Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)
1884-04-22 / 62. szám
Április 21. SZÉKELY NEMZET. 62. szám, melytől megnő minden ember szakálla, t. i. az a szakálla, amelyre ingyen pénzt lehet kapni. (Derültség.) Hanem hát valamennyi ellenzéki pártoknak van egy közös jelszavuk : a külön vámterület. Azt mondják, hogy ha mi a vámszövetséget Ausztriával felbontanék és külön vámterületet állítanánk fel, akkor Magyarország minden bajain segítve volna. Hát gondoljuk meg, hogy ha mi országunk határán felállítjuk a vámsorompót, és Ausztria szintén felállítja a maga vámsorompóját, ha mi az ő iparczikkeire vámot vetünk, ők pedig a mi búzánkra és marhánkra és általában minden terményünkre, amiből mi pénzt látunk, nem fogja-e ezt megérezni minden ember ? De még ez a kisebbik anyagi veszteség. A nagyobbik baj az, hogy folytonosan zaklatásnak, mindenféle vizitálásnak ki lesz téve a mi terményünk mindenféle czím alatt. Mi természetesen hasonló visszatolással fognánk élni ellenükben, de mi lesz vége a dolognak ? Nem az, hogy mindketten meggazdagodunk, hanem az, hogy mindketten koldusbotra jutunk. Nagyon nehéz megérteni a mérsékelt ellenzék programmját még annak is, aki hozzá van szokva a talányok megfejtéséhez. Nem akarom Somssich Pálként a diák közmondásokat idézni Cornelius Neposból, különben czitálhatnám az „ibis, redibis“ orákulumait; van mi nekünk erre jó magyar példabeszédünk is. A mérsékelt ellenzék programjának summázata e repülő szóban foglaltatik: „Ne féljetek szegények, ha mi kerülünk kormányra, jobban lesztek szegények.“ Hanem egy szót megértettem belőle, és ez a szó a korrupczió. Ez azt teszi, hogy vesztegetés. A nemzet, a választó közönség lesz majd a bíránk e kérdésben is. A hivatalok mind be vannak töltve, kamatbiztosítás mellett egyetlen vasút sem épült, nincs helyi érdekű vasút egyik, amely saját erejéből nem állott volna elő. A kormánynak tehát nincsen módja vesztegetésre. Vagy talán ezt a korrupciót a hivatalnokokra értette, azokra a becsületes emberekre, akik kevés pénzért, gyenge jutalomért egész életükben a küzügyeket szolgálják ? Ezek érdemlik meg azt, hogy őket így megbélyegezze ? A megyei tisztviselőket a megye közönsége választja és fizeti, azok tehát a kormánytól nem függnek. Hát kik azok, akiket a kormány ilyeténképen megveszteget? Talán a főispánok? Igaz, a főispánok ellen intézik a leghevesebb támadást, hogy miért pártolják a kormányt és politikáját. Miért, miért pártolják ? Azért, mert a kormánynak közegei, exczellencziája Apponyi György gróf kanczellársága idejében talán a megye adminisztrátorainak az volt utasításul adva, hogy mindenütt csak ellenzékit választassanak meg követeknek? És kik azok a férfiak, akiket azzal lehet gyanúsítani, hogy megvesztegethetők volnának? Talán a Bánffyak, Bethlenek, Béldiek, Beliczeyek, Beöthyek, Beniczkyek, Baranyiak, Csákyak, Degenfeldek, Darvasok, Dőryek, Domahidyak, Dánielek, Eszterházyak, Fáyak, Fiathok,Györkiek, Glavinák, Graefiek, Nertelendyek, Héderváriak, Nösslerek, Jankovichok, Justhok, Kemények, Zvubiczák, Lónyaiak, Lonovicsok, Majláthok, Miskék, Matyasovszkyak, Majthényiak, Molnárok, Ormósok, Perczelek, Potsák, Perényiek, Pogányok, Radók, Radvánszkyak, Rónayak, Sándorok, Szapáryak, Szentiványiak, Szmrecsányiak, Szögyényiek, Tabajdiak, Törökök, Vayak, Zeykek, Zuberek, kik mint hazulról független urak és birtokosok vállalkoztak a főispánsági hivatalra s kik Cincinnatusi egyszerűségben élve, az önfeláldozó hazafiak mintaképét mutatják fel. Hát ezek volnának megvesztegethetők? Ezeket lehet gyanúsítani azzal, hogy ők haszonlesésből hívei a kormánynak ? Én visszautasítom e vádat és kinyilatkoztatom, hogy én a főispánok ebbeli maguktartását nemcsak a kormány iránti kötelességnek, hanem hazafiui kötelességnek is tartom (Élénk helyeslés). De hát minek magyarázzam én a mások programmját, amit ők szándékosan