Székely Nemzet, 1898 (16. évfolyam, 1-195. szám)
1898-10-28 / 161. szám
Október 28. SZÉKELY NEMZET, ORSZÁGGYÜLÉS, Budapest, október 26. Szoboszló kedvencze, az obstrukczió vezérkari főnöke már a hajnali órákban megjelent a törvényhozás rozoga palotája előtt és mihelyt a portás kinyitotta a kapukat, rohant be a Házba. Alkalmasint nagyon restellette, hogy a tegnapi botrányok náta nélkül eshettek meg. Kétségbeesetten kutatott valami új „ötlet“ után. Átvizsgálta a jegyzőkönyvet, mohón böngéezett a házszabályokban. Hasztalan. Végre a reggeli lapokban felfedezte a terratói szlovén gyűlés ügyét. — Megvan ! — pattant fel a jó ember. Ha más nincs, egy interpelláczió is jó lesz. Be is írta az interpellácziós könyvbe a legújabb gravament és megpihent. Különben pihenéssel kezdte a mai munkáját az egész Ház. A dolog úgy történt ugyanis, hogy elsőnek Várossy Gyula (a szerető testvér) kezdette a vitát. Mit beszélt Várossy Gyula (a szerető testvér), azt legfölebb ő maga tudhatja, mert hallgatni nem hallgatta egy lélek se. A szerető testvérnek ugyanis meg van az a természeti adománya, hogy lehetetlen öt percznél tovább hallgatni. Mesésen kellemetlen dróthangja van, amely minduntalan átfúrással fenyegeti a dobhártyákat. E mellett mereven áll, arczát a plafond felé fordítva, mialatt a két karját kiterjeszti és az ujjaival láthatatlan zongorákon billentyűzik. — Hajh uraim! — elmélkedik — nagy most a korrupczió ! — Bizonyság rá az ön öcscse példája ! — vág oda Szőts Pál, amire nagy derültség támad jobbról. — Oh nem . — mentegetődzik Várossy Gyula (a szerető tesvér), — hanem az, hogy egészen ismeretlen emberek kerültek be a parlamentbe. — Mint például ön ! — kiáltja megint Szőts Pál. — Romlik a papok tekintélye . . . — ön rongálja. — Csak a kormánypárti papokból lesz püspök ! Hirtelen, mintha most ébredne fel, lebikkant Z meská I Zoltán : — Rossival! Kosaival ! Dália elmúlt s Várossy Gyula (a szerető testvér) még mindig hangzott. Egyszerre aztán így szól : — Most pedig áttérek azoknak a kérdéseknek a válaszolására, amelyeket én magam vetettem fel magamnak. — Tehát magához tér? kiáltja át valaki jobbról. A baloldal, mely ráért szemlélődni, most észrevette, hogy a miniszteri székek, Josipoviché kivételével, üresek. — Minisztereket kérünk ! zúgják haraggal. Ha ők szenednek, miért ne szenvedjenek a miniszterek is. — Itt van Josipovich ! felelik jobbról. — Éljen a horvát miniszter , szól egy néppárti hang. — De csak mint magyar ! tuditja az öreg Madarász József. — Nagyon unták már a szerető testvért maguk az elvtársai is. Egymásután küldöttek hozzá stafétákat azzal a kérelemmel, hogy — szüntesse be magát. Lakatos Miklós odament melléje és kétségbeesetten nézegette, mennyi jegyzete van még hátra. Olykor valaki tréfásan kiálta : — Halljuk ! Ijedten intik le az „érdeklődőt“, ma internálták, mert Bartach Ferenczczel érintkezésben volt. És senki sem kérdezi, hogy mit ér a Poeck doktor tizenhat fürdője, mikor Nothnagelt az esetleges infekció után csak heted nyolcadnapra internálják ? ! . . . A másik daganat budapesti. Egy igen tekintélyes nagy újságban azt kérdezi a publikumtól egy fiatal doktor: „Kérdjük, hogy ki teljesít nagyobb szolgálatot ? Azok-e, akik a közönség megriasztására meghúzzák a vészharangot, vagy azok, akik csendben bár, de annál nagyobb figyelemmel készülnek a küzdelemre.