Székely Nép, 1906 (1. évfolyam, 1-111. szám)
1906-09-19 / 55. szám
I. évfolyam, 55. szám. SZERKESZTŐSÉG: Sepsiszentgyörgyön, Csiki utcza 18. Telefonszáma 12. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán, v. helyben házhoz hordva . Egy évre . . . 16 K. | Egy negyed évre . 4 K. Egy fél évre . . 8 K. | Egy hónapra 1 K 50 f. Egyes szám ára 10 fillér. Szerda Sepsiszentgyörgy, 1906. szeptember 19. KIADÓHIVATAL: Sepsiszentgyörgyön, Kossuth Lajos-tér 78. Telefonszáma 23. Hirdetéseket és sylttérbe való közleményeket. Előfizetési dijakat a kiadóhivatal részén fel. HIRDETMÉNYEK DÍJA: 4 hasábos petit sorért, vagy annak helyiért. . 12 f. Nyilttér sora..................................................................................30 f. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelen hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Főszerkesztő:DR. MÉLIK ENDRE. Felelős szerkesztő: KELEMEN LAJOS. Főszerkesztő: VÉGH ENDRE. A Kézdivásárhely piacán folyó hó 16-án tartott népgyűlés dr. Nagy György országgyűlési képviselő indítványára következő határozati javaslatot fogadta el. Mondja ki a népgyűlés a tagosítás kérdésében, hogy: 1. A tagosítási törvény módosítását akként óhajtja, hogy akár a részleges, akár az általános tagosítás csakis abban az esetben engedhető meg, ha a tagosítást a birtokmennyiség szerinti többség hitelesített aláírással ellátott kérésben kifejezetten kéri és akarja. 2. Ha az 1. pontban irt feltétel fenn is forog, külön szakértő bizottság hallgatandó meg, s csak e bizottság helyeslő véleményezése esetén rendelhető el a tagosítás. 3. Az 1880: XLV. t.-c. 6. §-a oda módosítandó, hogy az állami, törvényhatósági és községi vagyon, a közalapítványi javak, a közintézetek és köztársulatok, valamint a gyámság és gondnokság alatt lévők birtoka, valamint az arányosítás alá tartozó közös használatú területek csak akkor számítandók a tagosítást kérők birtokához, ha a birtokosok , illetve képviselőik ezt a megengedhetőség iránti kérésben kifejezetten óhajtják. A hivatkozott törvény 9-ik §-a oda módosítandó, hogy a tárgyalásra szabályszerűen megidézett, de meg nem jelent felek úgy tekintetnek, mint a kik a tagosítást ellenzik. 4. Az 1880. évi XLV. t.-c. 11. és 19k §-a oda módosítandó, hogy úgy az előmunkálat, mint az érdemleges tárgyalás feladatát képezi közös használatú legelők területének megállapítása s annak kiszakitása. 5. A birtokrendezési eljárás 33. és 34 §-a oda módosítassák, hogy tagosítás esetén a költségek felét, s a birtokrendezés alkalmával felmerült összes vízrendezési költségeket az állam viselje. Ebből kifolyólag a már végrehajtott székelyföldi tagosítások költségeinek fele az állam által a birtokosoknak visszatérítendő. 6. Utasítsa a képviselőház az igazságügyminisztert, hogy azokban a községekben, hol a tagosítás már folyamatba van téve, az 1892. évi XXIV. tc. XXIII. pontja alapján az eljárást haladéktalanul függeszsze fel a törvény módosításáig. Mondja ki a népgyűlés, hogy az arányosítás tárgyában felterjesztést intéz a magyar országgyűlés képviselőházához és az igazságügyminiszterhez, a következő szempontokat ajánlva az arányosítási törvény reformjánál figyelmükbe: 1. Az 1871: LV. t. c.-nek 15. §-a novelláris után akként módosíttassák, hogy az arányosítás hivatalból való elrendelésének megszüntetésével, az arányosítást csak a közbirtokosok egynegyed része kérhesse, hitelesített aláírású kérésben. A megengedhetőség kérdése külön tárgyalandó s az arányosítást csak akkor rendelheti el a kir. törvényszék, ha azt a tárgyaláson a birtokosok számszerinti fele kifejezetten kívánja. 2. Az arányosítandó terület felmérése feltétlenül elrendelendő és foganatosítandó. Az 1880: LV. t.-c. 11. §-ának d) pontja oda módosítandó, hogy a birtokosok egynegyed része kívánhatja az osztályzást és becslést. 3. Az arányosítás alá jövő legelő- és erdőterületből a közös legelő számára szükséges terület kiszakítandó. A kiszakítandó terület nagyságát maguk a birtokosok határozzák meg. Ha a birtokosok szótöbbséges megállapodásra sem jutnának a kir. törvényszék határozza azt meg szakértők meghallgatása után. 4. Az 1890: XLV. t.