Szegedi Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 98-120. szám)
1921-05-05 / 101. szám
Amint ugyanis a nagy rendalapító szent cselekedett, úgy jártak el az ő fiai, a szegedi kegyesrendi atyák is. Kalazanti József különösen a mindenkitől elhagyott szegény gyermekeket karolta fel, maga köré gyűjtötte, nekik könyveket, ruhát, írószereket adott, megmosdatta, megfésülte őket, úgy, hogy gyermekei nem a hivatalos pedánsság korlátai közé ékelten, hanem a szeretet melegétől lelkesülve tanultak. Így tettek a szegedi piaristák is, akik nagyon sok szegény tanulót támogattak és segítségükkel számos derék munkást adtak a tudományos világnak. . Köszönjük a piarista atyáknak azt is, hogy szeretettel közeledtek hozzánk és szeretetet neveltek szívünkbe. A kegyes iskolák természetében mindig , volt és ma is van valami szívhez szóló. Míg ugyanis más iskolák jobban magukon viselik a hivatalos hidegséget, addig a piarista iskoláknak általában, de különösen a mienknek, mindenkor elmaradhatatlan járuléka volt a családiasabb színezet. Másfajta iskolákban az ifjúság alig érintkezhetett a szorosan vett iskolai órákon kívül tanáraival, itt a kegyesrendi atyákat megtalálhatjuk nemcsak az iskolában, hanem a templomban, a tanuló lakásán, játékánál és mindenütt. A sűrű érintkezés aztán eltéphetetlen láncokkal fűzi egymáshoz a tanulót és a tanárt. Köszönjük a kegyes iskolának erkölcsünk megnemesítését és akaratunk fegyelmezettségét. A kegyes iskolánál ugyanis egyik sem írta jobban zászlajára az erkölcsi finomítás feladatát és ez minden időkben a legfőbb teendői közé tartozik. Az idők folyamán ugyan sok mindenféle nézet, divat és korszerű követelmény vegyült az eredeti szellembe, de az ma is általános tapasztalat, hogy a kegyes iskola körében nagyobb fegyelmezettségre lehet szert tenni, mint egyebütt. Köszönjük végül a kegyes iskolának lelkivilágunk legértékesebb kincseit. A gyermek lelkivilágának fejlesztésére szünetlenül nagy gondot fordított a szegedi kegyes iskola. Itt mindenkor az erős vallásos és nemzeti érzés, a faji öntudat és összetartás nevelésére volt kiváló gondjuk a tanároknak. Itt mindig derék magyarrá nevelték az ifjú nemzedéket érzésben és gondolkozásban, itt mindig ránevelték a gyermeket a magyarság faji jó tulajdonságainak tiszteletére, amagyar föld szeretetére, itt a materialista világnézettel szemben mindig az idealizmus felé, a becsületes munka gondolatára és a magasabb, erkölcsi alapokon nyugvó világfelfogásra vezették az ifjú lelkeket. És mert ilyen volt kezdettől fogva mind a mai napig iránya, iskolánkká vált a szegedi kegyes iskola nemcsak nekünk, szegedieknek, hanem az egész Délvidéknek is, amelynek fiai ezrével kerestek fel bennünket és lettek itt belőlük művelt, de mindenek felett vallásosan érző és becsületesen gondolkozó magyarok. Az idő bár nagyon elhaladt a kegyes iskola felett, de ennek ősi szelleme nem fakult meg egy percre sem; ugyanaz volt az a „Hatrongyos“-ház primitív bódészerű iskolájában, mint ma a monumentális palotában. Pályájának íve még ma is emelkedőben van; a szellem, amely eddig éltette, ma is változatlanul friss és élénk, mert megszentelt hagyományokból táplálkozik. Büszkeséggel tekintek tehát feléje, mert ez a mi egyetlen erős várunk, ez a mi biztos jövőnk, ez a mi sikeres küzdelmeink záloga. Kétszáz éves múltban megedzett és megszentelt öreg intézet! E szent napon meghatóban és köszöntve áldlak. Et vos quoque, pii magistri, salvete ! Dr. Lippay György, tankerületi kir. főigazgató. Egy pillanatra megütődve nézett rám. — Aztán hogyan tudod, hogy épen annyi ? — Aki nem hiszi, olvassa meg — feleltem bátran. — Tetszel nekem fiam. Lehet hogy sokat tudsz, de azt is látom, hogy nagy huncut vagy. Jó leszel vigyázónak. Ülj ide az első pad