Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)
1890-04-22 / 63. szám
Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1890. április 22. 63. szám VIII. évfolyam. Alsó-sétatér 535. szám, nova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadóhivatal: Előfizetési ár s helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre 10 frt — kr. Félévre 5 frt — kr Negyedévre . 2 fr 60 kr. r ilegjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Ilirdotraények (lm. + hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért ti kr. Bélyegdijért külön 80 kr. ÜK®----------------------------(sStb) Csikmegye részére. ^ szerkesztőség s kiadóhivatal Osik-Szered&bai) T. Mii vry Imt*« társszerkeszt' I .kásán (kedd-utcza, saját ház) )vá Osikraegyéböl a lap Bzolleta* részét illető közlemények, vala*mint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. udvarhelymiftye részért: Nyilttér- sora 15 kr. A hirdetmények s nyitterek dija előre fizetendő. ÜK®----------------------------fi« tí ! Sj ' Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, Jókai-nFomda-JászvéDF-társulat hová ex dö&sHéti pénztkét hirdettük | ^ bérmentesen küldendők. ^ ------------------------POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP, társszerkesztő Szent-Királlyi árpád, Szombatfalva u. p. Sz.-Udvarhely) hová Udvarhelymegyéből a _ ^ lapot érdeklő közrem, küldendők. ^ TDstS)----------------------------esst* ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET" czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet" megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 fr Az előfizetéseket legerószerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk.kÓKAI-NYOMljA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa — ápr. 21. A székelyek egyik igaz lelkű fia és legjobb barátja hajtotta le örök álomra fejét. Báró Orbán Balázs, a „Székelyföld leírása“ czímű monumentális munka szerzője rövid szenvedés után tegnapelőtt reggel szívszélhüdösben megszűnt élni. Báró Orbán Balázst politikai elvei a mi pártunktól elválasztották. A politika erős válaszfal az élők között, hanem a koporsó ledönti azt, ha még annál erősebb lett volna is. A halál a politikai ellentéteket kiegyenlíti s a sírban csak az embert, a tettek és érzések emberét könyezzük meg. Orbán Balázs pedig a szó igaz értelmében rokonszenvét bírta nemcsak székely honfitársainak, hanem mindazoknak, akik értik és érzik azt, mit tesz a magyar nemzeti életért hevülni, magyar nemzeti eszmékért lelkesülni. Annak a kornak volt őszülötte, a mely hazát szerzett vérrel és alkotmányt adott a hazának vére hullásával. Sok szép álom temetkezett be velők s azokat a szép álmokat ébren is tovább álmodni talán nem is bűn .... Orbán Balázs báró legutolsó politikai szereplése, a naszódi törvényjavaslat elleni debüje is a székelyek érdekében folyt le. Betegen vitette magát a parlamentbe, hogy elmondja még egyszer és utoljára, milyen nagy tévedés a nemzetiségek dédelgetése. Hogy amíg a házfalukat és székelyeket következetesen mellőzi parlament és törvényhozás, addig a szászok és oláhok kedvéért a kedvezmények egész légiója születik meg. Harmadnap rá kilehelte lelkét. Orbán Balázs megszűnt élni. Mi kevesebbek vagyunk a székelyek egy igaz fiával és legjobb ismerőjével. Sajnáljuk, őszintén megsiratjuk őt, mert hiszen a mienk volt ő testestül lelkestül. Még a végrendelete is a székelyeknek szólt, az erdélyi közművelődési egyletnek. Az Emkőnek 75 ezer forint készpénzét és a Szeke fürdőjét adományozta. Legyen könnyű a föld hamvainak, legyen áldott az emlékezete! # * * Életrajzából a következő adatokat közöljük : Orbán Balázs báró, magyar iró és politikus, szül. 1830. febr. 3. Udvarhelyszék Lengyelfalva falujában. Atyja báró Orbán János a Nagy-Napoleon elleni csatákban huszártiszt volt. Tanulmányait Udvarhelyit a ref. kollégiumban végezte, kiválóan kedvencz tanulmánya a történelem volt. Ismereteit gazdagítandó utazni készült, mely czéljához kedvező alkalmul szolgált egy örökösödési ügy, midőn mint Nod éves jogász szüleivel együtt Konstantinápolyba ment, s innen beutazta Arábiát, Syriát, Palaestinát, Egyptomot és a görög szigeteket. 