Székely Hirlap, 1869 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1869-01-16 / 4. szám

hiányzott belőlük a hév és tísz. Maguk a tár­gyak sem voltak különben olyanok, melyek he­vesebb vitára adhattak volna alkalmat. Először a megválasztott központi bizott­mány jelenlévő tagjai esküdtek föl. Következett egy kis jegyzőkönyv-javítás, a­mennyiben Bereczky Sándornak egy még a múlt gyűlés alkalmával beadott ellenvéleménye a jegyzőkönyvből, vétségből, kimaradván, most után­­pótoltatott. Ezután a közben leérkezett szentesített tör­vények hirdettettek ki. Kraszna- és Nógrád megyék átiratára, a ve­szélyeztetett közbiztonság helyreállítása érdeké­ben teendő intézkedéseket illetőleg , kimondatott, hogy, miután nálunk — hála a néperkölcsiség­­nek — ily intézkedések nem szükségesek, s a­mik szükségesek, már megtétettek, egyszerűleg tudomásul vétetett. Belső-Szolnok feliratát, a Szamos-völgyi vasútat illetőleg, a bizottmány is pártolta. Selye község felmentetett a közmunkák ter­he alól, hogy templomát felépíthesse­. Báró Apor Károly, az 1849. június 8-kán tartott bizottmányi ülés jegyzőkönyvét, melyet­ eddig — magán úton jutván hozzá — őrzött, adta át a gyűlésnek. Köszönettel fogadtatott. Néhány Nyárádmenti község 1862-ben, a mostoha időjárás miatt, de nem szolgáltathatván annyi dohányt, mennyinek földjein, rendes kö­rülmények közt teremni kellett volna, büntetés alá esett. A büntetések azonban oly tetemesek voltak, hogy az illetők egész vagyonát jóval túlhaladták s közben­­ még a provizórium közegeivel alkudozások is folytak, a büntetés­pénzek leszállitására. A ki nem egyeztetett köz­ségek most folyamodtak a minisztériumhoz a büntetések elengedéséért, azonban tagadó választ nyertek. A bizottmány most újabb kérelmet in­téz a minisztériumhoz, felfejtvén a büntetések jogosulatlanságát. Ilyés István jelenti, mint az illető bizott­mány elnöke, hogy a szék havasának átvétele e hó 6­kán megtörtént. Gróf Toldalagi Mihály, ugyane tárgyban kéri a régi havaskezelő bizottmány számadásai­nak végellátását s a felelősség alól való fölmen­tését. Meg fog történni. Még egy bizottmány neveztetett ki mely a megválasztandó hullósegédek hatáskörét kör­­vonalazza, s végre kimondatván, hogy a legkö­zelebbi évnegyed­ gyűlés a jelen gyűléstől szá­mított 3 hó múlva lesz, a tárgyalások végeket érték. —1—t— PESTI LEVELEK. il Pest, 1869. jan. 12. Kerkápolyi Károly államtitkárrá lett ki­­neveztetése örömmel lepett meg bennünket. Igaz ugyan, hogy inkább, mint a theoria emberét is­merjük,­ de bátram bizhatunk, hogy a praktikus dolgokhoz is higgadt megfontolással s oly kom­­bináczióval járul, mely kivihető, s ha kivitetett üdvös hatása nem marad el. Mint halljuk, egy tervjavaslatot nyújtott már be, a miniszterhez, a honvédség szervezése s az anyagi erő jó karba helyezésére nézve. E tervjavaslat a több vonásaiban ily forma . Mindenekelőtt oda kell törekedni, hogy a kívülrőli támadások ellen biztosítsuk magunkat, e czélból tehát az ország véghatárait kell erő­­dítvényekkel ellátni, és­pedig : négy helyet jelöl ki, hova a komáromihoz legalább hasonló­­ minő­ségű erősség lenne állítandó. E négy közül egy­­esnék az Erdélyből Oláhországba vezető szorosok egyikére. A terv nagyon szép, de hol a pénz, mivel ily terveket ki vihetni lehetne?! Erre azt mondja, hogy egy évtized kell legfölebb és az ország bizonynyal oly helyzetbe jut, hogy képes lesz könnyen hordozni ezen terheket. A katonaállításnál ívelve az, hogy minden katona ott szolgáljon, hova tartozik. A „Hód“ a vajúdás kínjaival küzd; egyik főmunkatársa és tényezője, a „nagyhírű“ Cserná­­toni visszalépte miatt. Csernátoni tegnap este ada az utolsó ban­kettet, s mint nyilvánító : azért lép vissza, mert nem akarja, hogy a „Hon“ szerkesztője miatta többször is párbajt vívjon. Úgy látszik, átlátta, hogy ő csak izgatni s darabos életeivel