Szegedi Uj Nemzedék, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
Seged, 1927 október 1., szombat. Ára 10 filér IX-ik évfolyam, 222. szám. Keresztény politikai napilap Előfizetési ára: ■gy hónapra . , 280 P Postán küldve. , 296 P Közalkalm. kedvezmény. Veres szám ára 10 fillér Vásár-és ünnepnap 16 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal , Szeged, Dugonics-tér 7. sz. TELEFON: Szerkesztőség: 12—84. Kiadóhivatal: 1—53. Főszerkesztő: Dr. DOBAY GYULA Főmunkatárs: PUSKÁS JENŐ. A Baross Szövetség szegedi fiókjának, a MANSz, a Mayar Nemzeti Szövetség, a Turul és az Államvasuti Alkalmazottak Orsz. Szöv. szegedi üzletvezetőségi kerülete hivatalos lapja. Postatakarékpénztári " számla 8815. Szeged vagy Budapest (—) A most indult „Magyar Szemle“ komoly és tartalmas első kötetében az agrármozgalmak nagytudású vezéralakja, Berneti István veti fel újra ezt a kérdést, amelyre már csak azért is elsősorban a mi kötelességünk reagálni, mert hiszen mi vagyunk az a magyar vidék, amely az utolsó évtizedek centralizmusának minden mellőztetését, hátrányát, kárát szenvedi Budapesttel szemben. Mennyire igazságos ezzel a mindent egy pontra koncentráló egészségtelen irányzattal szembeszállanunk, szükségtelen a kiváló cikkíró székében ismeretes érveit ismételnünk. Köztudomású, hogy ez a túlhajtott centralizálás tette a két lázadást országos katasztrófává, ezeknek folytán veszett oda Magyarország kétharmada s ennek következménye, hogy a fővárosi idegen lelkiség sok tekintetben erőt vett a keresztény nemzetinek indult megújhódási mozgalmon is. Fölösleges arra is utalnunk, hogy a perifériák, de főként Erdély stratégiai, gazdasági és kulturális elhanyagolása, ebből következő legfájóbb trianoni veszteségünk ugyancsak a főváros kizárólagos fejlesztésén csüngő centralizmus budapesti és nem nagy magyarországi öntudatában gyökerező sáfárkodásának megbocsáthatatlan bűne. És nemcsak Erdély lett áldozata a centripetális budapesti államkormányzásnak, de az minden vidék, amelynek bármily csekély mértékben is önálló gazdasági, ethnikai, vagy kulturális léte volt. Hogy ez mennyire igaz, elég a közélet leglármásabb traktorára, a sajtóra utalnunk. Talán semmi sem olyan idegen a vidéki magyar psziché előtt, mint ennek a tipikusan pesti életmegnyilvánulásnak minden jelensége : hangja, modora, érdeklődési köre, célkitűzései. Számtalan bizonyítékát hozhatnók fel a centralizáció előidézte nemzeti meghasonlásnak, amelynek következményeképpen a magyarság túlnyomó többsége valóságos idegen diktatúra alatt áll gazdasági, kulturális és erkölcsi téren , hiszen Budapestnek még a magyarja is megváltozik egy emberöltő alatt, nemhogy a főváros jellegét megadó uralkodó kisebbség valaha is képes volna a vidék magyar lakosságával egy nevezőre kerülni. Ha ez evolúció volna, nem lehetne Budapest centrális diktatúrája ellen szót emelni. De hogy nemzeti szempontból melyik elem értékesebb, a vidéki, vagy a pesti, efölött a Károlyi-lázadás és a proletárdiktatúra tanulságai után vitatkozni sem lehet. Viszont, hogy mennyire nincsen összetartó ereje ennek a felduzzasztott központnak, bizonyítja a trianoni területek valóságos ellenállás nélküli áldozatul hullása; a „vidék“ életképességét pedig ékesen hirdeti éppen az elszigetelt Erdély pompás irodalmi reneszánsza, amely sub pondere gyönyörű virulásra fakadt, míg Budapesttől hiába várt a letépett végvidék akárcsak erkölcsi támogatást is létfentartó nagy magyar harcában. Centralizáció, decentralizáció nem probléma már, mint volt a Csengeryék, Eötvösék