Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-04-01 / 52. szám
Április 1. A „SZÉKELY NEMZET“ táviratai. Szeged, márcz. 30. A viz egyre árad. A hatóság megkezdette a védekezést. Óriási szélhivar is támadt, mely a perczorai gátat 100 méter hosszúságban megrongálta. Fegyvernek, márcz. 30. A vihar és szélroham a rögtönzött gátakat tönkretette ; a védekezéssel itt felhagytak. A viz betódult s most Fegyvernek gátjait ostromolja. Békés-Csaba, márcz. 30. Óriási tűzvész keletkezett ; egész utczasorok lángban állanak. A szélirány kedvező ; az oltás sikerül. Nagy-Kikinda, márcz. 30. Játszó gyermekek vigyázatlanságából támadott tűz miatt rövid óra alatt kilencz utczában háromszáz ház állott lángban. Az óriási szél egyre élesztó a tüzet. Temesvárról, Zsombolyáról, Szegedről s más közeli városokból külön vonaton jöttek a katonák, tűzoltók mentségre, mi este sikerült is. A zűrzavar, rendetlenség és kétségbeesés leírhatatlan. Koldusbotra jutott kétszáznál több család, mert az épületeknek csekély része volt biztosítva. Egy asszony is odaégett. A tűzkárosultak a szabadban kénytelenek az élét tölteni. Temesvár, márcz. 30. A roppant szélvész mellett tűz támadt. A Nikolits-palota elégett. Berzencze helység legnagyobb részben elégett; 85 lakház 130 melléképülettel a lángok martaléka lett. A nyomor óriási. Lemberg, márcz. 31. Skole mezőváros leégett. Kétszáznál több ház elhamvadt. Emberélet is esett áldozatul. A nyomor és kétségbeesés iszonyú. Ötszáz család maradt élelem, ruha és fedél nélkül. Zágráb, márcz. 31. Moravits, Ripova és Adásivá környékén mintegy 6000 holdnyi terület víz alatt áll. Az őszi vetések meg vannak semmisítve. A Száva még mindig emelkedik. Páris, márcz. 31. A kamara 31 szótöbbséggel kimondotta A maguare alkotmány revíziójára vonatkozó indítványának sürgősségét. Minthogy a miniszterelnök a kabinet kérdést felvetette, a minisztérium legközelebb lemond. Bukarest, márcz. 31. A kamaraülésben 87 szavazattal 37 ellenében a kormánynak bizalom szavaztatott. Az ellenzék vasárnapra tervezett népgyűlését elhalasztja, mert a király tudtokra adta az ellenzék vezéreinek, hogy addig nem tanácskozhatik velük a politikai helyzetet illetőleg, mig a nyugtalanság az utczán tart. NAPI HÍREK. — márcz. 31. — Lapunk jövő száma a közbeeső szent ünnep miatt csütörtökön jelenik meg. A Húsvét Ünnepén, a halhatatlanság, az eszme diadalának ünnepnapján köszöntjük olvasóinkat. Újra ébredt a föld , tavaszi napsugár melege behinti a völgyet tarka virágokkal, lombot fakaszt az erdő, dalos madár hangjától zeng a bokor : a feltámadás hajnalán örvend roindenik. Nagy gondolatok, isteneszmék vannak eltemetve még ma is a Galgothák kősziklái közt: egy jótékony napsugár, egy kellemes tavaszi szellő megérinti azokat is rendre mind s kikel sírjából a mi halott volt és fényesen tündöklik majd a feltámadás reggelén. Népek milliói üdvözlik az eszme új életét, a szabadságot és emberjogokat, amelyek ott vannak még eltemetve az északi kolosszus sivár kőszikláiban. Eljön az óra, mikor szögre akasztjuk a lándzsát és hüvelybe dugjuk a harczi szablyát; mikor a népszabadság lefegyverzi az államokat s az örök eszme versenytárs nélkül üli meg a fényes trónt az emberek között. Ennek a nagy gondolatnak az előpostái hasítják át most az enyhe léget, zöldül a fa, lomborodik már az erdő, a feltámadás hajnala virrad. Legyenek üdvözölve olvasóink a hallhatatlanság ünnepén ! — Időjárás. Márczius utolsó harmadában a levegő hőmérséklete szokatlanul megváltozott. A korábbi nagy hidegekre csaknem júliusi hőség következett. A hőmérő nem egyszer mutatott a déli órákban árnyékos helyen 28—30 C°-ot, naplemente után pedig 20—25 C°-t. A légkör átlagos nyomása 7575 mm. volt. A hőmérséklet a reggel 7 órai időjelzésnél Celsius fokokban a következő volt: márczius 21-én 5’0°; 22-én 5-0°; 23-án 5-5°; 