Székely Napló, 1923. január-június (53. évfolyam, 1-95. szám)

1923-06-10 / 85. szám

LIII. évfolyam Targu-Mures Marosvásárhely 1923. évi junius 10. vasá­rnap 85. szám. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában, (saját házában.) __SS Telefonszám: 161 . ' ' Előfizetési árak: Vidékre postán küldve: Egész évre . . 160 Leu Fél évre ... 80 Leu Negyed évre . . 40 Leu Egy hóra ... 15 Leu Megjelenik hetenkint 4-szer: hét­főn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes szám­ára 1 Leu­ franc jutott a francia pénzpiacról Romániának, ami ma közel más­fél milliárd Leu. Még elgondolni is jól esik, milyen szép összeg volna ez, ha a holnapi és holnap­utáni nap jólétére lehetne felhasz­nálni. Mint a mesében, ahol hosz­­szú álom tétlenségébe merült el minden, míg az új varázs fel nem rázta az életet és ahol minden szépen folytatódott tovább, mikor az igézet újra megdelejezte a fenn­akadt mozdulatokat, úgy lendülne fel az élet ebben az országban, ha termelő munkásságához a szükséges tőkéket megkaphatná. A haláltusáját vivő ipar tömege­sen ontaná a munkaalkalmakat és a hosszú vonatok barátságo­san nyújtózó, hajladozó kígyóvo­nalai rajzolódnának a kövér föl­dek széleire. Az áru tömegesen, gyorsan és olcsón lépné át a ha­tárokat és üzenetünket vinné az importáló országokhoz, hogy küld­jék meg mielőbb a valutákat az árukért és a valuta jönne és jönne és halmozódna és a Leu kezdene rajtuk fölfelé hágni, míg mindany­­nyiának fölébe nem kerülne ... Épen úgy, mint a mesében, min­denki folytatná azelőtti mestersé­gét: a szakács befejezné a kuk­tának szánt és félbehagyott po­font, ami azt jelentené, hogy a megindult gazdaságban a jogrend is helyreállana, visszanyerné ak­cióképességét és minden pecsenye­tolvaj kukta megkapná a maga jól kiérdemelt pofonját... (S.—s.) nem azoknak a színe, tüze, foglalata. Csak egy változatlan: a gyógy — mely álma marad mindig minden szép­asszonynak és a legkeresettebb ékes­ség ma is. Mivel azonban a nagysze­­mü gyöngy még a legszerelmesebb férj erszényének is szinte elérhetetlen: a divatötletesség valami bájos megol­dást talált : a „bajader“ okát. Ezek apró gyöngyök százaiból láncok, vagy zsinórzatokká fűzött, fonott eszményi szép ékszerek — méltók a legszebb feleség nyakára, hajába, csuklyájára .. . Sok bajadér, kis gyöngyborította órá­ban végződik. Legkedvesebb óra-ötlet azonban, az órás karperecét is felül­múló­­ gyűrű-óra. Platinakarikán ül az aránylag nagyocska gyűrűfej, melyben a parányi óraszerkezet, legfi­nomabb svájci munka, rejtőzik. A szá­mos indok közül, mely ilyen kis re­mekmű előnyei mellett bizonyít, álljon a bécsi Moderne Welt felsorolásából ez az egy . Rokonszerves úr megkérdi egy bájos fiatal hölgytől, hogy hány óra ? Ez a kis kezét nyújtja oda vá­laszul. És a futó pillantás — átlehelül gyöngéd kézcsókká, mely mindig idő­szerű... Tehát ilyen —a csinos alkal­mak szempontjából is érdemes ez a divatos gyűrű óra.. . * Divatos ékszer. A legrosszabbján tán túllennénk... Azon idők tudniillik mögöttünk vannak, midőn az ékszer­­vásár csak a pénzbefektetés mentési célszerűsége volt. Aki ma ékszert tud vásárolni, ismét a tárgy művészi vará­zsát keresi