Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)
1883-10-14 / 156. szám
156. szám. 1. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. vasárnap, október 14. a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai - nyomda- részvénz - társulat SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési mi helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . lőírt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. VÎΫS9-------—-------------- -esti CJK3---------------------1 Szerkesztőségi iroda: 1 Sepsi-Szentgyörgy, Csiki-utcza Matheovics-féle ház, hová hová íz lltiliss penzak it tudatiak bérmentesen küldendők. ‘ 1)S9----—------------------- ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. EUŐfizetési ára : egész évre . 10 frt. félévre ... 6 frt. negyedévre . 2 frt. 60 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-KÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. A román ellenzék. — A Székely Nemzet eredeti tudósítása. — Bukarest, okt. 11. Az itteni ellenzék nem bir aludni az Osztrák-magyar monarchia és Románia között közelebb keletkezett jó viszony miatt. Az egyik főbb indoka az ellenzéknek ezen viszony ellen, hogy ezután már többé szó sem lehet János pap országáról, azaz le kell mondani örökre Románia túlzóinak azon esztelen hányavetiségről, hogy valaha Bukovinát, Erdélyt a Tiszáig meghódíthassa és mint ők állítják, 10 millió románból álló Daco-román birodalmat alapítson Magyarország romjain. Ez a kortes fegyver, mely 1857- től fogva olyan sokszor bizonyult be jó fegyvernek, most a fehér, majd a vörös minisztérium megbuktatására, ezután már a múzeumba kerül a Cogalniceanu nagy bánatára. A mostani szabadelvű kormánypárt minden teketória nélkül eldobta magától ezt a fegyvert, amint ez a kormánypárti Telegraphus nagy napilap e hód-iki számának vezérczikkéből is kitűnik. Jelezett lap a Lndependance Roumaine ellenzéki lappal polemizálván a muszka-franczia és a német-osztrák-magyar szövetség előnyei és hátrányai felett, ezt a kérdést veti fel: „Mit keres polémiánkban Erdély és Bukovina visszafoglalásának kérdése, amelyet csak úgy suttomban — pe furis — csempészett be vitatkozásunkba, hogy a vitatkozás területét megváltoztassa ?“ „Tudva van, s ehhez nem kell politikai bölcsesség, csak józan ész, tudva van, hogy ezen tartományok meghódítása nemcsak Ausztria-Magyarország legyőzését, hanem ezen szomszéd monarchia teljes felbomlását is feltételezi. Még ezen feltétel lehetősége mellett sem lehetne számítani arra, hogy Oroszország beleegyeznék valaha egy 10 millió románból álló új román birodalom alakításába, amely után még a Lndependance Rom. szerint is nagyobb akadályára szolgálna az orosz birodalomnak, mint a mostani Románia a szláv terjeszkedés és az orosz politika által követett czélok ellen. Aztán ki ne látná, hogy Ausztria-Magyarország bukása azon szlavizmus határtalan győzedelmét jelentené, amelynek érdekei ellentétben állnak Románia érdekeivel, amint ez az Independance is elismerte ? S azt kérdezzük: mi fogna lenni ekkor az egyedül álló Romániával a győztes oroszszal szemben ? Lehet-e még kételkedni józan észszel azon, hogy az osztrák-magyar monarchia szétrombolása a tények hatalmánál fogva a román román államnak is bukása leendene ? Az olyan nagy hatalom, aminő a nagy német birodalom, elismerte, hogy az osztrákmagyar monarchia létezésére múlhatatlanul szüksége van és ennek következtében érdekeit a lehető legszorosabban összefűzte ezen birodalom érdekeivel és Románia, amely a szlávizmusra nézve a német birodalommal azonos helyzetben van, vájjon óhajtja-e az osztrák-magyar monarchia bukását, hogy aztán Oroszország zsákmányává legyen s hogy aztán, midőn fiai a román nemzetiség érdekeiben harczolnának, Szibériába hurczoltassanak . Mindezek olyan elemi dolgok, miszerint azok, akik ma Erdély és Bukovina visszafoglalása mellett olyan czélból izgatnak, hogy a közvéleményt az ország valódi érdekei ügyében félrevezessék, ezt csakis rosszhiszemben teszik és perfidiát követnek el, holott az ellen erélyesen föl kellene kelni minden igaz hazafinak. Az osztrák-magyar monarchia bukása csak is, és csak is tisztán szláv érdekben történhetvén, azok, kik nálunk ezen új idea értelmében működnek, a szomszéd monarchia bukására számítván, idegen érdekeket szolgálnak, t. i. a román érdekekkel teljesen ellentétes szláv érdekeket. Lényeges dolog, hogy mi tisztába jöjünk ezen kérdés felől és hogy nálunk a közvélemény olyan hatalmassá fejlődjék, hogy többé a román államban ne merjenek emelkedni eféle hangok.