Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)

1890-05-04 / 70. szám

Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1890. május 4. 70. szám. VIII. évfolyam.­­)Ker­­i Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-m­omnda-résszéni-társu­lat árt helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt —­kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 fr 60 kr.­­ Megjelenik b­etettként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Ittrnlétmények :Iim­ : V hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért ts kr. Bélyegdijért külön 80 kr. ÜK«­ % ■íSlbí Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szered&bau T. ISta­js­y Imre tárt­szerkesztő l.ikásán (kedd-utcza, saját ház) )v& Ceikmegyéből a lap szelle&d részét illető küzlemények, vala­­mint előfizetéai pénzek éa hirde­­tések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegyi részén: Nyílttág- sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Szerkesztőségi iroda : Sepsi-Szentgyörgyön: hová flf ilóHn­tétl­ázati k­ét hirdetés­k bérmentesen küldendők. Hl«®-Î ■ -•asfí POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. túraszerkeaztő Szent-Királlyi Árpád] Szombatfalva u. p. Sz.-Udvar- ^ hely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. ^ Tiki®-------------------------­ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET" czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet" megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és Vasárnap reggel egy nagy íven, azdikség esetén melléklettel. Előfizetési Ára: egész évre. . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 ki Az előfizetéseket legczélszerű­bb postai utal­vány­okkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JOK­AI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa A nagy kérdés. — május 3. A kik emberi számítás szerint legalább hozzávetőlegesen a jövő képét megállapítják, szeretnek nagy vonásokkal rajzolni. A világ­­helyzet mai alakulásából nagy, hatalmas dol­gokat jövendölnek. Átalakulásokról beszélnek politikai kér­désekben, átalakulásokról szoc­iális kérdé­sekben. Azt mondják, nagy race-ok szerint fog alakulni a világ: a szláv és germán faj túl­súlya hosszú idők múlva fölé helyezkedik az európai hatalmaknak s övék leszen a ter urbi et orbi. Két tényező ennek a nagy, merész vo­násokban ide állított képnek áll ma a szol­gálatában. Mind akettő Uralja ma a helyzetet. Egyik az emberjogok rég keresett problémá­ját oldja meg a modern emberélet humanisz­tikus törekvéseivel. A másik a nyers erő ha­talmával készül járomba hajtani az emberjogok összes intézményeit. Németország a szoczializm­us messzeható kérdését dobta be az európai államélet ser­penyőjébe. Oroszország a faji c­entralizáczió fanatizmusát lázítja fel a maga abszolutiszti­kus vezérelvei megvalósítására. Ez a hatalmas, gondolatakasztó két irány ott húzódik keresztül az államélet összes fo­lyásában. A politikában és társadalomban. A belpolitikai fejlődés életfolyamában s a külpolitikai intézkedések mozgató okaiban. A bárókban és tantermekben, a szalonokban és munkásműhelyekben. Ez a két irány uralja a helyzetet ma is és nem tud megszabadulni attól még olyan csöndesen élő, békés ország sem, mint a mienk — Magyarország. Még nálunk is meg­érzik a nagy vihar „előszele“ és félünk, ret­tegünk tőle. Pedig minálunk munkáskérdés nincs. Leg­alább abban a nagy szocziális jelentőségben formulázott szocziális kérdésnek hire-pora sincs. Nálunk a munkás még mindig abban a régi, boldogító tudatban él, hogy az ész és kéz munkája és munkabére között meg kell lenni a maga méltányos arányának. Nálunk a munkás dolgozik becsülettel és­­ kitartással , mert úgy gondolkozik, hogy a tisztességes munka tisztességes megélhetést nyújt s ha valaki munkás lett (ne mondjuk és ne zavarjuk össze az iparossal), a maga munkabérét nem méri a hivatalnok napi­díja után. S ebben a boldog egyszerűségben nem zavarta mindez ideig minálunk semmiféle ma­gasabb ábránd a munkásosztályt. S ha itt­­ott