alakítottak úgy, hogy azt mindenki máskép érthesse, midőn most a magam programmját kell, hogy kifejtsem, hogy én mért vagyok híve a kormánynak. Híve vagyok a kormánynak azért, mert az országot bölcs intézkedéseivel a veszélyek közül kiszabadította, fokozatos előhaladással anyagi és szellemi téren előbbre viszi, gyarapítja. Híve vagyok annak a miniszterelnöknek, akire büszke lehet az a nemzet, amelynek kormányzatát kezében tartja, akit bizony irigyelhetnek tőlünk más nemzetek (Élénk éljenzés és felkiáltások : Éljen Tisza Kálmán). Hive vagyok annak a pénzügyminiszternek, aki az ország pénzügyeit annyira rendbehozta, hogy most folyó kiadásainkat a saját magunk erejéből vagyunk képesek fedezni. Híve vagyok azoknak a honvédelmi minisztereknek, akik hazánk védelmét szilárd lábra állították, honvédelmünk igényeinek megfelelő erőre fejlesztették. Híve vagyok annak az igazságügyminiszternek, akinek kormányzata alatt a büntető törvény életbe lépett. Híve vagyok annak a közoktatási miniszternek, aki alatt népnevelésünk, iskolaügyünk felvirágoztak , és híve vagyok annak a kereskedelmi miniszternek, aki most a legutóbbi időben is oly fényes jelét adta erélyének, midőn az osztrák kormánnyal való összetűzés alkalmával Magyarország érdekeit megvédelmezte és az osztrák kormányt reábirta ismeretes határozatának visszavonására, amely határozat a magyarországi termelők, különösen a marhahizlalók kárára lett volna. Híve vagyok annak a közlekedési miniszternek, aki bölcs vasúti politikájával lehetővé tette azt, hogy Magyarország minden részéből bizton számíthatni arra, hogy midőn az Isten bőséget adott termés dolgában, ne fuljunk meg a magunk zsírjában, hanem a kivitelre biztos utalmódot teremtett. Híve vagyok annak a pártnak, amelynek kifolyása a kormány, mert hát nem a kormány teremti a pártot, hanem a párt teremti a kormányt és így összetartja; önzetlen, becsületes politika által egymáshoz fűzi a párt tagjait, amely párt nem keresi a hatalmat, hanem minden törekedése az, hogy az ország sorsán javítson. Amely párt a közönség előtt, az országgyűlés előtt és magában a párt kebelében biztosan keresztül tudja vinni czélját, annak a pártnak híve, tisztelője vagyok (Élénk éljenzés). Ilyen erős párt, mint aminő a magyar szabadelvű párt, egész Európában sincsen, valamint hogy nincs kormány, amely 9 évig megállotta volna a helyét (Élénk éljenzés). Azért én kinyilatkoztatom, hogy jövőre is híve fogok maradni a kormánynak, halmrozása a pártnak, de a szabadelvűségnek is minden következményeiben. De tagadom azt, hogy a szabadelvűséget csak azzal lehessen manifesztálni, ha az túlhajt. A szabadelvűségnek ez a túlhajtása a legbiztosabb mód annak meghiúsítására. Én kívánni fogom a jövő országgyűlésen a békének továbbra is fentartását úgy a külhatalmak, mint a velünk szövetségben és egy uralkodó alatt élő országok összességével. Kívánni fogom a főrendiház reformját, kívánni fogom a fakultatív polgári házasság behozatalát. Én nyíltan kimondom, hogy a kötelező polgári házasságnak jelenleg és talán hosszú időre nem vagyok óhajtója, azért, mert én az állam és az egyház között a kulturkarczot előidézni nem akarom. (Élénk helyeslés.) Én a magyar klérust sem összetörni, sem provokálni nem akarom, mert abban én nemzetiségünk egyik támaszát elismerni kész vagyok. De igenis megkövetelem, hogy a szükséges törvények meghozatala által elenyésszék rólunk az a fokt, hogy különbséget teszünk ember és ember között a vallás különbsége szerint, amely Magyarországon kívül még csak Törökországban van meg. Azután kívánni fogom, hogy a képviselőház házszabályai vizsgálás alá kerüljenek a ház tekintélyének megóvása végett, amit még az ellenzéki pártok is sürgetnek és kívánni fogom azt, hogy a magánbecsület, amely eddig közprédája volt mindenkinek, aki azt a sajtó útján megtámadta, megvédessék. Megvédessék minden orgyilkos támadások ellen