Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-04-22 / 32. szám
Az ápril 5-iki ülésben a reichstag egyhangúlag elfogadta Frankenberg azon indítványát, miszerint, a külföldön élő németeknek részvétükért köszönet szavaztatik. A vita folyamában az osztrák-németeket illetőleg ezeket mondá : Mi nem akarunk Ausztria belügyeibe avatkozni, de az osztrák-németek magatartása a háború alatt tartotta meg Ausztria semlegességét ; mi az osztrák-németek azon igyekezetét illeti, hogy legalább a régi birodalmi tartományok alapján a német törzskülönösségek és annak erkölcsei s kultúrája föntartassék — teljes helyeslésünkkel kísérjük. A német birodalmi gyűlésben jelenleg hét párt alakult. Ezek következők: 1. Conservativ (56 tag) 2. Birodalmi párt (31 tag) 3. Katholikus párt (62 tag) 4. Szabadelvű birodalmi párt (30 tag) 5. Nemzeti szabadelvűek (123 tag) 6. Haladási párt (44) 7. Lengyel párt (31 tag.) . .. — ■ . .. —|v i----— r Helyi dolgok. — A marosvásárhelyi m. kir. 27. honvédzászlóalj parancsnoksága következő magas honszerelemtől áthatott hangú meghívóval hívta meg az illetőket a május 7-én tartandó zászlószentelési ünnepélyre: „Harczias dicsőség, fellángoló szabadságvágy lelkesité örökké a székely nemzetet, melyhez tartozni legnagyobb dicsőségünknek ismerjük. — koronás királyát, hazáját egyaránt hűséggel szerető, s érettek vészidején életünket, vagyonunkat feláldozó nép vagyunk mi. Ezen érzelmek zálogát akarjuk a világ előtt bemutatni, midőn folyó évi május hó 7-én zászlónkat fölszenteljük é s ígéretet és fogadalmat teszünk, hogy azt jó és balsorsban utólsó lehelletünkig védeni és oltalmazni fogjuk.“ Ezen, a katonára nézve legfontosabb lélekemelő ünnepélyre van szerencsém a„Sz. H.“ szerkesztőségét) meghívni. Szabó János, őrnagy. — Felhivás a marosszék-marosvásárhelyi honvédegylethez. — Kezdetben a „Székely Hírlap“ 26-dik számában, azután csaknem mindenik hazai lap hasábjairól olvastam, hogy f. évi május 7-én M.-Vásárhelyit a létesülését minden honfi kebelből óhajtva várt és elvégre csakugyan meg is fogamzott honvédség 27-ik zászlóaljának zászlaját — melynek keresztanyja id. mlgs gr. Teleki Domokos úrnő, ki ezen nagymérvű elhivatás előtt nem egyszer és nem is csak itt helytt az 1848/49. évben áthullámzott honvédség iránti jótékonyságát tanúsította — fölszentelendik. Még több egyén él, ki visszaemlékszik azon pár év néhány romboló hónapjára, melyek zivataros napjai lezajlása közt itt ott honvéd-zászló szentelés ünnepélyének tanúja volt. Hogy felelevenítsük a felleggel borított, napfényben derengett, éhséggel fűszerezett, rongyossággal cziczomázott napjaink egy-egyét, azon gyermekeinknek, kiket úgyszólván hónunk alatt melengettünk, felavatásuk órájában vagy jobban mondva : azon zászlónak, melyet oly kegyeletes kéz, mint gróf Teleki Domokos úrnő keresztgyermekéül fogadott, ünnepélyes bemutatása napján mi is jelenjünk meg. Mi marosszék-marosvásárhelyi honvéd-egylet voltunk — s nem is hiszem, hogy azt valaki kétségbehozza — ezen zászlóaljnak magva; ott élnek még keblünkből néhányan : őrnagy, századosok, fő- és alhadnagyok. Kibocsátotta az anyaszeretet gyermekeit, kik nászünnepélyüket ülendik, és mi, kiket a kor, rokkantság s más körülmények az eskületételtől visszatartnak, ne vonakodjunk a díszes ünnepély szemléletébeni részvételtől. S noha kebelünkről a honvéd