Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-04-22 / 63. szám
63. szám. VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1888. április 22. BikerIistsm iroda: Szerkesztőségi Sepsi-Szentgyörgyön: Ortutoza, 326. sz. a. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-Nyomda-részvény-társulat hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt —kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. tíkiSNyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. K1K9------------------------------eatS -@3tS ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre... 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. AzÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa. A haldokló császár. — április 21. Ha a berlini hírek igazak, lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a német császár halotti ágyán fekszik, s a charlottenburgi kastély termei feketére vannak bevonva Halála nagy csapás lesz, nem annyira Németországra, mint az európai szabadelvűségre nézve. Két beható tényt ismerünk, melyre ítéletünket alapíthatjuk: a rövid lázas programm, melyet trónraléptekor bocsátott ki és a Battenberg-féle házasság. Mindkettő félremagyarázhatlan bizonyítéka a lelke mélyén fekvő szabadelvűségnek. A melytől a berlini konzervatív körök Bismarckkal egyetemben agyon ijedtek. S ezek bizony nem igen fogják bánni, ha egy ily gondolkozásu, nagyra hivatott uralkodó mielőbb elpusztul a föld színéről, s egyúttal a Battenberg-féle sógorságnak s angol politikai rokonszenvnek is vége lesz. Mert a junker trónörökös nem igen fog hallgatni anyjára, hanem inkább Bismarck herczegre, ki az angolokról, ahol csak tehette, mindig kicsinyítőleg beszélt, de annál inkább hizelgett az orosznak, amely hagyományos barátságtól, mint az egyeduralom felé való szitástól nem igen akar megválni. Frigyes császár rövid uralkodása egy hirtelen megjelent és egy hirtelen eltűnő üstökösnek fényével világította be a német politika egét. A melyet a Bismarck furfangja ss orosz barátsága mindez ideig félhomályban tartott s a mely egész Európát felültette, mintha az osztrák-magyar-német szövetség, Oroszország ellen köttetett volna, a miről a Bismarck lelkében szó sem vala. Volt igenis a mi lelkünkben, de Bismarck csak a francziára gondolt, mig az orosz és osztrák-magyar konfliktusoknál mindig a kétkulacsos szerepét játszotta s épp oly szövetségese volt az orosznak, mint nekünk. Hanem most, mikor a német politika Battenberg herczeggel szint akart vallani, kiütötte magát a szeg a zsákból s Bismarck uram ki tudta vinni a halasztást, hiszen a császár életének napjai számlálva voltak úgy is. Tény, hogy Bismarck, mint politikus és diplomata, így is, úgy is nagy marad, de mint ember, nagyon sokat vesztett azok előtt, kik az emberre is adnak valamit, hogy pedig a szabadelvűségnek határozott ellensége, azt bebizonyította nyiltan. Kár, bizony nagy kár, hogy Frigyes császárnak el kell menni. Egy olyan emberre, mint ő, roppant szüksége volna Európának, melyben a szabadelvűség csak jelszó és komédia, ennek a komédiának s a komédia fölé tűzött jelszónak elámítottja pedig az emberiség, a Bismarck-féle hatalmasoknak szolgálatában állván. Az a rövid lázas programm, melyet Frigyes császár kiadott, olyan láng volt, mint a milyent a nép hite szerint a kincs szokott felvetni. Azokból a kötetekre menő nagy eszmékből, melyek a császár agyát betöltötték, csak mutatócska vola, de elég arra nézve, hogy egy ily uralkodó elhunytát, amily uralkodó a ritkaságok ritkaságai közé tartozik, az egész emberiség