Székely Hírmondó, 2020. augusztus (25. évfolyam, 146-166. szám)
2020-08-07 / 150. szám
KLIPPREMIER Ma mutatja be a kézdivásárhelyi Ego Sum zenekar legújabb, Nem érnéd fel című dalát és a hozzá forgatott klipet. „Kerekes Ákos szólógitáros megírta a zenét és egy szakasznyi szöveget. Aztán beletunterlmrlf'itr« Alr^p 'Viliul-' -- JI *%-cvi. 1VULCULIi .rUKUd llxullKdjába, megírtam, majd többször átírtam még egy szakaszt és egy refrént” - vázolta a dal születését a frontember, Páll Áron. A dal „hétköznapi ballábas dolgokról szól, mint amikor belerúgsz a szekrény sarkába, ami azonban poén lehet, ha mosollyal viseled”, fejtette ki. Mától a YouTubeon látható klipet Láng László Zsolt rendezte, az operatőr és vágó pedig az általa ajánlott Nagy Szabolcs (Whiteeffect Studio). ,A forgatás nagyon jó hangulatban zajlott, a zenekar köszöni a türelmet és a profi munkát.” A dal a Spotify-, iTunes- és Deezer-zenemegosztókon is elérhető lesz, emellett a zenekar négy új dalon dolgozik, amelyekhez klipeket is forgatnának (daczó) KONCERT Ma 19 órától a kézdivásárhelyi Atrium szálloda udvarán a háromszéki rocklegendának számító Bumeráng zenekar megalakulásának 40. évfordulója apropóján rendeznek fesztiválízű koncertet. A túlzsúfoltság elkerüléséért előzetes regisztráció szükséges a 0731.178.160-as telefonszámon. Egy jegy ára 15 lej. KIÁLLÍTÁS A sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér jelenlegi helyzetre reagáló,a gyűjtemény A (soha véget nem érő) készenléti állapot idején című kiállítása szeptember 4-ig látogatható, hétköznapokon keddtől péntekig, 11-19 óra között. ELŐADÁS Augusztus 11-én, kedden 18 órakor Erdővidék Múzeuma kertjében Kik éltek, hogyan éltek Baráton ? címmel megtartják a település különböző részei bemutatását célzó sorozat első találkozóját, melyen a Gát, a Kulcsár és a Híd utcákról esik szó. Házigazda: Hoffmann Edit muzeológus. 2020. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK Az írói alkotó képzeletről... Mikestől KAF-ig Mikes Kelemen - aki 1690 augusztusában, tehát 330 évvel ezelőtt született - írói munkásságának legközismertebb fejezete a Leveleskönyv. Ennek olvasója természetes dolognak tartja, ugye, hogy a levelek címzettje kitalált, fiktív személy. Borcsa János z írói hitelesség kedvéért Mikes azt is „eljátssza”, hogy az őáltala írt leveleire válasz érkezik. „A kéd szép, de igen kurta leveleit kedvesen vettem - kezdi a Rodostóból keltezett 39. levelét. - Édes néném, mert kíván kéd olyan gyönyörűségtől megfosztani, amely egy pénzben sem telik ködnek? A meleg házban nem mesterség írni, a köd leveleit pedig a hideg házban is gyönyörűség olvasni.” Az irodalmi levél képzeletbeli címzettjétől viszont igen nagy lépés volt a fiktív költő, illetve a költői alakmások létrehozása. A magyar irodalomban legismertebb a Weöres Sándor által létrehívott Psyché, azaz Lónyay Erzsébet 19. század eleji költőnő alakja, akinek költői életművét a Psyché című kötetben (1972) „alkotta újra” a szerző. A romániai magyar irodalomban a legszámottevőbb ilyen írói teljesítmény a Méliusz József (1909-1995) nevéhez fűződik, akinek Horace Cockery nevű alakmása az 1960-as években született meg, és ennek az észak-európai költőnek a verseiből készült „fordításokat” még neves szerkesztők sem tudták a helyén kezelni, azaz nem az írói alkotó képzelet szüleményének tekintették. Székely János, a marosvásárhelyi Igaz Szó című folyóirat versrovatának szerkesztője például a valóságos személyt kereste a Horace Cockery név mögött, amint kitűnik a Méliusznak írt 1973. szeptember 26-i leveléből. „Valamit azonban nem tudunk eldönteni, Jóska bácsi kedves, és a legegyszerűbb megoldásra szántuk el magunkat: úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük tőled - írta. - Az a kérdésünk tehát, hogy ez a szöveg a Te szöveged-e, vagy pedig csakugyan fordítás egy Horace Cockery nevű költő elégiájából. Kerestük ezt a nevet a legújabb kiadású világirodalmi lexikonban, nincs benne. Azért érdekel minket a dolog, mert ettől függ, hogy az első lap tetején mint a szerző nevét tüntessük-e fel a nevedet, vagy a szöveg végén, mint a fordító nevét szoktuk.” Azóta sok víz lefolyt a Maroson, a kitalált költő egész lírai életművét „lefordította” Méliusz, sőt életregényét is megírta, s egy kötetben kiadták 1983-ban (Horace Cockery darabokra tört elégiája - Horace Cockery Múzeum). Ekkorra