sértegeni 17 tud. De más­felől, jónak látta felhagyni a tűz élesztésével, mert vette észre, hogy végre saját fejére gyűjti az eleven szenet. Beszélik különben, hogy a „Magyar Újság“ munkatársai közé fog lépni. Ott épen helyén lesz. Az Irányi által hirdetett népgyűlésről, me­lyen az elnök Jókai, a jegyző pedig Szilágyi Virgil lett, már olvashatták önök is a tudósítási a lapokban Az, hogy a „Hon“ pártja „Magyar Új­ság“-éval fogott kezett, itt épen nem okozott feltű­nést. Legfölebb Jókain csodálkozunk egy kissé, ki — a legkisebb eredményre való kinézés nélkül — megint egy lépéssel távozott a „Hazánk“ hig­gadtabb pártjától, hogy közelebb juthasson a határhoz. Mert meg kell jegyeznünk, hogy a „Hazánk“ pártja egészen távol tarta magát ez Irányi-tüntetéstől. A baloldal e taktikájáról ön­kénytelen is eszembe jutnak azok a régi csalá­dok, melyeknek egyik tagja mindig a bécsi, má­sik pedig a nemzeti párthoz jutott, hogy akár­melyik győz , a család fedezve legyen. Nem is volt az rosz számítás. Nagy visszatetszést okozott itt Heves megye újabb határozata, mely szerint a belü­gyministé­­rium rendeletének daczára megint fenntartotta múlt deczemberi szélsőbaloskodó határozatát, s igy kényszerítette a kormányt, hogy gróf Szapáry Gyulát, mint királyi biztost a megyére küldje, ki a gyűlésen meg is jelent, a határozatot visz­­szavonatta s a bizottmányi üléseket felfüggesz­tette. Hiába! skandalumoknak mindig kell len­niük. " Úgy halljuk, hogy a Ferencz­városban, Rottenbiller visszaléptével, Török Pál, ref. su­­perintendes lesz a Deák-párt követjelöltje é­s majdani követe. Szenti. Kolozsmegy­éből. (d. z.) A követválasztási előmunkálatok megtételére Kolozsmegye e hó 9-kére hivott rend­kívüli bizottmányi gyűlést össze, melyen a töb­bek közt Zeyk Károly is jelen volt, a kerület egyik volt országgyűlési követe, ki a királyi kormányszék átalakítása végett utazott le közénk, mint belügyminiszteri államtitkár. A tanácskozás megkezdődvén, törvényszéki főbíró Biró Pál indítványára, némi vita után, határoztatott, hogy mint eddig, úgy most is, két külön választókerületre osztassák a megye, s hogy a központi választmány 40 tagból ala­kíttassák. Ugyan e gyűlésen töltetett be egy újon szervezett állomás : a számvevői, Kürti Béla eddigi ellenőrrel s az ellenőri, "Orbán Sándor tiszt. Írnokkal. Helybenhagyta továbbá a bizottmány a tisztségnek a jövedelemadó kivető bizotttság ki­nevezése tárgyában tett intézkedését. Felolvastatott még több törvényczikk­, mire több tárgy nem lévén, a főispán úr a gyűlést él­yenek közt zárta be, a központi­­ választmány tagjait délutáni 4 órára összehiván. Gyűlés végével alispán Gyarmathy Miklós még egy kis türelemre kéri a távozni készülő­ket s Zeyk Károly országgyűlési képviselőhöz fordulva, felkéri őt, hogy jelenjen meg választói között s a bizonyosan mellette nyilatkozó köz­bizalmat erősítse azáltal is, hogy eddigi műkö­déséről számoljon. Az országosan tisztelt képviselő erre ígé­retet is tett s magát továbbra is a bizottmány kegyébe ajánlva, élyenek közt távozott. Mi pedig egész bizonyossággal merjük állí­tani, hogy Kolozs megyét a következő országgyű­lésen képviselők közül az egyik Zeyk Károly leend, “ minden oly lépéstől, mely a mostani statusquot megzavarná, vagy a hatalmak kiegyenlítésére irányzott működését megnehezítené. A hatalmak a porta mérsékeltségére hivatkozva, óhajtják, hogy ez az ultimátumban kifejezett fenyegető rendszabályokat a konferenczia bevégzéséig ne léptesse életbe. Egyúttal felhívják a görög kor­mányt is, hogy bármely fegyveres erő ellenséges működését Törökország ellen szárazon, mint vi­zen, akadályozza meg. A konferenczia e határo­zata elküldetett Athene­ és Kontantinápolyba is. A konferenczia általában igen békülékeny han­gulatú. Vajha igazolná az eredmény azok vára­kozását, kik ettől a keleti ügyek békés kiegyen­lítését