a magán becsületsértési vétségeknek a rendes bíróságok elé utasítása által. (Élénk helyeslés.) És most t. uraim! beszámolván Önöknek a képviselőházban végzettekről, búcsút veszek önöktől. A közeledő új képviselőválasztások hiszem majd megmutatják, hogy ilyefalván a mi pártunk részéről nem fogja a korrupczió a fejét felütni. Én még csak azzal sem korteskedem, hogy a helyi érdekek megvédelmezését magamra vállaljam. Azon követelések tekintetében, amelyek igazságosak — és van ilyene a megyének — mások irányában, bizonyosan igazságot fognak kapni a kormánytól, de nem azért, hogy én vagyok a képviselőjük, hanem azért, mert igazuk van, és az igazságnak győzni kell. (Elénk behelyeslés. Éljenzés.) Ént választó polgártársaim üresen hagyom az Ígéretek lapját, majd jönnek utánnam, akik azt teleírják. (Elénk derültség.) Én, valamint nem képviseltem az országgyűlésen a magam érdekeit, úgy nem képviseltem az egyes emberek és egyes vidékek érdekeit sem, szolgáltam és szolgálni fogom csupán az egész országot, a közügyeket és a szabadelvűséget. (Elénk helyeslés.) Akinek így tetszem, az emlékezzék meg teára. (Zajos éljenzés. Éljen Jókai Mór!) A kinek így nem tetszem, az törüljön ki emlékezetéből. Én kész vagyok mindenemet odaadni hazámnak, de nem kérek a hazámtól soha semmit. (Hosszan tartó éljenzés.) Jókai Mór fogadtatása. Tegnapi számunkban már jeleztük, hogy Császár Bálint, városi polgármester, a Jókai tiszteletére egy szűkebb körű vacsorát rendezett a városház dísztermében. A kedélyes estély központja természetesen Jókai volt, akiért a legtöbb pohár ürittetett s a kiszokott humorgazdag pohárköszöntőivel a díszes társaságot folytonos lelkesültségben tartotta. Szeretnők egész terjedelmében ide igtatni a szebbnél szebb toasztok sorát, de lapunk tere korlátol s igy meg kell elégednünk, ha Jókai Mór pohárköszöntései közül gyorsírói feljegyzés után kiemeljük az alábbit. Kedves barátim ! a székely nép az, akit én mintaképnek szoktam mindig felemlegetni. Ha van szó arról, hogy mit tesz az : hazáját önzetlenül szeretni; ha azt mondom : nézzétek meg a székelyt, a legkevesebbet tesz az ország érettük, a legtöbbet tesznek ők a hazáért. Ha arról van szó, hogy nem bírja a nép a terheit, kivándorol, itt hagyja hazáját, azt mondom: nézzétek meg az én székelyeimet, milyen sokan vannak ők egy darab földön, de azért nem vándorolnak ki. Én nem ismerem azokat a székelyeket, akikről azt mondják, hogy kicsinyes haragért, kis kihágásért elfordulnak hazájuktól, elfordulnak attól a kormánytól, mely hazájukat fentartja. Én azokat a székelyeket ismerem, akik egykor a harangokból ágyukat öntöttek és nem azokat, akik ágyukból is kisüstöket akarnak csinálni. (Zajos éljenzés.) Én azokat a székelyeket ismerem, akik mindenkor önfeláldozással tudnak hazájukért helyt állani és nem hagyják el azt. Ha arról beszélnek, hogy mennyire tönkre jut az idegenek, a zsidók miatt a magyar nép, én csak azt felelem : nézzétek meg a székelyt, nem jut az tönkre, tud az jobban takarékoskodni, ismeri az életet, van esze, azt műveli. Nem pusztítja el a székelyt semmi idegen, az alól nem húzza ki a földet semmiféle idegen, legyen az keresztyén, zsidó, vagy bármely más vallásbeli. Ha kell felmutatni népet, a mely ősi sajátságaihoz ragaszkodik, a mely azt tudja megtartani, de a mely a mellett elsajátítja a mai kultúrát is, én azt mondom : nézzétek meg, a székelyeket ott egy csoportban találjuk őket a legjobb egyetértésben, egymást megbecsülve, egy czélra törekedni a lazát szeretni. Nemrégiben, midőn hazánknak és nemzetünknek egy igen buzgó jó barátja, Madam Ádám itt járt, nekem is volt szerencsém őt egy párszor szalonjában tisztelhetni barátjai körében. Azok között volt, midőn egykor oda mentem, Apponyi Albert t. képviselő barátom. Miután minden téren kifejtettük egymással ellenkező nézeteinket, utoljára annak a jó franczia asszonynak, aki