Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-04-22 / 32. szám

Az ápril 5-iki ülésben a reichstag egyhangúlag el­fogadta Frankenberg azon indítványát, miszerint, a külföldön élő németeknek részvétükért köszönet szavaz­­tatik. A vita folyamában az osztrák-németeket illetőleg ezeket mondá : Mi nem akarunk Ausztria belügyeibe avat­kozni, de az osztrák-németek magatartása a háború alatt tartotta meg Ausztria semlegességét ; mi az osztrák-néme­tek azon igyekezetét illeti, hogy legalább a régi birodalmi tartományok alapján a német törzskülönösségek és annak erkölcsei s kultúrája föntartassék — teljes helyeslésünk­kel kísérj­ük. A német birodalmi gyűlésben jelenleg hét párt alakult. Ezek következők: 1. Conservativ (56 tag) 2. Birodalmi párt (31 tag) 3. Katholikus párt (62 tag) 4. Szabadelvű birodalmi párt (30 tag) 5. Nemzeti szabad­elvűek (123 tag) 6. Haladási párt (44) 7. Lengyel párt (31 tag.) . .. — ■ . .. —|v i----— r Helyi dolgok. — A marosvásárhelyi m. kir. 27. h­onvéd­zász­lóalj parancsnoksága következő magas honszerelemtől át­hatott hangú meghívóval hívta meg az illetőket a május 7-én tartandó zászlószentelési ünnepélyre: „Harczias dicsőség, fellángoló szabadságvágy lelkesité örökké a székely nemzetet, melyhez tartozni legnagyobb dicsőségünknek ismerjük. — koronás királyát, hazáját egyaránt hűséggel szerető, s érettek vészidején életünket, vagyonunkat feláldozó nép vagyunk mi. Ezen érzelmek zálogát akarjuk a világ előtt bemutatni, midőn folyó évi május hó 7-én zászlónkat fölszenteljük é s ígéretet és fogadalmat teszünk, hogy azt jó és balsorsban utólsó le­­helletünkig védeni és oltalmazni fogjuk.“ Ezen, a katonára nézve legfontosabb lélekemelő ün­nepélyre van szerencsém a­„Sz. H.“ szerkesztőségét) meg­hívni. Szabó János, őrnagy. — Felh­ivás a marosszék-marosvásárhelyi honvéd­egylethez. — Kezdetben a „Székely Hírlap“ 26-dik szá­mában, azután csaknem mindenik hazai lap hasábjairól olvastam, hogy f. évi május 7-én M.-Vásárhelyit a léte­­sülését minden honfi kebelből óhajtva várt és elvégre csakugyan meg is fogamzott honvédség 27-ik zászlóaljá­nak zászlaját — melynek keresztanyja id. mlgs gr. T­e­­leki Domokos úrnő, ki ezen nagymérvű elh­ivatás előtt nem egyszer és nem is csak itt helytt az 1848/49. évben áthullámzott honvédség iránti jótékonyságát tanú­sította — fölszentelendik. Még több egyén él, ki visszaemlékszik azon pár év néhány romboló hónapjára, melyek zivataros napjai le­zajlása közt itt ott honvéd-zászló szentelés ünnepélyének tanúja volt. Hogy felelevenítsük a felleggel borított, napfényben derengett, éhséggel fűszerezett, rongyossággal cziczomázott napjaink egy-egyét, azon gyermekeinknek, kiket úgy­szól­ván hónunk alatt melengettünk, felavatásuk órájában vagy jobban mondva : azon zászlónak, melyet oly kegye­­letes kéz, mint gróf Teleki Domokos úrnő kereszt­­gyermekéül fogadott, ünnepélyes bemutatása napján mi is jelenjünk meg. Mi marosszék-marosvásárhelyi honvéd-egylet voltunk — s nem is hiszem, hogy azt valaki kétségbehozza — ezen zászlóaljnak magva; ott élnek még keblünkből né­­hányan : őrnagy, századosok, fő- és alhadnagyok. Kibocsátotta az anya­szeretet gyermekeit, kik nász­­ü­nnepélyüket ülendik, és mi, kiket a kor, rokkantság s más körülmények az eskületételtől visszatartnak, ne vo­nakodjunk a díszes ünnepély szemléletébeni részvételtől. S noha kebelünkről a honvéd