Székely Hírmondó, 2000. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)

2000-01-28 / 4. szám

Hiff O­N­D 0­­­2, 2000/4. PORTRÉ • ÖNKORMÁNYZAT Emberközelben Weisz György kitiltaná a főtéri forgalmat - A portrésorozat első ré­szében Ön olyan dicséretet kapott Vetró András szob­rászművésztől, miszerint re­mekül feltalálja magát a konyhában. Ez tényleg így van? - Igen. Nem csak feltalálom, hanem jól is érzem magam a konyhában, de kizárólag hús­alapú ételek készítésével foglal­kozom, s a mosogatástól szi­gorúan távol tartom magam. Főként olyan fogásokat készí­tek el, amelyek pillanatnyi ötle­tek alapján születnek, s amikor hozzákezdek, még én sem tu­dom, hogy mi lesz belőle. En­nek ellenére eddig mindenkitől csak dicséretet kaptam. Legin­kább francia barátaim elisme­rése számít mérvadónak, akik köztudomásúlag ínyencek, s akik egyenesen George le Blanc-kal, az egyik legismer­tebb francia konyhaművésszel hasonlítottak össze. - Ön is művészetnek tekin­ti a konyhai ténykedést? - Föltétlenül. Ahogy a szob­rász megmunkálja az agyagot, a bronzot, vagy amije van, úgy az igazi szakács is alkot, amikor elkészít egy remek ételt. A különbség annyi, hogy a sza­kács műve nem maradandó, de ennek ellenére nagyon kedvelik a szobrászok is. - Úgy tudom, Nyugat-Eu­rópa számos országában meg­fordult. Hol találta lenyűgö­zőnek a konyhát? - Tulajdonképpen minden­hol, mert az ismeretlen mindig különb a megszokotthoz képest. Sehol sem válogattam, még a csigát is megettem, amikor az volt feltálalva. - Gondolom, nem csak a konyha az egyetlen hobbija. - Nem, a konyha után nyom­ban következik a kutya és a kertészkedés. Jelenleg egy négyhónapos németjuhászom van, amely nagyon rakoncátlan, s lassan szokik a tömbházla­­káshoz. Egyébként a feleségem kedvence, nagyon szereti, s éppen ezért sok csínytevését megbocsátom. Mármint a ku­tyámnak. A kertészkedést nem „ipari” szinten űzöm, inkább a különlegesebb zöldségek, mint­­ például a kelkáposzta, a brok­koli, a karfiol, a bimbóskel ter­mesztésével kísérletezem, aztán hol sikerül, hol nem. Ami si­kerül, az természetesen a kony­hába kerül.­­ Beszéljünk a jelenlegi munkájáról is, ami nem fűző­dik a tulajdonképpeni szak­májához. - A szakmában is dolgoz­tam, hiszen a Szigetelőgyár épí­tését én irányítottam, azután pe­dig a Fakitermelő Vállalatnál dolgoztam, mint az útépítő- és karbantartó részleg vezetője. A jelenlegi foglalkozásom vi­szonylag távol esik a szak­mámtól, de gyakorlatilag régi álmom valósult meg, mert min­dig kereskedő szerettem volna lenni. Igaz, nehéz fába vágtam a fejszét, amikor 1994-ben átvet­tem a Nemere Rt. irányítását, amely a csőd szélén állott, de 1951-ben született Maros­­vásárhelyen. A középiskolát szülővárosa 4-es Számú Lí­ceumában végezte, s 1975- ben szerzett építészmérnöki diplomát a kolozsvári műszaki egyetemen. Jelenleg a kézdi­­vásárhelyi Nemere Rt. vezér­­igazgatója. Felesége, Józsa Irén francia szakos tanárnő a Nagy Mózes Líceumban. Na­gyobbik fia, Attila a tavaly vé­gezte el a kolozsvári Babeş- Bolyai Tudományegyetem művészettörténeti szakát, a kisebbik, István fotóművész szeretne lenni. 