24-én 5 0°; 25-én 100°; 26-án 10-5°; 27-én 10-5»; 28-án 10'5°; 29-én 15’0°; 30-án 13’0°; 31-én 12 0°; természetesen mindenütt melegségi fokokat értve. Eső nem volt. A délutáni órákban rendesen Dny. szél uralkodott, de melynek erőssége a 4 fokot egyszer sem haladta meg. A szél által fölkavart por az esti órákban szokatlan égpiroslást, égsárgulást idéz elő. Ez legnagyobb mérvben 30-án mutatkozott, mikor a nyugati ég egészen sárgászöld szinű volt, a tetőpont és keleti irányban pedig hatalmas folyamok vonulnak északdéli irányban. Néhány nap óta a barometrum állása változatlan. — Jakab Ödön szép költeménynyel kedveskedett a „Székely Nemzet" olvasóinak a húsvéti ünnepekre. Lapunk mai tárczájában közöljük a szép verset s e helyen is felhívjuk rá olvasóink figyelmét. — Nagy port vernek fel a délutáni erős szelek, melyek még mindig ismétlődnek már napok óta. Sárgás szürke porfelhő fogja be a láthatárt minden oldalról, ami sajátságos képet nyújt. Azt hinné az ember, csupa esőfelhők azok, a naptól megaranyozva. A meleg délelőtt még mindig nyárias s csak délután indul meg a nagy széláram s reggel felé szűnik el. Országszerte nagy tüzekről ad hírt a táviró s mert nálunk az épületek födelei a közelebbi napok forróságai miatt ki vannak száradva, jó lesz a tűzbiztonsági intézkedésekkel nem késni. A sepsi-szentgyörgyi nőegylet által husvét második napján rendezendő nagyobb szabású estélyre be vannak fejezve az előkészületek. A kiadott meghívók gazdag műsort foglalnak magukban s a közönségnek alkalma lesz egy kellemes est műélvezeteiben részülni holnapután. Az estély tánczmulatsággal lesz összekötve ; egygyel több ok, hogy ismételten ajánljuk közönségünk figyelmébe. — A magyar király London díszpolgára. Londonból érdekes hírt írnak. Az „Engl. Korresp.“ szerint Ferencz József király Londonba szándékozik utazni. A City lakossága már annyira bizonyosnak tartja ezt a látogatást, hogy az esetre, ha megvalósul, a magyar királyt megteszik London díszpolgárává. Hogy ezt az utazási hírt honnan veszik az angolok, azt nem tudjuk, mert a király környezetében eddig nem tudnak róla. A magyar királyné Londonban, Londonból írják, hogy a királyné vasárnap a Berkeley-squaren levő jezsuita templomban volt Mária Valéria főherczegnővel, este pedig a khinai és japán követeket fogadta, akik nejeik kíséretében jelentek meg. Kívülük a londoni arisztokráczia több tagja is látogatást tett ez alkalommal a királynénál. Bár Az első erdélyi bank a napokban tartotta közgyűlését Brassóban Kornfeld Zsigmond elnöklete alatt. Az igazgatóság által tett indítványokat a közgyűlés elfogadta s az 1887. évre részvényenként 7 frt 20 kr osztalékot ad. Maurer Viktor vezérigazgató beható magyarázatát adta az elmúlt év üzleti mozgalmának s különösen az eskompte-üzlet kissebb jövedelmét emelte ki a kamatláb leszállítása folytán és a közraktár üzletét, mely a Romániával folyó vámháború következménye, míg a petróleumtisztítás termékeinek bizományi elárusítása csak a folyó és következő években válhat jövedelmezővé. A kilépő tisztviselőket, úgymint: Bethlen András gróf, elnököt, Aronsohn L. és Kamner Ede urakat, mint az igazgatóság tagjait a közgyűlés újra megválasztotta. — A „Kronstädter Zeitung“ megharagudott egyik czikkünk miatt, melyet a „Gazetta“ sajtópere alkalmával írtunk volt. S ez a harag nem is természetellenes. Amik ott mondva vannak, azok általában megilletik a szászok sajtóját is és egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy a „Krenst. Z.“ tetszését megnyerjék. Őszintén szólva, nem is abból a czélból írattak azok. Tudtuk mi jól, hogy az igaz szó nem kedves a brassói és nagyszebeni nemzetiségi lapoknak , de hát nekünk az a kötelességünk, hogy megmondjuk az igazat nekik, ha még egyszer olyan roszszul is esik az. A „Krenst. Z.