Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-10-14 / 82. szám

4i Harmadik évfolyam. 82. sz. M.-Vásárhelyit, 1871. szombat, október 14. SZÉKELY HÍRLAP Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás: Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők, tvtíidó-hivatal : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj : Egy háromszor hasábozott garmond sor ára (1 kr. bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad: helyben a kiadóhivatal. Pesten: Zeisler M. (Király utcza 60. sz.) Bécsben: Hansenstein és Vogler) . Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre........................................4 „ Negyedévre...................................2 „ (Neu-Markt 11. sz.). Előfizetési felhívás a „Székely Hírlap“ polit, és társadalmi lapra s a „jogász-egylet“ közlönyére. Előfizetési ára: Október—decemberi évnegyedre 2 frt. A jogász-egylet, tagjainak . . . „ Rápolty Károly, szerkesztő. Az előfizetési pénzeket kérjük mielőbb beküldeni, hogy a lap küldésében évnegyed kezdetével tájékozva lehessünk s a kellemetlen reklamációkat megelőzhessük. Wittich J. könyvkereskedése, kiadó. Indignatiók. A kedvetlenségre, melyet a bíróságok szervezése egyeseknél az ország minden szegletében kelteni fog, előre lehetett számítani. Ugyanazért nem ütközünk meg azon, hogy a „Gazetta Transilvaniei“ oktobe 7-iki számában feljajdul azért, hogy a kinevezett elnökök között oly kevés román nevet lát, s még a románt sem akarja г о m á n n а č elismerni. Régi nóta, s hosszasan fogják még fújni ! Mert annak, ki szer felettire vágyik , az „elég“ fogalmával bírnia alig lehet; — és a ki oly erősen van lánczolva édes magához , annak bizony magasba repülni nem lehet, s igy nem lehet fölemelkednie azon magaslatra sem , hol a közügy érdeke a magánérdekek felett egy tisztultabb légkörben lebeg. A románok egyesei a „nemzetiség“ nevében támasztott követeléseiknek határát maguk sem ismerik; mi volna tehát nékiek elég vegyesei, mondjuk, — mert a ne raz e maga nem román, szász, vagy magyar elnököt és bírót, hanem mindenekelőtt: jó bitót, jó igazságszolgáltatást követel. Azon sem csodálkozunk, hogy azok, kik elnökök voltak, netaláni kimaradásukért keserűséget éreznek ; pedig ugyancsak számíthattak reá, hogy 48 polgári és 6 úrbéri bírósági elnökből 22 állomásra mindenik csak el nem fog helyeztetni ? de számot kell vetnünk az emberi természet gyengeségével is, mely rendszerint legkevésbé képes önmagát legyőzni. Még azon sem csodálkozunk, ha egyesek, kik közelebb vagy távolabbi befolyásukra támaszkodva, nem voltak képesek pártfogoltjaiknak bevitelét keresztül vinni,— boszuságuknak kifejezést engednek... De: azon a nyilatkozaton, mely a „Magyar P.“ okt. 8-ik számában „Egy marosszéki polgár“ aláírással megjelent : lehetetlen nem csudálkoznunk ! Ez a jó „polgár“ azt mondja : „elveszett minden, kihalt Marosszéknek régi dicsősége, a feledés tengerébe vettetek... !“ S miben nyilatkoznak e szörnyűségek . Egyedül csakis abban , hogy a M.-Vásárhelyit szervezendő törvényszék elnökévé Damokost nevezték ki, a ki ugyan ős székely nemzetségnek és még nem is gyarló ivadéka, de sem nem marosszéki, sem nem Vásárhelyit rengették bölcsőjét.*) S miért bántak oly mostohán ? mert Marosszék legtöbb áldozatot hozott a „jobboldal“ oltárára ! — mond ama „jó polgár“. És mi a consequentia belőle ? Megmondja ám ezt is a „jó polgár“ : „ellenzék nélkül nincs is igaz alkotmányosság !“ Tehát azok, akik eddig a „jobboldal“ oltárára legtöbb (és ok, de sajnos a „jó polgár“ szerint — nem önzetlen áldozatot hoztak, mert Domokos elnök lett, ha szinte nincsen is egyéb vesztés benne, mint az, hogy D. nem marosszéki : legyenek ellenzékiekké, baloldaliakká ! És ki tudja, ki fog ügyésznek kineveztetni? s ha még ez sem talál marosszéki lenni — akkor természetesen: kétszeresen baloldalivá kell lenni ! S hát azután még a bírák ekkor már háromszorosan, négyszeresen s ki tudná hányszorosan !... így szépen eljuthatunk nem csak a szélső balhoz, hanem alkotnunk kell végre egy „legszélső“ és „legeslegszélső“ baloldalt, s rá vonhatjuk Marosszék „régi dicsőségére“ az áttörhetlen homályt, hogy a múltnak egyetlen sugara se világoljon be többé az ősi közérdek- és honszeretet erényét gáládul tapadó utókor nyomorult éjjelébe... Legyen valaki bármi nagyon elkeseredve édes „én“-je vagy fájlaltja miatt, mi azt hisszük, igaz hazafisággal, a közügy szeretetével keblében, „a jó polgár“ consequentiájára nem léphet. Maga az ellenzék is tiszteletre méltólag így felel erre : „ez ugyan nem szabadelvű gondolkozás !