doktrínáinak idejében. Nem ugyan keleti Svájc, hanem decentralizált magyar Magyarország kell nekünk. Hiszen csak politikai szempontból is a legnagyobb frivolság az, amiképpen a pesti bomlasztó törekvések hátteret hamisítanak maguknak egy-egy idelent egészen más tartalmú és értelmű jelszó iránti jámbor lelkesedésből, holott világok állanak egy Kossuthpárti derék szegedi polgár, vagy egy „Kossuth-párti“ pesti vezér világnézete, életfelfogása közvetlen és távoli célkitűzései, sőt fajisága között. Ám ezer oldalról világítható körül ez a kérdés, amelyet nemcsak kultúrtartományok létesítésével, hanem öntudatos partikuláris szervezkedéssel is meg kell oldanunk. A jelen katasztrófális helyzetének pedig sok tekintetben az az eltolódás az előidézője és fenntartója, hogy Budapest még mindig lenyűgözve tartja a vidék regeneráló nemzeti erőit. És ha a kultuszminiszter, vagy a kormány bármely tagja akár Szegednek, akár más vidéki városnak egy kultúrintézményt akar adni, akkor Budapesttel szemben a vidéki városnak olyan horribilis hozzájárulást kell biztosítani, amely nagyon gyakran anyagi erején felül van. Budapest viszont mindent az államtól vár, követeli legtöbbször teljesen ingyen. Ez a lehetetlen helyzet mindenesetre kötelességünkké teszi, hogy ezután állandóan figyelemmel kísérjük, váljon egy-egy közintézményéért mivel rekompenzálja a magyar főváros az államot. Elismételhetjük tehát Bernát Istvánnal a meggyőződés teljes hangján mi is, amit a decentralizáció szükségességéről mond. Mident megfontolva arra a következtetésre kell jutnunk, hogy bármily nehéz is a probléma, bármily távol van is a siker, a küzdelem megkezdése úgy az általános emberi, valamint speciális magyar nemzeti szempontból és az egyéni szabadság érdekében is okvetlenül szükséges. És ha jelszó kell a küzdelemhez, kimondjuk: El Budapesttől! Hinni akarjuk, hogy e probléma megoldásában, amely régen benn él és ég mindannyiunkban, találkozni fogunk az Alföld legjobbjaival. Újraéled a belpolitikai élet — Október 18-án ül össze az országgyűlés — — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Budapest, szeptember 30. A magyar parlament négy hónapi nyári vakációja befejezéshez közeledik. A gazdaképviselők otthon lehettek már az aratásra, a meleg nyár után befejezhetik a szüretet, amely után a politikai élet küzdőterére szólítja őket a parlamenti munka. Október 18-án ül össze a Ház őszi ülésszakra, de a pártklubokban már kezd újraéledni a politikai élet. A jövő héten megkezdik az ország házában a nagytakarítást, hogy október 18-ára rendben legyen minden. A miniszterelnök vasárnap érkezik vissza Inkéről és hétfőn átveszi hivatala vezetését. Helyettesével tárgyal a kormányzati ügyek állásáról, majd a többi miniszterek tájékoztatják az ügyekről. Ugyancsak a jövő héten tárgyal Almássyval az első pártértekezlet anyagáról és idejéről, amely előreláthatóan október 17-én lesz és amelyen a miniszterelnök tájékoztatja a párt tagjait az őszi munkaprogramról. A közgyűlés részletesen is letárgyalta a költségvetést 45 ezer pengővel mérsékelték a kiadásokat — Megmarad az 50 százalékos pótadó — Farka Lajos a leventeintézmény ellen — A Szegedi Új Nemzedék munkatársától — Szeged, szeptember 30. A szeptemberi közgyűlés hatodik ülése. A költségvetés hosszúra nyúlt vitája úgy látszik már kifárasztotta a törvényhatósági bizottság tagjait. Negyedötkor még alig 10—12 városatya üldögél a padsorokban. A tanács tagjai még nincsenek is a helyükön. A városatyák kedélyesen átbeszélgetnek egymáshoz. Tippelik, hogy