-c. 25. §-a s az 1893: 356. számú lm. utasítás 105. §-a akként módosittassék, hogy arányosítás tárgyát képező közös birtokból az egyéni illetmény természetben való elkülönítése csak az arányosítás megkezdése idején és az érdemleges tárgyalás befejezéséig kérhető. Azon illetményesek, kiknek jutaléka 100 katasztrális holdat meghalad, csak azon esetben tarthatnak külön kiszakításra igényt, ha ezen illetményük az arányosítás megengedhetésére irányuló kereset beadása előtt megvolt. 5. Az arányjogok az ingatlan birtoktól külön adásvételi szerződés tárgyát nem képezhetik. Ahol önző üzérek a nép félrevezetésével, a birtokosok anyagi megrontásával, a közös birtokok kárára arányjogokat vásároltak, ott egyszerű feljelentésre a kir. törvényszék köteles a nyomozást hivatalból folyamatba tenni s a kizsákmányolási szándék, a rosszhiszeműség, a haszonleső üzérkedés megállapítása esetén tekintet nélkül a vételárra, az adás-vevési jogügyletet 10 évre visszamenőleg megsemmisíteni, valamint jóhiszeműség esetén is megsemmisíteni az ügyletet akkor, ha az eladó az ügykötés időpontjára való tekintettel közönséges érték szerint felét sem kapta arányjoga értékének. Az igazságügyminisztériumban felállított birtokrendezési ügyosztálynak kötelessége a visszaéléseket nyomozni, a helyszínére kiszállani, a károsodást megállapítani és eljárása eredményéről a kir. törvényszéket értesíteni. A kir. törvényszékre az igazságügyminisztérium megállapításai kötelezők. Amenynyiben a vásároló az erdőt letarolta volna, megfelelő kártérítésére kötelezendő. 6. Az arányosítás költségének felét az állam viselje, felét pedig előlegezze úgy, hogy a jóváhagyott költségvetésben felvett teljes összeget a bíróság megkeresésére az adóhivatal folyósítsa s az igy folyósított összeg felét az állam közadók módjára a birtokosoktól 5—10 évre felosztva szedje be. Ott ahol az arányosítási eljárás folyamatban van, az haladéktalanul felfüggesztendő s a fenti szempontok figyelembe vételével elsősorban a megengedhetőség kérdésében hozandó határozat. Ha az arányosítás elrendelésének feltételei nem forognak fenn, az eddig felmerült költséget az állam fedezze. Mondja ki a népgyűlés az erdőkérdésben, hogy : 1. A székelység megmentésének érdekében okvetlen szükséges, hogy mindazon helyeken, ahol a talajviszonyok az erdősítést föltétlenül nem követelik, ott a lakosság többségének kívánatára a legelőnek használható összes területek megtisztittassanak és legelőnek használtassanak. 2. A községi és közbirtokossági erdők vétessenek ki a költséges állami kezelés alól s adassanak községi, illetve közbirtokossági kezelésbe. A mai véderdő területekből a legeltetésre alkalmas területek oldassanak fel a véderdő-jelleg alól, s e végből az összes mostani véderdő területek az érdekeltek meghallgatása mellett vizsgáltassanak felül. 3. Azon helyeken, hol az arányosítás befejezése által a községek a legelőktől megúsztattak, az állam vásároljon legeltetésre alkalmas területeket, s azokat bocsássa a községek rendelkezésére. ♦ + ♦ Lapunk megelőző számának vezető cikkében a határozat egynémely pontozatára már elmondottuk véleményünket, valamint volt alkalmunk részletezni álláspontunkat a tagosítás, arányosítás és az erdőtörvények alkalmazása tekintetében is. Ezek tudvalevőleg nem mindenben fedik a népgyűlés fenti határozatait. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a közhangulat az erdészeti hatóságok ellen is jobban kiélesedett, sem hogy ezt a szentesített törvények korlátai között nagy kötelességtudással mozgó testület igazságosan megérdemelné. Tudjuk, hogy panaszra is elég van ok, de azt is tudjuk, hogy az utóbbi években sok székely községnek éppen az erdészeti hatóság lelkiismeretes beavatkozása mentett meg több százezer koronát. Szóval az éremnek két oldala van. Ezért intézményeket a maguk egészében egyoldalúan agyonütni, nem okszerű és méltánytalan. Ezen megjegyzésekkel nem akarjuk csökkenteni a népgyűlés jelentőségét, mert annyit