s ízlés és hozzáértés kér­dése lesz a döntő. A hivalkodó otrom­ba darabok ritkábbak lettek; nem a kövek nagysága a lényeges többé, ha. Figyelő. * „Tisztelet a magyar kultúrának ! Tisztelet egyházaiknak, tisztelet min­dennemű tulajdonuknak, művészi al­kotásaiknak, nemzeti hőseiknek, régi hazájukhoz fűződő kötelékeiknek..." * „Nem igaz, hogy a magunk erejéből szereztük meg a csatolt országrészeket, még kevésbé, hogy a fegyverek ha­talmával hódítottuk meg őket; ellen­ben igenis attól félek, hogy a tulajdon ostobaságunkból, mellyel máris meg­számlálhatatlan sorát a kérdéseknek puskáztak el: fogjuk azokat el­veszteni/ Costa Fora írásait jó idézni. Nem kell hozzájuk magyarázat... (­ tisztviselőitől meg­fosztott városházán. Rosszul fungálnak a hivatalok. A mult év decemberében nevezték ki Marosvásárhelyre Dandea primárt, hogy a kormány akaratának megfele­lőig megkezdje a magyar tisztviselők közti „tisztogatását. Erre a célra em­ber kellett és Dandea vállalkozott. — Sorba dobta ki a városházáról az évtizedeket szorgalmas munkában el­töltött tisztviselőket, hogy azokat a maga kreátúraival helyettesítse. Addig-addig fosztotta meg existenci­­ájuktól ezeket a szerencsétlen embere­ket és akasztott boldog-boldogtalannak fegyelmit a nyakába a fiatal primár, a­míg végre sikerült elérnie, hogy a hivatalok egy része majdnem teljesen munkaerő nélkül áll, egy része pedig olyan hivatalnokokkal van megtöltve, kiknek sem elegendő szaktudásuk, sem pedig elegendő tapasztalatuk nincs egy-egy fontos pozíció betöltésére. A városházán most az a helyzet, hogy a legnagyobb nehézségekbe üt­közik bármilyen jelentéktelen ügydarab elintézése is. A hivatalokban órák hosz­­száig kell várakozni, részint azért, mert vannak olyan hivatalfőnökök, kiket a napnak bármely szakában keressenek is a felek, sohasem tartózkodnak hiva­talhelyiségeikben, hanem mindig „más­hol akad dolguk“, részben pedig ab­ból az egyszerű okból, hogy maguk a hivatalnokok tanácstalanul állanak s valóban problematikus feladat a kér­déses akta helyes elintézése. Végül még meg kell említeni a be- és kije­lentő hivatalt, hol megállt a munka, sőt megtörtént a mult napokban az az eset is, hogy munkások nem voltak képe­sek elutazni a városból, mert munka­könyvüket nem volt aki láttamozza. íme igy fest a Dandea primár város­házája. Amerikai dollár­­királyt! szerelmi regénye. Warburg amerikai dollárkirály fia és egy szegény bécsi leány. — Az öreg Harburg Bécsbe jön leánynézőbe. Bécsből írja alkalmi tudósítónk az alábbi érdekes apróságot: Egy küszöbön álló regényes házas­ságról suhognak Bécs pénzügyi kö­reiben. A menyasszony ugyan szegény leány, egyszerű irodakisasszony, aki­nek házasságáról nem is vennének tudomást az osztrák korona milliárdo­sai, ha a vőlegény nem volna dollár­­milliárdos, Warburgnak, az amerikai dollárkirálynak fia. A fiatal Warburg néhány hónap előtt Bécsbe jött és it­ten hallgatta a tudományegyetem elő­adásait. Aug néhány hetet tartózkodott itt, megismerkedett egy nagyon szép, de nagyon szegény fiatal bécsi leánnyal. Az ismeretségből csakhamar szerelem lett, még­pedig mély szerelem, mivel a fiatal Warburg néhány nap előtt megjelent a