Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-02-14 / 25. szám
III. évfolyam. mtsa-------------------------®^ss fts • Szerkesztőségi iroda: « Sepsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza MatUeovics-féle tiáz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová az llöSziIisi pinzek is hhrdlisikre bérmentesen küldendők. A1K9-------------------------Előfizetési ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1885. február 14. ZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. 25. szám. 30K8--67%% Csikmegye részére : szerkesztőségi kiadóhivatal Csík-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. V5 Kr:Hirdetmények dija : Nyilttér sora 15 kr. 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELT NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . .10 frt félévre . . . . 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerübb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Meg kell menteni a magyar gazdát. — Négy czikk. — III. — február 12. Szalmád kazalban rothad össze, takarmányodat el kell pocsékolnod, mert felétetni nem birod, állatra való pénzed nincs. Sörárpát kellene vetned, de vetőmagod nincs. Még 8 vagy 12 ökörre lenne szükséged, de pénzed nincs. A kanalizálást megkezdted, a viz birtokod feléről lement, de pénzed elfogyván, a kanálist, miután a mentesített föld csak a jövő évben terem, nem vagy képes fenntartani stb. stb. Mind oly dolgok, melyek okvetlen kifizetnék magukat és gyarapodásodat mozdítanák elő, de mert birtokod értékéhez képest aránytalanul csekély összegig tartozol, a pénzintézeteknél, ha csak jótállók után nem futkosol, hiteled nincs. És így tovább, azaz : Amely magyar gazdának tartozása van, abban aztán lehet igyekezet, szorgalom, tapintat és minden, de lassan-lassan el kell vesznie, mert a vaskalapos pénzemberek bölcsessége azonképpen fundálta ki a dolgot, hogy az ily gazdának hitelezni nem lehet. És méltóztassanak a dolgot ezenképpen kifundálni a kereskedőkre nézve is, hát egy pár év alatt a legtöbb kereskedő megbukik. És hogy a magyar gazdaközönség ily hitelviszonyok közt már végleg tönkre nem ment, azt is csak nemzeti szívósságának köszönheti. Igenis, vannak hibái ma is, ámde a legtöbb a régiek hibája miatt bűnhődik, s ha bár megtagad magától mindent, előre menni nem képes. Könnyű azt beszélni, hogy takarékoskodjunk, helyesen gazdálkodjunk és a többi. A magyar gazdának nagy része annyira takarékos ma már, hogy egészen a nélkülözésig viszi, s vele született hajlamai közül még a vendégszeretetről is lemond, csak megélhessen. De hát hol is van az a rettenetes fényűzés ? Hol vannak a négyes fogatok ? Hol vannak a lovászok, inasok és paripák ? Ki dobálja most a czigánynak a százast ? Hol vannak most az örökös mulatságok ? Sőt ellenben, azt mondhatjuk, hogy nagyon is összehúzzuk magunkat. S azonfelül ma a legtöbb magyar gazda utána lát a dolognak, s elmondhatjuk , hogy a múltak bűneiért szenved, s ahelyett, hogy szenvedéseinek okait behatóan kutatnék, egyszerűen elítéljük. Mert hiszen nem mondom én, hogy nincsenek haszontalan préda fráterek ma is; pöffeszkedő familia-bolondok és urizáló henyék ; léha ripőkök és henczegő Hétszilvafási Szilvaffássyak; de annyit merek állítani, hogy a kissebb birtokos osztály többsége a helyes uton van és megérdemli a támogatást. Nem a hitbizományok által dédelgetett arisztokráczia, hanem a 3—4—500 holdas birtokosok. A gazdaközönség zöme, a magyarság központja, ez érdemli meg, hogy megmentésére gondoljunk, ezen megmentést pedig nem eszközölhetjük másképpen, csak úgy , ha az igyekező és szorgalmas gazdának megadjuk a lehetőséget arra nézve, hogy az előmeneteléhez megkívántató összeghez hozzájusson. Csakhogy erre nézve nem a „Lloyd“ embereitől kell tanácsot kérnünk. Mit