“ Ezekből tisztán látszik, hogy Románia erős és a több apró pártra töredezett ellenzék mellett a helyzetet uralgó szabadelvű pártja ma őszintén áll mellettünk nem szép szemeinkért, hanem saját tétele érdekében. Épen ezért az említett lap miután közli a hírhedt Cogolniceanu viselt dolgait Galaczon, miután említi, hogy az ellenzék az erdélyi román népnevelési és irodalmi gyűlésre Brassóban több ágenst küldött volt, hogy ott I. Károly fogadtatása alkalmával monarchiánk ellen tüntessen a magyar hatóság szeme láttára, de amit I. Károly eszélyes magatartása meghiúsított volt, így folytatja : „Az erdélyi románokat jó szándékokért senki sem hibáztathatja, miután ők jóhiszemben voltak és ő fensége valóban meg lett volna lepetve a Kárpátokon túli románok fogadtatása által, ha a viszonyok megengedik vala, s ha hazánk részakarói nem akarták volna őket felhasználni arra, hogy általuk az osztrák-magyar monarchia és Románia között a jó viszonyt megzavarják. Azonban örömmel elhiszszük, hogy az erdélyi románok kiknek hazafisága minden gyanún felül áll, nem fognak a mi ellenzékeink tanácsára hallgatni, kik, hogy a mostani kormányon boszut álljanak, készek a hazát is elveszítni. Ők maguk mondják : „Ha elég a malom, égjenek el az egerek is.“ „Ardă mora, ardá si sorecii.“ Itt van tehát kulcsa annak, hogy miért mentek innen olyan számosan a múlt nyáron Brassóba és miért íratták be magukat rendes tagul az erdélyi népnevelési román egyletbe. Politikai üzelemre akarják felhasználni orosz érdekből azt az egyletet, melynek kebeléből a politikának távol kellene maradnia. A magyar minisztériumtól függ ezek után, hogy Cogalniceanu muszka ágenseit az erdélyi román egyletbe felvétesse vagy kiutasítsa. *** ben 147,700 frt s ezen többletnek Magyarországra eső részlete 44,310 frtot tesz. A bizottság tárgyalás alá vette az előirányzat egyes tételeit, megvizsgálta egyszersmind az uj alakú jegyek készítésénél elkövetett eljárást és úgyaz előirányzathoz csatolt részletes indokolásból, mint a jegyeket készítendő intézetek vizsgálatából meggyőződött arról, hogy a fennidézett szükséglet igazolva van. A bizottság ugyanis csak helyeselhetőnek tartja a közös pénzügyminiszter azon törekvését, hogy az új alakú államjegyek a jelenkor követelményeinek teljesen megfeleljenek s hogy lehetőleg óva legyenek minden nagyobb mérvben eszközölhető, veszedelmesebb utánzások ellen, melyek főleg monarchiánkban, hol a pénzforgalom majdnem kizárólag papírpénzre van szorítkozva, roppant kárral járna a közönségre, mint az államkincstárra. De ezen czél a műszaki tudományok jelen állásánál fogva csak soknemű, hosszas és a jegyek kiadásáig folytatandó kísérletek után és csak költségesebb készítési mód által érhető el. Ezen körülmény, valamint a jegyek dualisticus formája s tehát kétszeres nyomtatása okozza a költségemelést az 1884-ik évre, melyek első negyedében az uj 50 frtos államjegyek kibocsátani fognak. Ezen jegynemek kiadásával az államjegyek uj alakban kibocsájtása be lesz fejezve s ennélfogva a költségek a jövő évben ismét le fognak szállíttathatni. Egyébiránt tekintetbe veendő az is, hogy mindazon költségtöbbletet, melyet az új jegyek előállítása igényel, meg fogja haladni azon nyeresség (záló), mely az államkincstár javára az által keletkezik, hogy a forgalomban volt jegyek teljes számban beváltásra nem kerülnek s már az ötforintos jegyeknél eddig mutatkozó eredmény alapján biztosan várható, miszerint ezen Cálo az említett jegyek beváltásának bevégeztével, t. i. az 1887. évben a függő adósság kezelésének összes költségei az 1868 : XLVI. t. ez. 20. §-a értelmében fedezni fogja. Az alulirt bizottság ezen indokoknál fogva tiszteletteljesen kéri a törvényhozást: méltóztassék a függő adósság kezelési költségeit az 1884-ik évre 255.000 frttal megszavazni s a magyar pénzügyminiszter ezen összegnek az 1884-ik évi költségvetésbe leendő beállítására felhívni. A bizottság továbbá, teljesítendő az 1868: XLII. t.