Székely Napló, 1924. január-június (54. évfolyam, 1-98. szám)
1924-03-29 / 48. szám
LIII. évfolyam.Targu-Mures Marosvásárhely 1924. évi március 29. szombat 48. szám. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában (saját házában.) Telefonszám: 161 - G I fiizetési árak: Vidékre postán küldve; Egész évre . . 160 Le0 Fél évre . . . 80 Leu Negyed évre . . 40 Leu Sgy bóra ... 16 Leu Megjelenik hetenkint 4-szer: hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes számára 1 Leu nem tegnap óta lett Oroszország és Románia erisz-almája. A krími hadjárat után, midőn a mai Románia még csupán a török hűbéres két dunai fejedelemségből állott — Oroszország 1856 ban Besszarábia három kerületét átengedte Törökországnak. Ezen terület akkor a moldovai fejedelemséggel egyesülvén — ezen kiindulási pontba gyökerezik Románia igénye, mint az akkori ikerfejedelemség jogutódáé. Ámde 1878 ban Törökország a berlini egyezmény alapján, Románia függetlenségének elismerése mellett, a besszarábiai kerületeket visszaadta Oroszországnak, bár Románia hadiszolgálatai fejében számított reájuk. Az ethnográfiai szempont, az 1918 iki „csatlakozás“ után is úgy fest pedig, hogy a lakosság egy része a románokkal fajrokon moldovaiakból, másrészt ukránokból áll, a városok pedig túlnyomólag zsidóktól népesítvek. A rokonérzést és fajszeretetet végül élénken példázzák a lappangó zavargások és parlamenti megnyilvánulásaik. Románia köztudatában azonban Besszarábia a nacionalizmus politikájának kérdése. Oroszország viszont sohasem nyugodott bele, úgynevezett ősi éléskamarája elvesztésébe. A két perlekedő szomszéd viszonya, mindezideig tisztázatlan is maradt. A Bécsben összekerült delegációk nem könynyű feladat előtt állanak. Egymásra kényszerítő hatással bíró erkölcsi lehetősége, egyik félnek sincs... Bécs maga önelégült érdeklődéssel követi, a falai között vendégül látott leszámolást. Bécs, amely a kongresszus városa volt hajdan, most ismét európai jelentőségű — konferencia színhelye. Vedere mocex.) * A világ legrégibb ábécéje. A francia tudományosság újra szenzációval dicsekedhetik. Montét tanárnak sikerült a Byblos-ban felfedezett föniciai szarkofág írásjeleit kihelűznie és ezáltal egy eddig ismeretlen alfabétumot, vagyis a világ legrégibb ábécéjét tisztáznia. Az illető feliratok körülbelül Dávid király idejéből származnak. A föniciai írásmód felette érdekes tanulságokat tár fel. Keletkezése ókori üzleti körülményeknek köszönhető. A föniciaiaknak lehetőleg egyszerű írásra volt szükségük, hogy a Középtenger parti lakosságával folytatott élénk kereskedelmi viszonylataikban célszerűen használhassák, Írásjeleik egyenes és hajlított vonalkák elmés változataiból alakultak. Az eddig tévesen vélt egiptusi befolyás helyett, zsidó kultúrnyomok világolnak ki Montét tanár felfedezéséből. Kulturpszichológia szempontjából érdekes, hogy bár a föniciaiak művelődési fölénye egyébként kétségtelen, mégis az írásuk kialakulására a zsidó szellem befolyást gyakorolt. A föniciaiak nyelve például eredetileg nem ismerte szerkezetében a névelőt. Ezt egyenesen az ó héberből vette át. Montét megállapításával már az akadémia is, külön ülésén foglalkozott. Az May Zsipond Irodalmi Társaság tegnap este tartott ülésében Szabolcska Mihályt, írói jubileuma alkalmából, tiszteletbeli tagjává választotta. Egyben rendes tagjai közé