“ ellenünk való kegyetlenkedései közepette csupán csak a hang, a modor tűnik föl nekünk, melylyel úgynevezett cáfolatait élénkbe adja. Ha azt akarja tisztelt laptársunk, hogy komoly számba vegyük, tartózkodjék jövőre minden illetlenségtől s azt a szót: „hazugság“, meg ne kísértse többet lapunkkal szemben használni. Lehet, hogy tévedtünk ugyanis, midőn Muriseanu szerkesztő úrról azt írtuk, hogy „jól beszél magyarul", habár ama forrásunk, mely után ezt a képtelennek látszó értesülést szereztük, ma is fentartja az állítását s a „Krönst. Zeitung“ czáfolgatásai daczára is megmarad azon kijelentése mellett, hogy Muresianu ur, a brassói Gazeta szerkesztője magyar tanintézetben tanult s jól beszéli a magyar nyelvet. Ha azonban ezzel szemben a „Krönst. Z.“-nak hitelesebb értesülései vannak, mi hajlandók vagyunk visszavonulni, csak arra feleljen aztán: laptársunk, hol tanult és miféle szakpályát végzett az a lapszerkesztő, ha magyarul nem kellett neki vizsgáznia sehol. Különben előttünk ez az egész dolog valami nagy fontosság értékével nem bir s csupán a mi román „testvéreink“ jellemzésére hozakodtunk elő a Muresianu ur nyelvbeli képességével is. Ez az előhozakodásunk azonban a „Kronst. Z.“ védelme daczára is Muresianu urra lett hátrányos. Egyaránt baj most már szegény fejének , akár tud magyarul, akár nem. Ha tud és még sem beszélt magyarul az esküdtszék előtt, akkor félrevezette a törvényszéket. Ha pedig nem tud s felnőtt a nélkül, hogy az állam nyelvét megtanulta volna , szégyen. Szégyene neki és szégyene annak a nemzetiségnek, melynek érdekeit nyomtatásban képviselni szegődött. Hát csak hagyjon békét a „Krönst. Z.“ Muresianu urnak, ne támogassa nagyon. — Jó vásár esett Földváron, mely a „Siebenbürgen“ hetes romjainak egyik legszebbike mellett terül el a Barczaság nyugati szélén. 837 drb szarvasmarha kelt el, párja 220 forintig. Az eladott 214 ló közül a legjobbért 120 forintot fizettek. — Be szép ódon város az a Brassó, tele hisztériai religuiákkal, műemlékekkel. Néhol valóságos régi Hameln, csak a kosztüm hiányzik, hogy a mithoszi patkányfogó idejébe képzelje vissza magát az idegen látogató. Másfelől pedig a rohanó korszak vívmányai élénkítik meg egy-egy részét; kéményóriásokból barnán tódul fel a fekete füst, tova hajtva a szél által keletnek, melynek kapuja ma Brassó. A gyárváros gyors fejlődésének stádiumában. Vagyoni intelligencziája mellett szellemivel is rendelkezik, anynyival, hogy három megyének is jutna belőle jól használva. Csak a „magyarisches Theater“ nem bír zöld ágra vergődni benne. A „Kronstädter Zeitung“ hazugságnak tartja ugyan, ha valamelyik magyar lap megírja az igazat, például, hogy Muresianu úr tud magyarul, ha akar, amint a „Kronstädter Zeitung“ is tud, mert elég híven fordítja le a „Székely Nemzet“ czikkeit, melyekben néha keserűbb az igazság, mint Habermann ászok söre sóspereczczel: mindazonáltal idei 74. számában talán ő sem épen örömmel regisztrálja a „magyarisches Theaterrel“, hogy „a tegnapi előadás elmaradt, mert a bérlő a színház helyiségeit állítólag elzárta. Gyaníthatólag az igazgatóság nem volt képes az esedékes bért kifizetni. A publikum zárt ajtókra talált s vissza kellett hogy térjen.“ Auch eine schöne Gegend ! — A békéscsabai tűzvészről f. hó 29-éről a következőket távírják : Csaba ég. A tűz a negyedik tizedben délelőtti 10 órakor támadt. Irtózatos orkán dühöng. A szélvész roppant gyorsasággal viszi a tűzszikrákat egyik égő házról a másikra. Egész utczasorok állanak lángban. A lakosság és katonaság segélye hasztalan, a tüzet teljesen lehetetlen lokalizálni. Minden oltási kísérlet hiábavaló a nagy viharban. Asszonyok jajveszékelése, gyermekek sírása hangzik szerteszét a városban. A tűztől megbokrosodott lovak s más állatok száguldanak az utczákon. A város lakosságát éri ily sok csapás után a rémület, ijedtség és kétségbeesés leírhatatlan. A negyedik tized estig teljesen lángok martaléka lesz. Hogy eddig hány ház hamvadt el, még nem tudhatni , de folyton új és új házak gyuladnak ki, a harangokat folyton félreverik. A brassói „Villám“-vasparipa-egylet a húsvéti ünnepek alatt Kézdi-Vásárhely és S.