Székely Napló, 1923. július-december (53. évfolyam, 96-196. szám)
1923-07-01 / 96. szám
% Vwv Kaucslkla/p és kaucsuksarok tartósabb a legjobb körné/J POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában, (saját házában.) — Telefonszám: 161 K.,T~ Előfizetési árak: Vidékre postán küldve: Szusz évre . . 160 Leu Fél évre ... 80 Leu Negyed évre . . 40 Leu egy hóra ... 16 Leu Megjelenik hetenkint 4-szer: hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes számára 1 Leu. A folyékony tűz perzselte fel Catania narancsligeteit, a cédrusokat, magnóliákat, pálmákat, amelyek odalent szinte afrikai bőségben virulnak. A Vezúv és az Etna dühöngései, az ókori emlékezés óta térnek vissza, irtóztató rendszerességgel és — megindító példája az emberi ragaszkodásnak — ma is ugyanazok a falvak és kertek állnak a tüzes hegyek lábánál, mint akár a Cézárok korában. A haragvó hegy most megenyhül, a kráter kihűl, az ember pedig ismét viszszatér régi lakóhelyére, hogy a lávától közben megtermékenyült földön folytassa, mit elkezdett századik őse és mit folytatni fog századik unokája is, hiszen mint a vízfolyás olyan egyforma az emberi munka, hit, reménykedés és dac. Ezer és ezer esztendők óta böjtöli ki az ember a haragvó természetet és a haragvó embert, dacol tűzhányó heggyel és tűzhányó indulattal. Örök és változhatatlan törvény ez, sok ezer esztendő óta ugyanaz, sem csüggedést, sem tanulságot nem ismer. És mentői keményebb, mentől küzdelmesebb, annál hívőbb és annál dacosabb. Talán ez is a legszebb benne... B. P. : Az utolsó Dosztojevszkij... Amikor a vörösök átvették Oroszországban az uralmat, azonnal fölhasználták az alkalmat arra, hogy néhány igazi lángelmét kikiáltsanak a maguk költőjének. Ha nem tudtak igazi hiveket szerezni maguknak az élő irók között, kik kivándoroltak, legalább a halottak között kerestek, kik nem tiltakozhattak. Dosztojevszkij is ezek közé tartozott. A nyomorultak, éhesek, szenvedők iróját, ki a cári börtönöket ülte, gályapadon szenvedett s akasztófa alatt is állt, felhasználták cégérül. De valószínű, hogy Dosztojevszkij ma szintén bilincsbe verve élné át az erőszak napjait. Az áldozatok között szerepel többek közt a hírneves regényíró két rokona: sógornője és kisöccse. Dosztojevszkijné három évvel ezelőtt halt meg a szenvedések és nélkülözések miatt s nemsokára követte a sírba egyetlen fia, Fedor, ki egy özvegyet hagyott hátra s két gyermeket: Fediát és Andrást. Fedia a mult évben halt meg gümőkóros agyhártyagyulladásban, melynek kifejlődését a koplalás elősegítette. András pedig, a Dosztojevszkij család egyetlen, utolsó ivadéka most édesanyjával él Krím félszigeten. Utóbb levél érkezett Genfbe, mely föltárja az ottani borzalmas állapotokat. A kis András tüdőbeteg. Néha, mikor fölkelhetne az ágyból nem mehet ki a verőfényre, mert nincs se cipője, se ruhája. Csak két inge van s az egyik csupa rongy. Folyton szükséget látnak, éheznek Az orvos azt mondta, hogy csak a levegő és a jó táplálkozás segíthet rajta. De egy tojás egy millió rubel, egy negyedliter tej pedig ötmillió rubel. Hogy szerezhet neki anyja tojást, tejet, ki reggeltől-estig leckéket ad és igy tartja fönn magát? Éjjelnappal sir az anya — mondja a levél — de a könnyek nem táplálnak. Az utolsó Dosztojevszkijjel szemben a szovjet nem izgalmasabb, mint XVI. Lajos fiával a francia forradalmárok. Irigyelő. * Nagyváradon a lemenőik szent királya, ak kor követelményének engedi át lovaglóterét. Mintha az öregebbik házigazda, visszalépő udvariaskodását jelképezné ez a helycsere. .. Csakhogy nem jelképez semmit. A gyulafehérvári építkezés analógiája kisért vissza és sajnos, most sem kért — nyilván senki irányítást, a királyné finom ízlésétől. * A Viitorul hamar válaszolt a maj gyar memorandumra. Nagyon sokkal, szinte gyanúsan hamarább, mint ameddig ez készült. A siess válasz — olyan is. „Előbb érdemel — aztán igényt a jogra!