zsinórokat a kor viszonya régen lefejtette, annyival is inkább megjelenhetünk, hogy Szabó János a zászlóalj őrnagya— ki az aligmúltban még egyletünk érdemes elnöke volt — egyletünket meg­hívásra méltatta, és hogy ne lobbanthassák szemünkre — mit a honvéd nem gyakran hallott — a rendetlensé­get: sorakozzunk, hogy a nevezetes ünnepélyen lehetőleg együtt jelenhessünk meg s nem ziláltan, mint a pásztor nélküli nyáj. Sorakozzunk a „Görög-ház“ előtt, honnan rögtönözve választott elnök után induljunk el nem csak az ünnepély puszta szemléletére, hanem azon szögecskének, melyet jó remény alatt az egylet részére készíttetni rendeltem, a zász­ló rúdjába bekopogtatásakor részvételre. Önkint értetik, hogy egyenruházatunk — mi haj­dan is szűkén jutott, régesrég elvásván, vagy avatatlan szemek előtt rejtegetés közben elrohadván — nem lévén, kiki saját tisztességes­ ruházatában jelenjék meg. Székely­­Á­d­á­m, egyleti jegyző. — A többi­elöl jövő felszólításokra, addig is mig a jövő hó elején programmomat szétküldeném, sietek a következő felvilágosító választ adni: az „Erdély“ czimű s junius elsején okvetlenül megindítandó szépirodalmi hetiközlöny szerkesztését átvettem. Ez idő­köz alatt is, kik becses műveikkel szerencséltetni kívánnak, kérem azokat­­hozzám intézni, az eddig beküldött dolgozatok­ért fogadják a t. beküldők egyelőre meleg köszönetemet. Maros-Vásárhely, ápril 20. 1871. Balás Antal nagy­­gymn. igazgatótanár, az „Erdély“ felelős szerkesztője.*) — A múlt számunkban jelzett pár­sziui előadás­ról ma már biztosan közölhetjük, hogy azok jövő héten és pedig csütörtökön ápr. 27-én, kezdőleg, a Lénárt te­remben létesülni fognak. A Szabó és Ruber pár elég jó véleményt hagytak vissza színházi közönségünkben a közelmúlt színi idényből, hogy tőlük egy pár igen kel­lemes estét bizton várhassunk ; erre annyival is inkább szá­míthatunk, miután néhány műkedvelő is szíves volt a közre­működésre ígérkezni, sőt derék s a jótevés elől soha ki nem térő dalárdánk közreműködése is kilátásban áll. A súgó szerepére a szegény Szentmiklóst vágjuk, ha addig annyira felgyógyul, az előadandó darabok jeles vígjátékok lesz­*) Kéretnek az erdélyi lapok t. ez. szerkesztői e sorok fölvételére. B. A. - nek Szabó A. rendezése mellett, s a jövedelem részben helyi jótékony czéloknak fog jutni, amiből látszik, hogy a közművelődésnek becsületes napszámosai, saját nagy szükségükben sem szűnnek meg érezni nemes köz-czélo­­kért. Az előadások részletesebb progra­miját jövő számunk­ban adjuk. — Egy interpelláció. A nemes város nemrégi­ben eladott az úgynevezett „Kakasdi oldalon“ nagyobb­­mennyiségű cserfát, s az árveréskor már kimondatott, hogy a fát az illető vevők sz. györgy napjáig el­vitetni kötelesek. Néhány polgár csakugyan el is szállíttatta onnan a fáját, de hogyan ? a privátusok szántóit és kaszálóit utalta el, mert a városnak ez erdőrészbe vivő utján a kihordatás a szó legszorosabb értelmében le­hetetlen! oly feneketlen sárba van az néhány helyen elsülyedve. Most az ut melletti szántók és rétek már megmivelve lévén, a közlekedés még azon magánjogot sértő uton is, tehát végkép megszűnt, sz. györgy napja pedig itt van. — Hogy van-e a nemes tanácsnak ezen tényállásról tudomása? ezt nem kell kérdenünk, mert tudjuk, hogy igenis van, miután több nap előtt írásban is megtörtént erre nézve a kérelmezés. (!) Csupán azt va­gyunk tehát bátrak