“ Doktor úr, doktor úr, hogy lehet ilyet kérdezni ? . . . Hiszen természetes, hogy azok teljesítik a nagyobb szolgálatot, akik meghúzzák a vészharangot. Mert azok el akarják kerülni a küzdelmet vesztegzárral és egyéb drákói rendszabályokkal. Akik csak „készülnek a küzdelemre“, azok nem jól cselekednek: itt nem az a hős, aki elmegy jól fölszerelve a háborúba, hanem az, aki a háborút megakadályozza ! . . . A szegény logika, lám, igen daganatos; a bécsi járvány alkalmából kiütött rajta a járulékos pestis. És ez ellen nem lelhető szérum. A königsbergi bölcsön kezdve, ki a Philosophen- Allée hűvös fái alatt tizenkét kategóriákat kigondol és bágyadt világoskék szemével a legmélyebb tengernek, az emberi léleknek fenekére néz, rajta kezdve egészen Hauser Gáspárig, a nürnbergi csudáig, aki tizenhét éves korában még csak annyit beszél, hogy : „Czoczón akarok ülni, mint a papám* , — a Davalagbiritól a telecskai dombokig, mily ezerféle fokozata a nagyságnak !. . . Két millió klasszisba tartozik az emberi elme. De egyforma abban, hogy hirtelen roskadozni kezd, ha leplezgetni kell neki a való igazságát. Ehhez nincs ereje. Ilyenkor kiüt rajta a járulékos pestis. — Ne biztasd, az istenért, mert ez komolyan veszi. Háromnegyed egykor az elnökhöz fordult a szerető testvér . — Tekintettel a Ház kimerültségére öt percznyi szünetet kérnék. — A beszéd után szünet lesz ! — szól az elnök. Várossy Gyula (a szerető testvér) pedig ivott egy korty vizet, azután végtelen flegmával jelentette ki: — Akkor ma nem lesz szünet. Fél kettő volt, mikor Várossy Gyula (a szerető testvér) kijelentette, hogy „röviden, de markáns vonásokban“ Íme már előadta, hogy miért nem járulhat hozzá a kormány semmiféle propozíciójához. Nem állhatta meg, hgy legalább az utolsó mondatába egy olyan vaskosságot ne vegyítsen, amelyért az elnök rendreutasította. — No leülök, — adta meg magát a szerető testvér és csakugyan megtörtént a lehetetlen. Ő befejezte a szónoklatát. A napirend további folytatására már nem volt idő. Ezt hát holnap délelőtt tíz órára halasztották és öt percz szünet után, — amely alatt Várossy Gyula (a szerető testvér) beszéde után szellőztették a termet — Polónyi Géza tartotta meg az interpelláczióját. (.Orsz. Hirl.BP—pp■ BELFÖLD. — október 28. A kiegyezés. Bécs, október 25. Az osztrák kiegyezési bizottság mai ülésén a kiegyezési javaslatok általános tárgyalását folytatta. Abrahamowicz kijelenti, hogy nem fog kiterjeszkedni a nyelvkérdésre, mert a nemzetiségi kérdéseket nem szabad bevonni a kiegyezési bizottság tárgyalásaiba. Konstatálja, hogy valamennyi szónok elismerte a Magyarországgal való viszony horderejét és jelentőségét és mindannyian a kiegyezés létrejövetele mellett nyilatkoztak. Az okát annak a nézetnek, amely a monarchia mindkét felében terjedőben van, mintha a kiegyezés nem, bírna oly nagy jelentőséggel, a szónok a mindkét részről űzött agitáczióban találja. De elhallgatják azt, hogy ha az osztrák ipar elveszti magyarországi fogyasztó piacát, a termelés csökkenni fog, ami a munkabér csökkenését vonja maga után, valamint azt, hogy a munkások nagy része kenyér nélkül marad. A vámhatár életbeléptetése Magyarország ellen megdrágítaná az élelmiszereket. A szónok ezután az adóreformról, a bankkérdésről és a kvótáról szól és végül hangsúlyozza, hogy az iparra nézve mi sem károsabb, mint a Magyarországgal való viszony mai bizonytalansága. I iorsidon és művészet. A székely iparkamara 1897. évi jelentése. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara a Székelyföld közgazdasági viszonyairól szóló 1897. évi jelentését most bocsátotta ki. A 14 ívre terjedő és 6 nagy táblázatos kimutatással pótolt vaskos kötet nem tér el az eddigi éviektől. Most is nagy gonddal és lelkiismeretes kritikával megszerkesztett monográfia, mely a Székelyföldnek közgazdasági viszonyait éles megfigyeléssel és a dolgok mélyére látó szakértelemmel jellemzi. A megfigyelések aggasztó állapotok feltárása mellett beleiktatvák a samara javaslatai és azon jogos kívánalmak, melyek tapasztalat szerint a helyzet javítását czélozzák. Végig lapozván e nagy munkát sok sajgó és folyton növekvő sebet láttánk, s bizony kétség támad bennünk, hogy azokat