a vita most belenyúlik-e az éjszakába. A főszámvevő már lapozgatja a költségvetést és odaszól a bizottsági tagoknak, hogy a nyolcvanadik oldalnál tartanak, még hátra van öt oldal. — No akkor nem lesz szükség a tarisznyára, ma végzünk vele — szól Balogh Lajos. Mikor felgyúlnak a lámpák, éljeneznek. Fél öt előtt öt perccel megjelenik Somogyi polgármester és megnyitja a közgyűlést. A jegyzőkönyv hitelesítése után megkezdték a költségvetés folytatólagos tárgyalását. Bizottsági tag még ekkor is alig ül a teremben. A tápéi révvám tételéhez Balogh Lajos szólalt fel. Rámutat arra, hogy mily nagyfontosságú érdekek fűződnek egy itt létesítendő hídhoz. Ettől most már Szeged elesett. A tápéi réten műnt létesítését sürgeti. Akkor remény volna arra, hogy a miniszter itt csináltatja a hidat. Wimmer F.: A kereskedelem és ipar érdekében az algyői híd mellett foglal állást. Szerinte a közgyűlés is ily értelemben írt fel a miniszterhez. Somogyi polgármester: Néhány szóval megvilágítja a kérdést. Tény, hogy az algyői híd érdekében írtak fel egyszer. De azután a tápéi híd gondolata került felül, ami Szeged érdekeinek jobban meg is , felelne. Mihelyt az erre vonatkozó térképek elkészülnek, a főispán vezetésével küldöttség megy fel a miniszterhez. Balogh Lajos újabb felszólalása után a polgármester bejelenti, hogy mialatt szabadságon volt, a miniszter már értesítette a várost, hogy a hidat Algyőnél építteti fel. Azért — fejezte be — megpróbálhatjuk a miniszter elhatározását megváltoztatni. A hidvám bevételi összegénél Balogh Lajos a hidvám eltörlése mellett szólal fel. Somogyi polgármester válaszában kijelenti, hogy a hidvámot egyelőre nem törölhetik el, mert ebből 1 milliárd 300 millió korona jövedelme van a városnak, amit nem nélkülözhet. Később azonban valószínűnek tartja, hogy eltöröljék. Lendáczky Sándor a hordóhitelesítő állomás hiányos felszerelését teszi szóvá, ami miatt a hordók hitelesítése késedelmes. Egy újabb mázsa és vízmedence beállítását sürgeti. Somogyi polgármester: A baj okát abban látja, hogy egész esztendőben rendelkezésre áll, mégis csak szüretkor rohanja meg a közönség. Ilyen rendkívüli alkalmakhoz nem rendezkedhetik be a város. Ma már kiadta a parancsot, hogy a kádárok soronkívüliségét szüntessék be és a jelentkezés sorrendjét tartsák be. Egy bizottsági tag a városi átiratási díjak kiszabásának késedelmességét teszi szóvá. Megtörtént, hogy a telekkönyvi átírás után másfél év múlva szabták ki. Ezen a címen lényeges kamatveszteség éri a várost. Somogyi polgármester kéri a másfél év után történt kirovás aktáját bemutatni. Ha hiba történt, az illető tisztviselő ellen eljárást indít. Scultéty főszámvevő tovább ismertetve a költségvetést jelenti, hogy az eddigi módosítások eredményeképpen 45,885 pengő megtakarítást értek el. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok kéri az 50 százalékos pótadó megszavazását. Farka Lajos dr. Indítványozza, hogy a közgyűlés 40 százaléknál többet ne szavazzon meg. Balogh Lajos azt fejtegeti, hogy a költsévetés bizonyos tételeinek módosításával 25 százalékos pótadó is elég volna. Erre nézve ő már indítványt tett. Kéri annak felolvasását. Bejelenti egyúttal, hogy fellebbezést terjeszt fel a miniszterhez. Bodnár Géza dr: A polgárság teherviselő képessége az 1913 évi állapotokkal szemben felére csökkent, az adó most mégis háromszorosa az akkorinak. Erre hívja fel a polgármester és a tanács figyelmét. Somogyi polgármester: A bizottsági tag urak jelen voltak a költségvetés tárgyalásánál. Látták mi a hiány