Székely Napló, 1913. július-december (43. évfolyam, 100-198. szám)

1913-09-16 / 141. szám

XL­III. évfolyam. Maros-Vásárhely, 1913. Szeptember 16. Kedd. 141 szám. A MAROSTORDAVÁRMEGYEI ÉS A MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI MUNKAPÁRT HIVATALOS LAPJA. | POLITIKAI ÚJSÁG | | Felelős szerkesztő Benkő László |­­ | Szerkesztőség és kiadóhivatal | | Benkő László könyvnyomdájában, |­­ | Bólyai­ utca 13. szám (saját ház.) | |­­ Telefonszám161­ | | ELŐFIZETÉSI ÁRAK: | | Helyijén Házhoz larnivá | Vifsékre postán küldve. | | Egész évre 12 kor. Egész évre 16 kor. | | Fél évre 6 „ | Fél évre 8 „ | | Negyed évre 5 „ I Negyed évre 4 „ | | Megjelen hetenként négyszer, hét­ | |­főn,szerdán, pénteken és szombaton .­­ Egyes szám ára 2 fillér.­­­s 5 Tiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiuiiiii min in niiiiiinninm»»»» Oláh fészkelődések­. Irta: Csikszentmihályi Sándor Psto. I. „Az újság“-ban olvasom, hogy egy oláh újságban nyílt levéllel hívják fel Tisza Istvánt, hogy az ügyészséggel fogassa perbe az oláhellenes magyar lapokat, ha pedig ezt nem teszi, akkor kard­dal vagy pofonnal fognak maguk­nak elégtételt szerezni. Ecce!! A buta kívánság után, az ostoba fenyegetés . . . Azért, ha valóban olyannyira el vannak nyomva, nem volna szabad magukat olyan fene nagy uraknak képzelniük, írja „Az Új­ság“ s ebben tökéletesen igaza is van. — Hogy pedig mennyire nincsenek elnyomva, azt az aláb­­­biakban be is fogom bizonyítani. Keresik szegények más szemé­ben a szálkát s a magukéban a gerendát sem akarják észre venni. Éppen ezért kötelessége minden jó magyar embernek, amennyiben alkalma nyílik rá, őket kissé észre téríteni. A hazafiság, az állampolgári öntudat a községhez való ragasz­kodás feltámad; saját jogait, ér­dekeit védve, e közös jog és ér­dek iránti tisztelet ösztöne fejtilt ki benne. A kerület, a megye, az állammal rendszeres, állandó és világos kontaktusba jut, az admi­nisztráció iránt fogalmat nyer és lassan egy élő atommá fejlődik minden polgár azon testében, a­melyet nemzetnek neveznek, nem pedig pusztító gombává, amint volt és van sok helyen ez ideig. Igaz ez talán minden községére a magyar államnak, de azért eme­lem kiválólag itt ki, mert az egészséges községi élet kifejtésére, a volt királyföld csaknem minden faktorral bír, másfelől pedig erős és változhatatlan meggyőződésem szerint a nemzetiségi veszélyes agi­­tációk megtörése, a fajgyűlölet ki­irtása sehol sem eszközölhető siker­rel, csakis a községi életben. A nemzetiségi törvény, előjogok adása, az agitátorok lekenyerezése, a hatalommal való megfélemlítés, az üldözés, érdekek mesterséges kijátszása, elszegényítés, egyike sem fog komoly eredményre ve­zetni és a bajt, melynek meg­szüntetésére használtatnak, nem csillapítani, de fokozni fogják. Csakis egyedül az érdekközös­ség megtalálása, a különböző fajú lakosok között, az ember, a pol­gár jogainak tiszteletben tartása, az a varázsszer, a­mellyel a gyű­löletet el lehet enyészteni. Hogy érezze magát otthon a hazában az, kinek nincsen otthona a köz­ségben, melyben lakik ? Az élet közvetlen nyilvánulásai gyakorolnak mindenkire, tudós és tudatlanra egyformán maradandó befolyást; a távol remények a napi hiányokat nem pótolják, a nép sem keresi messze, ha azok a közvetlen közelben fellelhetők, a megelégedett községi lakos as­pirációi nem azok már az állami életben, mint azé aki azért keres hazát, mert nincs otthon a köz­ségben. A milliók érdekeit többé kevésbbé ki lehet elégíteni a köz­ségben s aki megelégedett biztos hajlékba vonulhat itt, az nem fog bekivánkozni azon légvárakba, melyekbe csak úgy juthat be, ha a meglevőt előbb romba dönti. A nemzetiségi torzsalkodások, üzel­mek, aspirációk nem törvények, nem hatalom által fognak egyszer megtöretni, hanem a községi élet­ben ; azért a csatát ott kell elfo­gadni, a­hol a győzelem későn bár, de okvetlenül be fog követ­kezni. Tekintsük csak az oláhok álla­potát az erdélyi részekben a 48-iki időszakig. A székely, a szász az erdélyi részekben kiváltságos nemzet voltak. Az ország többi részének lakói mint nemesek, nemzeti külömbség nélkül, alkotó részeit képezték az államnak és minden jogokban egyformán ré­szesültek. Egész oláh községek lakói ruháztattak fel magyar ne­mességgel, a nemességgel biró oláh családok száma ezrekre rúgott. A katonai végvidékek szervezésével a