a nagy mulasztásokat, melyek miatt ennyire jutottunk, mikor fogjuk és tudjuk-e pótolni. A jelentés egyes részleteire még visszatérünk. Most bevezető részét közölvén, még azt említjük föl, hogy e jelentést, mely méltán tekinthető komoly tanulmánynak, Sz. Szakáts Péter titkár szerkesztette. KÜLFÖLD. — október 28. Vilmos császár szentföldi útja. Frankfurt, október 25. A „Frankfurter Zeitung“ jelenti Konstantinápolyból . Az itteni orosz nagykövet, Sinoviev, ma kihallgatáson volt a német császárnál és átadta neki az orosz cár üdvözletét és nevében szerencsét kívánt szentföldi útjához. Vilmos császár Sinovievet, különösen hosszú kihallgatással tüntette ki. A diplomácziai ebéd után meleg kézszorítással búcsúzott el tőle. A császár Sinovievnek, aki holnap Livádiába utazik a czárhoz, levelet adott át a czár számára. Sinovievnek Vilmos császár saját kézírásával ellátott arczképét ajándékozta. A franczia kormányválság: Pária október 26 A mérsékelt konzervatív napilapok elismerik, hogy Chanoine tábornok nem járt el a parlamentarizmus szabályai szerint, de azt mondják, hogy jól tette, hogy kivált olyan kabinetből, amely abban látszott örömét lelni, hogy a hadsereget a nemzetközi revizionisták érdekében dezorganizálja. A mérsékelt lapok azt mondják, hogy a tegnapi napon valóra váltak reményeik. A radikális revizionista lapok kikelnek a katonai összeesküvés ellen és azt mondják, hogy a jövendő kormány állandóságát csak az összes republikánusok egyesítése biztosíthatja. A Petit Journal egyik szerkesztőjének azt mondta Chanoine tábornok, hogy azért mondott le, mert közte és a kormányelnök között a Picquart-ügyben nézeteltérés merült fel. Chanoine kijelentette továbbá, hogy azért nem kérte a hadsereget támadó lapok üldözését, mert a törvényben folalt büntető rendelkezéseket nem tartja elégségeseknek. TANÜGY: Az állami népiskolák. A képviselőház közoktatási bizottsága Molnár Antal elnöklete alatt ülést tartott, melyen a kormány részéről Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter volt jelen. A bizottság a közoktatásügy állapotáról szóló miniszteri jelentés egyes fejezeteit következőleg osztotta ki előadásra tagjai között : Egyetemek és közoktatási tanács : Sághy Gyula, orvoskari intézetek: Papp Samu; középiskolák : Ciocan János; népoktatás : Tuba János ; tanítóképzők : Mócsy Antal; szakiskolák : Sándor József; emberbaráti intézetek: Óváry Ferencz ; művészeti intézetek : Szinnyey-Merse Pál ; múzeumok és műemlékek : Pidner Ferencz ; tanító nyugdíjügy : Mezey Mór. Az állami elemi népiskolák megfelelő elhelyezésével felmerülő kiadások fedezéséről szóló törvényjavaslat előadójává Molnár Antalt választotta meg a bizottság. Ezzel az ülés véget ért. VIDÉK. Tanítók gyűlése. Egerpatak, okt. 24. A sepsi tanítói járáskör f. hó 22-én Egerpatakon tartotta őszi rendes gyűlését, melyen a köri elnök akadályoztatása miatt Kovács Dénes elnökölt, ki a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést: Szeretett elnökünk akadályoztatása miatt nekem jutott a szerencse, hogy a mai napra kitűzött járásköri gyűlést vezessem és azon elnököljek. Én — mint mindig — úgy ez alkalommal is örömmel jöttem el közétek, szolgálni veletek együtt azt az ügyet, mely számunkra még vajmi kevés babért termett. Pedig bizony minden időben a nevelés és oktatás volt a főrugója a nemzeti boldogulásnak. Igen az elemi oktatás a tudás fájának csírája; a nevelés az életnek meleg napsugara. E kettő nélkül jogosan ma senki sem számíthatja magát az emberek sorába. A villámgyorsasággal haladó kornak szekeréről lemarad a tudatlan; a nevelés csillogó mázával ékeskedő emberi társaság pedig kilöki magából a neveletlent. Nincs tehát kedves barátaim szebb és dicsőbb pálya a tanítói pályánál! Oktatni fajunk gyermekeit az ismeretek