iktatta: Osvát Kálmánt, Reményik Sándort, Tavaszi Sándort, Makkai Sándort, Sámuel Aladárt, Visky Gyulát, dr. Eisler Mátyást, Doleschall Ervinnét, Lakatos Imrét, Kuncz Aladárt, Nyirő Józsefet, dr. Jakabffy Elemért, Gyárfás Elemért, Grandpierre Emilt, T. Imets Bélát, Janovics Jenőt, és Sényi Lászlót. Az utóbbi kitüntetést a Székely Napló hálásan köszöni. — Újságírók galériája. Következő levelet kaptuk. „A Székely Napló március 23 iki számából nagy sajnálattal látom, hogy a Vasárnapi Újság szerkesztőségének ama körlevelét, melyben a kisebbségi magyar lapok szerkesztőitől fényképet és kéziratot kértünk be, tévesen méltóztatott értelmezni. Távol állott ugyanis tőlünk, hogy kartársainkat a hiúsági oldalról igyekezzünk megközelíteni, hiszen ennek a fennálló kollégiális viszony mellett, igazán semmi értelme nem volna. Ellenben meggondolás tárgyává tettük, hogy a kisebbségi sajtó különböző orgánumainak élén immár 5 ik esztendeje vívnak szakadatlan harcot legjobb erőink s helyesnek és szükségesnek tartottuk, hogy a nagyközönség legalább fénykép után személy szerint is ismerje és megbecsülje a magyar sajtó e vezető munkásait. A képpel kapcsolatban nem életrajzot, hanem bemutatkozó kéziratot kérünk, mely mint olvasmány számíthat a közönség érdeklődésére. Ugyanezt megcsinálta a nyolcvanas években az Ország-Világ egyik karácsonyi számában, nagynevű főszerkesztőnk, Benedek Elek szerkesztőségi órája alatt s az ötlet megismétlésére a tanácsot is tőle kaptuk. Ha az akkori, még teljes Magyarország sajtóéletének legkiválóbbjai, egy Rákosi Jenő s egy Fáik Miksa sem érezték pusztán hiúsági kérdésnek képük beküldését egy ilyen galéria számára, azt hisszük : Erdélyben sem fognak senkit ilyen szempontból megítélni, ha arcképe egyetlen képeslapunkban megjelenik. Tisztelettel kérem Méltóságodat, szíveskedjék e sorok átolvasása után kérésemet újabb megfontolás tárgyává tenni s ha lehet — teljesíteni is. Szentimrei Jenő:“ Megadjuk magunkat. ” Ifj. Bányai Béla nyugvárosi pénztárnok-ellenőrt, kinek Budapesten történt tragikus elhunytáról megemlékeztünk, hazaszállították és temetése f. hó 30-án vasárnap délután 4 órakor megy végbe az alsó vasúti állomástól. — Görögország mégis köztársaság? Athéni jelentés szerint a kamara túlnyomó többsége elfogadta a Papanastasios-kormány programját, mely a görög köztársaság felállítását célozza. — Hainisch Marianne asszony, az ossztrák köztársaság „madame mere“ jének, az elnök-államfő köztiszteletben álló anyjának 85.-ik születésenapját, meleg megemlékezéssel ünnepelte meg Bécs társadalma, melynek köreiben a fenköltlelkű úrnő, úgy a női egyenjogúság kiküzdése, mint általános emberbaráti célok érdekében folytatott tevékenysége révén, megérdemelten népszerű. Ki is tükör. • Hogy rendre visszaidomultunk régi kifejezésmódunk eredeti hangnemébe ? Hogy mondanivalóink „tenorja“ nem rekedt át más regiszterekbe? Holott mondvacsinált ürügyek hangoztatásával — egyebet ígértünk ? Tükröt emlegettünk, mely majd fordítva mutat... Nos, nem ! Nem bírjuk. De hát a lényeges úgyis az, hogy törzsközönségünk, melyet annak idején épen első szilajabb hangütésünk terelt táborunkba, akar-e minket — másnak, mint amilyenek voltunk ? A kor nem kínálkozik enyegésre. Körülöttünk is ígéretek szemérmetlen adósnak maradása szünetlenkedik. Hogy így magunk se teljesítünk — egyebet?! Inkább