tiszteletteljesen kérdezni, hogy mikor fog a nemes tanács bennünket azon helyzetbe juttatni, hogy felidézett rendeletének engedelmeskedhessünk? Néhány fa­licitáns. — A maros­vásárhelyi terveit állandó színház ügyében a „Kolozsvári Közlöny“ 1868-ik évi 11-ik száma, úgy a „Magyar Polgár“ az évi 44-ik s a helyi „Székely Közlöny“ 16-ik számában ismét és ismét megpendített számadási felszólalásokra Csai Jás úr egy 1868. jul. 1-éig kamataival 356 frt, 4 krról szóló váltóról tesz említést a „Székely Közlöny“ 1868-ik évi 18-ik számá­ban ; kívánatos lenne a dolog mostani állása felől, is kissé nagyobb terjedelemben a közönséget fölvilágosítani ; továbbá kívánatos lenne a gyűjtőivek kibocsátása; vagy ha már kibocsátva lennének, kissé nyilvánosabban járni el a gyűjtéssel. Az illetők e térem­ nyílt és részletes tudósítását reméljük. — Nyílt számadás. A helyi jótékony nőegylet által idei febr. 13-án rendezett hangverseny és márczius hó folytában tartott négy felolvasás jövedelméről, a ren­dezésre kiküldött bizottságok folyó hó 3-án tartott nő­egyleti választmányi gyűlésen beszámolván, a szerint a) a hangverseny, melynek bevétele csak felerész­ben volt a nőegyleté, a nyugtázott kiadások levonásával összesen 63 frt. 90 krt. jövedelmezett. b) A felolvasások jövedelme 216 frt. 10 kr. volt, miből a beadott nyugták szerint átvizsgált, 111 frt. 84 km. menő kiadásokat levonva, a tiszta jövedelem összesen 104 frt. 26 krt. teszeti. A választmány ezen nyílt számadás közzétételével, tisztelettel alálirttal azon további meghagyással bízta meg, hogy evvel kapcsolatban a közreműködni szives­kedett tagoknak, valamint az egylet jótékony czélja iránti érdeklődését mindig oly szép eredményekben tanúsító nagyérdemű közönségnek, a nőegylet részéről egyszers­mind hálás köszönet nyilváníttassák, mit ezennel egész készséggel megtenni kedves kötelességének tart Maros- Vásárhely­et, 1871. apr. 12-én. Kovács János, nőegyleti jegyző. — Folyó hó április 20-án tartott hetivásár. Egy 16 kupás véka tisztabuza legjobb 1.80. másod 1.55. elegy jobb 1.40. másod 1.15. Rozs jobb 1.35. másod 1.15. Pityóka 1 frt. Kendermag 1.20. Bükköny tiszta 1.20. Fuszujka 1.10. Zab 75 kr. Törökbuza­­ 1.55. uj 1.30. Egy szekér széna 18 frt. Szalma 4 frt. Tűzifa 4.50. Egy puska 2.60. Lúd­­ó 3.80. Egy pár idei csirke 6 tojás 10 kr. Egy tyuk 50 kr. Kupa tehéntej 16 kr. bival 24 kr. Pálinka 34 kr. Marhahús 22 kr. Disznóhús 24 kr. német h­adcsapatok ugyancsak mozgásba tétettek azon czélból, hogy Páris újból erős övvel vétessék körül. Oroszország, úgy látszik, csakugyan komolyan (?) igy­ekszik megnyerni a porta bizalmát,­­ hogy később annál könnyebben vízre vihesse. Minő következetlenség. Nem rég épen a cráni kormány volt az, mely a portától a protectionális fejedelemségek számára nagyobb függet­lenséget s szélesebb önkormányzati jogokat követelt s csikart ki, s most — minden erejével a mellett agitál, hogy Románia azon status-quoba helyeztessék vissza, melyben Cuz­a fejedelem alatt volt. A müncheni érsek értesíti a római curiát Döllinger fellépéséről a július 18-iki dogma ellenében. Erre Rómá­ból befolyásos közvetítők s egyenes megtalálások által is kísérletek tétettek Döllingert visszalépésre bírni, mi azon­ban nem sikerült. Mondják, hogy az érsek e rábíráshoz kötötte volna állását, mely miután sikertelen lett, tiará­ját letenni szándékozik. E visszahatás mozgalma