Székely Napló, 1913. január-június (43. évfolyam, 28-87. szám)

1913-02-22 / 28. szám

28 szám. XLIII. évfolyam. maros-Vásárhely, 1913 Február 22. Szombat A MAROSTORDAVÁRMEGYEI ÉS A MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI MUNKAPÁRT HIVATALOS LAPJA. | POLITIKAI ÚJSÁG | | Felelős szerkesztő Benkő László | | Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ § Benkő László könyvnyomdájában, | | Bólyai­ utca 13 szám (saját ház.) | | ■■ --------Telefonszám 161.............. | ELŐFIZET­ÉSI Á R A K: I Helgain fishoz Jurdia: Ej*ix évre 12 kor. Fál évre 1 „ Negyed évre 3 „ Vik­ire postái Mivé: Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 „ Megjelen hetenként négyszer: hét­főn, szerdán, pénteken és szombaton Egyes szám­ára 2 fillér. miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii 9 gráfok Ítélete A három grófok, akiket csak nemrég ért „egy „kis blamázs“, egy „kis klapsz“, — most er­kölcsi vádakkal lépnek fel a munkapárt és kormány ellen, azt mondván, hogy meggyőződtek vádjaik valódiságáról. Ugyanazok mondják ezt, akikről már ismé­telten derült ki, hogy olyat állí­tottak, aminek „ ellenkezőjéről meg voltak győződve!^ akik, mi­kor az igazság kiderült róluk, ^fogyatékos^emlékezőtehetségük­­kel“ védekeztek. így történt ez legutóbb,“amikor a kivételes törvények ügyében oly tettel vádolták a kraunka­párti kormányt, amelyet maguk követtek el kormányzásuk idején — amikor pedig állításuk valót­lan volt a napfényre jutott, azon­nal gyarló memóriáju­kat véde­keztek. — Hát akiknek ily gyenge az emlékezőtehetsége, azoknak memóriájában most sem bízha­tunk. Hátha ők most sem emlé­keznek arra, hogy miről győződ­tek meg nemrég ?­­ Hiszen ők sok mindent elfe­lejtettek, így elfelejtkeztek azok­ról a kötetekre terjedő súlyos vádakról, amelyekkel sokan az ő kormányzásuk erkölcsi színvona­lát illették. Hiszen ha ez még eszükbe jutna , volna elég szemérmük arra, hogy másokat se illessenek vádakkal. S csak rossz memória lehet részükről az is, hogy megfeledkeztek a parla­ment iránti kötelességükről, ho­lott azért fizetést is kapnak. S csak rossz memóriára vall, hogy az alkotmány alaptörvé­nyeinek, a politikai élet funda­mentális erkölcsi szabványainak semmibevételével, polgári s bün­tető ügyek elintézésére hivatott hatóság elé akarnak vinni oly politikai kérdéseket, amiket csak a törvényhozás, vagy az annak köréből megalakult bizottság ítél­het meg jog, törvény, s morál szerint. S csak rossz emlékezőtehetség lehet az is részükről, hogy er­kölcstelenség vádját emelik ők, a­kik orgyilkos merénylőt pártjuk tagjának, hitüknek mondhatnak, rágalmazóval szövetkeznek, elvi harcoknak a becsületrablás fegy­verével akarnak elintézni, az ál­lam minden intézményét felfor­gatni készek, a független magyar bíróságot is gyalázzák. S csak nagyon gyarló memóriával támad­hatnak a munkapárt, munkapárti kormány hazafisága és érdemei ellen ők,­­ a­kik számtalanszor elvet, pártot, hitet cseréltek, az országnak tett minden ígéretüket kormányzásuk idején megszegték, a nemzetet a tönk szélére jut­tatták, az alkotmányt végveszélybe döntötték, az állampénztárt a bu­kás katasztrófájának tették ki s a­kik most ismét minden, de minden rosszat elkövetnek, hogy a nemzetet végleg tönkre tehessék. N­­rofl­OF a polgármester szerkesztő volt. 1901-ben nagy változások és ese­mények történtek a marosvásárhelyi újságírás berkeiben, a­mely berkeket főleg két újság,­­ a „Marosvásár­hely" és a „Székely Lapok“ (a mai „Székely Napló" elődje) képviselt. A Marosvásárhely­t Sebese Dénes szer­kesztette, a Székely Lapok­at Feny­vesi Soma, a ki a beállott uj eszten­dővel megvált a laptól s az említett esztendőben a Székely Lapok első száma már Hofbauer Aurél és Szász Károly szerkesztésében jelent meg. A lapot, mint felelős szerkesztő Hof­bauer Aurél jegyezte, a­ki különben már akkor számottevő oszlopos tagja volt a városi tanácsnak s az új szer­kesztők közösen írt beköszöntőjében azt olvassuk, hogy a Székely Lapok vezetésük alatt a város közgazdasági és ipari fejlesztését, felvirágozását, a székely iparosság és a földmivesosz­­tály érdekeit (ekkor kezdtek s e lap hasábjairól fújdogálni a székely ak­ció első szelei) becsületesen fogja szolgálni. Nehéz és szomorú év volt az 1901- iki Marosvásárhelyre, ez volt a véres választás éve is, 1901-ben mondott le dr Bernády György a képviselő­ségről és lett Marosvásárhely város főkapitánya. Ekkor választották kép­viselővé Veréb Béla polgármestert, a­ki alatt nem a legnagyobb rendben mehettek a város dolgai, mert töme­ges felfüggesztések és fegyelmik jár­tak a régi városházán. A város pénzügyi viszonyai