1848. hírét véve a magyar szabadságharcznak. 18 éves korában Konstantinápolyban szüleitől elbúcsúzott, s Oláhországon át megkísérte Erdélybe jutni, de a határszéli orosz őrség minden törekvésének útját vágta. Visszatért Konstantinápolyba, hol Balog Dáviddal 150 emberből álló csapatot alakított, s az akkori konstantinápolyi magyar követ Andrássy Gyula gróf által kieszközölt útlevéllel ismét útnak indult Szerbia felé. Még el sem érhette a haza határát, menekülőkkel találkozott, kik őt a világosi fegyverletételről értesítették, így visszaindult Konstantinápolyba, hova a menekülők is utjukat vették, kiket részben anyagi segélylyel, részben ottani tájékozottsága által más módon segített. Megvesztegette az osztrák konzul egyik agensét, s mindenről értesítést szerzett magának, így juott tudomására Joannovich Kossuth elleni merényletének terve, s ő hárította el az angol konzul közvetítése által a Kossuth életét fenyegető veszélyt. Azután Joannovich őt akarta kézrekeríteni, s a katonakötelezettség miatt való elfogatását egy angol hajóra menekülve kerülte ki, mely őt Londonba szállította, hol a British Múzeum gyűjteményei alapján megírta keleti utazását. Londonból Jersey szigetre ment; itt tartózkodtak ekkor Mészáros, a két Perczel, Teleki Sándor, Thaly Zsigmond, a franczia menekültek közül Lifle tábornok, Hugó Viktor két fiával, kik őt a legbensőbb barátsággal fogadták. 1855. visszatért Konstantinápolyba, honnan az abszolutizmus megszűntével 14 év múlva hazájába került. írói Devét, eltekintve a száműzetés alatt és azóta hazaibs külföldi lapokba irt czikkeitől „Utazás Keleten“ czímű 6. kötetes művével , a „Kelet Tündérvilága“ fordításával alapította meg, a közelismerést pedig a „Székelyföld leírásá“-val vívta ki; e hat kötetre terjedő művet az összes sajtó magasztalással fogadta s megírása Orbánnak 8 évét vette igénybe. 1861. Udvarhelyszék ideiglenes főjegyzőjévé, később mind az öt székely szék elismeréséül tiszteletbeli főjegyzővé választotta meg. 1867. Kolozsmegye választotta rendes főjegyzővé, amit azonban munkája kiadása miatt el nem fogadott. 1869.márcz 2-án a sajtóbirósság elé került, azért mert a Székelyföldről szóló műve IV. kötetében a Marosvásárhelytt kivégzett vértanuk (Török, Ilorvát és Gálfi) árulójának és az 1851-iki összeesküvés feladójának Biró Mihályt nevezte, mit Orbán hiteles történelmi adatok, a kortársak tudomása és Erdély közvéleménye alapján mondott ki, miért a sajtóbiróság őt a rágalmazás vádja alól fölmentette. 1871. Marosvásárhely választotta országgyűlési képviselőnek, 1872. pedig Marosvásárhelyet és Udvarhelyszéken lett megválasztva. 1875. ismét Udvarhelyszék alsó kerülete küldötte a képviselőházba. A magyar orvosok és természetvizsgálók Élőpatakon tartott nagygyűlésének egyik titkára volt, az országgyűlés megnyíltával pedig országgyűlési jegyzővé választatott, mely minőségét mindhárom ülésszak alatt megtartotta. Legutóbb Berettyó- Ujfalu orsz. képviselője volt. Az utóbbi két országgyűlési cziklus alatt Biharr megye berettyó-ujfalui kerületét képviselte s kezdettől fogva a függetlenségi és 48-as pártnak volt tagja. Orbán Balázs levelező tagja volt az akadémiának. Utolsó műve Torda város pompás monográfiája volt, melynek megjelenésekor a város Orbán Balázst díszpolgárává választotta. Az elhunytnak családja nem volt, közelebbi rokonai sincsenek. A királyi táblák. — ápr. 21. Volt már szó lapunkban a királyi táblák szétosztásáról. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter nagy reformja az, amelynek legelső és legutolsó hasznát a közönség veszi. S mert főkép a vidéki közönség érezte legérzékenyebben az igazságosztás lanyhaságát és sok tekintetben korlátolt voltát, kétségtelen, hogy a laikus közönség az, amely a legnagyobb örömmel üdvözli ezt az egészséges reformot. Hiszen, régi dolog az, hogy a bírói szervezet a decentralizált főtörvényszékek hiányában igen laza volt. Hogy a szervezeti kapocs az első bíróságok és a két felső fórum között belsőleg ki nem fejlődhetett. S nemcsak azért volt ez baj, mert a kölcsönhatásnak alapfeltételei hiányoztak bennük, hanem legfőképen azért, mivel a jogkereső közönség meg volt fosztva attól a közvetlenségtől, mely az igazságszolgáltatás terén a korrektívumok gyorsasága szempontjából feltétlenül szükséges. A decentralizált királyi táblák közelebb hozzák a jogkereső közönséget a második fórumhoz, az első főtörvényszékhez. S ha más haszna judikatúrai tekintetekből nem lenne is ennek a nevezetes reformnak, már ezért az egy előnyéért a legnagyobb örömmel üdvözli azt a nemzet. Eddig még csak javaslat formájában áll a képviselőház előtt, de azok a magvas indokok, melyek a törvényjavaslat létrejöttét motiválják, olyan természetűek, amik előtt meghajol a törvényhozás minden eleme pártkülönbség nélkül. Nincs kétség benne, hogy nagyon kevés módosítással igen nagy többséggel fog keresztülmenni. A napi sajtó élénken üdvözli a reformot. A Pesti Napló így ír róla többek között. Leplezetlen örömmel üdvözöljük a törvényjavaslatot, melyet az igazságügyminiszter a ki. táblák decentralizációja tárgyában a képviselőházhoz beadott. A törvényjavaslat természetszerűleg csak a külső kereteket vonja meg, melyekben a bírói szervezet a maga életteljes erejében működhetik. Itt kell annak kifejlődnie. Önmagát a maga erkölcsi erejével s az összes fórumokon keresztül vonuló testületi öntudatával fegyelmezni képes magisztratura, mely tagozataiban szerves és közvetlen ellenőrzést gyakorol a saját működése fölött. Az ennek keretében megteremtett bírói autonómia felsőbb bírói ellenőrzés alatt. Adminisztratív ellenőrzéssel kiegészített processzuális kontrol közvetlenül és állandó pontokra gyakorolva a bíróságok kebelében. A fegyelem szigorítása az intézmény ereje által, mely csak legutolsó sorban teszi szükségessé a fegyelmi törvény alkalmazását. Hatalmas bírói közérzület teremtése, mely a fórumokban és ezen kívül a fórumok között kel életre s mely csak igy képes hatni e nemzet társadalmára. És betetőzésül e szervezet fölött az igazságügyminisztérium, megszabadítva sok nem oda való birói adminisztratív teendőtől, mint valódi igazságügyi kormány, mely a kabinetben a joguralom élő megtestesülése, az egész kodifikáczió regulatora, az összminisztérium hivatásszerű jogi tanácsadója és auktoritása, mely a birói szervezet működésének gépezetében a nivellírozó hatást gyakorolja : ez az organizmus az, mely szemünk előtt lebeg s melyet az uj keretekben kifejlesztve, egyedül tartunk képesnek arra, hogy felvegye magába és értékesíteni képes legyen azon igazságügyi reformokat, melyek a birói szervezet további kiépítése s az alaki és anyagi jog terén alkottatnak, így gondolkozunk a törvényjavaslatról s igy fogjuk fel annak hivatását. A székhelyekről nagyon kevés mondanivalónk van a fentebbiek után. Örülünk annak, hogy a szegedi királyi tábla területének megállapításában a magyar állameszme imponáló ereje fog nyilvánulni. Sajnáljuk, hogy Szombathely mellőztetett, melynél pedig szervezeti és geográfiai parancsoló tekintetek összeesnek. A többi lapok hasonló elismeréssel szólnak a reformról, így az „Egyetértés“, a „Budapesti