1998-ban már nyereséget tud­tunk felmutatni, s jelenleg is jó úton haladunk. Ezért az egész munkaközösség dicséretet érde­mel. - Mi a véleménye a helyi politikai csatározásokról? - Az utóbbi négy évben semmi lényeges megvalósítás nem történt a városban. A la­kosság többet érdemelne egy­két útszakasz befoltozásánál, a városvezetésnek nem csak az­zal kellene foglakoznia. Kézdi­­vásárhely megtorpant a gazda­sági fejlődés útján, s ez éppen a kérdésben felvetett csatározá­sok számlájára írható. Szeren­csére, az idén előreláthatólag helyhatósági választások lesz­nek, a lakosságnak lehetősége lesz, hogy változtasson a hely­zeten. Szerintem az RMDSZ- nek, mint vezető szervezetnek olyan polgármester-jelöltet kell állítania, aki élvezi a város bi­zalmát. Akik a város élére ke­rülnek, tehát úgy a polgármes­ter, mint a tanácsosok, min­denekelőtt a közösség érdekeit kell szem előtt tartaniuk. - Mi lenne az első három intézkedése, ha Ön lenne a polgármester? - Nem leszek polgármester, mert nem is fogom megpályáz­ni ezt a tisztséget. De a kérdés kedvéért eljátszhatunk a gondo­lattal. Először is kitiltanám a gépkocsiforgalmat a főtérről, mert ez egyedülálló építészeti ritkaság, meg kell őriznünk, be­csülnünk. Másodszor megpró­bálnám a város úthálózatát eu­rópai színvonalra emelni, s har­madszor súlyos büntetést he­lyeznék kilátásba azok ellen, akik szemetelnek vagy ron­gálják a város, a közösség ja­vait. Persze, ennél jóval fon­tosabb dolgok is akadnak, de ezen a jövendő városvezetésnek kell gondolkodnia. Lejegyezte: K. L. M. Szigeti veszedelem (folytatás az 1. oldalról) Az alpolgármester a továbbiakban elmondta, hogy írásban fog magyarázatot kérni a pol­gármestertől, de az esetleges választ illetően nem túl optimista. A történtektől függetlenül - fűzte hozzá Török Sándor - továbbra is végzem a munkám, mert véleményem szerint ennek a kon­fliktusnak nem szabad akadályoznia a hivatal működését. A legújabb önkormányzati konfliktus azt követően robbant ki, hogy az alpolgármester nyi­latkozni merészelt a megyei napilapnak. Az im­már több mint három éve zajló választási kam­pányt ízig-vérig átélő polgármester ezt zokon vette, s miután a számonkérés során sem kapott megnyugtató választ, a hivatal alkalmazottainak­megtiltotta, hogy bárminemű információval szolgáljanak a helyettesének, akinek egyben azt is tudomására hozta, hogy fölösleges befáradnia munkahelyére. Ezt követően került sor a tanács­ülésre, majd az említett rendelkezésre. Mi a törvényes alapja a polgármester azon döntésének, miszerint az alpolgármestert meg­fosztotta hatáskörétől? A hivatal szóvivője szerint a polgármester a 69-es helyhatósági törvény értelmében az átruhá­zott hatásköreitől megfoszthatja az alpol­gármestert. Ilyen (a 46-os cikkely első bekezdése értelmében) a polgárőrök felügyelése, a gazdasá­gi egységek, piacok ellenőrzése stb. A 47-es cikkely értelmében az alpolgármestert a tanács választja meg, titkos szavazással, s csak a tanács válthatja le, a tanácsosok kétharmadának belee­gyezésével - közölte a szóvivő. K. L. M. Névjegykártya Közvilágítás Kézdivásárhelyen A sötétség­ e­s helyzet nem olyan fényes­ü­l­­ (világos), mint amilyennek Zsöjjennie kellene. A tanácsülé­seken a különfélék alkalmával több ta­nácsos földobja a kérdést, hogy miért nem működnek a lámpák egy adott ut­cában. Tényleg, miért? Nem egyszer tapasztalhat­tuk, hogy napközben is világí­tottak az egyébként automata lámpák izzószálai. Ilyen eset­ben kérdésünkre azt válaszolták az