Székely Hírmondó, 2020. április (25. évfolyam, 63-81. szám)

2020-04-30 / 81. szám

VIGADÓART A kézdivásárhelyi Vigadó Művelő­dési Ház kulturális oldala Bordás Attila szerint a tánc önismeret és felismerés „Néha túl sokat gondolkodom" Táncos, koreográfus, szí­nész, rendező, lemezlovas, író, aki, amikor épp­ nem táncol vagy dolgozik, ak­kor túl sokat gondolkodik. Bordás Attilával, a CAMP - Con­temporary Artistic Movement Platform tábor szervezőjével beszélget­tünk a táncról, munkájá­ról, a jelenlegi helyzetről. - Mit jelent ön számára a tánc? - Önismeret, felismerés, kapcso­lat. Találkozás saját magunkkal és a világgal, amely bennünk lakozik. T­ársalgás a világegyetemmel. Egyensúly. A jelen meglovaglása. T­erápia, gyógyulás, gyógyítás, mantra, ima, feltárás. Bátorság, oda­adás, felszabadulás, felszabadítás, utazás. Szabadság, lelepleződés, me­ditáció, kiút, transz, reflektálás. A tánc a zene mellett az egyik legerő­sebb kötelék a szavakon, fogalma­kon és félelmeken túli önmagunk­hoz. Hidat képez az ember és ter­mészet között. A szellem és a fizi­kum tápláléka. Univerzális nyelv, mely.jpra tanít - Mivel foglalkozik, amikor éppen nem táncol? - Gondolkodom. Néha túl so­kat... - Hogy egyeztethető össze a koreográfia és a rendezés? - Ember-, elme-, kreativitás- és beállítottság-függő szerintem. Ese­temben ez a kettő teljes mértékben összefügg, de természetesen egy­mástól függetlenül is érvényesül, így vagyok a fénytechnikával, a ze­nével és a díszlettel is. Be tudok vi­lágítani egy előadást, viszont nem mondom, hogy meg tudnám ter­vezni a díszletet, vagy meg tudnám szerezni a zenét. Ettől eltekintve vi­szont van rálátásom a dolgokra, mert mindenképp jó, ha minél na­gyobb az ember esztétikai érzéke és gyakorlati képzettsége, bármi­lyen területről legyen szó, amiben az ember magasabb szinten létre próbál hozni valamit. - Milyen együtt dolgozni a munkatársakkal? Hol dolgo­zik jelenleg? - Az elmúlt 10 évben több saját munka és kezdeményezés mellett színházi rendezőkkel dolgoztam együtt koreográfia, színpadi moz­gás, felkészítő workshopok formá­jában és mint színpadi előadó. Szinte minden kőszínházban és független színházban dolgoztam már Romániában. Mondhatni több mint 30 intézményben va­gyok potenciális visszajáró munka­társ mint rendező, koreográfus, tréningvezető, előadó, szervező vagy tanácsadó, emellett számos más intézmény, televíziós műso­rok, fesztiválok, kulturális esemé­nyek, alkotói alakulatok részéről is felkértek erre-arra. Munka kapcsán sikerült már eljutni Bulgáriába, Görögországba, Magyarországra, Németországba, Franciaországba, Ausztriába, Szerbiába és Csehor­szágba. - Mit üzen a tánc világnap­ján az embereknek? - Üzenem, hogy az erdeink, ere­detünk, embertársaink, földjeink, mezőink, folyóink, tradíciónk, kul­túránk, viszonyunk egymáshoz és környezetünkhöz sokkal fonto­sabb, mint a pénz után való kapko­dás, és sokkal fontosabb, mint a ka­pitalizmus összes szemfényveszté­se együtt. A tánc világnapján üze­nem, hogy ne a hipermarketekből vásároljunk, hanem helyi kisterme­lőktől. Ne irigyek, féltékenyek és rosszindulatúak legyünk, hanem megértőek, barátságosak és segítő­készek. Üzenem, hogy maradjunk meg embernek, és ne akarjunk eu­rópaiak vagy amerikaiak lenni, mi­vel tudjuk, hogy az milyen: sze­mélytelen, kizsákmányoló, abszt­rakt és ködös. Üzenem, hogy ne azt várjuk, hogy megépüljön a Sepsi Mail, hanem olvassunk, tanuljunk, tanítsunk, teremtsünk, szeressük egymást bármi van, tartsuk egy­másban és a környezetünkben a lel­ket, járjunk el templomba, egymás­hoz és színházba. Üzenem, hogy a Facebook egy hazugság a világról, magunkról és az életünkről, ahol mindenki azt játssza magával és mindenkivel szemben, hogy bol­dog, közben meg piszkosul magá­nyos, elveszett és tébolyodan Üze­nem, hogy az a világ, amibe beleta­nultunk, az amerikai álom (ház, ko­csi, hírnév, bankszámla, család) nem