Hírlap“, a „Nemzet“, a „Pester Lloyd“ stb. A „Pesti Hírlap“ ezeket mondja a javaslatról: A javaslat világosan rendezi a reformot. Egyik meglepő újság benne, hogy a bíróságok fölött való felügyelet rendezése kimaradt belőle, bár eredetileg benne volt. Az indokokból megtudjuk, hogy ezt a miniszter külön törvényben akarja organikusan elintézni. Nagyobb újításai: a bírói fizetések egyöntetű rendezése ; az országos összlétszám s ezzel a pragmatikus előlépés behozatala ; a kir. főügyészségek rendezése, mely utóbbi egyelőre a miniszter diskrecziója szerint fog végbemenni. Kényes, de sokat ígérő nyitás a tanácsjegyzői intézmény rendbeszedése, kir. albiráknak kitüntetés gyanánt való alkalmazásával. Ellenben a birói függetlenség szempontjából előreláthatólag sok nyugtalanság tárgyát fogja képezni a miniszternek kivételesen föntartott jogosítványok egész sora. Ilyen az albírák berendelése és áthelyezése ; a 233 maximumon belül a bírói létszám meghatározása ; a területek korrekcziójának joga s a miniszteri felügyelet kiterjesztése a teljes ülések berendezésénél. De még ezeknél is sokkal felötlőbb azon messzemenő nyugdíjazási és áthelyezési jog, amelyre a miniszter — mégpedig fix időhatár kikötése nélkül — fölhatalmazást kért a törvényhozástól. Ez szemmel láthatólag a purifikáczió bizonyos neme s nem is lehet tagadni, hogy erre a második fokon nagy szükség van. Hogy a miniszter ez alkalmat el nem szalasztja, azt a bírói karban is érteni és méltányolni tudják ; de mivel hasonló jogosítványok az ostromállapot egy nemét képezik, valamely időhatár kitűzése elkerülhetetlen lesz; már csak azért is, mivel ezzel megnyugvást fog szerezni a törvényhozás a legszélesebb körökben. A javaslat legbecsesebb intézményének tűnik föl a jogegyesség biztosítása végett tervezett két fokú teljes ülési szervezet s ezzel a kir. kúria judikatúrai tekintélyének végleges megállapítása. A rendszert, mely szerint ez létesülne, még nem bírjuk átlátni elegendő tisztasággal. Nevezetesen a kir. kúria platonikus törvénymagyarázó tekintélye, mely puszta elvi döntésben állana, sok kétség alá esik ; de az intézmény alapjai föltétlenül helyesek s a judikaturában egész új fejlődés kezdetét, annak európai színvonalra emelését jelentik. Mindent összefoglalva, nagy és jelentős reform ez ; hosszú idő óta az első, mely arról tanúskodik, hogy Magyarország képes az európai értelemben vett haladásra s le tudja magáról vetni a rendiség utolsó nyűgeit is, ha országos ügyeit a kellő államférfiak vezetik. A királyi táblák decentralizációja, a képviselőház igazságügyi bizottsága, Körösi Sándor elnöklete alatt tartott ülésében a királyi ítélőtáblák és főügyészségek szervezéséről szóló törvényjavaslat előadójává Corn Ferenczet választotta meg. Tárgyalás alá vétetvén azon kérdés, hogy mikor kezdje meg a bizottság a törvényjavaslat tárgyalását, Teleszky István a megjelenésben gátolt igazságügyminiszter nevében azt a kérdést terjeszti elő, hogy tekintettel a parlamenti tanácskozások menetére s arra, hogy felette kívánatos, hogy a javaslat tárgyalása fölösleges késedelmet ne szenvedjen, a bizottság kezdje meg már hétfőn a javaslat tárgyalását. A bizottság ezen óhajlásnak megfelelően a törvényjavaslat általános tárgyalását hétfőn délután 5 órára tűzte ki. Ezzel az ülés véget ért. A közigazgatás reformja s az erdélyi kérdés. — Horváth Gyula dicsőszentmártoni választói előtt mondott beszédéből. — Miképpen gondolom én az állami adminisztrácziót a törvényhatóságokban ? Akik e kérdést felteszik, midjárt türelmetlenek és azon kezdik : tessék megmondani, hogy kinevezési rendszer kell-e vagy választási és ezzel vége van a dolognak. Ha igennel válaszolunk, akkor azt mondják, hogy ön okvetlenül centralista és ha „nem“ a válasz, és a kinevezési rend-