-Szentsig mikor már beléptek volna az élet iskolájába, egymásután pusztultak el, ki lázban, ki sorvadásban : mindegyik egy-egy esztendeig feküdt a halálos kórban, mig megszánta az Úr és magához szólította. Egyetlen fia volt még : Béla. Szép, magas szál ifjú. Okos, világjártas fiatal ember és daliás termetű. Aki meglátta, egyszeri nézéssel nem érte be; aki vele beszélt, még hetek múlva is visszacsengett annak a fülében valami kellemes érces hang, ami olyan lágy volt, mint az orgonazengés. Ez a szép fiatal ember őrnagy lett abban az ezredben, a melynek P.-nél alig maradt hírmondója. Elfogták és felakasztották. Az apja úgy ásatta ki egy éjjel a fia tetemeit s hazalopta magához. Eltemette a többi mellé Nagypénteken. Az akasztóféból pedig keresztet faragtatott, ott van az most is. Aztán fordult egyet a világ s az emberek is megfordultak vele. Ezt a meglátogatott gazdag urat, akinek senkije sem maradt már, bevádolták, elitélték és évek múlva bocsátották szabadon. Akkor meg ráfogták, hogy megbolondult és zár alá tették minden vagyonát. A „zár“ alatt még az utolsó járomszög is átment a testvérei kezébe, akik közül valaki mégis csak megszánta s rendelt neki , írt havi pénzt, hogy el ne hulljon az utczán az éhség miatt. Ez a szegény kopott ember ott ült a kereszt alatt, mig a nap lement s aranyszínű párázat fújta be az ormokat.................. Még egyszer hallszott a toronyból a kerepelés egyhangú zakétája s az öreg felemelte a fejét, de csak ült mégis tovább, csendesen .... Rég volt, sok esztendővel ezelőtt. Várjon ott ült-e most is, ezen a Nagypénteken ? Vagy elfáradt az ülésben és leszállt pihenni , sírja fölött pedig nő a fa, a cziczkóró és katáng............... p. SZERELT NEMZET. 52. szám. györgy városokat tűzte ki kirándulásai helyéül. A kirándulás programmját a következőkben közöljük : Vasárnap reggeli 5 órakor gyülekezés Brassóban , 25 perccel később indulás Uzonba. 8 óra 30 perczkor indulás Uzonból K.-Vásárhelyre, részben pedig S.-Szentgyörgyre. K.-Vásárhelyen délben 1 órakor közös ebéd. D. u. 5 órakor ünnepély. Esti 8 órakor közös vacsora. Hétfőn reggel 6 órakor indulás S.-Szentgyörgyre. 9 órakor a k.-vásárhely-s.-sztgyürgy-maksai keresztuton az időközben S.-Szentgyörgyre érkezett Cyclisták által fogadtatás. Délben 1 órakor közös ebéd S.-Szentgyörgyön; d. u. 4 órakor disz-vasparipázás; 5 órakor indulás Brassóba. — Munkácsy borai. Munkácsy Mihálynak finom erdélyi bort küldött Párisim húsvéti meglepetésül Teleki Miksáné grófné. De húsvéti meglepetés már aligha lesz ezekből a borokból, mert — mint küldőjük most értesült, — a borok valóságos Ody8eán mentek keresztül. Nagy lehetett az utazási kedvük, mert nem érték be a párisi úttal, hanem előbb, hogy-hogy nem, eltévedtek Olaszországba. Valahol Milano tájékán derült ki a tévedés, a bor el is jutott a franczia-olasz határig, de mert időközben a két állam között a vámszerződés lejárván, egy üvegnyi bort se lehet ez idő szerint kivinni Olaszországból Francziaországba. Az aranyos erdélyi folyadék tehát most ott vesztegel valahol a határon, mert azt hiszik róla, hogy csak inkognitóban utazó olasz bor. Küldője, Teleki grófné, már folyamodott az illetékes osztrák-magyar konzulátushoz, hogy kiderítve a tévedést, igazolja a bor magyar voltát. Így azután majd mégis megkapja Munkácsy, ha nem is húsvétra, a világlátott erdélyi bort. — A vallásos hadsereg. Hogy mily szigorúan ügyelnek az orosz hadseregben arra, hogy minden katona híven teljesítse vallásos kölességeit, azt bizonyítja a pétervári főparancsnokság nemrég kihirdetett következő napiparancsa : „A kezdődő nagyhét alatt valamennyi tiszt és az összes legénység köteles vallása szerint gyónni és az Úr asztalához járulni, mit a törzskari- és főtisztnek is teljesíteni kell ezredeikkel, ütegeikkel. Az önálló hadtestparancsnokoknak különös figyelemmel kell lenni azokra az alantasaikra, akik minden elfogadható ok nélkül elkerülik a gyónást.