elemeire, nevelni szülői tiszteletre, hazaszeretetre, megállani az erény terhes útját, kerülni a vétek csábítgató örömeit; megtanítani arra, hogy a munka Demesit és a hit boldogít ! Oly felséges szép foglalkozás, milyenre csak ideális gondolkozása lélek vállalkozhatik ! És aki közülünk ezt a munkát egy nemzedéken keresztül lelkiismeretének teljes megnyugvására elvégezte, az büszkén, boldogan tekinthet vissza életének alkonyáról a megfutott pályára, mert sokan áldják nevét azok, kik fáradságának gyümölcseit élvezik. Kedves barátaim ! A kor halad, — őrült gyorsasággal ! Elseperte már a múltak hagyományait. A régi szokások, foglalkozások, erkölcsök háttérbe szorultak az újak előtt. Az újkor vívmányai új utakra terelték a megifjult emberiséget. A sokszorozott igények sokszorozott munkát kívánnak, melyre a korán kimerült ifjú nemzedék alig alig képes. Ez az oka a társadalom annyi új betegségének, az anarchizmusnak, nihilizmusnak, szocziálizmusnak s tudja isten még mi mindennek ! Fájdalommal látjuk, hogy a munka nem nemesíti korunkat; nincs meg arra az ösztöne, hivatottsága, hanem igenis irtózik tőle. Amit ma már, szomorúan tapasztaljuk, hogy nem boldogít ; nem buzogtatja okitatra és jótettekre a sokaságot, csak szokásból és külsőségből cselekszik valamit annak érdekében ! S vannak, oh de sokan ! kik ezekért az iskolát okozzák ! Pedig ez ellen minden jó érzésű tanítónak, ki hivatásának magaslatán áll, ki kötelességét teljesíti, tiltakoznia kell ! Másutt keressétek kedves embertársaim a hibát ! S megtaláljátok. Sokan talán éppen önmagatokban. Otthon a tűzhely körül van ama társadalmi betegségeknek posványa, melynek mérges kigőzölgését az alig eszmélni tudó gyermek öntudatlanul szívja be. Ha otthon nem lát a gyermek a munka iránt kedvez, nem hallja Istennek dicsőítését, más emberek erényeinek megbecsülését, s nem látja azok vagyonának épségben tartását , akkor ez iskola igen kevés sikerrel tudja a munkát megkedveltetni ; Isten dicsőségére serkenteni, az erény útjára téríteni, vagy a lopás bűnétől távol tartani növendékeit. Sok szó folyt már erről a kérdésről. A jó tanácsok elhangzottak, a sikert ígérő tervek papíron maradtak, csak az orvosolatlan betegség terjed tovább napról-napra. Talán igen sötét a kép, melyet előttetek lefestettem. Ne hibáztassatok érette, hiszen a tapasztalás mondatta el velem mindazokat, amiket ti is nap nap után tapasztaltok. Avagy nem-e megdöbbentő, nem-e leverő és megrendítő, hogy a XIX-ik század végén születhetett Isten hasonmására teremtett, embernek gúnyolt szörnyeteg, aki hazánk nemzőjét, nemzetünk megváltó angyalát, a föld legjóságosabb asszonyát, felséges királynénkat képes volt orozva meggyilkolni ? ! Nem-e fordított arányban áll ennek a vadállatnak szörnyű cselekedete a kultúra vívmányaival és a társadalom áldozatkészségével, amely társadalom az olyan akasztófa-virágok neveltetésére milliókat áldoz és palotákat emel?! Nem e megfoghatatlan és kimagyarázhatatlan szeszélye a sorsnak, hogy a legpiszkosabb kéz a legtisztább női keblet durva gyilkoló fegyverrel érinthette ? 1 161. szám. Oh bizony kedves barátaim a gondolatok sokaságától elnémul ajkamon a szó s képtelen vagyok e kérdésekre feleletet adni. Önkénytelenül erőt vesz rajtam a bánatnak érzése, pedig igaz lélekkel elmondhatom, hogy nem vagyok pesszimista. Megértem és felfogom hivatásunkat, s igyekszem azt úgy betölteni, amint azt hazám érdeke megkívánja. Tudom, hogy ti is velem együtt éreztek és velem együtt cselekedtek! Ennek tudatában kérlek benneteket, hogy szeretett vezérünk igen fontos, időszerű és nagy horderejű felhívását, t. i. tanítsuk növendékeinket dolgozni és imádkozni, tartsuk meg. Most pedig mindnyájatokat szívből üdvözölve és munkálkodásunkra Istennek áldását kérve