gyászolja. Az isteni gondviselés akarja-e, hogy az eféle nagy szellemek, melyek hatalmi körük és befolyásuknál fogva korszakok alkotására lennének hivatva, ne verhessenek mély gyökeret, vagy az emberiség nincs még ott, hogy az ilyen lélek világítását a haladás útjának kutatására használhassa! Még mindig annak a taposó malomnak a forgatására vagyunk kárhoztatva, melyet diplomaták vezetnek s a politikai kuruzsolás ördög-motolláját forgatják. Ott van Francziaország is. Mire bir az menni a politikai kuruzsolások gyógyszerével ? Ma köztársaság, holnap monarchia, megint köztársaság, megint monarchia ! Ismertem egy bolondot, ki azzal töltötte az egész idejét, hogy egyet mindig előre s egyet mindig hátralépett, nem birván kimozdulni helyéből. Ezt műveli Francziaország is, mert mindig a politikai formákban keresi üdvét. Ellenben a Frigyes császár programmja társadalmi színezetű volt, sőt egy oly eszmét is pengetett benne, mely csakhamar forradalomra hívta volna a vaskalapos világ hadseregét. Jelezte ugyanis, hogy az iskolákból az elvont tudományokat ki kell küszöbölni s helyükbe a gyakorlati élet terén elkerülhetetlenül szükséges tudnivalókat ültetni, mint mikor kidobjuk a vén odvas fát s erőteljes, fiatal oltványnyal pótoljuk. Szóval : egy ilyen császár nagyon kellett volna Európának. (im.) Az angol királynő s a király találkozása. Mint Innsbruckból írják, Viktória angol királynő Németországba való utazása alkalmával Tirolon fog kerészül utazni. Viktória királynő ekkor lép először osztrák területre. A királynő üdvözlésére Ferencz József király odaérkezését várják. A Pol. Corr. egy mai táviratában megerősíti e hírt azzal, hogy a király április 23-án az innsbrucki pályaudvaron személyesen üdvözli az átutazó királynét. E távirat szerint Viktória királynőt Németországba leánya Beatrix kiséri. A királynő két napot tölt Charlottenburgban s ezután hazautazik Windsorba, hol április 29-ére várják. Vásári elmélkedés. Budapest, ápr. 19. Járok kelek a nagy vásárban és látom a sok pénzt. A nagy tárczákat veres bőrből meg feketéből, összehajtogatva négyrét és duzzadva a bankótól. Látom a sok zsíros kabátot és a sok zsíros erszényt. Embereket, akik gulyákat, méneseket, nyájakat árulnak és akik veszik Alig van köztük egy avagy kettő, aki urnak néz ki. Jól megtermett és potrohosodott hazafi a legtöbb, aki minél kevesebbet ad a ruhára és csak is a cselédje tenisurazza meg, mások úgy beszélnek vele hogy : Hát Bodó uram, hogy megy a vásár ? És kérdett komolyan nézi végig a kérdezőt, érdemes-e felelni neki, vájjon ? És oda böki nagy röviden : Sehogy biza ! Pedig most adott el ezer darab javított sertést egy kőbányai kereskedőnek. Tíz darab ezrest olvasott amaz le neki előlegül, még csak írást sem kért róla, csak ennyit mondott: Hát a másik ezerre nem alkuszunk meg . S mert Bodó uram vállat vont, a kereskedő odébb állt. Lehetett nála vagy százezer forint, előlegnek, mert az árakat csak délben fizeti a nagy vendéglőben. Egy másik zsíros kabát, Krajcsik uram vagy kétszáz darab hízott ökröt állított ki. Kerülgetik a pesti mészárosok, de úgy tesz, mintha nem látná őket, csak a fél szemével sandít. Tudja, hogy majd ráakadnak. És van ilyen Bodó uram meg Krajcsik uram akárhány, úgy járnak-kelnek a vásárban, mint a nagy bízott túzokok a réti madarak közt. Itt-ott egy-egy nagyságos szalonka hosszú lábszárakkal vagy egy méltóságos gólya. Felpántlikázott zsinóros kocsis könnyen lépeget utánuk, lovat keresnek. Többnyire csak egyet. Párját a pejnek vagy fakónak, de nem tudnak találni ötvenezer ló közt. Mert