Székely Napló, 1923. július-december (53. évfolyam, 96-196. szám)

1923-07-01 / 96. szám

% Vwv Kaucsl­kla/p és kaucsuksarok tartósabb a legjobb körné/J POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában, (saját házában.) — Telefonszám: 161 K­.,T~ Előfizetési árak: Vidékre postán küldve: Sz­usz évre . . 160 Leu Fél évre ... 80 Leu Negyed évre . . 40 Leu egy hóra ... 16 Leu Megjelenik hetenkint 4-szer: hét­főn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes szám­ára 1 Leu. A folyékony tűz perzselte fel Catania narancsli­geteit, a cédrusokat, magnóliákat, pálmákat, amelyek odalent szinte afrikai bőségben virulnak. A Ve­zúv és az Etna dühöngései, az ókori emlékezés óta térnek vissza, irtóztató rendszerességgel és — megindító példája az emberi ra­gaszkodásnak — ma is ugyan­azok a falvak és kertek állnak a tüzes hegyek lábánál, mint akár a Cézárok korában. A haragvó hegy most megenyhül, a kráter kihűl, az ember pedig ismét visz­­szatér régi lakóhelyére, hogy a lávától közben megtermékenyült földön folytassa, mit elkezdett századik őse és mit folytatni fog századik unokája is, hiszen mint a vízfolyás olyan egyforma az emberi munka, hit, reménykedés és dac. Ezer és ezer esztendők óta böjtöli ki az ember a haragvó természetet és a haragvó­­ em­bert, dacol tűzhányó heggyel és tűzhányó indulattal. Örök és vál­­tozhatatlan törvény ez, sok ezer esztendő óta ugyanaz, sem csüg­­gedést, s­em tanulságot nem ismer. És mentői keményebb, mentől küzdelmesebb, annál hívőbb és annál dacosabb. Talán ez is a legszebb benne... B. P. : Az utolsó Dosztojevszkij... Ami­kor a vörösök átvették Oroszország­ban az uralmat, azonnal fölhasználták az alkalmat arra, hogy néhány igazi lángelmét kikiáltsanak a maguk költő­jének. Ha nem tudtak igazi hiveket szerezni maguknak az élő irók között, kik kivándoroltak, legalább a halottak között kerestek, kik nem tiltakozhattak. Dosztojevszkij is ezek közé tartozott. A nyomorultak, éhesek, szenvedők iró­ját, ki a cári börtönöket ülte, gályapa­don szenvedett s akasztófa alatt is állt, felhasználták cégérül. De valószínű, hogy Dosztojevszkij ma szintén bi­lincsbe verve élné át az erőszak nap­jait. Az áldozatok között szerepel töb­bek közt a hírneves regényíró két rokona: sógornője és kisöccse. Doszto­jevszkijné három évvel ezelőtt halt meg a szenvedések és nélkülözések miatt s nemsokára követte a sírba egyetlen fia, Fedor, ki egy özvegyet hagyott hátra s két gyermeket: Fediát és Andrást. Fedia a mult évben halt meg gümőkóros agyhártyagyulladás­ban, melynek kifejlődését a koplalás elősegítette. András pedig, a Doszto­jevszkij család egyetlen, utolsó ivadéka most édesanyjával él Krím félszigeten. Utóbb levél érkezett Genfbe, mely föl­tárja az ottani borzalmas állapotokat. A kis András tüdőbeteg. Néha, mikor fölkelhetne az ágyból nem mehet ki a verőfényre, mert nincs se cipője, se ruhája. Csak két inge van s az egyik csupa rongy. Folyton szükséget látnak, éheznek Az orvos azt mondta, hogy­­ csak a levegő és a jó táplálkozás segíthet rajta. De egy tojás egy millió rubel, egy negyedliter tej pedig öt­millió rubel. Hogy szerezhet neki anyja tojást, tejet, ki reggeltől-estig leckéket ad és igy tartja fönn magát? Éjjel­nappal sir az anya — mondja a levél — de a könnyek nem táplálnak. Az utolsó Dosztojevszkijjel szemben a szovjet nem izgalmasabb, mint XVI. Lajos fiával a francia forradalmárok. Irigyelő. * Nagyváradon a lemenőik szent ki­rálya, a­k kor követelményének en­gedi át lovaglóterét. Mintha az öre­gebbik házigazda, visszalépő udvarias­kodását jelképezné ez a helycsere. .. Csakhogy nem jelképez semmit. A gyulafehérvári építkezés analógiája kisért vissza és sajnos, most sem kért — nyilván senki irányítást, a királyné finom ízlésétől. * A Viitorul hamar válaszolt a ma­­j gyar memorandumra. Nagyon sokkal, szinte gyanúsan hamarább, mint ameddig ez készült. A sie­ss válasz — olyan is. „Előbb érdemel — aztán igényt a jogra!