Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-04-22 / 62. szám

Április 21. SZÉKELY NEMZET. 62. szám, melytől megnő minden ember szakálla, t. i. az a szakálla, a­melyre ingyen pénzt lehet kapni. (Derültség.) Hanem hát valamennyi ellenzéki pártoknak van egy közös jelszavuk : a külön vámterület. Azt mondják, hogy ha mi a vámszövetséget Ausz­triával felbontanék és külön vámterületet állíta­nánk fel, akkor Magyarország minden bajain segítve volna. Hát gondoljuk meg, hogy ha mi orszá­gunk határán felállítjuk a vámsorompót, és Ausztria szintén felállítja a maga vámsorompóját, ha mi az ő iparczikkeire vámot vetünk, ők pedig a mi búzánkra és marhánkra és általában minden terményünkre, a­miből mi pénzt látunk, nem fogja-e ezt megérezni minden ember ? De még ez a kisebbik anyagi veszteség. A nagyobbik baj az, hogy folytonosan zaklatásnak, minden­féle vizitálásnak ki lesz téve a mi terményünk mindenféle czím alatt. Mi természetesen ha­sonló visszatolással fognánk élni ellenükben, de mi lesz vége a dolognak ? Nem az, hogy mindketten meggazdagodunk, hanem az, hogy mindketten koldusbotra jutunk. Nagyon nehéz megérteni a mérsékelt ellen­zék programmját még annak is, a­ki hozzá van szokva a talányok megfejtéséhez. Nem akarom Somssich Pálként a diák közmondásokat idézni Cornelius Neposból, különben czitálhatnám az „ibis, redibis“ orákulumait; van mi nekünk erre jó magyar példabeszédünk is. A mérsékelt ellenzék program­jának summázata e repülő szóban foglaltatik: „Ne féljetek szegények, ha mi kerülünk kormányra, jobban lesztek sze­gények.“ Hanem egy szót megértettem belőle, és ez a szó a korrupczió. Ez azt teszi, hogy vesztege­tés. A nemzet, a választó közönség lesz majd a bíránk e kérdésben is. A hivatalok mind be van­nak töltve, kamatbiztosítás mellett egyetlen vasút sem épült, nincs helyi érdekű vasút egyik, a­mely saját erejéből nem állott volna elő. A kormánynak tehát nincsen módja vesztegetésre. Vagy talán ezt a korrupc­iót a hivatalnokokra értette, azokra a becsületes emberekre, a­kik kevés pénzért, gyenge jutalomért egész életükben a küzügyeket szolgálják ? Ezek érdemlik meg azt, hogy őket így megbélyegezze ? A megyei tisztviselőket a megye közönsége választja és fizeti, azok tehát a kormánytól nem függnek. Hát kik azok, a­kiket a kormány ilyeténképen megveszteget? Talán a főispánok? Igaz, a főispánok ellen intézik a leghevesebb támadást, hogy miért pártolják a kormányt és politikáját. Miért, miért pártolják ? Azért, mert a kormány­nak közegei,­­ exczellencziája Apponyi György gróf kanczellársága idejében talán a megye adminisztrátorainak az volt utasításul adva, hogy mindenütt csak ellenzékit választassanak meg követeknek? És kik azok a férfiak, a­kiket azzal lehet gyanúsítani, hogy megvesztegethe­tők volnának? Talán a Bánffyak, Bethlenek, Béldiek, Beliczeyek, Beöthyek, Beniczkyek, Baranyiak, Csákyak, Degenfeldek, Darvasok, Dőryek, Domahidyak, Dánielek, Eszterh­ázyak, Fáyak, Fiathok,Györkiek, Glavinák, Graefiek, N­ertelendyek, Héderváriak, N­össlerek, Jan­­kovichok, Justhok, Kemények, Zvubiczák, Ló­­nyaiak, Lonovicsok, Majláth­ok, Miskék, Matya­­sovszkyak, Majth­ényiak, Molnárok, Ormósok, Perczelek, Potsák, Perényiek, Pogányok, Radók, Radvánszkyak, Rónayak, Sándorok, Szapáryak, Szentiványiak, Szmrecsányiak, Szögyényiek, Ta­­bajdiak, Törökök, Vayak, Zeykek, Zuberek, kik