-cz. 14. §-ában említett kötelességét, jelenti, miszerint mult évi október 1-étől folyó évi szeptember végéig, a bizottság jelenlétében 193.609,127 forintnyi megrongált jegy, és pedig 65.874,942 frt egyes, 31.713,935 frt ötös, 96.020,250 forint ötvenes megvizsgáltatván, megsemmisittetett A papírlakhelyet illetőleg a bizottság ezen időszakban 7.537,880 ivet, és pedig: ötvenesekre 1.372,880, ötösökre 1.085.000, egyesekre 5.080,000 ivet az új jegyek tartalékába pedig: 259.920.000 forintot (ötven forintosokban pedig 116.500,000, öt forintosokban 73.200,000, egy forintosokban 70.220,000 frtot) vett át. Folyó évi szeptember végével a papirlakhelyben 3.590,000 iv; és pedig: 50 frtos jegyekre 800,000 iv, 5 forintos jegyekre 300,000 iv 1 frtos jegyekre 2.490,000 iv; a jegyek tartalékában pedig: 81.920,100 frt (50 forintosokban 44.400.000, 5 forintosokban 22.790.000, 1 forintosokban 14.730,100 frt) volt készletül. A bizottság azonkívül a jegyek készítésével, nyomtatásával és olvasásával foglalkozó hivatalokat megvizsgálta és a közös pénzügyminiszternek a függő adósságra vonatkozó minden rendeletét megtekintette s láttamozta, hogy pedig a forgalmi összeg a törvényeinkben megállapított maximumot meg nem haladta, ez a közzébocsájtott havi kimutatások által bebizonyittatott. Gróf Zichy Henrik s. k., bizottsági elnök, Bohus Zsigmond s. k., bizottsági alelnök, Szirmay Ödön s. k., Gróf Nemes Vincze s. k., Halassy Gyula s. k., bizottsági tag és jegyző. A képviselőház csütörtöki ülése rövid ideig tartott. A csángótelepítés kérdése forgott szőnyegen. Többen szólottak a kérdéshez, mint Irányi, Szapáry miniszter, Odescalchy Arthur bg., Tisza Kálmán kétszer, Thaly, Németh és Madarász József, — mindannyian röviden. A ház abban állapodott meg, hogy e kérdés érdemlegesen majd csak a kormány jelentésének beadása után fog tárgyaltatni. A pénzügyminiszter kilátásba helyezte, hogy a jelentést mielőbb beterjeszti. KÜLFÖLD. — okt. 14. A román katonákkal való összeütközésről okt. 9-én közöltek tudósítást a bukaresti ellenzéki lapok. Ezeknek azt jelentették Tirgul-Jiulból, hogy a Vulkán-szoros közelében, állítólag román területen, közös hadseregbeli őrség állíttatott föl, amelyet elűztek a dorobanczok. De az osztrák-magyar őrség segítséggel hamarjában visszatért. Ez alkalommal heves szóváltás következett és a parancsnok elfogatott kilencz románt. Bukarestből jelentik, hogy a román kormány hivatalos tudósítást kapott azóta, amely szerint az osztrák-magyar csapat parancsnoka, állítólag egy százados tulajdonképen tizenöt románt fogatott el és összekötözve elvitette őket. Bukarestből jelentik azt is, hogy a román kormány felvilágosítást kért Salzberg báró bukaresti osztrák-magyar ügyviselőtől. Mayr báró bukaresti követünket e hó 10-re várták Bukarestbe. Christies szerb miniszterelnök politikáját illetőleg azt írják Belgrádból, hogy az új kabinet a radikálisok furcsa alkotmánytervezete mellett is jó akaratot tanúsít a radikálisok iránt és ezért nem oszlatta föl a radikális skupstinát, hanem csak elnapolta. Christies kormányelnök bizonyára meg fogja kísérteni, hogy vivendi modust találjon a skupstina többségével szemben, és meg is fogja találni, ha Todorovics és Pasics urak tekintetbe fogják venni az ország közös érdekeit. Különben kénytelen lesz a kormány föloszlatni a skupstinát. Nagy valószínűleg abból is következtetni lehet, hogy más eredménye lesz az új választásoknak, mert a 19-ei választás lefolyásáról érkezett jelentések nyomán határozottan lehet állítani, hogy a jól szervezett radikálisok rendkívüli nyomást gyakoroltak a választókra, így Nisben, bérelt ittas csoportok erőszakkal kergették el a haladó párti választókat a választás helyéről és a radikálisok részére biztosították a győzelmet. Más községben ismeretlen helyen gyűltek össze a radikálisok, megszavaztatták a szavazásra nem jogos tömeget s kiállították saját