nagyon magasztalta a magyar népet, hogy milyen derék az, felemlítettem, hátha még a székelyt ismerné. Elkezdtem én beszélni a székelyekről és ez volt az első eset amikor az én kedves kollegámnak lehetetlen volt nekem opponálnia, kénytelen volt elismerni, hogy ebben tökéletesen igazam van. (Egy hang : azért készül ide közénk! Derültség) és azt mondta, hogy lám, milyen nagy kár az, hogy ő, aki engem oly nagyon szeret és tisztel minden más téren, a politikai téren mégis ellenem kénytelen harczolni. Én erre neki azt feleltem, hogy ne igen bántsa ez őtet, én a kihívást elfogadom és vissza is adom. Hiszen úgy állunk egymással szemközt, mint a két angol küzdő boxirozó, akik összejővén a küzdtéren egymással, kezet szorítanak, megkérdezi egyik a másikától: hogy van a feleséged odahaza? Köszönöm jól, egészséges. És a tied? Az is egészséges, épen jó reménységben van. Az isten áldjon meg, én ma neked a két oldalbordádat be fogom törni. A másik felek: elvállalom a szívességed, én pedig a vesédet fogom kirántani. Ezzel összeütköznek. Én is azok közé tartozom akik a támadást vissza szokták adni. Valóban, amiben mindnyájan megegyezünk minden magyar ember pártkülönbség nélkül, az a székely nemzet, amely mintaképen mutatható. Én erre a népre emelem poharamat, az isten áldja meg ezt a népet. Adjon neki boldog hazát. Jobb áldást nem tudok kívánni neki, és áldja meg az Isten az ő derék vezetőjét, mint amilyen azok egyike, a mi derék főispánunk, és ennek a városnak derék polgármestere. Az isten tartsa, áldja meg őket sokáig. (Zajos éljenzés.) Bevonulás ilyefalvára. Ma reggel korán sűrű csoportokban kezdett hullámzani a közönség roppant nagy száma. Nemzeti lobogók ékesítették a főbb épületeket; daliás székely legények nemzeti kosztümbe öltözve lovagoltak, fellobogózott kocsik özöne robogott be a térre, várván az indulás perczét. Kevéssel 10 óra után Jókai Mór lejött szállásáról s az összegyűlt nagy közönség zajos éljenzése kíséretében kocsijába szállott. Erre az óriás menet megindult Ilyefalva felé. Jókai kocsija előtt és körülötte mintegy 50—00 banderista lovagolt, ezt követte a 150-et meghaladó fogatok, kocsik beláthatlan sora, mely 11 órakor érkezett meg Ilyefalvára, a választókerület székhelyére. Mikor Jókai kíséretével a beszámoló helyiségéül szolgált községi iskola udvarába lépett, ezer meg ezer torok szűnni nem akaró lelkes éljenzése fogadta. A tágas udvar szűk volt a választóközönség befogadására, mely kalap levéve, a tisztelet és szeretet őszinte lelkesültségével függött nagynevű képviselőjén. Az éljenzések csillapodtával László Lukács igazg. tanító üdvözölte a bejárat lépcsőin Jókait. Beszédét jövő számunkban közöljük. László Lukács beszédét többször szakították félbe a lelkesült éljenzések s a végén az óriási éljenzések alig akartak megszűnni. Eközben Jókai Mór elfoglalta helyét a feldíszített ablaknál s hozzákezdett beszámoló beszédéhez, melyet lapunk mai számában egész terjedelmében közlünk. A beszámoló beszéd. Az áprilisi időjárás szeszélye nem igen látszott kedvezni a szabad ég alatt tartandó beszámolásnak. Erős szél fútt, amelynek kellemetlensége majdnem elviselhetetlen volt. Daczára azonban e körülménynek, a választók példás nyugalommal állták meg helyüket, szemben a nagy széllel. Jókainak egyetlen szava sem veszett el; a választók éber figyelemmel, majdnem visszatartott lélekzettel lesték a nagy szónok minden szavát. Jókai csendes nyugodt hangon kezdte meg beszédét, később egy-egy gondolat kikerekítése végén hullámszerűen emelkedett hangja, mely beleszállt a szivekbe, elfoglalta helyét a lélekben, meggyőzte az értelmet és elhatározta az akaratot. Látni lehetett a lelkesedés örömtüzét az arczokon, az örömkényeket a szemekben és a hatás félreismerhetetlen nyilatkozatait az önkénytelen ki-kitörő nyilatkozatokban. A dörgő éljenek, a sűrűn ismétlődő helyeslések mind azt bizonyították, hogy