amelyik szemre való, annak ára. Egy-egy Fecske vagy Kenéz uram csak úgy fokhegyen ejti ki a négy-ötszáz forintot, pedig a nagyságos urnak csak kétszázötven van a zsebében, azt is a takarékpénztárban vette fel. Még csak helyét sem látni a bugyellárisának, pedig szűken be van gombolkozva. És a Lány divatos ur a vásárba járkál, mindössze se néz ki belőlük annyi, mint Nemes uramból egymagából. Többnyire gusztálnak vagy egy pókos lábú görhes hintós lovat akarnának becserélni vagy eladni, ami náluk esemény. Régen hányják vetik a nagyságos asszonynyal otthon, hogy nem lehet járni a Dadát, még a másik is elromlik mellette, de hát nem volt pénzmag. És a nagyságos úr tudományos ember, sokat tanult és tanul. Megőszült az emberiség javára, csak neki nem igen volt jó órája az életben. Botos uram is tud valamit, sokkal kevesebbet ugyan, mint a törvényszéki elnök, de hasznosabbat és zsírosabbat. Mikor a sertéseket etetni és itatni hajtják, egy nagy karikással maga is odaáll a nyáj elé és suhog-pattog nekik, kiabál, hogy sebesen ne szaladjanak a kútra, mert meghibáznak. Lenézve tekint erre a mesterségre a fináncz-direktor, de még a pénzügyi tanácsos is, holott a Botos uram karikásának minden csattanása egy ötös bankóval ér fel, de igaz, hogy titulus nincsen hozzá. És mi, akik törjük a fejünket és forgatjuk a tollat és neveltetjük a gyermekeinket hasonlóképen irodamolynak, vékony lábszárú szalonkának és méltóságos gólyának, nem gondoljuk-e el, hogy ennyi tanulmánnnyal, szorgalommal, kitartással más pályán is lehetne boldogulni, sőt annál jobban. Hogy egy kis tekintetes czimert, mert a nagyságos már ritkaság, a méltóságos annál ritkább, a jólétet, vagyont, gyarapodást áldozunk fel s hogy a világ legboldogtalanabb osztályát szaporítjuk, melynek csak czime és igénye van, de pénze, megelégedése nincs hozzá. A vállalkozás, a kereskedelem tette gazdaggá az emberiséget és a világot, mégis erre adja fejét a legkevesebb magyar ember. Megy fiskálisnak, — na már pedig ez nem éppen a humanitás mestersége — és keresi a perpatvart; megy hivatalnoknak és keresi az alárendeltség hajlongását fölfelé és gőgjét lefelé. Megy mindennek, a mi czimmel jár és feláldozza érte boldogságát, megelégedését. Vájjon nem elkelne-e egy ilyen vásári elmélkedés minden apának, mielőtt fiával pályát választatna s nevelnének a hazának müveit, gazdag embereket a mai Bodók, Botosok és Krajcsikok helyett ? Tóvölgyi Titusz: hangosan érvelnek s a melyekből még a legnagyobb ellenzékieskedők is meggyőződhetnek arról, hogy honunknak, ha nem is mindenik, de nagy részében hálás talaja van a selyemtenyésztésnek. Igen örvendetes, nemzetgazdasági, ipari szempontból igen fontos és számbaveendő körülmény, hogy a selyemtenyésztés hazánk legkülönbözőbb vidékein van elterjedve, ami kétségkívül élénk tanújele annak, hogy a megkívántató alapfeltételek — egy csekélyke terület leszámításával — sehol sem hiányoznak ; valamint az is kitűnik ebből, hogy valahára e kérdéssel komolyan kezdenek úgy fönt, mint alant, a népben, foglalkozni. Hogy e lényeges és jövőjében kiszámíthatatlan nagy erkölcsi és anyagi sikerrel bíró iparág fellendülésére, felvirágzására drága hazánk természeti viszonyai általában és nagyon alkalmasak: azon, aki az országos selyemtenyésztési felügyelőség kimerítő és tanulságos jelentését figyelmére méltatja, egy perczig sem fog kételkedni. Belátta ezt már maga a magas kormány is, mely Szegszárdon „Országos selyemtenyésztési felügyelőség“-et szervezett azon czélból, hogy a tenyésztést okszerűen irányozza, s ezáltal