zsinórokat a kor viszonya régen lefejtette, annyival is inkább megjelenhetünk, hogy Szabó János a zászlóalj őrnagya— ki az aligmúltban még egyletünk érdemes elnöke volt — egyletünket meghívásra méltatta, és hogy ne lobbanthassák szemünkre — mit a honvéd nem gyakran hallott — a rendetlenséget: sorakozzunk, hogy a nevezetes ünnepélyen lehetőleg együtt jelenhessünk meg s nem ziláltan, mint a pásztor nélküli nyáj. Sorakozzunk a „Görög-ház“ előtt, honnan rögtönözve választott elnök után induljunk el nem csak az ünnepély puszta szemléletére, hanem azon szögecskének, melyet jó remény alatt az egylet részére készíttetni rendeltem, a zászló rúdjába bekopogtatásakor részvételre. Önkint értetik, hogy egyenruházatunk — mi hajdan is szűkén jutott, régesrég elvásván, vagy avatatlan szemek előtt rejtegetés közben elrohadván — nem lévén, kiki saját tisztességes ruházatában jelenjék meg. SzékelyÁdám, egyleti jegyző. — A többielöl jövő felszólításokra, addig is mig a jövő hó elején programmomat szétküldeném, sietek a következő felvilágosító választ adni: az „Erdély“ czimű s junius elsején okvetlenül megindítandó szépirodalmi hetiközlöny szerkesztését átvettem. Ez időköz alatt is, kik becses műveikkel szerencséltetni kívánnak, kérem azokathozzám intézni, az eddig beküldött dolgozatokért fogadják a t. beküldők egyelőre meleg köszönetemet. Maros-Vásárhely, ápril 20. 1871. Balás Antal nagygymn. igazgatótanár, az „Erdély“ felelős szerkesztője.*) — A múlt számunkban jelzett pársziui előadásról ma már biztosan közölhetjük, hogy azok jövő héten és pedig csütörtökön ápr. 27-én, kezdőleg, a Lénárt teremben létesülni fognak. A Szabó és Ruber pár elég jó véleményt hagytak vissza színházi közönségünkben a közelmúlt színi idényből, hogy tőlük egy pár igen kellemes estét bizton várhassunk ; erre annyival is inkább számíthatunk, miután néhány műkedvelő is szíves volt a közreműködésre ígérkezni, sőt derék s a jótevés elől soha ki nem térő dalárdánk közreműködése is kilátásban áll. A súgó szerepére a szegény Szentmiklóst vágjuk, ha addig annyira felgyógyul, az előadandó darabok jeles vígjátékok lesz*) Kéretnek az erdélyi lapok t. ez. szerkesztői e sorok fölvételére. B. A. - nek Szabó A. rendezése mellett, s a jövedelem részben helyi jótékony czéloknak fog jutni, amiből látszik, hogy a közművelődésnek becsületes napszámosai, saját nagy szükségükben sem szűnnek meg érezni nemes köz-czélokért. Az előadások részletesebb programiját jövő számunkban adjuk. — Egy interpelláció. A nemes város nemrégiben eladott az úgynevezett „Kakasdi oldalon“ nagyobbmennyiségű cserfát, s az árveréskor már kimondatott, hogy a fát az illető vevők sz. györgy napjáig elvitetni kötelesek. Néhány polgár csakugyan el is szállíttatta onnan a fáját, de hogyan ? a privátusok szántóit és kaszálóit utalta el, mert a városnak ez erdőrészbe vivő utján a kihordatás a szó legszorosabb értelmében lehetetlen! oly feneketlen sárba van az néhány helyen elsülyedve. Most az ut melletti szántók és rétek már megmivelve lévén, a közlekedés még azon magánjogot sértő uton is, tehát végkép megszűnt, sz. györgy napja pedig itt van. — Hogy van-e a nemes tanácsnak ezen tényállásról tudomása? ezt nem kell kérdenünk, mert tudjuk, hogy igenis van, miután több nap előtt írásban is megtörtént erre nézve a kérelmezés. (!) Csupán azt vagyunk tehát