naszód-besztercei, a fogaras­ szebeni oláhok helyzete egyforma lett a csíki, háromszéki, maros és aranyosszéki székelye­kével. Az erdélyi részek lakóinak valamivel több mint fele részét oláhok képezik és ezek Erdély leggazdagabb részeit lakják. A napokban lefolyt kolozsvári gazda­gyűlésen hivatalosan ki lett mu­tatva, hogy az összes erdélyrészi mezőgazdasági terület értékének 45­8 százaléka van csak magyar kézen és 542 százaléka pedig szász és oláh kézen. Illik-e, szabad-e a magyar föld zsírján felhízott oláh atyafiaknak ilyen eklatáns bizonyíték mellett még panaszkodni? . . . Talán kulturális fejlődésében akasztották meg a népet ? Tegye­nek hát összehasonlítást Románia 48 előtti lakossága és a mai oláh lakosságunk kulturális állapotja között, mi szívesen kiálljuk a bírálatot. - Új földgázforrások. - 9 maroskoppándi fúrás.­ ­ Vízaknán is földgáz van.­­ Néhány héttel ezelőtt az erdélyi földgázát kutató kirendeltség a szé­­kelykocsárdi Marosvásárhelyi vonalon és Maroskoppánd közelében, Vajda­szeg megállótól mintegy 3 kilométer­nyire erőteljes földgázforrásra akadt. A további kutatások rendjén megálla­pítást nyert, hogy az egész környék gazdag földgázforrásokkal rendelkezik s hogy a források a kissármásiakkal vetekednek. Megállapítást nyert immár az is, hogy Vízakna fürdőtelep és környé­ke földgázforrásokat tartalmaz. A szá­szok gyorsan érdeklődni kezdtek ez utóbbi források iránt s már is erő­sen remélik, hogy a földgázát Nagy­­szebenbe bevezetik és ott gyár- és egyébb ipari válalatok céljaira értéke­sítik. A kolozsvári bányakutató hivatal átírt a zalatnai bányakapitánysághoz, hogy úgy Székelykocsárd határában, mint Maroskoppándon, valamint Vaj­daszeg állomástól 3 kilométernyire és Vízaknai fürdőtelepen a forrásokat megengedje. Ha az engedélyezés meg­érkezik, hozzákezdenek a munkálatok­hoz melyeknek esetleges eredménye Erdélynek közgazdasági közállapo­taira hatalmas lendítő hatást gyako­rolhat. Oláh kongresszus Szászvároson. Az Astra közgyűlése. Vasárnap, szeptember 14-én és hétfőn, 15-én Szászvároson tartotta évi közgyűlését a hazai románok országos közművelődési egyesülete, amelyet közönségesen „Astra“ néven ismernek. Míg a magyar közművelődési egye­­­sületnek a legnagyobb része még vidéki fiókjait is elaltatta s működé­sük teréül csak a városokat foglalták le s legfeljebb egy-egy intézményük­kel vannak a falvakon érdekelve, addig az Astra nem csak fiókjait működteti, hanem a fiók hálózatán kívül építette egy-egy falura kiterjedő hatáskörrel, az úgynevezett kulturális ügynöki hálózatot is. Az­­Astra állandóan foglalkoztatja és életben tartja fiókköri hálózatát s ezek utján a kulturális ügynökség hálózatát is, mely utóbbi a nép széles rétegében ápolja a román faji öntu­datot s a román írás és olvasás ter­jesztése révén a román kultúra sze­­retetét. Szóval kevés áldozattal igyek­szik és tud is nagy és széles körre kiterjedő eredményeket elérni. — Tisza vagyona mindössze 1.185.913.94 korona. Az „ Astra" olyan intézmény, — mondja a közgyűlés elé terjesztendő indítvány — mely életet önt a román köznép lelkébe, a legszélesebb körben terjesztve a román nemzeti kultúrát, egységes és szerves kapcsolatot léte­sítve a románoktól lakott területek között (tekinteten kívül hagyva a határokat is!) Sikerült elterjeszteni a román írást még a románság hatá­rain is, igy Biharban, Szatmárban és Máramarosban is. A jótanácsok már is sok helyen megtermették gyümölcsüket, mert a nép kezdi a könyveket vásárolni, szívesen iratkozik be az analfabéta tanfolyamokra s már azzal is kezd megpróbálkozni, hogy gazdasági téren is javítson sorsán. A kulturális propa­gandán kívül az Astra megkezdte a köznép gazdasági szervezését is, a falusi szövetkezeti intézmények léte­sítése révén. Az országi Atroescu Vasile a szö­vetkezeti propagandára egyelőre öt­venezer koronát bocsátott az Astra rendelkezésére. Az Astrának jelenleg 14.549 tagja van. A pénzintézetek közül eddig 40 alapító tagja van. A múlt év végével a fiók­hálózat hetvennégy fiókot szám­lált, melyek közül 52 fejtett ki jelen­tősebb munkásságot. Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomorbajosok­nak, székszorulásban szenvedőknek. Kapható helyben óa keserűviz ekromon­ gyomrot 2—3 óra alatt telje­­san rendbehozza* 40 fin. Kis üveg Nagy üveg 60 fill, környéken minden gyógyszertárban óa jobb fűszerüzletben.

Next