Székely Napló, 1924. január-június (54. évfolyam, 1-98. szám)
1924-01-01 / 1. szám
Lili. évfolyam. Targu-Mures Marosvásárhely 1924. évi január 1. kedd I. szám. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában, (saját házában.) ....... Telefonszám: 161 Előfizetést Arak: Vidékre postán küldve: Égési évre . . 160 Leu Fél évre ... 80 Leu Negyed évre . . 40 Leu Egy hóra ... 16 Leu Megjelenik hetenkint 4-szer: hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes számára 1 Leu. Rossz esztendő volt telve megcsalt reménnyel, rangosrabecsült eszmények összeomlásával —sziültig érő keserűségek fenékig ürített poharai, sok szomorúság, kevés öröm, rossz év volt, így visszhangzik milliók lelkében. Év, mely ismét lelopott egy fokot száguldó élettartamunk mértékéről, kisorvasztott újra valamit életkedvünk, energiánk, hitünk, bizakodásunk, önérzetünk, kedélyünk leapadt tartalékából. Megtépdeste szellemek szárnyalását, kijátszotta kifosztotta, megcsúfolta, toarna egykedvűségbe fásította a nagyratörést, a lelkesedést, a világ minden rosszával megkínozta az élet legszebb igényeit. És végül maga is kimerülve pribékmunkáján, öreg tehetetlenségbe haladva, beteljesülve — mostoha indulatai árvájaként hagyott minket egy új év küszöbén. .. Most pedig újra kezdődik a feltámadó remény balga játéka. Az Újév ragyogón hajnalodó tünemény. Hóditó ifjú, ki kecsesen szőkés az „elintézett“ öreg helyébe. Az új évtől minden jót várunk — a régire minden rosszat ráhárítunk. Isten segítse, hogy ne kelljen később még visszabékülnünk vele. Egy szomorú szállóige is úgy tartja, hogy — ritkán jön jobb az elmúlt rossz után. És a „rossz“ kimúltán is van „örömünk“-nek titkos tövise: kiesett életünkből, arai nem tér többé vissza. Legyen bárhogy gáncsolnivaló: beleveszett az idő tengerébe. Volt és sohasem lesz többé. És minden sír szélét megilleti bár egy lopva-csillogó könnyű... Ego. * Jakabffy Elemér a „Temesvári Hírlap” karácsonyi számában a következőket írja az Averescu-párttal folytatott, az országos sajtóban sokat hánytorgatott tárgyalásokról : Azok a magyar vezérférfiak, akik Csúcsára elmentek kétségtelenül bátran és helyesen cselekedtek. Akik a Nemzeti Párttal évek óta öszszeköttetést kerestek és tartanak fenn, bátran és helyesen cselekszenek. És akik május havában Bratianu miniszterelnök úr lakásán jelentek meg eszmecserére, hogy a liberális kormánynyal valamelyes elfogadható megállapodásra jussanak, szintén dicséretre méltóan helyes lépéseket tettek. A májusi találkozásnak mi eredménye sem volt. Az érintkezés a miniszterelnökkel azonnal megszakadt, amint a szenátusi MiaST LAUTER csángó függönyök, ágyterítők, törülközők, valamint fehérnemű és ágynemű vásznak karácsonyi és újévi ajándékul a beszerezheti a Székely Szövőgyár főraktárában ban incidentalizer leszavazott Poincaré ismét teljes biztonságba jutott a francia politikában A Nemzeti Párt vezérférfiai várakozó álláspontra helyezkedtek és ezt kérték a magyarság részéről is azon magyar férfiú útján, aki évtizedeken át szoros kapcsolatban volt velük és akit még a Tisza-féle tárgyalások alkalmával is bizonyos tekintetben közvetítőnek fogadtak el. Az erdélyi magyar politikai élet szerepvivői megkísérelték azóta is, hogy magánbeszélgetések folyamán a Nemzeti Párt vezetőitől bizonyos konkrétumokra választ nyerjenek. Sajnos, ezek a magánbeszélgetések is eredménytelenek maradtak. Kamarai képviselőink egyike félreismerhetetlenül minden módon a Nemzeti Párttal valamelyes