* Mintha ezt már hallottuk volna, az „iskolai irredenta* untig csörrögtetett — képzeletjátékaival egyetemben. Szóval, mindig csak: „Ma pénzért — holnap ingyen.“ Bukarestben, pláne el sem szokták olvasni a hosszú memorandumokat... * Hogy néhány iskolánk időközben is be-bazárul ez talán még nem burkolt válasz... ? Inkább csak vonatok véletlen találkozása, átszállás nélkül. Egy „bumb* ” és néhány szembeszáguldó „*express*-szé. * Bezzeg Magyarország 1 Nem várta ba, hogy saját kisebbségei, a Sir Drummond felpanaszolásaként türelmetlenkedjenek: megalkotja a világ — eddig egyetlen kisebbségi jog teljességét. A Népszövetség főtitkára a „helyzet javuó tendenciáit* mégsem itt látja. Oda kacérkodnak homályos észleletei, ahol a kisebbségek dolga csak olyan — csehül áll, mint akár nálunk. +: ' , #•* LIII. évfolyamTargu-Mures Marosvásárhely 1923. évi julius 1. vasárnap 96 . szám. — A Temetkezési Nagyegylet rendes közgyűlését hétfőn délelőtt 1/29 órakor tartja meg, a ref. leányiskola nagytermében. A gyűlés tárgysorozatán pénztárnok és egy választmányi tag választása, s a rendes évi számadásos előterjesztése szerepel. Ezen egylet Marosvásárhelynek legrégibb, immár 75 év óta fennálló, igazi törzsökös polgári egyesülete. Beutazás a Balkánba. — Mikor egy országhatáron át lehet hazajönni. — A határállomás gyönyörei. Bátor fiatal — katonaasszony, ki erről a vidékről ment férjhez és Budapestről évenkint hazalátogat kisgyerekeivel, számszerint hárommal, szülei házához — mesélte el, a manapság nem olyan könnyű utazása részleteit Férje csak a magyar határig kísérhette. A budapesti román követség elengedhetlennek tartja Európa egyennutya érdekében, hogy egy mintaszerű fiatal házaspár néhány hónapig szalmaözvegységbe kényszerüljön. De adjuk át a szót — bájos alkalmi tudósítónknak: A ,,magyar“ utazás — a régi, olyan majdnem, mint a háború előtti. Valamivel tömöttebb, de emberileg elviselhető — egyébként csinos, kifogástalan kocsik. Persze egy lényeges különbséggel: hol vagytok régi jó idők — régi jó zónadíjszabás ? ! De különben : Magyarországon lehet utazni. A vasúti személyzet is olyan, milyennek lenni kell. Ez: Magyarország. A határon szétfoszlik aztán minden időszerűtlen illúzió. A túlsó parton — a szenvedések szigete integet. Oázis csak a szüleim gondosságából elérikbe küldött — régi őrangyalom, három generáció gyerekkulturájának páratlan gondviselője, kinek szinte anyai karjaiba ontva gyerekeimet, katonafeleséghez illő bátor bucsuzkodás után, belésorskozom — hasonló elszántsággal, a hivatalos kálvária tolongásába. Biharpüspökiben. Délelőtt, fél 12 órakor. Első türelempróba: a passzusellenőrzés. Míg az nincs elintézve — szünetel minden egyéb továbbutazási feltétel. A podgyász pihen, a tömeg szorong, igyekszik, izgul éa kétségbeesik a cukott ajtó előtt, mely mögött a félelmetes eljárás folyik halálos lassúsággal — csak az idő siet, percek és negyedórák peregnek egymásra és fenyegetőin közelit az indulás órája, mely délutáni 1 órára van jelezve . .. Végre ! Egy Örökkévalóságot vág ketté a kiosztás megkezdése. Parlagi kiejtés sorba szólítja a neveket. Egy-egy névnek nyomban nem kerül elő a gazdája. A lenyűgzött tömeghumor kirobban valami furcsa kórusban : „Meghótt 11 Betehett a várakozásba!