emberüknek a mandátumot. A radikálisok természetesen ezen társukat is igazoltatták a bizottság által, így vagy ehhez hasonló módon történt a választás számos kerületben. Azt pedig nem lehet föltenni, hogy Christies alatt nyugodt és tehetetlen tanúi legyenek ily eseteknek a közigazgatási tisztviselők. A belügyminiszter, aki nem táplál titkos terveket, tartózkodás nélkül kifejtette a radikálisok előtt a helyzetre vonatkozó nézeteit. Békét ajánlott nekik, ámbár a küzdelemtől sem fél. A radikálisok józanságától függ tehát egyedül, várjon békét vagy harczot jelent-e Christies minisztériuma, amit a király is elég nyíltan megmondott a radikális többség deputácziójának. Baring angol meghatalmazott miniszter ünnepélyes audientián átnyújtotta megbízó levelét Kairóban az alkirálynak. Az angol meghatalmazott ezt mondta ez alkalommal: „Monseigneur ! Miután a királyné kinevezett egyptomi képviselőjévé, tisztelettel átnyújtom ő felsége első államtitkárának levelét, mely meghatalmaz engem erre a hivatalra. A kapott utasítások alapján törekednem kell fentartani azt a barátságos viszonyt, amely oly régóta fönnáll Nagy-Britannia és az osmán birodalom közt. Bizonyos vagyok, hogy fenséged teljes támogatást fog nekem nyújtani, meg fogja könnyíteni és közreműködni fog, hogy teljesíthessem az ő felsége által reám bízott feladatot. Az a jóindulat, amelyet fenséged Egyptomban való előbbi tartózkodásom idejében irántam tanúsított, és az az érdek, amelyet szünet nélkül Egyptom jóléte iránt nyilvánítottam, ugyanannyi okok, amelyeknél fogva kiváltképpen megelégedésemre szolgált, hogy a királyné kinevezett a fenséged által kormányzott ország részére ágensévé és főconsulává.“ Az alkirály így felelt erre : „Miniszter úr! Élénk örömmel fogadom az átnyújtott levelet. Ő felsége választását, amelylyel önt jelölte ki egyptomi képviselőjévé, biztos zálognak tartom arra nézve, hogy ő a Nagy-Britannia és országom közt szerencsére fönnálló barátságos köteléket mindinkább szilárdítani kívánja. Minthogy ismerem ő felségének nemes jellemét,Egyptom iránti hajlandóságát és jóléte iránti érdekeltségét, teljesen meg vagyok győződve, hogy mindenkor őszinte egyetértés fog köztünk uralkodni. Ön egészen bízhat az én támogatásomban és kormányom támogatásában. Kérem önt, hogy ezen biztosításomat, legőszintébb hálom kifejezésével együtt tolmácsolja ő felségénél.“ Ausztria-Magyarország és Olaszország és a két király rokonszenvének jele gyanánt tekintik Rómában, hogy az ottani politikai körökből számosan megjelentek a Ferencz József király nevenapján tartott istentiszteleten és hogy ez alkalommal több száz látogatójegy küldetett az osztrák-magyar nagykövetséghez. Az olasz király és királyné, ment rendesen, távirati uton nyilvánították jó kívánságaikat. Mancini külügyminiszter megbízta Galvagna bécsi olasz ügyviselőt, hogy az ő, a kormány és egész Olaszország nevében a legmelegebb kívánságokat tolmácsolja ez alkalomból. Brenneberg Mór szeben megyei főispán és szász ispán Nagy-Szebenből a fővárosba érkezett. Ennek kapcsán megemlítjük, hogy a nevezett főispán mint főrendiház tag részére a királyi meghívó legközelebb kézbesíttetni fog. A szász egyetem folyó évi rendes közgyűlésének határnapjául, mint Nagy-Szebenből írják, a szász ispán f. é. nov. 12-ikét tűzte ki. Török Pál utóda. Mint a „Bud. Corr“, tudni véli, Török Pál elhunyt superintendens helyébe minden valószínűség szerint Szász Károly miniszteri tanácsos fog megválasztatni, aki ez esetben a közoktatásügyi minisztériumban elfoglalt állásától meg fog válni. BELFÖLD. — október 14. A függő adósságok ellenőrzésére kiküldött Országos bizottság, a törvényhozás mindkét házához a következő jelentést terjesztette : A függő adósságok ellenőrzésére kiküldött bizottság az 1868. XVII. t. sz. 19. §-a értelmében megvizsgálván a függő adósságok kezelési költségeinek a közös pénzügyminisztérium által készített 1884-ik évi előirányzatát, ezen költségek 800,000 frtnyi összegben állapította meg, mely összegből Magyarországra 30%, vagyis 255,000 frt esik. Az 1883-ik évre 702,300 frt lévén megszavazva, az 1884-ik évi költségtöbblet egész