Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)
1874-10-14 / 82. szám
zett, ugyancsak bűnösnek mondatott ki vádlott a szamosujvári Sarber Antal kárára ellopott lovak miatt, mely vádlott tagadásával szemben jogszerűen bebizonyittatott. A harmadik tényyel Farkas Báni volt vádolva, mintha ő iklódi Leményi Jánostól két lovat és rezes hámokat lopott volna el; miután vádlott tagadásával szemben a bizonyíték alanyilag megállapítható nem volt, a vád alól fölmentetett. Október 6-kán tárgyaltattak: a keresztúri Bojubcer Ignácz kárára elkövetett ló- és szekérlopás; a remetemezei Lázár Mihály és Jakab Ferencz kárára elkövetett ló- és szekérlopás; hadadi Weisz Móricz szekerének és lovának ellopása, s vári községében megejtett tolvajlás bűnténye. Mind a négy bűntényben Farkas Béni, mint közvetlen tettes, sőt az elsőben saját beismerése alapján ; továbbá Fisch Jákob, s az elsőben és utolsóban Krochmanlich is, bűnösöknek találtattak. Okt. 7 -én hat bűntény tárgyaltatott a következő sorrendben: 1. a bongárdi Moldován Dumitrutól ellopott lovak számok és hamis okiratok készítése által elkövetett csalás bűntény, melyekben egyedüli vádlott, Ungvári Ferenc?, bűnösnek itéltetet. 2. A medgyesi Silberstein Márkus hátrányára elkövetett rágalmazás, melyben bűnös: Krochm. Herman. 3. Farkas Béni által szászvárosi Zaharia Niculae s társaitól ellopott két ló, s ezzel kapcsolatos rágalmazási bűntény. 4. Nagybányai Molcsányi Mihály kárára elkövetett két ló ellopása bűnténye, melyben Farkas Béni, mint közvetlen tettes, bűnös ; Weisz Jákob pedig a vádalól, bizonyítékok elégtelensége miatt, felmentetett. 5. A szamosujvári Hutter Frigyes kárára elkövetett lopás és az Engelbert Weinlich kárára elkövetett sikkasztási áthágás, melyekben Weisz Jákob bűnösnek, illetőleg hibásnak találtatott; végül: 6. A kolozsvári Malicher Henrich kárára elkövetett sikkasztás, melyben Weisz Jákob bűnösnek mondatott ki. Okt. 8-kán tárgyaltatott a három utolsó bűntény : a pánczélcsehi bűntény Aniel Hirsch Jákob és kolozsvári Steinfell József kárára elkövetett lovak és szekér ellopása, melyben bűnösek: Farkas Béni, mint közvetlen tettes és Weinberger József, mint bűntárs; a kolozsvári Blumenfeld Józsefné kárára elkövetett betörési tolvajság, melyben Weinberger József saját beismerése folytán, mint közvetlen tettes, bűnösnek mondatott ki; a pagocsai Száva Vaszi sérelmére elkövetett természet elleni fajtalansági bűntény, melyben, mint kihágásban, Somodi Mihály hibásnak találtatott És ezzel bevégződött azon bűntények tárgyalása, melyek az erélyes vizsgálat folytán kideríthetők lettek, de mindig fennmarad a kétely az iránt, hogy mily számos lehet még azon kisebb tiltott cselekvények száma, melyek e nagy kiterjedésű társaság különböző, ismert és ismeretlen tagjai által elkövettettek. Szombaton, okt. 10-kén délutánra volt kitűzve a büntetés kimérésére vonatkozólag az ügyészi végindítvány és a védők ez iránybani védelmének előadása. A tárgyalási épület helyiségeit egész népzápor lepte meg, az érdeklődés a legtúlzottabb mértékben fokozódott, a jegyosztogatónak menekülnie kellett az ostrom elől, s végre is a tömeges hivatalos közegek közbenlépésével lehetett