mint hazulról független urak és birtokosok vál­lalkoztak a fő­ispánsági hivatalra s kik Cincin­­natusi egyszerűségben élve, az önfeláldozó haza­fiak mintaképét mutatják fel. Hát ezek volnának megvesztegethetők? Ezeket lehet gyanúsítani azzal, hogy ők haszonlesésből hívei a kormánynak ? Én visszautasítom e vá­dat és kinyilatkoztatom, hogy én a főispánok ebbeli maguktartását nemcsak a kormány iránti kötelességnek, hanem hazafiui kötelességnek is tartom (Élénk helyeslés). De hát minek magyarázzam én a mások programmját, a­mit ők szándékosan alakítottak úgy, hogy azt mindenki máskép érthesse, midőn most a magam programmját kell, hogy kifejt­sem, hogy én mért vagyok híve a kormánynak. Híve vagyok a kormánynak azért, mert az orszá­got bölcs intézkedéseivel a veszélyek közül ki­szabadította, fokozatos előh­aladással anyagi és szellemi téren előbbre viszi, gyarapítja. Híve vagyok annak a miniszterelnöknek, a­kire büszke lehet az a nemzet, a­melynek kormányzatát kezében tartja, a­kit bizony irigyelhetnek tőlünk más nemzetek (Élénk éljenzés és felkiáltások : Éljen Tisza Kálmán). Hive vagyok annak a pénzügyminiszternek, a­ki az ország pénzügyeit annyira rendbehozta, hogy most folyó kiadásainkat a saját magunk erejéből vagyunk képesek fedezni. Híve vagyok azoknak a honvédelmi minisz­tereknek, a­kik hazánk védelmét szilárd lábra állították, honvédelmünk igényeinek megfelelő erőre fejlesztették. Híve vagyok annak az igazságügyminiszter­nek, a­kinek kormányzata alatt a büntető tör­vény életbe lépett. Híve vagyok annak a közoktatási miniszter­nek, a­ki alatt népnevelésünk, iskolaügyünk fel­virágoztak , és híve vagyok annak a kereske­delmi miniszternek, a­ki most a legutóbbi idő­ben is oly fényes jelét adta erélyének, midőn az osztrák kormán­nyal való összetűzés alkalmával Magyarország érdekeit megvédelmezte és az osztrák kormányt reábirta ismeretes határozatá­nak visszavonására, a­mely határozat a magyar­­országi termelők, különösen a marha­hizlalók kárára lett volna. Híve vagyok annak a közlekedési miniszter­nek, aki bölcs vasúti politikájával lehetővé tette azt, hogy Magyarország minden részéből bizton számíthatni arra, hogy midőn az Isten bőséget adott termés dolgában, ne fuljunk meg a ma­gunk zsírjában, hanem a kivitelre biztos utal­­módot teremtett. Híve vagyok annak a pártnak, a­melynek kifolyása a kormány, mert hát nem a kormány teremti a pártot, hanem a párt teremti a kor­mányt és így összetartja; önzetlen, becsületes politika által egymáshoz fűzi a párt tagjait, a­mely párt nem keresi a hatalmat, hanem min­den törekedése az, hogy az ország sorsán javít­son. A­mely párt a közönség előtt, az ország­­gyűlés előtt és magában a párt kebelében biz­tosan keresztül tudja vinni czélját, annak a pártnak híve, tisztelője vagyok (Élénk éljenzés). Ilyen erős párt, mint a­minő a magyar szabadelvű párt, egész Európában sincsen, va­­lamint h­ogy nincs kormány­, a­mely 9 évig meg­állotta volna a helyét (Élénk éljenzés). Azért én kinyilatkoztatom, hogy jövőre is híve fogok maradni a kormánynak, ha­lmrozása a pártnak, de a szabadelvűségnek is minden következményeiben. De tagadom azt, hogy a szabadelvűséget csak azzal lehessen