Székely Lapok, 1902. július (42. évfolyam, 90-116. szám)

1902-07-03 / 92. szám

Marosvásárhely, 1902. július hó 3 togó éneke, Hatvani tragikomikus mókái, Radványi legenda szerű diákja, a kedvde­­rítő tréfás epizódok környezetében mind­­mind hozzájárulnak az élvezethez, melyet senki se tagadjon meg magától, mivel még az éhező szegényeknek is egy falat kenye­ret juttat. MI ÚJSÁG?! 1902. julius 2. Az Alsó-vasuti­ utcza kikövezése. Örömhírrel szolgálhatunk mindazoknak, kik eddig szekeren, kocsin vagy akár gyalog térdig érő sárban, avagy fullasztó porban bandukoltak ki az Alsó-vasuti állomáshoz. Az államépitészeti hivatalhoz ugyanis teg­nap érkezett le a kereskedelmi miniszter leirata, melyben az államépitészeti hivatal jeles vezetőjének, Dósa László kir. főmér­nöknek propositióját elfogadván, s városunk közig. bizottságának pártoló sürgetését te­kintetbe vévén,­­ elrendelte, hogy az alsó­­vasuti­ utcza kocsi útja a vámsorompótól az állomási befordulóig, 6 méter szélességben lapos gránit kövei köveztessék ki. E czélra 34 ezer korona a költségvetés, melyből egyelőre a miniszter 28 ezer koronát folyó­sított. A szükséges köveket a hivatal ma rendelte meg, s a munkálat­i értesülésünk szerint — még ez év szeptember havában készen lesz. Ezt sem álmodta a vasut-utcza, hogy egyszerre aszfalt-járdája és gránit­­útja lesz. Hjah, — nem hiába főispán Sándor János, mert mondanunk se kell, hogy ő egyik főtényezője a gyors keresztülvitelnek. M.-vásárhely-Szováta könyebbé lett a szovátai fürdőre jutha­­tás azon újabb intézkedés által is, mit a Sándor János főispán kezdeményezésére most a fürdő igazgatóság életbe léptetett. Szerződött ugyanis Bécsi József helyi bér­kocsi tulajdonossal aziránt, hogy naponta kocsi járatot indítson a Balavásárá­ra ér­kező vonathoz. Egy ülés­­­korona, Balavá­­sárától­ Sóváradig a vonat­­­kor, itt hasonló kocsi várja és szállítja a vendégeket Szo­­vátára, így 3 koronával kényelmesen oda lehet utazni. Vizbefult gyermekek. Tegnapi lapunk egy része ki volt már myomva, midőn értesültünk az Éltető József polgártársunkat ért súlyos csapásról. Három szép, nedves gyermeke a 14 éves Károly a 12 éves gyönyörű kis szöszke Juliska és a 8 éves Lajos délben kimentek a szolgával, a­ki ebédet vitt, — a mezőn szénát csináló munkásokhoz. A rekkenő forróság a Marosba csábította a gyerme­keket. Előbb Juliska ment a vízbe, kit nyomban el is sodort a gyors ár. Az úszni tudó Károly nyomban utána szökött és sikerült is fentartania önmagát és hu­­gocskáját majd egy kilométernyi hosszú da­rabon. Daczára azonban a segély­­kiáltások­­nak, senki sem­ ment mentésökre. Alább, a­hol a víz egészen kicsiny, egy falusi mun­kás levetve ruháját, be akart menni éret­tük, de ott levő felesége megakadályozta benne. Nemsokára aztán egymást átölelve tűnt el a habok között a két szerető testvér. — Hullájukat ma déli 12 óráig, — a legszor­gosabb kutatás daczára,­­ sem találták föl. A kis Lajos pedig sírva ölelte föl eltűnt testvérkéi ruháit s vitte haza a meglepett szülőkhöz, kik iránt a részvét városszerte mély és általános. Első diák-kisasszonyunk.­ A nőemancipácziónak, illetve a közokta­tásügy miniszter üdvös rendelkezésének a nők gymnasialis s ezt követőleg egyetemi kiképeztetésére sok felé meg vannak a hívei s lelkes követői. Városunkban is ki­röppent a puha családi fészekből az első diák-kisasszony, Molnár Gábor dr. főszolga­bíró kedves fiatal leánya, Ella a napokban tette le a 2-ik gymn­­osztályból a vizsgát jó sikerrel. Üdvözöljük, mint úttörőt nálunk. Itt fürdeni veszélyes. Minden évben szerez nekünk a Maros kel­lemetlen meglepetéseket. Nemcsak azáltal hogy rendesen eliszapolja vetéseinket, ha­nem magába fojt néhány ifjabb , öregebb életet. És mi ily szomorú alkalmakkor mint a tegnapi is, rendesen elláttuk jó tanác­­csal a vezető embereket, mondván : tegyenek tilalomfát a fürdő­közönségre veszélyes helyek­re és jelöljenek ki szabad fürdésre alkalmas meder részeket, a­melyek azonban erkölcsi szempontból néminemű rendőri intézkedéssel tilalmazandók. Hogy ezt hiába tettük, bizo­nyítja a kedd délutáni három haláleset. Három reményteljes ifjú lelte halálát a Marosban. Éltető József polgártársunk két szép gyermeke és egy iparos tanuló. Sejt­jük, hogy következik több is. Egy önfeledt pillanat, elég az örök elnémuláshoz. — A Maros nem kímél senkit. És éppen ez jut­tatja eszünkbe, hogy feltegyük a kérdést, a rendőrség vezetőjéhez, a