leány szüleinél és ünne­pélyesen megkérte szerelmesének ke­zét. A szülők hirtelen meglepetésükben nem is tudtak szóhoz jutni. A fiatal Warburg azonban közölte velük, hogy szándékáról már táviratilag értesítette Newyorkban lakó atyját, aki szintén sürgönyileg válaszolt és közölte vele, hogy örömmel adja beleegyezését, sőt az eljegyzésen és az esküvőn maga is részt akar venni és épen ezért né­hány nap múlva hajóra száll és Bécsbe utazik. Bécsi pénzügyi körökben mos­tan izgatottan várják az öreg Warburg érkezését és azt remélik, hogy a dol­lárkirály Bécsbe jövetele nemcsak az amerikai-bécsi házasság megpecsételé­­sét fogja jelenteni, hanem egyúttal azt is, hogy a máris mindenféle tervekkel elárasztott vőlegény és menyasszony révén az osztrák pénzügyi és közgaz­dasági életben is érdekeltséget fog vállalni. Avásárhelyi kereskedők tiltakozása az üzérkedési törvény ellen. Tudvalevőleg a Kamara június 4-iki ülésén elfogadta és változatlanul meg­szavazta az üzérkedési törvényt, mely rendkívül súlyos intézkedéseket tartal­maz a kereskedők ellen és valósággal existenciális lététében támadja meg a kereskedelmi világot. Érdekes, hogy az általános vitában egy szónok sem pártolta Sassu minisz­ter szörnyszülött törvénytervezetét, sőt az egyik képviselő rámutatott arra, hogy a bankok üzérkednek a legjobban, mert a betétek után 5 vagy 6 százalékot fi­zető bankok a kölcsönök után 30 szá­zalék kamatot is szednek. Nemrégiben Kolozsváron hatalmas gyűlést tartottak a kereskedők, melyen tiltakoztak a spekulációs törvény al­kalmazása ellen. Mint értesülünk, most Marosvásárhelyen is mozgalom indult meg a kereskedők között, hogy hívja­nak gyűlést egybe, s azon a legélesebb tiltakozásukat fejezzék ki a kereskedel­met megnyomorító törvény életbelép­tetése ellen. Színház. A magyar színészet izgalmas rémdrámájáról rántották le a legutóbbi napok eseményei a leplet. Az aknamunka most kirobbant és a törmelékek valószínűleg maguk alá te­metnek egy pár színigazgatói koncesz­­sziót. A magyar színészek június 14- iki gyűlése — melyet Kolozsváron fog­nak megtartani — impozáns demons­tráció lesz a kufár és ízletes színigaz­­gatás ellen. Máris mintha egy egész­ségesebb áramlatot látnánk felülkere­kedni, mely a tisztultabb, Tart pour Tart művészetet juttatja előbb-utóbb diadalra. A színtársulatok elküldik képviselői­ket a 14-iki gyűlésre és hisszük, hogy a magyar színészet fennmaradásának érdekében lesz elég erkölcsi bátorsá­guk és erejük, hogy örök időkre meg­fosszák azokat a színigazgatókat mél­tatlanul bitorolt tiszteségeiktől, kik a maguk kis pecsenyéjük megsütéséért nem riadtak vissza, hogy olyan tüzet gyújtsanak, mely az egész magyar szí­nészetet elhamvadással fenyegette. • A „Habbima” színtársulat ma este a „Koll nndren c. nagy énekes operettet mutatja be, melynek külön érdekessége, hogy azt teljesen német nyelven fogják előadni. A közönség körében nagy az érdeklődés az első német nyelvű előadás iránt. * Heti műsor* Vasárnap: Hanele a varrólány. — Az Iparkamarák kon­gresszusa. Az erdélyi Kereske­delmi és Iparkamarák elnökei és titkárai holnap Marosvásárhelyen Ktívcsuktalp és kaucsuk&arok lantosabb a legjobb bőrnél!

Next