megértésre törekedett, sajnos, siker nélkül, pedig nem tud leszállni „a legszigorúbb objektivitás hűvös magaslatáról*. Tárkányi mester még nála is „tárgyilagosabb“ és „Szabó Pált, kit körömben a világ legbecsületesebb emberének tart, sokkal szívesebben látná a direktori székben, mint Fekete Mihályt, aki bár nagytehetség is férfiú, de becsapta a szegénysorsunkat a tavalyi ingyenelőadással“ — mindez kedves és „célján” parányit túl nem parittyázó ötletesség volt. A színháznak pont annyi hozzá a köze, mint Pilátusnak a Credo-hoz. Hogy kapcsolatában mégis miért találták a színháznál időszerűnek az Ellenőr hasábjain „tollba önteni egy halálra kínzott ember utolsó védekezését*? — nehezen értjük. Dálnoky István szinházi titkár úr és a jelenlegi konzorcium egyik vezértagja vállalkozott, kissé — tavalyi gazdája időleges sajtókisérleteire emlékeztető Szinházi közlések* re. Mindazt, ami a dologban — furcsa: a színháznál most nem ok nélkül túlfeszült idegek rovására irjuk. Csak a szegény Kardos Andort, őt mégis védelmünkbe vesszük... Ne csak „di monuis nihil nisi bene*! Volt ő annyira művész is, író is, uraim, mint amennyire a „társulatát“ viszont — túlbecsülte. Azzal, hogy utólag mindent rohantunk, ki a rége a ráköltött kis tőkéjével eléggé megfizette, hogy legalább ne emlegessük: a színház hosszan sorvadó betegségei ugyan nem gyógyítjuk meg. A Sebestyén Laci tréfája pedig igazán messze járt ettől a betegszobától, melynek tájékán a Székely Napló sem lépeget mostanság másként, mint lábujjhegyen ... Sényi László. Figyelő. * Az iskolapolitika méltó évzárása: hosszú magyar memorandumokra — kurta bukaresti válasz: nincs több engedmény — slussz ! • Miért is lenne? Mikor a felekezeti iskola tolmácsos tanítása oly pompásan halad a román kulturprogramm beteljesülése felé: az „anyaország” analfábétaságának teljes hasonlatosságához. * Már úgyis több mint feszélyező ez a tu'sok Costa Foru-idézet Igen sokat is beszél ez az ur... H'igy Frdélynek kulturus elsőbbsége vart? Ideje, hogy mielőbb legyen a Lipkaszorosban minden csendes... • Végül még egy viccet — a nem !ég rosszabb utolsót ebben az évben: boldog új évet kívánunk ! ? Ahogy mi írunk... Ártatlan sajtótréfa nyomán — indokolatlan színházi polémia. A „Híradódban, Sebestyén Lilló ügyes kis paródiákkal példázta a közkeletűbb helyi újságírók írásmodorát — színházi tudósításaik vonatkozásaiban.*) A tréfa nemcsak sikerült, de kedves is volt. Egyikünk sem elég kisvárosi arra, mitsem zokon vette volna azon éreklődő megállapítást, hogy szerény külső kereteink közepette is, igenis van felismerhető és felismert, egyénileg különkülön jellegzetes írási sajátosságunk. Ifjú kortársunk elvitázhatóan jóhumorral különítette el a Manfréd (dr. Szász Károly) „bemulta iróniával teli tapasztalatait némely libbenő bájak sovány múzsahajléka körül“ — Kovács Elek bátyánknak „a polgárság szélest bo rétegűben gyökerezd* hangsulyos pátoszától. Az Ego „délibábos csodavárásai a meghitt kis drága vészvetésének szárba szötésen* époly csinos malicia, mint annak „ábrázolása*, hogy Gyulai Zsiga „hivatásos* társuk„ mint óvatos ember“ és legfeljebb „Bodor Pál argumentumai” nyomán miként evez „a karácsonyi Héttői Hírek hirdetési szenzációiba". Hogy Morvay Marius „ezelőtt huszonöt évvel kergette már lelke színes álomlepkéit" — Engelberg Energ *) A „Híradó* karácsonyi számában. — A virágtalan Románia A virágkereskedők küldöttsége élén Constantinescu Tankred, kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy nem engedélyezi az étovragok behozatalát sem Ausztriából, sem Olaszországod. Az új ötszáz Leus bankjegyek Franciaországban készülnek és január folyamán étkeznek meg. Felületük nagyobb lesz az eddigieknél. Mi, kiknek több érintkezésünk van kisebb értékjegyekkel, az ocsmány aprópénz valamelyes megújuodásátt tartanák sürgősebbnek. A román állami hivatalos lap előfizetési és hüdetési díjait, január elsejétől kezdve száz százalékkal emeli. Félos, hogy a fokozatos „LeueineiKtd.s* a többi nemhivatalossajtóvahalatukat is magával fogja ragadni — feneié. — A telefon és távirdat Arak lényeges emeltdes; igérgetőzik a minden jók Mekkájából — Bukarestből. A magán állomások dija 3000 Leu lesz. Cáfolatok és újólagos megerősítések váltakoznak. — Az első dróttalan sajtóbeszélgetés. A „Petit Parisien" főszerkesztőja, Paul Dupuy Newyorkból Parisba első dróttalan beszélgetését folytatta lapjával. A kölcsönös megértés minden nehézség nélkül sikerült. Az uj szemzélyazonossági bizonyitványok. — Uj zaklatás, uj költség. — Mit mond Parizek bejelentési főnök úr! A város lakosságát — elfásulva a személyes viszonyait nap-nap után más oldalról érintő hatósági beavatkozások iránt, melyek közül sok csak azért születik, hogy nyomban meghaljon — nem igen izgatja meg, az uj személyazonossági bizonyítványokból fenyegető újabb bürokratikus zaklatás. Az új bejelentkezéshez, mely újévvel kezdődik (első a Gecse Dániel utca) nem kevesebb, mint következő okmányok kellenek: 1. Születési bizonyítvány 2 Katonai helyzetet igazoló okmány. 3. Házassági anyakönyvi kivonat. 4. 1914. évre visszaható illetőségi bizonyítvány. 5. özvegyekre nézve külön igazolvány, hogy nem optáltak. Azonkívül fénykép és — a régi, ama kis háztartási cédulához hasonló, tán tavaly kapott személyazonossági igazolvány, melyet a legtöbb ember rég el is vesztett már. A 10 Leu kiállítási költség ezek után semmi. Tehát egész kis levéltárt kell drága pénzen és napokig tartó előszobázás árán beszerezni. 300 Leura is felmegy a költség a normális esetekben. Ismét megkezdődnek a tolongások-torlódások a hivatalok előtt, magáról a bejelentési hivatalról nem is beszélve. Egy káosz lesz ... Hit még a kinek személyes adatai az új országtagolások kínai falai és a közlekedés szinte lebírhatatlan nehézségeitől vannak elhatárolva? Kinek külön útlevéllel kell valakit okmányai megszerzése végett „kiutaztatnia“ ? És a dolog fele se tréfa: végrehajtásának szeretetreméltó „szankciója“ nem kisebb megtorlás, mint esetleges kiutasítás, sőt szégyenszemre kitoloncolás a városból ... így méltán szeget ütve fejünkbe, felkerestük Parizek főnök urat, kinek előzékeny és belátó magatartását több izben volt már alkalmunk megismerni. Előadtuk aggályainkat. Kértük, ne ragaszkodjék valamennyi okmányhoz. Mert hisz’, ha valaki egy olyan hivatalos bizonylatot tud előmutatni, melyben megkívált összes személyi adatai, ugyancsak annak idején bemutatott hivatalos bizonyítványok alapján vannak feltüntetve, mondjuk pl. a házassági anyakönyvi kivonatban a születés adatai stb. — akkor a többi okmány a tényigazolások legkisebb sérelme nélkül elengedhető és az eljárás tetemesen egyszerűsíthető. Carradi rendőrprefektus új határozóit így — tért ki a bejelentési hivatal érdemes főnöke, a kérdés elő. A kormányrendelet áttanulmányozása után „így igyekezett azt a helyi viszonyokra alkalmazni, hogy a leggyorsabban (?) és zökkenés nélkül (?) történjék meg az igazolványok kicserélése.*