Szegedi Uj Nemzedék, 1921. június (3. évfolyam, 121-145. szám)

1921-06-11 / 130. szám

Szeged, 1921 junius 11., szombat. Ára 2 korona. Ill­ik évfolyam, 130. szám. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre . Fél évre , . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Szepd, Kálvária­ utca 10. szám. Telefon 153. Felelős szerkesztő ZSIRKAY JÁNOS Kiadja: A Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Részv.­Tárg. 480.— K 240.- K 120.- , 40.- . Nem! Nem! Soha! A jellemről Engedtessék meg Írásban való kevés beszél­getés a jellemről. Legyen tükör ez az írás. Tetszés szerint nézhet bele akárki. De ez a tükör furfangos szerszám. Ördöge van. Beszélni tud. No, hát beszéljen e tükör! — Ki vagy ? Ismered magad ? Ismerem, te bizonnyal azt feleled. Dehogy! Igen ke­v­és dol­gát ismered az életnek a maga tényleges valósága szerint. A legkevésbé pedig önön magadd. Kinek tartod magad? Föltétlenül egyenes, minden tekin­tetben gerinces egyéniségnek? Hiszel a magad talpig becsületes jellemében? A jellem nem embertöredéket, hanem egész embert jelent, de egészet minden téren és minden körülmények között. Jellem: erős kitartóság, meg nem alkuvó­­nyi­ság, magasabbra törekvés. A jellem — mondja Foerster — a jellem az akaraterő összeszedettsége és erőssége, lerázása a világ külső ingereinek, az érzékiesség alól való felszabadulás, egység a sok szétszóródás és ön­­meghasonlás helyett, legyőzése minden gyávaság­nak és lágy elpuhultságnak. Kemény szavak. Olyanok, mint a jellem. Gránit-szikla. A villám is szétforgácsolódik rajta. Hány gerinc hajlott el, tört össze ebben a fegyelmező iskolában. A mula­tozó és szórakozó helyek ezerfélesége gondos­kodik arról, hogy az ember rá ne jöjjön az összeszedettségben rejlő nagy erőre, mely hely­telen erkölcsi világok ferde felfogását perc alatt képes ki és felforgatni. A tényleges élet azt mu­­­­tatja az­ emberek legfőbb gondja, baja, igyekezete a mennél gondtalanabb élet sok örömmel, sok kényelemben és szórakozással. Mennyi gond, fejtörés, munka, mennyi és mekkora anyagi, erkölcsi töke fordul meg, áll, izzad, küzd a gond­talanságnak ideget, életerőt elsorvasztó, meg­emésztő komisz-kemény szolgálatában. Az ered­mény : kimerült életuntság, fásult lélek, eldurvult szív, aprószürke, kisembertöredék, a jellem gro­­teszkje, csúfja. Minden, csak nem egész ember. A jellem emancipáció, felszabadulás a világ külső ingerei alól. Önállóság. Maga lábánjárás. Elfogultság nélküli, tiszta meglátása az életnek, az élet rendeltetése és céljának. Erre következik az erők munkába állítása. Nekilendülés. Merész szárnyalás az élet meredekei és mélységei fölött. Emancipáció üres frázisok, tartalom nélküli jel­szavak alól. Kerülése a nagyképűsködésnek, fon­toskodó magába gombolózásnak és tudálékosság­nak. Nem kacérkodás a tudással, mikor nincs s adni a bankot olyan dolgokról, amikhez hatökrök vagyunk, legyen az társadalom­tudomány, termé­­szettani tétel, vallás vagy politika. Embicipáció a hamisan, rossz akarattal tévesen beállított élet­elvek fölé, amelyek csak arra jók, hogy az ember gyöngéjét kihasználva úgy önmagában, mint családi és társadalmi életében elégületlenné, sze­rencsétlenné tegyék s az örökös harcot hevítve szítsák. Jellem­bevágó a kimerítő, inkább beható, apró részleteiben is pontos ismerőse a tényleges életerőknek; megvesztegethetlen szabadsága a léleknek, ez a kettő jogosít fel, tesz illetékessé valakit, hogy kérdéseket tárgyalhasson, melyek az élet lényegét illetik, különösen akkor, ha nem csupán a magunk egyéni nézete, felfogásáról van szó, hanem nevelőként vezetőnek, tanítónak ál­lunk oda, hogy másokat vezessünk. Aki az élet nehéz és felelősségteljes problémái között biztos egyenes csapásokon akar járni s megbízható ta­nácsot akar adni, annak