manifesztálni, ha az túlhajt. A szabadelvűségnek ez a túlhajtása a legbiztosabb mód annak meghiúsítására. Én kívánni fogom a jövő országgyűlésen a békének továbbra is fentartását úgy a külhatal­­mak, mint a velünk szövetségben és egy ural­kodó alatt élő országok összességével. Kívánni fogom a főrendiház reformját, kí­vánni fogom a fakultatív polgári házasság be­hozatalát. Én nyíltan kimondom, hogy a kötelező polgári házasságnak jelenleg és talán hosszú időre nem vagyok óhajtója, azért, mert én az állam és az egyház között a kulturkarczot elő­idézni nem akarom. (Élénk helyeslés.) Én a magyar klérust sem összetörni, sem provokálni nem akarom, mert abban én nemze­tiségünk egyik támaszát elismerni kész vagyok. De igenis megkövetelem, hogy a szükséges törvények meghozatala által elenyés­szék rólunk az a fokt, hogy kü­lönbséget teszünk ember és ember között a vallás különbsége szerint, a­mely Magyarországon kívül még csak Törökországban van meg. Azután kívánni fogom, hogy a képviselőház házszabályai vizsgálás alá kerüljenek a ház te­kintélyének megóvása végett, a­mit még az el­lenzéki pártok is sürgetnek és kívánni fogom azt, hogy a magánbecsület, a­mely eddig köz­prédája volt mindenkinek, a­ki azt a sajtó út­ján megtámadta, megvédessék. Megvédessék minden orgyilkos támadások ellen a magán becsületsértési vétségeknek a rendes bíróságok elé utasítása által. (Élénk helyeslés.) És most t. uraim! beszámolván Önöknek a képviselőházban végzettekről, búcsút veszek önöktől. A közeledő új képviselőválasztások hi­szem majd megmutatják, hogy ilyefalván a mi pártunk részéről nem fogja a korrupczió a fejét felütni. Én még csak azzal sem korteske­dem, hogy a helyi érdekek megvédelm­ezését ma­gamra vállaljam. Azon követelések tekintetében, a­melyek igazságosak — és van ilyene a megyének — mások irányában, bizonyosan igazságot fognak kapni a kormánytól, de nem azért, hogy én vagyok a képviselőjük, hanem azért, mert igazuk van, és az igazságnak győzni kell. (Elénk be­­helyeslés. Éljenzés.) Én­t­ választó polgártársaim üresen hagyom az Ígéretek lapját, majd jönnek utánnam, a­kik azt teleírják. (Elénk derültség.) Én, valamint nem képviseltem az ország­gyűlésen a magam érdekeit, úgy nem képvisel­tem az egyes emberek és egyes vidékek érdekeit sem, szolgáltam és szolgálni fogom csupán az egész országot, a közügyeket és a szabadelvű­séget. (Elénk helyeslés.) A­kinek így tetszem, az emlékezzék meg teára. (Zajos éljenzés. Éljen Jókai Mór!) A ki­nek így nem tetszem, az törüljön ki emlékezeté­ből. Én kész vagyok mindenemet odaadni ha­zámnak, de nem kérek a hazámtól soha sem­mit. (Hosszan tartó éljenzés.) Jókai Mór fogadtatása. Tegnapi számunkban már jeleztük, hogy Császár Bálint, városi polgármester, a Jókai tiszteletére egy szűkebb körű vacsorát rendezett a városház dísztermében. A kedélyes estély köz­pontja természetesen Jókai volt, a­kiért a leg­több pohár ürittetett s a ki­szokott humorgaz­dag pohárköszöntőivel a díszes társaságot foly­tonos lelkesültségben tartotta. Szeretnők egész terjedelmében ide igtatni a szebbnél szebb toasztok sorát, de lapunk tere korlátol s igy meg kell elégednünk, ha Jókai M­ó­r pohárköszöntései közül gyorsírói feljegyzés után kiemeljük az alábbit. Kedves barátim ! a székely nép az, a­kit