bátrak tiszteletteljesen kérdezni, hogy mikor fog a nemes tanács bennünket azon helyzetbe juttatni, hogy felidézett rendeletének engedelmeskedhessünk? Néhány falicitáns. — A marosvásárhelyi terveit állandó színház ügyében a „Kolozsvári Közlöny“ 1868-ik évi 11-ik száma, úgy a „Magyar Polgár“ az évi 44-ik s a helyi „Székely Közlöny“ 16-ik számában ismét és ismét megpendített számadási felszólalásokra Csai Jás úr egy 1868. jul. 1-éig kamataival 356 frt, 4 krról szóló váltóról tesz említést a „Székely Közlöny“ 1868-ik évi 18-ik számában ; kívánatos lenne a dolog mostani állása felől, is kissé nagyobb terjedelemben a közönséget fölvilágosítani ; továbbá kívánatos lenne a gyűjtőivek kibocsátása; vagy ha már kibocsátva lennének, kissé nyilvánosabban járni el a gyűjtéssel. Az illetők e térem nyílt és részletes tudósítását reméljük. — Nyílt számadás. A helyi jótékony nőegylet által idei febr. 13-án rendezett hangverseny és márczius hó folytában tartott négy felolvasás jövedelméről, a rendezésre kiküldött bizottságok folyó hó 3-án tartott nőegyleti választmányi gyűlésen beszámolván, a szerint a) a hangverseny, melynek bevétele csak felerészben volt a nőegyleté, a nyugtázott kiadások levonásával összesen 63 frt. 90 krt. jövedelmezett. b) A felolvasások jövedelme 216 frt. 10 kr. volt, miből a beadott nyugták szerint átvizsgált, 111 frt. 84 km. menő kiadásokat levonva, a tiszta jövedelem összesen 104 frt. 26 krt. teszeti. A választmány ezen nyílt számadás közzétételével, tisztelettel alálirttal azon további meghagyással bízta meg, hogy evvel kapcsolatban a közreműködni sziveskedett tagoknak, valamint az egylet jótékony czélja iránti érdeklődését mindig oly szép eredményekben tanúsító nagyérdemű közönségnek, a nőegylet részéről egyszersmind hálás köszönet nyilváníttassák, mit ezennel egész készséggel megtenni kedves kötelességének tart Maros- Vásárhelyet, 1871. apr. 12-én. Kovács János, nőegyleti jegyző. — Folyó hó április 20-án tartott hetivásár. Egy 16 kupás véka tisztabuza legjobb 1.80. másod 1.55. elegy jobb 1.40. másod 1.15. Rozs jobb 1.35. másod 1.15. Pityóka 1 frt. Kendermag 1.20. Bükköny tiszta 1.20. Fuszujka 1.10. Zab 75 kr. Törökbuza 1.55. uj 1.30. Egy szekér széna 18 frt. Szalma 4 frt. Tűzifa 4.50. Egy puska 2.60. Lúdó 3.80. Egy pár idei csirke 6 tojás 10 kr. Egy tyuk 50 kr. Kupa tehéntej 16 kr. bival 24 kr. Pálinka 34 kr. Marhahús 22 kr. Disznóhús 24 kr. német hadcsapatok ugyancsak mozgásba tétettek azon czélból, hogy Páris újból erős övvel vétessék körül. Oroszország, úgy látszik, csakugyan komolyan (?) igyekszik megnyerni a porta bizalmát, hogy később annál könnyebben vízre vihesse. Minő következetlenség. Nem rég épen a cráni kormány volt az, mely a portától a protectionális fejedelemségek számára nagyobb függetlenséget s szélesebb önkormányzati jogokat követelt s csikart ki, s most — minden erejével a mellett agitál, hogy Románia azon status-quoba helyeztessék vissza, melyben Cuza fejedelem alatt volt. A müncheni érsek értesíti a római curiát Döllinger fellépéséről a július 18-iki dogma ellenében. Erre Rómából befolyásos közvetítők s egyenes megtalálások által is kísérletek tétettek Döllingert visszalépésre bírni, mi azonban nem sikerült. Mondják, hogy az érsek e rábíráshoz kötötte volna állását, mely miután sikertelen lett, tiaráját letenni szándékozik. E