“ Hát ha a „jó marosszéki polgár“ kissé konstatálná a helyzetet ? A királyi törvényszéknek kinevezés utjáni szervezése : törvény. E törvénynek hódolni : talán csak hozzá tartozik az alkotmányossághoz ? A kinevezés utjáni szervezéssel saját felelőssége terhe alatt meg van bízva az igazságügyér, maga a törvényhozó testület által. A törvényhozás ezen intézkedésének tiszteletben tartásában is talán csak kereshető egy kicsinyke alkotmányosság. És mit akarunk mi ? Nem-e azt, hogy az igazságügyet szervezzen úgy a hogyan mi szeretnék diktálni? Az egyiket nevezze ki azért, mert honvéd volt; a másodikat azért, mert 1848- nak martyrjai közé tartozott. A harmadikat azért : mert hisz, terhes családja van ; a negyediket : mert a jobboldalnak csüggedetlen kortese volt; az ötödiket: mert román ; a hatodikat: mert „ujszász“, — a hetediket: mert „ó-szász“ is a t. *) Látszik tisztelt barátomon, hogy nincs beavatva ott a „Hargita“ alján a mi kedves városunk sociális felfogásaiba. Tudnia kell, hogy itt nálunk a legelső kritérium : az atyafisági nevus. Elv, képesség, munkásság etc. mind csak azután jőnek... Vagyunk itt „idegen“ magyarok is, és hála isten, nem ezek a legroszabbak. Szerk. s a t. !*) — — — De azután az igazságszolgáltatás épségéért, jóságáért, haladásáért , egyedül a minisztert tesszük felelőssé!! pedig az ügy érdekének kivételével — minden egyéb vonzalmainkat óhajtjuk kielégittetni általa ! És ezt nevezik minálunk szabadságérzetnek, hazafi hűségnek, közügy-szeretetnek ! És a sajtó gyámolítójává szegődik gyengeségünknek.. .*•) Emelkedjünk kissé a tiszta hazafiság színvonalára ! A minisztert csak egyetlenegyért lehet megtámadni : ha képteleneket nevez ki. De nem azért, ha ezt vagy amazt mellőzte, különben a felelősséget levettük vállairól. A minisztert mi akkor hibáztathatjuk voltakép , ha az új bíróságok nem lesznek jobbak a mostaniaknál, ha igazságszolgáltatásunk ügyfolyamatja ahelyett, hogy emelkednék, sülyedni fogna. Valameddig ez bebizonyulva nincs, kinevezéseiért őt megtámadni jogosulva nem vagyunk, s még kevésbé megtagadni politikai meggyőződésünket a netalán mellőztetés miatt. Még az egyéni keserűségnek is van nemes és biztos orvosszere : gondoljunk csak kissé komolyan utána. Hogy 22 állomásra 54 elnök be nem férhet , annyi már mathematikailag is bizonyos volt. De hát az, aki elnöknek nem maradhatott, nem szolgálhat-e, mint bíró ? Hiszen, akit nem gyomrának és zsebének töltése vezetett csupán a közszolgálatnak nem épen tövises pályájához, hanem az anyagiak mellett azon nemesebb ösztön , hogy hazájának és nemzetének javára legyen ; szóval, aki igazán azt keresi, hogy ama hasznos munkával kiérdemelt díjért, melyet az ország hivatala nyújt, ahol lehet, a közérdeket szolgálja , fájdalom nélkül le fogja vetkőzni sérülékeny ambitióit, s tovább halad a nemes küzdők sorában csüggedetlenül ! És ha szintén a bíróságokhoz beférni nem lehetne , hát a közigazgatási terem szolgálat nem most közelben nyílik-e meg uraim ! ? Nem lehetene-e hasznosítani ott is ismereteinket úgy magunk, mint a haza javára ? Bizony-bizony, ha minden hazafiságot levetkőztünk volna már, s nem ott szolgálunk, ahol a haza hiv bennünket, hanem szeszélyünknek kéjlakát fogadjuk el csupán : úgy szomorú lesz e hazának sorsa, még ha mind csupa ellenzékiekké válnánk is.......! Hargita. *) Hát ha még azt is számba vehetnők itt, hogy innen is, meg amonnan is mily flagráns koromfekete indokokat sugdostak be Pesten, hogy: X-t és Y-t és Z-t, habár máskülönben mindenképen igen tiszteséges úriember, helybeli, vagy vidéki, de mégis — ezért, meg amazért nem kell, nem lehet kinevezni sem elnöknek, sem semminek__ Oh szegény miniszter, ha még ezekre is hajtania kellett volna! Szerk. **) „Da liegt der Hund begraben.“ Ez a dicső kufársága a napi sajtó egy részének ! Ez a kész piac., melyen a polgárok politikai értéke minden órán vásárra állittathatik, s a bódés maga üti a nagy dobot és trombitál hozzá : „Ki ád többet ?“ Oh nem ilyen a szabad sajtó ! Szerk.