Székely Lapok, 1900. november (40. évfolyam, 168-184. szám)

1900-11-08 / 172. szám

XXX. évfolyam. 172. szám. Marosvásárhely, 1900. november hó 8. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: hétfő, kedd, csütörtök —4- es szombaton. -F— Szerkesztőség : 3£éeriLHarom­vásár­ utca 1. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. _____—Sí Telephon 58. szám, fg-Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés : egy évre 16 kor., félévre 8 kor. negyedévre 4 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz a „Székely kapok“ kiadója: Adi Árpád. —Sí Telephon 161. számi. 15— szivleljü­k meg. Lapunk egyik legutóbbi számában ily cím alatt egy felhívás jelent meg a törvényhatósági bizottság tagjai­hoz a közs­­polgári fiúiskola államo­sítása tárgyában. Akkor komolyan felhívtuk a városi képviselőket, hogy tenni kell a városi iskolázás érde­kében valamit és le kell venni végre valahára, mert most épen jó alka­lom kínálkozik, a polgári iskola fenn­tartásával járó s folyton növekedő terheket, az amúgy is nagyon igénybe vett városi adózó polgárok vállairól.­­ Örömmel regisztrálhatjuk, hogy­­ szavunk nem hangzott el a pusztá­­­­ban. Egyes képviselők gondolkozni­­ kezdettek a dolgok felől s amint halljuk e tárgyban indítványt fog­nak beterjeszteni a törvényhatósági gyűlésbe. A dolog sürgősségét az indokolja leginkább, mert az idei állami költség-­­­vetésbe 50 ezer korona van beállítva s egy Marosvásárhelyen államosítandó­­ polgári iskola számára s amint közö­s tudomásig ezen iskola a ref. polgári leányiskola volna; de mivel a jelek­ből arra lehet következtetni, hogy a ref. egyház nem hajlandó átadni iskoláját a kiszabott feltételek mellett, ez az összeg megmaradhatna városunkon, ha a város elég élelmes volna megra­gadni a jó alkalmat s államosítaná a saját polgári iskoláját. Mely körülmény által el lenne az a cél érve, hogy lenne Marosvásárhelyen egy fejlődés­képes iskola, mely nem ró évről-évre nagyobb terheket a polgárság vállára. Sőt ki lehetne vinni azt is, hogy az iskola mai helyiségei helyett a város oda adná a Szatmári —Sütő-féle tel­ket, melyre amúgyis az új polgári iskolát akarta emeltetni, hová aztán az állam építtetne polgári iskolát. Kétszeresen megfontolandó azért a mostan teendő lépés, mert napról­­napra kénytelenek vagyunk hallani, hogy csaknem ezer tanköteles nem jár­hat évente iskolába a város területéről s nagyon sok adófizető polgártársunk kénytelen gyermekét a közel eső falvakba iskolába járatni. Tizenkét tanítót tart a város s ezek 7—800 gyermeket oktathatnának évente s ehelyett a drága és alkalmatlan bérházakba csak 4 — 500 gyermeket tanítanak s azokat is összezsúfolva egészségte­len szobákba, pokoli levegőben. A gimnázium, polgári iskola egy-egy osztályába 50—70 tanuló jár, mig a városi elemi iskola egy-egy osztályába legfeljebb 25—60 gyermek s ezek is összezsúfolva. Ez a drága nép­oktatás különben rávall a város gaz­dálkodására, de ideje, hogy ennek a pazarlásnak vége vettessék. Jellemzi különben a mi városi közszellemünket, hogy az arra hiva­tottak, az évek óta tartó feljajdu­­lásainkra, semmit sem tettek , s most is — mint halljuk — egy polgár­­ ember kénytelen a tanügyi mozga­­lom élére állani. No de valószínű roncsolta a kastély összes embereinek, hogy fegyvereiket öltsék fel és a kapukat zárják be. Azután visszament a terembe és vendégeihez csatlakozott. — Tábornok — mondá határozott han­gon — elfelejtő, hogy a császár szavát adta, hogy hűbéreseim nem fognak szen­vedni az ön csapatai átmentétől. — Nem tudnék ellentmondani — felelé a herceg udvariasan. — Csodálom milyen tisztelettel viseltet­nek eziránt a fenséges ígéret iránt, foly­­tatá a hercegnő gúnyosan ; katonái földei­men úgy viselkednek, mint meghódított te­rületen . . . — Fájdalom — viszontá mosolyogva a Brunswick­' herceg — ezek háborús szo­kások , és valóban lehet-e figyelni azon rendetlenségekre, a miket a katonák vég­hez visznek és némely paraszt jajgatásaira. — Mindaz a mi alattvalóimat érinti, en­gem is érint — kiáltá akkor Katalin; vagy visszakapják a mit elvesztettek, folytatta fenyegető hangon, vagy egy herceg vére fog folyni ökreik véréért.­­ Ezen szavak után egy jelt adott és a­­ szoba harcosokkal telt meg, kik fegyvereik­­­­kel kezükben nagyon tekintélyesen, a vén- Egy váratlan csemege — A Székely Lapok eredeti tárcája. — Franciából fordította: Orbán Károly 1547-ben a mühlbergi csata után, midőn ötödik Károly császár svábföldi kastélyá­ból visszatérvén, Thüringián utazott át, Katalin, Schwartzburg fiatal özvegy herceg­nője, született Hennebergi hercegnő, bizto­sító levelet kapott tőle, melynek feladata volt jószágait megvédeni, midőn a spanyol sereg az ő birtokán utazik át. Hálából kötelezte magát, hogy a spanyol csapatoknak, melyek Rudelstadton mennek keresztül, nag­ymennyiségű­ kenyérből és sörből álló élelmiszereket szállít. De gondja volt arra, hogy gyorsan széjjel szedesse a hidat, mely a város közelében feküdt és hogy azt újból felépíttesse, a parton bizo­nyos távolságra abban való félelméért, hogy a város nagy közelsége ne ébressze fel vendégeinek nagy kapzsiságát. Az ország lakói máskülönben értesítve lettek, hogy a mi legértékesebbjük, azt a Rudelstadti kastélyba küldhetik. Ezalatt a spanyol tábornok, az Alvar herceg, Brunswicki hercegtől és fiaitól kö­­­vetve közeledett a városhoz, s kíséretét és­­ magát egy küldönc által jelenté be, me­­­­lyet a kastélyba küldött, hogy a schwartz­­burgi hercegnővel reggelizhessen. Egy ily kívánságot visszautasítani nem lehetett egy hadsereg fejétől. Tehát azt válaszolták, hogy boldogok lesznek őt fo­gadhatni és hogy fölajánlanak neki a mi jobbat a kastélyban találhatni. Azonban a hercegnő nem mulasztotta el a spanyol tábornoktól a biztonsági levelet követelni, melyet ötödik Károlytól kapott és őt megkérni, hogy abban foglalt ponto­kat híven betartsa. A kastélyba való megérkezésekor a her­ceg jól lett fogadva és egy nagyszerűen feltálalt asztalt talált. De alig ültek le, egy lihegő küldött lépett be és a herceg­nővel kívánt beszélni. „Nagyságos asszony, kiáltá az ember, midőn Katalin elejébe ment, segítségéért könyörgünk. Az eskü ellenében is a spa­nyolok rajtunk erőszakot tesznek, kirabol­ják házainkat, elragadják állatainkat és ha panaszkodni merünk, rosszabb megtorlással fenyegetnek . . Nehezteléssel eltelve, de teljes lélekje-­­ lenlétét megtartva. Katalin rögtön megpa- I

Next