polgármester­hez : mit szólnának ahhoz, ha (Isten óvja őket) saját családjuk legkedvesebb tagját veszítenék a Marosba? Ugy­e fájna? Nos hát képzeljék magukat az Éltető polgár­­társunk helyzetébe s ha már kérés meg nem indítja, az ő fájdalmát látva: tegyenek sürgős intézkedést a Maros veszélyes pontjai­nak tilalmazására, jelöljenek ki szabad fürdőt, s a­ki máshol fürdenék, találjanak módot szigorú megbüntetésére. Ekkor is érhet baj valakit, de őket megnyugtatja a lelkiismeret, mert figyelmeztették a közön­séget : Itt fürdeni veszélyes ! „Hírnök“ Egy szerencsétlen, beteges állásnélküli ember jött hozzánk a napokban. Tanácsot kért, ha várjon ő lehet e tudósítója a „Hír­nök“ czimű újságnak, melynek szerkesztő­sége 120 korona havi tiszteletdíjat ígért neki, ha kötelékébe lép. Elmosolyogtunk. Ez az ember néhány hó előtt szolgája volt egyik egyletünknek, de betegsége miatt elbocsátották. Végre is azt mondtuk: Pró­bálja meg ! Nem veszíthet sokat, s ha nem adnák meg a tiszteletdíjat, visszavonul — szépen. De épen az a baj, — folytatta ő — hogy veszíthetek, mert a lapra, a­mi negyedévenként 8 korona (úgy emlékszünk ennyit mondott) elő kell fizetnem. V­agy úgy? Akkor lássa, mit csinál! Mi azt hisszük: ez a t. Hírnök czímű újság be akarja csapni s a pénzével tovább áll. Nos, ezt elmondok nyilvánosan is. Kinevezések. A helyi kir. trvszék elnöke Jánosi Dezső sz.-udvarhelyi; Lázár Ernő gy -szt.-miklósi; Fekete Endre cserátfalvi végzett joghallga­tókat és a kolozsvári tábla kerületében alkalmazott Balogh József díjtalan jog­ Székely Lapok. 3-ik oldal gyakornokot a tábla kerületébe díjas jog­gyakornokká nevezte ki. Talált hulla. Ma reggel egy katona az úgynevezett Darvas-sétány egyik bokra alatt egy nap­számos holttestére akadt. Jelentést tett a rendőrségnél, mely azonnal intézkedett a hulla beszállítása iránt, kiben göcsi Nagy Sándor csavargót ismerték fel. Ezelőtt né­hány nappal tolonczoltatta haza a rendőr­ség Nagyot falujába, honnan, úgy látszik, már visszakerült. Különben részeges, pá­linkás egyén volt, kin már a delirium jelei is mutatkoztak. Halálát valószínűleg szesz­mérgezés okozta. Érdekes megemlíteni az állami kórház eljárását a holttesttel szem­ben. Bizonyos kicsinyes formalitások miatt kora reggeltől 9 óráig tartott a kapuja előtt a nyílt utczán, a forró napon azt, míg be­vinni engedte. Bizony bizony igaz az, hogy sokszor a betű él, úgy látszik, valami hi­deg , kiölte állami intézetünkből a huma­nizmust. A kiállítás bezárása. Az iparos tanonczmunka és rajzkiállítást ma d. u. zárták be. Az eredmény megle­pően szépnek mondható, mert a kiállítók­nak k. b. 40 százaléka nemcsak dicsérő oklevéllel lett kitüntetve, de még pénzbeli jutalomban is részesültek. Dr. Szász Ivároly: Utazás egy esőtartó körül. Régi, kiérdemesült családi esőtartója volt P. Gy. mcsergedi oláh­ pópának. Hosszú ideje, hogy ki akarta cserélni, de nem igen kínálkozott kedvező alkalom. Most 4 hete aztán sikerült a dolog. Együtt volt a bor­bély műhelyben egyik helyi mérnökkel, kinek pompás, gépezetes, selyem ernyője volt az övé mellé támasztva. Hamar vé­gezte dolgát s midőn ment, véletlenül a jobbik paraplét vitte el. Telt múlt az idő. Sok-sok eső lehullott az egekből és igy gyakori alkalma volt azóta a derék pópá­nak finom portéka alul bámulni bele a zuhogó záporba és fitymálni a nagyvilágot. Tegnap délután büszkén feszitett az uj ernyővel kezében végig a friss aszfalton. Egyszer azonban hirtelen válla közé húzta nyakát s gyorsan besurrant az Erdély szálló kapuján, fel az első emeletre s ott be egy félreeső helyre. Mert? . . . meglátta arra kocsizni a drága jószág valódi gaz­dáját. Igen ám, de észrevette őt a mérnök is, s magához véve a rendőr­őrszemet, a lelkész úr keresésére indult Majd egy óráig folyt a tárgyalás a zárt ajtó mellett, míg ez kinyílt. Hol az ernyő ? kérdi a rendőr. Miféle?! Persze semmit sem akart tudni róla, de biz az mégis előkerült egy lyuk­ból, mely modernebb szerkezetű lévén, nem annyira mély, hogy egészen elnyel­hette volna a lopott jószágot, holott maga a pópa is elsülyedni szeretett volna. Elő­hozta aztán a rendőr a borbélytól a régit is s most mind a kettő mint bűnjel ván­dorol a járásbírósághoz. Házasságok. A helyi anyakönyvvezetőnél a következő házasság áll kihirdetés alatt: Deé Sándor földmives ev. ref. helyi lakos, veszi Farkas Mária ev. ref. helyi hajadont. A kihirdeté­sek száma a folyó évben 143. Felelős szerkesztő.

Next