Székely Hírmondó, 2020. április (25. évfolyam, 63-81. szám)
2020-04-30 / 81. szám
VIGADÓART A kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház kulturális oldala Bordás Attila szerint a tánc önismeret és felismerés „Néha túl sokat gondolkodom" Táncos, koreográfus, színész, rendező, lemezlovas, író, aki, amikor épp nem táncol vagy dolgozik, akkor túl sokat gondolkodik. Bordás Attilával, a CAMP - Contemporary Artistic Movement Platform tábor szervezőjével beszélgettünk a táncról, munkájáról, a jelenlegi helyzetről. - Mit jelent ön számára a tánc? - Önismeret, felismerés, kapcsolat. Találkozás saját magunkkal és a világgal, amely bennünk lakozik. Társalgás a világegyetemmel. Egyensúly. A jelen meglovaglása. Terápia, gyógyulás, gyógyítás, mantra, ima, feltárás. Bátorság, odaadás, felszabadulás, felszabadítás, utazás. Szabadság, lelepleződés, meditáció, kiút, transz, reflektálás. A tánc a zene mellett az egyik legerősebb kötelék a szavakon, fogalmakon és félelmeken túli önmagunkhoz. Hidat képez az ember és természet között. A szellem és a fizikum tápláléka. Univerzális nyelv, mely.jpra tanít - Mivel foglalkozik, amikor éppen nem táncol? - Gondolkodom. Néha túl sokat... - Hogy egyeztethető össze a koreográfia és a rendezés? - Ember-, elme-, kreativitás- és beállítottság-függő szerintem. Esetemben ez a kettő teljes mértékben összefügg, de természetesen egymástól függetlenül is érvényesül, így vagyok a fénytechnikával, a zenével és a díszlettel is. Be tudok világítani egy előadást, viszont nem mondom, hogy meg tudnám tervezni a díszletet, vagy meg tudnám szerezni a zenét. Ettől eltekintve viszont van rálátásom a dolgokra, mert mindenképp jó, ha minél nagyobb az ember esztétikai érzéke és gyakorlati képzettsége, bármilyen területről legyen szó, amiben az ember magasabb szinten létre próbál hozni valamit. - Milyen együtt dolgozni a munkatársakkal? Hol dolgozik jelenleg? - Az elmúlt 10 évben több saját munka és kezdeményezés mellett színházi rendezőkkel dolgoztam együtt koreográfia, színpadi mozgás, felkészítő workshopok formájában és mint színpadi előadó. Szinte minden kőszínházban és független színházban dolgoztam már Romániában. Mondhatni több mint 30 intézményben vagyok potenciális visszajáró munkatárs mint rendező, koreográfus, tréningvezető, előadó, szervező vagy tanácsadó, emellett számos más intézmény, televíziós műsorok, fesztiválok, kulturális események, alkotói alakulatok részéről is felkértek erre-arra. Munka kapcsán sikerült már eljutni Bulgáriába, Görögországba, Magyarországra, Németországba, Franciaországba, Ausztriába, Szerbiába és Csehországba. - Mit üzen a tánc világnapján az embereknek? - Üzenem, hogy az erdeink, eredetünk, embertársaink, földjeink, mezőink, folyóink, tradíciónk, kultúránk, viszonyunk egymáshoz és környezetünkhöz sokkal fontosabb, mint a pénz után való kapkodás, és sokkal fontosabb, mint a kapitalizmus összes szemfényvesztése együtt. A tánc világnapján üzenem, hogy ne a hipermarketekből vásároljunk, hanem helyi kistermelőktől. Ne irigyek, féltékenyek és rosszindulatúak legyünk, hanem megértőek, barátságosak és segítőkészek. Üzenem, hogy maradjunk meg embernek, és ne akarjunk európaiak vagy amerikaiak lenni, mivel tudjuk, hogy az milyen: személytelen, kizsákmányoló, absztrakt és ködös. Üzenem, hogy ne azt várjuk, hogy megépüljön a Sepsi Mail, hanem olvassunk, tanuljunk, tanítsunk, teremtsünk, szeressük egymást bármi van, tartsuk egymásban és a környezetünkben a lelket, járjunk el templomba, egymáshoz és színházba. Üzenem, hogy a Facebook egy hazugság a világról, magunkról és az életünkről, ahol mindenki azt játssza magával és mindenkivel szemben, hogy boldog, közben meg piszkosul magányos, elveszett és tébolyodan Üzenem, hogy az a világ, amibe beletanultunk, az amerikai álom (ház, kocsi, hírnév, bankszámla, család) nem szól egyébről, mint az egymástól való elidegenedésről, fejetlen hasonlítgatásról, értelmetlen versengésről, az egoról és az egymás eltaposásáról. Üzenem, hogy a televízió butít és maradandó pszichikai károkat okoz az agyban (rombolja a memóriát, a hitet, az esztétikai látásmódot és a koncentrációs képességet). Üzenem, hogy a pénz nem érték, csak ha jó indulattal azzá tesszük. Üzenem, hogy az érték nem a társadalmi rang, hanem maga az ember és maga a tény, hogy tehetünk egymásért. Érték, hogy élünk, hogy lélegezhetünk, láthatunk, érezhetünk, feltétel nélkül adhatunk és kaphatunk, hogy a létezésnek tanúi lehetünk, amely kimondottan és kizárólagosan mindannyiunk számára itt és most megadatott. « Táncosok, koreográfusok, táncoktatók gondolatai a tánc világnapjára „Gyógyír testnek, léleknek" Pap Ágnes, a Vigadó moderntánc-oktatója: Úgy gondolom, hogy a tánc boldogsághormonokat szabadít fel, ezáltal egy jó kis tánc örömet szerez, és segít a stressz levezetésében is, valamint ha nagyobb intenzitású táncot járunk, akkor a napi mozgásigényünk kielégítésében is jelentős szerepet játszik. Amellett, hogy a tánctanulás és ezáltal minden táncóra egy nagy buli, kutatási eredmények bizonyítják, hogy a gyermekkorban elkezdett és rendszeres tánctanulás jelentősen megnöveli a gyermekek sikerességét a tanulásban, társas beilleszkedésben, képességeik kibontakoztatásában. A táncot, a különböző zenei stílusokkal való megismerkedést nem lehet elég korán kezdeni. A zene és a tánc szeretete minden gyermekben él. Ha nem adjuk meg gyerekünk lelki, testi zene- és táncszükségletét, akkor lassan visszafojtjuk ezt az igényüket, és sivárabb felnőttekké vállnak. Párterápiás szerepe is van a társastáncnak, megtanít jobban figyelni a párunkra, könnyebben egy ritmusra mozdulni. Kimondottan csak pozitív élményeim, visszajelzések vannak az esküvői nyitótáncok tanulása során is. A házasulandó pároknak nagyban segít az első közös táncuk tanulása az egymásra hangolódásban, az együttműködés kialakításában. Nagy öröm a közös sikerélmény. Kocsis Hunor Tibor, a Vigadó néptánc-oktatója Számomra a tánc a felszabadult lelki érzések kifejezési lehetősége. Örömmel tölt el, amikor önmagam adhatom a tánc eszközeinek segítségével, olyan formákat fogalmazhatok meg, és adhatok át, amelyeket egy testi-lelki harmónia nyújthat. A táncoktatás egy fennkölt, feltöltő érzés, mely a gyermeki lélek felszabadítására ösztönzi az embert. Minden pici lélek a tánc által szabadon szárnyalhat, és ott érzi igazán önmagát. Kocsis Lilla Tünde, a Vigadó balettoktatója Az én jelmondatom, ami a táncot illeti: „Ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel.” (Philip Toshio Sudo) Számomra a tánc maga a szabadság, a lélek szabadsága. A test önsanyargatásának is megvan a maga szépsége, mert a technika elsajátítása verejtékes munka eredménye, de amikor a mozdulat lélekkel társul, akkor születik meg az igazi harmónia. Bánatomat, örömömet egyaránt kitáncolhatom magamból. Gyógyír a lelkemnek, testemnek. Tőkés Csaba Zsolt tánckoreográfus A család az emberi társadalom legkisebb sejtje. Fontos feladata a gyermek lelki egyensúlyának megteremtése és megtartása. A gyermek már magzat korában elkezdi tanulni ősei hagyatékát, születését követően pedig elsősorban szüleitől, nagyszüleitől tanul értékrendet, magaviseletét. Ahhoz, hogy egy gyermek EGÉSZségesen nőjön fel, szükség van arra is, hogy megismerje saját zene- és táncanyanyelvét. A zene és a tánc életének szerves részévé kell váljon, hogy olyan természetesen használhassa, mint a beszédet. Meg kell éreznie, hogy ez nem csak színpadra való, hanem a hétköznapok és ünnepek velejárója. A tánc gyógyít, felemel és összetart. Éppen ezért ezt szeretni, értékelni kell! « T 111 www.vigado.ro Az oldalt Tamás Réka szerkeszti