úgynevezett követelések vagy épen sztráj­kok mutatkoztak egy-egy külföldről jött-ment izgató befolyása alatt ; elmúltak azok is szép csendesen, a munkaadók és munkások békés egyessége létrehozván a kívánt egyetértést. Ám, a nyugati légáramlat átszállt most mihozzánk is. A május első napját okvetet­­lenül meg kellett ünnepelni, mert mindenütt megünnepelték. A munkások tüntető gyűlé­sén Budapesten a városligetnek látnia kellett óriási tumultust, a­melynek kívánságai vol­tak és pontozatok alá foglalt követeléseik. Hallani kellett az ország fővárosában ezerekre menő tömeg elégületlenségéről és rettegnie kellett egy egész országnak annak a huszon­négy órának a következményeitől. Szerencsére, Magyarországon még van érzék a rend és törvénytisztelet iránt s a nagy tüntetés lefolyt minden komolyabb do­log nélkül. De hát ez a most lefolyt huszonnégy óra még nem nyugtathatja meg a nemzetet. Ha ez az első lépés a munkás­kérdés felszínre­­juttatásánál már akkora mértéket öltött, hogy csak a legerélyesebb és legtapintatosabb rend­őri beavatkozás gátolhatta meg az úgyneve­zett és méltán rettegett következmé­nyeket, mi lesz ebből jövőre ? Vájjon elég erős lesz-e a hatalom gátat vetni a lejtőről lezuhanó görgetegnek jövőre ? Azt hisszük, igen. Ha nem is a rendőrség fogja támasztani az akadályt, úgy is megmenekül Magyaror­szág ettől a félelmetes ellenségtől. Megmenti az országot attól a munkások józan esze, becsülete és tisztességérzete. Olyan tulajdon­ságok ezek, a­mik soha sem hagyták cserbe a magyar nemzetet. Igaz, a munkások mozgalma, az ember­jogok érvényesülése a szabadelvűség egyik legszebb tantételén alapszik. De épen azért, mert reform, radikális uton végre nem hajtható. A munkás kérdés a czivilizáczió beteg­sége. Túlhajtása a szabadelvűségnek , korlá­­tolatlansága a társadalmi jogoknak. S mind­addig, míg ez a reform a tömeg akaratát kívánja érvényesíteni, veszélyes az és ered­ményeiben beláthatatlan következményekkel fog járni. Ismételjük, a becsületes munkának nálunk van a legnagyobb dija, annak a bére a megbecsülteté­s. S míg a külső bér mellett a mi munkásainknak ezt a jutalmat kiszolgáltatjuk, nem kell félni nehéz na­poktól. (im.) Drágos­falva­ra változtassanak át és ezentúl az emlí­tett községek a fentebb elősorolt és megváltoztatott neveken neveztessenek. A mi szász falvaink is ta­nulhatnának.­­ A szerb pátriárka-választás, a szerb pát­­riárka-választás május 1-én ment végbe. Az eredmény előre volt látható: Drankovicsot válasz­tották meg pátriárkká, tehát a mérsékel­tek győztek és pedig óriási többséggel. Hatvan jelen­­volt szavazatra jogosult tag közül negyvenegyen szavaztak Brankovicsra. A szerb egyháznak tehát van végre választott pátriárkája.­­ Községnevek megmagyarosítása. Szolnok- Doboka megye több idegen nevű községe csatlakozott ahhoz a dicséretes mozgalomhoz, mely a magyar haza községeit magyar névvel akarja felruházni. Ennek a mozgalomnak eredménye a belügyminiszternek a hiva­talos lapban ma közölt rendelete, amelylyel megengedte, hogy a Szolnok-Doboka megye területén fekvő alább felsorolt községek nevei, úgymint: Borb­asza Lonk­a­­falva-ra, Gorbó-Muncsel Hegyköz-re, Kis-Krisztolcz Kis-Keresztes-re, Nagy-Krisztó­cz Nagy-Keresztes-re, Oszvaly, Aszó-ra, Kolostor-Vaád Rév-Kolostor-ra, Szo­­kulai Kis-Szék-re, Vaád Rév-Kápolnok-ra, Laczkonya Laczház-ra, Ploppis Nyárfás-ra, Batiz-Polyán Rákos­­falva-ra, Sárga Tágfalva-ra, Preluka Haragos-ra, Magura Nagyhegy-re, Ungurfalva, Budafalva-ra, Gar­­bonácz Füred-re, Petyeritye Petőrét-re, Blozsa Balázs­­szeg-re, Csokotes Csókás-ra, Russor Rózsapatakos-ra, Blenke-Polyán Blenke-Mező-re, Resztolcz Hosszú-Révre, Csula Gyulaszeg-re, Galgó-Magura Kis-N­egyre, Mun­­csel Kis-Havas-ra, Kirla Kecskés-re, Pojnicza Kis- Mező-re, Gosztilla Gombás-ra, Mályán Kis-Illonda-ra Rogna Kornis Laka-ra Dalmár Dombhát-ra, Drágyia Május elseje. Budapest, máj. 1. A napok és hetek óta készülődő munkás­mozgalom itthon is, külföldön is ma, mint má­jus elsején érte el tetőpontját. Mi az itthoni