nagy tisztelettel kell kér­déseket megközelítenie, annak komoly lélekkel előbb sokat kell tan­ulnia, hogy azután másokat taníthasson. Valaki a mondója, az életet elég ala­posan ismerő, gondolkozó koponya, hogy a jóról kellő fogalmunk lehessen, annak egyetlen feltétele, hogy a rosszról ne olvassunk soha, mert az élet még arra is igen rövid, hogy a jót a maga lénye­gében megismerhessük. A minket körülfogó, leg­apróbb részleteiben is tökéletes élet valóságos mestermű. A bennünk rejlő és tőlünk eredő élet­nek is annak kellene lennie, annál is inkább, mert az embernek mind fizikai, mind szellemi összetétele a látható világ tökéletessége. Tökéletes lénytől tökéletes cselekedeteket várunk, tehát nem szétszóródást, önmeghasonlást, széthúzást, gyűlölködést. Tökéletes lény hivatása, fölemelkedettség szellemisége révén az állati érzé­sek fölé. Szóval a közönséges indulatokat lélekkel átformálva, szép szenvedélyekké kell tenni, melyek az életet előbbre viszik, javítják, nemesitik s amelyek által az ember emberhez méltóan él. Az életnek ezek a szép tényei nem jönnek maguktól. Ezekért harcolnia kell az embernek, még­pedig önönmagával, az önmagában hordozott alsóbb emberrel. Kényszerítenie azt a meg nem szelidített, rakoncátlan vágyú, szabadosságot haj­szoló testi embert, hogy az erkölcsi törvényes és igazságok keskeny útján járják a józan ész és az éber lelkiismeret keskeny, meredek útján. Itt a jellem iskolája. Innen kerülnek ki az egyenes, meg nem vesztegethető, mindig következetes egyéniségek, akik olyanok a többi tévelygő, bolygó embercsillagok között, mint az álló napok. Goethe mondja, hogy ebben a ki és befelé vivőit nagy csatában csak azok győznek s kerül­nek ki az életbe jellemként, akik Krisztussal járva, megtagadják önmagukat. Igen, ezt Goethe mondja s neki talán még a „modern“ ember is hihet, aki a Krisztusnak nem akar hinni, bár kereszténynek is tartja magát. Tylos. Elfogadták a kultusztárca költségvetését Csütörtök délutáni ülés A nemzetgyűlés délutáni ülését 4 óra után nyitotta meg Rakovszky István elnök. Useh­y Ferenc az első felszólaló. A tanári kérdést teszi szóvá. Olyan tanárokra van szükség, akik tényleg tudnak tanítani. A legnagyobb elis­meréssel adózik Vass József kultuszminiszter sze­mélye iránt azon intézkedésért, hogy az iskolák körül érdemeket szerzett tanerőket főigazgatói és igazgatói címmel tüntette ki. A megüresedő állásokat pályázatok útján kell betölteni. A had­viselt tanárok harctéren töltött idejét be kell szá­mítani szolgálati idejükbe. A hittanárok kérdésével foglalkozik. A hittanár helyzete kulturszégyen. Kéri a kultuszminisztert, hogy könnyítsen a hittanárok helyzetén, akiknek nincs kárpótlékuk, nincs nyug­díjuk. Kéri a kereskedelmi minisztert, hogy már a legközelebbi minisztertanácson függesszék fel azt a k­egyetlen rendeletet, hogy a vidékről tanárok vezetésével kultúrintézményeket látogatni akaró ifjúságot a vasúti kedvezménytől megfosszák. He­lyesnek tartja a felvételi vizsgák megszigorítását. Kéri a kultuszminisztert, gondoskodjon arról, hogy a mai kornak megfelelően új tantárgyakat vegye­nek fel a középiskolák programjába és ezzel kap­csolatban gondoskodjék szakszerű könyvekről is. Utána dr. Szilágyi Lajos szólalt fel és két határozati javaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé kéri, hogy a lefoglalt iskolákat üríttesse ki. Indít­ványozza továbbá, hogy a tanítók és óvónők az illetmények tekintetében egyenlő elbánásban ré­szesüljenek az állami tisztviselőkkel. Zákány Gyula határozati javaslatot nyújt be az alsó papság fizetésrendezése ügyében. Ernszt Sándor az autonómia kérdésével fog­lalkozik. Az autonómia kérdése igen komplikált, amit nem lehet máról-holnapra megoldani. Ezt nem lehet egyoldalúan kezelni. Kéri a kultuszminisztert, hogy minden ere­jével hasson oda, hogy­­az autonómia kérdésében az előbbrevitel módját megtalálja. Sokorópátkai Szabó István: A falusi tanítás nehézségével foglalkozik. A falusi iskolákban a legtöbb helyen azért nincsen tanítás, mert nincsen kinevezett tanító. Gunda Jenő szólalt fel ezután.’ Az ellenzék részéről fölvetődött a kérdés, hogy mire való a numerus clausus. Erre legjobban maga az élet felel meg. A numerus claususra a magyar jogrend szempontjából van szükség. Ki kell mondani a numerus clausust­­ az összes pályákra és ki kell terjeszteni a középiskolákra is. Határozati javas­latot nyújt be. Utasítsa a nemzetgyűlés a kultusz­­minisztert, hogy az 1920. évi XXV. t.-c. intézke­déseit megfelelő módosításokkal terjessze ki a középiskolákra és azoktól a középiskoláktól, ame­lyek a törvényt nem respektálják, az­ állami segélyt azonnal vonja meg. Foglalkozik a magyar nők szereplésével a tudományos életben. Kívánja a numerus clausus kiterjesztését a nőkre vonatko­zólag is. Leánynevelésünket új alapokra kell fek­tetnünk. Kéri a kultuszminisztert, hogy a 8 esz­tendős iskolakötelezettséget minél előbb alkossa meg. Teljes bizalommal viseltetik a kultuszmi­niszter után, akinek a kezében a magyar kultúra restaurálása fekszik. A költségvetést elfogadja. Szünet után Huber János szólalt fel és in­dítványozza, hogy a budapesti tudományegyetemet alapítójáról, Pázmány Péter egyetemnek nevezzék el (Általános helyeslés). Ezután Vass József kultuszminiszter állott fel­szólásra. • Köszönetet mond a vitában résztvetteknek a felszólalásukért. Nem kíván a jelen alkalommal hosszabb kulturprogramot adni, mert egy múlt költségvetésről van szó és helyesebbnek tartja, hogy ezt az 1921 —1922. költségvetés alkalmával fejtse ki. A­ menekült egyetemek elhelyezésénél az a nagyfontosságú gondolat vezette, hogy a főiskolai oktatásnak nem szabad szűkre keretezni termelő­képességünket, másrészt pedig a főiskolai oktatást nem lehet meghagyni abban a helyzetben, amely­ben jelenleg van. A főiskolai ifjúságnak majdnem 80 százaléka fővárosba sereglett össze, ami elsorvasztotta a vidéket. A budapesti egyetem túltömöttségét de­centralizálni kell. Szeged és Győr városa nagy áldozatkészség­gel magára vállalt egy-egy menekült egyetemet. A menekült egyetemeket tehát el fogjuk helyezni, ha a nemzetgyűlés az engedélyt megadja hozzá (Megadjuk). — A magyar művészet gondolatának a nem­zet legalsóbb rétegétől a legfelsőbbig az egész nemzet egyéniségét kell kifejezni. A magyar mű­vészetnek e vidéken telepeket kell felállítani, ahol a magyar nép lelke elevenen termeli ki a legtisz­tább és turáni motívumokat. A magyar iparművé­szetet is fejleszteni kell, mert Nyugatról selejtes árukkal árasztották el az országot. Az elemi oktatás egész vonalán igen sok a nehézség. A vidéken néhány száz elemi iskolában a mostani iskolai évben azért nem volt tanítás, mert nem volt tanerő. A vidéken a lakásviszonyok voltak főleg a tanítás szünetelésének okai. Ki­jelenti azonban, hogy az elemi oktatás egész vo­nalán úgy dologiakban, mint személyekben szep­temberig rendet csinál. Ami a dologi részt illeti, a jelenlegi helyzet az, hogy nincs elég iskola. A tanyákat és a köz­ségeket szeptemberig iskolával fogja ellátni. A magyar gyermekeknek meg kell tanulni írni, olvasni. Istent dicsérni és hazát szeretni. (általános helyeslés.) Bízik a tanítók testvéri, elszánt és szinte neki keseredett hazafiságában, akik ha nem is palotákban, de kunyhókban és vityilókban állí­tanak oltárt a hazának és ezáltal a kunyhókból templomok, illetve dómok lesznek. (Élénk éljenzés és taps). A tanítóképzés reformját a legmesszebbmenő körültekintéssel akarja keresztül vinni. Az iskolák rendtartásához tartozik az is, hogy az iskolákban a következő évben szénszünet

Next