy a budapesti új semzedék a kiviteli panamák kapcsán fölmondja a barátságot úgy a kisgazdapártnak, amely „szinte azonosítja magát a panama-tussolókkal“, mint a keresztény pártnak, amely „érthetetlen lapulással támogatja a tussolókat.‘ Ezek után a következő érdekes kérdéseket veti föl az Uj Nemzedék: — Keresztény politika-e az, ami itt folyik ? Keresztény dolog-e a fölsokasodó panama, a tisztességtelenség, a nemzeti jelszavak hangoztatása kifelé s a teljes megalkuvás, gerinctelenség s romlottság befelé ? Keresztény dolog-e erőszakkal akarni pótolni a tudást és kitartó akarást ? Erkölcstelennek szidni a zsidót s amellett olyan erkölcstelen üzleti praktikákat űzni állami intézmények kihasználásával, amelyek a legliberálisabb tőzsdeüzért meg- szégyenítenék ? Elvenni a zsidóktól a mozikoncessziót (ami magában, koncesszióról lévén szó, nem tulajdonjogkénél), de azt aztán újabb protekciósoknak adni s olyanoknak, akik megint csak csinálják tovább a mozit ? S ne menjünk bele jelentéktelen részletekbe : keresztény politika-e az, amely itt már egy év óta a mandátummegtartás és parasztdemagógia kedvéért az ország egész intelligenciáját s munkásosztályát prédául dobja oda kisgazda telhetetlen pénzéhségének s amkor az ország egyik harmada már szinte az öngyilkosság és az őrület közt választhat, mikor a nyomor akkorára nőtt, hogy szinte lehetetlen már a tömeges éhhalált megkerülni, akkor az egyik „keresztény-keresztyén” pártnak egyetlen gondja, hogy a paraszt még forgalmi adót se fizessen, minden holdon százezreket nyerjen s minden közteher alól kivonja magát, illetőleg az az egyetlen pártcél, hogy ezeken a hazaáruló árakon a párttagok további megválasztását biztosítsa ? Tűrtünk s biztunk, amíg remény volt a javulásra, de most már nem bízunk Bejelentjük, hogy az igazi keresztény kurzus megteremtése érdekében harcot fogjunk indítani mindenki ellen, aki ezt a mai kurzust kereszténynek nevezi, aki a keresztény nevet tovább is panamával s pártönzéssel akarja beszennyezni. Eddig van, de valószínűleg lesz még tovább is. Ezután a nagyon mélyről jövő keserű hang után, amelyhez nekünk két év óta ha bátorságunk lett volna is, nem lett volna módunk, nincs többé visszatérés a régi viszony üveghangjaihoz . ..* A mi érzésünk szerint a budapesti Új Nemzedék keserűsége szívből ered és az intenciója nagyon becsületes. Azonban nem mindenki van a mi véleményünkön. A Népszava azt írja, hogy a laptárs „beleszagolt a közhangulatba, belenézett a lehetőségekbe s íme , már nincs is a sülyedő hajón . . . Szóval, egy új vendég az ellenzéki kávéházban. És mi ? Fizetünk és sietve távozunk.“ Az Az Újság arra kiváncsi, hogy most már „a katolikus sajtószövetség többi orgánumát az eddigi szellemben tartja fönn ugyanaz az irányító hatalom, amelyaz Uj Nemzedékét megváltoztatta?“ Nos, a másik vezérorgánum, a Nemzeti Újság épen úgy idézi az Uj Nemzedék cikkét, mint mink és csak annyit mond róla, hogy nagyon érdekes és föltűnő. De hogy tetszik- e neki, vagy nem, azt nem mondja, mert úgy látszik, nem tudja még. Nem érdektelen az sem, amit a kereszténypárt „egy tekintélyes vezető egyénisége” nyilatkozik. — A Központi Sajtóvállalat és a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja két különböző valami, a kettőnek egymáshoz semmi köze. Az Új Nemzedék szerkesztésébe, vagy szellemi irányításába beleszólni nem akarunk és ahogy a múltban nem vállaltunk közösséget az Új Nemzedék sok minden szertelenségével, úgy nem törődünk a mai vezércikk hangjával és gondolatmenetével sem. A Tekintélyes Vezéregyéniségnek igaza lehet. Csak az a kár, hogy amikor a most kijózanodott lap elüljárt a gyűlöletszításban és a legválogatatlanabb durvaságokban, akkor nem nyilatkoztatta ki a kereszténypárt, hogy nem ért vele egyet. * A Szózat, a konstrukció harmadik vezérorgánuma a következő „nyílt levelet“ intézi az Új Nemzedék felelős szerkesztőjéhez. — Az Uj Nemzedék szeptember 18 iki számának A „kurzus“ válsága című vezércikkében a következő mondat húzódik meg: ,Hirdetni a szent háborút a destruktiv lapok ellen s ugyanakkor egy kis számlaelengedésért kijárni a „destruktiv“ lap további terjesztési engedélyét ?