mozgalmat illeti, e sorok írá­sáig sem vidékről, sem a fővárosból semmi rend­ellenességről hír nem érkezett. Eddigelé az aus­­picziurcok jók és igazolni látszanak ama fölte­véseket és reményeket, melyeket úgy az általá­nos hazai közérdek, mint különösen maguk a magyarországi munkások spec­iális érdekei szem­pontjából a mai gyűlés és ünnepély törvényes, békés, rendes és kifogástalan lefolyásához fűztünk. A felvonulás. Az a r e n a­u t d. u. 2 órakor igen mozgal­mas képet öltött ; ezen az után vonulnak végig mindazok a munkások, a­kik a Kerepesi­ út és a Király-utcza között mentek a ligetbe. A házak ablakai az egész vonalon zsúfoltságig meg van­nak tömve. Az utczák tele vannak lábatlankodó gyerekekkel. Már déltől fogva rudakra erősített táblákat hordoztak körül ezzel a fölírással : Nyolcz órai munka, nyolcz órai szórakozás, nyolcz órai alvás.“ A táblák másik oldalán ugyanez olvas­ható németül. A rúd piros, a papiros fehér, a betűk feketék. Az arena­ után körülbelől minden száz lépésre, feltüzelt szuronynyal rendőrök jár­kálnak. Jellemző a hangulatra nézve, hogy egy káplárból és három közlegényből álló őrjárat óriási feltűnést, izgalmat és ijedséget idézett elő ; az ablakokból visszahúzódtak az emberek és min­denki azt hitte, hogy nagy baj történt, pedig eddig semmiféle zavargás nem fordult elő. A felvonulást a sütők kezdték meg, elől ment egy ember nemzeti színű zászlóval, utánna rendezők, karjukon vörös szalaggal, az egész cso­port alig állt több, mint 10 emberből. Ezután minden 5 perc­ben váltakoztak a különböző cso­portok , számuk 20—30 és 5—600 között válta­kozott. A nagyobb csoportoknál oldalt is men­tek rendezők, kik vörös jelvényt viseltek. A na­gyobb csoportok zászlóval, így az esztergályosok vörös zászlóval. A különböző csoportok különböző jelvényeket viseltek, a kádárok tölgyfalevelet és nemzeti színű szalagot, a kocsigyártók gyöngy vi­rágbokrétát, alatta nemzeti színű szalagot, a var­gák feliratos táblácskákat viseltek e felirással : „lábbeli készítők.“ Igen impozáns volt a nyomdászok felvonu­lása, a sort szedőtanonczok nyitották meg, utá­nuk jöttek a hajtogató­ leányok nagy tömegben, végül a szedők. A publikum közé apró színes c­édulákat szórtak a következő magy­ar és német felírással : Munkástársak, fölkérünk benneteket, s hogy május 2-án hírlapot ne vegyetek, mert a hírlapkiadók a hírlapszedőkkel ellentétes állás­pontot foglalnak el, ez utóbbiakat dolgozni kény­szerítik, aláírva a nyomdászok. Példás rend van mindenütt. Kettős rendbe sorakozva mennek, sem éljenzés, sem abezug, még csak egy rikkan­­tás sem hallható, messziről láthatóan mutogatja a „három 8-ast“, a munkáét, az alvásét, a szórakozásét. Minthogy az egyes csoportoknak lobogóval jönniök nem volt szabad, a gyepes táj bejáratá­nál kap mindenik feliratos táblát és lobogót. Tö­mött, komoly csoportokban jönnek, a­mikor az emelvény előtt, a­hol a főrendezők sürögnek,­­ elhaladnak, valamennyien bizonyos katonai subordináczióval tisztelegnek, aztán elfoglalják kijelölt helyüket. Az eddig érkezett csoportok kö­zül, — összesen alig ezer főre tehetők, — leg­impozánsabb volt a magyar államvasutak gép­gyáráé, mely több száz főre rúgott, a Flóra­­gyáré és egy újpesti gépgyáré. Egyik csoport saját zenekarával érkezett és játszotta a­­ Ra­­detzky-indulót, a­mint a térre megérkezett, a­mely azonban sem munkás, sem valami nagyon magyar jellegűnek nem mondható bizonyos túlzás nélkül. A munkásünnepély. Délután 2 óra. A tavasz egész bájos­sága, mely a városligetre leárad áldásos bőség­gel, — kizár minden elégedetlenséget. Az emberek olyan vidáman fürödnek a napsugárban, teli tü­dővel sziván magukba a balzsamos tavaszi leve­gőt, — hogy bármire is inkább gondolnak, mint zavargásra. Délután két órakor már kezd kike­rekedni az a keret, melyet az aréna mellett levő gyepes tér körül vontak. Egymásután jönnek a csoportok, mindenik mögött lépdel a vörös kar­­kötős rendező és egy rendőrtiszt. A kisebb cso­portok minden feltűnés nélkül haladnak végig az utczákon, a nagyobbakat bizonyos jóindulatú ér­deklődés kíséri, de semmiféle csoportosulás. A lakosság általában meglehetős közömbösséggel nézi a történőket és a nézők arczatról az a kér­dés tükröződik : „miért épen csak ezek a mun­kások ?