visszatartani attól, hogy a bejuthatás lehetetlenségét ne gondolja csak képzeletinek. Délután 3 órakor kezdette meg ügyész másfél óráig tartó correct előadását, melyben felsorolván a már kimondott ítéleteket, a mutatkozó, enyhítő és súlyosító körülmények tekintetbe vételével a büntetés kimérésére nézve a következő ajánlatokat tette : Halált kért egyedül Krochmanlichra, Farkas Bénire, Fisch Jákobra, Róth Jákobra, Németi Zsigmondra, Rosenfeld Grosz Mendelre, Ilersch Abzugra élethosszig tartó börtönbüntetést; Antalti (Olcsó Jánosra, Schmitz Márkusáéra, Somodi Mihályra és Weinberger Józsefre öt évet, Ungvári Ferenczre 3 évet, Weisz Jákobra 3 évet, Farkas Izsákra 1 */2 évet, Rosenfeld Marira, Grünfeld Katira, Silberman Mózesre és nejére 1 évet; végül: Újházi Nagy Györgyre 11 hónapot. Áttért ezután a magán igények és bűnvádi költségekre, egyenként sorolván elő azon kötelezettségeket, melyek vádlottakat e részben is terhelik. Ezután az ügyvédek tették meg védelmüket azon sorban, amint a kir. ügyész vádlottak ellen az indítványt tárgyalta. Itt különösen kiemelendő az, hogy védők kivétel nélkül tárgyilagosan tették törvényen alapuló nyilatkozatukat, amiből álláspontjuk helyes felfogása és azon nagyra becsülendő higgadtság tűnik ki, mely szerint öszszes törekvésük csak abban öszpontosult, hogy vádlottak cselekvényei lehetőleg a valódi jogi állapotban deríttessenek ki és másfelől közreműködjenek e bonyodalmas ügy azon gyors megoldására, melyet a bíróság oly kitörő sikerrel folytatott. E hó 12-én délelőtt 9 órakor volt az utolsó ülés, melyben az Ítélet kihirdettetett. Mindenkit lázas állapotban tartott a kíváncsiság 11 ''fok arczán e rendkívüli ünnepélyesség színezete ömlött el, mig végre vezető Fogarasi Dániel jeles biránk hangja töre meg a mély csendet. Az Ítélet komoly és súlyos, de a bűntényekhez arányult. Tömör kivonatát tartalmazta az a végtárgyalás eredményének, melyek alapján nem lesz fölösleges röviden megemlíteni, hogy vádlottak hány bűntényben ítéltettek bűnösöknek. Farkas Béni elkövetett 4 rablógyilkosságot, 1 rablást, 17 rendbeli lopást, 1 rágalmazást; Krochmanlich: 3 rablógyilkosságot, 1 rablást, 14 tolvajlást , 1 rágalmazást; Grosz Mendel: 1 rablást és 1 lopást; Fisch: 1 rablógyilkosságot, 0 lopást; Antalfi: 1 lopást ; Németi : 1 rablást, 1 lopást ; Farkas Izsák : 1 lopást; Hersch: 1 rablást, 1 lopásban részvételt; Róth: 1 rablógyilkosságot, 1 rablást, 1 lopást; Ungvári: 1 lopást, 1 csalást; Somodi: 1 lopást , 1 fajtalansági kihágást; Rosenfeld Mari: 1 lopásban részes; Újházi: vagyonbiztonság elleni kihágást; Weinberger: 2 lopást; Weisz: 1 lopás-, csalás-és sikkasztási áthágást; Schmitzné: 3 lopásban részes, kettőben kihágást követett, el; Grünfeld Kati: 1 lopásban részes; Silberman Mózes és neje: 1—1 lopásban részesek. Ezek alapján Krochmanlich Herman, mint bevallást tevő, kötél általi halálra ítéltetett, egyszersmind elhatároztatott, hogy — miután ő a tényeket nemcsak bűnbánólag bevallotta, hanem vallomása által a vizsgálat folyamát nagy részben megkönnyebbitette és sok bűntényt s több vádlott csak az ő beismerése folytán fedeztetett fel, miáltal az igazságszolgáltatás érdekében előnyös szolgálatot tett — bűnügyi iratai megkegyelmezés végett, ajánlat mellett Felsége elébe felterjesztetnek : Béni, Fisch, Róth : élethosszig tartó , Németi, Grosz Mendel : 20 évi, Hersch: 15 évi, Weinberger: 6 évi, Ungvári, Somodi: 2 évi, Weisz: 1 évi, Antalfi, Schmitzné: 11 havi, Farkas Izsák: 6 havi, Grünfeld Kati: 5 havi, Rosenfeld Mari, Silberman és neje: 3 havi, Újházi György : 2 havi börtönre ítéltettek. Az ítélet vádlottakon semmi feltűnő változást nem okozott, csak a figyelmes szemlélő vehetett észre Krochmanlich arczán egy kissé lázas kinyomatot. A kevesebb börtönbüntetésre ítélt egyének közül öten megnyugodtak az ítéleten s büntetésüket azonnal meg is kezdették, a többiek felebbeztek. TÁRCZA, Maros-Vásárhelytt, 1874. október 12-én. (B. G.) A boldogság ott van, hol a nyugalom. Mielőtt ez állítás igazságát általános érvényűnek ismernék el, keresnünk kell példákat, főként magunk körül kell széttekintenünk. A nyugalmat és csöndet itt most feltaláljuk. A honvéd harczosok zaja egyszerre lecsillapult, szétoszlott; az űrt, melyet maguk után hagytak, ki tudja mi tölti be? talán az őszi szél; vagy az unalom némasága; — vagy talán a sóhajok ? Én nem tudoma, mert helye van itt akár mind a háromnak. Mi lehangolódunk a semmittevésben, elbádgyadunk az egyhangúságban és belefáradunk az unatkozásba is. Az a kis mozgalom is, melyet a Farkas Béni rablóbandájának bűnei fölött tartott végtárgyalások idéztek elő, már lecsillapult. Az égboltozatot sűrű felhőtömeg bobta be s még a múlt szombati napfogyatkozást is — hisszük, teljes jóakarattal — eltakarta előlünk, nehogy, e tünemény miatt megzavarja boldogságunkat egy kis mozgalom, egy kis érdeklődő kiváncsiság. No, de, e részben semmitől sem lehetett tartani: az emberek egy része semmit sem tudott az égi napfogyatkozásról ; más részét — mely különben is füstölt üvegen át nézi a világot — nem érdekelte; — egy harmadik, a kisebb rész, mely talán szereti is valamennyire az astronomiát, itt leánt, földi csillagok közt keresi a fogyatkozást. Csönd és nyugalom van itt most. De, hát vájjon igazán állandó csönd és nyugalom van-e? Vájjon, ez a csend igazán nyugalom-e? — Az első kérdésre részben igennel válaszolhatunk ; nálunk egy mozgás, sürgés-forgás minő épen a legközelebbi is volt, olyan, mint mikor az alvó ember egyik oldaláról a másikra fordul. Csöndben vagyunk, vagy talán épen alszunk, sőt álmodunk is. Ki ne tapasztalta volna, hogy túlboldog, vagy túlságosan ijesztő, rémes álomlátásai közben, éber öntudata koronkint fülébe súgja: ne örülj, vagy: ne rettegj, hiszen csak álom az egész ? Mi álmodunk szépeket és borzasztókat egyaránt. Álmodunk kedves, patriarkális életről ; álmodunk társadalmi és polgári solidaritásról, melynek kellemei épen úgy tűnnek fel, mint soha sem látott vidékeknek szép, de nem igaz álomképei. Álmodunk társulatokat, egyleteket, álmodunk sok sok mindent, rkikről az álmos könyvben semmi említés sincs. Néha-néha felébreszt valami, talán a bakter sípja, vagy pedig nagyon is élénk álmunk, s olyankor fordulunk egyet. Az utazók, kik nyáron át fölkeresik a sziklás bérezés szép Erdélyt, mikor a „székely főváros“ felől kell véleményt adniok, avagy naplójegyzeteiket néhány