elviselünk ügyészt, kockázatot, mindent — még az Infratireát is, de az igazságot játékosan elhomályosulni mégsem hagyjuk. A csúf fintorokat megtévesztő mosolynak nem mutatjuk. Jelenünk hű tükre maradunk. Ha gorombán is néha, midőn kell — de igazul, ahogy valóban érezzük ! * Bár paránya lehetnénk — valami nagy, hatalmas hóditó lelkesedésnek, mely Macdonald minap idézettt angol újságíró ideálját váltaná magyarra: afüggetlenség és előkelőség* példáját... Tovább dühöng a tífusz. Tegnap hat újabb megbetegedés történt. Minden hatósági rendszabály dacára tovább is dühöng Marosvásárhelyen a rettenetes kór, a tífusz. Tegnap ismét két halottja volt a járványnak. Bencze Miklós nőiszabó felesége és egy Szakács Julia nevű háztartásbeli alkalmazott estek áldozatul a tífusznak. Csütörtökön újabb megbetegedések történtek. Hat tífuszbeteget szállítottak be ismét a kórházba. És a hatóságok, ahelyett, hogy bármikép is elejét vennék az irtózatos járványnak, tehetetlenül nézik annak pusztítását. Vitatkozások folynak pro és contra a járvány okáról, de még nem történt intézkedés, mely radikálisan, gyökerében elfojtaná a mindinkább terjedő járványt. Lezuhant a lépcsőházi hárfáról. Egy kisdiák balesete. Könnyen végzetessé válható baleset történt tegnap délután a Hidutcai állami elemi iskolában. Demeter Ferenc, harmadik osztályos tanuló több társával együtt játszadozott a lépcsőházban levő karfán. A gyerekek lecsuszkáltak a karfán és igy folyt a játék már jódarabig, amikor a kis Demeter Ferenc megcsúszott és négy méter magasságról lezuhant. Szerencsére azonban súlyosabb sérüléseket nem szenvedett és a kivonult mentőknek — kik az első segélyt nyújtották — nem is kellett őt a kórházba szállítani. A szerencsétlenül járt elemistát szülei lakásán ápolják. — Perzsa csendélet. A „Daily Mail“ teheráni értesülése szerint, a parlament kimondta a sah detronizálását és fia trónraemelését. A mindössze még csak 26 éves Achmed-nek azt veszi zokon egyébként dinasztikus népe, hogy többet tartózkodik Parisban és Nizzában, mint birodalmában. Mostani balszerencséjének híre is épen Párisban érte. Színház. Vörös malom. Molnár Ferenc pokoli színjátékénak bemutatója. Könnyű volt ezt a darabot megírni, de megcsinálni nehezebb. Hát még elrendezni ? Ezt az óriási kulisszapátoszt kihozni, a bűn méltóságát gépsóhajjal, szinnelfénnyel, amerikai látványos színpadon elhitetni, modernnek, ijesztőnek, nochniedagewesen-nek és mégis erkölcsös kispolgárinak lenni, kacagtatni, rikatni, Isten lábát rángatni és rakott káposztáról ódát zengetni: bizony Isten, a rendezőé a nehezebb rész. Mert mi a Molnáré ebből a vegyes nivójű, de föltétlenül érdekes darabból? Az alapötlet. Igaz, hogy Goethe szebben megírta már a Faust e két sorában: „Jó embernek jó utat Sugalmas ösztöne mutat“, de Molnár ad valami újat is ez ötlethez: a sugalmas ösztönt elmélyítik a rakott káposztával. Mindenki szereti ezt a kiadós főztét a molnári konyhának, jóllakik tőle és még az unokáinak is erről a szakácsművészetről mesél majd. Mert ezt jobban tudja Molnár, mint Dante, vagy Madách. Az irodalmat viszont ezek értették jobban és az ő bajuk, hogy a „Vörös malom“ többször kerül szinre, ama nagy költők kissé továbbtartó műveinél. Molnárról mondott összes jóslataim beteljesednek. Jó expreszszionista ez az irón külsőségek- IH9 pénteken HAGY H9LESTÉLY a „központ”-ban.