“ Künn a téren meglehetős tarka az élet már is. Piros kokárdás rendezők jönnek-mennek és osztogatják parancsaikat, többnyire erős, sza­kállas alakok, a sok és többnyire megemésztet­­len theoria, valamint a munka erőssége által meglehetősen megkeményedett ábrázatuak. Pa­rancsaikat jobbadán németül osztogatják, de egész gárda áll feltétlen rendelkezésükre. Kitüz­­dögélnek feliratos táblákat, lobogókat, de egész tarka tér fölött uralg egy nagy fehér emelvény, rajta a fő, fehér lobogóval, mely piros belükkel A budapesti munkástüntetés. Munkások és munkásnők ! Május elseje, a mi ünnepnapunk ! Május elsején a munkálkodó nép helyzetének jobbítá­sáért fog­aikra szállni. Május elsején kívánal­mainknak békés ünnepélylyel akarunk kifejezést adni! De minél kevesebb idő választ el bennün­ket a munkások ünnepétől, annál szembetűnőbb a sajtó egy részének ama törekvése, hogy a mi ünnepünket megzavarja. Némely napilap ugyanis valótlan és hamis hírek által akarja a munká­sokat félrevezetni és megfélemlíteni. Gyanúsítják a központi rendező­bizottságot, mintha szándé­kosan izgatna benneteket arra, ho­gy május el­sején zavarok, kihágások keletkezzenek ! Mun­kások ! ti tudjátok, hogy ez nem igaz ! Ti tud­játok, hogy ezen gyanúsításoknak e célzata csak az, hogy megzavarja azon bámulatos összetar­tást, mely a főváros munkásait összefűzi ! Ne hagyjátok magatokat félrevezetni, nem befolyá­solni. A legilletékesebb hatóság közölte velünk, hogy az egyes testületek, egyletek csoportos ki­vonulása (a városon belül zene és zászló nélkül) meg van engedve, és úgy nincs akadálya már a nagy munkásgyűlés megtartásának sem. Mun­kások és munkásnők ! Elvtársak ! Meg vagyunk győződve, hogy rendben és méltóan fogtok kö­veteléseink kinyilvánításán részt venni. Meg va­gyunk győződve, hogy mindnyájan törekedni fog­tok a rend fentartására. És akkor ez lesz az első lépés helyzetünk javításához! Május elseje a mi ünnepnapunk ! Május 1-én szünetel a munka ! Május elsején legyünk mindnyájan együtt. Éljen a 8 órai munkaidő. * A nagygyűlés elé a következő határozati ja­vaslat terjesztetett, mely ezeket kívánja kimon­datni a kongresszussal : I. Hatályos munkás-véd törvényhozás alko­tása minden modern termelésű állam számára elodázhatlanul szükséges. Ennek alapelvéül tekinti a kongresszus : a) A napi nyolcz órai leghosszabb munka­időt minden állam munkásai részére. b) Tizennégy éven aluli gyermekek eltiltan­­dók a munkától . 14—18 éves munkásoknál a munkaidő maximuma csak napi 6 óra lehet. c) Az éjjeli munka eltiltása. Kivételt Csak azok az iparágak képezhetnek, melyek természe­tüknél fogva a megszakítást nem tűrhetik. d) A női munka eltiltása olyan iparágaknál, melyek a nők testi szervezetére rossz befolyás­sal bírnak. e) Az éjjeli munka eltiltása 18 éven aluli férfi és női munkásoknál. f) Hetenkint egyszer megszakítás nélkül 36 órai munkaszünet engedélyeztessék. g) Eltiltása azoknak az iparágaknak és ter­melési módnak, melyek a munkások egészségére károsak. h) A truck rendszer mellőzése. i) Az állami gyárfelügyelet kiterjesztését az összes ipari üzemekre, nemkülönben a háziiparra is ; a gyárfelügyelők az állam által díjaztatnak és felerészben munkásokból választandók. II. A kongresszus szükségesnek találja, hogy mindezen rendszabályok, törvények, illetve nem­zetközi szerződések által biztosítt­assanak s fel­hívja minden ország munkásosztályát, hogy a nekik legalkalmasabbnak tetsző módon ezen kö­vetelések megvalósításáért síkra szálljanak és őr­ködjenek ezek létesítése fölött. III. Azonkívül a munkások kötelességének tartja a kongresszus, hogy a munkásnőket, mint egyenjogúsított bajtársnőket tekintsék és az alapelvet: egyenlő munkáért, egyenlő bér, a munkásnőkre vonatkozólag is érvényre emeljék. E czélhoz vezető lényeges eszköznek, de egyáltal

Next