visszahatás mozgalma már Austriában is jelentkezik. Ugyanis a znaimi községi képviselet, egynek kivételével, egyhangúlag megszavazta a Döllingerhez intézendő bizalmi és elismerő feliratot. Az olasz és franczia lapok többször ismételten emlegették, hogy Antonelli bíbornok az európai udvarokat meglátogatni szándékozik, mint mondják azon czélból, hogy a most Florenczben hitelesített követek ne mennének Rómába, s így Róma nem ismertetnék el Olaszország fővárosának. Nézetünk szerint Dante testamentuma már beteljesedett. 125 KÜLFÖLD. Említettük múlt számunkban, hogy a párisi republikánus liga Versaillesbe küldöttséget menesztett Thiershez, melynek feladata volt a commune békeajánlatának feltételeit a kormányelnöknek megvinni s azok alapján vele a békealkudozásokat megkezdeni. E küldöttség eljárásának eredményét akkor még nem tudtuk, sejtek azonban, s ezt ki is fejeztük, hogy e kísérlet a commune nagyszabású s merev feltételei miatt mi sikert sem hozand. Ma már azon helyzetben vagyunk, hogy ama kísérlet eredménytelenségét, mint tényt registrálhatjuk, sőt még ennél többet, azt t. i. hogy a commune a kormány által f. hó 14-én feltétlen megadásra hivatott fel. E tény arra mutat, hogy a kormány helyzetével s feladatával magának beszámolt, s hogy a nemzetgyűlés csapatai, mint ezt mai sürgönyünk is állítja, Páris felett újabb, igen fontos hadászati előnyök birtokához jutottak. Egyébiránt a kormányra nézve, minden eddig lehető stratégiai vívmányai mellett szerfelett nagy előny magában az is, hogy míg a rémuralom és harcz miatt Parisban a republikánusok erkölcsi, financiális, és physikai ereje napról napra progressive fogy, addig a kormány részint a porosz fogságból haza érkezőkből, részint magából az országból, mely ránézve mindig hozzáférhető, hadseregének csökkenő létszámát nemcsak kiegészíteni lesz képes, hanem oly tekintélyes haderő előállítását is fogja eszközölhetni, mely aztán Páris nyugalmát meghozva, elég erős lesz jövőben a franczia respublikát fentartani és megvédeni. Brüsselben Conti a napoleonidák, Genfbeu Chambord gróf ügynökei az orleans-ok restauráltatása érdekében hatalmasan agitálnak. Angol lapok szerint Napóleon nem is mondott le azon reményéről, hogy trónját visszanyerje , sőt épen felemlítik, hogy Bismarck is azt mondta volna közelebbről, egy tőle kérdezősködő diplomatának, hogy: „Ő még nem dobta az ő Napóleonját a tengerbe.“ Thiers és Bismarck között szakadatlanul folynak a sürgönycserék, melyek látszólagos eredménye az, hogy a VEGYES. — Pályázati hirdetmény. A földmivevelés-, iparés kereskedelemügyi m. kir. minisztérium a fennálló vagy még felállítandó gazdasági tanintézetek, vinczellér képezdék és földműves iskolák harc jól elkészült tanárokkal leendő elláthatása, esetleg vándor tanítók kiképeztetése czéljából, a következő 187,/2-ik tanévre hat, a gazdasági tanítói pályára készülő fiatal embert szándékozik egyenként nyolczszáz forintnyi államsegély mellett jeles külföldi tanintézetek látogatására kiküldeni. Ezen hat ösztöndíj elnyerésére pályázat hirdettetik a következő módozatok mellett: 1. Pályázó tartozik kimutatni : a) korát és egészségi állapotát, b) eddigi tanulmányai és erkölcsi magaviseletéről szóló bizonyítványokat. Felsőbb gazdasági tanintézetet sikerrel végzett egyéneknek más folyamodók felett elsőbbség adatik c) a gazdasági gyakorlatban szerzett ösmereteit, d) nyelvismereteit, e) tanítási vagy előadási képességét amennyiben e pályán már működött vagy e tekintetben képességéről kísérletet tett, f) azon tanszakot, és tanítási kört, melyen működni különös hivatást, vagy hajlamot érez, g) esetleg irodalmi működését, vagy irályának egyéb mutatványait. 