való­sággal a fagyponton voltak s ezek­ben a nehéz, átmeneti időkben Hof­bauer Aurélnak, mint polgármester­helyettesnek, ugyancsak nehéz és terhes feladat jutott a város ügyeinek vezetésével, de a polgármesterhelyet­­tes mégsem zárkózott el attól, hogy tudását és tehetségét a sajtóban is ne érvényesítse a köz javára. Tartal­mas és akkor bizonyára feltűnést keltő cikkeket olvasunk tőle, hol alá­írásával, hol a nélkül, de városi dol­gokban való jártasságáról mindig fel­ismerhetően, cikkeinek nagy része a városi függő tartozások rendezését fejtegeti, a­mi úgy látszik, legégetőbb problémája volt akkor Marosvásár­helynek. Feltűnően érdekes és gazdag köz­­igazgatási ismereteket, mély tudást, széles látókört mutat egy hosszabb cikke, melyben az új városi törvény alkotását sürgeti, felfejtve azt a sze­rencsétlen helyzetet, hogy a városi megyei törvényhatóságok viszonya mennyi kívánnivalót hagy hátra maga után. Hofbauer Aurél jó próféta volt e cikk megírásával, mert ime, a most végre megalkotott városi törvény sok olyan dolgot tartalmaz, a­mit az ő közleménye felvetett és vitatott. Hofbauer Aurél neve már egy hó­nap múlva, február 7 én lekerült a lapról, melynek további vezetését Szász Károly avatott személye és pennája végezte, de ha meg is szűnt felelős szerkesztőnek lenni, cikkeivel továbbra is gyakran felkereste a Székely Lapok­at. Érdekes volt a fe­lelős szerkesztőségről való lemondás oka is. A februári képviselőválasztásokon Bedőházy János és Tauszik B. Hugó küzdöttek egyik kerületben a mandá­tumért, előbbi függetlenségi, utóbbi szabadelvű programmal . Bedőházy oly előrelátó volt, hogy már 4 év előtt szavát vette Hofbauer Aurélnak, hogy jelöltsége esetén nem tagadja meg szavazatát tőle. A Bedőházy előrelátása sajátságos helyzetbe hozta Hofbauert, mint a szabadelvűpárti Székely Lapok szer­kesztőjét s hogy szavát férfiasan meg­tarthassa, — mint azt a nyilatkoza­tában olvassák, — inkább lemondott a szerkesztőségről. Most, hogy Heltai Ferenc Budapest főpolgármestere lett, a lapok nem felejtették el felemlegetni Heltai karrierjének azt az idejét, mikor az újságírás mondhatta őt magáénak. A marosvásárhelyi újságírók is büsz­kélkedhetnek vele, hogy városuk polgármestere kollegájuk volt anno 1901-ben, ami arról tesz bizonyságot, hogy Hofbauer Aurél minden téren, minden eszközzel, a tollal is szívesen dolgozott Marosvásárhelyért , ha nagy elfoglaltsága engedné, talán ma is szívesen visszatérne egyszeregy­szer ahoz a mesterséghez, melynek buzgó hivatottja volt. Hiteltudósíttik­ és egyeztetők garázdál­ása. A Balkánon kilőtt golyók össze­­sége, a bankok összesített kamat­­számítási rohama nem okozott olyan nagy pusztítást a magyar kereskede­lem terén és nem juttatott oly sok kereskedőt a tömeggondnoki kés alá, mint amennyi részt és pusztítást az informatőrök és egyeztetők fölidéztek és véghez vittek. Van információs iroda, mely asze­rint ad jó, vagy rossz információt egyes cégekről, amint ezek megvet­ték-e borsos áron szelvénykönyveit vagy sem? Előbbi esetben a hitele­zőket, utóbbi esetben a hitelkérőket károsítja meg, de ő minden esetben pénzt keresett. Van hiteltudósító, aki, ha a fele­sége unokatestvérének frizi­néje azt újságolja, hogy ő a nagybátyja gya­kornoka nővérétől azt hallotta, hogy K. kereskedő nagyon ideges, tehát úgy látszik pénzügyi nehézségekkel küzd, akkor feltelefonálja a banko­kat, beszaladgálja a kereskedőket a vészhírrel, mely eredetileg teljesen alaptalan volt, de az alarmirozás következtében úgy megrohanják K. kereskedőt a hitelezői, hogy nem tud a rohamnak ellenállani és most fuldokolhatik azért, mert az informa­­tőr urnak kedve tartotta jól értesült­­ségét bebizonyítani és az 50 filléres díjat megszolgálni. És ha az informatőr 50 fillérért képes ilyet elkövetni, elképzelhető hogy mire képes az egyeztető, aki több száz koronákat kap megbízott­jaitól előlegre, amit zsebre rághat, ha semmit sem, vagy mindent rosz­­szul végez el. Eseteket tudnék felhozni, mikor egyes, megszorult szegény kereske­dők a rokonaiktól, jóbarátaiktól 10-— 20 koronánként szedték össze az egyeztető részére adott előleget, me­lyet az egyeztető úr zsebre vágott . Nagy Sándor Mint már Maros-Vásárhelyt néhai Dr. Steiner Vilmos gyógszerésznél jobban legyen kiszolgálva. — Szives pártfogást kér tisztelettel Telefon 17. szám. Szentgyörgy-utcai „Arany kereszt“-ház cím­­zett gyógyszertárát átvettem, a hol mindennemű gyógyszerek, pipere-cikkek és betegápolási cikkek beszerezhetők, a meg nem levők portamentesen megrendelhetők, sok évig működött gyógszerész, azon leszek, hogy a közönség leg-Osváth Károly, gyógyszerész.

Next