már is elértünk vele, hogy ma az egész ország szeme a székely kérdésen függ. Ha a gyűlés határozataiban foglaltatnak is túlhajtások, fel van tárva a székelységnek sok vérző sebe. Illetékes tényezők alkalmazzák minél előbb a legjobban megfelelő orvosságot reá. Ha már a kérdés némi hirtelenséggel, ekkora arányokban került az ország szölőszéke elé, akkor minél előbb eredményeket is szeretnénk látni. Szivünkből óhajtjuk, hogy a nemzeti kormány várva várt intézkedései sokra hivatott székely fajunk elhaladásában gyümölcsözzenek. A SZÉKELY NÉP EREDETI TÁRCÁJA. Diák élet régen. Irta: Csillást Nótárius. A hetvenes évek elején, mikor még enyedi tanuló voltam, a pünkösti vakációt megelőzőleg levelet kaptam apámtól, melynek egy passusa így szólt: „Ha a botot ebben a levélben elküldhetném, a hátaddal olvastatnám el.* Haragudott a jó öreg. Hogy is ne haragudott volna, mikor megírták neki, hogy a kedves fiának közkívánatra, előreláthatólag ismételnie kell az osztályt. Bizony elég szomorú állapot, de ha már fia vagyok — ha mindjárt szamár is — akit egy év óta nem látott már, főbe csak nem üttethet, bár megérdemeltem volna. Furcsa is az enyedi kollégiumi élet. Mikor először Enyedre vittek, jóllehet nagyon vágytam oda, mikor ott voltam , mindenütt szívesebben lettem volna, mint ott. Nem csoda, hisz sok furcsaságot láttam, mégpedig olyant, amiről addig fogalmam sem volt. Először is nem tetszett az a nagy kaszárnya épület, melyből ha a kaput bezárják, ki sem lehet menni. Aztán nem tudtam felfogni észszel, hogy egy deák, akiről később tudtam meg, hogy az apparitor, azzal a három oldalú rövid fával, melyet még az utcán is magával hordoz, tulajdonképpen mit akar ? Keres-e valakit, akit meg akar botozni, vagy mi a menydörgős menykő. Csak este láttam, hogy az valami nagy úr lehet, mert minden kopogtatás nélkül benyitott szobánkban nagy hangon kérdezte: honn vannak az urak ? Az igenlő feleletre tovább ment a szomszéd szobába. Ez egy heted osztályos diák, akkor még első éves bölcsész (novicius), szóval a kollégiumban a legnagyobb ur volt, mert abban az osztályban már nyilvánosan is szabad dohányozni s a mi fő, még a professorok is urnak szólították s az osztályban ülve felelt, nem mint most. Szemembe ötlött egy más nevezetes alak is, a ki nádvesszővel állott a kapu előtt s akit én nagy respektussal néztem. Ez volt a cursor, személyesítette a végrehajtói hatalom fogalmát az alsóbb osztályosoknál. Ha valaki hibázott s reá olvasták azt, ő magyarázta meg kézzelfoghatólag, hogy fráter máskor ilyent ne cselekedj, mert látod ő, ha a kezem közé kerülsz, jaj lesz a püspökfalatodnak, mivel érintkezésbe jön az én dignitásom jelvényével. Az apparitori tisztet az első éves bölcsészek rendre egy-egy hétig viselték, mely idő alatt mindig hordani kellett az apparitorbotot, melyre a lustrálandó ifjúság volt felírva. Egyszer külön osztályok, máskor lakószobák szerint. Esteli lustrálás után az apparitor összeállította a bonn nem levő deákok névjegyzékét, vagyis a lustra-cédulát, melyet átadott a kontrának, ki köteles volt nyilvántartani. Ez a nyilvántartás dokumentálta aztán, hogy melyik deáknak, milyen az erkölcsi magaviselete. Kellemes foglalkozása volt az enyedi tanulónak a cipófogás. Minden nap délelőtt 11 órakor egy kisfiú végig szaladgálta a sorokat csengetve és kiabálva: cipóra. Erre megindult a nagy vándorlás a kollégium cipósütőjéhez. Ott a cipófogók sorakoztak szobák szerint s a prebitor szolgája rendre szólította a szobák nevét. Akkor a szobáknak nem volt száma, mint most, hanem neve. A világ mind az öt földrésze országainak nevezetesebb városnevei előfordultak. Nem ritkán lehetett hallani ilyen diskursusokat: menj el Filadelfiába kérd el domine Kovácstól a latin szótárt s vidd el Párisba domine Pál Lajosnak. így aztán megesett gyakran, hogy egy negyed óra alatt meg lehetett a világ nevezetesebb városait járni, míg most hónapokig kellene vasutazni, ha az ember meg akarná tenni. A cipópreditornak két tábla cipó járt ki, vagyis 16 darab. A szolgájának négy darab. Ez volt a fizetésük. A