Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)
1890-05-04 / 70. szám
Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1890. május 4. 70. szám. VIII. évfolyam.)Keri Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-momnda-résszéni-társulat árt helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt —kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 fr 60 kr. Megjelenik betettként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Ittrnlétmények :Iim : V hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért ts kr. Bélyegdijért külön 80 kr. ÜK« % ■íSlbí Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szered&bau T. IStajsy Imre tártszerkesztő l.ikásán (kedd-utcza, saját ház) )v& Ceikmegyéből a lap szelle&d részét illető küzlemények, valamint előfizetéai pénzek éa hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegyi részén: Nyílttág- sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Szerkesztőségi iroda : Sepsi-Szentgyörgyön: hová flf ilóHntétlázati két hirdetésk bérmentesen küldendők. Hl«®-Î ■ -•asfí POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. túraszerkeaztő Szent-Királlyi Árpád] Szombatfalva u. p. Sz.-Udvar- ^ hely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. ^ Tiki®-------------------------ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET" czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet" megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és Vasárnap reggel egy nagy íven, azdikség esetén melléklettel. Előfizetési Ára: egész évre. . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 ki Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JOKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa A nagy kérdés. — május 3. A kik emberi számítás szerint legalább hozzávetőlegesen a jövő képét megállapítják, szeretnek nagy vonásokkal rajzolni. A világhelyzet mai alakulásából nagy, hatalmas dolgokat jövendölnek. Átalakulásokról beszélnek politikai kérdésekben, átalakulásokról szociális kérdésekben. Azt mondják, nagy race-ok szerint fog alakulni a világ: a szláv és germán faj túlsúlya hosszú idők múlva fölé helyezkedik az európai hatalmaknak s övék leszen a ter urbi et orbi. Két tényező ennek a nagy, merész vonásokban ide állított képnek áll ma a szolgálatában. Mind akettő Uralja ma a helyzetet. Egyik az emberjogok rég keresett problémáját oldja meg a modern emberélet humanisztikus törekvéseivel. A másik a nyers erő hatalmával készül járomba hajtani az emberjogok összes intézményeit. Németország a szoczializmus messzeható kérdését dobta be az európai államélet serpenyőjébe. Oroszország a faji centralizáczió fanatizmusát lázítja fel a maga abszolutisztikus vezérelvei megvalósítására. Ez a hatalmas, gondolatakasztó két irány ott húzódik keresztül az államélet összes folyásában. A politikában és társadalomban. A belpolitikai fejlődés életfolyamában s a külpolitikai intézkedések mozgató okaiban. A bárókban és tantermekben, a szalonokban és munkásműhelyekben. Ez a két irány uralja a helyzetet ma is és nem tud megszabadulni attól még olyan csöndesen élő, békés ország sem, mint a mienk — Magyarország. Még nálunk is megérzik a nagy vihar „előszele“ és félünk, rettegünk tőle. Pedig minálunk munkáskérdés nincs. Legalább abban a nagy szocziális jelentőségben formulázott szocziális kérdésnek hire-pora sincs. Nálunk a munkás még mindig abban a régi, boldogító tudatban él, hogy az ész és kéz munkája és munkabére között meg kell lenni a maga méltányos arányának. Nálunk a munkás dolgozik becsülettel és kitartással , mert úgy gondolkozik, hogy a tisztességes munka tisztességes megélhetést nyújt s ha valaki munkás lett (ne mondjuk és ne zavarjuk össze az iparossal), a maga munkabérét nem méri a hivatalnok napidíja után. S ebben a boldog egyszerűségben nem zavarta mindez ideig minálunk semmiféle magasabb ábránd a munkásosztályt. S ha ittott úgynevezett követelések vagy épen sztrájkok