szélére. Leültem. Nagyon kicsiny voltam. Lábaim nem érték a padozatot. Másnap az előadások kezdetekor már egy kis sámli volt a lábaim alá készítve. — Neked csináltattam — szólt osztályfőnököm. Még pedig azért, hogy szilárdul állj lábaidon és ne kelljen bizonytalanul lógatni. Nemsokára megértettem, hogy ez a kis sámli jelképezte azt a szilárd talajt, melyen állanom kell. A Farkas László élet-bölcsességgel teli derűs, hazafias lelke jelölte ki a mi utunkat s a becsület, tisztesség, hazafiság önfeláldozás és Isten félelem eszményeivel telitett volt az a talaj, melyet nekem és sok ezer társamnak lábai alá raktak a piarista atyák, Szegeden kétszáz éven át. * ♦ * * * A gyermekből serdült ifjú lesz, mikor a gymasium 5-ik osztályába kerül. Külsőleg ez abban is nyilvánul, hogy a tanár per „ön“ szólítja az ötödikes diákot. Nálunk ez az év a görög órával kezdődött. Budavári tanította. Feszült várakozással néztünk első órája elé, mert ő a nagy diákok tanára volt. Komolyságával, önmagába zárkózottságával hatványozott tekintélyt váltott ki bennünk. Hatalmas, sovány, ráncos arcú pap volt. Minden szavát mimikával és az egyes szótagoknak tökéletes nyelvtani hangsúlyozásával ejtette ki, úgy hogy néha a legkomolyabb percekben is ellenállhatatlan kacajra ingerelt bennünket. Mikor a katedrára fellépett legkisebb osztálytársunk egy hatalmasat tüsszentett. Csodálkozva nézett rá Budavári. Majd jóságos mosoly jelent meg meg arcán és rámutatva a reszkető diákra, jóakaratúlag feddi meg. Tanulja meg ön, hogy nem illik ilyen kis embernek oly nagyot tüsszenteni. Amit ezzel kifejezett, azt az eszmét igyekezett belénk oltani négy éven keresztül. Senki se mutasson többet, mint amit tud és a mi egyéniségéhez méltó. Pedig jóságos, eszményi igazságra törekvő, igaz apostol volt a kinek mérhetetlenül tartalmasabb tudása és eszményeiesebb lelke volt, mint a menynyit — ő magának mutatott. Diák életem egyetlen szomorú emléke a német nyelv. Az ideális lelkű Váradi Károly tanárom azt ígérte, hogy perfekt németté tesz. Három évig izzadt velem — sikertelenül. Talán miattam ment el Szegedről is, pedig előre megjósoltam, hogy ég és föld összeszakadhatnak, de én németül regiesen beszélni nem fogok soha. Utóda Fittinger Jakab volt. A megtestesült kedélyesség és az ifjúság rajongó barátja. Német írásbeli vizsgát tettünk. A felügyeletet nagynevű örök emlékű igazgatónk, Magyar Gábor végezte. Csupa megértő szív, diákjaiért tűzbe menő lélek lakott kebelében. Odajött hozzám, átnézni az impuzumot. Csóválja a fejét, majd feledten árulja el jólelkét: „szívesen segítenék ifiam, de én sem értek hozzá.“ Kimegy az osztályból, felváltja Dr. Czirbusz Géza. Ez a csupa ész, csupa ideg ember. Gyenge testben hatalmas érző hazafias lélek, az ifjúság igazi bizalmas kenyeres pajtás és bálványozott tanára. Okos szemének egy villanásával átlátja a magyar fiúk vergődését, megfordul a másik terem felé és nevetve szól. — Egy kicsit nem láttok engem, aztán ismét láttok engem. Sapientsat. Minden magyar gyerek német érettségi dolgozata sikerült. Az enyém jeles lett. Ebből baj származott. Szóbelire cipeltek, hogy bizonyítsam be ott is jeles tudásomat a Niebelung énekek bájos nyelvén. A vizsgálat előtt naivan bevallottam Fittinger tanár úrnak, hogy azt is elfeledtem, amit eddig tudtam. Csak egy menthetne meg, ha memoritert kellene fordítanom, vagy Göthe életrajzát kérnék számon tőlem az elválasztható igekötőkkel együtt. — Menj tőlem te haszontalan, kárhol szelíden. De a következő magyar órában már klasszikus magyar nyelven fordítom Hermann und Dorothea és Tell Vilmos kívülről betanult remek részleteit. Platz fődirektor úr el van ragadtatva. A klaszszikus fordítást kiegészítem Göthe német nyelven előadott életrajzával, és hibátlanul soroltam fel az