a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. A gyűlést megelőzőleg gyermeki-isteni tisztelet tartatott, amit a helybeli lelkész ur gyengélkedése miatt Demes Péter kisborosnyói lelkész végzett. Beszéde tárgyául Szt. Dávid gyermek- és fiatalkori életét vette fel. Ebben feltüntette, hogy Dávidot engedelmessége, szelíd nyájassága és főkép Istenben vetett erős bizodalma tette nagggyá, figyelmeztetve a növendékeket, hogy ők is Dávid példáját kövessék, legyenek engedelmesek, és minden dolgaikat Isten segítségül hívásával, Istenben vetett teljes bizalommal végezzék. A szép és tanulságos beszédet úgy a növendékek, mint a szép számmal részt vevő közönség a legnagyobb élvezettel hallgatta, sok tanulságot merítvén belőle magának Ezután a gyűlés tárgyai a már előre megállapított programm szerint igen sikerülten folytak le. Kelemen János a gyűlésen nem lévén jelen, helyette László Lukács köri elnök a Sipos Samu által szerkesztett, a Háromszék vármegye gazdasági bizottsága által pályadíjjal kitüntetett „Gazdasági Káté“ czimű munkának ajánlását és ismertetését olvasta fel a gyűlés általános helyeslése mellett. K. L. h. jegyző: A „SZÉKELY NEMZET“ táviratai. Szófia, okt. 27. A szobranjet trónbeszéddel megnyitották. Az ország a trónbeszéd szerint ez évben nyugalmat élvezett ; a közgazdasági állapot javult. Páris, okt. 27. A semmisítőszék ma tárgyalta a Dreyfus per revíziója ügyében beadott kérelmet. Beard előadó bíró rámutat Henry hamisítására, Pay du Clam eljárására s megjegyzi, hogy a bordereaut, az egyetlen adatot Dreyfus bűnösségéről pedig Esterházy írásának ismertek fel , a szakértők eltérő véleménye alapján is meg kell semmisíteni az ítéletet. Bard holnap folytatja jelentését. Inczidens nem történt. Bécs, okt. 27. a német pártok kommünikét adtak ki, hogy daczára a vezérférfiak értekezletén beállott szakadásnak, a német baloldal együtt fog működni. Budapest, okt. 27. A függetlenségi párt elhatározta, hogy tovább obstruál. Páris, okt. 27. Faure elnök Dupuy Charlest akarja megbízni kabinetalakítással, ki holnap ad feleletet. NAPI HÍREK. — október 28. — A „Rikán belöli 1848—49-iki Honvédegylet“ folyó év november 6án, délelőtt 9 órától kezdődőleg Sepsi-Szent-Györgyön, a városház tanácstermében közgyűlést tart, melyre a „Honvéd-egylet“ tagjai tisztelettel meghivatnak. Ez után hazafias tisztelettel kérjük a községi és városi. elöljáróságokat, szíveskedjenek közgyűlésünk ezen meghívóját a községükben még életben lévő 1848—49-iki honvédeknek alkalmas módon tudomásukra juttatni, mivel külön meghívókat költségkímélés szempontjából nem nyomattathattunk. Sepsi- Szent-Györgyön, 1898. október 25 én. Az igazgatóság. — Énekvezér választás. A Szemerja városrészi ev. ref. egyháznak üresedésben volt énekvezéri állására a tegnap megtartott választáson Fábián József, Pánczélcseh (Szolnok-Doboka megye) községi énekvezért, egyhangúlag választották meg. A választáson elnöklő Vén Mihály egyházmegyei esperes örömét fejezte ki azegyhangú választás felett. Fábián Józsefben a szemerjai egyházközség tehetséges ifjú énekvezért nyert. — Új zenekar. Sepsi-Szent György város emlékezet óta rendelkezett zenekarral, hol jobbal, hol gyöngébbel, amint épen szervezni sikerült egy-egy czigánybandát. Néha épen kitűnő zenekara is volt s nem egy jeles zenész került ki innen, például Lantos György prímás, Moitorisz Jenő czimbalmos és mások, köztük kitűnő klarinétosok. A város is segélyezte a zenekart, mely immár a nélkülözhetetlen intézmények közé tartozik és feltétel a publikum zenei igényeinek kielégítésére. A zenekarok nyaranta többnyire előkelő fürdőkre szerződtek el és megelégedésre működtek a kényesebb igények mellett is. Csak legutóbb, a kovásznai fürdői szezon befejeztével vált kétségessé a zenekar tétele, midőn an-