Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)

1874-10-14 / 82. szám

zett, ugyancsak bűnösnek mondatott ki vádlott a sz­a­­mosujvári Sarber Antal kárára ellopott lovak miatt, mely vádlott tagadásával szemben jogszerűen bebizonyittatott. A harmadik tény­yel Farkas Báni volt vádolva, mintha ő iklódi Leményi Jánostól két lovat és rezes hámokat lopott volna el; miután vádlott tagadásával szemben a bizonyíték alanyilag megállapítható nem volt, a vád alól fölmentetett. Október 6-kán tárgyaltattak: a keresztúri Bojubc­­er Ignácz kárára elkövetett ló- és szekérlopás; a remete­mezei Lázár Mihály és Jakab Ferencz kárára elkövetett ló- és szekérlopás; hadadi Weisz Móricz szekerének és lovának ellopása, s vári községében megejtett tolvaj­lás bűnténye. Mind a négy bűntényben Farkas Béni, mint közvetlen tettes, sőt az elsőben saját beismerése alapján ; továbbá Fisch Jákob, s az elsőben és utolsóban Kroch­­manlich is, bűnösöknek találtattak. Okt. 7 -én hat bűntény tárgyaltatott a következő sorrendben: 1. a bongárdi Moldován Dumitrutól ellopott lovak s­zámok és hamis okiratok készítése által elköve­tett csalás bűntény, melyekben egyedüli vádlott, Ungvári Ferenc?, bűnösnek itéltetet. 2. A medgyesi Silberstein Márkus hátrányára el­követett rágalmazás, melyben bűnös: Krochm. Herman. 3. Farkas Béni által szászvárosi Zaharia Niculae s társaitól ellopott két ló, s ezzel kapcsolatos rágalma­­zási bűntény. 4. Nagybányai Molcsányi Mihály kárára elkövetett két ló ellopása bűnténye, melyben Farkas Béni, mint közvetlen tettes, bűnös ; Weisz Jákob pedig a vád­­alól, bizonyítékok elégtelensége miatt, felmentetett. 5. A szamosujvári Hutter Frigyes kárára elköve­tett lopás és az Engelbert Weinlich kárára elkövetett sikkasztási áthágás, melyekben Weisz Jákob bűnösnek, illetőleg hibásnak találtatott; végül: 6. A kolozsvári Malicher Henrich kárára elkövetett sikkasztás, melyben Weisz Jákob bűnösnek mondatott ki. Okt. 8-kán tárgyaltatott a három utolsó bűntény : a pánczélcsehi bűntény Aniel Hirsch Jákob és kolozs­vári Steinfell József kárára elkövetett lovak és szekér ellopása, melyben bűnösek: Farkas Béni, mint közvetlen tettes és Weinberger József, mint bűntárs; a kolozsvári Blumenfeld Józsefné kárára elkövetett betörési tolvajság, melyben Weinberger József saját be­ismerése folytán, mint közvetlen tettes, bűnösnek mon­datott ki; a pagocsai Száva Vaszi sérelmére elkövetett termé­szet elleni fajtalansági bűntény, melyben, mint kihágás­ban, Somodi Mihály hibásnak találtatott És ezzel bevégződött azon bűntények tárgyalása, melyek az erélyes vizsgálat folytán kideríthetők lettek, de mindig fennmarad a kétely az iránt, hogy mily szá­mos lehet még azon kisebb tiltott cselekvények száma, melyek e nagy kiterjedésű társaság különböző, ismert és ismeretlen tagjai által elkövettettek. Szombaton, okt. 10-kén délutánra volt kitűzve a büntetés kimérésére vonatkozólag az ügyészi végindítvány és a védők ez iránybani védelmének előadása. A tárgyalási épület helyiségeit egész népzápor lepte meg, az érdeklődés a legtúlzottabb mértékben fokozódott, a jegyosztogatónak menekülnie kellett az ostrom elől, s végre is a tömeges hivatalos közegek közbenlépésével lehetett visszatartani