Jókai egyikét mondta el Ilyefalván a legremekebb beszédeknek, miket magyar országos képviselőtől valaha hallottunk. Jókai ilyefalvi beszéde egy fontos emncziácziója volt a szabadelvű kormánynak. Annak tekintettük mi és azt czélozta maga Jókai is. Erős kritikával vette bonczkés alá az ellenzéki pártok s főkép a hosszú nevű „közjogi alapon álló mérsékelt egyesült ellenzék“ politikáját. Elhisszük, hogy a Somssich támadására adott feleletét keménynek fogja találni az ellenzék, de igazságtalannak senki sem mondhatja. És ez elég ok arra, hogy a felelet erősségében ne maradjon semmiben a támadás goromba volta mögött. Jókai beszédének minden esetre ez a része a fénypontja, mely sok gondot fog adni az Apponyiféle mindenféle elemekből összetákolt ellenzéknek. Jókai beszéde óriási hatást keltett. Összetörte, megsemmisítette ez a beszéd az ellenzék reményének legutolsó porczikáját is. Aki végig hallgatta vagy végig olvassa Jókai beszédét, annak be kell vallania, hogy az egyetlen igaz és tiszta szabadelvűség a kormány többségét képező párton van. És ez jól van így. A székelyföldön különösen szükség volt az igazság ilyen meztelen felmutatása, ahol egy-két bukott ambíczió mármár közvéleményt akart maga mellett teremteni a jóhiszeműség hátán. Mikor Jókai bevégezte beszédét, a harsogó éljen perczekig tartott. Alig tudott szóhoz jutni Nagy Károly szotyori birtokos, az ilyefalvi szabadelvű párt elnöke, Jókai jelölése. Mikor az éljenzés annyira szűnt, Nagy Károly állott a Jókai helyére és beszólt a választókhoz. A keresetlen szavak tiszta, őszinte érzést árultak el és épen abban rejlett Nagy Károly beszédének közvetlen hatása. Nagy Károly urat megszoktuk már e megye önzetlen fiának és a közügyekért lelkesülő polgárának tekinteni, de hogy a szó erejét, az igazság fegyverét ilyen elokventer tudja forgatni, arról ma győződtünk meg. Általános helyeslés és nagy éljenzés között a következő szavakban válaszolt Jókainak : Midőn értesültünk arról, hogy országgyűlési képviselőnk körünkbe érkezik és beszámoló beszédét meg fogja tartani, mindnyájunk keble hangosan dobogott fel arra az örömhírre. Igen, örültünk, hogy újólag alkalmunk lesz hazánk egyik legkitűnőbb férfiút, ama férfiút láthatni körünkben, akit ezelőtt 3 esztendővel egyhangúlag képviselővé választottunk (Zajos éljenzés). Csak az imént hallottuk szeretve tisztelt képviselőnk ajkairól, hogy mily feladatokat oldott meg a magyar országgyűlés az utóbbi három év alatt és hogy a jelenlegi kormányhoz változatlan hűséggel ragaszkodik. Nem szándékozom ez alkalommal szeretett képviselőnk érdemeit itt részletesen elősorolni; ismeretes az mindnyájunk előtt. Csak annyit akarok kifejezni nagyságod előtt e választókerület nevében, hogy mi teljesen meg vagyunk Önnek képviselői működésével elégedve (Zajos éljenzés) ; éppen azért most újból ünnepélyesen a régi változhatatatlan szeretettel és tisztelettel kérjük fel nagyságodat, hogy választókerületünket a jövő országgyűlésen is képviselni méltóztassék (Zajos éljenzés). És hogy ezt elérhessük, egy szívvel, lélekkel kiáltjuk, hogy a mindenható Isten sokáig éltesse Jókai Mórt a jelenlegi és jövőbeli képviselőnket. (Hosszantartó lelkes éljenzés). Jókai Mór erre a választók leírhatatlan lelkesedése között válaszolt, kijelentvén, hogy a jelöltséget elfogadja. E szerint tehát, a mint már szerencsénk volt a t. ez. „Ellenzék“-nek szemébe mondani tegnap, Jókai a maga részére fogadta el a kijelölést és minden olyan állítás, aminő az Ellenzéké is volt, redukálandó a maga szokott igazmondási értékére. Jókainál a beszámolási aktus végeztével László Lukács, az ilyefalvi ifjúsági önképzőkör tagjaival tisztelgett; ez alkalommal mondott beszédét lapunk jövő számában közöljük. Jókai a hozzá intézett szavakra meleg kongón válaszolt, megígérvén, hogy a három év óta megjelent munkáit is meg fogja küldeni a könyvtár számára.