sorral megtoldaniok, hihetőleg egy kis lámpalázon esnek keresztül. Nem tudják, hogy minő nevezetességünket örökítsék meg, keresik a rendkivüliségeket, s találnak egy pocsolyával környezett kis ligetet, mely sétatérnek neveztetik, — keresnek nevezetességeket s találnak is — különben közönséges — dolgokat, melyek az által lesznek nevezetesekké, hogy itt is megvannak. A hires, borongó őszi napok eleinte ónsúlylyal nehezednek a kedélyekre, mystikus homályba burkolják az egész légkört és láthatárt s az aluszékony kedélyeken úgy ülnek, mint a vampyrok, vagy a lidérctnyomás, melyek néha-néha félig ébren tartják áldozataikat. Ebben a titokzatos homályban egy távoli, de folyton közeledő fény, mint bolygó tűz hatol felénk sugaraival s folyton folyvást közeledik. E tűz egy perezre bizonyosan fel fog ébreszteni fényével ; még nincs itt, de közeledtében mind nagyobb nagyobb lesz, s a műit lángja,, ide-oda lobog, megvilágítja környezetét, mely valóban különös képeket tüntet föl. A fény körül egész csoportozat van, s amint közeledik e csoportozat, egyes alakjai tisztábban kivehetők. Ott van az öreg, már alkalmasint őszülő, Bachus, kinek haját most szőlőgerezdek takarják el ; ott van egész kísérete, minden egyesnek serleg a kezében, szőlőkoszorú fején, mosoly az arczán. Ezek mellett egy csapat, vagy akár sereg műkedvelő, kiknek jókedve, vigsága zajongásban kap utat magának, mely füleinkig is elhat. S hogy a kép még különösebb, még élethűbb legyen, fölemlítjük az érdekes tableaunak egy néhány mellékalakját : ott vannak a czigány zenészek, hegedűvel, klarinéttal, nagybőgővel; ott vannak a hornyomó kádak ugrándozó, kiabáló tánczosaikkal, és ebben a folyton-folyvást közeledő, kellemes és kellemetlen hangok vegyületéből álló zsibongásba egy ismeretes hang vegyül, néha meg kiválik, azután egy ismerős alak kopott kalappal szennyes köténynyel, hátán kosárral, kezében egy jókora pléh edénynyel tűnik föl, s ha a többi közeledő alakról zsivajról reá nem ismerünk e fényes csoportozatra, ez utóbbiról, a virslisről bizonyosan reájövünk, hogy ez a szüret. Egy újabb körülmény, mely megszakasztja nyugalmunkat, egy perezre kitörli szemeinkből az álmot azután fordulunk egyet s lesz minden ismét a régi, beáll a megszokott csend és nyugalom. S ha már most leszámítjuk nyugtalanító álmainkat, be nem teljesülő ábrándjainkat, gyakori háborgattatásunkat , akkor elmondhatjuk, hogy nálunk valóban boldogság van, mert ahol a nyugalom, ott van a boldogság. 330 Nevelészeti képek a múlt (?) századból. (!) SZENTGYÖRGYI ISTVÁN-tól. Tudva levő dolog, hogy az iskolai nevelés sikere, nagyrészt a házi nevelésről föltételeztetik. Egyik a másiknak — ugyszólva — elő , vagy hátramozdítója, s mely kisded a családi körben helyes, rendszeres nevelésben részesül, mily könnyű itt az iskolai nevelés feladata, s mily nehéz ellenirányban. De hajdan (?) mind a házi, mind pedig az iskolai nevelészet tényezői vajmi kevés ismerettel birának arra, hogy: a „nevelészet mindkét téren kellő irányban haladhasson, s így egyik a másiknak rontója ne legyen.“ És ez igen természetes. Jól tudjuk azt, miszerint nemzeti népnevelészetünk úgy az iskolában, mint a szülői háznál, nemcsak hogy