én mintaképnek szoktam mindig felemlegetni. Ha van szó arról, hogy mit tesz az : hazáját önzet­lenül szeretni; ha azt mondom : nézzétek meg a székelyt, a legkevesebbet tesz az ország érettük, a legtöbbet tesznek ők a hazáért. Ha arról van szó, hogy nem bírja a nép a terheit, kivándo­rol, itt hagyja hazáját, azt mondom: nézzétek meg az én székelyeimet, milyen sokan vannak ők egy darab földön, de azért nem vándorolnak ki. Én nem ismerem azokat a székelyeket, a­kikről azt mondják, hogy kicsinyes haragért, kis kihágásért elfordulnak hazájuktól, elfordul­nak attól a kormánytól, mely hazájukat fen­tartja. Én azokat a székelyeket ismerem, a­kik egykor a harangokból ágyukat öntöttek és nem azokat, a­kik ágyukból is kisüstöket akarnak csinálni. (Zajos éljenzés.) Én azokat a székelyeket isme­rem, a­kik mindenkor önfeláldozással tudnak hazájukért helyt állani és nem hagyják el azt. Ha arról beszélnek, hogy men­nyire tönkre jut az idegenek, a zsidók miatt a magyar nép, én csak azt felelem : néz­zétek meg a székelyt, nem jut az tönkre, tud az jobban takarékoskodni, ismeri az életet, van esze, azt műveli. Nem pusztítja el a szé­kelyt semmi idegen, az alól nem húzza ki a földet semmiféle idegen, legyen az keresztyén, zsidó, vagy bármely más vallásbeli. Ha kell fel­mutatni népet, a mely ősi sajátságaihoz ragasz­kodik, a mely azt tudja megtartani, de a mely a mellett elsajátítja a mai kultúrát is, én azt mondom : nézzétek meg, a székelyeket ott egy csoportban találjuk őket a legjobb egyetértésben, egymást megbecsülve, egy czélra törekedni a lazát szeretni. Nem­régiben, midőn hazánknak és nemzetünk­nek egy igen buzgó jó barátja, Madam Ádám itt járt, nekem is volt szerencsém őt egy pár­szor szalonjában tisztelhetni barátjai körében. Azok között volt, midőn egykor oda mentem, Apponyi Albert t. képviselő barátom. Miután minden téren kifejtettük egymással ellenkező né­zeteinket, utoljára annak a jó franczia asszony­nak, a­ki nagyon magasztalta a magyar népet, hogy milyen derék az, felemlítettem, hátha még a székelyt ismerné. Elkezdtem én beszélni a szé­kelyekről és ez volt az első eset a­mikor az én kedves kollegámnak lehetetlen volt nekem opponálnia, kénytelen volt elismerni, hogy ebben tökéletesen igazam van. (Egy hang : azért készül ide közénk! Derültség) és azt mondta, hogy lám, milyen nagy kár az, hogy ő, a­ki engem oly nagyon szeret és tisztel minden más téren, a politikai téren mégis ellenem kény­telen harczolni. Én erre neki azt feleltem, hogy ne igen bántsa ez őtet, én a kihívást elfogadom és vissza is adom. Hiszen úgy állunk egymás­sal szemközt, mint a két angol küzdő boxirozó, a­kik összejővén a küzdtéren egymással, kezet szorítanak, megkérdezi egyik a másikától: hogy van a feleséged oda­haza? Köszönöm jól, egész­séges. És a tied? Az is egészséges, épen jó remény­ségben van. Az isten áldjon meg, én ma neked a két oldalbordádat be fogom törni. A másik fe­lek­: elvállalom a szívességed, én pedig a vesé­det fogom kirántani. Ezzel összeütköznek. Én is azok közé tartozom a­kik a támadást vissza szokták adni. Valóban, a­miben mindnyájan megegyezünk minden magyar ember pártkülönbség nélkül, az a székely nemzet, a­mely mintaképen mutat­ható. Én erre a népre emelem poharamat, az isten áldja meg ezt a