már Austriában is jelent­kezik. Ugyanis a znaimi községi képviselet, egynek ki­vételével, egyhangúlag megszavazta a Döllingerhez in­tézendő bizalmi és elismerő feliratot. Az olasz és franczia lapok többször ismételten em­legették, hogy Antonelli bíbornok az európai udvarokat meglátogatni szándékozik, mint mondják azon czélból, hogy a most Florenczben hitelesített követek ne menné­nek Rómába, s így Róma nem ismertetnék el Olaszország fővárosának. Nézetünk szerint Dante testamentuma már betel­jesedett. 125 K­ÜLFÖLD. Említettük múlt számunkban, hogy a párisi repu­blikánus liga Versaillesbe küldöttséget menesztett Th­iers­­hez, melynek feladata volt a commune békeajánlatának feltételeit a kormányelnöknek megvinni s azok alapján vele a­ békealkudozásokat megkezdeni. E küldöttség eljárásának eredményét akkor még nem tudtuk, sejtek azonban, s ezt ki is fejeztük, hogy e kísérlet a commune nagyszabású s merev feltételei miatt mi sikert sem hozand. Ma már azon helyzetben vagyunk, hogy ama kí­sérlet eredménytelenségét, mint tényt registrálhatjuk, sőt még ennél többet, azt t. i. hogy a commune a kormány által f. hó 14-én feltétlen megadásra hivatott fel. E tény arra mutat, hogy a kormány helyzetével s feladatával magának beszámolt, s hogy a nemzetgyűlés csapatai, mint ezt mai sürgönyünk is állítja, Páris felett újabb, igen fontos hadászati előnyök birtokához jutottak. Egyébiránt a kormányra nézve, minden eddig lehető stratégiai vívmányai mellett szerfelett nagy előny magá­ban az is, hogy míg a rémuralom és harcz miatt Paris­ban a republikánusok erkölcsi, financiális, és physikai ereje napról napra progressive fogy, addig a kormány részint a porosz fogságból haza érkezőkből, részint magá­ból az országból, mely ránézve mindig hozzáférhető, had­seregének csökkenő létszámát nemcsak kiegészíteni lesz képes, hanem oly tekintélyes haderő előállítását is fogja eszközölhetni, mely aztán Páris nyugalmát meghozva, elég erős lesz jövőben a franczia respublikát fentartani és megvédeni. Brüsselben Conti a napoleonidák, Genfbeu Cham­bord gróf ügynökei az orleans-ok restauráltatása érdeké­ben hatalmasan agitálnak. Angol lapok szerint Napóleon nem is mondott le azon reményéről, hogy trónját vissza­nyerje , sőt épen felemlítik, hogy Bismarck is azt mondta volna közelebbről, egy tőle kérdezősködő diplomatának, hogy: „Ő még nem dobta az ő Napóleonját a tengerbe.“ Thiers és Bismarck között szakadatlanul folynak a sürgönycserék, melyek látszólagos eredménye az, hogy a V­EGYES. — Pályázati hirdetmény. A földmivevelés-, ipar­és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium a fennálló vagy még felállítandó gazdasági tanintézetek, vinczellér képez­­dék és földműves iskolák harc jól elkészült tanárokkal leen­dő elláthatása, esetleg vándor tanítók kiképeztetése czél­­jából, a következő 187,/2-ik tanévre hat, a gazdasági ta­nítói pályára készülő fiatal embert szándékozik egyen­­ként nyolcz­száz forintnyi államsegély mellett jeles­ külföldi tanintézetek látogatására kiküldeni. Ezen hat ösztöndíj elnyerésére pályázat hirdettetik a következő módozatok mellett: 1. Pályázó tartozik kimutatni : a) ko­rát és egészségi állapotát, b) eddigi tanulmányai és er­­kölcsi magaviseletéről szóló bizonyítványokat. Felsőbb gazdasági tanintézetet sikerrel végzett egyéneknek más folyamodók felett elsőbbség adatik c) a gazdasági gya­korlatban szerzett ösmereteit, d) nyelv­ismereteit, e) ta­nítási vagy előadási képességét a­mennyiben e pályán már működött vagy e tekintetben képességéről kísérletet tett, f) azon tanszakot, és tanítási kört, melyen működni kü­lönös hivatást, vagy hajlamot érez, g) esetleg irodalmi működését, vagy irályának egyéb mutatványait. 