“ Miután a keresztény lapok közül csupán a Magyarságotés a Szózat-ot nyomják — sajnos — destruktív lapokkal összefüggő nyomdavállalatoknál s mivel e két lap közül elsősorban a Szózat hirdetett „szent háborút“ a destruktív lapok ellen, fölszálítjuk igen tisztelt szerkesztő urat, legyen kegyes a fenti vádat lap és személy nyílt megnevezésével konkretizálni. Kiváló tisztelettel a Szózat szerkesztősége és kiadóhivatala. Az Új Nemzedék Ugyan még nem felelt, de mindenki látja, hogy itt az Az Est kolportázsjogának a visszaadásáról van szó. Az is tudott dolog, hogy a Magyarságot nyomatja ugyanaz a többszörösen hazaáruló Miklós Andor, akié az As Est. ♦ Azonban ne csak a konstruktív sajtó virágos kertjében andalogjunk, hanem tekintsünk be a destruktív sivatagra is. Rassay Károly Drózdy Győző, ez a két notórius destruktív nyerészkedett a kormány egyes tagjait, sőt magát a miniszterelnököt is belevonszolni a kiviteli engedélyek zavarosába. Egy félhivatalos nyilatkozat erre kijentette, hogy ,a miniszterelnök méltóságán alulinak tartja az ilyenfajta nyilatkozatokra válaszolni.“ Erre aztán kapja magát Rassay Károly és a világban a cenzurból nem háborgatott hosszú nyilatkozatában Allitom .. . címmel a következő rúgást eszközli a lavinán: — Ne vegye rossz néven a miniszterelnök úr, de kénytelen vagyok nyugalmában és méltóságában megzavarni. Én nem kérdezek, tehát válaszolnia sem kell és egyszerűen állítom a vádakat. Magyarország miniszterelnöke, Bethlen István gróf levelet írt nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter úrnak, amelyben ajánlotta a Szabadforgalmi Irodának ezer darab marha kiviteli engedélyére irányuló kérését. Ez a kiviteli engedély olyformán van értve, hogy kiviteli illetéket se kelljen fizetni. Bethlen István gróf ezt a kérelmet támogatta és levelében nagyatádi Szabó Istvánt arra kérte, hogy a részleteket tárgyalja meg gróf Tisza Györggyel. A kiviteli engedélyt megkapták. Kiviteli illetéket nem fizettek. Ez az én értesülésem és ha a miniszterelnök úr méltóságán alulinak tartja még mindig, hogy erre feleljen, gondoskodni fogok arról, hogy az összeférhetetlenségi bizottságnál legyen módjában a tényállást megvilágitania. — Állítom azt is, hogy Bethlen István gróf hasonlóképen protezsálta a MOVE t lókiviteli engedélyek elnyerésénél. Tudtommal ilyen kiviteli engedélyt ezen ajánlások folytán a MOVE két ízben is kapott, egyet se bonyolitott le maga, hanem az engedélyt továbbadta. — Állítom azt is, hogy Bethlen István gróf családjának legszűkebb környezetéhez tartozó tagja szintén protezsált a földmivelésügyi miniszter urnál állatkiviteli engedély elnyerésére irányuló kérelmet, amely protezsálás eredményeképen kaptak is az ajánlottak 300 darab marha kivitelére engedélyt, ez az engedély is tovább lett adva és így lett értékesítve. A közvéleménynek alkalmat nyújtottam arra, hogy ezekkel az esetekkel megismerkedjék, viszont módot nyújtottam a kormánynak is, hogy ezeket, ha tudja, cáfolja meg A legnépszerűbb cáfolás lenne, ha a földmivelésügyi miniszter úr kijelentené, hogy ezek az állításaim nem felelnek meg a valóságnak. Meg vagyok győződve azonban arról, hogy ennek a kijelentése nem áll módjában a földmivelésügyi miniszter úrnak. Vass József kultuszminiszter szombaton egy képviseli beszámolón nagy föltünést keltett beszédet mondott s annak során kijelentette, hogy „olyan nehézségek torlódtak föl, amelyeket ha nem tudunk megoldani, összemorzsolják magát a kormányt is“. Ha a miniszter a pártvillongásokat is e nehézségek közé sorolja, pesszimizmusa nem indokolt. Mi még mindig bízunk a mai politikusok sokat kipróbált hazafiságában és igaz keresztény érzületében, amellyel meg fogjá képmásnak bocsátani a panamákat, kijelentik, hogy minden félreértés volt és egyesült erővel tovább mentik a hazát azokkal az eddigi módszerekkel, amelyeknek célszerűségéhez igazán nem fér szó. 1 Miért nem ad el szívesen földet a város? Nagyon érdekes az e kérdésről közreadott polgármesteri nyilatkozat. Szembehelyezi a pénzügyi, a társadalmi szempontokkal és mindkettőt egyoldalúan megvilágítva, a földeladás elleni állásfoglalását indokoltnak véli. A társadalmi kérdést csak a bérlők szemüvegén át nézi, akiknek természetesen ma az óriási árak és az elenyésző bérösszeg mellett semmi sem lehet kedvesebb, minthogy a város még hosszú éveken át hasonlóan gondoskodjék. Lám, arról nem szól a nyilatkozat, hogy ép az a darab föld, amelynek eladásáról szó lehetne, voltakép sohasem volt olyan keresett bérlet, mert a bérlők nem egyszer azt egyszerűen otthagyták s még a bért is elfelejtették megfizetni. Csak most oly kedves az nekik, amikor ingyen kapják azt. Kétségtelen, hogy a társadalmi kérdés van olyan fontos, mint a pénzügyi, habár Hegedűs szerint — és ezt mindnyájan készséggel elismerjük — akkor, amikor a társadalmi helyzet a pénz feljavulásával oldható meg, vagy javítható, a pénzügyi kérdés a fontosabb. Csodálatos azonban és föl sem fogható, hogy a város, illetve polgármestere a társadalmi kérdést csak akkor látja,amikor a bérlőkről, saját bérlőiről, illetveaz államfenntartóré-