népet. Adjon neki boldog hazát. Jobb áldást nem tudok kívánni neki, és áldja meg az Isten az ő derék vezetőjét, mint a­milyen azok egyike, a mi derék főispánunk, és ennek a városnak derék polgármestere. Az isten tartsa, áldja meg őket sokáig. (Zajos él­jenzés.) Bevonulás ilyefalvára. Ma reggel korán sűrű csoportokban kezdett hullámzani a közönség roppant nagy száma. Nemzeti lobogók ékesítették a főbb épületeket; daliás székely legények nemzeti kosztümbe öl­tözve lovagoltak, fellobogózott kocsik özöne ro­bogott be a térre, várván az indulás perczét. Kevéssel 10 óra után Jókai Mór lejött szál­lásáról s az összegyűlt nagy közönség zajos él­jenzése kíséretében kocsijába szállott. Erre az óriás menet megindult Ilyefalva felé. Jókai ko­csija előtt és körülötte mintegy 50—00 bande­­rista lovagolt, ezt követte a 150-et meghaladó fogatok, kocsik beláth­atlan sora, mely 11 óra­kor érkezett meg Ilyefalvára, a választó­­kerület székhelyére. Mikor Jókai kíséretével a beszámoló helyi­ségéül szolgált községi iskola udvarába lépett, ezer meg ezer torok szűnni nem akaró lelkes éljenzése fogadta. A tágas udvar szűk volt a választóközönség befogadására, mely kalap le­véve, a tisztelet és szeretet őszinte lelkesültsé­­gével függött nagynevű képviselőjén. Az éljenzések csillapodtával László Lukács igazg. tanító üdvözölte a bejárat lépcsőin Jókait. Beszédét jövő számunkban közöljük. László Lukács beszédét többször szakítot­ták félbe a lelkesült éljenzések s a végén az óriási éljenzések alig akartak megszűnni. Eközben Jókai Mór elfoglalta helyét a feldíszített ablaknál s hozzákezdett beszámoló beszédéhez, melyet lapunk mai számában egész terjedelmében közlünk. A beszámoló beszéd. Az áprilisi időjárás szeszélye nem igen lát­szott kedvezni a szabad ég alatt tartandó be­számolásnak. Erős szél fútt, a­melynek kelle­metlensége majdnem elviselhetetlen volt. Daczára azonban e körülménynek, a választók példás nyugalommal állták meg helyüket, szemben a nagy széllel. Jókainak egyetlen szava sem ve­szett el; a választók éber figyelemmel, majd­nem visszatartott lélekzettel lesték a nagy szónok minden szavát. Jókai csendes nyugodt hangon kezdte meg beszédét, később egy-egy gondolat kikerekítése végén hullámszerűen emelkedett hangja, mely beleszállt a szivekbe, elfoglalta helyét a lélek­ben, meggyőzte az értelmet és elhatározta az akaratot. Látni lehetett a lelkesedés örömtüzét az arczokon, az örömkényeket a szemekben és a hatás félreismerhetetlen nyilatkozatait az ön­­kénytelen ki-kitörő nyilatkozatokban. A dörgő éljenek, a sűrűn ismétlődő helyeslések mind azt bizonyították, hogy Jókai egyikét mondta el Ilyefalván a legremekebb beszédeknek, mi­ket magyar országos képviselőtől valaha hal­lottunk. Jókai ilyefal­vi beszéde egy fontos em­ncziá­­cziója volt a szabadelvű kormánynak. Annak te­kintettük mi és azt czélozta maga Jókai is. Erős kritikával vette bonczkés alá az ellenzéki pár­tok s főkép a hosszú nevű „közjogi alapon álló mérsékelt egyesült ellenzék“ politikáját. Elh­is­­­szü­k, hogy a Som­ssich támadására adott felele­tét keménynek fogja találni az ellenzék, de igaz­ságtalannak senki sem mondhatja. És ez elég ok arra, hogy a felelet erősségében ne marad­jon semmiben a támadás goromba volta mögött. Jókai beszédének