illetékesek, hogy javítanak rajtuk. A városban néhány he­lyen van szenzor (érzékelő), azok „kapcsolják be” a sötétség beálltával a lámpákat. Többször észlelhettük azt is, hogy estén­ként elalszik egy-egy lámpa. Ez a narancs színűek esetében for­dul elő - tudtuk meg a hivatal­nál. Az izzóknak van egy biz­tonsági berendezése, amely, ha az izzó túlfűtődik, kikapcsolja, hogy ne érje károsodás. Kézdivásárhely számos ut­cáját nagyon gyengén világítják meg: a Perkő utca, a Kanta, a Bálványos utca szinte teljesen sötétben marad, ha leszáll az birodalma est. Az oroszfalviak már pa­naszkodni sem bírnak, hisz minden zokszavuk hiábavaló. Ha sötétben vannak, legalább esténként nem látják nyomo­rúságos életkörülményeiket: a gidres-gödrös utcákat, a köz­­veszélyes hidat stb. És a városi udvarterekről még nem is szól­tunk, azokat csak a lakók által itt-ott felszerelt lámpák világít­ják, másképpen ott is a teljes sötétség uralkodna. -lob­ A lakosság fizetésképtelen !"­ fűtéstámogatás ellenére to­­­vábbra is emelkedik a Gosp- Kft. tartozóinak névso­ra. Jelen pillanatban a vállalat kinnlevő­ségei 2,9 milliárd lejnél nagyobb össze­get tesznek ki. A maga módján a Gosp- Com is adása a Csavargyárnak 2 mil­liárd lejjel. Hiába van fűtéstámogatás, a gigakalória ára emelkedett, a lakos­ság fizetési képessége pedig csökkent. A fizetés kevés, a választási lehetőség szintén. A munkanélküli, vagy az éhbé­­rért dolgozó polgár választhat: vagy éhenhal - hosszadalmasabb folyamat -, vagy megfagy - ami­­hamarább bekövet­kezhet. Mégis sokan az utóbbi mellett döntenek, mert vannak olyan szemé­lyek, akik maguk kérik a fűtéshálózat­ról való lecsatolást. Két-három naponta melegvíz A város ipari negyedében csak bizonyos napokon adnak melegvizet. Ez azért van - tudtuk meg Fekete Lórándtól, a Gosp- Com főmérnökétől­­, hogy nor­mális hőfokon tudjanak fűtést biztosítani. Az 1-es hőközpont három naponta biztosít melegvi­zet, ez látja el a Fecske és az Új utca tömbházlakásait. A Szabad­ság és az 1918. December 1. utca lakói gyakrabban, kétnaponta kapnak melegvizet. Egyre többen szereltetnek vízórát Hetente mintegy húszan ad­ják le a kérést, hogy át szeretné­nek térni egyéni vízórára, és a továbbiakban növekedésre le­het számítani ezt illetően. Míg a közüzemek akár 33 köbméter melegvizet is kiszámláz egy há­romfős családnak, addig az egyéni vízóra esetében a fo­gyasztás 5-10 köbméter havon­ta anélkül, hogy spórolna az ember. Persze, mint egy régeb­bi lapszámunkban is beszámol­tunk, az óra felszerelése nem aprópénz, de hosszútávon meg­térül az ára, és spórolni is lehet. A víz minőségéről A kézdivásárhelyiek kitűnő minőségű (hideg)vizet fogyasz­tanak. Az egyetlen és óriási probléma a víz keménysége, de ezzel egyelőre nincs mit kez­deni, mert a vízház berendezése elavult, kiöregedett. A meleg­víz minősége egy-egy esetben kritikán aluli, főleg azokban a tömbházakban, ahol 2-3 napon­ta adnak melegvizet. Itt a hirte­len nagy nyomás kimossa a vezetékekben lerakodott sala­kot. Az e havi tanácsülésen volt szó a vízház rehabilitációs ter­véről, amit el is készítettek, csak a kivitelezéshez szükséges pénz (a tavaly 65 milliárd lejbe került volna) hiányzik. Ezt a pénzösszeget külföldi támoga­tásokból szeretnék megkapni, így különböző pályázatok meg­nyerésére számítanak. -bartos­

Next