* Mintha ezt már hal­lottuk volna, az „iskolai irredenta* untig csörrögtetett — képzeletjátékaival egyetemben. Szóval, mindig csak: „Ma pénzért — holnap ingyen.“ Bukarest­ben, pláne el sem szokták olvasni a hosszú memorandumokat... * Hogy néhány iskolánk időközben is be-bazárul ez talán még nem burkolt válasz...­­ ? Inkább csak vonatok vé­letlen találkozása, átszállás nélkül. Egy „bumb­* ” és néhány szembeszáguldó „*express*-szé. * Bezzeg Magyarország 1 Nem várta ba, hogy saját kisebbségei, a Sir Drum­mond felpanaszolásaként türelmetlen­­kedjenek: megalkotja a világ — eddig egyetlen kisebbségi jog teljességét. A Népszövetség főtitkára a „helyzet ja­­vuó tendenciáit* mégsem itt látja. Oda kacérkodnak homályos észleletei, a­hol a kisebbségek dolga csak olyan — csehül áll, mint akár nálunk.­ ­+: ' , #•* LIII. évfolyamTargu-Mures Marosvásárhely 1923. évi julius 1. vasárnap 9­6 . szám. — A Temetkezési Nagyegylet rendes közgyűlését hétfőn délelőtt 1/29 órakor tartja meg, a ref. leányiskola nagytermében. A gyűlés tárgysoroza­tán pénztárnok és egy választmányi tag választása, s a rendes évi száma­dásos előterjesztése szerepel. Ezen egylet Marosvásárhelynek legrégibb, immár 75 év óta fennálló, igazi tör­­zsökös polgári egyesülete. Beutazás a Balkánba. — Mikor egy országhatáron át lehet hazajönni. — A határál­lomás gyönyörei. Bátor fiatal — katonaasszony, ki erről a vidékről ment férjhez és Buda­pestről évenkint hazalátogat kis­gyere­keivel, számszerint hárommal, szülei házához — mesélte el, a manapság nem olyan könnyű utazása részleteit Férje csak a magyar határig kísérhette. A budapesti román követség elenged­­hetlennek tartja Európa egyenn­utya érdekében, hogy egy mintaszerű fiatal házaspár néhány hónapig szalmaöz­vegységbe kényszerüljön. De adjuk át a szót — bájos alkalmi tudósí­tónknak: A ,,magyar“ utazás — a régi, olyan majdnem, mint a háború előtti. Valamivel tömöttebb, de emberileg elviselhető — egyébként csinos, kifogástalan kocsik. Persze egy lényeges különbséggel: hol vagy­tok régi jó idők — régi jó zónadíj­­szabás ? ! De különben : Magyaror­szágon lehet utazni. A vasúti személy­zet is olyan, milyennek lenni kell. Ez: Magyarország. A határon szétfoszlik aztán minden időszerűtlen illúzió. A túlsó parton — a szenve­dések szigete integet. Oázis csak a szüleim gondosságából elérikbe küldött — régi őrangyalom, három generáció gyerekkulturájának páratlan gondvi­selője, kinek szinte anyai karjaiba ontva gyerekeimet, katonafeleséghez illő bátor bucsuzkodás után, beléso­rskozom — hasonló elszántsággal, a hivatalos kálvária tolongásába. Biharpüspökiben. Délelőtt, fél 12 órakor. Első türelempróba: a passzusellenőrzés. Míg az nincs elin­tézve — szünetel minden egyéb to­­vábbutazási feltétel. A podgyász pi­hen, a tömeg szorong, igyekszik, izgul éa kétségbeesik a cukott ajtó előtt, mely mögött a félelmetes eljárás folyik ha­lálos lassúsággal — csak az idő siet, percek és negyedórák peregnek egy­másra és fenyegető­in közelit az indu­lás órája, mely délutáni 1 órára van jelezve . .. Végre ! Egy Örökkévalósá­got vág ketté a kiosztás megkezdése. Parlagi kiejtés sorba szólítja a neveket. Egy-egy névnek nyomban nem kerül elő a gazdája. A lenyűgzött tömeg­humor kirobban valami furcsa kórus­ban : „Meghótt 11 Betehett a várako­zásba!