“ A mohamedánokat és a zsidókat is szigorúan szorítják saját vallásos szokásaik megtartására. — Éh-tífusz Aradon. Az Alföld jelentése szerint Paulovics György állami állatorvos átiratot intézett az aradi főkapitányhoz, intézkedést, illetve vizsgálatot sürgetvén a Jakabffy Zoltán aradi birtokán előfordult éh-tifusz ügyében. Az átirat szerint az említett birtokon éh-tifusz következtében már több marha elhullott s az elhullások nemcsak be nem jelentettek, de az elhullott állatok csontvázai is ott hevertek elásatlanul a földön, ahová kilökték. Az éhtifusz onnan keletkezett, hogy a marhákat részint éheztették, részint pedig rossz és penészes takarmányt etettek velük. Minthogy az említett birtokon igen jó minőségű takarmány van és pedig nagy menynyiségben, a baj csakis vétkes mulasztás és állatkínzási mánia következtében állhatott be. Az állatorvos haladéktalanul intézkedést kér, mert a felmerült kór ragályos és annál inkább elharapózhatik, mert az elhullott állatokat egyszerűen kilökik a szérvre. Az aradi főkapitány ez átirat alapján azonnal elrendelte a vizsgálatot s a szükséges óvintézkedéseket is megtette. — Emanczipált asszonyok. Egy Kolozsvárhoz közel eső városkából azt az érdekes hirt írják a „Kolozsvárénak, hogy ott az amerikai nő klubbok mintájára asszony-kaszinó alakult. Az emanczipáczióért rajongó hölgyecskékben a lapok egy újdonsága keltette fel a hiúságos vágyakat. Ez az újdonság arról szólott, hogy az amerikai asszonyok megsokalták az évezredes elnyomatást s férjeik megkérdezése nélkül lerázták az eddigi rabigát, melynek pedig olyan kevéssé érezték terhét ama bizonyos papucsok teljhatalmú birtoklásában. A szóban forgó magyar városka asszonyai nem akartak vállalkozó kollegáik mögött maradni s a napokban egy komoly (?) gyűlést tartottak, melyen titokban (!) kimondták a teljes nőemanczipáczió szükségességét. Miután az erre vonatkozó szavazás egyhangú eredményre vezetett, az asszonykák egyelőre megkávéztak, kiszólták egymást, azután szépen hazamentek vacsorát főzni. Az elnök azonban, aki makacs irredentista, még akkor este rágyújtott a férje csibukjára. Hogy mily következményei voltak vállalkozásának, arról közelebbi híreink nincsenek. — A khinai földrengések. Egy Khinában működő katholikus hittérítőtől levél érkezett Európába, melyben az ottani földrengésekről írva, megjegyzi, hogy azok következtében több város romba dőlt és 15.000 ember vesztette el életét. Legnagyobb volt a pusztulás a tsching-tschani kerületben, hol a földrengés négy napig tartott. Lamon és Yamen városok teljesen elpusztultak és a romok alá több mint 4000 ember veszett, Lo-Tschanban és Tsnenben valósággal szétnyílt a föld s ahol azelőtt a dús termőföld volt, most beláthatlan tenger terjeszkedik. Itt több mint 10.000 ember vesztette életét. Hozzájárul ezekhez, hogy a földrengés előtt borzasztó árvizek is pusztítottak. Megjegyezzük még, hogy az árvizek következtében a hivatalos jelentés szerint több mint 100.000 ember veszett el s mintegy 290.000 ember lett földönfutó koldussá. — 1888. évi ápril he 1-étől mérnökök, építészek, építőmesterek, építési vállalkozóknak, nemkülönben építési iparosainknak és gyártulajdonosoknak figyelmébe ajánljuk „A vállalkozók apja“ czimű szakközlönyt (IX. évfolyam.) Postautalványnyal legczélszerűbben megrendelhető 8 frtért egész évre, 4 frtért félévre és 2 frtért negyedévre a kiadóhivatalban: Budapest, IV., Molnár-utcza 9. sz. (május 1-től) Kalap-utcza 2. szám.