szól egyébről, mint az egy­mástól való elidegenedésről, fejet­len hasonlítgatásról, értelmetlen versengésről, az egoról és az egy­más eltaposásáról. Üzenem, hogy a televízió butít és maradandó pszi­chikai károkat okoz az agyban (rombolja a memóriát, a hitet, az esztétikai látásmódot és a koncent­rációs képességet). Üzenem, hogy a pénz nem érték, csak ha jó indu­lattal azzá tesszük. Üzenem, hogy az érték nem a társadalmi rang, ha­nem maga az ember és maga a tény, hogy tehetünk egymásért. Érték, hogy élünk, hogy lélegezhetünk, láthatunk, érezhetünk, feltétel nél­kül adhatunk és kaphatunk, hogy a létezésnek tanúi lehetünk, amely ki­mondottan és kizárólagosan mind­annyiunk számára itt és most meg­adatott. « Táncosok, koreográfusok, táncoktatók gondolatai a tánc világnapjára „Gyógyír testnek, léleknek" Pap Ágnes, a Vigadó moderntánc-oktatója: Úgy gondolom, hogy a tánc bol­dogsághormonokat szabadít fel, ezáltal egy jó kis tánc örömet sze­rez, és segít a stressz levezetésében is, valamint ha nagyobb intenzitású táncot járunk, akkor a napi moz­gásigényünk kielégítésében is je­lentős szerepet játszik. Amellett, hogy a tánctanulás és ezáltal min­den táncóra egy nagy buli, kutatási eredmények bizonyítják, hogy a gyermekkorban elkezdett és rend­szeres tánctanulás jelentősen meg­növeli a gyermekek sikerességét a tanulásban, társas beilleszkedés­ben, képességeik kibontakoztatá­sában. A táncot, a különböző zenei stílusokkal való megismerkedést nem lehet elég korán kezdeni. A zene és a tánc szeretete minden gyermekben él. Ha nem adjuk meg gyerekünk lelki, testi zene- és tánc­szükségletét, akkor lassan vissza­fojtjuk ezt az igényüket, és sivárabb felnőttekké vállnak. Párterápiás szerepe is van a társastáncnak, megtanít jobban figyelni a párunk­ra, könnyebben egy ritmusra moz­dulni. Kimondottan csak pozitív élményeim, visszajelzések vannak az esküvői nyitótáncok tanulása so­rán is. A házasulandó pároknak nagyban segít az első közös táncuk tanulása az egymásra hangolódás­­ban, az együttműködés kialakításá­ban. Nagy öröm a közös sikerél­mény. Kocsis Hunor Tibor, a Vigadó néptánc-oktatója Számomra a tánc a felszabadult lelki érzések kifejezési lehetősége. Örömmel tölt el, amikor önmagam adhatom a tánc eszközeinek segít­ségével, olyan formákat fogalmaz­hatok meg, és adhatok át, amelye­ket egy testi-lelki harmónia nyújt­hat. A táncoktatás egy fennkölt, fel­­töltő érzés, mely a gyermeki lélek felszabadítására ösztönzi az em­bert. Minden pici lélek a tánc által szabadon szárnyalhat, és ott érzi igazán önmagát. Kocsis Lilla Tünde, a Vigadó balettoktatója Az én jelmondatom, ami a tán­cot illeti: „Ha elsajátítottad a lépé­seket, elkezdheted megtölteni lé­lekkel.” (Philip Toshio Sudo) Szá­momra a tánc maga a szabadság, a lélek szabadsága. A test önsanyar­gatásának is megvan a maga szép­sége, mert a technika elsajátítása verejtékes munka eredménye, de amikor a mozdulat lélekkel társul, akkor születik meg az igazi harmó­nia. Bánatomat, örömömet egya­ránt kitáncolhatom magamból. Gyógyír a lelkemnek, testemnek. Tőkés Csaba Zsolt tánckoreográfus A család az emberi társadalom legkisebb sejtje. Fontos feladata a gyermek lelki egyensúlyának meg­teremtése és megtartása. A gyer­mek már magzat korában elkezdi tanulni ősei hagyatékát, születését követően pedig elsősorban szülei­től, nagyszüleitől tanul értékren­det, magaviseletét. Ahhoz, hogy egy gyermek EGÉSZségesen nő­jön fel, szükség van arra is, hogy megismerje saját zene- és tánc­­anyanyelvét. A zene és a tánc életé­nek szerves részévé kell váljon, hogy olyan természetesen használ­hassa, mint a beszédet. Meg kell éreznie, hogy ez nem csak színpad­ra való, hanem a hétköznapok és ünnepek velejárója. A tánc gyógyít, felemel és összetart. Éppen ezért­ ezt szeretni, értékelni kell! « T 11­1 www.vigado.ro Az oldalt Tamás Réka szerkeszti

Next