értenek ők ahhoz, és mit érzik ők a kissebb birtokos osztály baját. Az ő nagy kereskedőinek és nagy birtokosainak nincs arról még csak fogalmuk se. Ők kimondták, hogy a magyar középbirtokos osztályon nem lehet segíteni és állnak a szentenczia mellett, mint amely orvos nagy lelkiismerettel azt mondja ki, hogy : ezt a lábat amputálni kell a nemzeti testről, mert ő nem tud rajta segíteni. Ekkor jön egy nem szakértő kuruzsoló és a lábat meggyógyítja. Miután pedig ezen ügyet maga a kormány is felkarolta, s azonfelül Keglevich István meg Károlyi Sándor grófok sürgetik, még több lehet hozzá a reménységünk, de hogy a kuruzsoló se hiányozzék, saját véleményünket is és pedig ezennel elmondjuk. Csak nagy teketóriát nem kell belőle csinálni, csak a vaskalaposságot nem kell elővenni , hogy ez így nem lehet, meg úgy nem lehet. Nem lehet pedig kiváltképpen akkor, ha nem fogunk hozzá. Mert ugyan hogy lehet valami egyszerű dologról azt mondani amig meg nem kisértették, hogy ez igy nem lehet, meg úgy nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert csakis a korlátok közt mozogni tudó vaskalapos földhöz ragadt félszeg szakértelem nem is arra való, hogy újat teremtsen, miután hogy neki mindenre paragrafusai vannak, hanem igenis arra való, hogy ami újat a találékonyság felfedezett, azt a szakértelem mestersége használhatóvá és kezelhetővé tegye. A szakértelem például azt hiszi, hogy a gazda hitelének biztosítékát csakis az ingatlan képezheti és a mint az ingatlan terhelve van, nagy bölcsen kimondani méltóztatik , hogy a hitelnek vége. Pedig ugyancsak kevés kereskedőnek és iparosnak lehetne hitele akkor, ha az üzleti ingóság semminek tekintetnék, miután, hogy ő náluk a hitelt ez képezi. És vájjon, ha kereskedőnél, iparosnál az üzleti ingóságok terjedelme határoz, miért ne lehessen figyelembe venni a befektetést, az instrukcziót ? Hiszen ma már rendezett gazdaságnál az instrukczió tetemes összegeket képvisel. És az a vaskalap előtt semmi. Most persze mosolyogni méltóztatnak, mert azt méltóztatnak hinni, hogy gazdasági és kereskedelmi üzlet közt nem tudunk különbséget tenni. Pedig dehogy nem ? Nagyon ismerjük a különbséget a kettő közt s éppen azért írjuk e sorokat, hogy annak beszéljünk, aki nem ismeri. Példának okáért a vaskalapos szakértelemnek. Először is, nem oly hitelt értünk mi itt, a mi derüre-borura menjen, s hogy most már nyissák meg a gazdák a Danaidák hordóját, elpazarolván és nagyurazván azt, amit mások összekaparítottak és megkerestek. Sőt többet mondunk : nem is az egész gazdaközönséget értjük, mert hiszen nincs annyi pénze a londoni banknak, amennyit egy neki mágnásosodott és „ firtli “ -sedett gentryhad el ne tudna sportolni, hanem értjük a támogatásra méltó, szorgalmas és igyekező gazdát, kit még segély nélkül ezentúl is magára hagyni, úgy amint most magára hagyatva van hazafiatlansággal párosult lelketlenség lenne. Hazafiatlanság lenne azért, mert a nemzet legbecsületesebb részét hagynék elpusztulni lelketlenség lenne pedig azért, mert önhibáján kívül hagyatnék elpusztulni, amennyiben apja bűneiért a gyermeket okozni nem lehet. A mai gazdák nagy része pedig így van. Tóvölgyi Titusz. A felsőházi vitára a képviselőházban feliratkoztak . Mellette: Dárday Sándor, Zsilinszky Mihály, Vadnai Károly, Földváry Miklós, Török Zoltán, Abonyi Emil, Zichy Antal, Jókai Mór, Hegedűs Sándor, Dégen Gusztáv, gr. Zichy Jenő, gr. Bánffy Béla, Tischler Vincze, Szilágyi Virgil, Gergelyi Tivadar, Széchenyi Jenő, gr. Keglevich István. Ellene: Ónody Géza, Herman Ottó, Helfy Ignácz, Vadnay Andor, Ráth Ferencz, Huszár István, Szederkényi Nándor, Csúzy Pál, Orbán Balázs, Szily László, Andreánszky Gábor, Halvax József, Békássy Gyula, Ferenczy Miklós, Veszter Imre, Beöthy Ákos, Apponyi Albert