elválasztható igekötőket. A jóságos fődirektor úr valórággal ünnepelt, mint ékes példányképét annak, ki az iskolában tanult meg németül. A becsület a fődirektor úr előtt meg volt mentve, de Fittinger tanár úr mégis elégségest adott. Érettségi után mosolyogva kérdezte: — Tudod-e miért kaptál elégségest a szép felelet dacára ? — Tudom. Mert nem érdemeltem jobbat. Ilyen volt minden piarista tanárom. Tűzbe mentek volna minden tanítványukért a ki arra érdemes volt, csak egyet nem sértettek megsoha. Az igazságot. * * fie Elmúltak a diákévek. De mi azért soha sem szűntünk meg tanulniegykori tanárainktól és azok utódaitól. Követőik vagyunk ma is. Ritka élvezettel üdülünk fel napról napra Ipi bácsi aranyos kedélyén és tőle tanulunk ma is megnyugvást az élet megpróbáltatásai között. Mestereinknek valljuk ma is a Dugonics Andrások, Révayak, Horváth Czirilek, Erdősök és Magyar Gáborok méltó utódait, Singer Kornélt és Prelegg Józsefet az Isten iránti imádatban, hazánk végtelen szeretetében és nemzetünk önzetlen szolgálatában, mert minket a végtelen tisztelet, a leróhatatlan hála és a rajongó szeretet fűz hozzájuk. Ezek a kötelékek pedig elszakíthatlanok. Ayla. SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK 1921 május 5 . csütörtök Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen! A 2008« történetéből: 1721—1921. A kegyestanítórend 1666-ban történt magyarországi letelepedése után 54 esztendő múlva már 1702-ben jezsuiták jöttek Szegedre, akik a városban tanintézetet akartak létesíteni. Midőn azonban a város ősidőktől élvezett kegyúri jogot, a jezsuitákkal szemben is megakarta őrizni és ezt az akkori kormányhatóság biztostotta is Szegednek, a jezsuiták Nagybányára költöztek azzal az alapítvánnyal együtt, melyet Matyasovszky László nyitrai püspök bocsátott a jezsuiták rendelkezésére tanítóintézet alapítására. Ily módon Szeged kilátásba helyezett iskolájától elesett. De ekkor a város saját emberségéből iparkodott intézetet létesíteni. Erre az idő 1719-ben érkezezett el, midőn a város tanácsa egyesíteni akarván a polgárok lelki életének gondozását az ifjúság nevelésével érintkezésbe lépett az alig négy évvel előbb törvényesen befogadott kegyestanitórend tartomány főnökével. Hosszas tárgyalások után a város és a kegyestanitórend között végre elkészült a szerződés, melyet 1720. február 20-án 11I. Károly király legfelsőbb jóváhagyással látott el. A szerződés kölcsönös elfogadása után Zajkinyi Lénárd a kegyestanitórend magyarországi alkormányzója 1720 július 11-én Szegedere küldötte ideiglenes elöljáróul Kovácsovics Pál pesti magyar hitszónokot két más kegyestanitórendi atya társaságában a szerződésileg nekik juttatott palánki plébánia átvételére. A város tanácsa magyaros vendégszeretettel fogadta a piarista atyákatés számukra a Szent Demeter templom mellett jelölt ki egy roskadozó hajlékot, iskolahelyiségül pedig a mai Iskola utcában egy bódémódra összetákolt épületet, mely az 1709. és 1710. évben pestis kórháza volt. Néhány hónappal ezután még két kegyestanitórendi atya jött Szegedre, majd megérkezett a rend generálisa által kinevezett házfőnök is Kubránszky László Nyitráról. A kegyestanitórendiek a lelkészkedést azonnal megkezdették, az iskolát azonban, melynek berendezéséhez idő kellett, csak 1721. őszén nyitották meg. A város és tanítórend között létrejött szerződés a kegyesrendi atyák részére biztosította, hogy a^ palánki Szent Demeter templomban ők végezhesséka plébániai teendőket, mindaddig, mig a*csanádi káptalant fel nem állítják és ki nem egészítik by módon a piaristák 68 éven át vezették a palánki lakosság lelki ügyeit. Ez a birtoklás épen nem volt zavartalan. A plébánia jogaiért folytonos küzdelmet kellett vivniok az egyházmegyei lelkészekkel, akik nem elégedtek