mutatkoztak egy-egy külföldről jött-ment izgató befolyása alatt ; elmúltak azok is szép csendesen, a munkaadók és munkások békés egyessége létrehozván a kívánt egyetértést. Ám, a nyugati légáramlat átszállt most mihozzánk is. A május első napját okvetetlenül meg kellett ünnepelni, mert mindenütt megünnepelték. A munkások tüntető gyűlésén Budapesten a városligetnek látnia kellett óriási tumultust, amelynek kívánságai voltak és pontozatok alá foglalt követeléseik. Hallani kellett az ország fővárosában ezerekre menő tömeg elégületlenségéről és rettegnie kellett egy egész országnak annak a huszonnégy órának a következményeitől. Szerencsére, Magyarországon még van érzék a rend és törvénytisztelet iránt s a nagy tüntetés lefolyt minden komolyabb dolog nélkül. De hát ez a most lefolyt huszonnégy óra még nem nyugtathatja meg a nemzetet. Ha ez az első lépés a munkáskérdés felszínrejuttatásánál már akkora mértéket öltött, hogy csak a legerélyesebb és legtapintatosabb rendőri beavatkozás gátolhatta meg az úgynevezett és méltán rettegett következményeket, mi lesz ebből jövőre ? Vájjon elég erős lesz-e a hatalom gátat vetni a lejtőről lezuhanó görgetegnek jövőre ? Azt hisszük, igen. Ha nem is a rendőrség fogja támasztani az akadályt, úgy is megmenekül Magyarország ettől a félelmetes ellenségtől. Megmenti az országot attól a munkások józan esze, becsülete és tisztességérzete. Olyan tulajdonságok ezek, amik soha sem hagyták cserbe a magyar nemzetet. Igaz, a munkások mozgalma, az emberjogok érvényesülése a szabadelvűség egyik legszebb tantételén alapszik. De épen azért, mert reform, radikális uton végre nem hajtható. A munkás kérdés a czivilizáczió betegsége. Túlhajtása a szabadelvűségnek , korlátolatlansága a társadalmi jogoknak. S mindaddig, míg ez a reform a tömeg akaratát kívánja érvényesíteni, veszélyes az és eredményeiben beláthatatlan következményekkel fog járni. Ismételjük, a becsületes munkának nálunk van a legnagyobb dija, annak a bére a megbecsültetés. S míg a külső bér mellett a mi munkásainknak ezt a jutalmat kiszolgáltatjuk, nem kell félni nehéz napoktól. (im.) Drágosfalvara változtassanak át és ezentúl az említett községek a fentebb elősorolt és megváltoztatott neveken neveztessenek. A mi szász falvaink is tanulhatnának. A szerb pátriárka-választás, a szerb pátriárka-választás május 1-én ment végbe. Az eredmény előre volt látható: Drankovicsot választották meg pátriárkká, tehát a mérsékeltek győztek és pedig óriási többséggel. Hatvan jelenvolt szavazatra jogosult tag közül negyvenegyen szavaztak Brankovicsra. A szerb egyháznak tehát van végre választott pátriárkája. Községnevek megmagyarosítása. Szolnok- Doboka megye több idegen nevű községe csatlakozott ahhoz a dicséretes mozgalomhoz, mely a magyar haza községeit magyar névvel akarja felruházni. Ennek a mozgalomnak eredménye a belügyminiszternek a hivatalos lapban ma közölt rendelete, amelylyel megengedte, hogy a Szolnok-Doboka megye területén fekvő alább felsorolt községek nevei, úgymint: Borbasza Lonkafalva-ra, Gorbó-Muncsel Hegyköz-re, Kis-Krisztolcz Kis-Keresztes-re, Nagy-Krisztócz Nagy-Keresztes-re, Oszvaly, Aszó-ra, Kolostor-Vaád Rév-Kolostor-ra, Szokulai Kis-Szék-re, Vaád Rév-Kápolnok-ra, Laczkonya Laczház-ra, Ploppis Nyárfás-ra, Batiz-Polyán Rákosfalva-ra, Sárga Tágfalva-ra, Preluka Haragos-ra, Magura Nagyhegy-re, Ungurfalva, Budafalva-ra, Garbonácz Füred-re, Petyeritye Petőrét-re, Blozsa Balázsszeg-re, Csokotes Csókás-ra, Russor Rózsapatakos-ra, Blenke-Polyán Blenke-Mező-re, Resztolcz Hosszú-Révre, Csula Gyulaszeg-re, Galgó-Magura Kis-Negyre, Muncsel Kis-Havas-ra, Kirla Kecskés-re, Pojnicza Kis- Mező-re, Gosztilla Gombás-ra, Mályán Kis-Illonda-ra Rogna Kornis Laka-ra Dalmár Dombhát-ra, Drágyia Május elseje. Budapest, máj. 1. A napok és hetek óta készülődő munkásmozgalom itthon is, külföldön is ma, mint május elsején érte el tetőpontját. Mi az itthoni mozgalmat illeti, e sorok írásáig sem