2. A teljesen felszerelt folyamodványok folyó évi augusztus 15-ig a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumhoz nyújtandók be. 3. Az ösztöndijt elnyerők a jövő 1877-iki teljes tanévet egy az általuk választandó szaknak leginkább megfelelő külföldi tanintézeten, esetleg az innen adandó utasításban kijelölendő helyen és módozatok alatt tartoznak tölteni. 4. A kiképeztetési évet jó sikerrel végzett ifjak gazdasági szaktanítói állomások esetleges betöltése alkalmával az említett minisztérium által előnyben fognak részesíttetni, a nélkül azonban, hogy az az illetők alkalmazására nézve kötelezettséget válalva. Kelt Pesten, 1871. évi martius hó 15-én A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumtól. — Az erdélyi gazd. egylet közgyűlése, ápril 15-én volt. B. Huszár Sándor alelnök megnyitó szavaiban különösen hangsúlyozó a gazdaközönség részvétének szükséges voltát egyletünk iránt. — Nagy Ferencz helyettes titkár, ki magát kedélyesen „hézagpótló ügyvezetőnek“ nevezte, jelentésében kiemelte a közelebbről gyorsan váltakozott titkárok miatt bekövetkezett hiányokat és hátramaradásunkat; ez állomást csaknem „kiházasitó intézetnek“ lehetett tekinteni, „lépcsőnek a parnassusra.“ — A múlt évben 40 aranynyal kihirdetett erdészeti pályamunkára nem érkezett dolgozat. — A köztelek és főleg az egyleti szőlőskert jelen állapotáról tesz részletest» jelentést. Fölemlíti a különböző hasznos kormányi intézkedéseket a lefolyt év alatt; a múlt téli gyümölcsizletés szép eredményét s Veres Ferencz ügy társunk áldozatkész fáradozásaiért ezen állandó tárlat körül nyilvános köszönetet indítványoz. Röviden vázolja Erdély némely vidékének gyümölcsészeti állását, az „Erdélyi Gazda“ iránt éppen az egyleti tagok legrészvétlenebbek ; az oklándi járás érdemes szolgabírája egyedül álló példa, hogy járásának 10 helységét megnyerte lapunk olvasói gyanánt. A közgyűlés jóváhagyja a választmánynak azon intézkedését, hogy a kihirdetett titkári állomás fizetését 200 frttal felemelte 3 évi szolgálat után. Meghallgattuk a pénztári jelentést, főleg a tetemes hátralékkamat, még a tiszta kölcsönvett 21 ezer frt után is 1600 frt érintette kellemetlenül füleinket. Az összes hátralék 10,237 frt! — Az erdészeti pályázatot újra kitűzik. — A választmány indítványt tett egy Kolozsváron kívül, a folyó évben tartandó gazdasági tanácskozmány iránt, mely tárlattal lenne egybekötve ; oly vidékben volna tartandó, hol lehetőleg sok vidéki tag lakik, kiknek részvétel ily módon megnyerhető; helyül, némi eszmecsere után, Maros-Vásárhely állíttatott meg; a szükséges mérsékelt költségek megvételére a választmány felhatalmaztatik. A titkári hivatalra teljesen illetékes egyén jelentkezett Gamauf Vilmos személyében, gazd.egylet titkárává választatott. Szerencsét kívánunk uj pályájához! — Tuba Lajos és Veres Sándor k.-monostori tanárokat az egylet örömmel fogadó tagjai közé. „Érd. Gazda.“ — Borsodmegye hatósága. Szemere Bertalan örök nyughelyéül Miskolczon az Avas hegyen Falóczy