gróf, Kovács Albert, Szentkirályi Albert, Ugrón Gábor, Mocsáry Lajos, Bartha Miklós, Pulszky Ágost, Zay Adolf, Margittay Gyula, Szalay Károly, Komlóssy Ferencz, Mártonffy Károly, Tóth Ernő, Justh Gyula, Győrffy Gyula, Almássy Sándor, Gosztonyi Sándor, Steinacker Ödön, Horánszky Nándor. Összesen 52. A főrendiház vitája. — febr. 13. (rs.) Akadékoskodni kell, az már bizonyos. Hogy az ellenzék mindenben és mindenkor ellenzékeskedjék, — ez a szokás a parlamenti életbe be lévén hozva, ellenzékeskedni kell még akkor is, ha attól függne a haza sorsa, hogy az ellenzék szó nélkül fogadjon valamit. Hiszen akkor azt mondaná a közvélemény, hogy : „íme a kormány helyes működését még az ellenzék is belátta : „De már akkor inkább vesszen az alkotmány, mint a megyei instituczió“, mondta maga Kossuth Lajos, hát az ellenzéktől is, hogy lehetne kívánni, hogy ilyen áldozatot hozzon a hazáért. Nem is kívánja senki, na, nem kell félni. Csak beszélni kell, mert hát „rendnek“, pardon! „Ellenzéknek muszáj lenni.“ És miután, hogy ellenzéknek muszáj lenni, s a főrendi javaslat ellen is beszélni kell, ugyan mi mást lehetne jobban hangoztatni ellene, mint azt, hogy a kormány a kinevezett tagokkal el akarja nyomni a főrendiház függetlenségét. Látjuk ! Egyetlen egy oly állást ismerünk, mely élethosszig tart anélkül, hogy az illető elmozduttatástól tarthatna, avagy előléptetésre számíthatna , és ez a közjegyzőség. És méltóztassanak most már szétnézni az országban, hát ezeknek az uraknak háromnegyed része ellenzéki, egynegyed része pláne elenzéki kortes. Szentkirályi Albert úr maga tudhatná ezt legjobban.* * * Meg vagyunk róla győződve, hogy az élethosszig kinevezett tagok sokkal inkább megőriznék függetlenségüket, mint a kineveztetésre még csak számító választottak, na de hát azért nem lenne a választás ellen még csak szavunk se, ha : ha biztosítani tudna minket a tekintetes vármegye arról, hogy a legokosabb, leghiggadtabb és legérdemesebb emberét fogná megválasztani. De hol vagyon ez megírva ? Ki meri azt állítani, hogy mindig a legokosabb, leghiggadtabb és legérdemesebb ember a legnépszerűbb a vármegyében. Én legalább voltam már oly megyei gyűlésen, — már hiszen engedelmet kérek, de úgy van, — hol az okos szót még hallani se akarták. A ki a tömeggel nem úszott, lekiabálták, de még jól le is hordták, pedig az az ember lett volna felsőházi tagnak való. Mikor a tagoknak fele czenzus és születés utján, egy része bizonyos osztályokban elfoglalt s osztályérdekeket képviselő állás útján jut be a felsőházba , hát szükséges egy oly elem is, mely kipróbált politikai belátása, tapintata és helyes ítélő tehetségénél fogva jut be. Nem az van ezzel mondva, hogy a született törvényhozók vagy más osztályok előkelőségei nem lehetnek okos és tapintatos emberek. Ellenkezően, még nagyon is, de mert a mágnás is, a püspök is nagy úr és bizonyos osztályhoz tartozik, már csak engedjenek meg, de elsősorban mégis csak a maga osztályának érdekeit fogná és fogja képviselni. Kik legyenek most már e nagy tekintélyeknek és nagy eszű embereknek méltó ellensúlyozói. A megyei választottak ? Hát a megyei választásokra azok a főurak és főpapok, kik magukat a felsőházban támogattatni akarnák, nem folynának be? A választottaknak legalább is egyharmad része nem azok pártfogoltja lenne ? De megismervén a megye szellemét, vagy mágnást, vagy olyan urat küldene föl a legtöbb, kik a mágnásokhoz szeretnek dörgölőzni. Ne áltassuk magunkat. A megye nem arra való ma még, hogy a felsőházat mérsékelő elemekkel szaporítsa. Tisztelet a kivételeknek, de ahány megyét én ismerek, az mind a családi név és családi befolyás után menne. Márpedig elég ott abból annyi, amennyit a főrendek fognak képviselni. Egyáltalában, a magyarországi választások ma még nem arra