* A kiosztás végre ledöcögött. Következhetik a másik stáció. Nincs elvámolnivalója ? Újabb tolongás, ismét nekirugasz­kodó sietség, megsokszorosult izgalom és gyilkoló türelempróba. A szűk, pisz­kos helyiségben tolong a tömeg, erő­dökké nőnek a podgyászok és dőlnek újra össze. Zűrzavar, hangegyveleg, a vámbiztos vezérszólamával. Kíméletlen kezek turkálnak a ládák féltve rejtett szí­vében, szinte felszisszen a felkavart finom holmi. Előttem egy választékos fiatalember pórul jár, fehérnemű kész­lete igen újnak minősül. Ingei érzékeny vám alá esnek. Bukaresti cég bélyege bennük: a tragikomikum. A Gerbeaud­­skatulyája meg egyszerűen valami irodaszekrénybe száll át. És mintha az irodakisasszony futó pillantása lopva követte is volna ... Én magam elég csínján úszom meg a zátonyt. Csak a pesti kaszinó-szipkáktól esik el papa. Most gyorsan jegyed­ ... A vonatindulás perce itt van, nincs vesztenivaló idő. „Késő fn­l akarja becsapni ablakát orrom előtt a pénztár. Beerőszakolok egy ezrest. „De nincs visszaadnivaló aprópénz . ..“ Sebaj­d csak hamar jegyez. Három da­rab kell. Elsőosztály. Kettő és fél... Ott marad fölös közel kétszáz Leu, de a már induló vonatra követhetem, az „őrangyal" óvó karján már felkapasz­kodott gyerekeket s a podgyász is fel­kerül, még kapuzárás előtt. Istennek hála — sikerült ! A vonat robog. Csak hetven kevésbé szerencsés bajtárs ma­radt le... Még egy meglepetés. A kalauz, midőn a jegyeket meg­szemléli, felfedezi, hogy a pénztáros tréfás ember volt, a jegyek 11.-ik osz­tályra szólnak. „Rá kell fizetni még hatszáz Lent!" Nem bántam. Akár a lelkem üdvössége felét is oda adtam volna, hisz már végre robogtunk min­den szenvedések busás kárpótlása felé ... Haza. A többi jelentéktelen. Utazás, olyan — a milyen normális itten ! De igaz: Biharpüspökiben láttam még egy an­gol társaságot. Egyikük buzgón jegy­zet zsebkönyvébe. Nyilván színe­sebb riportot, mint az enyém. lek szasziigeni traflitost tisztázta a dohánypapama vizsgálata. Az ismertes dohánypanama folya­mán irt tudósításaink során, lapunk múlt számaiban Böck Adolf szászré­­geni trafikos neve is szerepelt, melyek szerint Böck a Soós Pál utca 3. szám alatt nagyobb értékű dohányt raktáro­zott volna le és hogy azt Szászrégen­­be akarta volna szállítani, de közben a nyomozó hatóságok rejtett áruként kezelve lefoglalták azt. Ilyen formában ez a híradásunk, melyet teljesen jóhi­szeműen, t­öbb oldalról kapott infor­mációink alapján írtunk meg, nem mindenben fedi a valóságot és épen ezért az „altera pars” elvénél fogva készségesen adunk helyet Böck Adolf, hozzánk beküldött helyreigazító nyilat­kozatának. Böck Adolf tehát, a marosvásárhelyi nagyraktárból június hó 14 én történt felvételezésből, fuvar hiánya miatt Bró­­zer János marosvásárhelyi lakosnál visszahagyott dohánymennyiséget ille­tékes helyen bejelentette és hivatalosan leltároztatta, így most már bebizonyo­sodott tény, hogy Böck Adolf nem haszonlesési szándékból hagyta vissza Marosvásárhelyen az aránytalanul cse­kély mennyiségű, 46000 Leu összeget kitevő dohányt és így önmagától megdől az a hír, hogy árusítási jogá­tól megúsztatott és pénzbüntetéssel jujtatott volna. Eddig tart a Böck Adolf nyilatkozata, melyhez még a magunk részéről hoz­záfűzhetjük, hogy értesüléseink szerint Böck Adolf Szászrégenben egyike a legrégibb kereskedő­ cégeknek, kinek eddigi kifogástalan üzleti tevékenysége csak a cég puritánságát és megbízha­tóságát bizonyíta.

Next