kiosztás után következett a kollégiumi kosztosok ebédre vonulása. V* 12 órakor csengettek erre. A kosztosok osztályok és nagyság szerint sorakoztak. A gomblyukban pléhkalánnal, egyik kézben friss cipóval, megindult a menet. Voltak egész és fél kosztosok. Az egész kosztos az mindennap evett, a félkosztos pedig csak minden második nap. Volt olyan tanuló is — akárhány — akinek semmiféle kosztja sem volt, csak a cipója, amit megevett ma s koplalt másnap délig. Mégis ember lett belőle. Legnagyobbat bámultam, mikor a pápát hallottam említeni. Ki az Isten csodája lehet az, hogy itt pápáskodik s nem Rómában? Később megtudtam, hogy „a pápa a szolgák főnöke, teljhatalmú ura. Ő a törvény őre s az igazság kézzelfogható osztogatója. Ugyanis a legszegényebb sorsú tanulók szolgai teendőket végeztek. Ezek kötelessége volt vizet hordani, seperni, tüzet tenni. Minden héten kétszer a kúriát megseperni éjjelenkint a folyosókon vigilálni, hogy ronditás elő ne forduljon. * A IV—VI. osztálybeli szolga-tanulók magasabb hivatást töltöttek be, mint a seprés és vizhordás. Ezek viselték a cursori tisztet s ellenőrizték a kisebb, szolgákat. Ezeket neutereknek hivták. Ételenkint felváltva ellenőrizték a vigileket, hogy a helyén van-e mindenik. Óránkint a kúria közepéről szólították őket s a vigilnek kötelessége volt visszafelelni, hogy ott van. Jaj volt annak a vigilnek, amelyik a posztján elaludt, mert jött minden hét szombatján a megtorló igazság. Szombaton este a pápa szolgája minden soron csengetve ment végig kiabálva: kongregációra! Erre minden szolgatanuló az auditoriuban, igazságosztó-teremben gyűlt össze, ahol a pápa elnöklete alatt nagy gyűlést tartottak, ítélvén eleveneket és holtakat. Itt olvasták fel a bűnök lajstromát, melyik szolga mit vétkezett az elmúlt héten; azonnal rádiktálták a Btkv. reá vonatkozó §-sát s nyomban foganatosították is a végrehajtást. Nem volt az ellen appellátának helye sem a kir. táblánál, sem a Kúriánál. A cursori jelvény kérlelhetetlenül rásuhintott a deliquensre úgy, hogy elment a kedve a második hiba elkövetésétől. Világra szóló esemény számba ment, ha tüzeset adta magát elő. A melyik tanuló legelőször észrevette, szaladt a kúria közepére s elkiáltotta : i c e n d i u m ! Erre felfordult a világ fenekestől. Ha éjjel volt, azonnal kinyitották a kollégium összes kapuit s rohant az ifjúság oltain. Ilyenkor nincs rend, nincs függés. A deákoké a világ. Most nem parancsol senki, ők az urak. Mennek oltani és menteni. A mentésnél a fősulyt az éléskamrára fektetik, hogy az ottlevő holmi nehogy a tűznek essék áldozatul. Azt mentik előbb meg, de ebben a mentésben a tulajdonosnak nincs semmi haszna, mert a megmentett holmi mind a kollégiumba vándorol. Tűzoltás után pedig az egy szobában lakók közösen fogyasztják el a megmentett elemózsiát, tárgyalva a tüzeset eshetőségeit s mindenki saját hős tetteivel hivalkodik. Érdekes a deákok húshagyó keddje is. Ez a nap kivétel az iskolai évből. Ezen a napon minden szabad. Már hetekkel az előtt gyűjtenek erre a napra, hogy nagy dáridót lehessen csapni. Minden osztály külön-külön szervezkedik és intézkedik. A nagy nap délutánján nincs iskola, mert minden tanuló az előmunkálatokkal van elfoglalva. Az első gimnáziumtól kezdve minden osztály külön hálózik. Erre a napra a közelben lakó tanulóknak hazulról mindig szoktak valamit küldeni. Az mind a közös asztalra megy. Aztán a városon valakivel készítetnek a már előre megvásárolt húsból egy istenes lábos pecsenyét, amelyből az egész osztály jól lakhassák. A bor, az cseberben áll a terem közepén s mindenki tetszése szerint akkor meríthet belőle, a mikor akar a annyit ihatik a mennyi bőrébe fór. És a mi a legfőbb: ilyenkor ex-lex van. Szabad a vásár, szabad pipázni. Még a legkisebb gimnazista is szivarozik s úgy iszik, mint a kefekötő. Nem azért, mintha jól esnék, hanem hogy másnap dicsekedhessék vele. Ilyenkor a professorokat és a preceptorokat is meg szokták invitálni a tanulók s van öröm, ha a meghívott megjelenik közöttük. Étkezés után mindenik viszi a do-