minden esetre ez a része a fény­pontja, mely sok gondot fog adni az Apponyi­­féle mindenféle elemekből összetákolt ellen­zéknek. Jókai beszéde óriási hatást keltett. Össze­törte, megsemmisítette ez a beszéd az ellenzék reményének legutolsó porczikáját is. A­ki végig hallgatta vagy végig olvassa Jókai beszédét, an­nak be kell vallania, hogy az egyetlen igaz és tiszta szabadelvűség a kormány többségét ké­pező párton van. És ez jól van így. A székelyföldön kü­lönösen szükség volt az igazság ilyen meztelen felmutatása, a­hol egy-két bukott ambíczió már­­már közvéleményt akart maga mellett teremteni a jóhiszeműség hátán. Mikor Jókai bevégezte beszédét, a harsogó éljen perczekig tartott. Alig tudott szóhoz jutni Nagy K­á­r­o­l­y szotyori birtokos, az ilyefalvi szabadelvű párt elnöke, Jókai jelölése. Mikor az éljenzés annyira szűnt, Nagy Károl­y állott a Jókai helyére és beszólt a vá­lasztókhoz. A keresetlen szavak tiszta, őszinte érzést árultak el és épen abban rejlett Nagy Ká­roly beszédének közvetlen hatása. Nagy Károly urat megszoktuk már e megye önzetlen fiának és a közügyekért lelkesülő polgárának tekinteni, de hogy a szó erejét, az igazság fegyverét ilyen elokventer tudja forgatni, arról ma győződtünk meg. Általános helyeslés és nagy éljenzés között a következő szavakban válaszolt Jókainak : Midőn értesültünk arról, hogy országgyűlési képviselőnk körünkbe érkezik és beszámoló be­szédét meg fogja tartani, mindnyájunk keble hangosan dobogott fel arra az örömhírre. Igen, örültünk, hogy újólag alkalmunk lesz hazánk egyik legkitűnőbb férfiút, ama férfiút láthatni körünkben, a­kit ezelőtt 3 esztendővel egyhan­gúlag képviselővé választottunk (Zajos éljenzés). Csak az imént hallottuk szeretve tisztelt képvi­selőnk ajkairól, hogy mily feladatokat oldott meg a magyar országgyűlés az utóbbi három év alatt és hogy a jelenlegi kormányhoz változatlan hű­séggel ragaszkodik. Nem szándékozom ez alka­lommal szeretett képviselőnk érdemeit itt rész­letesen elősorolni; ismeretes az mindnyájunk előtt. Csak annyit akarok kifejezni nagyságod előtt e választókerület nevében, hogy mi telje­sen meg vagyunk Önnek képviselői működésével elégedve (Zajos éljenzés) ; éppen azért most újból ünnepélyesen a régi változha­­tatatlan szeretettel és tisztelettel kérjük fel nagyságodat, hogy vá­lasztókerületünket a jövő ország­gyűlésen is képviselni méltóztas­­s­é­k (Zajos éljenzés). És hogy ezt elérhessük, egy szívvel, lélekkel kiáltjuk, hogy a mindenható Isten sokáig éltesse Jókai Mórt a jelenlegi és jövőbeli képviselőnket. (Hosszan­tartó lelkes éljenzés). Jókai Mór erre a választók leírhatatlan lelkesedése között válaszolt, kijelentvén, hogy a jelöltséget elfogadja. E szerint tehát, a mint már szerencsénk volt a t. ez. „Ellenzék“-nek szemébe mondani tegnap, Jókai a maga részére fogadta el a kijelölést és minden olyan állítás, a­minő az Ellenzéké is volt, redukálandó a maga szo­kott igazmondási értékére. Jókainál a beszámolási aktus végeztével László Lukács, az ilyefalvi ifjúsági önképzőkör tagjaival tisztelgett; ez alkalommal mondott beszédét lapunk jövő számában közöljük. Jókai a hozzá intézett szavakra meleg kon­gón válaszolt, megígérvén, hogy a három év óta megjelent munkáit is meg fogja küldeni a könyv­tár számára.

Next