eleje legyen véve minden veszélynek, mely az ok- és czélszerűtlen s gondatlan kezelésből igen könnyen származhatnék, az iparág terjedésének természetes hátrányára. E felügyelőség a tenyésztőknek dij nélkül, ingyen küld egészséges, fejlődésre képes, ép petéket, a táplálék előállításához szükséges eperfa-csemetéket s nagyon csekély, mérsékelt ár mellett ad hőmérőt s a tenyésztéshez igényelt papírt és mintákat. A felügyelőség beváltja a termelt selyemgubókat, ellenőrzi a kerületi felügyelőket s közvetve a helyi felvigyázókat, kiknek kötelessége a 4—5 heti tenyésztési idő alatt hetenkint több ízben felkeresni a tenyésztőket s őket a szükséges utasításokkal ellátni. S hogy a magas kormány ezen atyai gondoskodása nem veszett kárba, azt e jelentés fényesen igazolja. A felügyelőség lelkiismeretesen végzi teendőit s a hozzá fordulókat készséggel, örömmel látja el a kívánt dolgokkal, utasításokkal. S van is ám eredménye. 1880-ban még csak 172 községben, 1059 család foglalkozott selyemtenyésztéssel, akik 10,131 kilogramm 21 dekagr. selymet termeltek, 11,134 frt 67 krt kaptak érte részint a bécsi, részint a lyoni (francziaországi) selyemgyárosoktól. 1886-ban már 881 községben, 17,882 család termelt 257,649 klgr. selymet, a melyet 271,877 frt 24 krajczáron váltottak be ; 1887-ben pedig már 1048-ra emelkedett azon községek száma, melyben 28,145 család 451,511 klgr. selyem gubót termelt s érettek beváltási összeg czimén 474,650 frt 42 krajczár fizettetett. Ez pedig olyan szép haladás, a melyet kicsinyelnünk nem lehet. S ha még ezekhez tekintetbe vesszük, hogy a termelt nyers selyem legombolyitására, fonallá való feldolgozására Bács-Bodrog megyében, Újvidéken, s Torontál megyében Pancsován a kormány két selyemfonó gyárt tart fönn s hogy ezekben az 1887-ik évben 119 olasz és 264 magyar munkásnő 13,124 kgr. 39 dgr. selyemfonalat állított elő: elismeréssel kell adóznunk egyfelől a kormánynak gondoskodásáért, másfelől szívből kell örvendenünk, hogy ez ipar olyan szép fejlődésnek indult hazánkban is. Most azonban mindezek daczára is csak a kezdetén vagyunk még a selyemtenyésztésnek. De ha csak e felsorolt adatokat vesszük is tekintetbe, lehetetlen, hogy az idők teltével általános elterjedést ne nyerjen e szép jövőjű iparág. Annál is inkább, mivel mondhatni semmi befektetést nem igényel a selyemtermelés és olyan munkaerőket alkalmazhatunk, mint az öregek és a gyermekek, akik másféle munkát végezni úgy sem képesek s igy az általuk képviselt munkaerőket — bármily csekélynek látszanak is azok — haszonnal értékesithetnék. Óhajtandó tehát nagyon, hogy úgy nemzetgazdasági, mint ipari szempontból, minél többen igyekezzenek selymet termelni hazánk minden részében s igy Háromszék megyében is. Miután azonban a selyemhernyók táplálásához szükséges mértékben nincsenek eperfáink, erre nézve első kellék leendőne tehát az eperfák tenyésztése. A háromszékmegyei tanítótestület ügybuzgó tanfelügyelője közremunkálásával már megalakította „Székely Méhes“ czimmel azon egyesületet, melynek czélja a méh- és selyemtenyésztés felkarolása, terjesztése. Az alapszabályok már fel vannak terjesztve megerősítés végett a minisztériumhoz s mihelyt azok leérkeznek, azonnal megkezdi működését. A selyemtenyésztés hazánkban. K.-Vásárhely, ápr. 20. Meglepő, szép eredményeket terjeszt a nyilvánosság elé az országos selyemtenyésztési felügyelőség, most kiadott s az 1887-ik évről szóló részletes jelentésében. Megérdemli, hogy figyelmünket pár perczre azon adatokra irányozzuk, melyek ezen derék iparág életképessége mellett