remélik. Mindamellett is, hogy a konferenczia ez első ülését nagyon békülékeny szellem lengte át, a török nem várja szokott egykedvűségével harcziasabbá válható végét. Legújabb hírek sze­rint, Sadik basa Párizsba ment, hogy a netalán bekövetkezhető hárború esetére, valami pénz­ügyi műveletet létesítsen. A tessaliai hadsereg részére újabb erősítés, és lőszerek küldettek. Azonban Görögországban sem akarnak kétségbe esni. A már említett 100 millió kölcsönről szóló törvényt végrehajtották. Aláírások gyűjtésére bi­zottmányokat alakítottak. Külföldi görögök nagy összegeket ajánlanak fel a kormánynak. Gnerila csapatok alakulnak. A gyengébb pontokat erő­sítik. Szóval, lázas tevékenység itt is, ott is, úgy látszik, nagyon akarják a békét, mert nyakra-főre készülnek a háborúra. Olaszországban a malomadó elleni lázongások folyvást tartanak, újabban a déli ré­szekről is hasonló rendetlenségekről érkeznek tu­dósítások. Spanyolországban a teljes ziláltság és felbomlás jelei láthatók. Északon kárlistai összeesküvések , délen köztársasági kitörések s ezekkel szemben az ideiglenes kormány tekintély és erőnélkülisége, mely — mint látszik — vége felé közelget. Oroszország a sötétség országa felé ismét lépett egyet. Az európai polgárosodási tö­rekvésekkel szemben, hátra­felé halad. Hogy a lengyeleket nyelvök­ és szokásaiktól elidegenít­­hesse, egyéb égrekiáltó intézkedésein kívül, most a tudománynyal egyező Gergely-féle naptár helyett a juliánusi használatát rendeli el. „Bizony csak sok nem úgy halad, miként kéne, a nap alatt.“ Külpolitikai szemle. Maros-Vásárhelyit, 1869. jan 14. ) A konferenczia első ülésének folyamá­ról a következőket írják : a szerződéseket alá­irt európai hatalmasságok képviselői összeültek, hogy a Görög- és Törökország közt fennforgó vi­szályt kiegyenlítsék. A meghatalmazottak első kötelességüknek tartották, hogy a résztvevő ha­talmakat a konferenczia megalakulásáról értesít­sék. Ezután elhatározták, hogy a török ultimá­tumban kifejezett követeléseket bírálat alá vegyék, miáltal kifejezést adnak azon meggyőződésük­nek, hogy a szultán kormánya szintúgy, mint a görög királyé, lelkiismeretesen tartózkodni fognak A közönség köréből. Nyílt kérdés a helybeli 1. posta­­hivatalhoz. Hogy a marosvásárhelyi magyar királyi posta helyisége a szűk és félreeső Faza­­kas utcza felső végéről a város alsó részébe, a piacz közvetlen szomszédságába tétetett át, az igen helyesen s a nagy közönség méltányos óhaj­tásával öszhangzólag történt. Hanem, hogy a felső városban egy árva levélgyűjtő szekrény múlt évi szent Mihály naptól fogva máig sem állitatott fel, az bizony nem helyesen történt , s úgy hiszem, hogy sokkal kí­vánatosabb lett volna amaz egyetlen fiókot, mely a postahivatal mostani helyiségétől úgy is alig egy pár kődobásnyira van alkalmazva, inkább a felső városrész valamely czélszerű pontján he­lyezni el. Azon kérdést intézzük tehát ezennel a t. postahivatalhoz : „nem szándékozik-e a nagyon népes felső városrészben is egy levélgyűjtő szek­rényt állítani fel, az itt lakó közönség kényel­mére ?“ pl. épen a t. postamester úr lakásán, honnan a levelek napontai leszállítása semmi ne­hézséggel nem lenne összekötve. Maros-Vásárhely tt, 1869. jan. 12. M.s. VEGYES. * A marosvásárhelyi követválasztási köz­ponti bizottmány megalakult. Tagjai, a főbiró elnöklete alatt : Bodola J., Reich K, Csíki G., Lokodi J., Antal F., Szarvadi L., Jenei A., Szől­­lősi S., Ferenczi J., Wagner I., Müller J., Szász B., Simon L., Varga J., Nagy J., Kovács L., Vályi K., Bodai D­, Lőcsey L., Willmann Gy., Kozma E. A bizottmány első gyűlését e hó 13-kán tartá, a­mikor is alelnökül megválasztá Vályi Károlyt, jegyzőül pedig Szarvadi Lajost, é­s azonnal tanácskozás alá vévén az utasítást , néhány pontjára nézve elhatározta, hogy felír a belügyminiszterhez, azok mikénti értelmezésére nézve.

Next