már eredeti irodalmi alkotásként fogadta a kritika is. Azóta fiatalabb költők is természetes módon hoztak létre írói alakmásokat, egy-egy fiktív alkotó szerepében mutatkoztak meg (Király László, Csíki László, Ferenczes István, Bogdán László és mások). Ezúttal Kovács András Ferenc (költői jelnevét használva: KAF) Jack Cole nevű alakmására hívnám fel a figyelmet, akit mint amerikai költőt és dalszerzőt ismerhettünk meg, s akinek verseiből már az 1980-as évek végén többet úgymond, átköltött és közreadott a szerző. Ekkor már kikezdhetetlen irodalmi ténynek számított a fiktív költői művek valósága a Maros partján is... Maga a kötet Jack Cole daloskönyve címmel 1996-ban jelent meg, s ebben is olvasható egy rövid életrajz a fiktív költőről, akinek felmenői között az Újvilágba meghonosodott erdélyiek is vannak. A szerep kötöttséggel jár, de szabadságot is ad annak, aki azt választ, illetve azt vesz fel. Kötöttséget jelent a hiteles „alakítás” tekintetében, ami egy adott szemléletmód, mondhatni, a lélek és a formák „elsajátítását” feltételezi, de a szabadság megélésének a lehetősége is a szerepjáték, minthogy általa az életvalóság és a létezés kérdéseinek eredeti és újszerű értelmezése jöhet létre. Ezúttal egy kortárs amerikai poéta nyugtalan, felfokozott életérzésén ésszemléletén átszűrve, így pedig térségünk egyént és közösséget illető létkérdései egy más perspektívából válnak láthatóvá. Elmondhatom viszont, hogy sajátunknak tekinthetjük a költői „létleletet”, illetve a nyelvvesztésre vonatkozó kérdésfelvetést, ami így hangzik az Indián szerenád című vers szavaival: „Sápadtarcú már a szó /, El se mondható soha / Nyelvre szárad megtapad / Csonka törzseken moha / Záporok tüzes vizek / Mossák mint wigwamunk / Mégis együtt él velünk / Déli Szél mondd - kik vagyunk?” (Indián szerenád) A Kovács András Ferenc gyakran más személyiségek álarca mögé bújva szólal meg - ezek lehetnek hajdanlétezők vagy kitaláltak K opogtatok ezekkel az egyedi betűkkel a mindenség termős temető földjén. Vagy van kedvem földjéhez, és ahhoz tisztítom lábbelim, vagy hagynám, és egyre többször hagynám az egész mindenséget magában búslakodni, érettem vagy miattam. Pokoli az ábra velem együtt és nélkülem is. Ez hát a sors, meg az erőtlen élet. Egyetlen, mert ennyi a mindenség s az emberség javára húzni a dárdát, akkor is, ha megveszel s elveszel belé. Egész életem egyetlen fellebbezés a Mindenség Urához és szót érteni egyetlen szóban, amely életem nyitogatója: szabadság. A gyengé de)bbek a verset választottuk ostromra is, szelíd kenyérszelésre is, míg elérnénk végre az emberi szózatok titokzatos nyitogatójához. A Szabadság, amit nem elég felmosó rongyként kiteregetni a szárító kötélre, rózsafüzérre vagy akasztáshoz. Meg kell élni azt A-tól Z-ig és odabenn ám, ahol a varázsszavak lobognak, míg egyszer eléred magad is az ő érvényes ujjongását, lélek és kenyér között. Mert a fogamzással egyidősen eredendő igazság, hogy aki a szabadságért kel életre, egyszer megéli ám azt valóságosan! Ez az életek igazi rendje. Húszan, ha voltunk, abban a buszban, mind költők, írók, mind Budapestről. Nabucco Európa fölött Meghívtak tisztelettel és ragyogó arccal a jugoszláv, szerb diktatúra alól frissen ki- és felszabadult Horvátországba. Írnánk meg a nyugat s a kelet számára, nincs már mészárlás, gyilkolás az egység, azaz a nyomorult párthatalom kedvére. Ünnepel a frissen újjászületett jó horvát népesség, minden a békét ünnepli. És az én szívem meneti úton s aztán a jövetm is csak Erdélyben, érette és vele együtt dobogott, valóban szívesen. Volt tenger, kis szigetek sora, mindenütt ünnep, ének, mind a mi hírvivő kedvünk ébresztésére: szabad a dalmát tengerpart, szabad itt minden, lehet jönni. Terítve mindenütt, ének és bor a legszebb lányoktól. Felszabadultam én is, Erdélyország is talán, fel Románia is? Jön egyszer a prímás hozzám, kedvesen kérdi, mit játszhatna nekem kedvemre? Minden sejtem egyet kívánt, ha már itt és így: Giuseppe Verdi Nabucco c. operájából a rabszolga kórus énekét, azt. A horvát prímás kezében a vonó, hegedű, szeme tele könnyel. Nézzük így egymást, egymásra találtunk, könnyeztünk, mint az áldott eső. Ő már szabad, az én Erdélyem még siratni való. És az ünnepi zenekar tagjai, a sok vendég együtt zúgta a lázadó rabszolgák dalát az Adria, az egész Európa ege alatt. Czegő Zoltán MŰVELŐDÉS