* A kiosztás végre ledöcögött. Következhetik a másik stáció. Nincs elvámolnivalója ? Újabb tolongás, ismét nekirugaszkodó sietség, megsokszorosult izgalom és gyilkoló türelempróba. A szűk, piszkos helyiségben tolong a tömeg, erődökké nőnek a podgyászok és dőlnek újra össze. Zűrzavar, hangegyveleg, a vámbiztos vezérszólamával. Kíméletlen kezek turkálnak a ládák féltve rejtett szívében, szinte felszisszen a felkavart finom holmi. Előttem egy választékos fiatalember pórul jár, fehérnemű készlete igen újnak minősül. Ingei érzékeny vám alá esnek. Bukaresti cég bélyege bennük: a tragikomikum. A Gerbeaudskatulyája meg egyszerűen valami irodaszekrénybe száll át. És mintha az irodakisasszony futó pillantása lopva követte is volna ... Én magam elég csínján úszom meg a zátonyt. Csak a pesti kaszinó-szipkáktól esik el papa. Most gyorsan jegyed ... A vonatindulás perce itt van, nincs vesztenivaló idő. „Késő fnl akarja becsapni ablakát orrom előtt a pénztár. Beerőszakolok egy ezrest. „De nincs visszaadnivaló aprópénz . ..“ Sebajd csak hamar jegyez. Három darab kell. Elsőosztály. Kettő és fél... Ott marad fölös közel kétszáz Leu, de a már induló vonatra követhetem, az „őrangyal" óvó karján már felkapaszkodott gyerekeket s a podgyász is felkerül, még kapuzárás előtt. Istennek hála — sikerült ! A vonat robog. Csak hetven kevésbé szerencsés bajtárs maradt le... Még egy meglepetés. A kalauz, midőn a jegyeket megszemléli, felfedezi, hogy a pénztáros tréfás ember volt, a jegyek 11.-ik osztályra szólnak. „Rá kell fizetni még hatszáz Lent!" Nem bántam. Akár a lelkem üdvössége felét is oda adtam volna, hisz már végre robogtunk minden szenvedések busás kárpótlása felé ... Haza. A többi jelentéktelen. Utazás, olyan — a milyen normális itten ! De igaz: Biharpüspökiben láttam még egy angol társaságot. Egyikük buzgón jegyzet zsebkönyvébe. Nyilván színesebb riportot, mint az enyém. lek szasziigeni traflitost tisztázta a dohánypapama vizsgálata. Az ismertes dohánypanama folyamán irt tudósításaink során, lapunk múlt számaiban Böck Adolf szászrégeni trafikos neve is szerepelt, melyek szerint Böck a Soós Pál utca 3. szám alatt nagyobb értékű dohányt raktározott volna le és hogy azt Szászrégenbe akarta volna szállítani, de közben a nyomozó hatóságok rejtett áruként kezelve lefoglalták azt. Ilyen formában ez a híradásunk, melyet teljesen jóhiszeműen, több oldalról kapott információink alapján írtunk meg, nem mindenben fedi a valóságot és épen ezért az „altera pars” elvénél fogva készségesen adunk helyet Böck Adolf, hozzánk beküldött helyreigazító nyilatkozatának. Böck Adolf tehát, a marosvásárhelyi nagyraktárból június hó 14 én történt felvételezésből, fuvar hiánya miatt Brózer János marosvásárhelyi lakosnál visszahagyott dohánymennyiséget illetékes helyen bejelentette és hivatalosan leltároztatta, így most már bebizonyosodott tény, hogy Böck Adolf nem haszonlesési szándékból hagyta vissza Marosvásárhelyen az aránytalanul csekély mennyiségű, 46000 Leu összeget kitevő dohányt és így önmagától megdől az a hír, hogy árusítási jogától megúsztatott és pénzbüntetéssel jujtatott volna. Eddig tart a Böck Adolf nyilatkozata, melyhez még a magunk részéről hozzáfűzhetjük, hogy értesüléseink szerint Böck Adolf Szászrégenben egyike a legrégibb kereskedő cégeknek, kinek eddigi kifogástalan üzleti tevékenysége csak a cég puritánságát és megbízhatóságát bizonyíta.