valók, hogy a felsőházban az észt, tudományt és érdemet garantirázhatnák. Mert egész más az alsóház, hol valamennyi képviselő választott, de ahol a tagoknak több mint fele, bizonyos osztályokhoz tartozik ? Ott nem tehetjük ki magunkat annak, hogy a másik fele meg amazok támogatója legyen. Tessék választani az egészet, mint Amerikában , csakhogy olyan embert állítson nekünk valaki, aki ezt keresztül tudná vinni.... Az a „megyei választási“ mézesmadzag tehát csak mókázás, pláne a mérsékelt ellenzék részéről, mely mikor a megyei választásokat pengeti, csak úgy nyikorog a szája bele. De ellenzékeskedni akar, ez nála a motívum. Pedig higgje el nekünk akár 6, akár más, hogy itt, a nagyszámú született és osztályállást viselő tagokkal szemben, a demokrácziát és a nagyközönség egyéb osztályait csakis a kormány kinevezettjei képviselhetik, a kormány kinevezettjei, kik azonképpen s oly elemekből lesznek csoportosítva, a milyeneket a körülmények megkívánnak, s a milyeneket megyei választások utján nem várhatnánk. * * * A kormány az egész ország kitűnőségeit ismervén, válogathat tetszése szerint és úgy, a mint éppen kell. Képviseltetheti a gazda, a kereskedő, az iparos, a tisztviselő, stb. közönséget, mig hogy a megyék kilencz tizedrésze csakis a gentryből küldene föl, arra már előre is mérget lehetne venni. A kérdés itt csakis ama féltékenység körül forog : Vajjon a kinevezett tagok által nem lesz-e a kormány befolyása a felsőházban túlságosan nagy ? Amely kérdésre bátran azt felelhetjük, hogy: nem. Istennek hála, többsége eddig is megvolt, s ezután is meg kell lenni, mert hogy a felsőház az alsóháznak ellenzéke, a felsőházi többség az alsóházi többségnek ellenlábasa legyen, azt, parlamentáris életben nem óhajthatja józan ésszel senki fia. A felsőház szellemének az alsóház szellemével körülbelül egyeznie kell, mert feladata nem az, hogy a nép választottjainak többségével ellenkezzék, s magát a nemzet akaratának útjába helyezze, hanem az , hogy az alsóház határozatait felülbírálja, mégpedig amennyire lehet, minden pártszemponttól eltekintve. Isten ments egy oly felsőháztól, mely ellenzéki szempontokat képviselne. Hiszen egy olyan felsőházzal nem lehetne kormányozni. Hanem igenis, képezze a felsőház azt a felebbezési fórumot, mely minden szenvedélytől menten egyedül a helyest vagy nem helyest tartsa szem előtt és pedig akár a többséggel, akár a kissebbséggel szemben. Ehhez pedig szakértelem, ész, tapasztalás és higgadtság kell s azt csak oly kormány egészítheti ki, a mely az elemek felett rendelkezik. A csik megyei gazdasági egyesület. — Titkári jelentés az egyesület 1884. évi működéséről. Felolvasta a febr. 4-én tartott közgyűlésen T. Nagy Imre titkár. — (Vége.) Egyesületünk tagjai ez év folyamán is részesültek különböző gazdasági vetőmagvakban, melyekkel saját területükön kísérleteket tettek. Egyesületünk a lefolyt 1884-ik évben 500 frt államsegélyben részesült. Fel kell itt említenem azt is, hogy egyesületünknek megyei törvényhatóságunk buzgó támogatásának újabb jeléül, most már külön irodája is van, mely jövőre hivatva lesz összekötő kapocsal szolgálni arra, hogy az egyesületi tagok mintegy központba szívesen térhessenek oda be s ott egyesületi ügyekben bármikor tájékozást nyerhessenek. Végül rátérek egyesületünk ez évi állatkiállitására, melyet október hó 4 és 5-ikén Csik- Szt-Mártonon rendeztünk , melynek adatai rövid felsorolásban a következők : A kiállításra jelentkezett összesen 160 kiállító 258 drb állattal. A kiállított állatok közül: tenyészbika 3 évesen felül 3 drb, növendék bika 2—3 éves 2 drb, bika borjú 1—2 éves 19 drb, borjas tehén 24 drb, üsző 2—3 éves 36 drb, ökör tinó 3—4 éves 30 drb, jármas ökör 38 drb, kancza csikó 2—3 éves 18 drb, pár igás lé 8 drb, páratlan igás