vidékről, sem a fővárosból semmi rendellenességről hír nem érkezett. Eddigelé az auspicziurcok jók és igazolni látszanak ama föltevéseket és reményeket, melyeket úgy az általános hazai közérdek, mint különösen maguk a magyarországi munkások speciális érdekei szempontjából a mai gyűlés és ünnepély törvényes, békés, rendes és kifogástalan lefolyásához fűztünk. A felvonulás. Az a r e n au t d. u. 2 órakor igen mozgalmas képet öltött ; ezen az után vonulnak végig mindazok a munkások, akik a Kerepesi út és a Király-utcza között mentek a ligetbe. A házak ablakai az egész vonalon zsúfoltságig meg vannak tömve. Az utczák tele vannak lábatlankodó gyerekekkel. Már déltől fogva rudakra erősített táblákat hordoztak körül ezzel a fölírással : Nyolcz órai munka, nyolcz órai szórakozás, nyolcz órai alvás.“ A táblák másik oldalán ugyanez olvasható németül. A rúd piros, a papiros fehér, a betűk feketék. Az arena után körülbelől minden száz lépésre, feltüzelt szuronynyal rendőrök járkálnak. Jellemző a hangulatra nézve, hogy egy káplárból és három közlegényből álló őrjárat óriási feltűnést, izgalmat és ijedséget idézett elő ; az ablakokból visszahúzódtak az emberek és mindenki azt hitte, hogy nagy baj történt, pedig eddig semmiféle zavargás nem fordult elő. A felvonulást a sütők kezdték meg, elől ment egy ember nemzeti színű zászlóval, utánna rendezők, karjukon vörös szalaggal, az egész csoport alig állt több, mint 10 emberből. Ezután minden 5 percben váltakoztak a különböző csoportok , számuk 20—30 és 5—600 között váltakozott. A nagyobb csoportoknál oldalt is mentek rendezők, kik vörös jelvényt viseltek. A nagyobb csoportok zászlóval, így az esztergályosok vörös zászlóval. A különböző csoportok különböző jelvényeket viseltek, a kádárok tölgyfalevelet és nemzeti színű szalagot, a kocsigyártók gyöngy virágbokrétát, alatta nemzeti színű szalagot, a vargák feliratos táblácskákat viseltek e felirással : „lábbeli készítők.“ Igen impozáns volt a nyomdászok felvonulása, a sort szedőtanonczok nyitották meg, utánuk jöttek a hajtogató leányok nagy tömegben, végül a szedők. A publikum közé apró színes cédulákat szórtak a következő magyar és német felírással : Munkástársak, fölkérünk benneteket, s hogy május 2-án hírlapot ne vegyetek, mert a hírlapkiadók a hírlapszedőkkel ellentétes álláspontot foglalnak el, ez utóbbiakat dolgozni kényszerítik, aláírva a nyomdászok. Példás rend van mindenütt. Kettős rendbe sorakozva mennek, sem éljenzés, sem abezug, még csak egy rikkantás sem hallható, messziről láthatóan mutogatja a „három 8-ast“, a munkáét, az alvásét, a szórakozásét. Minthogy az egyes csoportoknak lobogóval jönniök nem volt szabad, a gyepes táj bejáratánál kap mindenik feliratos táblát és lobogót. Tömött, komoly csoportokban jönnek, amikor az emelvény előtt, ahol a főrendezők sürögnek, elhaladnak, valamennyien bizonyos katonai subordináczióval tisztelegnek, aztán elfoglalják kijelölt helyüket. Az eddig érkezett csoportok közül, — összesen alig ezer főre tehetők, — legimpozánsabb volt a magyar államvasutak gépgyáráé, mely több száz főre rúgott, a Flóragyáré és egy újpesti gépgyáré. Egyik csoport saját zenekarával érkezett és játszotta a Radetzky-indulót, amint a térre megérkezett, amely azonban sem munkás, sem valami nagyon magyar jellegűnek nem mondható bizonyos túlzás nélkül. A munkásünnepély. Délután 2 óra. A tavasz egész bájossága, mely a városligetre leárad áldásos bőséggel, — kizár minden elégedetlenséget. Az emberek olyan vidáman fürödnek a napsugárban, teli tüdővel sziván magukba a balzsamos tavaszi levegőt, — hogy bármire is inkább gondolnak, mint zavargásra. Délután két órakor már kezd kikerekedni az a keret, melyet az aréna mellett levő gyepes tér körül vontak. Egymásután jönnek a csoportok, mindenik mögött lépdel a vörös karkötős rendező és egy rendőrtiszt. A kisebb csoportok minden feltűnés nélkül haladnak végig az utczákon, a nagyobbakat bizonyos jóindulatú érdeklődés kíséri, de semmiféle csoportosulás. A lakosság általában meglehetős közömbösséggel nézi a történőket és a nézők arczatról az a kérdés tükröződik : „miért épen csak ezek a munkások ?