2. A teljesen felszerelt folyamodványok folyó évi augusztus 15-ig a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. mi­­nisteriumhoz nyújtandók be. 3. Az ösztöndijt elnyerők a jövő 1877­-iki teljes tanévet egy az általuk választandó szaknak leginkább megfelelő külföldi tanintézeten, eset­leg az innen adandó utasításban kijelölendő helyen és módozatok alatt tartoznak tölteni. 4. A kiképeztetési évet jó sikerrel végzett ifjak gazdasági szaktanítói állomások esetleges betöltése alkalmával az említett minisztérium által előnyben fognak részesíttetni, a nélkül azonban, hogy az az illetők alkalmazására nézve kötelezettséget válalva. Kelt Pesten, 1871. évi martius hó 15-én A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisz­tériumtól. — Az erdélyi gazd. egylet közgyűlése, ápril 15-én volt. B. Huszár Sándor alelnök megnyitó szavai­ban különösen hangsúlyozó a gazdaközönség részvétének szükséges voltát egyletünk iránt. — Nagy Ferencz he­lyettes titkár, ki magát kedélyesen „hézagpótló ügyve­zetőnek“ nevezte, jelentésében kiemelte a közelebbről gyorsan váltakozott titkárok miatt bekövetkezett hiányo­kat és hátramaradásunkat; ez állomást csaknem „kihá­­zasitó intézetnek“ lehetett tekinteni, „lépcsőnek a parnas­­susra.“ — A múlt évben 40 arany­nyal kihirdetett erdé­szeti pályamunkára nem érkezett dolgozat. — A köz­telek és főleg az egyleti szőlőskert jelen állapotáról tesz részletest» jelentést. Fölemlíti a különböző hasznos kor­mányi intézkedéseket a lefolyt év alatt; a múlt téli gyü­­mölcsizletés szép eredményét s Veres Ferencz ügy társunk áldozatkész fáradozásaiért ezen állandó tárlat körül nyil­vános köszönetet indítványoz. Röviden vázolja Erdély némely vidékének gyümölcsészeti állását, az „Erdélyi Gazda“ iránt éppen az egyleti tagok legrészvétlenebbek ; az oklándi járás érdemes szolgabírája egyedül álló példa, hogy járásának 10 helységét megnyerte lapunk olvasói gyanánt. A közgyűlés jóváhagyja a választmánynak azon intézkedését, hogy a kihirdetett titkári állomás fizetését 200 frttal felemelte 3 évi szolgálat után. Meghallgattuk a pénztári jelentést, főleg a tetemes hátralékkamat, még a tiszta kölcsönvett 21 ezer frt után is 1600 frt érintette kellemetlenül füleinket. Az összes hátralék 10,237 frt! — Az erdészeti pályázatot újra kitűzik. — A választmány indítványt tett egy Kolozsváron kívül, a folyó évben tartandó gazdasági tanácskozmány iránt, mely tárlattal lenne egybekötve ; oly vidékben volna tartandó, hol le­hetőleg sok vidéki tag lakik, kiknek részvétel ily módon megnyerhető; helyül, némi eszmecsere után, Maros-Vá­sárhely állíttatott meg; a szükséges mérsékelt költségek megvételére a választmány felhatalmaztatik. A titkári hivatalra teljesen illetékes egyén jelentkezett Gamauf Vilmos személyében, gazd.­egylet titkárává vá­lasztatott. Szerencsét kívánunk uj pályájához! — Tuba Lajos és Veres Sándor k.-monostori tanárokat az egylet örömmel fogadó tagjai közé. „Érd. Gazda.“ — Borsodm­egye hatósága. Szemere Bertalan örök nyughelyéül Miskolczon az Avas hegyen Falóczy

Next