attól, hogy a bejuthatás lehetetlen­ségét ne gondolja csak képzeletinek. Délután 3 órakor kezdette meg ügyész másfél óráig tartó correct előadását, melyben felsorolván a már ki­mondott ítéleteket, a mutatkozó, enyhítő és súlyosító körülmények tekintetbe vételével a büntetés kimérésére nézve a következő ajánlatokat tette : Halált kért egyedül Krochmanlichra, Farkas Bé­nire, Fisch Jákobra, Róth Jákobra, Németi Zsigmondra, Rosenfeld Grosz Mendelre, Ilersch Abzugra élethosszig tartó börtönbüntetést; Antalti (Olcsó­ Jánosra, Schmitz Márkusáéra, Somodi Mihályra és Weinberger Józsefre öt évet, Ungvári Ferenczre 3­­ évet, Weisz Jákobra 3 évet, Farkas Izsákra 1 */2 évet, Rosenfeld Marira, Grünfeld Katira, Silberman Mózesre és nejére 1 évet; végül: Újházi Nagy Györgyre 11 hónapot. Áttért ezután a magán igények és bűnvádi költsé­gekre, egyenként sorolván elő azon kötelezettségeket, melyek vádlottakat e részben is ter­helik. Ezután az ügyvédek tették meg védelmüket azon sorban, a­mint a kir. ügyész vádlottak ellen az indít­ványt tárgyalta. Itt különösen kiemelendő az, hogy védők kivétel nélkül tárgyilagosan tették törvényen alapuló nyilatkoza­tukat, a­miből álláspontjuk helyes felfogása és azon nagyra becsülendő higgadtság tűnik ki, mely szerint ösz­­szes törekvésük csak abban öszpontosult, hogy vádlottak cselekvényei lehetőleg a valódi jogi állapotban deríttes­­senek ki és másfelől közreműködjenek e bonyodalmas ügy azon gyors megoldására, melyet a bíróság oly kitörő sikerrel folytatott. E hó 12-én délelőtt 9 órakor volt az utolsó ülés, melyben az Ítélet kihirdettetett. Mindenkit lázas állapot­ban tartott a kíváncsiság 11 ''fok arczán e rendkívüli ünnepélyesség színezete ömlött el, mig végre vezető Fo­­garasi Dániel jeles biránk hangja töre meg a mély csendet. Az Ítélet komoly és súlyos, de a bűntényekhez arányult. Tömör kivonatát tartalmazta az a végtárgyalás eredményének, melyek alapján nem lesz fölösleges rövi­den megemlíteni, hogy vádlottak hány bűntényben ítél­tettek bűnösöknek. Farkas Béni elkövetett 4 rablógyil­kosságot, 1 rablást, 17 rendbeli lopást, 1 rágalmazást; Krochmanlich: 3 rablógyilkosságot, 1 rablást, 14 tolvaj­­lást , 1 rágalmazást; Grosz Mendel: 1 rablást és 1 lo­pást; Fisch: 1 rablógyilkosságot, 0 lopást; Antalfi: 1 lopást ; Németi : 1 rablást, 1 lopást ; Farkas Izsák : 1 lopást; Hersch: 1 rablást, 1 lopásban részvételt; Róth: 1 rablógyilkosságot, 1 rablást, 1 lopást; Ungvári: 1 lo­pást, 1 csalást; Somodi: 1 lopást , 1 fajtalansági kihá­gást; Rosenfeld Mari: 1 lopásban részes; Újházi: va­gyonbiztonság elleni kihágást; Weinberger: 2 lopást; Weisz: 1 lopás-, csalás-és sikkasztási áthágást; Schmitz­­né: 3 lopásban részes, kettőben kihágást követett, el; Grünfeld Kati: 1 lopásban részes; Silberman Mózes és neje: 1—1 lopásban részesek. Ezek alapján Krochmanlich Herman, mint bevallást tevő, kötél általi halálra ítéltetett, egyszersmind elhatá­roztatott, hogy — miután ő a tényeket nemcsak bűnbá­­nólag bevallotta, hanem vallomása által a vizsgálat fo­lyamát nagy részben megkönnyebbitette és sok bűntényt s több vádlott csak az ő beismerése folytán fedeztetett fel, miáltal az igazságszolgáltatás érdekében előnyös szol­gálatot tett — bűnügyi iratai megkegyelmezés végett, ajánlat mellet­t Felsége elébe felterjesztetnek : Béni, Fisch, Róth : élethosszig tartó , Németi, Grosz Mendel : 20 évi, Hersch: 15 évi, Weinberger: 6 évi, Ungvári, Somodi: 2 évi, Weisz: 1 évi, Antalfi, Schmitzné: 11 havi, Farkas Izsák: 6 havi, Grünfeld Kati: 5 havi, Rosenfeld Mari, Silberman és neje: 3 havi, Újházi György : 2 havi börtönre ítéltettek. Az ítélet vádlottakon semmi feltűnő változást nem okozott, csak a figyelmes szemlélő vehetett észre Kroch­manlich arczán egy kissé lázas kinyomatot. A kevesebb börtönbüntetésre ítélt egyének közül öten megnyugodtak az ítéleten s büntetésüket azonnal meg is kezdették, a többiek felebbeztek. TÁRCZA, Maros-Vásárhelytt, 1874. október 12-én. (B. G.) A boldogság ott van, hol a nyugalom. Mielőtt ez állítás igazságát általános érvényűnek is­­mernék el, keresnünk kell példákat, főként magunk kö­rül kell széttekintenünk. A nyugalmat és csöndet itt most feltaláljuk. A honvéd harczosok zaja egyszerre lecsillapult, szétoszlott; az űrt, melyet maguk után hagytak, ki tudja mi tölti be? talán az őszi szél; vagy az unalom némasága; — vagy talán a sóhajok ? Én nem tudoma, mert helye van itt akár mind a háromnak. Mi lehangolódunk a semmit­tevésben, elbádgyadunk az egyhangúságban és belefára­dunk az unatkozásba is. Az a kis mozgalom is, melyet a Farkas Béni rablóbandájának bűnei fölött tartott végtár­gyalások idéztek elő, már lecsillapult. Az égboltozatot sűrű felhőtömeg bob­ta be s még a múlt szombati nap­fogyatkozást is — hisszük, teljes jóakarattal — eltakarta előlünk, nehogy, e tünemény miatt megzavarja boldogsá­gunkat egy kis mozgalom, egy kis érdeklődő kiváncsiság. No, de, e részben semmitől sem lehetett tartani: az em­berek egy része semmit sem tudott az égi napfogyatko­zásról ; más részét — mely különben is füstölt üvegen át nézi a világot — nem érdekelte; — egy harmadik, a kisebb rész, mely talán szereti is valamennyire az as­­tronomiát, itt leánt, földi csillagok közt keresi a fogyat­kozást. Csönd és nyugalom van itt most. De, hát vájjon igazán állandó csönd és nyugalom van-e? Vájjon, ez a csend igazán nyugalom-e? — Az első kérdésre részben igennel válaszolhatunk ; nálunk egy mozgás, sürgés-forgás minő épen a legközelebbi is volt, olyan, mint mikor az alvó ember egyik oldaláról a má­sikra fordul. Csöndben vagyunk, vagy talán épen alszunk,­­ sőt álmodunk is. Ki ne tapasztalta volna, hogy túlboldog, vagy túlságosan ijesztő, rémes álomlátásai közben, éber öntudata koronkint fülébe súgja: ne örülj, vagy: ne ret­tegj, hiszen csak álom az egész ? Mi álmodunk szépeket és borzasztókat egyaránt. Ál­modunk kedves, patriarkális életről ; álmodunk társadalmi és polgári solidaritásról, melynek kellemei épen úgy tűn­nek fel, mint soha sem látott vidékeknek szép, de nem igaz álomképei. Álmodunk társulatokat, egyleteket, ál­modunk sok sok mindent, rkikről az álmos könyvben semmi említés sincs. Néha-néha felébreszt valami, talán a bakter sípja, vagy pedig nagyon is élénk álmunk, s olyankor fordulunk egyet. Az utazók, kik nyáron át fölkeresik a sziklás bér­ezés szép Erdélyt, mikor a „székely főváros“ felől kell véleményt adniok, avagy naplójegyzeteiket néhány sorral