“ Künn a téren meglehetős tarka az élet már is. Piros kokárdás rendezők jönnek-mennek és osztogatják parancsaikat, többnyire erős, szakállas alakok, a sok és többnyire megemésztetlen theoria, valamint a munka erőssége által meglehetősen megkeményedett ábrázatuak. Parancsaikat jobbadán németül osztogatják, de egész gárda áll feltétlen rendelkezésükre. Kitüzdögélnek feliratos táblákat, lobogókat, de egész tarka tér fölött uralg egy nagy fehér emelvény, rajta a fő, fehér lobogóval, mely piros belükkel A budapesti munkástüntetés. Munkások és munkásnők ! Május elseje, a mi ünnepnapunk ! Május elsején a munkálkodó nép helyzetének jobbításáért fogaikra szállni. Május elsején kívánalmainknak békés ünnepélylyel akarunk kifejezést adni! De minél kevesebb idő választ el bennünket a munkások ünnepétől, annál szembetűnőbb a sajtó egy részének ama törekvése, hogy a mi ünnepünket megzavarja. Némely napilap ugyanis valótlan és hamis hírek által akarja a munkásokat félrevezetni és megfélemlíteni. Gyanúsítják a központi rendezőbizottságot, mintha szándékosan izgatna benneteket arra, hogy május elsején zavarok, kihágások keletkezzenek ! Munkások ! ti tudjátok, hogy ez nem igaz ! Ti tudjátok, hogy ezen gyanúsításoknak e célzata csak az, hogy megzavarja azon bámulatos összetartást, mely a főváros munkásait összefűzi ! Ne hagyjátok magatokat félrevezetni, nem befolyásolni. A legilletékesebb hatóság közölte velünk, hogy az egyes testületek, egyletek csoportos kivonulása (a városon belül zene és zászló nélkül) meg van engedve, és úgy nincs akadálya már a nagy munkásgyűlés megtartásának sem. Munkások és munkásnők ! Elvtársak ! Meg vagyunk győződve, hogy rendben és méltóan fogtok követeléseink kinyilvánításán részt venni. Meg vagyunk győződve, hogy mindnyájan törekedni fogtok a rend fentartására. És akkor ez lesz az első lépés helyzetünk javításához! Május elseje a mi ünnepnapunk ! Május 1-én szünetel a munka ! Május elsején legyünk mindnyájan együtt. Éljen a 8 órai munkaidő. * A nagygyűlés elé a következő határozati javaslat terjesztetett, mely ezeket kívánja kimondatni a kongresszussal : I. Hatályos munkás-véd törvényhozás alkotása minden modern termelésű állam számára elodázhatlanul szükséges. Ennek alapelvéül tekinti a kongresszus : a) A napi nyolcz órai leghosszabb munkaidőt minden állam munkásai részére. b) Tizennégy éven aluli gyermekek eltiltandók a munkától . 14—18 éves munkásoknál a munkaidő maximuma csak napi 6 óra lehet. c) Az éjjeli munka eltiltása. Kivételt Csak azok az iparágak képezhetnek, melyek természetüknél fogva a megszakítást nem tűrhetik. d) A női munka eltiltása olyan iparágaknál, melyek a nők testi szervezetére rossz befolyással bírnak. e) Az éjjeli munka eltiltása 18 éven aluli férfi és női munkásoknál. f) Hetenkint egyszer megszakítás nélkül 36 órai munkaszünet engedélyeztessék. g) Eltiltása azoknak az iparágaknak és termelési módnak, melyek a munkások egészségére károsak. h) A truck rendszer mellőzése. i) Az állami gyárfelügyelet kiterjesztését az összes ipari üzemekre, nemkülönben a háziiparra is ; a gyárfelügyelők az állam által díjaztatnak és felerészben munkásokból választandók. II. A kongresszus szükségesnek találja, hogy mindezen rendszabályok, törvények, illetve nemzetközi szerződések által biztosíttassanak s felhívja minden ország munkásosztályát, hogy a nekik legalkalmasabbnak tetsző módon ezen követelések megvalósításáért síkra szálljanak és őrködjenek ezek létesítése fölött. III. Azonkívül a munkások kötelességének tartja a kongresszus, hogy a munkásnőket, mint egyenjogúsított bajtársnőket tekintsék és az alapelvet: egyenlő munkáért, egyenlő bér, a munkásnőkre vonatkozólag is érvényre emeljék. E czélhoz vezető lényeges eszköznek, de egyáltal