m­egtoldaniok,­­ hihetőleg egy kis lámpalázon esnek ke­resztül. Nem tudják, hogy minő nevezetességünket örö­kítsék meg, keresik a rendkivüliségeket, s találnak egy pocsolyával környezett kis ligetet, mely sétatérnek ne­veztetik, — keresnek nevezetességeket s találnak is — különben közönséges — dolgokat, melyek az által lesznek nevezetesekké, hogy itt is megvannak. A hires, borongó őszi napok eleinte ónsúlylyal nehe­zednek a kedélyekre, mystikus homályba burkolják az egész légkört és láthatárt s az aluszékony kedélyeken úgy ülnek, mint a vampyrok, vagy a lidérctnyomás, melyek néha-néha félig ébren tartják áldozataikat. Ebben a titokzatos homályban egy távoli, de foly­ton közeledő fény, mint bolygó tűz hatol felénk sugarai­val s folyton folyvást közeledik. E tűz egy perezre bizo­nyosan fel fog ébreszteni fényével ; még nincs itt, de kö­­zeledtében mind nagyobb nagyobb lesz, s a műit lángja,, ide-oda lobog, megvilágítja környezetét, mely valóban kü­­­lönös képeket tüntet föl. A fény körül egész csoportozat­­ van, s a­mint közeledik e csoportozat, egyes alakjai tisz­tábban kivehetők. Ott van az öreg, már alkalmasint őszülő, Bachus, kinek haját most szőlőgerezdek takarják el ; ott van egész kísérete, minden egyesnek serleg a ke­zében, szőlőkoszorú fején, mosoly az arczán. Ezek mellett egy csapat, vagy akár sereg műkedvelő, kiknek jókedve, vigsága zajongásban kap utat magának, mely füleinkig is elhat. S hogy a kép még különösebb, még élethűbb legyen, fölemlítjük az érdekes tableaunak egy néhány mellékalakját : ott vannak a czigány zenészek, hegedűvel, klarinéttal, nagy­bőgővel; ott vannak a hornyomó kádak ugrándozó, kiabáló tánczosaikkal, és ebben a folyton-foly­­vást közeledő, kellemes és kellemetlen hangok vegyüle­téből álló zsibongásba egy ismeretes hang vegyül, néha meg kiválik, azután egy ismerős alak kopott kalappal szennyes köténynyel, hátán kosárral, kezében egy jókora pléh edénynyel tűnik föl, s ha a többi közeledő alakról zsivajról reá nem ismerünk e fényes csoportozatra, ez utóbbiról, a virslisről bizonyosan reájövünk, hogy ez­ a szüret. Egy újabb körülmény, mely megszakasztja nyu­galmunkat, egy perezre kitörli szemeinkből az álmot azután fordulunk egyet s lesz minden ismét a régi, beáll a megszokott csend és nyugalom. S ha már most leszá­mítjuk nyugtalanító álmainkat, be nem teljesülő ábránd­jainkat, gyakori háborgattatásunkat , akkor elmondhatjuk, hogy nálunk valóban boldogság van, mert­ a­hol a nyu­galom, ott van a boldogság. 330 Nevelészeti képek a múlt (?) századból. (!) SZENTGYÖRGYI ISTVÁN-tól. Tudva levő dolog, hogy az iskolai nevelés sikere, nagyrészt a házi nevelésről föltételeztetik. Egyik a má­siknak — ugyszólva — elő , vagy hátramozdítója, s mely kisded a családi körben helyes, rendszeres nevelésben részesül, mily könnyű itt az iskolai nevelés feladata, s mily nehéz ellenirányban. De hajdan (?) mind a házi, mind pedig az iskolai nevelészet tényezői vajmi kevés ismerettel birának arra, hogy: a „nevelészet mindkét téren kellő irányban haladhasson, s így egyik a másiknak ront­ója ne legyen.“ És ez igen természetes. Jól tudjuk azt, miszerint nemzeti népnevelészetü­nk úgy az iskolában, mint a szülői háznál, nemcsak hogy

Next